Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám

4 KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. május 22., szerda Hazánkban minden évben 250-300 ember fullad vízbf für­dés közben. Elgondolkoztató számok. Mögöttük nemcsak egy-egy ember, hanem családok, kisebb-nagyobb közösségek tra­gédiája húzódik meg. Ok, akik nyiladozó értelmű apróságot, katonafiút, várva várt kedvest, feleséget, nyugdíjba készülő nagymamát, barátot, munkatár­sat veszítettek el, sokkal többen vannak! Mindannyian döbbenten ál­lunk a halál egyébként is iszonyú ténye előtt, hiszen ezeket a tragé­diákat szinte kizárólag figyel­metlenség, gondatlanság és köny- nyelműség okozta. Ismernünk és felismernünk kell a veszélyeket, mert magunk­ra és szeretteinkre elsősorban mi magunk vigyázhatunk. A tavakat, folyókat kora ta­vasszal késő őszig a felüdülést, kikapcsolódást, pihenést kere­sők tíz- és százezrei népesítik be. Már nemcsak az évi szabadságot és hétvégeket töltik el szívesen a tavak és folyók mellett, hanem egyre nő azoknak a száma, akik a napi munka előtt vagy után egy­két órát úsznak, eveznek vagy horgásznak, ami az egészséges életmód szempontjából feltétle­nül örvendetes. Közülük sokan ismerik és be is tartják a fürdés és vízi közlekedés írott és íratlan szabályait, sokan azonban még a legalapvetőbbek­kel sincsenek tisztában. Szeren­csés eset, ha valakit a vele szüle­tett óvatosság visszatart az élet- veszélyes helyzetektől. Tény azonban, hogy ahogy nő a „vízimádók” tábora, úgy nő azoknak a száma is, akik közvet­len életveszélybe kerülnek. A strandokon, kijelölt fürdő­helyek többségén viszonylag könnyebb a helyzet, mert az előbbiekben úszómesterek, az utóbbiakban pedig mentőőrök ügyelnek a fürdőzők biztonságá­ra. A bajbajutottak megsegítésé­re különböző mentőeszközök állnak rendelkezésre, ezeket bár­ki igénybe veheti, aki a veszélyt észleli és a mentésre alkalmas­nak érzi magát. A komoly veszélyhelyzetebe került fürdőzők közül évente több száz személy köszönheti a rendőrök, hajósok, vízisportolók és segítőkész embertársaik lélek­jelenlétének, hogy felüdülést ke­reső szórakozása nem torkollott tragédiába. . Érdemes megjegyezni, hogy a tilalmak nem ellenünk, hanem értünk vannak! Otf, ahol magából a hely jelle­géből adódik a veszély, tehát semmi rendkívüli esemény, kö­rülmény nem kell a kialakulás­hoz, szigorúan tilos a fürdés. Ilyen tiltott helyek: — hajóút, hajókikötő és hajó­állomások területe, hajóútjelző bóják és nagyhajók, úszó mun­kagépek 50 méteres körzete, — hidak, zsilipek, vízkiviteli művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelő helyek 100 méteres körzete, — a határvizek és a városok belterületén lévő vizek — a kije­lölt fürdőhelyek kivételével, — egészségre ártalmas vizek, — ahol a fürdés tilalmát tábla jelzi. Néhány jó tanács: — Ha csak egy mód van rá, ne fürödjön egyedül. Gondoljon ar­ra, hogy ha bajba kerül, nincs, aki segítsen. — Akik szív- és légúti beteg­ségben szenvednek, betegség vagy rokkantság miatt mozgá­sukban korlátozottak, valamint eszméletvesztésre hajlamosak, semmiképp ne fürödjenek egye­dül. — Szigorú szabály — és meg­döbbentő, hogy mennyi felnőtt nem tartja be -: tíz éven aluli (úszni nem tudó) gyermek csak felnőtt kíséretében fürödhet a szabad vizekben. — Ha tele a gyomra, ha alko­hol, kábultságot előidéző vagy vérnyomást csökkentő gyógy­szer hatása alatt áll, inkább ha­lassza el a fürdést. — Fürdés előtt lassú mosako­dással hűtse le magát, felhevült testtel soha ne vetődjön a hullá­mok közé. — A vízbe ugrással általában vigyázzon, de soha ne ugoijon is­meretlen vízbe. A súlyos fej-, ge­rinc- vagy egyéb sérülések egész életre szóló következménnyel járhatnak. — Feltétlenül tájékozódjon a meder alakulásáról, a vízmély­ség változásairól, a víz alatti aka­dályokról és az esetleges rendel­lenes vízmozgásokról (például forgó örvény). A meglepetések, várat­lan helyzetek akkor is ve­szélyt jelentenek, ha valaki jól tud úszni. A legfontosabb szabá­lyokra, illetve veszélyekre szerettük volna a fürdőzők figyelmét felhívni, azzal a kéréssel, hogy tegyenek meg mindent annak érde­kében, hogy környezetük­ben ne fordulhasson elő ér­telmetlen halál! A partnerkapcsolatok a közlekedésben A közúti közlekedési balesetek statisztikai elemzéséből világosan kiderül, hogy a balesetek döntő többségének oka a helytelen emberi magatartás. Néha ilyenek vagyunk! Sajnálatos tény, hogy az átlag gépjárművezetők csak félvállról veszik a mások közelsége miatt fe­nyegető veszélyt. Egy részük egyáltalán nem is gondol vele, s csak ak­kor kapkod fejvesztetten — s rendszerint későn — a kormányhoz és a blokkoló fékezéshez, ha már nyakán van a baj. Többségük, az úgyne­vezett „támogatásra szoruló”, meg éppen jól érzi magát a mások kö­zelében, úgy gondolván, hogy az ember társas lény, tehát valahogy erősebbnek, biztosabbnak hiheti magát többedmagával. Csak jelen­téktelen hányaduk jutott már annyira, hogy érzi és megérti a mások közelségében rejlő veszélyt, de tehetetlenül tűri. Nem szabad azon­ban arról sem megfeledkeznünk, hogy aki nincs tisztában saját képes­ségeivel, készségeivel, az nem képes reálisan felmérni helyzetét, s előbb-utóbb konfliktusokba fog bonyolódni környezetével, s ez a közúton veszélyes dolog. Ahhoz, hogy eredményesen tudjuk megállni helyünket a közleke­désben, ne feledjük azt a bölcs intelmet, amely így hangzik: „Ismerd meg önmagad!” Hazánkban sok-sok olyan gépjárművezetővel talál­kozhatunk, akik kényelmi vagy anyagi okok miatt hosszabb időre le­állítják járművüket. Őket hívjuk „nyári” vagy „hétvégi” vezetőknek. Igaz, hogy amit az ember egyszer megtanult, azt teljesen nem felejti el, de a mestert a gyakorlat teszi. A téli fagyos, havas utak olyan pluszt adnak a járművezetőknek, melyet több ezer kilométeres „nyári” úton sem lehet megszerezni. A télre leállított gépkocsi tulajdonosa azonban nemcsak a „plusz­tól” szabadította meg magát, hanem azzal, hogy hónapokon át nem ült járműre volánjánál, a megszerzett tudását is csökkentette. A nem teljes értékű vezető tavasszal, amikor újból előhozza a garázsból jár­művét, nem meri, s nem akarja bevallani magának azt, hogy képessé­gei nem teljes értékűek. Ingerlékennyé válik! Az ingerlékeny vezető jellemző megnyilvánulásai: apróságokon kiborul, szokatlen helyzetben ideges, szorongása vakmerő vezetés­módban fejeződik ki, mindig panaszkodik a forgalomra, és állandóan másokat hibáztat, türelmetlen és szükségtelenül vadul dudál, elveszti nyugalmát, következésképpen megzavarodik ítéleteiben. A helytelen magatartásformák közül az alábbiak komoly veszélyt jelentenek a közlekedés biztonságára. 1. Feltűnni vágyó: e csoportba általában fiatalemberek tartoznak, akiket arról lehet felismerni, hogy szeretik fitogtatni tudásukat. Sportosan száguldoznak, vakmerőén fékeznek, s közben veszélyhelyzeteket teremtenek maguk és mások számára. 2. Az okoskodó: nem úgy látja a közlekedési eseményeket, ahogy azok megtörténtek, hanem úgy, ahogy az neki tetszik. Minden­ki téved, csak ő tévedhetetlen. 3. Az önző: ő mással nem törődik, csak a maga érdekeivel és vágyainak kielégítésével. Számolni kell a 60 éven felüli friss jogosítványosok csoportjával is. Bár igyekezetük pótolni látszik a korukból adódó hiányosságokat, mégis kockázatvállalásuk magában hordozza a baleseti veszélyhely­zetek kialakulását. Olyan útkereszteződés felé érkezünk, melynél keskeny út keresz­tez széles utat. A keskeny útról érkező jármű vezetője — ha „csak” a szabályokat veszi figyelembe — élhet elsőbbségével, hiszen egyen­rangú útkereszteződés esetén a jobbkéz-szabály ezt lehetővé teszi. De ha figyelembe veszi a járművezetők körében kialakult helytelen ér­zékcsalódást, melynek értelmében a széles utat „védett út”-nak te­kintik, átvillan az agyán, hogy elsőbbsége csak akkor van, ha azt neki megadják. Előrelátásával lehet, hogy időt veszít, de életet nyer! Alapelv másutt, de nálunk is hasznos lehet! Az angol közlekedési kódexnek alapelve: „A közlekedésben várd mindig a váratlant!” Na­gyon megszívlelendő igazság ez. A biztonság követelménye, hogy ne hagyatkozzunk a partnerek tudására, gyakorlott és fegyelmezett vol­tára. Ne menjünk veszélyes közelségbe sem követéskor, sem kikerü­lés, sem előzés alkalmával. Nagyon kell viszont ügyelnünk arra is, hogy túlzásba ne essünk, ne tartsunk a kelleténél nagyobb távolságot. A fölösleges térpazarlással esetleg növeljük az elkerülni kívánt bajt. A kelleténél nagyobbra hagyott térben közénk furakodhat egy gon­datlan harmadik. Néha azonban hiába ügyelünk gondosan, hogy mi nem menjünk mások közelébe, óhatatlan, hogy az egyre növekvő, sű­rűsödő forgalomban a közlekedés többi résztvevői időnként nemkí­vánatos közelségbe kerüljenek. Előttünk, mögöttünk, oldalunkon egyszer csak a szorongatottságig szűkül a tér, s nekünk megfeszített figyelemmel kell vigyáznunk, hogy bajba ne kerüljünk. Meg kell sza­badulnunk tehát a kellemetlen útitárstól. Végrehajtására két mód kí­nálkozik: az előrehaladás "vagy a lemaradás. Ha agresszív tolakodóval hozott össze sorsunk, a lemaradás az okosabb taktika. Ha viszont úgynevezett „tapadóssal” találkoztunk, gyorsítással igyekezzünk faképnél hagyni. Egyesületi formáját keresi a közlekedésbiztonsági tanács — Kedvezően alakul a baleseti statisztikánk — 30 perc közlekedés minden szombaton a televízióban Zsugorodó pénztárcánk és a közúti közlekedés Elismerés A testület legutóbbi ülésén, nyugállományba vonulása al­kalmából Kalanovits László, az OKBT titkára néhány kere­setlen szóval méltatta dr. Jónás Pál r.ezredes, a megyei köz­lekedésbiztonsági tanács eddigi elnökének munkáját. Mint említette, 1979 óta segítette, irányította a közlekedésbiz­tonságért cselekvők önkéntes csapatait, de közreműködé­sére ezután is számítanak. Elismerésként értékes tárgyjutalmat adott át dr. Jónás Pálnak. Az év elején még csak stagnált a megyeszékhely körzetében, Gyöngyösön, Hevesen és magá­ban Egerben számottevően csök­kent a közúti közlekedési balese­tek száma. Azok után, hogy évente egy kisváros lakói estek áldozatul az útjainkon mámoro­sán száguldozó, a szabályokat fi­gyelmen kívül hagyó közúti „fe­negyerekeknek”, saját meggon­dolatlanságuknak, jó volt a He­ves Megyei Közlekedésbiztonsá­gi Tanács megyei elnökségi ülé­sén hallani, hogy az új év első ne­gyedévében kevesebb volt a bal­eset. Ezt a kedvező változást iga­zolták az országos tapasztalatok is, amelyek szerint tizenöt száza­lékkal javult a baleseti statiszti­kánk. Nem kellett ismét azon ke­seregni, hogy a közúthálózat fo­lyamatosan romló állapota mel­lett, növekedett a közúti forga­lom és tovább lazult a közlekedé­si fegyelem... Ezek tények, de az országúti tragédiák mérséklődése mégis azt bizonyítja, túl vagyunk a mély­ponton, s úgy indulhatunk mun­kába, iskolába, hivatalos és ma­gánügyeinket intézni, hogy bíz­vást számíthatunk arra, épen, egészségesen látjuk viszont sze­retteinket. Majd százezer gépjár­művet tartanak nyilván me­gyénkben. Mégis az elmúlt hó­napokban ez a lóerőkben alig ki­fejezhető veszedelmes sereg al­kalmazkodni igyekezett a nehéz helyzethez, s a különböző vér­mérsékletű, felkészültségű veze­tők kezdik belátni, hogy az út, a tér nem versenypálya, a gyalo­gost jobb nem elütni, s ha meg­előzni igyekeznek a bajt, saját fe­jük felől is elhessegetik a sötét fellegeket. Örülhetünk? Bizonyára elsietnénk a dolgot, hiszen azt is kell látni —• figyel­meztettek a szakemberek —, hogy nem csupán a fegyelmező szó, a jó tanács, hanem az is köz­rejátszott baleseti statisztikánk régen várt alakulásában, hogy a dráguló benzinnel takarékosko­dunk, az átlagemberek zsugoro­dó pénztárcája miatt kevesebb személygépkocsi és motorkerék­pár rója a kilométereket. Észre­vehetően kevesebb a külföldi jármű is. Az időközben behozott korszerűbb autókkal — mint egyértelműen kiderült — nem csupán száguldani, de adott eset­ben megállni is lehet. Az öregebb járműveket nagy fogyasztásuk miatt nem nagyon hajszolják, így kevesebbszer hozzák vezetőiket veszélyes helyzetbe. Az autópia­cokon ezrével sorakoznak a teg­nap még irigyelt Wartburgok, Ladák, Skodák, a Trabantokról nem is szólva. Nem kell senki­nek, aki eladná anyagi helyzeté­nek átmeneti javulására számít. Akinek pénze van nem sieti el a dolgot, a koros nyugati autók már nem dobogtatják meg a szí­veket és a piacért harcoló keres­kedők beugró nélkül, 40-60 havi részletre is adnak vádi új Opelt, Fordot, Renault, Fiat autókat. Önmagát érleli autós-motoros társadalmunk? A méregdrága autókkal, nem csupán a kényel­met, a takarékosságot, a bizton­ságot is sikerül behozni a közle­kedésben jóval fejlettebb orszá­gokból... Addig természetesen még na­gyon sok a teendő picinyke ha­zánkban. Az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács új szerve­zeti formát keres magának, s úgy tűnik egyesületként sikerül majd megőriznie a jó ügynek azt a sok tízezer társadalmi munkást, akik szabadidejükből veszik el azt a sok-sok órát, amelyekkel a bal­esetek megelőzését, a mindenki számára elfogadható közlekedé­si morált igyekeznek megterem­teni. A szervezeti változás érinti a megyei és területi tanácsokat is, ahol a legrátermettebb civilek is pályázhatnak a különféle tisztsé­gekre. A jelenleg még Országos Közlekedésbiztonsági Tanács anyagi eszközeit arra gyűjti, hogy mindenkihez eljusson.a ta­nács, a közlekedésben rendet te­remtő szabályok ismerete, s ezért minden szombaton 30 percet kért a televíziótól a közlekedő ember nevelésére, okítására. Addig is érdemes tanulni, leg­alább abból, amit a Hungária Biztosító képviselője mondott: tavaly 16 746 autóban-motor­ban keletkezett kárért 239.5 mil­lió forintot fizettek ki, de lehet-e kártalanítani az örökre elvesztett családtagokat, a rokkantakat? Előzzük meg a gyermek­baleseteket! Rövidesen újra itt a VAKÁ­CIÓ! A vakáció kezdetén a tévé, a rádió és majd minden újság fel­hívja a szülők figyelmét, hogy mitől és hogyan óvják gyermeke­iket a szünidőben. Verne regé­nyeiben a hősök legtöbbször el­indulnak valamilyen kalandos útra, és azután hónapok vagy évek alatt többféle megpróbál­tatás éri őket. Ha úgy igazából összeszámolnánk, ma egy 10 éves gyerek a nyári szünidőben több veszélynek van kitéve, mint amit Verne regényhősei egy év alatt kiállottak. A gyermekbaleseteknél a gép- járművezetők számára még ma is többnyire mentség, hogy a gyermek „helytelenül” viselke­dett. Igaz, hogy a gyermekbale­setek leggyakoribb oka a helyte­len magatartás az úttesten való áthaladáskor, a hirtelen előlépés valamilyen látási akadály mö­gül. Ezzel szemben egyre többen vallják, hogy minden gépjármű- vezetőt bűnösnek kellene nyilvá­nítani, aki gyereket gázol... A gépjárművezetőknek ugyanis tisztában kell lenniük a gyerekek hátrányos helyzetével a forga­lomban. A gyerekek egyszerre lé­nyegesen kevesebb tárgyra, ese­ményre képesek figyelni, mint a felnőttek. Míg a felnőtt öt-hat tárgyat képes egyszerre figyel­mével megragadni, addig az ál­talános iskolás korú gyermek ennek csak a felét, az óvodás pe­dig még ennél is kevesebbet. Gyermekkori sajátosság még a váratlan, mérlegelés nélküli cselekvés, és mindenekelőtt a já­tékosság. A játékossággal együtt említhetjük a gyermefoér- zelmi életét. A játszó gyermek hangulata emelkedett, vidám. A gépjárművezetőknek azonban tudniuk kell, hogy a gyermek ér­zelmei nem tartósak, hullámzó­ak, és igen erősen befolyásolják egy-egy cselekvés kimenetelét.. Ez az érzelmi hullámzás a má­sodpercek töredéke alatt egé­szen új szituációt hozhat létre. Néhány száz méterről szemlélve a gépkocsivezető nyugodt, kedé­lyes gyermekcsoportot észlel, közelebb érve hirtelen hangya­bollyá változik a csoport, hár- man-négyen az úttestre rohan­nak. Ilyenkor a legnehezebb a gépjárművezető helyzete. Csak akkor tud pillanatokon belül megfelelően cselekedni, ha az említett érzelmi labilitást jó elő­re számításba veszi. A gépjárművezetőnek tudnia kell azt is, hogy a gyermek figyel­me igen könnyen elhárítható. Eredetileg a közlekedés rendjére figyelő gyermeket különböző fény- és hangingerek, az utca forgatagában észlelhető mozgás eltéríti a figyelés tárgyától. Leg­többször ilyenkor következik be a baleset, ha a gépjárművezető arra számít, hogy a gyermek fel­nőtt módjára a közlekedés ve-- szélyeire történt összpontosítás­sal közlekedik. A gyermek az élet során szerzi meg azokat a tapasztalatokat, amelyek a távolság és a mozgás, a közlekedőjármű sebességének becslésével kapcsolatosak. Nem­egyszer ez az oka, hogy a közle­kedőjármű előtt a gyermek fele­lőtlenül átszalad. Az átkelésre várakozó gyermek esetében e becs­lési tapasztalatlanságra is számí­tani kell a gépjárművezetőknek. Az elmondottakra figyelem­mel még óvatosabb közlekedés­sel óvjuk a gyermekeket, hogy a nyári vakáció idején minél keve­sebb közlekedési baleset, tragé­dia következzen be! Ezt kéri minden gépjárművezetőtől — közlekedőtől — a Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács.

Next

/
Oldalképek
Tartalom