Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-22 / 118. szám
4 KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. május 22., szerda Hazánkban minden évben 250-300 ember fullad vízbf fürdés közben. Elgondolkoztató számok. Mögöttük nemcsak egy-egy ember, hanem családok, kisebb-nagyobb közösségek tragédiája húzódik meg. Ok, akik nyiladozó értelmű apróságot, katonafiút, várva várt kedvest, feleséget, nyugdíjba készülő nagymamát, barátot, munkatársat veszítettek el, sokkal többen vannak! Mindannyian döbbenten állunk a halál egyébként is iszonyú ténye előtt, hiszen ezeket a tragédiákat szinte kizárólag figyelmetlenség, gondatlanság és köny- nyelműség okozta. Ismernünk és felismernünk kell a veszélyeket, mert magunkra és szeretteinkre elsősorban mi magunk vigyázhatunk. A tavakat, folyókat kora tavasszal késő őszig a felüdülést, kikapcsolódást, pihenést keresők tíz- és százezrei népesítik be. Már nemcsak az évi szabadságot és hétvégeket töltik el szívesen a tavak és folyók mellett, hanem egyre nő azoknak a száma, akik a napi munka előtt vagy után egykét órát úsznak, eveznek vagy horgásznak, ami az egészséges életmód szempontjából feltétlenül örvendetes. Közülük sokan ismerik és be is tartják a fürdés és vízi közlekedés írott és íratlan szabályait, sokan azonban még a legalapvetőbbekkel sincsenek tisztában. Szerencsés eset, ha valakit a vele született óvatosság visszatart az élet- veszélyes helyzetektől. Tény azonban, hogy ahogy nő a „vízimádók” tábora, úgy nő azoknak a száma is, akik közvetlen életveszélybe kerülnek. A strandokon, kijelölt fürdőhelyek többségén viszonylag könnyebb a helyzet, mert az előbbiekben úszómesterek, az utóbbiakban pedig mentőőrök ügyelnek a fürdőzők biztonságára. A bajbajutottak megsegítésére különböző mentőeszközök állnak rendelkezésre, ezeket bárki igénybe veheti, aki a veszélyt észleli és a mentésre alkalmasnak érzi magát. A komoly veszélyhelyzetebe került fürdőzők közül évente több száz személy köszönheti a rendőrök, hajósok, vízisportolók és segítőkész embertársaik lélekjelenlétének, hogy felüdülést kereső szórakozása nem torkollott tragédiába. . Érdemes megjegyezni, hogy a tilalmak nem ellenünk, hanem értünk vannak! Otf, ahol magából a hely jellegéből adódik a veszély, tehát semmi rendkívüli esemény, körülmény nem kell a kialakuláshoz, szigorúan tilos a fürdés. Ilyen tiltott helyek: — hajóút, hajókikötő és hajóállomások területe, hajóútjelző bóják és nagyhajók, úszó munkagépek 50 méteres körzete, — hidak, zsilipek, vízkiviteli művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelő helyek 100 méteres körzete, — a határvizek és a városok belterületén lévő vizek — a kijelölt fürdőhelyek kivételével, — egészségre ártalmas vizek, — ahol a fürdés tilalmát tábla jelzi. Néhány jó tanács: — Ha csak egy mód van rá, ne fürödjön egyedül. Gondoljon arra, hogy ha bajba kerül, nincs, aki segítsen. — Akik szív- és légúti betegségben szenvednek, betegség vagy rokkantság miatt mozgásukban korlátozottak, valamint eszméletvesztésre hajlamosak, semmiképp ne fürödjenek egyedül. — Szigorú szabály — és megdöbbentő, hogy mennyi felnőtt nem tartja be -: tíz éven aluli (úszni nem tudó) gyermek csak felnőtt kíséretében fürödhet a szabad vizekben. — Ha tele a gyomra, ha alkohol, kábultságot előidéző vagy vérnyomást csökkentő gyógyszer hatása alatt áll, inkább halassza el a fürdést. — Fürdés előtt lassú mosakodással hűtse le magát, felhevült testtel soha ne vetődjön a hullámok közé. — A vízbe ugrással általában vigyázzon, de soha ne ugoijon ismeretlen vízbe. A súlyos fej-, gerinc- vagy egyéb sérülések egész életre szóló következménnyel járhatnak. — Feltétlenül tájékozódjon a meder alakulásáról, a vízmélység változásairól, a víz alatti akadályokról és az esetleges rendellenes vízmozgásokról (például forgó örvény). A meglepetések, váratlan helyzetek akkor is veszélyt jelentenek, ha valaki jól tud úszni. A legfontosabb szabályokra, illetve veszélyekre szerettük volna a fürdőzők figyelmét felhívni, azzal a kéréssel, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy környezetükben ne fordulhasson elő értelmetlen halál! A partnerkapcsolatok a közlekedésben A közúti közlekedési balesetek statisztikai elemzéséből világosan kiderül, hogy a balesetek döntő többségének oka a helytelen emberi magatartás. Néha ilyenek vagyunk! Sajnálatos tény, hogy az átlag gépjárművezetők csak félvállról veszik a mások közelsége miatt fenyegető veszélyt. Egy részük egyáltalán nem is gondol vele, s csak akkor kapkod fejvesztetten — s rendszerint későn — a kormányhoz és a blokkoló fékezéshez, ha már nyakán van a baj. Többségük, az úgynevezett „támogatásra szoruló”, meg éppen jól érzi magát a mások közelében, úgy gondolván, hogy az ember társas lény, tehát valahogy erősebbnek, biztosabbnak hiheti magát többedmagával. Csak jelentéktelen hányaduk jutott már annyira, hogy érzi és megérti a mások közelségében rejlő veszélyt, de tehetetlenül tűri. Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy aki nincs tisztában saját képességeivel, készségeivel, az nem képes reálisan felmérni helyzetét, s előbb-utóbb konfliktusokba fog bonyolódni környezetével, s ez a közúton veszélyes dolog. Ahhoz, hogy eredményesen tudjuk megállni helyünket a közlekedésben, ne feledjük azt a bölcs intelmet, amely így hangzik: „Ismerd meg önmagad!” Hazánkban sok-sok olyan gépjárművezetővel találkozhatunk, akik kényelmi vagy anyagi okok miatt hosszabb időre leállítják járművüket. Őket hívjuk „nyári” vagy „hétvégi” vezetőknek. Igaz, hogy amit az ember egyszer megtanult, azt teljesen nem felejti el, de a mestert a gyakorlat teszi. A téli fagyos, havas utak olyan pluszt adnak a járművezetőknek, melyet több ezer kilométeres „nyári” úton sem lehet megszerezni. A télre leállított gépkocsi tulajdonosa azonban nemcsak a „plusztól” szabadította meg magát, hanem azzal, hogy hónapokon át nem ült járműre volánjánál, a megszerzett tudását is csökkentette. A nem teljes értékű vezető tavasszal, amikor újból előhozza a garázsból járművét, nem meri, s nem akarja bevallani magának azt, hogy képességei nem teljes értékűek. Ingerlékennyé válik! Az ingerlékeny vezető jellemző megnyilvánulásai: apróságokon kiborul, szokatlen helyzetben ideges, szorongása vakmerő vezetésmódban fejeződik ki, mindig panaszkodik a forgalomra, és állandóan másokat hibáztat, türelmetlen és szükségtelenül vadul dudál, elveszti nyugalmát, következésképpen megzavarodik ítéleteiben. A helytelen magatartásformák közül az alábbiak komoly veszélyt jelentenek a közlekedés biztonságára. 1. Feltűnni vágyó: e csoportba általában fiatalemberek tartoznak, akiket arról lehet felismerni, hogy szeretik fitogtatni tudásukat. Sportosan száguldoznak, vakmerőén fékeznek, s közben veszélyhelyzeteket teremtenek maguk és mások számára. 2. Az okoskodó: nem úgy látja a közlekedési eseményeket, ahogy azok megtörténtek, hanem úgy, ahogy az neki tetszik. Mindenki téved, csak ő tévedhetetlen. 3. Az önző: ő mással nem törődik, csak a maga érdekeivel és vágyainak kielégítésével. Számolni kell a 60 éven felüli friss jogosítványosok csoportjával is. Bár igyekezetük pótolni látszik a korukból adódó hiányosságokat, mégis kockázatvállalásuk magában hordozza a baleseti veszélyhelyzetek kialakulását. Olyan útkereszteződés felé érkezünk, melynél keskeny út keresztez széles utat. A keskeny útról érkező jármű vezetője — ha „csak” a szabályokat veszi figyelembe — élhet elsőbbségével, hiszen egyenrangú útkereszteződés esetén a jobbkéz-szabály ezt lehetővé teszi. De ha figyelembe veszi a járművezetők körében kialakult helytelen érzékcsalódást, melynek értelmében a széles utat „védett út”-nak tekintik, átvillan az agyán, hogy elsőbbsége csak akkor van, ha azt neki megadják. Előrelátásával lehet, hogy időt veszít, de életet nyer! Alapelv másutt, de nálunk is hasznos lehet! Az angol közlekedési kódexnek alapelve: „A közlekedésben várd mindig a váratlant!” Nagyon megszívlelendő igazság ez. A biztonság követelménye, hogy ne hagyatkozzunk a partnerek tudására, gyakorlott és fegyelmezett voltára. Ne menjünk veszélyes közelségbe sem követéskor, sem kikerülés, sem előzés alkalmával. Nagyon kell viszont ügyelnünk arra is, hogy túlzásba ne essünk, ne tartsunk a kelleténél nagyobb távolságot. A fölösleges térpazarlással esetleg növeljük az elkerülni kívánt bajt. A kelleténél nagyobbra hagyott térben közénk furakodhat egy gondatlan harmadik. Néha azonban hiába ügyelünk gondosan, hogy mi nem menjünk mások közelébe, óhatatlan, hogy az egyre növekvő, sűrűsödő forgalomban a közlekedés többi résztvevői időnként nemkívánatos közelségbe kerüljenek. Előttünk, mögöttünk, oldalunkon egyszer csak a szorongatottságig szűkül a tér, s nekünk megfeszített figyelemmel kell vigyáznunk, hogy bajba ne kerüljünk. Meg kell szabadulnunk tehát a kellemetlen útitárstól. Végrehajtására két mód kínálkozik: az előrehaladás "vagy a lemaradás. Ha agresszív tolakodóval hozott össze sorsunk, a lemaradás az okosabb taktika. Ha viszont úgynevezett „tapadóssal” találkoztunk, gyorsítással igyekezzünk faképnél hagyni. Egyesületi formáját keresi a közlekedésbiztonsági tanács — Kedvezően alakul a baleseti statisztikánk — 30 perc közlekedés minden szombaton a televízióban Zsugorodó pénztárcánk és a közúti közlekedés Elismerés A testület legutóbbi ülésén, nyugállományba vonulása alkalmából Kalanovits László, az OKBT titkára néhány keresetlen szóval méltatta dr. Jónás Pál r.ezredes, a megyei közlekedésbiztonsági tanács eddigi elnökének munkáját. Mint említette, 1979 óta segítette, irányította a közlekedésbiztonságért cselekvők önkéntes csapatait, de közreműködésére ezután is számítanak. Elismerésként értékes tárgyjutalmat adott át dr. Jónás Pálnak. Az év elején még csak stagnált a megyeszékhely körzetében, Gyöngyösön, Hevesen és magában Egerben számottevően csökkent a közúti közlekedési balesetek száma. Azok után, hogy évente egy kisváros lakói estek áldozatul az útjainkon mámorosán száguldozó, a szabályokat figyelmen kívül hagyó közúti „fenegyerekeknek”, saját meggondolatlanságuknak, jó volt a Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács megyei elnökségi ülésén hallani, hogy az új év első negyedévében kevesebb volt a baleset. Ezt a kedvező változást igazolták az országos tapasztalatok is, amelyek szerint tizenöt százalékkal javult a baleseti statisztikánk. Nem kellett ismét azon keseregni, hogy a közúthálózat folyamatosan romló állapota mellett, növekedett a közúti forgalom és tovább lazult a közlekedési fegyelem... Ezek tények, de az országúti tragédiák mérséklődése mégis azt bizonyítja, túl vagyunk a mélyponton, s úgy indulhatunk munkába, iskolába, hivatalos és magánügyeinket intézni, hogy bízvást számíthatunk arra, épen, egészségesen látjuk viszont szeretteinket. Majd százezer gépjárművet tartanak nyilván megyénkben. Mégis az elmúlt hónapokban ez a lóerőkben alig kifejezhető veszedelmes sereg alkalmazkodni igyekezett a nehéz helyzethez, s a különböző vérmérsékletű, felkészültségű vezetők kezdik belátni, hogy az út, a tér nem versenypálya, a gyalogost jobb nem elütni, s ha megelőzni igyekeznek a bajt, saját fejük felől is elhessegetik a sötét fellegeket. Örülhetünk? Bizonyára elsietnénk a dolgot, hiszen azt is kell látni —• figyelmeztettek a szakemberek —, hogy nem csupán a fegyelmező szó, a jó tanács, hanem az is közrejátszott baleseti statisztikánk régen várt alakulásában, hogy a dráguló benzinnel takarékoskodunk, az átlagemberek zsugorodó pénztárcája miatt kevesebb személygépkocsi és motorkerékpár rója a kilométereket. Észrevehetően kevesebb a külföldi jármű is. Az időközben behozott korszerűbb autókkal — mint egyértelműen kiderült — nem csupán száguldani, de adott esetben megállni is lehet. Az öregebb járműveket nagy fogyasztásuk miatt nem nagyon hajszolják, így kevesebbszer hozzák vezetőiket veszélyes helyzetbe. Az autópiacokon ezrével sorakoznak a tegnap még irigyelt Wartburgok, Ladák, Skodák, a Trabantokról nem is szólva. Nem kell senkinek, aki eladná anyagi helyzetének átmeneti javulására számít. Akinek pénze van nem sieti el a dolgot, a koros nyugati autók már nem dobogtatják meg a szíveket és a piacért harcoló kereskedők beugró nélkül, 40-60 havi részletre is adnak vádi új Opelt, Fordot, Renault, Fiat autókat. Önmagát érleli autós-motoros társadalmunk? A méregdrága autókkal, nem csupán a kényelmet, a takarékosságot, a biztonságot is sikerül behozni a közlekedésben jóval fejlettebb országokból... Addig természetesen még nagyon sok a teendő picinyke hazánkban. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács új szervezeti formát keres magának, s úgy tűnik egyesületként sikerül majd megőriznie a jó ügynek azt a sok tízezer társadalmi munkást, akik szabadidejükből veszik el azt a sok-sok órát, amelyekkel a balesetek megelőzését, a mindenki számára elfogadható közlekedési morált igyekeznek megteremteni. A szervezeti változás érinti a megyei és területi tanácsokat is, ahol a legrátermettebb civilek is pályázhatnak a különféle tisztségekre. A jelenleg még Országos Közlekedésbiztonsági Tanács anyagi eszközeit arra gyűjti, hogy mindenkihez eljusson.a tanács, a közlekedésben rendet teremtő szabályok ismerete, s ezért minden szombaton 30 percet kért a televíziótól a közlekedő ember nevelésére, okítására. Addig is érdemes tanulni, legalább abból, amit a Hungária Biztosító képviselője mondott: tavaly 16 746 autóban-motorban keletkezett kárért 239.5 millió forintot fizettek ki, de lehet-e kártalanítani az örökre elvesztett családtagokat, a rokkantakat? Előzzük meg a gyermekbaleseteket! Rövidesen újra itt a VAKÁCIÓ! A vakáció kezdetén a tévé, a rádió és majd minden újság felhívja a szülők figyelmét, hogy mitől és hogyan óvják gyermekeiket a szünidőben. Verne regényeiben a hősök legtöbbször elindulnak valamilyen kalandos útra, és azután hónapok vagy évek alatt többféle megpróbáltatás éri őket. Ha úgy igazából összeszámolnánk, ma egy 10 éves gyerek a nyári szünidőben több veszélynek van kitéve, mint amit Verne regényhősei egy év alatt kiállottak. A gyermekbaleseteknél a gép- járművezetők számára még ma is többnyire mentség, hogy a gyermek „helytelenül” viselkedett. Igaz, hogy a gyermekbalesetek leggyakoribb oka a helytelen magatartás az úttesten való áthaladáskor, a hirtelen előlépés valamilyen látási akadály mögül. Ezzel szemben egyre többen vallják, hogy minden gépjármű- vezetőt bűnösnek kellene nyilvánítani, aki gyereket gázol... A gépjárművezetőknek ugyanis tisztában kell lenniük a gyerekek hátrányos helyzetével a forgalomban. A gyerekek egyszerre lényegesen kevesebb tárgyra, eseményre képesek figyelni, mint a felnőttek. Míg a felnőtt öt-hat tárgyat képes egyszerre figyelmével megragadni, addig az általános iskolás korú gyermek ennek csak a felét, az óvodás pedig még ennél is kevesebbet. Gyermekkori sajátosság még a váratlan, mérlegelés nélküli cselekvés, és mindenekelőtt a játékosság. A játékossággal együtt említhetjük a gyermefoér- zelmi életét. A játszó gyermek hangulata emelkedett, vidám. A gépjárművezetőknek azonban tudniuk kell, hogy a gyermek érzelmei nem tartósak, hullámzóak, és igen erősen befolyásolják egy-egy cselekvés kimenetelét.. Ez az érzelmi hullámzás a másodpercek töredéke alatt egészen új szituációt hozhat létre. Néhány száz méterről szemlélve a gépkocsivezető nyugodt, kedélyes gyermekcsoportot észlel, közelebb érve hirtelen hangyabollyá változik a csoport, hár- man-négyen az úttestre rohannak. Ilyenkor a legnehezebb a gépjárművezető helyzete. Csak akkor tud pillanatokon belül megfelelően cselekedni, ha az említett érzelmi labilitást jó előre számításba veszi. A gépjárművezetőnek tudnia kell azt is, hogy a gyermek figyelme igen könnyen elhárítható. Eredetileg a közlekedés rendjére figyelő gyermeket különböző fény- és hangingerek, az utca forgatagában észlelhető mozgás eltéríti a figyelés tárgyától. Legtöbbször ilyenkor következik be a baleset, ha a gépjárművezető arra számít, hogy a gyermek felnőtt módjára a közlekedés ve-- szélyeire történt összpontosítással közlekedik. A gyermek az élet során szerzi meg azokat a tapasztalatokat, amelyek a távolság és a mozgás, a közlekedőjármű sebességének becslésével kapcsolatosak. Nemegyszer ez az oka, hogy a közlekedőjármű előtt a gyermek felelőtlenül átszalad. Az átkelésre várakozó gyermek esetében e becslési tapasztalatlanságra is számítani kell a gépjárművezetőknek. Az elmondottakra figyelemmel még óvatosabb közlekedéssel óvjuk a gyermekeket, hogy a nyári vakáció idején minél kevesebb közlekedési baleset, tragédia következzen be! Ezt kéri minden gépjárművezetőtől — közlekedőtől — a Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács.
