Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

HÍRLAP, 1991. május 18., szombat HEVES ÉS KÖRZETE A vásárlók már a jövő télre gondolnak Már az utolsó turbinát javítják Hazai szénből most sincs elég... A helyzet tulajdonképpen változatlan. A rendkívüli téli ellátási hi­ány most ezekben a tavaszi hetekben sem enyhült a hazai szénféle­ségekből. A bányák változatlanul keveset szállítanak, miután aka­dozik a termelés, nehézkes az ellátás. Erről győződhettünk meg az Észak-magyarországi Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vál­lalat hevesi telepén is. Ezt erősítette meg Barkóczi József vezető, aki visszapergette az elmúlt hónapok eseményeit: — Rengeteg gonddal küsz­ködtünk és küszködünk most is. Régen dolgozom a szakmában, de már sokszor emlegettem, hogy a'60-as évek elején volt ilyen helyzet, mint a mostani té­len. Az emberek hosszú sorok­ban álltak azért, hogy az olcsóbb hazai szénhez juthassanak. Mi ugyan rendszeresen rendeltünk, és rendelünk most is, de a szállí­tás rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Jelenleg csupán kül­földről érkezett szenet kínálunk — merthogy nincs más —, és fű­részelt, illetve hasáb alakú tűzi­fát. Ebből a téli hetekben és most is megfelelő az ellátás. — Milyen külföldi szénfajtá­kat ajánlanak? — Kapható nálunk is jugo­szláv diókocka, mázsája 526 fo­rint, csehszlovák kazánszén 460, valamint szlovák barna darabos, amely 318 forint. Ezeket csak nagyon kevesen tudják megvásá­rolni, egyre kevesebb pénzük van az embereknek. — Honnan kaptak legutóbb hazai tüzelőanyagot? — Berentéről, a Borsodi Szénbányáktól hétfőn 58 tonnát, ez szinte egy óra alatt elfogyott. Persze az ára is kedvezőbb, hi­szen mázsája „csak” 155 forint. Azután szerdán reggel ugyan­csak elkapkodták a 28 tonna me­cseki brikettet. Azóta nem jött újabb szállítmány sehonnan sem. Pedig nagy sikere van a dorogi, a mecseki és a tatabányai szénnek, de főleg az utóbbi helyről szállí­tottak keveset a folyamatos meg­rendelésünk ellenére is. — Úgy értesültünk, hogy ha­marosan áremelésre kerül sor... — Valóban így van. Az összes hazai szénféleség, a brikett, illet­ve a tűzifa árát is emelik. Ez to­vább nehezíti a helyzetet, és bi­zonyosan feszültségeket okoz majd az ellátásban. Én azt hi­szem: nem megoldás, hogy hu­zamosabb ideje már csak a kül­földi szenet ajánljuk, és a hazai bányákból alig kerül a vásárlók­hoz. Pedig a fűtési szezon gya­korlatilag befejeződött, de az emberek már a következő télre gondolnak, és nagyon célszerű­en, időben szeretnék beszerezni a fűtőanyagot. Hogy erre — a je­lenlegi helyzetben — lesz-e lehe­tőségük, az teljesen bizonytalan. Hosszú távon azonban így nem maradhat, és hiszem, megoldást találnak az illetések arra, hogy mihamarabb változzon ez az ál­datlan állapot. Mentusz Károly Egy évtizedre szóló munka Sikeres rendezvénysorozat Nagy sikerrel járt a vásárhelyi nap VI rendezvénysorozata Kis­körén. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a helyi álta­lános iskola (általános művelő­dési központ) május 10-én meg­rendezte ezt a színes programot. Ezúttal beszámolunk a sportver­senyeken elért eredményekről: a lányok kézilabda-bajnokságát a váci Petőfi általános iskola nyer­te, második lett a füzesabonyi 2-es számú, harmadik a gyön­gyösi 7-es számú általános isko­la. A fiúk csatáját a hevesi körzeti általános iskola nyerte, a máso­dik dijat a váciak vitték el, míg a dobogó harmadik fokára a fü­zesabonyiak állhatták. A legjob­bak különdijat kaptak, -s igen nagy sikert hozott a tanár-diák sportvetélkedő is. Sokakat von­zott az agyagozás, az égetés, va­lamint a szövés művészete, s a hozott anyagból megrendezett helytörténeti kiállításon a váciak érdemelték ki a legtöbb elisme­rést. Igen népszerű volt a diszkó, valamint a halászléfőzés is, úgy­hogy a rendezők természetesen jövőre is megrendezik a vásárhe­lyi napot. A művelődési ház ajánlatai A hevesi Móricz Zsigmond Városi Művelődési Központ a rendezvények mellett más szol­gáltatásokat is szervez. Ezek kö­zött említhető a természetgyó­gyászati rendelés, amely minden szerdán fogadja az érdeklődő­ket, délután kettőtől este hat órá­ig. Ezenkívül rendszeresen szer­veznek színházbuszokat is a nem túl távoli, színházzal rendelkező városokba. A tervek szerint ilyen busz indul majd az új szolnoki Szigligeti Színházba, a Liliomfi- ék című előadásra. Jelentkezni és érdeklődni lehet az intézmény 1. sz. irodájában. A lakosságnak fuvaroznak Az elmúlt napokban bővítette tevékenységi körét a Hevessped Fuvarozó és Szállítmányozási Kft. A helyi Tüzéppel együttmű­ködve a vásárlók megbízásából tüzelő- és építőanyagot szállíta­nak Hevesre, illetve a környező községekbe. Vásároltak egy 2,2 tonnás, német gyártmányú, Mul­ticar típusú kisteherautót, és ez­zel bonyolítják a fuvarozást. Ezt a munkát hétfőn kezdték el, s mindent elkövetnek annak érde­kében, hogy a lakosság igényeit maradéktalanul kielégítsék. Május végén nyit a kiskörei autóskemping Német vendégek lesznek az elsők Tavaly újszerű fel­adatra vállalkozott a Heves és Vidéke Ta­kar ékszö vetkezet. Kiskörén, közvetle­nül a Tisza partján, a szabad strand és a gátőrház közötti ré­szen mintegy 4500 négyzetméteres terü­letet béreltek az ön- kormányzattól, illet­ve a Közép-Tiszavi- déki Vízügyi Igazga­tóságtól. Ott a nem­zetközi előírásoknak megfelelően egy au­tóskempinget alakí­tottak ki. Április 21- én kezdték el a muiL- kát, s június közepén már nyitottak. Olyany- nyira sikeres volt a vállalkozás, hogy szeptember közepéig, a szezonzárásig 168 holland, illetve német vendéget fogadtak. A takarékszövet­kezetiek az idén is folytatják ezt a tevé­kenységüket. Mint Ötvös Imre üzletági ügyintézőtől értesül­tünk, várhatóan lesz vendégforgalmuk. Az elkerített, közle- kedőutakkal, díszsö­vénnyel, térvilágítás­sal ellátott kempin­get ugyanis május utolsó hetében ismét megnyitják. Szerdán vitték le Kiskörére a szövetkezet lakóko­csiját, amelyben a kemping nyitását kö­vetően portai szolgá­latot látnak el. A ta­valyihoz hasonlóan 44 személy- és lakó­kocsi befogadására alkalmas terület áll az érdeklődők rendel­kezésére. A hevesiek egyéb­ként egy német vál­lalkozóval állnak kapcsolatban, aki az üdülni vágyó vendé­geket szervezi Hol­landiában, illetve Németországban. Van érdeklődés a kis­körei nyaralás iránt, de természetesen még várnak jelentke­zéseket a szeptember közepéig tartó sze­zonra. Augusztusban főként családosok érkeznek a két emlí­tett országból, az idény végere pedig főként fiatalabb, il­letve idősebb házas­párok. Az első vendé­gek egyébként Né­metországból jön­nek. A kemping lakói önellátók, a közeli strand területén vi­szont ebben az évben is lesz lehetőségük, hogy meleg ételt fo­f yasszanak, illetve ülönféle sportesz­közöket kölcsönöz­zenek. (Fotó: Gál Gábor) Lapunkban már korábban is tájékoztattuk olva­sóinkat arról, hogy nagy munkát végeznek Kiskö­rén, a Tiszai Hőerőmű Vállalat ottani vízerőművé­nél. Miután több mint másfél évtizedig mintegy 65- 70 ezer üzemórán át működtek a turbinák, így eze­ket most folyamatosan felújítják. B erényi József te­lepvezető arról informált bennünket, hogy még 1987-ben szerződést kötöttek a Ganz Gépgyár Vállalattal, amely a kivitelezést végzi. A munka 1988 márciusában kezdődött az első turbina felújí­tásával, nagyjavításával, s az utolsót — a negyediket — június 30-ra fejezik be. Tizenkét-tizennégy spe­cialista dolgozik folyamatosan a szerelésen, amely nagyjelentőségű, hiszen az erőműnek a következő évtizedre szóló zavartalan működését segíti elő. Jú­lius 1-jétől tehát — a vízviszonyoktól függően — mind a négy turbina segítségével termelhetnek majd villamos energiát. Tanároknak és diákoknak... Átadták a díjakat Az első Hevesi Befektetési Társaság és a Száminform Kft. alapítványt hozott létre a Hevesi Középfokú Oktatási Központ­ban folyó nevelési és tanulmányi munka fejlesztésére, melynek dí­jait — összesen 130 ezer forint értékben — első ízben május li­án, a ballagási ünnepségen adták át. A tanári karban és a diákok között megtartott szavazás ered­ményei alapján a tanári dijat megosztva Fodor Endre és Svoóbné LénártÁgnes kapta. Az előbbi a helyi szakmunkáskép­zés megszervezéséért, az utóbbi az intézeti diákélet irányításában elért eredményeiért. Az Életmű díjat az alapítvány kuratóriuma több évtizedes kiemelkedő pe­dagógiai munkásságáért Her- czeg Jánosnak ítélte oda. Orszá­gosan is kimagasló tanulmányi eredményeikért — valamint to­vábbi tanulmányaik segítsége ér­dekében — a tanulók közül Stan­der Éva, Bóka Beáta, Kiss Kata­lin és Fekete Katalin kapott dijat az Alma Mater Alapítványból. (Itt jegyezzük meg, hogy az ala­pítvány nyitott, az alapító okirat megtekinthető az oktatási inté­zetben, a hozzájárulások pedig befizethetők a hevesi OTP-nél nyitott 729-000334 számú számláján.) Kis gyártörténet... Húszéves a hevesi Berva Mecman-megrendelésre is dolgoznak Nemrégiben ünnepelték a Fi- nomszerelvénygyár hevesi gyár­egységének 20. születésnapját. Ebből az alkalomból a gyáregy­ségvezető, Borbáth Sándor em­lékezik meg az elmúlt két évti-' zedről. A gyár rövid történetéből idézünk most olvasóinknak. Hevesnek, az iparral alig ren­delkező dél-hevesi településnek, s az itt élő embereknek az életé­ben jelentős változás volt, ami­kor az egri Finomszerelvénygyár elhatározta, hogy létrehozza he­vesi telephelyét. Az előkészítés és az egri betanulás után 1971. március 15-én 6 7 dolgozó kezdte meg olaj szabályozók szerelését a Hevesi Állami Gazdaságtól vá­sárolt, s üzemépületté átalakított kultúrházban. Az indulás zökke­nőmentes volt, s még ebben az évben motorkerékpár-porlasz­tók, villogóautomaták szerelésé­vel bővült a tevékenység. A lét­szám év végére 115-re nőtt. Az egység — mint a törzsgyár 35-ös üzemének része — előüzemként kezdett dolgozni, majd 1972. ja­nuár 1-jétől önálló lett. A következő mérföldkő 1974: a gyáregység jelenlegi működési területén megépült és termelni kezdett a forgácsolóüzem. Az al­katrészgyártás indítása az eddig csak szerelési műveleteket végző egységet jóval nagyobb szakmai követelmények elé állította. A gyáregységi szervezet 1975 ele­jén jött létre, s az év végén a sze­reidé is átköltözött a strand mel­letti telepről a jelenlegi helyére. A gyáregység 20 éves fennál­lása alatt sikeres és kevésbé sike­res időszakok is voltak. Az első két-három éves periódus jó ered­ményeket hozott, dinamikusan nőtt a termelés és a létszám. A termelési érték 1972-ben 63 mil­lió, 1973-ban már 106 millió fo­rint volt. Az 1974-75-ös évek­ben azonban a rendkívüli erőfe­szítések ellenére is visszaesés kö­vetkezett be: 1975-ben a terme­lési érték 88 millió forint, a lét­szám 439 volt. A visszaesés kül­ső oka az volt, hogy fő gyártmá­nyunkból — az olaj szabályozó­ból — az első olajárrobbanás után ugrásszerűen csökkent a megrendelés. A belső ok pedig a szakemberek hiánya volt. A for­gácsolóüzem beindításával ugyanis jelentősen megnőtt a szakmunkásigény. Heves és kör­nyéke nem rendelkezett ipari tradícióval: a toborzott szak­munkások fele nem rendelkezett szakirányú képzettséggel, tekin­télyes részüknek hiányzott az ipari gyakorlata is. Ugyanez volt a helyzet a vezetőknél: kevés megfelelő képzettséggel, tapasz­talattal rendelkező vezető dolgo­zott akkoriban. A törzsgyár igye­kezett megfelelő segítséget adni mindkét ügyben, de ez is kevés volt ahhoz, hogy gyorsan végre­hajtsunk egy olyan termékvál­tást, amely áthidalta volna az olajszabályozó-gyártás kiesését. A kialakult helyzetben a legfon­tosabb feladat volt egy új gyárt­mányskála megteremtése: a vál­tás 1976-tól folyamatos volt. Ek­kortól kerültek gyártásra a töm­lőcsatlakozók, 1977-ben indult a korszerűbb olajadagolók, 1979- ben az Ikarus ajtóműködtető és pneumatikus hengerek gyártása, 1980-ban pedig új szelepcsalád­dal jelentkeztünk. Az új termékek bevezetése nemcsak a szükséges munkát biztosította, hanem a gazdaság­talan termékek gyártásának leál­lítását is. így került sor 1977-ben gépjárműkürtök, 1978-ban a motorkerékpár-porlasztó, 1980- ban pedig a villogóautomaták gyártásának leállítására. A gyártmányösszetétel kedvező alakulása mellett bővült a szak­emberek száma, stabilizálódott a vezetés: 1980-ra a gyáregység termelési értéke az 1975. évinek csaknem háromszorosára, 256 millió forintra, a létszám 588-ra nőtt. A nyolcvanas években továb­bi termékváltásra került sor. Ezek fontosabb állomásai: 1983-ban kezdődött a hengerek újabb típusainak és tartozékai­nak gyártása, 1985-ben a Vogel- ülésállító, 1986-ban a mágnes, 1988-ban a gázrugók, 1989-ben pedig a mechanikus ülésállító gyártása indult, s időközben sor került néhány termék gyártásá­nak megszüntetésére is. Ebben az időszakban az ötnapos mun­kahétre való átállás terheivel is meg kellett birkózni. Ez mara­déktalanul nem sikerült, mert ugyan az árbevételi feladatait teljesítette a gyáregység, de a produktív teljesítmény csökkent — s ami ezzel együtt járt —, ütemtelen volt a termelés is. Ez­után fokozatos javulás követke­zett: a gyáregység évről évre si­keresen oldotta meg a feladatait. A létszám 550-600 körül stabili­zálódott, a termelési érték dina­mikusan nőtt: 1985-ben elérte a 422,4 milliót. Ez a fejlődési sza­kasz 1989-ig tartott. A gyáregység tavalyi eredmé­nyei és gondjai — mint ahogy ez a szoros együttműködésből követ­kezik — hasonlóak a vállalaté­hoz. Néhány területen azonban még számottevőbb nehézséggel kellett szembenézni, mint példá­ul az NDK-piac kiesése, vagy az Ikarus szállítójaként ért hátrá­nyok zömében a gyáregységet sújtották. A gyáregységi módosí­tott terv 463,6 millió forint árbe­vétel elérését rögzítette. A tény­legesen teljesített 501 millió fo­rint ugyan 8 százalékkal maga­sabb volt, de az előző évitől 22,5 százalékkal marad el. Az export mindkét relációban csökkent, a dollárelszámolású 14,2 százalék­kal, a rubelelszámolású csaknem 40 százalékkal lett kevesebb, mint 1989-ben. A számok igazolják az NDK- piac kiesése miatti nehézségein­ket, hiszen a Hevesen gyártott hengerek, szelepek, de különö­sen a mágnesszelepek nagy há­nyadát ide szállítottuk. Az érté­kesítési lehetőségek szűkülése jelentősen érintette a gyáregysé­gi foglalkoztatás helyzetét is: 1989-ben az átlagos létszámunk 594 volt, ez tavalyra 525-re — 12 százalékkal — csökkent. A gyáregység történetének rö­vid áttekintése során elsősorban termelési értékekről, termékek­ről, létszámról volt szó, de mind­ezek mögött azt is nézni kell: mit jelentett ez a húsz év az itt dolgozó emberek számára? Mindenek­előtt folyamatos tanulást és ta­pasztalatszerzést, átalakulást, a háztartásból, a mezőgazdaságból ide kerülőknek pedig ipari dolgo­zóvá, munkássá válást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom