Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-15 / 112. szám

Üzenetet hordoznak Egy kiállítás vendégkönyve helyett Talán akaratlanul is elfogulttá teszi a szemlélőt az a tény, hogy ennek a kiállításnak a képeit ké­szítő művész már nem él. Élete elején halt meg. Kajári Melindas. Gyöngyösi Műhely tagjaként al­kotott. Emlékkiállítása a gyön­gyösi Helyőrségi Művelődési Otthonban látható május 18-ig. Mint minden mű, ezek a tábla­képek is az alkotójukról valla­nak. Elárulják, hogy a fiatal festő nagyon szerette e természetet. Tájképek, virágcsendéletek so­rakoznak egymás mellett a falon. Alakjait is szívesen helyezi ter­mészeti környezetbe, még akkor is, amikor aktot fest. Majdnem azt a kifejezést használtam: vázol fel a dús lombű fák és növények társaságába. A részletekkel nem nagyon törődik. Foltokból áll ösz- sze az egész, a rajzos megoldást nem szorgalmazza. Pedig annak mesterségbeli technikáját is nagy biztonsággal birtokolja. Bizo­nyíték erre az a három krétaraj­za, amelyek egyetlen vonallal vá­zolnak fel telt női idomokat, mégpedig elég szokatlan test­helyzetet ábrázolva. Ezen a kiállításon az derült ki, hogy Kajári Melinda az olajfes­ték „szerelmese”. Lehet, hogy csak én magyarázom bele ezekbe a képekbe, hogy alkotójuk a pasztell leheletfinom színskálá­ját vetíti fel képeire, méghozzá általában a háttér megfestésénél. Itt mintha „eljátszana” a lehető­séggel, rácsodálkoznak arra, hogy olajból is milyen könnyed árnyalatok varázsolhatok elő. Képeinek jellegzetessége ez a kettősség: az előtér „darabos”, csák foltokra szabdalt megoldá­sa mellett a háttér játszi köny- nyedségű és halk finomságú színvilágé. Elgondolkoztam, milyen ér­telmetlen pusztítást okozott a halál azzal, hogy egy fiatal tehet­ség kibontakozását törte ketté. Mi lett volna, ha...? Erre a kérdésre azonban nincs felelet. (g. mól-) HÍRLAP, 1991. május 15., szerda egy atofC Keresztapa A nagy barátságokkal van így: ott lehet folytatni, ahol tíz-húsz évvel ezelőtt abbahagyta az ember, vessző volt csak az akkori búcsúzás, nem pont vagy felkiáltójel. A Keresztapa III. magyarországi bemutatóját nagy reklámkam­pány előzte meg: előbb tudtuk, hogyan evett a forgatás szünetében a stáb — élükön a rendező Coppolával — több kilónyi makarónit, előbb értesültünk arról, hogy leanya — aki számos Coppola-család- tag mellett szereplője a folytatásnak — mennyit izgult, amiért életé­ben először apja előtt kellett csókolóznia egy férfivel, és így tovább, megannyi színfalak mögötti titok. Beavatottak lettünk, idő előtt, hála a televíziónak. Szerencsére „jólértesültségünket” feledni tudjuk már a moziban. A történet — a vessző után húsz évvel — folytatódik. Hogy miért, arra nincs különösebb magyarázat, újabb adalékokat nem tudunk meg a szicíliai maffiózók életéről és munkásságáról. Ha az sztori, hogy A1 Pacino — Michael Corleone — ennyi idő alatt charmossá őszült, el- ' vált, hogy hajdani felesége — Diane Keaton — kissé megroggyant, ám még így is vonzó amerikai nő, hogy vannak még érdekeltségből faka­dó ellentétek a pénzpiacon — ám legyen. Rosszabb folytatásokat is láttunk már... A keresztapa vergődése kevéssé hiteles. Míg hajdani papája — Brando, az örök... — sugárzott a tekintélytől és családszeretettől, ad­dig Michael hiába hajtogatja, hogy: de én csak a családért, értetek..., sajnáljuk csupán. Ráadásul a gonoszt is gonoszabbnak véljük az ő át­iratában — a hatalomra került széplélektől mentsen meg az isten. Ez lenne tán a konfliktus? A kényszer szülte megoldások tökéletlensé­ge? Hogy az önpusztító kétely gátolja a kreatív gondolkodásmódot, és óhatatlanul mások pusztításába csap át? De lehet, hogy az egész keresztapaság csak azért született — és azért született a film is — hogy az olaszok végre méltó nyomot hagyjanak az utókor emlékezetében: bizony, kemény gyerekek vagyunk mi, megcsináltuk a maffiát. És így válik hattyúdallá a történelem, lesz a a gengszterromantikából nosz­talgikus lányregény. De még mindig nem értjük, minek kellett az újabb rész. Ami azért — végül is — kedvünkre való. Jóképű fickókat látunk és gazdagságot, eleganciát, néha lőnek, az meg egyenesen szellemes, mikor valakit a szemüvege nyelével szúrnak torkon. Naná, hogy megértjük: a film végén azért muszáj pusztulnia a maffiafőnök ártat­lan leányának, mert így lesz tökéletes a büntetés. Ha ő halna meg — csupán jogos, így viszont: példaértékűen példás a purgatórium. Szegény Michael Corleone, szegény AT Pacino... Doros Judit HORIZONT Elhagyott ház (Fotó: Gál Gábor) Erdélyi művészek A felvételi vizsgák rejtelmeiről Z. Erdei Anna grafikus, és Zagyva László szobrász, mű- vésznázaspár mutatkozott be az elmúlt hetekben a Lenkey-kollé- gium Diákgalériájában. Az asz- szony nyolc komor tónusú tájké­pet és négy olyan grafikát, emberalakot, embercsoportot mejgszólaltató ábrázolást rakott a látogató elé, mind közvetlenül, áttétel nélkül vall — mit vall? — kiált arról a sorsról, állapotról, ami Erdélyben a magyar százez­rekből sokakat válaszút elé állít: menni vagy maradni? A drámai töltés jelen van, har­sog minden grafikai megoldá­son. Eszköztelen közlések ezek, szívszorítóan egyszerűek ahhoz, hogy félre lehessen érteni őket. Az emberi testen mindenütt, a tartáson kell és lehet lemérni, hogy súlyosodik a teher. Akár a Kariatidát veszem szemügyre, amint a vállán, hátán viseli el az odaillesztett terheket, akár a Nárciszszuszt vagy a többalakos kompozíciót, nem lehet kétsége senkinek sem arról, hogy itt nyíl­tan a nyomasztó külső és lelki mázsákról beszél a művész. Aki egyébként arra született volna, hogy a szépség szolgálatában, a lélek ereiével inkább az örömről és az ember méltóságáról beszél­jen. Ha a lebírhatatlan nyűg ha­tása alatt nyögő figurákat beállí­tom azokba a falusi részletekbe, a házak elé, vagy beleképzelem őket a rogyadozó falulakasokba, készen álla képlet. Ami minden­nél világosabban érzékelteti, mekkora türelem, lelkierő és fe­gyelem szükséges ahhoz, hogy a székelyek és minden rendű-ran­gú magyarok saját szülőföldjü­kön elviselhessék ennen sorsu­kat, és megtépetten is hordoz­hassák emberi méltóságukat. Nekünk, anyaországiaknak oda kell fordítanunk a tekintetünket, amikor ezek a míves formába öl­töztetett panaszok hozzánk szólnak. Ugyanezeket az érzelmeket másként éli át, másként vezeti le a férfi, Zagyva László. Aki in­kább küzdelemre, az ellenállás­ra, az igazság birtokában való bajvívásra születik szenvedélye szerint. Ábrázolja, nem is egy va­riációban, a Sárkányölőt, nevez­zük csak bátran Szent György­nek, hiszen a Kolozsvári testvé­rek már a középkorban dereka­san megszabták a mintát. Ez a Szent György lovagi tartással, elegánsan, a lelek és a test har­móniáját fennen mutatva ül lo­ván._Le is döfi a fenekedé vadat, a csúszó-sikamló szörnyeteget, mert végül is a hit erre a cseleke­detre indít, ha már valakinek lo­vagi sorsa adódott. Van azonban olyan ábrázolása is ennek a szob­rásznak, ahol a sárkány igencsak magasra tartja a testét, fejét, egy- vonalban a küzdelemre készülő lovag tekintetével: úgy látszik, a művesz ismeri a veszélyt, nem feledkezhetik meg a harc kétesé­lyes voltáról, tehat arról a pilla­natról sem, amikor az alulról tá­madó állat még képes túljárni a harcos képessegein. Egyáltalán: mitől is függ a győzelem ezen a világon? A művész is, magunk is csak egy választ adhatunk erre az ■egyáltalán nem költői kérdésre, vállalnunk kell a hitünket, a sor­sunkat. Ki-ki ott tegye meg a ma­gáét, ahol, és amikor éppen a lel­kiismerete őt a tettre, a küzde­lemre, akár a halálos bajvívásra is kötelezi. JLehet kibúvót találni, megfutamodni, elhajolni a ke­gyetlen sorsbéli megkísértés elől, de az eddigi tapasztalat szerint a sors utána megy hordozójának, és az csak szembefordulhat vele. Ennyi a tanulság — és ez nem is kévés — amikor a két rokonszen­ves művész egri jelentkezéséről beszámolunk. Értékes nyelveze­ten, megszenvedetten beszélnek arról, amit mások csak a min­dennapi történelem megpróbál­tatásának neveznek. (farkas) így tavasz táján az érettségi előtt álló fiatalok egy részének legfontosabb kérdése az, hogy miként juthatnak be az egri Esz- terházy Károly Tanárképző Fő­iskolára. Tekintve, hogy e kérdés közel sem csupán továbbtanulási kérdés, de kulturális és közmű­velődési jelentőségű is, megke­restük Horváth Tibor tanulmá­nyi osztályvezetőt, hogy betekin­tést adhassunk a felvételi vizsgák rejtelmeibe. — A március 1-jével lezárult jelentkezési határidőn belül az idén kétszázzal nagyobb volt a jelentkezési létszám, mint tavaly: több mint 1300 kérelem futott be. Eredetileg 498felvételi hely­re volt lehetőség, de a számot ké­sőbb 550-re emelte fel a főiskola, A pályázó csakis egy felsőokta­tási intézménybe jelentkezhe­tett, de két át jelentkezési lehető­sége is volt. Ez azt jelenti, hogy aki az elsőnek megjelölt helyen nem nyer felvételt, amennyiben ugyanazon vizsgatárgyakból a pontszáma megfelel a másik helyre, oda fel kell venni! Vagy, ha oda sem elegendő a pontszá­ma úgy megfelelő pontok birto-, kában a harmadik helyen felvé­telt nyerhet. Az egri tanárképző főiskola a tudományegyetemek­ről és más tanárképző főiskolák­ról fogad el átjelentkezőket. — Mi a helyzet a felvételi vizs­gákkal? — A vizsgák három részből állnak: alkalmassági, gyakorla­ti, valamint írás- és szóbeli vizs­gákból. Ének, testnevelés és rajz szakon az alkalmassági vizsgák már lezajlottak, s azon a jelent­kezők 15-20 százaléka nem fe­lelt meg, tehát e szakokból kies­tek, de kérhették más szakból felvételi vizsgára bocsátásukat. Az osztályvezetőtől megtu­dom, hogy egy új szakkal bővült a főiskola. Ez a szociálpolitikai szak, melynek alkalmassági vizs­gáján minden jelölt megfelelt. Tesztekkel mérték fel a jelöltek alkalmasságát. Nincsenek so­kan, de egy csoport alakítható lesz belőlük. — A közös felvételi vizsgákra matematikából, fizikából, kémi­ából és biológiából május 20-21- én kerül sor. Ez egyúttal érettségi vizsga is lesz! A központi írásbeli felvételi vizsgák viszont ország­szerte június 24-én zajlanak le. Az írásbeli tételek titkossága hat­ványozottan biztosított. A tétele­ket rejtő borítékokat a vizsga színhelyén, a jelöltek jelenlété­ben bontják fel. A dolgozatokon sem név, sem kód- avagy kulcsz- szám nem szerepel, így azok érté­kelése feltétlenül tárgyilagos lesz. írásbeli vizsgák ekkor ma­gyarból, történelemből, föld­rajzból, s valamennyi nyelvből lesznek. De testnevelésből, énekből, és rajzból írásbeli vizsga nincs, ezekből a tárgyakból gya­korlati vizsgára bocsátják a pá­lyázókat. — Mi a helyzet az elért pontok értékelése után? — A dolgozatok kiértékelése után június 27-e és július 1 -je kö­zött történik a szóbeli felvételi vizsga, mely után a vizsgabizott­ság elnöke ismerteti a jelöltek el­ért összpontszámát. Akik a folyó tanévben érettségiztek, azok összpontszámába beleszámít a középiskolából hozott pont­szám. A három éven belül érett­ségizetteknél hasonló lehet a helyzet, de amennyiben részükre kedvezőbb, úgy csupán a felvé­teli vizsgán szerzett pontok két­szerese kerül számításba. Akik azonban még régebben érettsé­giztek, azoknál csakis a felvételi vizsga pontszámát veszik figye­lembe. Maximális esetben a je­löltnek a hozott és a felvételi vizs­gákon szerzett 60-60 pont, ösz- szesen 120 pontja lehet. Aki a fel­vételi vizsgán nem szerez 30pon­tot, az eleve kiesik, hasonlóan az is, akinek az összpontszáma nem éri el a 70-et! — Végül is kik kerülhetnek majd fel vételre ? — A felvételnél szóbajöhető pontszámot a főiskola a minisz­térium közbejöttével, az adott szakon felvehetők létszámát is fi­gyelembe véve határozza meg. Na már most, az egyes szakokon az összpontszámok alapján, majd csökkenő sorrendbe állít­juk a jelölteket, — természetesen az át jelentkezőkkel együtt — s a feltehető létszámnak megfelelő legtöbb pontszámot elértek lesz­nek a főiskola hallgatói. De meg kell jegeznem hogy abban az esetben, ha nagyon sok a jó pont­tal jelentkező pályázók^ száma, akkor érthetően magasabban húzza meg a főiskola a felvételt biztosító ponthatárt, ugyanis, aki a ponthatárt eléri, azt okvetlenül fel kell venni a főiskolára. De akik így nem kerülnek be, azok második lépcsőben sorra kerül­nek az átjelentkezésre kért első, majd pedig ha ott nem sikerült, a második intézménynél. Tehát minden pályázónak háromszo­ros a felvételi lehetősége. — Tapasztalható-e valame­lyes változás a múlthoz képest az egyes tanszakokra való jelentke­zők számában? — Igen. Az idén már egysza­kos, csak angol és német nyelv­szakos képzés is indul. Ide sok volt a jelentkezők száma: nyolc­szoros. S mivel a testnevelés most nyelvszakkal is van párosít­va, ezt sokan választották, s ezért érezhetően csökkent a testneve­lés-földrajz párosítást választók száma. Bár valóban esőkként az érdeklődés az orosz nyelv iránt, de a magyarral, angollal, német­tel és történelemmel párosítva így is összesen 66 jelentkezőnk van. S ez mindenképpen figye­lemre méltó. — Mikor értesülnek majd a je­löltek az eredményről? — A főiskola 1991/92 tané­vére a döntés június 16-án törté­nik meg, s arról 3 napon belül mindenki értesítést kap: s úgy a felvettek, mint az elutasítottak névsorát, pontszámúkkal, kifüg­gesztik a főiskola épületében. Meg kell mondanom, hogy a fő­iskola részére ez a felvételi mun­ka rendkívül fontos és kényes. Itt tévednünk nem lehet. A jelöltek egy életre kiható sorsáról van szó. Sugár István Kikből lehet tanárképző főiskolai hallgató?

Next

/
Oldalképek
Tartalom