Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-09 / 82. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. április 9., kedd Enyhén biztató hangok Romániában Tompul-e a magyarellenesség éle? Mi, magyarok, nem tagadjuk: szorongások közepette élünk itt, Romániában. Hiszen nem telik el olyan nap, hogy a parlamentben, illetve valamilyen más fórumon, különösen pedig a nacionalizmustól és a sovinizmustól átitatott egyes sajtótermékekben ne vádoljanak bennünket a legképtelenebb cselekedetek elkövetésével, hazafiatlansággal, esetleg éppen a román nép és nemzet elleni akciókkal. Ha minket, itteni magyarokat, valamelyik nap éppen elfelejtenek vádolni, akkor előveszik Magyarországot, a magyar vezetést, és — sajnos — nehezen fogynak ki a szinte már ijesztő fenyegetőzésekből. Nehéz a televíziónéző vagy rádióhallgató magyarok helyzete, mert aligha van olyan nap, amikor a műsorok valamilyen ürüggyel ne vádolnának bennünket, és ne vonnának felelősségre olyan cselekedetekért, amelyeket el sem követünk. Gyakran úgy érezzük magunkat, mintha mi lennénk a „rossz”, a „csintalankodó” gyerek, a „betyár” gézengúz, a többségi nemzet dörgedelmes hangú képviselői pedig a nadrágszijukat állandóan kézben tartó mostoha apák, akik — a „szülő” jogán — mindig képesek ütni, vagy legalább szívünket, lelkünket megsérteni, esetleg a félszet belénk verni. Egy cseppet sem idillikus állapot ez, s bizony sokunk élete az állandó idegesség, a stressz. Engedtessék még azonban, hogy most még se a rossz mostohaapákról, hanem azokról írjunk, akik — sokszor magukra vonva a hatalom és egyes szélsőséges pártok haragját — román létükre mellénk állnak, síkra szállnak az igazságért, és felemelik szavukat szorongatott helyzetben lévő -magyar testvéreikért. Ki ne ismerné a kolozsvári Doina Comea asszonyt, a volt tanárnőt, aki a Ceausescu-rend- szer utolsó éveiben bátran, mondhatni hősként szállt szembe az elnyomó diktatúrával, és akit a hatalom mai urai, vagy legalábbis a vezetőpárt és a Vatra Romanesca sajtószervei egyenesen hazaárulónak kiáltottak ki, mert nem fogadta el azt a kétszínű politikát, amely az ország jelenlegi vezetését jellemzi. Sokszor hallottam beszélni, érvelni ezt a törékeny, de bátor nőt. Megcsodáltam — nem egyszer — kiállásáért, azért, hogy elveit nem adja fel. Ez év februárjában a kolozsvári rádió román adásának egyik elszánt és rámenős riportere mindenképpen ki akarta „csavarni” belőle a hatalomnak tetsző állásfoglalást, de sikertelenül! Cornea asszony (akit a dühödt nacionalisták szeretnének olyannak feltüntetni, akinek az ereiben magyar vér is csörgedez, és ezért nevéhez ragasztották a Juhász családnevet) csodálatos érzékkel tett tanúbizonyságot demokratikus érzelmeiről és európai gondolkodásmódjáról. A rádióriporter éppen a magyarországi román nemzetiség „kétségbeejtő” helyzetére szerette volna terelni a figyelmet, és arról az egetdöngető igazságtalanságról beszélt, hogy ez az ország, amely még mindig elnyomja a kisebbséget, lám már teljes jogú tagja az Európa Tanácsnak, míg Románia... Doina Cornea tekintélyt parancsoló hangon replikázott, valahogy így: „s mit szól ön ahhoz, hogy a „demokratikus” Romániában egy nappal azután, hogy az országnak Strasbourg- ban megadták a különleges meg- hívotti státuszt, bejelentették a televízió adásidejének csökkentését, és ez legsúlyosabban éppen a magyar kisebbséget érinti!” Idézhetnők a bátor és világszerte ismert emberjogi harcos más kijelentéseit is, amelyek jogosan melengették szívünket, de szólni akarunk a marosvásárhelyi Smaranda Enache asszonyról is, aki méltó társa Doina Comeá- nak. Lám, a Nagyváradon megjelenő „Gazeta de Vest” (Nyugati újság) 62. számában a vele készített interjúban arra a kérdésre, hogy a magyarok valóban akarj ák-e Erdélyt, meglepően és frappánsan válaszol: „Igen, akarják! Csak az a kérdés, hogy a magyarok közül kik akarják? Az Erdélyben élő magyarok teljes joggal akarják, mert otthon szeretnék érezni magukat!” Minden figyelmet megérdemel Enache asszony sovinizmustesztje is. Azt kérdi: „ugyan bizony hogyan fogadnák a románok például azt a helyzetet, ha az ország államelnöki vagy miniszterelnöki székébe romániai magyar nemzetiségű ember kerülne? Bíznánk benne? — kérdezi, és válaszol is mindjárt: „abban a pillanatban, amikor azt mondanánk, hogy nem bízunk benne, azt bizonyítanánk, hogy nem győztük le magunkban a sovinizmust, és még nem élünk a szabad versengés társadalmában.” Tanulmányt írhatnánk a románság legjobbjainak mai helytállásáról, demokratikus hitvallásáról, az emberi jogok betartásáért folytatott hősies küzdelméről. Befejezésül mégis azt szeret- nők hangsúlyozni, hogy — általános megelégedésünkre — az országban mind több haladó szellemű román nyelvű sajtókiadvány jelenik meg, és olykor egészen frappáns csattanókkal is találkozhatunk. Mint — valószín nűleg — sokan tudják, tíz ország egyik hírhedt magyar- és demokráciaellenes kiadványa a több százezres példányszámú Románia Maré (Nagy Románia) című uszító hetilap, amelynek a fő- szerkesztője az egykori Ceauses- cu-bérenc, Comeliu Vadim Tudor. Nos, a jóhiszemű román újságírók a minap mindannyiunkat kellemesen leptek meg a fenti lap paródiájával, amelyet, találóan, Romania Tare-nak (Erős Románia) neveztek el, s ebben maró gúnnyal ostorozzák a nyíltan fasiszta beállítottságú Romania Mare-t. Jellemző, hogy a kiadvány i lapfeje alá (céltudatosan) Comeliu Vadim Tőkés fantázianevet írtak, mintegy utalva a temesvári forradalom szikrájára, akit nem győz eleget „szapulni” az említett, fasiszta jellegű lap. A paródiakiadványban — többek között — ilyen címeket és alcímeket találunk: „Szégyentelenül hazudunk, és nem ver meg az Isten,” továbbá: „A SIDA magyar nyavalya”, meg „Szaddám Húszéin — ő is magyar!”, stb. Végül: nem egy jel arra mutat, hogy a románság elég nagy része hátatfordít a soviniszta uszítóhadjáratnak. De azért... Ne legyünk — mert nem lehetünk — túlságosan optimisták! Okos György A Romania Tare című lap (a Romania Mare paródiája) ilyen karikatúrát közöl, mintegy kifejezve Cor- neliu Vadim Tudor lapjának hisztérikus magyarellenességét AWA/tö... 61-kT TÍMPiU- ÄST* Aha, ti étkeztek, s időközben a Aha, ti isztok, s időközben a ma- Aha, ti..., s időközben a magya- magyarok... gyarok... rok... Jégeső-elhárítás új technológiával Hatvanegy mezőgazdasági nagyüzem részvételével a közeli napokban Pécsett megalakult a Dél-magyarországi Jégeső-elhá- rító Egyesülés. A rakétás jégesőelhárító szolgálat helyébe lépő gazdasági társaság nemcsak szervezeti formájában, hanem az alkalmazott technológia, a védekezés költségei és hatékonysága tekintetében is alapvető változás a korábbiakhoz képest. Míg az előző tizenhárom év során a Szovjetuniótól átvett módszerrel — rakétákkal célba- juttatott hatóanyag segítségével — átlagosan mintegy 20 százalékkal sikerült mérsékelni a jégverés okozta károkat Dél-Bara- nya 110 ezer hektárnyi termőterületén, az új eljárás ennél lényegesen jobb eredményekkel kecsegtet. Legalábbis Franciaországban — ahol 30 éve 6 millió hektár mezőgazdasági területen alkalmazzák az úgynevezett talajgenerátoros technológiát — 40 százalékot meghaladó védettséget mutat a statisztika. A drága rakéták kiiktatásával, az egyszerűbb eljárás kisebb eszköz- és létszámigényével az egy hektárra jutó védekezési költség a korábbi, évi 600 forintról 20 forint körüli összegre csökkenthető. Mivel a talajgenerátoros technológia annál olcsóbb és hatékonyabb, minél nagyobb területen alkalmazzák, ezért a jégelhárító-egyesülés szervezését három megye — Baranya, Somogy és Tolna — területén kezdték meg, a jövőben azonban szeretnék kiteijeszteni Fejér megyére, valamint Bács-Kiskun Duna- menti területeire is. Az alapító tagok zömmel baranyai és somogyi tsz-ek és állami gazdaságok, de a szervezeti forma lehetővé teszi a magángazdaságok, vagy akár a települési önkormányzatok csatlakozását is. Számítanak a biztosító — az eddigi fő szponzor — anyagi támogatására. Egri erotika „Szárnyakat adunk vágyainak...” (Maié v-reklám ) Egy éjszakában sok minden megeshet. Egy éjszakát át lehet aludni, át lehet dolgozni. Egy éjszakán át lehet kelni a tengeren. Továbbá átrepülni — lehetőleg Boinggel — az óceán fölött: egyik kontinensről a másik kontinensre. Az éjszaka egy viszonylag közepes városban olykor behatárolt. Már ha kilép valaki otthonról az utcára, a terepre, a dolgok zajlásába. Az éjszaka a nappal ellentéte, amint az sejthető határízű hajnalokon, és fordítottja is kicsit, reciproka, tehát nem mindig normális. Mert mi van akkor, ha az ember nem alszik éjszaka, az ember néha abnormális — látjuk, mi zajlik itten —, nem tud, nem akar aludni. Olyankor aztán kilép a viszonylag közepes város utcáira, a még nyitva tartó helyekre: nonstop büfék, boltok, mulatók, pályaudvarok, nyilvános színterek... Újabban a barokk városban (Egerben) erotikus bár tárta szét kapuit; a városi újság terjedelmes beszámolót hozott a lányokról, de amúgy is a férfi polgárok között terjedt a hír, a szóbeszéd: hallottad?... igen... elég jó, szól a zene, fények, lányok félmeztelen, néha eléd vonaglanak, táncolnak. A magyar turista azért nyugaton a Louvre és a Pompidou Központ között be-benézett ilyen átkos helyekre: „Ecsém, itt mindent szabad, ez a szabadság, azé' nálunk nem így van...” Ilyeneket mondtak, de lehet, hogy másokat. Szóval, ennek az egrinek hamar híre terjedt, én nem tudom, hányán keresték fel az intézményt, de a teljes és totális műsor elég hamar lekerült a porondról. Elmondom, mi történt. Megyünk egyik nap az utcán a kollégámmal, s ki jön velünk szembe papírokat lobogtatva; hát, csak nem kereszténydemokrata barátunk — nézünk össze... Hát, az. Mutatja a papírt, mondja a friss híreket, hogy fiúk, óriási téma... az erotik bárban; zűrös ügyek, vizsgálatot indít a társadalombiztosítás, be nem jelentett munkaerő, fiatalkorúak alkalmazása... A bár be lesz záratva, sőt, már be is zárt. — Köszönjük, Tamás — mondtuk —, éppen most akartunk odamenni, hogy írjunk róla, színes riportot, tudod, de most már ennek annyi, koszi Tamás, hát „micsináljunk”...? — Ez van — tárta szét kezét Tamás —, majd hozzátette, hogy hamarosan indul a vizsgálat. Mi is elindultunk a szerkesztőségbe, töprengtünk, mi lesz, hogyan lesz riport, de aztán jött egy barátunk, hogy állítólag nem is zárt be a bár. Igaz, hogy a szabálytalanul adminisztrált lányokat kivonták a forgalomból, de azért van műsor, működik az egység, már nem annyi a táncosnő, mint régen, de azért ketten maradtak. Egy negyed gőzzel működő műsor nem túl vonzó, de attól még lehet jó a produkció és vidám a hangulat, tetejébe még felére csökkentették a belépőt is. Úgyhogy a munkáért (riport) minden áldozatot meghozunk: néhányan inkognitóban meglátogattuk az éjjeli bárt. Na, most — az ilyenkor szokásos tiltakozó levelek, feljelentő jellegű telefonok elkerülése végett — én szigorúan, hidegen, tárgyszerűen írom le — mintegy távirati stílusban —, hogy kábé mi van ott. , Ottan az van, hogy jó ritmusos zene szól, a belső teremben körben kényelmes asztalok és székek, középen meg táncolnak a lányok. A külső teremben van bárpult, vannak italok. Csinos bárpultos nő, az is van. ó nem táncol — sajnos. Bent a két lány először nem veszi le a felső részt, azt, amelyik a mell tájékán általános. Aztán leveszik a felső részt. A lányok hol középen mozognak, hol meg néhány lépésnyire, hol meg néhány karnyújtásnyira megközelítik a békésen szemlélődő vendégeket. A vendégek ezt jól tűrik: kevesen vannak ugyan, de olykor töltenek a poharukba. Néznek, rágyújtanak. Cigarettázni szabad. A WC tisztasága kifogástalan. A fényviszonyok vonzóak, jégszerű alakzatok lógnak le sorban a plafonról. Ahogy rájuk világít az az érdekes lilás lámpa, hát az olyan benyomást kelt, mintha... Pedig nem. Valahogy így néz ki egy erkölcsi szempontból korrekt, nem botrányos riport: semmi testiség, ocsmány leírás, félreérthető utalás. Semmi. Az ám — a fiatalkorúak. Ahogy védjük őket, ahogy a védelmünkre szorulnak, ahogy a mi felnőtt társadalmunk útba igazítja őket. Ahogy terelgeti szépen. Ahogy ez a felnőtt, érett ország iskolai helyeket, munkahelyet, biztonságot, lakást, normát kínál. Ahogy megmondja, mi a kívánatos, és mi nem. Az a magabiztos fölény — édes istenem... Mikor kijöttünk a bárból, már hajnalodon, szokatlanul meleg volt az idő. Mentünk szótlanul — kis csoportban —, jöttek az első buszok. Valahogy nem voltunk megelégedve a műsorral, s arról beszéltünk, mi lett volna, ha az eredeti műsort látjuk, de hát be kellett látni: így a jó, hogy csak két lány van, mert ugye zűrök, szabálytalanságok, fiatalkorúak... Egyikünk kissé lemaradt a csoporttól, s ekkor utánunk szólt: — Kik a fiatalkorúak...?! — A lányok, természetesen — válaszoltam erre —, de akkor már a reggeli Dobó tér környékén jártunk. Elmúlt az éjszaka, és mi nem keltünk át semmiféle tengeren. Havas András FIGYELEM! A HE VÉS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ IGAZGATÓSA GA KÉRI TAGJAIT: NE FELEDJÉK! az akciónkat a részjegy 3000 Ft-ra történő kiegészítését és mellé 1 db 3000 Ft-os ingyenes üzletrész (tagonként) 1991. május 31- ig biztosítjuk. Ezek után egy tag több részjegyet is megvehet és megkapja hozzá a fennmaradókból az ingyenes üzletrészeket is! Kérjük minél többen éljenek a lehetőséggel! A LEGKEDVEZŐBB FELTÉTELEKET AJÁNLJUK: MEGTAKARÍTOTT PÉNZÉT CÉLRÉSZJEGYKÉNT HELYEZZE EL NÁL UNK! Pénze az első naptól kamatozik! 1 év előtti kivét esetén évi 22 % nettó részesedés, 1 év utáni kivét esetén évi 27 % nettó (33,75 % bruttó) részesedést fizetünk! SZERETETTEL VÁRJUK ÖNÖKET MŰKÖDÉSI TERÜLETÜNK ÁFÉSZ-IRODÁIBAN! Heves és Vidéke ÁFÉSZ Igazgatósága
