Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
HÍRLAP, 1991. 6., szombat GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Vendégségben: Az Otthon kisvendéglőben Az Otthon kisvendéglő nincs messze a tekintélyes húszemeletestől, épp a lakótelep szélén várakozik. S bizony, nem is hiába, a közelben lakókon kívül a Budapestről Eger felé tartók is be-benéznek olykor. Amolyan közkocsma ez, semmi hivalkodás, pompa, de kosz sincsen, se lerobbanás — minden természetes. Az asztalnál ülő öreg, ahogy issza a sörét, a munkából hazafelé tartó hangosabb fiatal társaság, no meg a vidékről hazafelé tartó újságírók, akik húslevest esznek. A húsleves finom. Húsdarabok úszkálnak benne és sárgarépaszeletek — ne mondja senki, hogy ez megszokott. Az étlapon még vagy négy-ötféle étel szerepel: rántott húsok, sültek, pörköltek, s mind elég olcsó, nyugodt lelkiismerettel lehet két fogást rendelni. Az Otthon nemrég megújult, de már nincs festékszaga. Otthonszag van... (-ács) Sólymoson tárgyalják Április 8-án tartja a gyöngyös- solymosi képviselő-testület soros ülését. Ez alkalommal az óvodai oktató-nevelő munkáról „MűvOsztály” a Volánban Az alternatív kultúra kedvelőinek szervez programokat Gyöngyösön a- KÖR egyesület. Áprilistól a Volán Művelődési Házban kaptak helyet, ahol MűvOsztály elnevezéssel rendeznek sorozatot. Ma például a Macskabölcső zenekar muzsikál, s a későbbiekben vendégül látják a hasonló stílusú Kinopus- kint, Kampec Dolorest és Wa- szlavik Gazember Lászlót. Több alkalommal lesz jazz-kávéház és filmvetítés, amikor is kísérleti alkotásokat mutatnak be. A költészet másnapja címmel fiatal költők mutatkoznak majd be, s a népzene kedvelői is mulathatnak az egyik péntek estén. Milyen lesz a város legújabb lakónegyede ? Nyoma sincs már Gyöngyösöna Mátrai utat még néhány esztendeje is a kisvasút állomásától a városszélig szegélyező, nagyobb részben rozzant lakónegyednek. Eltűntek a sikátorokra fűzött szegényes viskók, emeletes házakból született a helyükön új, korszerű telep, emberibb körülményekkel. A „80- as”, a „Rózsadomb”, a „búzapiaci”, a Mérges utcai és a Pesti úti, a „Püspöki” modem településrészek után a helység eme fertályát is átalakította, megváltoztatta a fejlődés. A törekvések folytatásaként pedig hamarosan újabb építkezések formálják tovább a hegyvidék szüntelenül gyarapodó központját. Legközelebb az északi — az egykori solymosi határból átcsatolt — területen kezdhetnek „fészekrakáshoz” a költözők, az őshonosok és a frissiben „gyökeret” eresztők. Gyermekek, unokák teremthetik meg önálló otthonaikat elődeik, őseik földjén. A már elkészült részletes rendezési terv egyelőre csak a Diósmalom utca és környéke névért emlegeti a születendő, a legfiatalabb városrészt, s száznál valamivel több új lakással számol itt. Családi, sor- és átriumházak kerültek a programba, hangulatos elhelyezéssel, kialakítással. Minden bizonnyal, hogy legalább ezután ne csak a belső komfort, hanem a külső megjelenés is emberibb legyen. Mert — mi tagadás? — a legjobb szándék, akarat ellenére sem sikerült az elmúlt esztendőkben igazán azt tenni, adni, amit valójában a Mátraalján is szerettek, kellett volna. Bizony, itt sem sok maradt a régi képből, ami Gyöngyöst igazán Gyöngyössé tette, elbűvöli az idegent is. Nos, talán még nincs késő valamit korrigálni a történteken, s remélhetően silcerül legalább a legújabb városrészt úgy illeszteni a nagyjából még érintetlen szomszédsághoz, hogy az érzékenyebb lelkületű őshonos sem veszi majd észre a „törést”. Amik esetleg zavarhatnák nem csupán a tősgyökeres gyöngyösit, hanem az úgyszólván bármelyik jobb ízlésű idegent is, nevezetesen az oldalhatárra tervezett, a fő közlekedést biztosító régi, híres, Petőfi utcának hátat fordító házak, de szemsértését feltétlenül megpróbálják bizonyos zöldsáv létesítésével és zárt, tömör kerítések emelésével elkerülni. Terecskékkel, patakparti sétánnyal is iparkodnak majd vonzóbbá tenni a látványt, hogy jól érezze magát, aki ide kívánkozik, s itt letelepszik. A „honfoglaláshoz” közművesítéssel kívánnak kellő kedvet teremteni — még a telekértékesítés előtt. Az elképzelések szerint a jelenlegi 20 kilovoltos elektromos szabadvezetéket földkábellel igyekszenek kicserélni a szükséges ellátáshoz. A Petőfi utcától a rendezésre kerülő Mérges-patakig csapadékgyűjtő övárok készül, az igényeknek megfelelően bővítik az ivóvízhálózatot, s természetesen a szennycsatornák elhelyezéséről sem akarnak elfeledkezni. Lesz út és járda, s idáig hosszabbítják a gázcsöveket. A több ütemű előkészítéssel, kivitelezéssel kedves kertváros lesz Gyöngyös északi lakónegyede, olyasféle, vagy talán különb is, mint jelenleg a „Rózsadomb” sikerültebb része. S minden bizonnyal hozzásegít majd ehhez az is, hogy a házak ablakai alatt nem az eredetileg álmodott három-, hanem ötméteres előkertek pompáznak. Ilyenformán merjük hinni, hogy nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is születik az új lakótelep. S unokáinknak is tetszik. Gy. Gy. Az újjászületés évfordulója Abasáron Háromszáz esztendővel ezelőtt született újjá az abasári település és egyházközség a török hódoltságot követően. Ma Aba- sár és Pálosvörösmart összevont település, közös önkormányzattal, 3800 lakossal. Abasár a honfoglalást követően a magyarokhoz csatlakozó kabar törzsek szálláshelye volt. A Bécsi Krónika szerint egy ottani monostorban temették el Aba-Sámuel királyt. A helyiek úgy tartják, az egyetlen magyar falu, amelyik királyt adott az országnak: Pálosvörösmart. Ma, ha nem is király, de kis híján koronás fő lesz a vendége a falunak. Az ünnepségen ugyanis délután három órakor egy hősi emlékművet is felavatnak, amelyet dr. Habsburg Ottó leplez le. Ezt megelőzően ünnepi szentmisét is tartanak, amelyet a tervek szerint dr. Seregély István egri érsek, a Püspöki Kar elnöke celebrál. Rajtuk kívül is várnak még neves vendégeket, ugyanis meghívták Szabad Györgyöt, az Országgyűlés elnökét, Sütő András marosvásárhelyi és Dobos László pozsonyi írót is. és a szociális, igazgatási feladatok végzéséről tárgyalnak. Fél évtizede Visontán Csinosítják Markazt A helyi önkormányzat a közelmúltban körlevélben kérte a lakosságot, hogy portáikon is tegyenek mindenütt rendet, csinosítsák, virágosítsák telkeiket, ahol csak lehet, s ha módjuk van rá: parkosítsák a házak elejét. A mostani szombatra pedig közös lomtalanítási akciót is hirdettek, s remélik, hogy ezzel még csino- sabbá sikerül tenni a községet. Születésnapra... Mátraszentimre egyik közismert és közkedvelt polgára idősebb -Zakupszky László, az iskola volt igazgatója, aki mostanában tölti be 80. életévét. Ez alkalommal — ma délelőtt 11 órától — ünnepélyesen köszöntik őt a kisiskolások, s az ajándékok mellé a helybéli asszonykórus műsora is köszönti Laci bácsit. Dühkitörés helyett Gordonmódszer Szülői hatékonysági tréninget szervez a Gordon-módszer fel- használásával a gyöngyösi családsegítő központ és mentálhigiénés műhely. A résztvevők új módszereket sajátíthatnak el a kapcsolatépítés és a probléma- megoldás területén. A foglalkozásokat a kaliforniai Gordon Intézet által kiképzett csoportvezető tartja. Az ötlet atyjai úgy vélik: akik oda járnak, sikeresek lehetnek emberi kapcsolataikban, s könnyedén meg tudják oldani saját problémáikat és a gyermekeik gondjait egyaránt. Hetente egyszer, két hónapon át találkoznak a résztvevők április 14-től: a foglalkozások időtartama három óra, s ezekre a családsegítő központban lehet jelentkezni, a városháza épületében. , A Gagarin Hőerőmű kazánjait szerelik Lassan lejár a küldetésük az új kazánok szerelését végző lengyel szakembereknek, hisz befejezéséhez közeledik a Gagarin Hőerőmű rekonstrukciója. Bosows- ki Mariant, az Energomontáz vi- sontai kirendeltségenek vezetőjét a szerelésről, a Magyarországon eltöltött évekről kérdeztük ebből az apropóból. A tolmácsolásban Sakwerda Jacek volt segítségünkre. — Bosowski úr! Visszagondolva a Visontán eltelt öt évre, mi okozta az Önök számára a legnagyobb dilemmát? — Azt hiszem, hogy minden kétséget kizáróan a legnehezebb a 4-es kazán szerelése volt. Ennek természetesen több oka van. Például ott volt a legszűkebb hely. Az Energomontáz először vállalt ilyen nagy volumenű bontást, ez végső soron azt jelentette, hogy 4 hónap alatt 12 ezer tonna fémszerkezetet kellett eltávolítani. Különös feladat volt, és műszaki szempontból sokkal komplikáltabb, mint a szerelés. A 3-asnál és az 5-ösnél már fel tudtuk használni a szerzett tapasztalatokat. Ez lehetővé tette azt, hogy a munkavégzést, a szerelést biztonságosabbá tegyük. A ráfordítást is sikerült csökkenteni, mert a következő kazánokat kevesebb létszámmal tudtuk elkészíteni. Óriási jelentősége volt annak a ténynek is, hogy az első kazánnál már kialakítottuk a magyar szakemberekkel az együttműködést. — Történt-e olyan esemény, amit évek múltán is emlegetni fognak, a Gagarin Hőerőmű kazánjainak szerelésével kapcsolatban? — Érdekes sztorit szeretnék elmondani — kezdi válaszát Bosowski Marian. — Hat hétig tartott a 4-es kazánnál a bontás befejezése után, a szerelés megkezdése előtt a tengely megkeresése. Az 5-ös kazánnál ez összesen 5 napot vett igénybe... Különbséget kell tenni a magyar és a lengyel cégek között. Nálunk az exporttevékenységben úgynevezett rotáció van. Annak ellenére, hogy itt az átlagos létszám 300 fő körül mozgott, a mai napig ösz- szesen 980 szakemberünk dolgozott itt. Akadtak olyanok, akik végig itt voltak. Műszaki szempontból is az egyik alapvető feltétel volt a folyamatosság. Nehéz lett volna, ha állandóan változtatjuk a lengyel felügyeletet. Nagy eredménynek mondható, hogy sikerült úgy megszervezni: voltak olyan szakembereink, akik kezdettől fogva működtek itt. S hogyan dolgoztunk? Minden kazánnál három dátum fontos. A dobbeemelés az első, ezután a nyomáspróba, a harmadik a begyújtás időpontja. Igyekeztünk ünnepélyessé tenni ezeket a mérföldkőnek számító dátumokat. Meg kell még mondanom azt, mi elég keményen, intenzíven munkálkodtunk. A szerződés időtartama alatt két műszakban, 12 órákat. Ez a rendszer azt jelentette, hogy átlagosan egy dolgozó hetente 64 OTát teljesített. Ez nagyon intenzív volt. — Öt év nem kis idő. Jelent-e az önök számára egy kis nosztaliát, ha néhány hónap múlva elagyják Visontát, Gyöngyöst? — Igen, de büszkeséggel elmondhatjuk azt, hogy Magyar- ország egyik legszebb részén laktunk. Megismertük Budapestet, a Balatonnál is vendégeskedtünk. Igazán sokat láttunk Magyarországból, Soprontól kezdve Nyíregyházáig. Pécsett és Szegeden is voltunk. A Mátrát, Gyöngyöst és környékét, Egert és a Bükk hegységet nagyon jól megismertük. Ha már nosztalgiáról van szó — arról, hogy el kell hagyjuk Magyarországot —, akkor azért beszélünk örömmel az itt eltöltött évekről, mert szabadidőnkben sok szép helyre eljutottunk. Nem kifejezetten munkatábor jellegű volt a visontai szerelés. Olyan évek voltak ezek, amelyeket szívesen végigdolgoztunk. — Igazgató úr, tudják-e már, hogy hol, melyik országban fognak a továbbiakban dolgozni? — Több európai országban dolgozunk, természetesen a legjobb helyek Németországban vannak. Óda utaznak dolgozóink legszívesebben, mert a legtöbbet ott tudják megkeresni. Jelenleg még 130-an vagyunk Vi- sontan, de áprilisban már kevesebben leszünk, mint 80-an. Május közepén szeretnénk megrendezni a szerződés szerinti munkák ünnepélyes átadását. Az elutazásunk előtt szeretnénk ösz- szejönni partnereinkkel, és értékelni a végzett munkát. Gyakorlatilag június végéig be kell fejezzük az összes szerelési tevékenységet. Akkortól csak néhány szakemberünk marad, akik garanciális dolgokkal törődnek. — Továbbra sem tétlenkedünk. A legtöbb feladatunk Németországban, Törökországban, Iránban van. Otthon is varnak bennünket műszaki szempontból igen érdekes dolgok. Nálunk is felmerül a szenes erőművek kéntelenítésének kérdése, az ezzel kapcsolatos szerelések, Lengyelországban is szó van az energetika rekonstrukciójáról. Korcsog Béla t Sajnos, nem újdonság, hogy egy község nem fordít, vagy nem fordíthat kellő figyelmet a kul- túrházára, magára a kultúrára. Mert fontosabb egy járda, vagy a szennyvízelvezetés. Mert nincs pénz... Markazon egy meglévő épületet hagytak tönkremenni. Lehet, hogy nem volt a legkorszerűbb, de legalább volt. Most nincs, és ahogyan a község jegyzőnőjétől megtudtuk, egy darabig nem is lesz utódja. Az idei költségvetésben egyáltalán nem szerepel a közösségi ház létrejötte, jövőre is csak akkor tervezik, ha marad egy kis pénzük. És a terv még akkor is csak terv marad, jól tudjuk, hány évig szokott tartani egy-egy beruházás, ilyen ínséges időkben. És hogy mi lesz a volt klubból? „Természetesen” vendéglátóipari egység; egy gyöngyösi magánvállalkozónak adták el az épületet, akinek Markazon már van egy jól működő büféje. Bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a panzióval egybekötött jövőbeli üzlet hasonlóképpen jövedelmező lesz. Nem úgy, mint a kultúra... (d.j.) (Fotó: Jakab László) Gazdag község, láthatja mindenki, aki végigsétál vagy végigutazik rajta. Csinos házak, rendes porták, jólét. Annál inkább meglepő, hogy a Fő utcán egy otromba látvánnyal találja szembe magát az ember. Omló vakolat, szél lengette ajtó, rozsdás lakatok. Ez volt valaha az ifjúsági klub és a művelődési ház „egy személyben”. Itt szórakozhattak a fiatalok, itt találkozhattak a pihenni vágyók. Valaha... A kultúra (volt) fellegvára —Markazon
