Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

HÍRLAP, 1991. április 30., kedd EGER ÉS KÖRZETE Ma tárgyalja az önkormányzat Mennyiért bérelhető üzlethelyiség a belvárosban? A Minisztertanács 15/1990./ 1.21. rendelete értelmében a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérét a bérbeadó és a bérlő sza­bad megállapodására bízta az 1990. január 31-e után létrejött szerződések esetében. Az idén, január 1-jét követően az önkor­mányzat rendeletben kívánja szabályozni a bérleti dijakat, ugyanis ezek tőkét, illetve vagyo­ni tulajdont képviselnek. A nem lakás célját szolgáló helyiségek bérleti dijáról alkotott tervezetet ma tárgyalja a közgyűlés. E sze­rint a lakossági alapellátás szem­pontjábólfontos tevékenység ese­tén kedvezményt, míg egyes ext­raprofitot hozó funkciónál jelen­tős díjemelést javasolnak. A ren­delet mielőbbi meghozatalát sür­geti, illetve indokolttá teszi a már megindult privatizáció is. Ha a kidolgozott programnak megfe­lelően fogadja el a testület a bér­leti dijakat, akkor — a számítá­sok szerint — ez 3-4 millió forint többletbevételt jelent havonta a városnak. A megyeszékhely közigazga­tási területén, IKLV kezelésében lévő helyiségekre teljed ki a ren­delet, kivéve azokat, amelyek a települési önkormányzat intéz­ményeinek bérletében vannak. Az elképzelések szerint a belvá­rosban 4 ezer forintba kerülne a helyiségek bérleti dija négyzet- méterenként, a gépkocsitároló­nak 1200, önálló raktárnak 2000, míg az építmény céljára igénybevett területért négyzetmé­terenként 350forintot kellene fi­zetni. A belvárostól távolabb eső részeknél mindez a következő­képpen alakul: helyiségek eseté­ben 2 500, gépkocsitárolónál 1 000, önálló raktárnál 300 fo­rint négyzetméterenként. Az a vállalkozó, illetve gazda­sági társaság, amely tevékenysé­gét egy éven belül, vagy a rende­let hatályba lépését követően kezdi meg, a bérleti díj 30 száza­lékának elengedésére pályázatot nyújthat be a polgármesteri hiva­tal idegenforgalmi és kereske­delmi irodájához. Díjkedvez­mény iránt a következő lakossági szolgáltatásokra nyújthatnak be kérelmet: személygépkocsi, mo­torkerékpár, háztartási gépek, gáz, olajkészülékek, óra, ruháza­ti termékek, bútor javítása ese­tén, fodrászati, kozmetikai szol­gáltatásnál, vegytisztításnál, gyógyászati segédeszközök ké­szítésénél. Kedvezményt kaphat gyógyszertár, ABC-áruház, óvo­da, bölcsőde, könyves-, papír-, írószer-, tejbolt, műterem, vallá­si, szociális intézmények. Száz­százalékosan megemelt bérleti dijat alkalmaznak a tervezet sze­rint a játékterem, az erotikus áru­kat forgalmazó üzlet, s a szex­masszázs esetében. A bérleti szerződés érvényes­ségi ideje alatt a bérbeadó az inf­láció százalékos mértékével a bérleti dijat minden év április 1-jével módosíthatja. A palóc hagyaték Május 3-án Nyit a Bródy mozi Az egri Bródy mozi négy hónapos szünet után, május 3-tól ismét váija a látogatókat. Az első műsor a „Nicsak, ki beszél...még!” című sikerfilm, ame­lyet a márciusi bemutató alkalmával az Uránia moziban 11 ezren néz­tek meg. A teltházas előadások ellenére a filmet sokan nem láthatták, mert nem vállalták a sorban állás kényelmetlenségét. A mozi későbbi műsortervében szerepel, hogy egyes filmeket az országos megjelenés előtt mutat be. Az őszi programtervezet a film­különlegességek kedvelőinek szerez örömet, amikor — többek kö­zött — Rainer Werner Fassbinder filmjeiből is vetítenek néhányat. Például A szabadság ököljoga; Amikor 13 újhold van egy évben; Pet­ra Von Kant keserű könnyei, vagy az Effi Briest című filmeket láthat­ják a Fassbinder-rajongók. A filmklub tagjai is számíthatnak arra, hogy ismét válogathat­nak a Filmintézet archív filmjeiből. Szociális kerekasztal alakult A közelmúltban Egerben ösz- szehívta a szociálpolitikai kerék­asztalt az egri önkormányzat szociális bizottsága. Ezen részt vettek a városban a szociálisan hátrányos helyzetben lévőkkel foglalkozó intézmények képvi­selői, s a különféle társadalmi szervezetek, így az Egri Szociális Unió, a SZETA, a lazarénus lo­vagrend küldöttei. Mint megtudtuk, ez a most létrehozott testület nem csupán szakmai érdekvédelmi fórum, hanem alkalmas arra, hogy ösz­szehangolja a különböző kezde­ményezéseket. A szociális kerék­asztal résztvevői a legaktuálisabb gondokról beszélgettek. így az időskorúak aggasztó helyzetéről, a szociális otthonokról is szó esett, továbbá a gyermekváros helyze­téről Egerben, és például arról is, hogy kiktől várhat megrendelést a szociális foglalkoztató. A praktikus együttműködés alapelveit alakították ki:a részt­vevők megegyeztek abban, hogy másfél-kéthavonként rendszere­sen találkoznak. IJjabb morális mulasztás? Eger sok szempontból különbözik a többi me­f yei székhelytől. Például abban is, hogy az egyetlen özülük, ahol nincs szociális otthon. Évekkel ez­előtt e lap hasábjain írtam a volt Hajdú hegyi szo­ciális otthon embertelen körülményeiről, az ott la­kók kiszolgáltatott helyzetéről. Aztán jött a kény­szermegoldás: az egykori parádfürdői Károlyi-kas­télyban helyezték el öregjeinket. Nem volt titok senki előtt, hogy az átalakított épület erre a célra nem túl alkalmatos, ám akkor úgy érveltek az illeté­kesek, hogy pénz hiányában meg mindig ez a legki- vitelezhetőbb elképzelés. Nem volt mit tenni, az idős, többnyire magatehetetlen embereket kiköltöz­tették, elszakítva őket attól a lehetőségtől is, hogy hozzátartozóik rendszeresen meglátogathassák őket. Hiszen Parádfürdő kicsit messze van Egertől. Tény, már ez sem volt humánus „gesztus”, mint ahogy természetesen az sem, hogy ezt megelőzően a város irányítói évekig elnézték, milyen nyomorú­ságos körülmények között tengődnek a rászorul­tak. Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda: ez a kér­dés változatlanul sokadlagos az önkormányzat szá­mára, ami legalábbis morális szempontbóí elég le­sújtó bizonyítvány egy magára valamit is adó város vezetőiről. S különösen szomorú a dolog akkor, ha tudjuk, hogy a szociális és egészségügyi bizottság tagjai közül igenis akadnak néhányan, akik nem mondtak le arról, hogy Egernek legyen szociális otthona. Még akkor sem, ha ők is tisztában vannak a pénzügyi akadályokkal. De miért e rövidke bevezető? Mert a napokban Farkas Zsuzsával, az említett bizottság egyik tagjá­val beszélgetve szóba került, hogy a bizottság veze­tői azon munkálkodnak, hogy a legközelebbi köz­gyűlés elé terjesszék azon változatot is, hogy a váro­si önkormányzat lemond a megye javára a szociális otthonról, illetve az andomaktályai szociális foglal­koztatóról. Ha viszont a közgyűlés megszavazza ezt a lépést, azt is jóváhagyja, hogy belátható időn belül nem lesz a városnak szociális otthona. Hiszen arra még éppenséggel lenne esély, hogy központi támo­gatással ugyan, de mégis épülhessen Egerben hosz- szú évtizedek után egy normális otthon. Másrészt arról sem szabad megfeledkezni, hogyha a város, ami egyébként megyei jogú, megtartaná ezen léte­sítményeket, arra is mód lenne, hogy a helykiutalá­sokkal is önállóan gazdálkodhatna. Mert ez a hatás­kör ez idáig a volt megyei tanácsot illette, s illeti ma is. Ezen információk birtokában hívtam fel dr. Ju­hász Erikát, a szociális és egészségügyi iroda veze­tőjét. Arra kértem, mondja el személyes vélemé­nyét a fentiekkel kapcsolatban. Nem tért ki a válaszadás elől, csupán azt javasolta, hogy mielőtt leülnénk erről a témáról beszélgetni, kérjem meg az önkormányzat vezetőit is, hogy fejtsék ki vélemé­nyüket. Nos, bevallom őszintén, nem kérdeztem meg őket, mert tartok attól, hogy logikus gazdasági ér­vekkel alátámasztva arról kívántak volna meggyőz­ni, hogy a fent említett lehetséges változat igenis ész­szerű. S ezzel én minden bizonnyal nem tudtam vol­na ellenkezni. Mint ahogy az elmúlt néhány évben sem tudtam. A szigorú tények előtt mindig meg kel­lett hajtanom a fejem, mert a pénztelenség nagy úr. Nagyobb minden humánus megfontolásnál. Bármilyen döntés is születik, arra azért mégis fel kell nyomatékosan hívni a figyelmet: ez a város évti­zedeken keresztül elnapolta ezt a kérdést, s maxi­mum kényszermegoldásokra futotta az erejéből. S ez bizony minden józan érvvel szemben szégyen. Nagy szégyen. Barta Katalin Í gy hívták őket, amíg voltak. Körül­belül ezren. Én még emlékszem arra, hogy fordították őket látványosan Is­ten és Egyház ellen. Úmapja volt. A fe­rencesek körmenete csak annyira kapott engedélyt, hogy kivonuljon a templom­ból. Abban a pillanatban megindult az Angolkisasszonyok régi intézetéből a tor­navizsgára induló menet, harsány ének­kel, kihívóan lemeztelenített lábbal. Mintha időzítették volna a két menetet. A körmenet sunyítva menekült a kolostor ajtaján vissza a templomba. Krisztus és Egyháza a sekrestye folyosóján bújt el. A lányok harsányan gúnyos, harsogó éneke elől. Ezer egri lány szakadt el azon a na­pon, pont az Űrnapján az Úrtól. Ők nem tudták, mit cselekszenek, annál inkább azok, akik cselekedtették őket. Azóta eltelt negyvennégy év és újra vannak zárdisták! Dévai Nagy Kamilla csodálatos estje hívta fel rájuk a figyelmet. Történt pedig mindez a barátok templo­mában, amely a barokk egyik csodája. A barokk hite, ízlése, energiája szól hozzánk minden díszéből. A hit ereje szól a meg­csavart oszlopokból. Az áhítat emeli ma­gasba a szárnyaló angyalokat. A színek melege teszi otthonossá isten és a hívek házát. A barokk merész, már játszik az aszimmetriával, de végül is minden szim­Zárdisták metriában egyesül. Kevés barokk templo­ma van a hazának, amelyben annyi lebe­gés, annyi szépség egyesülne, mint ebben a templomban. A főoltár kupolája súlyta­lanul lebeg, körülötte ragyogó angyalok­kal. Az Immaculata képe légbe emelve száll felénk. Micsoda művész volt, aki mindezt kőbe, fába, színbe és fénybe öl­töztetve megjelentette! Nemcsak megje­lenttette, hanem reánk hagyta, hogy ben­nünket is emeljen éteri magasságokba. Teremteni csak úgy lehet, ha megvan ben­nünk is az ősképe teremtményünknek. Ilyen ősképe volt Istennek az Immaculata, akit megjelenített a művész. Am a barokk angyalok aranyba mere- vülten lebegnek, egy pillanatot örökíte­nek, de ez a pillanat már nem él, a fényes arany fémesen rögzíti őket. Ebben a mili­őben szólalt meg Dévai Nagy Kamilla éte­rien csengő hangja. Ez a hang élt, lebegett és szárnyalt, zokogott és kacagott, földön kúszott a fájdalomtól, és égbe szállt az örömtől. Sírt a sírókkal, emlékezve az el­hagyott, de el nem felejtett otthonra. Zo­kogott a fájdalomtól, és szárnyalt a re­mény szárnyain. Leikébe fogadta azokat, akik zsúfoltan megtöltötték a templomot, megnyitotta lelkének emlékkincstárát, megosztotta velünk örömét és bánatát, szépségnek és hűségnek csillagvilágát. Ezen az estén élt a templom. Élt a közös­ség, belengte, magával ragadta a művész­nő csodálatos szárnyaló hangja, lelkének ezer érzékeny rezdülése, prózájának meleg közvetlensége. Atmoszférát teremtett és mi szívünkbe zártuk őt. A barokk angyalok nem mozdultak meg a szeszélyes oszlopfőkön. Megjelen­tek azonban negyvennégy év után, mintha angyalszárnyak suhogását hallottuk vol­na, az Angolkisasszonyok növendékei, akiknek támogatására adott estét a mű­vésznő. Újra láttuk a sötétkék rakott szok­nyákat, a fehér flór harisnyát és a hófehér blúzokat. Újra éreztük a tisztaság, a rend, az önfegyelem atmoszféráját. Újra van­nak „zárdisták”! Milyen eseménye volt ez Egernek! Páratlanul szép, felejthetetlen, írjuk be a város történetébe, mert ezzel egy új szellem kezdte ei diadalmas röptét ebben a városban. Sokféle szépségápoló létezik. Vannak samponok, arckrémek, parfümök, rú­zsok... A zárdisták -mindig a legszebbek. Van egy nyilvános titkuk, amit szívesen el­árulnak, és az a tisztaság. Mosolygó száj, enyhén pír az arcon, szerény mozgás, biz­tos megjelenés. A tiszta lélek bizonyossá­ga arról, hogy ő erős, hogy őt nem lehet le­győzni, hogy neki nem kell a boltba menni a szépségért. Sokan megpróbálták meg­határozni a szépséget. Ez leginkább Aqui- nói Szent Tamásnak sikerült, aki azt mondta: perfecto cum claritate, azaz tö­kéletesség arányos megjelenésben. Ez te­szi ezt az első angolkisasszony^osztályt is olyan széppé. De már a Könyvek Könyve is ezt mondja: ó milyen szép a tiszta nemzedék a maga fényességében, hallhatatlan az em­lékezete. Ez a perfectio onnan eredt, hogy rokonok ők a legkiválóbbakkal, Szent Ist­vánnal, Szent Lászlóval, Szent Erzsébet­tel, Szent Margittal, általában azokkal akik nem aranyba öntve élnek. Az ő fé­nyük tündöklik a zárdistákon. Róluk szólt az énekük, szavalatuk. És az ő lelki szép­ségük rózsállott arcukon. És még valakié, Szűz Máriáé, akiről csodálatos szépen énekéit Schubert és Gounod hangján Dé­vai Nagy Kamilla. Miklós Béiü Több „gazdája” is van az egri majálisnak, szerkesztőségünk a Munkavállalók Heves Megyei Konzultatív Tanácsától, illetve az MSZP városi szervezetétől, az Egri Diákok Egyesületétől és Diák Pedagógus Ligától kapott meghívót. Ezek szerint elsősor­ban a Szépasszony-völgybe vár­ják a város lakóit különböző kul­turális programokkal, a kőszín­padon délelőtt és délután is szín­játszók, nótaénekesek, kórusok, rockegyüttesek szórakoztatják az érdeklődőket. Emellett ren­geteg játék és vetélkedő várja a közönséget. Svéd muzsikusok látogatása A malmöi Kommunala Mu­sikskola növendégeinek népes tábora érkezik Egerbe május 1-jén, szerdán, a zeneiskola meghívására. A fiatal svéd mu­zsikusok fúvószenekara, big- band-je és folklór együttesei má­jus 3-án, pénteken este hat óra­kor lépnek fel először a. Helyőr­ségi Művelődési Otthonban. Másnap, szombaton délelőtt 10 órakor a Dobó téren muzsikál­nak, délután 5 órakor pedig Tar- naleleszen koncerteznek a Suk Mátyás fúvószenekarral és a Cseh és Szlovák Köztársaság egyik néptánccsoportjával. Elsoáldozók Kétszáztíz gyermek készül ar­ra Egerben, hogy megkezdje ön- iudaíos keresztény életét Hitok­tatóik segítségével megismerték a rosszat és a jót, és az utóbbit vá­lasztották. Ezt jelenti az első ál­dozás, amelyen május 12-én, va­sárnap a fél kilences misén vesz­nek részt. Látványosan, kettős sorokban vonulnak be a székes- egyházba, s az őskeresztény szo­kásoknak megfelelően szeretet- reggelivel vendégelik meg őket a szülők segítségével. Az egri Dobó téren, az egykori Minorita rendházban rendezett be a vármúzeum egy palóc gyűjteményt. Itt bemutatják ennek a népcsoportnak a viseletéit, jellemző használati tárgyait, hogy ízelí­tőt adjanak mindennapjairól. Kevesen ismerik ezt a tárlatot, ezért érdemes felhívni rá a figyelmet, hiszen a barokk város egyébként is a magyarországi palóckutatás központjává vált, különösen dr. Ba­kó Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató áldozatos munkája nyo­mán. (Fotó: Gál Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom