Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

AZ ÜNNEPI RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓMŰSOROK LAPUNK 11. OLDALÁN TALÁLHATÓK HEVES EGER, GYÖNGYÖS, HATVAN, HEVES, FÜZESABONY, MEGYEI 1991. ÁPRILIS 30. KEDD HÍRLAP PÉTERVÁSÁRA VÁROSOK ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA H. ÉVFOLYAM 100. SZÁM ÁRA: 7,90 FORINT ...Ha fordul 's a kocka, biztosításunk garancia... Garancia Biztosító Rt. Eger, Telekessy u. 7. szám Telefon: x 11/■ Olaj Iránból? A Minerálimpex képviselői Teheránban előre­haladott tárgyalásokat folytatnak iráni olaj vásárlá­sáról. Az iráni kormány a két ország jelenleg folyó ve­gyesbizottsági ülésén határozottan szorgalmazta, hogy a magyar vállalatok növeljék vásárlásaikat, mert csak így biztosítható a kiegyensúlyozottabb külkereskedelem, s hogy létrejönnek a kilátásba he­lyezettjelentős magyar üzletkötések. Kádár Béla, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok minisztere a vegyesbizottsági ülésen 0,5 millió tonna olaj meg­vásárlását helyezte kilátásba, míg az iráni partner legalább egymillió tonna olajat szeretne eladni az idén. Az iráni könnyű olaj minősége megegyezik a Szovjetunióból vásárolt energiahordozóval, ám többek között a jelentős szállítási költség miatt drá­gább. (MTI) Antall József és az egri érsek találkozója A Miniszterelnöki Sajtóiroda közli: Antall József minisz­terelnök hétfőn hivata­lában fogadta Seregély István egri érseket, a Magyar Katolikus Püs­pöki Kar elnökét. A megbeszélésen — ame­lyen részt vett Balsai Ist­ván igazságügy- és And- rásfalvy Bertalan műve­lődési és közoktatási mi­niszter, valamint Pálos Miklós politikai állam­titkár — áttekintették a katolikus egyház életét érintő legfontosabb kér­déseket, különös figyel­met szentelve a volt egy­házi ingatlanokról ren­delkező törvényjavas­latnak. A püspöki kar elnöke tájékoztatást adott a magyarországi katolikus egyház és a ha­tárokon túli magyar nyelvű katolikus egyhá­zi közösségek kapcsola­táról. (MTI) Az Európai Közösség és Magyarország Hétfőn reggel az Európai Kö­zösség Bizottságának épületé­ben megkezdődött az Európai Közösség és Magyarország kö­zötti tárgyalások negyedik fordu­lója a két fél közötti társulási szerződés megkötéséről. A közösség miniszteri tanácsa április 15-i luxemburgi ülésén több tekintetben módosította a közösség ajánlatát, így lehetővé tette annak megemlítését a beve­zető preambulumban, hogy a végcél a csatlakozás, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy ez nem automatikus. Kinek jár, hol intézik a kárpótlást „Kié a föld, kinek jár a kárpót­lás” címmel az Agricola Kiadó az 1949 utáni vagyoni károk részle­ges pótlásáról szóló törvényről népszerű stílusban megírt kiad­ványt jelentetett meg. Kinek jár kárpótlás? Hol intézik a kárpót­lást? Mi a teendője a károsult­nak? Mire jó a kárpótlási jegy? Mennyi földet lehet megvásárol­ni? Hogyan lehet haszonbérleti szerződést kötni, és ehhez ha­sonló 100 kérdésre ad 100 felele­tet az Agricola Fóruma sorozat­ban megjelent, és valamennyi új­ságárusnál kapható kis füzet. A kárpótlással kapcsolatos tudni­valókról egyébként a jövőben fo­lyamatosan ad tájékoztatást a Magyar Gazda hetilap is. Magyarország Politikai Évkönyve „Az 1990-es magyar villany­áram a következő: a pincében "a föld, a spájzban a nulla és az ut­cán a feszültség.” — jellemzi e viccel a tavalyi évet a Magyaror­szág Politikai Évkönyve című munka. A kötet tanulmányok, eredeti dokumentumok és közvéle­mény-kutatási eredmények se­gítségével elemzi az 1990-es po­litikai évet. Nem maradtak ki azok a plakátok, viccek, karika­túrák sem, amelyek — műfaji kö­töttségük keretei között — sok­szor jobb korfestők, mint a sok­oldalas tanulmányok. A szer­kesztők az objektivitásra töre­kedtek. Ha az évkönyvből vala­mifajta politikai tendencia mégis kiolvasható lenne, az csupán az események tendenciája. V. ' Május X-jétőí reggeltől estig várja Önt OPPCiCZ az új könyv-, hanglemezbolt és videokölcsönző Eger, Makiári u. (Zellervár sarok) / .Háromszögben” a dilemma Kinek kell az erős szakszervezet? Ekkor hajlottam arra, hogy a tömörülést — akárcsak velem együtt még jó néhányan szőkébb hazánkban — amolyan „újabb SZMT-nek” sejtsem. Ez persze élénk tiltakozást váltott ki, mert — mint hallom az érvet — az élet már rég túlhaladta azt az appará­tusi formációt. Mindez nem zárja ki, hogy az ajtó nyitva álljon min­den szervezet és segítségre szo­ruló szakszervezeti tag előtt. — Nehéz pontosan behatárol­ni, de úgyS9-90-ben kezdődött el egy spontán „tisztulási folya­mat’'a hazai szakszervezet háza táján. Ez abban fejeződött ki, hogy különböző ónszerveződé­sek tisztították a mozgalmat, új csoportosulások jöttek létre, amelyeknek főjellemzője a szak­mai érdekekre épülő szakszerve­zetek kialakulása ágazaton be­lül, illetve kívül. Ezek bejelentet­ték létüket a bíróságon, s közvet­lenül hívták életre a szövetségei­ket. — Mi váltotta ki az önszerve­ződés igényét? — A dolgozók közvetlen kö­tődése és az egyre nehezedő kö­rülmények. Az a szoros kapcso­lat, amely csak a szakmán belüli­ekre lehet jellemző: így — ismer­ve egymást, s közös problémái­kat — tudják képviselni, érvé­nyesíteni sajátos érdekeiket. Pél­da rá számos keretmegállapodá­sos kollektív szerződés, amely már nem az általánosság szintjén fogalmaz. — Ezek a lépések bizonyos fo­kig már akkor jelezték, hogy a tagság eltávolodik a SZOT-tói... — Az eltávolodás érthető, a SZOT a szó szoros értelmében véve: csúcsszerv volt, amelybe „beintegrálódott” az állami poli­tika. Mar nem érezte a tagság, hogy ténylegesen az ő érdekeit védené. Amikor megpróbált vál­tani, s más kereteket alkotni az új vezetés, akkor találkoztak a véle­mények: a „csúcsnak” inkább visszahúzó hatása van, mint elő­revivő... Eljött az átalakulás ide­je, s így jött létre az önálló jogi személyekből és egyenrangú szervezetekből álló képviselői szövetség, a MSZOSZ, illetve később több tömörülés. Ezek állnak most az úgynevezett „SZOT-vagyon” miatt a táma­dások állandó kereszttüzében, holott ez a vagyon megvan, az eszmei felosztása is megtörtént, tudott, mi az egyes szakmáké, ágazati szerveződéseké... — A vagyon körüli vihar javá­ban kavarog, de mit érezni ebből egy-egy megyében ? (Folytatás a 3. oldalon) Egy ünnep tartalmát mindig újra kell fogalmaz­ni. Különösen akkor, amikor valamilyen hata­lom csak a saját maga képére formálja. A tavasz és a munka köszöntése százados szokás. Az ön­tudatra ébredést idézték ekkor, amit vérrel pe­csételt az önkény. Mindenki meggyőződése, hi­te szerint ünnepelt, míg egyneművé nem for­málták egy hamis egység nevében. Például a katolikusok számára Munkás Szent József nap­ja ez, mások pedig más eszmék nevében tiszte­lik. Reméljük, az idei május 1-jén újra visszatér ez a sokszínűség. (Fotó: Szántó György) Húszéves a Finomszerelvénygyár hevesi gyáregysége • • Ünnepi megemlékezés a Bervában Március 15-én múlt 20 eszten­deje, hogy a Finomszerelvény­gyár hevesi gyáregységének elődjében elkezdődött a terme­lés. Mindez akkor az olajszabá­lyozók összeszerelését jelentette, s ezt a munkát 1975 elejéig vé­gezték itt, ezután költöztek át a jelenlegi telephelyre. Ettől a dá­tumtól kezdve tartják a hevesie­ket a gyáregység dolgozóinak... Ez az évforduló adott alkal­mat arra, hogy a Finomszerel­vénygyár hevesi gyáregysége születésnapot üljön, azaz ünnepi nagygyűlést tartson dolgozói és a meghívott vendégek társaságá­ban. Erre a megemlékezésre ke­rül sor ma, délután 2 órai kezdet­tel, amelynek színhelye a gyár­egység ebédlője lesz. Ä tervezett program szerint először az 1990. évi munkát értékeli Borbáth Sándor gyáregységvezető, majd megemlékezik a gyáregység léte­sítésének 20. évfordulójáról, fel­villantva az immár két évtizedes történelem főbb állomásait. A nagygyűlésen — a jeles nap al­kalmából — kitüntetéseket és ju­talmakat is átadnak. Falugyűlés Andornaktályán Patthelyzet a polgármester megítélésében Sajátos módon a megjelentek többsége a gyen­gébb nem soraiból került ki, akik közül néhanyan magnót is hoztak magukkal, hogy rögzítsék az el­hangzottakat. A faluban ugyanis több aláírási ív is járta a házakat. Azt követelték ebben, hogy a pol­gármester mondjon le. így mindenki kíváncsian várta: miként reagál a felszólításra a község első embere? Balogh László nagyon sok számadattal bizonyí­totta, hogy mire fordították a rendelkezésükre álló több mint 26 millió forintot tavaly. Ebből az összeg­ből majdnem 19 milliót vitt el az intézmények fenn­tartása, a többit beruházásokra fordították. A polgármesteri expozé után az alpolgármester két beadvánvt is ismertetett. Az első a mar említett gyujtoivról szólt, amelyen 247-en azt követelik a polgármestertől és a jegyzőtől, hogy mondjon le tisztségéről, és írjanak ki egy újabb helyhatósági vá­lasztást a faluban. A másik ismertetésénél moraj fu­tott végig a teremben, hiszen ezt az ívet 464-en hite­lesítették nevükkel, s az előbbi fordítottjára buzdít­ják a polgármestert. Érdekes módon, mind a két beadványt nagy taps követte. Arról is tájékoztatták a falu lakóit, hogy a jegyzőnőt az újságból is ismert okok miatt letartóztattak, ügye kivizsgálás alatt áll. Fiam Ildikó a közös megegyezéssel való munkavi­szony megszüntetését elutasította — ez a legfris­sebb hír —, az ügy folyik tovább, és ki tudja, mikor ér majd véget. (Lapzártánkkor már a hatodik felszólaló pár vi­tája tartott, ami azt bizonyítja, hogy a vélemények megoszlanak, a község lakói két táborra szakad­nak, azaz pillanatnyilag patthelyzet van Andomak- tályán.) (fazekas) Közös érdek van, de... „Háromfelé szakadtunk — háromféleképpen gondolkodunk” Már-már irritálja az embere­ket a szemet gyönyörködtető, fe­hér falú épület — valaki „kúriá­nak” nevezte, s alig van benne túlzás —, mert úgy, ahogy van: 32 milliót ér, de pillanatnyilag semmire sem használható. Mondják, január elsejétől akár a három település — Kál, Kompolt és Kápolna — közös egészség- ügyi központja lehetne, de csak a „pletyka” kering róla, hogy óvo­da lesz, öregek otthona, netán panziót létesítenek a falai között. Pedig amikor még a nagyközségi közös tanács döntése alapján le­rakták az alapjait, jobb sorsra ér­demes „kis SZTK-nak” tervez­ték. Mára az sem biztos, hogy egyhamar megnyílik. Annak el­lenére, hogy a napjainkra há­romfelé szakadt lakosság képise- lői végelátatlan — s a szomszéd­vári személyeskedésektől sem mentes — vitákat folytatnak az üzemeltetéséről. Mint tegnap kora estig... — Nem tudom, hogy miért va­gyok itt...? — tette fel a költői kérdést egy idő után a kompolti Rubint János. Mintha csak rí­melt volna erre a káli dr. Hinora Sándor megállapítása, miszerint „közös érdek van, de háromfelé szakadtunk, s ami még nagyobb baj, háromféleképpen gondol­kodunk...” De talán ennél is ko­molyabb aggodalomra ad okot az, hogy „egyesek nem békéinek a körzetben, mert ismét megje­lentek a röplapok, rosszízű szö­veggel, aláírásokra buzdítva” új­ra és újra... Igaz, vannak még tisztázatlan dolgok az önállóvá vált három településrész között, de tegnap mintha már érezni lehetett volna a „kompromisszumra való” tö­rekvés szándékát. Mert a testüle­tek — érezve az erkölcsi és anyagi felelősség súlyát — lépni szeret­nének. (Folytatás a 2. oldalon) Menekültügyi konferencia: 5—30 millióan zúdulhatnak Európára „Frontország hazánk 99 Magyarország az emberek vándorlása szempontjából való­ságos frontország, ezért olyan jo­gi, igazgatási, menekültügyi módszereket kell alkalmazni, amely nemcsak hazánk, hanem a nyugati országok számára is rendkívül nagy hatású — jelen­tette ki Boross Péter belügymi­niszter a hétfőn Budapesten megkezdődött nemzetközi me­nekültügyi konferencián. Emlékeztetett arra, hogy ko­rábban a kelet-európai kommu- nisztikus rendszerekkel szemben az egyik legfőbb vád az utazási szabadság korlátozásával füg­gött össze. Most viszont a szov­jetunióbeli utazási jog biztosítása miatt aggódik a világ. A külön­böző kombinációk szerint 5-30 millió ember zúdulhat a közeljö­vőben Európára. Végezetül arról szólt, hogy Európa nem feledkezhet meg a kollektív nemzetiségi jogok problémájáról sem. Hazánk szá­mára ez különösen jelentős kér­dés, hiszen a magyarság 40 szá­zaléka a szomszédos országok­ban él — nem gond nélkül. Magyarország a központi költségvetésből 1988-tól kezdő­dően 1991 végéig mintegy 2 mil­liárd forintot utalt, illetve utal át a menekülteket segítő letelepedési alapra. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága eddig 345 millió forintot küldött a magyar mene­kültügyi program támogatására. „Tegyük fel, én vagyok a sok, tűz közé került dolgozó, aki, mert tu­dok a létezéséről, a Munkavállalók Heves Megyei Konzultatív Ta­nácsához fordulok egekig érő sérelmemmel. Számíthatok-e táma­szára...?” — szögezem a kérdést Szabó Bélának, a tanács soros el­nökének. Nem arra számítok, amit mond rá: „Közvetlenül nem, egyéni kérdések megoldására nem vállalkozhat ez a tömörülés, ott vannak az üzemi, munkahelyi, szakmai és ágazati szakszervezetek. A tanács elsősorban arra hivatott, hogy olyan kérdésekben konzul­táljon, javasoljon és keressen megoldást, amelyek túllépnek az ága­zati kereteken, s jelenségként kezelhetők a munkavállalók érdek­kpnvicplpfphpn 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom