Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27 / 98. szám
HÍRLAP, 1991. április 27. HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Ebéd Vacsora Hétfő ZÖM borsótőzHék Hideg felvágottak Kedd Babgulyás Rakott burgonya Szardínia Szerda Zellerkrémleves Koromporkölt Burgonyafelfújt Csütörtök sosxaieves Brassói apró pecsenye Tejfölös túré Péntek Cuhfáclouoc uUlyddlcVcb Sonkás tészta Tojáspogácsa Szombat Tojásleves Kirántott gomba Vitamínsaláta Vasárnap TnlilnAjilnuiir uNdsegieves Vegyes hal bormártással, türőfánk Sonkás tojás Kirántott gomba Hozzávalók: 60 dkg gomba, 2 egész tojás, 2 dl olaj, 10 dkg liszt, 20 dkg morzsa, só, 15 dkg rizs, tartármártás. A gombát megtisztítjuk, megmossuk, és lobogó forró, enyhen ecetes vízbe dobva, 5 percig főzzük. Lisztbe, felvert tojásba, morzsába mártjuk, és bő, forró olajban lassan megsütjük, hogy a vastagabb fejek is jól átsüljenek. 15 dkg rizsből köretet készítünk, és hosszúkás vagy kerek tálon ezen tálaljuk a gombafejeket. Tartármártást adunk hozza. Vegyes hal bormártással Hozzávalók: 1 kg vegyes hal, 3 evőkanál olaj vagy 5 dkg zsír, 5 dkg liszt, 1 dl vörösbor, zöldpetrezselyem, fél citrom, hagyma, só, babérlevél. A besózott halszeleteket lisztbe mártjuk, forró zsírban kisütjük, és lapos, tűzálló tálba helyezzük. A visszamaradt zsírban a hagymát rózsaszínűre pirítjuk, 1 dkg liszttel meghintjük, keveset pirítjuk vele, és előbb hideg vízzel, majd a vörösborral felengedve 10-15 percig forraljuk. Sóval, citromlével, egy szál babérlevéllel Ízesítjük, raszűrjük a halszeletekre, és azzal is meg 10 percig lassú tűzön (sütőben) apátjuk. Tetejét zöldpetrezselyemmel szóljuk meg. Sós vízben főtt burgonyát adunk hozzá. Burgonyafelfújt Hozzávalók: 25 dkg burgonya, 4 egész tojás, 10 dkg vaj, 5 dkg sajt vagy morzsa, só; a forma kikeneséhez zsír. 25 dkg áttört, főtt vagy sült burgonyát kihűtünk, és elkeverjük 6 dkg vajjal, egyenként hozzákeverünk 4 tojássárgáját, megsózzuk, és végül a 4 tojás keményre vert habjával elkeveijük. Kikent formában 40 percig gőzben főzzük, vagy sütjük. Találáskor leöntjük 4 dkg olvasztott vajjal, vagy vajban pirított morzsával szoljuk meg. Meghinthetjük reszelt sajttal is. Tojáspogácsa Hozzávalók: 4 egész tojás, 1 l/2zsemle, 15 dkg zsír vagy olaj, kis fej hagyma, 2 kanál liszt, só, zöldpetrezselyem. A zsemléket tejben megáztatjuk, jól kicsavarjuk, és elmorzsoljuk. 3 tojásból egy csapott kávéskanál liszt hozzáadásával 3 dkg zsiradékon rántottát készítünk. A hagymát apróra vágva halványsárgára pirítjuk. Mindezeket összekeveijük, megsózzuk, apróra vágott zöldpetrezselymet adunk hozzá, egy egész tojással kötjük, és lisztezett desz- kanpogácsákat formálunk belőle. Forró zsiradékban kisütjük. Túrófánk Hozzávalók: 1/2 kg tehéntúró, 3 tojás, 5 dkg liszt, 5 dkg zsemlemorzsa, csipet só, a panírozáshoz morzsa, a sütéshez olaj. A tehéntúrót burgonyanyomón áttöijük, kikeverjük a tojássárgákkal, csipet sóval, a liszttel, meg a morzsával. Végül hozzáadjuk a tojások kémény habbá vert fehérjét, és vizes kézzel hosz- szúkás kroketteket formázuijk. Zsemlemorzsában megforgatjuk, és bő, forró olajban, közepes tűzön, ropogós pirosra kisütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk. Hasznos tanácsok Mit tegyünk... ha gombát készítünk? Először a szárak homokos részét vágjuk le, majd a gombát váltott, bő vízben többször átmossuk. Nem áztatjuk! Lecsurgatjuk. A gombafejekről a héjat nem kell lehúzni, csak az esetleges hibás részeket vágjuk ki. A készítendő étel jellege szerint, a gombaszárakat kitördelve, vagy felszeleteljük vagy egyben hagyjuk. A csiperkegombát könnyebb vékonyra szeletelni a tojásszeletelővel. hogy ropogós legyen a tepertő? A zsírsütés vége felé 1-2 evőkanál tejet (a meny- nyiségtől függően) öntünk hozzá és átpirítjuk vele. A kockára vágott vagy bevagdalt libabőrt hibátlan zománcú lábasba rakjuk, és annyi vizet öntünk rá, hogy majdnem ellepje. Fedő alatt addig' pároljuk, míg a víz elfő, ezután erősebb tűzön, fedő nélkül sütjük tovább. Amikor aranysárgára pirul, levesz- szük a tűzhelyről, néhány csepp vízzel megfröcsköljük, és lefedjük. Két-három perc múlva szűrőkanállal kiszedjük a friss, omlós libatöpör- tyűt. „Pályázat!” Érkeznek a pályázatok, de többek kívánságára megismételem a kérdéseket... 1. Ági a neve- lőszüleivel boldogan élt mindaddig, amíg a 15. születésnapján váratlanul felbukkant az édesanyja azzal, hogy magával viszi a lányát. A lelkileg összetört lány kérdezi: menjen, vagy maradjon, s honnan kerjen segítséget? 2. Ha egy ötven even felüli asszony harmadszor is férjhez megy, miért teszi: hiányzik neki a szex, nem búja a magányt, avagy anyagias? 3. Egy tizenéves lányt a mostohaapja a vele való szexuális kapcsolatra kényszeríti. A gyerek nagyon szereti az édesanyját, és nem meri a helyzetet előtte feltárni. Kihez forduljon: a rokonokhoz, a rendőrséghez, netán a gyámhatósághoz? 4. Milyen mértékben tartja bűnnek, ha a két gyermekét maga nevelő fiatalasszony elfogadja egy idősebb, pénzes úr ajánlatát, és időnként diszkréten a szolgálatára áll? Ezek a kérdések. Pályázni június 1-jéig lehet az 1000 Ft-os jutalomért. Ismétlem, hogy az Önök által beküldött kérdéseknek valóságtartalmuk van, így a pályázók emberszeretetükről, szakértelmükről és segítőkészségükről is tanúbizonyságot tesznek azzal, hogy megmutatják az általuk vélt helyes utat. A pályázatokat szokás szerint a Hírlaphoz kell beküldeni, s a borítékon legyen rajta a három „L”. „Nők álarcban” Nem tudok egyetérteni Ben- cze úr azon kategorikus véleményével, amely szerint a nők kiismerhetetlenek. így ír: „Húsz éve élünk együtt, oe még mindig nem ismerem igazán.” Ennek ellenére fenntartom a véleményemet. Leegyszerűsített indokaimat azzal kezdem, hogy az ujjunk sem egyforma. Az ember bonyolult lény, amely a nőkre talán annyival vonatkozik jobban, hogy ők finomabb lelkűék,prze- lemgazdagabbak, szeretetre inkább vágyóak, s mindezeknél fogva kiszámíthatatlanabbak és lelkileg igényesebbek. Ennyi minden valóban nehezíti a kiismerhetőséget, ugyanakkor nem teszi lehetetlenné. Hogyan lehet a, nőket kiismerni? Jo kérdés! Úgy, mint a férfiakat, ám egy kicsit mégis másképpen. Latom, bosszantja Önt, hogy a párja ismeri a feijét, míg ön ezzel nem dicsekedhet. Tudja, a nő olyan, mint a virág, elhervad, ha nem szeretik. Megőrzési készségük — az a bizonyos hatodik érzék rendkívül kifinomult, nyomban fülöncsípik a hazugságot. Természetesen minden titkot én sem tudok, de annyit elárulok, hogy ha egy férfi meg akar ismerni egy nőt, akkor szeresse. Lelkileg, testileg ugyanis akkor tárulkozik ki igazán. Szerintem ez a lényeg, és a többi már megy magátol. Bár, lehet, hogy tévedek... „Vérszerintiek” Bevallom, ilyen kérdéssel még nem találkoztam, ezért mindjárt azt javaslom, hogy e témában forduljon szakemberekhez is. Feleségül akar menni az unoka- testvéréhez, akit szeret, imád. Ezt úja: értse meg, nem tudok lemondani róla, és nem is fogok! Makacssága, elszántsága — úgy látom — legalább akkora, mint a szerelme, de azért ne szaladjon a falnak. Ázt persze nem tudom, hogy annak szalad-e. Nos, ezért kéije ki genetikus, orvos, és mindenki más illetékes tanácsát, mert így — laikusként — felelőtlenség lenne részemről nyilatkozni. Ezúttal kénytelen beérni ezzel a szerény, de célravezető tanáccsal... „Pecsétes titok” Ha tényleg az, miért kéri, hogy — ha jeligésen is — a lapban válaszoljak? Személyesen, netán levélben — hét pecsét alatt — talán többet mondhattam volna. Nos, a dolog lényege: megtudta^ hogy az ifjú félje biszexuális. Ám ez még nem elég: arra kapacitálja, hogy „szálljon be” maga is, mert ez nem bűn, nem szégyen,-csupán szokatlan a hagyományos szexkultúra világában. A fetje bújja a szexlapokat, minden pénzét arra költi, s feltételezi, hogy onnan böngészte ki ezeket a szörnyűségeket... Mit tegyen? Ne is haragudjon, de gyanítom, hogy Ön már tudja, mit tegyen, sőt, talán már teszi is, csupán a véleményemre kíváncsi. Tudja, mindenki maga választja meg a boldogságához vezető legmegfelelőbb utat. Amiről ír, létezik, de nem hiszem, hogy ez lenne a harmonikus szerelem és családi élet legmegfelelőbb formája, ahol a gyermekek is felnevelodnek... Uránus Az első fecskék Egyiptomban Furcsa dolgot vesz észre a vörös-tengerparti Hurghada üdülőváros Sand Beach szállodájába tévedt idegen: a vendégsereg közül csaknem mind férfiak, húsz év körüliek, jobbára fejtetőig felnyírt, fölül kétcentisre meghagyott hajjal. Turistacsoportnak feltűnően „egynemű” látvány. Beszédük — a nyelv, de a keresetlen stílus is — aztán gyanút ébreszt: amerikai katonák töltik meg a hotelt. A gyanú azután bizonyossággá válik — fürdőruhás, és egyébként is civilben járkáló „fiúk” között időnként egyenruhás, gumibotos katonai rendőrök bukkannak fel, és hogy kétség se férjen a „felfedezés” helytálló voltához: a recepció mögötti falon a sávok és csillagok, azaz az amerikai nemzeti színek hirdetik, kik is a Sand Beach lakói, diszkójának vendégei. A szálloda személyzetének elbeszélése szerint — a katonák nem szeretik, ha faggatják okét — a Kuvait felszabadításában részt vett alakulatok emberei pótolják a turistákat, akik még mindig alig merészkedtek vissza Egyiptomba, miután a válság már tavaly nyáron elriasztotta őket az egesz térségből. Egyiptom hiába — nohajoggal — győzködte az utazni vágyókat: a Nílus hazája távol esik az Óböl-válsag epicentrumától, a turisták itt nincsenek veszélyben, nagy részük messze ívben elkerülte a piramisok földjét. A turistalélektan rejtélye, hogy az év végi ünnepek mégis tömegeket vonzottak ide. A háborúnak, amely messze zajlott, most már vége is van, de az idegenforgalom még alig éled. Hurghada, ahol március második felében kellemes nyár eleji időjárás várja az európait és szállodák, üdülőfalvak végeláthatatlan sora (nem számítva a megkezdett, majd a válság miatt félbehagyott hotelépítkezéseket) egyelőre aj utalomútra ideküldött Öböl-katonákkal vigasztalódik. Szállodákban a hagyományos turistafajta négy-öt szobát, ha lefoglal. Délebbre, a Nílus-parti Luxorban, a nemzetközi idegenforgalom egyik mekkájában sem jobb a helyzet, a szállodák konganak az ürességtől. Egyiküknek, az Etapnak megadatik a szerencse, hogy a hurg- hadai „turistákat” — miután idehozták őket, hogy ízelítőt kapjanak a fáraókori Egyiptomból — ételre, italra vendégül lássa. Még sorállást is látni. Na, nem a szobafoglalásnál, csak a nemzetközi vonalat kínáló telefonközpontnál. A hotel 360 szobájának tíz százaléka sem foglalt, az öt étteremből csak egy működik. Pedig itt engedtek két „csillagnyit” az árból, hogy serkentsék a forgalmat. A lovashintók gazdái is gyenge pozícióból alkudnak, megállapodtak arról, azt mondják az utasnak: rendes szezonban ennek legalább a dupláját elkérik. Ezerötszázan vannak Luxorban, ahol gyakorlatilag mindenki az idegenforgalomra tette fel egzisztenciáját, és hónapok óta tétlenségre van kárhoztatva — mondja Mahmud, s a lelkünkre Köti, hogy a következő sétakocsizáshoz is őt keressük. A Níluson a fel- ukkák — kis vitorláshajók — partra kötve várják a jobb napokat. Az idegenforgalom illetékesei a tőlük telhetőt megteszik, hogy a kevés utazó jól érezze magát. A karnaki templomban esténként megtartják a hang- és fényjátékokat a nyilvánvaló ráfizetés ellenére is: a szúiháznyi nézősereg befogadására képes padsorokon egy tucatnyi ember foglal helyet, amikor reflektorok világítják meg a világ ókori csodái egyikének oszlopait, és angol színészek hangjai dramatizált formában ismertetik az új birodalom idején épült szentély történetét. Tavasz végén talán még sosem lézengett ilyen kevés érdeklődő a Királyok völgyében, Luxorral átellenben, a Nílus túlpartján, de idegenvezetőnk, Abdel-Fattah bizakodó. Érkezésünket némi keleti túlzással úgy üdvözli, mint a turistatömegek visszatértének előjelét. Tudni veil különben, hogy néhány spanyol csoport útját az elkövetkező napokra már lekötötték, s végre beindul az erősen megkésett idény, még mielőtt beköszönt az elviselhetetlenül forró nyár. Való igaz, amint elhallgattak a fegyverek az Öböl mentén, az egyiptomi idegenforgalmi minisztérium lázas munkába fogott, hogy a veszteségekből, amit lehet, pótoljanak. Becslések szerint az 1990/ 91-es szezonban egy és egynegyed milliárd dollár bevételkiesést könyveltek el az idegenforgalom különböző szektorai, a legnagyobb összeget a szállodaipar. A turizmus az elmúlt években Egyiptom devizaforrásainak sorában a második helyre lépett elő, fejlesztése szemmel láthatóan a kormány kiemelt céljai között szerepel. Hogy a vállalkozók kitartsanak eddigi iparáguk mellett, rendkívüli kedvezményekkel siettek segítségükre. A beruházásaikra felvett kölcsönök kamatait csökkentették, a térítés időtartamát megnyújtották, az adó- és egyéb terheket enyhítették. Az idegenforgalmi tárca küldöttsége európai körútra készül, sajtóértekezleteken, filmbemutatókon ismertetik mindazt, ami az utazó számára vonzerő lehet, akkor is, ha történetesen nem az ókori Egyiptom emlékeire kíváncsi. A Vöröstenger partja, a Sínai-félsziget üdúlőfalvakkal váija a tengeri búvárkodás, a vízisí kedvelőit, s az egészségügyi turizmus is a kínálat listáján szerepel. A vízumbeszerzés rendszerének egyszerűsítését tervezik: a turisták beutazási engedélyüket érkezéskor, a repülőtéren is megkaphatják. A vízum egységes ára 15 dollár lesz. Az egyiptomi főváros történelmi negyedei a hosszú távú tervekről árulkodnak: az óvárosban, a Kopt negyedben a kereszténység korai századaiból való templomok egész sorát és a zsinagógát restaurálják. A városnak azon a részén, amit Iszlám Kairónak neveznek, soha nem látott méretű átalakítást terveznek, a felújítási munkálatok mellett egy hatalmas park létesítését, szállodák építését. A kairói egyiptomi múzeum, miután az Öböl-háború idején terrortámadástól tartva bezárták, a tűzcsend beálltával újranyitotta kapuit. Apránként megjelennek a szemérmes viseletű helybeliek közül kirívó, sortban, ujjatlan trikókban feszítő turisták, jobbára angol és német beszéd tölti meg a termeket. Sorbanállásra ugyan nem kényszerültek a jegypénztárnál — ők az első fecskék —, ám na tavaly jöttek volna, kevesebb mint felét fizették volna a belépő mostani árának. Gasztronómiai tájkép Kelet-Berlin igazából soha nem számított a vendéglők városának. A hiánygazdálkodás ezen a téren is szembeötlő különbségeket eredményezett a nyugati városrészhez képest, ahol egymást érik a görög, török, délszláv, kínai, japán, olasz, spanyol, argentin specialitásokat Kínáló éttermek — nem is szólva a tipikus berlini kocsmákról. A piacgazdaság eljövetele fonák helyzetet teremtett a gasztronómia terén. Egyrészt a vendég végre vendégnek, és nem megalázott kérelmezőnek érezheti magát. Megszűntek az éttermek előtt — főleg szombaton és vasárnap — kígyózó hosszú sorok, az 50-60 perces várakozási idők, míg a pincér nagy kegyesen a felszabadult asztalhoz vezette az éhhalál küszöbére jutott vendéget, aki azután 10-15 keletnémet márkáért pukkadásig jóllakhatott. Ma a legtöbb kelet-berlini vendéglőben üres asztalok, tétlen pincérek látványa fogadja a betérőt. Hol vannak már a türelmesen sorban álló vendégek, az ajtóra kiakasztott „Minden asztal foglalt” táblák? Elfújta őket a valutaunió, nyomán beköszöntött nyugati márka, no, meg az éttermi arak állami támogatásának eltörlése. Korábban egy olcsó vendéglőben 80 pfennigért levest, 2-4 márkáért húsételt kaphatott a vendég, egy pohár sör 61 pfennigbe Került. Drágább, előkelőbb éttermekben az arak a fentiek 3-4-szeresét tették ki. Manapság viszont egy belvárosi étterem „kedvező ajánlatként reklámozza kirakatában a sertésszeletet hasábburgonyával és zöldségkörettel — potom 16,80 márkáért. A jobb helyeken pedig 25 márka alatt nemigen akad főétel az étlapon. Ennek kárvallottja — többek között — a vendéglátóipar. Az éttermek, kávézók, kiskocsmák forgalma jelenleg alig 50 százalékát éri el az egy évvel ezelőtti szintnek. Sok egység máris csökkentette a dolgozoi létszámot, mások egyszerűen végleg lehúzták a redőnyt. A berlini szálloda- és étteremszövetség alelnöke szerint tömeges „bukfenc” várható tavasszal, a helyiségbérleti dijak már beharangozott drasztikus (8-10-szeres) fölemelésével. A keleti városrész 1200 vendéglátó egysége közül minden harmadik a csőd-keselyű zsákmányává válhat. Különösen azok a vendéglők látszanak sebezhetőnek, amelyeknek tulajdonosai még nem állták át a piacgazdasági széljárásra. A szövetség alelnöke szerint a kelet-berlini főnökökből nem a szakmai képességek hiányoznak, hanem sokkal inkább a portékájuk, kínálatuk értékesítésével kapcsolatos ismeretek, tapasztalatok. „A betérő vendéf et körül kell udvarolni, éreznie ell, hogy körülötte forog minden az étteremben. A finom ebéd vagy vacsora után a tulaj által fizetett likőr vagy pálinka maradandó emléket hagy a vendégben, ami később busásán megterül” — vallja Peter Haerig alel- nök. Ez ma még újdonságként hangzik a legtöbb kelet-berlini étterem- és kocsmatulajdonos számára. Sok választásuk azonban nincs: a víz mély, úszni muszáj — a medence fenekén ott leselkedik a kitátott szájú csődcápa.
