Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-25 / 96. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. 25., csütörtök megoldását, azt a mintát, amely a derűhöz, vagy még tovább, a boldogsághoz vezetne. A légkör, ami a testet körülveszi, az otthon meghittsége — és mégis egy határozatlan mélységű borongás árad a színekből. Sokkal lobogóbb, élénkebb, tüzesebb színvilág forrósítja át azokat a képeket, amelyek az indiai mondavilág hősnőjét, Sza- vitrit mesélik el nekünk. Ez az indiai legendákból ide hozott lélek elhatározza, hogy megküzd, azaz minden akadályon átverekedő diadallal, tehát győzelemmel vívja meg harcait párjáért. Európai mértékkel mérve kaland kaland hátán, indus tudat szerint azonban a vállalt megpróbáltatások sorozata ez az élet, a lélek és a test áldozatvállalása árán jut el a boldogsághoz. Ez a Szavitri Illés Endre novellaszerű feldolgozásában került a magyar olvasó- közönség elé. Nemcsak Fekete Máriának a képzeletét lepte meg ez a nagyszerű és nagyformátumú egyéniség, de Szokolay Sándor egyenest operát, vagy inkább zenei szmpadmesét varázsolt belőle, ami várja közönség elé kerülését. A festő világos, élénk színekkel, a jelzetek és szimbólumok egyberajzó bonyolultságával, az indiai arc szoborszerű kimerevítésével idézi elénk mintaképét, álmai asszonyát, aki érzelmi-szellemi vezérlőjének is tűnik ebben az életszakaszában. Jó volt elidőzni a képek között a kispréposti palota pinceklubjában. Farkas András Fekete Mária nőalakjai Anyukám Az egri kispréposti palota pinceklubjában rendezték meg Fekete Mária első kiállítását. Az induló művészpálya nem véletlenül vesz Egerben startot. Családi kötődései ide vonzották őt, annak ellenére, hogy Miskolcon élt és Nyíregyházán, a főiskolán kapott tanári oklevelet. Szembeszökő, hogy — és ezzel tulajdonságai közül a legfontosabbat árulja el — kemény, csaknem konok kritikai éllel nyúl azokhoz, akiket ábrázolni akar. Elsősorban önmagához. Három önarckép lóg itt a falon, más-más feliratokkal, de mindhárom esetben más figura, más oldalról mutatja nekünk rejtett vagy rejtőzködni kész arcát. A tudatosan önarcképként vállalt ábrázolás a legkevésbé sem hízeleg önmagának, jóval keményebb és öregí- tőbb vonásokat vázol fel, talán azért is, hogy törékeny-finom testi valóságát erőteljesebbnek, markánsabbnak, küzdelemre képesebbnek mutassa be. A szem körüli színes skála azonban az igazabbat tálja fel: nem önfeledt bizalommal néz a világba. Érzelmei felől ez a kép nem tájékoztat, csak annyit mond el — és ez a leglényegesebb —, hogy ki akaija jelenteni magát, feltárja azt, ami belül feszeng, érlelődik, hatni akar. Egyéniségének megközelítéséhez azért választjuk ezt a munkáját, mert a sötét tónusú, komor színekkel megfogalmazott másik ábrája önmagáról Visszanézve (önarckép) (Gál Gábor reprodukciói) csaknem pesszimistán elmélyíti azt a jellemzést, aminek nyilván lesz még sokfelé ágazó folytatása. Édesanyját is aggódó szeretettel veszi körül. A test elheverő nyugalomban tűri, hogy a megértés, az ismeret, a szeretet kapcsolatából kikerekedjék a mű. Aminek szerkezeti elemei közül végül is kiemelkedik a tenyérrel feltámasztott arc. Az arc, amely nem a festővel néz szembe, de kissé fáradtan, vagy inkább elgondolkozó hangulatban a heverő előtt fekvő szőnyeg mintáin keresi gondolatainak, netán érzelmeinek útját, gondjainak HANG-KÉP Új népfront? Ismét jelentkezett Pozsgay Imre. Jó két héttel ezelőtt — egy másik műsorban — már célzott arra, hogy hamarosan porondra lép. Ezúttal — a Vasárnapi Újság egyik blokkjában — Bíró Zol- tánnalegyütt hirdetett valamiféle programtorzót. Kínálatuk persze még ennyinek sem minősíthető, hiszen mindenekelőtt a pártokat, illetve a Parlamentet bírálták, nem fukarkodva a kritikai megjegyzésekkel. Ezúttal sem maradtak el a hajdan hatalmi helyzetben tetszelgő, valaha kétségkívül népszerű politikus kulturált szóvirágai. Is- meijük, megszoktuk, s el is utasítottuk ezeket. így aztán érthető, ha csalódtunk. Kétkedésünk teljesen indokolt, ugyanis nem megváltó igék hangzottak el, csak parfümözött frázisok. Gyógyírt reméltünk a bajokra, de ezzel aligha szolgáltak. Kiderült: elképzeléseik kiforratlanok, kidolgozatlanok, hevenyészettek. Csupán az bizonyos, hogy mögöttük az érvényesülési vágy lüktet. Gazdasági kínjainkra nem ajánlottak medicinát. Helyette az adósságok átütemezését emlegették. Az sem nóvum, hogy elkülönítették magukat a posztsztálinizmustól, a ma egyáltalán nem rokonszenves vörös karikáktól. Egykor ez az alapállás híveket szerzett, mostanság viszont nincs benne semmi különös. Miközben hallgattam a riportot, a sok hűhó semmiért gondolatkörére asszociáltam, s az jutott eszembe, hogy jelenleg divatos a néma milliókra utalni, s azok nem kért képviseletére hivatkozni. Mi tagadás: az általuk vázolt feladatokkal a sokaktól gyakran jogtalanul szidalmazott kormány könnyebben megbirkózna, mint ők, ha lehetne. Végtére is a választók révén legitimált Parlament szavazott nekik bizalmat. Nem hónapokra, hanem hosz- szabb távra. S az is tény: nincs szükség további káoszra. Sem az ország házán belül, sem azon kívül. A lényegbeli tagsággal sosem rendelkező, rossz emlékezetű Népfront csődös életrecsókolása teljesen fölösleges. Illene már megszabadulni a beidegződött, régi reflexektől. Használják ki a demokrácia által teremtett lehetőségeket. Alakítsanak pártot. Ennek semmi akadálya. Egyet — másokkal együtt — megjósolhatok: nem számíthatnak sem tíz-, sem százezrekre. Van viszont egy jó tippem: írjanak emlékiratokat. Annál is inkább, mert az elmúlt negyven év titkainak zömére még nem derült fény. Próbálkozzanak meg ezzel. Garantálom, nagyobb sikerük lesz... Csak a filmek Mind gyötrőbb a televíziós káosz, s az ezzel összefüggő szrnvo- naltalanság. Hovatovább már csak a külhoni cégjelzésű filmeket érdemes nézni. Ezekből sincs tengernyi, s nagy részük kommersz jellegű, mégis néhány produkció hamisítatlan kikapcsolódással örvendeztet meg minket. Szombaton este vetítették az amerikai szakemberek által készített Szenzáció a televízióban című alkotást. Az érdekes történet nem eredeti ötlet, mégis felkeltette az érdeklődést. A sztori szülője, az író-rendező Mike Robe arra keresett választ, hogy miként érvényesül az íratlan újságíró-etika a hétköznapok gyakorlatában. Mások is foglalkoztak már ezzel a témával, mégsem céltalan újra felvetni. Kár, hogy az egyik cselekményszálat — a tanár bűnösségének kérdését — nem taglalták kellő árnyaltsággal, mégis töprengésre késztettek mindnyájunkat. Ugyanezen az estén vetítették a Kemény fickókat, ezt a franciasvájci krimit, amely ugyan nem feszegetett erkölcsi dilemmákat, izgalomban mégsem szűkölködött. Vasárnap a francia-NSZK Ászok ásza következett. A stáb lemondott a Parnasszus megrohamozásáról, mindössze azért szorgoskodott, hogy derüljünk, nevessünk, azaz legalább szűk két órára mentesüljünk bajainktól. Ezt ígérték, s állták is szavukat. Megelégednénk — legalábbis átmenetileg — ennyivel is. Kár, hogy hiába bizakodunk, mert honi terepen még ez a szerény szellemi magaslat is elérhetetlen. Vajon meddig... ? Pécsi István Feljövőben a falusi turizmus Az idegenforgalom kincsesbányája lehet? Napjaink egyik terebélyesedő idegenforgalmi területe a falusi turizmus, amelyet a katalógusok úgy hirdetnek és ajánlanak, hogy üdülés a magyar falun és tanyán. A szomszédos országokban, elsősorban Ausztriában a falusi üdülésnek sok évtizedes hagyományai vannak, de hazánkban is tért hódít e sajátos idegenforgalmi szolgáltatás. Mi sem jellemzőbb erre, mint az, hogy a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége által a múlt évben közzétett katalógusban már közel 420 vendégfogadó szerepel, s többségük biztató eredménnyel működik. Természetesen minden új kezdeményezésnek megvannak a „gyermekbetegségei”, amelyek azonban a falusi turizmusnak a létjogosultságát, jövőbeni gyarapodását nem kérdőjelezhetik meg. A Mátra-Bükk üdülőkörzet — és benne megyénk — falvai igen kedvező üdülési adottságokkal rendelkeznek. A Mátra- Bükk kedvező klimatikus viszonyaival egyértelműen kínálja az ilyen irányú igények kielégítését. Az egészséges klíma mellett a vízpart, a termálvíz, az élő népi mesterségek, a kastélyok és kúriák, a népi építészet, a városok közelsége együttesen garantálják a falun üdülők idejének változatos eltöltését. Mintegy 26-27 olyan községünk van, amely alkalmas ilyen sokszínű és egyedi szolgáltatás nyújtására. Csak érdekességként idézek Nagy Éva gyöngyössolymosi lakos ajánlatából: „Borospince! Barkácsmű- hely! Napozó! Szalonnasütés! Programszervezés! Családias vendégszeretet! Egy hét után autókirándulás kedvezményként!” Talán e rövid példával is érzékeltethető, hogy mennyi ötlet, elképzelés van a magyar falusi emberekben. Az elmondottak ellenére sokakban jogos kérdésként merülhet fel, hogy miért kell foglalkozni újabb kínálati elem elterjesztésével, amikor a megyében itt van nekünk a Mátra-Bükk a teljes szépségével, viszonylag elfogadható fogadási bázissal, a Tisza- táj a sokszínűségével, no, és a műemlékeink. Másrészt — s ezzel ugyancsak számolni kell legalább egyikét évig — az idegen- forgalmi kereslet jelentős visszaesésének vagyunk tanúi, de egyben elszenvedői is. Az érdeklődésjóval nagyobb az ország nyugati oldalán. Egyáltalán, a mi megyénkben van-e létjogosultsága, életképessége ennek az üdülési formának? Külön hangsúlyozni kell — nehogy valamiféle ideák bűvkörébe essünk —, hogy a magyar falusi-tanyasi turizmusról van szó, a maga sajátos megjelenésével, arculatával, szolgáltatásaival. Ezeket mások nem tudják nyújtani. Nem az osztrák falusi turizmus másolásáról van szó. Ez az állítás még akkor is igaznak látszik, ha van mit tőlük tanulni. Többek között a kulturált környezet megteremtése, a higiénés követelmények érvényesítése, a több évtizedes gyakorlat tapasztalatai terén. Természetes igény, hogy mindazt, ami hasznos és bevezethető nálunk, vegyük át. A falusi turizmus az igények növekedéséhez — és esetleges csökkenéséhez is — gyorsan képes alkalmazkodni, amelyet az tesz lehetővé, hogy ezek a szálláshelyek nem kizárólagosan üdülési célokra létesültek. A kihasználtságban jelentkező változások — növekvő és csökkenő kereslet — az üdülésben résztvevő családok jövedelmét csak kismértékben befolyásolják, mivel az üdültetés számukra nem fő jövedelemszerző, hanem csak jövedelemkiegészítő üzletág. A falusi turizmus a gazdasági tényezők (új munkaalkalom stb.) mellett a településfejlesztéssel összefüggő falumegújítási, épület- örökségi és életmegőrző hatásokat is jelenti. Az üdülés tehát növeli falvaink funkcióját, ezen keresztül a falusi ember látókörét. Az utóbbi időben a turisták összetételének átrendeződése is megfigyelhető, ezzel együtt a kereslet is változik. Növekszik az igény — elsősorban a nyugati vendégek körében — a családias jellegű, kis kapacitású szálláshelyek iránt. Nem elhanyagolható szempont, hogy az itt nyújtott szolgáltatások árszínvonala többségében elviselhető még a vékonyabb pénztárcájú turisták számára is. Az idegenforgalmi fogadási feltételek látványos javulásával — elsősorban a korábban folyósított központi támogatások számottevő mérséklése miatt — nem lehet számolni. Ez is, akárcsak a magánvállalkozások térhódítása, az idegenforgalom valamennyi területén közös feladatunkká teszi a falusi turizmus minden irányú segítését. Ha a hogyan tovább kérdésére keresünk választ, először azt kell elmondanunk, hogy a falusi turizmus fejlesztésével kapcsolatos koncepció kidolgozását tervezi az Országos Idegenforgalmi Hivatal. Megjelentetése előtt célszerű a megye településeit érintő — rövidebb és hosszabb távra szóló — tennivalók körvonalazása. Közös ügyünknek kell tekinteni, hogy folytatódjék a már beindult társadalmi kezdeményezés a falusi turizmus újrahasznosítására. Ebben vezető szerepet kellene vállalnia az országos szövetségnek, elsősorban az ismeretanyagok, a legfontosabb gyakorlati tapasztalatok közreadásával. Elképzelhetőnek tartjuk a Falusi Vendégfogadók Megyei Tagozatának megalakítását az országos szövetség patronálásá- val. Külön figyelmet és szervezést igényel olyan képzési formák kialakítása, amelyek a vendégfogadással, az étkezési kultúrák elsajátításával, a legszükségesebb nyelvi ismeretek megszerzésével foglalkozik. Ehhez jó bázisként szolgálnak az egri és a gyöngyösi kereskedelmi szakiskolák és azok kihelyezett előadásai, tanfolyamai. Az érintett helyi önkormányzatok feltáró és koordináló feladatot is vállalhatnának abban, hogy számba vegyék azokat a lakóépületeket, amelyek a falusi üdülés szempontjából értékesek. (E körbe beletartozhatnának a gazdátlanul maradt létesítmények is.) A pénzügyi politika a falusi turizmus felkarolásáért sokat tehet. Nemcsak az adótámogatásra, illetve kedvezmények nyújtására gondolok, hanem esetleg olyan elkülönített alap létrehozására, amely külön szabályozás formájában lehetőséget nyújt például a falusi lakásoknak a turizmus számára való alkalmassá tételére. A falusi turizmus önkormányzati irányításának fontos részét képezheti a település image- ának tudatos kialakítása, formálása. A községeknél a meglévő, vonzó programokat kell továbbfejleszteni, megnyerve a helyi lakosságot. őket mindebben tevékeny részessé kell tenni, de bizalmat kell teremteni — az esetleges közreműködés reményében — a vállalkozókban is. Az utazási irodák kapcsolatteremtő, kezdeményező szerepet tölthetnek be ezen üzletág fellendítésében — természetesen érdekeltségi alapon. Főleg ólján községekben látok erre lehetőséget, ahol több lakóház is bekapcsolható a turizmusba. A falusi turizmus megyei lehetőségeinek a sajtóban is nagyobb szerepet, súlyt kell kapniuk. Ismertetők, népszerűsítő írások megjelentetésével, vendégek, fogadótulajdonosok megszólaltatásával. A közeljövőben megjelenő propagandakiadványokba be kell építeni ezt a sajátos idegenforgalmi kínálatot. Célszerű, ha a szomszédos községek közösen jelentetnek meg olcsó, úgynevezett szórókiadványokat. Természetesen ehhez el kell nyerni a lakosság támogatását is. A várhatóan megrendezendő Bécs-Budapest Világkiállítás az általános kihívás mellett új keresletet is indukál, és erre a települések lakosságát is fel kell készíteni. A falusi turizmus kérdésével foglalkozott legutóbb a Heves Megyei Önkormányzat által ösz- szehívott idegenforgalmi tanácskozás is, amely megállapította: igaz, hogy még az útkeresés elején tartunk, de közös összefogással előbbre léphetnénk. Azt szeretnénk, ha minél több településünkről hangzana el hívó szó a fogadó gazdák részéről: „Ön a magyar falusi házigazdák hagyományos vendégszeretetére számíthat. Önt, mint személyes vendéget fogadjuk.” Miskolczi László
