Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. április 20., szombat __ Ivan Boriszenko, a Szovjet Űrhajós Szövetség elnökhelyet­tese a dolgozószobájában foga­dott. Csodálkozva húzta fel sze­möldökét, amikor megkérdez­tem, mi a véleménye azokról a közelmúltban megjelent cikkek­ről, amelyek kétségbevonják Gagarin űrútját? — Érdekes időket élünk, egyik szélsőségből a másikba esünk — válaszolta elgondolkodva a 69 éves Boriszenko, azok egyike, akik közel 30 évvel ezelőtt Gaga­rin űrrepülését regisztrálták. — Az ember néha olyasmiket hall, hogy a haja égnek áll tőle. Tegna­pi hőseink minden alap nélkül pletyka és gúny tárgyává lesznek. Úgy látszik, most Gagarinon a sor... Boriszenko egy dossziét mu­tat, amelyben Gagarin űrutazá­sainak adatait rögzítették. Az el­ső példányt elküldték Párizsba, a Nemzetközi Asztronautikai Bi­zottsághoz. A csaknem 30 éves dokumen­tum másolatát lapozgatva a kö­vetkező sorokra bukkanok: „Alulírott Ivan Boriszenko, a Cskalov Központi Repülőklub sportbiztosa tanúsítom, hogy moszkvai idő szerint 10 óra 55 erekor a Szaratovi-területen zmelkovszka falu közelében földet ért a Vosztok űrhajó. A le­szállás koordinátái: északi szé­lesség: 51 fok 16 perc, keleti hosz- szúság: 45 fok 59 perc. Ivan Bo­riszenko.” — Itt némi pontosításra van szükség — mondja beszélgető- partnerem. — A terveknek meg­felelően 7000 méter magasság­ban Gagarin még az űrhajóban volt. Ezután ülésével együtt ka­tapultált, és ejtőernyővel ért föl­det. Az űrhajó nem messze tőle szállt le. Az űrhajós és az űrhajó földet érésének több tucat tanúja volt: a mezőn dolgozó kolhozta­gok és a leszállást egy autóbusz­ból figyelő, egységükhöz éppen visszatérőben lévő katonák. Boriszenko — elmondása sze­rint — 15-20 perc múlva ért Ga­garin földet érésének helyéhez. — Abban az időben sajnos nem lehetett pontosan megálla­pítani a leszállás helyét — mond­ja. — Mint sportbiztos, Volovics orvossal, Rafikov filmoperatőr­rel és Bahramov mérnökkel együtt Engelsz városában vol­tam, készen arra, hogy helikop­terrel azonnal az űrhajó leszállá­sának a helyére jussunk. Boriszenko szerint Gagarin a földet érés után az őt körülvevő embergyűrűben kicsit csalódott­nak tűnt: ”olyan benyomásom volt, hogy nem egészen tudja, mi is történt vele?” Az irattartóban látható a Vosztok startjáról szóló jelentés, melyet egy másik sportbiztos, a néhány evvel ezelőtt elhunyt Vlagyimir Plakszin írt alá, aki az űrhajó indulásakor Bajkonurban tartózkodott. — Gagarin űrútja előtt né­hány héttel Vlagyimir Plakszint és engem behívattak a Központi Repülőklub vezetőségéhez, ahol felkértek, hogy sportbiztosok­ként a Nemzetközi Asztronauti­kai Bizottság képviselőiként ve­gyünk részt az Űrrepülés regiszt­rálásában — folytatja Boriszen­ko. Vlagyimir Plakszinnel meg­beszéltük, hogy én a leszállás he­lyéhez megyek. Boriszenko elmondta, hogy a rajt előtt nem sokkal beszélgetett Szergej Koroljowal, a Vosztok főkonstruktőrével. — Koroljov részletesen kikér­dezett missziónkról — emlékezik vissza. Plakszinnek és nekem is megvoltak a Nemzetközi Bizott­ság azon szigorú előírásai, ame­lyek szerint a rajt és földet érés kö­rülményeit rögzítenünk kellett. Ennek szellemében jártunk el. A bizottságban végzett többé­ves munkája alatt Boriszenko előbb mint alelnök, majd mint elnök személyesen részt vett az 1961. áprilisa után sorra kerülő űrrepülések adatainak rögzítésé­ben. — Az első űrrepülésektől elté­rően, most a rajtnál és a földet érésnél is jelen vagyok. Az űrex­pedíciók napjainkban hosszantar- tóak, ezért lehetőségem van, hogy jól felkészüljek a fogadására. — Sok nagyszerű, jól felké­szült emberrel találkoztam, de Jurát különösen szerettem, hi­szen ő volt az ismeretlen első meghódítója. Gagarin űrrepülé­se mindig nagyszerű hőstett ma­rad számomra — mondja. Az utóbbi időben az okozta a legna­gyobb örömöt, amikor megtud­tam, hogy Galinának, Gagarin lányának fia született. A nagypa­pa tiszteletére őt is Jurij Gagarin- nak nevezték el. Az űrdinasztia tehát folytatódik. Mindennapi nyelvünk „Ha a honatyák is úgy akaiják...!?” Kertész leszek Kaktuszok vegetatív szaporítása Nap mint nap egyre gyakrab­ban hallhatjuk és olvashatjuk a címben idézett szövegrészlet kulcsszavát, a honatya szóössze­tételt, s a képviselő, a parlamenti képviselő nyelvi formák mintha ritkábban jelentkeznének mai szóhasználatunkban. S ez nem véletlen szóhasználati jelenség és gyakorlat. Erről bizonykodik a hon előtaggal alkotott szóössze­tételek szócsaládjának ugyan­csak napjainkban tapasztalható bővülése. A sajtóban, hírközléseinkben, a rádió és televízió adásaiban sa­játos közlő, kifejező szerepet vál­laló honpolgár, honvágy, honfi, honfibú, honfitárs, honleány, honszerelem, honáruló, hon­mentő, honismeret, honvédelem, honvédség, honszerző, honala­pító összetételeken kívül ezek a továbbképzett szóalakok: honi, hontalan, hontalanság, honos, honol, honosít, honosítás, kül­hon, külhoni tanúskodnak arról, hogy ez a szócsalád nyelvi szerep- vállalást tekintve egyéni és közé­leti nyelvhasználatukban a köz­keletűvé vált nyelvi formák pél­datárát is gazdagítja. A szócsalád életútjának meg­ismerése is tanulságos számunk­ra. A hon alapszó magyar fejle­mény: az otthon határozatszó fő­nevesítése. Igen régi származék, de a XVIII. század éveiben az el­avultszavak számát szaporította. A nyelvújítói buzgalom feleleve­nítette ugyan, de szótáraink a szócsalád tagjait a régi, régies mi­nősítéssel látták el, illetőleg a vá­lasztékos, a költői, az irodalmi jelzőkkel illették. A hon szó a szülőföld, a haza nyelvi formák használati értékével hazafias verseink kulcsszavává vált, ami­ről bizonykodik ez a versbeli szö­vegrészlet: „Itt küzdtenek honért ahős/Á rpádnak hadai ” ( Vörös­marty). Szótáraink minősítései (régi, költői) ma már nem érvényesek. Erről tanúskodnak ezek a szöve­gösszefüggések: „Az író honá­nak kegyelemtől kiszemelt vá­lasztottja” (M. Hírlap, 1991. febr. 8.). — „Ne az acsarkodással foglalkozzon a honi gyásznép” (M. Nemzet, 1991. febr. 23.). - „Szép honunkban már csak így megy” (Népszabadság, 1991. febr. 23.). — „Még hajlandó odafigyelni a honi közélet törté­néseire” (M. Nemzet, 1991. febr. 7.). — „A/ow'szoMsszerint kése­delemmel jelentek meg a köte­tek” (Népszabadság, 1991. febr. 23.). — „Mintha illatosak lenné­nek egy kissé a honi tenderezteté- sek” (Népszabadság, 1991. febr. 9.). Az idézett példatár szöveg- részleteiben a minősítő jelzői szerepet vállaló honi szóforma kritikai élű iróniával terhelt nyelvi szerepet is vállalt. Azt sem tartjuk véletlennek, hogy sportújságíróink szövegei­ben is közkeletű nyelvi kifejező eszközként jelentkezik a honi jelző: „A létrejött Magyar Lab­darúgóedzők Szakmai Műhelye elnevezésű alapítvány egyértel­műen a honi futballtrénerek to­vábbképzésének ügyét szolgál­ja” (M. Nemzet, 1991. febr. 19.). — „A világbajnokság után most találkozhatott először a honi ví- zilabdázás legjobbjaival” (M. Nemzet, 1991. febr. 25.). A hon és a haza szavak fogal­mi és használati értékének sajá­tos egybeesését és különvállását érzékelteti Márai Sándor: „El­kezdődtek a hontalanság évei. Nincs honvágyam. De a legjobb lenne mégis hazamenni (Márai: Napló, 1945-1957.). S végül szóljunk arról, hogy miért a honatyát választottam a címbeli szerep vállalására. Első­sorban azért, mert ez a szóalak tette meg a legkülönösebb sze­repváltást. Értelmező Szótárunk még egyértelműen a tréfás )e\ző- vel minősíti használati értékét. Alábbi példatárunk szövegrész­letei pedig arról tanúskodnak, hogy valóban közkeletű szóként szerepel a legváltozatosabb be­szédhelyzetekben és szövegösz- szefüggésekben: „Mintha saját nézete ellen szavazna egyik-má­sik honatya vagy honanya (M. Nemzet, 1991. febr. 14.). — „Az utca embere mondogatja, hogy a honatyák többet foglalkoznak majdani kitüntetéseik megterve­zésével, mint a mindennapi gon­dokkal” (M. Hírlap, 191. febr. 15.). — „Az a baj, hogy a hona­tyák ritkán szembesülnek a való­sággal” (Heves M. Hírlap, 1991. febr. 28.). — „Ha a honatyák is úgy akarják: korlátozzák a fel­szólalások időtartamát” (M. Nemzet, 1991. márc. 2.). így tettük egésszé és teljessé a címben idézett mondat alakját és mondanivalóját. Dr. Bakos József A kaktuszok nagy tömegben ivaroson, azaz magvetéssel sza­poríthatok legegyszerűbben. Ilyen nagy arányú termesztéssel azonban csak nagyobb üzemek foglalkoznak. Németországban, ott is főleg a volt NDK területén, Hollandiában vannak kaktusz­termelő kertészek, hazánkban inkább magánkertészetek, gyűj­tők állítanak elő jelentékenyebb mennyiséget. Azok a növénykedvelők, akik kedvtelésből foglalkoznak kak­tuszokkal, nem rendelkeznek komolyabb felszereléssel, és nincs szükségük „áru” nagyságú növényszámra, inkább a köny- nyebben megoldható vegetatív, azaz ivartalan szaporítást alkal­mazzák. Széles körben elterjedt módszer ez, a legtöbb kaktusz és más szukkulens szaporítható így, csak legfeljebb más-más lehető­ség választásával. A vegetatív szaporítás azt je­lenti, hogy a növény valamilyen „zöld” részét, testének egy da­rabját használjuk az új utód elő­állítására. Ez lehet levél, hajtás, sarj, rozetta, sőt a virág egy da­rabja. Az anyanövény, amiről a szaporítóanyagot szedjük legyen fajtaazonos, egészséges, jól fej­lett példány. De ezt talán szük­ségtelen is hangsúlyoznom, hi­szen rendszerint azért választunk ki egy növényt továbbszaporí- tásra, mert az ilyen tulajdonsá­gokkal rendelkezik. Fontos a nö­vény termékenysége is, vagyis az, hogy a vegetatív periódusban mennyi dugványt, illetve más szaporításra alkalmas részt szed­hetünk le róla. Az ivartalan sza­porítás nagy előnye a magvetés­sel szemben, hogy az utód bizto­san olyan tulajdonságok hordo­zója, mint amivel a szülő is bír. És most nézzünk néhány konkrét megoldást a szaporítás végrehaj­tására, módszereire! Levéldugvány: jól fejlett leve­leket válasszunk. Ezek általában ún. „középső” helyzetben van­nak (levélrozettát képző vagy bokrosán növő fajták esetében). Az ilyen levelek nem túl fiatalok, de nem is öregek. A fiatal nagyon puha, hamar elrothad, az idő­sebb kemény és a gyökérképző­dése elhúzódik. A rozetta legbel­ső szívlevelei egyáltalán nem al­kalmasak. A kiszemelt leveleket óvatosan kihúzzuk, leválasztjuk. A bőrszerű végét balról és jobb­ról bevágjuk, majd eldugványoz- zuk, jó szorosan, egyenesen vagy bizonyos szögben. A levélalap­nál lévő alsó rügyből fejlődik ki az új növény a képen látható mó­don. Fejdugvány: a dugvány élet­korára vonatkozóan ugyanazok az előírások, mint ahogy fentebb említettem. A vágáshoz éles kést használjunk. Az Euphorbia dug­ványokat vágás után tegyük me­leg vízbe, hogy a benne lévő tej­nedv kiöblítődjön, mert ez az edénynyalábokat eltömíti, és a gyökeresedést pótolja. Törzsfeldarabolás: azoknál a kaktuszoknál alkalmazzuk, amelyek a törzshöz nagyon közel ülnek. Ilyen például a Haworthia is. A törzset levágjuk valamivel az alap fölött, leválasztjuk a csúcsi részt, amit a továbbiakban fejdugványként kezelünk, a megmaradó részt pedig kis törzs­darabokra vágjuk. Sarj: számos szukkulens ké­pez új növényeket, „fiakat”, sar- jakat. Természetes körülmények között így tud a növény tovább­terjedni, és egész területeket be­borítani. A sarj az anyanövény- nyel kezdetben kapcsolatban van, de később önálló gyökere­ket fejleszt. Akkor válasszuk le, ha már ez megtörtént, és elérte egy fiatal növény nagyságát. Tőoszlás: más kultúrnövé­nyeknél is használt (pl. aspará­A rejtvény ábra fő soraiban Anatole France egyik mondása olvasható. Megfejtendők: a víz­szintes 1. és a függőleges 37. so­rokban. VÍZSZINTES: 1. A mondás első része (zárt betűk: (M, K, C) 13. Küldemény kézbesítése 14. A Vasas váloga­tott labdarúgója volt 15. Estebéd a franciáknál 16. A lánygyermek férje 17. Zagyva.... (település Jász-Nagykun-Szolnok megyé­gus) és jól ismert módszer. Ak­kor lehet, ha a földben tovább terjedő gyökerekből bőséges hajtás, új növény fejlődik. A be­sűrűsödött állományból kettőt vagy többet csinálunk. Bármi­lyen módszert választunk, né­hány általános szabályt be kell tartanunk. A leválasztott szapo­rítóanyagot néhány napig fony- nyasztjuk, hogy a metszfelülete hegesedését elősegítsük (kivéve, ahol ez nincs). Szaporítóközegre nedves ho­mokot használunk. A gyökere- sedés gyakran hosszú idő alatt következik be, akár egy hónap is eltelhet. A kaktuszdugvány ki­száradásától nem kell tartanunk, ezt az időt kibírja. Öntözni nem kell, vagy csak nagyon ritkán, he­lyette a levegőt párásítjuk. Az optimális hőmérséklet 22-24 Celsius fok között van. Azokat a fajtákat, amelyek gyökeresedéséhez sok idő kell, nedves homok és finom szem­cséjű faszén földkeverékébe dugványozzuk. Tehetjük a sza­porítóanyagot végleges helyére ben) 18. Becézett női név 19. Vi­rágot tartanak benne 21. Biliárd kelléke 22. Északi szarvasfajta 23. Bizakodva várja 25. Nagy­számú 26. Az izmokat köti a csonthoz 27. Ártalmas 28. A te­tejére 30. Ford. névelő 31. Folyó, Panacsovánál ömlik a Dunába. 32. A tubák másik neve 34. Na­gyobb település régebbi része 36. Egyre tovább jut 37. A hélium vegyjele 38. Némán toló! 39. Te­lepülés Győr-Sopron megyében Levél- és hajtásdugványok ké­szítése is, abba a cserépbe, ahol majd él .Az igényesebbeknek, amelyek csak üvegházi körülmények kö­zött gyökeresednek jól, készíthe­tünk egy üres akváriumból ha­sonló „szaporítóházat”. A vege­tatív szaporítás legkedvezőbb időpontja — néhány kivételtől el­tekintve —június elejétől augusz­tus végéig. 40. Kötőszó 41. Világos angol sör 43. Elővigyázatos 45. Rész­ben megtilt! 46. Angolai államfő volt (Agostinho) 48. Nincsen...., se anyám (József Attila) 48. Ki­rályi ülőbútor 50. Attila néwál- tozta 52. Arany — franciául 53. íme, tesssék — franciául (voilá) 54. Metil-alkohol 56. Ezzel a lábbal kell kilépni meneteléskor. FÜGGŐLEGES: 1. Vízinövény közt élő éne­kesmadár 2. Telítetlen szénhid­rogén 3 ....... Lescaut (Puccini o perája) 4. Kikötőváros a Vö­rös-tenger bejáratánál. 5. Csuk 6. Az arzén vegyjele 7. Csapadé­kos idő velejárója 8. Kettős más­salhangzó 9. Kopasz 10. Fő étke­zés 11. Helyezés 12. Adományo­kat osztogató 16. Pénzügyőr 19. Kossuth-dijas volt (Péter) 20. Rangjelző szócska 23. Pakolászó 24. Pirulás ikerszava 27. Házhoz tartozó földterület 29. A folyó szintje emelkedik 31. Morze- hang 32. A szarvasmarha népies neve 33. A neodimium vegyyjele 35. A személyetekkel 36. Orszá­gok közti választóvonal 37. Az idézet folytatása (zárt betű: A, S, A.) 39. Szekrény, állvány tarto­zéka 40. Főzéshez használt nö­vényi zsiradék 42. Táplálja 44. Képző 45. Elektromos hússütő készülék 47. Fűtőanyag 49. Ta­szította — régiesen 51. Hernyó páros hangzói 53. Előfordul, lé­tezik 55. Országos Levéltár, röv. 56. A bizmut vegyjele Báthory Attila V. Pénzes Judit Anatole France mondása

Next

/
Oldalképek
Tartalom