Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

HÉTFŐ! Várjuk kedves vásárlóinkat! H ÍRLAP, 1991. április 20., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN Érdekességek a halászlé tö A magyar néprajzi irodalom szerint a Halászlé azonos a hosszú lére eresztett halpaprikással. (’’Halpaprikás halászosan” — ír­ták a száz év előtti szakácsköny­vek.) A valódi halászlének a sok és jóféle hal, a sajátos elkészítési mód, a szolgafa és bogrács, a megfelelő hagyma és egyéb fű­szerek mellett fontos és elmarad­hatatlan kelléke a paprika. A tö­rök idők után, de főleg a XVIII. század második felétől lett a pap­rika (amelyet még a múlt század elején is „török bors” néven em­legettek és írtak) szegény és gaz­dag keresett, egyformán kedvelt étele. Magyarországon különböző tájegységek vetélkednek a hiteles, az igazi halászlékészítés pálmá­jáért. A nemzetközileg jegyzett néprajztudós, Herman Ottó sze­rint sok kecsege, elég ponty és kevés harcsa kell hozzá. A Tisza mellékén ponty, csuka, angolna és kecsege illik bele, és a paprika és hagyma mellett babérlevéllel is zamatosították. A szegedi le­vének olyan színe kellett legyen, „mint a legdühösebb bika vere”. A komáromit sok, de kevésféle hal, (ponty, harcsa, kecsege) paprika és nagyma harmad-har- mad-harmad aránya jellemezte. A Balaton melléki, úgynevezett „ritkás” hallébe sok hagymát, módjával paprikát és sok apró halat, főleg dévért írtak elő a né­pi receptek. A magyar halászlé első hiteles leírását a XIX. század elejéről, Tolnából, egy németnyelvű úti­naplóból ismerjük: ’’Az első fogás pontyból ké­szült, melyet borsos lében főztek meg az ott élők. „Halaszly”-nek nevezik ezt, és a halrészek fűsze­rezéséhez a török borsot hasz­nálták. A halszeletek kitűnően ízlettek nekem, de ilyen égő pap­rikaleveshez az én ínyemnek nem volt kellő fogékonysága” — keseregte az utazó. 1808-ban egy ugyancsak né­met, Eisl nevű gazdasági taná­csos Keszthely környéken „ha- lacli”-t evett, egy 1822-ben ké­szült szerződés szerint pedig a balatoni halászok az uraság pa­rancsára „halászos levet” tartoz­tak főzni. A XIX. század elejéről a leg­több adatunk a balatoni halász­léről maradt fenn. Például a fő­zőmester „a halakat, midőn már elfőttek, leszűré, s külön raká, de benne hagyá a vízben azon jó ízt, melly a balatoni halászlét olly hí­ressé teszi” — írta nagy költőnk, Vörösmarty Mihály. Az első is­mert Keszthely környéki amatőr halászlérecept érdekes szövegét Horváth József Elek (1784- 1835) tudós iskolaigazgató 1827-es útjáról 1832-ben megje­lent tudósításából ismeijük: ”... visszamenőnk a szöllő- heovhe eov szíves keszthelvi la­ti tt ( ti SZAKÁTS-RÖNYV, KJ*** *$i**<p\ &KM*V*'«**tt*» *eí*£*» fái*** it i<tit* *' <S*KÍÍt*fát*- i «p<V*w*****»*fc*&*k*s3t­<> * ***** ii.n«^*t' ***** roXHPU** ***?**■> Kfltrrt wsa» «»ar iwiW ti intíi*«. Múlt századi szakácskönyv, amelyben a halászlé még nem szerepel koshoz halászlére meghívatva. Ennek mi Vas vármegyeben csak húrét haliánk, de azt a jóságot, mellyet ez a szájjal éreztet, nem is képzelheted: pedig mi együgyü annak készítésé! Ósszeveszed- nek tudniillik mindennemű ha­lat, s annál jobb, minél többne­mű kevertetik össze, ezeket da­rabokra metélvén, bográcsba rakják, s megsózván, egy egész paprikát s fél marok vörös hagy­mát közibe hintnek, s eképpen a bográcsba befojtván, tulajdon gőzében párolják. Annakutána egy kis sárgás rántást csinálnak, mellyet vízzel kevert vörös bor­ral, melybe ismét jpetrezselymet és kakukkfüvet hánynak, felön­tik s egyszer felforrni engedvén, kitálaljak. Valamint igen egysze­rű ennek készítése, úgy íze felsé­ges.” Ebben az időben még a legis­mertebb és legjobbnak tartott szakácskönyveink is éppen meg­említik, de legkülönfelebb elne­vezésekkel a halászlé receptjét. Például az 1829-es, a Czifra-féle Magyar Nemzeti Szakácskönyv „Kevert halétel”-nek írja le, és a paprika még, „új fűszerszám” névvel szerepel! Az 1840-es, a hatodik kiadás már „Halászhal vagy hal-étel”-nek nevezi. És szerepel benne a paprika! Érde­mes a Horváth-féle recepttel ösz- szehasonlítanunk: ’’Évégre különféle nemű hala­kat végy, u.m. csukát, pontyot, kecseget, czompót, fogast és har­csát, tisztítsd meg mind, s hagyd fél óráig sóban állani: azután vágd el darabokra, csinálj egy kis sárgás rántást. Tégy bele egy fej közepes ketté vágott veres nagy­mát, töltsd föl fele veres borral fele vízzel, adj hozzá zöld petre­zselymet, egy paprikát, metélő hagymát, egy kis kakukkfüvet, czitrom héjat és új fűszert, főzd el jól á mártást, tedd bele a’ halat, s főzd meg benne lassan; megfő­vén tedd tálra, szűrd reá a jól megfőtt mártást, s rakd meg á tál szélét három szegletre metélt sült zsemlyékkel.” Lehet, hogy a recept alapjául balatoni (keszthelyi) halászlé szolgált, és Horváth József Elek általiéin étel volt a forrás? Vagy netán fordítva? Ma már nehez eldönteni... A múlt század közepén sza­kácskönyveink a halászlékészí­tést a mai ízléshez hasonló össze­tételben és fűszerezéssel kezdik ajánlani. Például 1855-ből is­merjük a tiszai, 1863-tól a révko- máfomi receptjét. Érdekes hm közölt a Hölgyfu­tár 1858 márciusában: A Zrínyi Sörcsarnok (A mai Astoria helyén volt) bérlője — mint mondják, — mostantól kezdve minden pénteken zene mellett „halászle-estély”-t ad, hol a legfinomabb paprikás ha­lak lesznek kaphatok, melyeket egy szegedi halászmester saját­kezűbe fog készíteni. Ez esté­lyeknek bizonyosan nagy közön­séget fog szerezni a kíváncsiság és a gourmandéria.” Ez az első hír napjainkra any- nyira divatossá hirdetett halfo- zo-bemutatókról. Mint ahogyan egy és negyed százada kezdő­dött, hogy jeles szakácsok, re- ceptkönyvírók, — majd később írok, politikusok, utazók és gasztronómusok, — de főként a velük kapcsolatos történetek nemzeti, majd egyre inkább nemzetközi hírűvé sikerítették a halászlét. Közötte is talán legis­mertebbé a szegedit, annak ké­szítési módjait, illatát, készítőit és fogyasztóit. Nagy írónk: Mik­száth, Gárdonyi, Tömörkény, Móra írásaiban gyakori. (Kevés­sé ismert például a Tömörkény­nél, majd Móránál is megtalálha­tó, a halászléfőzésnél nélkülöz­hetetlen, „a kézzel való ellenőr­zés” tudománya. Az igazi tiszai halfőzőmesterek ugyanis azt val­lották: „Ha a bográcshoz kívülre tett kezet már nem égeti meg a benne főzött halászlé, akkor az az igazi, ízletes és a kellőképpen megfőzött!” Ma hazánkban a halászlé ké­szítésének, összetételének, fű­szerezésének, tálalásának stb. ta­lán még ezernél is több változata ismert és ajánlott. A mai jó ha­lászlé ismérvéit a legtalálóbban Erdei Ferenc jellemezte: A Közép-Duna vidékén a kel­lően tartalmas lé a kedvelt, és nél­külözhetetlen hozzá a metélt tész­ta. A Duna álsó szakaszának kör­nyékén a savanyított (ciberével, babérral, stb.) lével készítettet sze­retik. A Balaton mellékén a leve- ses, sűrű, de kevésbé fűszeres a sláger, míg a tiszainál nem annyira a le, mint inkább benne a hal íze és szilárdsága a fő követelmény. És egy nyelvészkedő szösszé- nés: szebb a régies „halászoslé” megnevezés, mint a napjainkra általánossá lett, de kissé félre­hallható „halászlé” forma! Dr. Draveczky Balázs a Magyar Kereskedelmi es Vendéglátóipari Múzeum ieazeatóia Rögtönzött hangverseny az Oroszországi Nemesi Utódok Szövetségének kongresszusa előtt Ma is élő orosz nemesi hagyományok Az 1917-es forradalom óta először, most Moszkvában tar­tották az „Orosz Nemesi Utódok Szövetségének” gyűlését. A XIX.-XX. század forduló­ján Oroszországban egymillió- kétszázezer nemes volt. Ki tudja, hányán emigráltak a gyűlölt rendszer elől menekülve és Irá­nyukat kínoztak halálra a börtö­nökben. Az életben maradottak származásukat eltitkolva igye­keztek elvegyülni a munkások és parasztok között. A nemesség most újjászülető­ben van, hirdetve, hogy Oroszor­szágban mindig is fennmaradt. Ezt bizonyítja az az ünnepélyes akció is, amelyre a szakszerveze­tek székházában került sor, ami több mint száz éven keresztül a moszkvai nemességé volt. — Szövetségünket idén 1990 május 10-én jegyezte be a Moszkvai Városi Tanács — mondja Andrej Golicin az Orosz Nemesi Utódok Szövetségének vezetője. A szellemi és erkölcsi újjászületés vágya élt bennünk. Fel akarjuk újítani elődeink ha­gyományait, még meg nem sza­kad a folytonosság a múlt és a je­len között. Meg akarjuk tanítani a fiatal nemzedéket a kötelesség­érzésre, a keresztényi türelemre és a mindent megbocsátó szere- tetre. Vezércsillagunk a megbé­kélés, nem a gőg. A nemesi gyű­lés résztvevői megvitatták a szö­vetség céljait és feladatait, és gyűjtést rendeztek Jelizaveta Fjodorovna nagyhercegnő szent vértanú alapítványára. (A nagy­hercegnőt — aki jámbor életéről volt ismert —, a cár többi roko­nával együtt 1918-ban élve egy szibériai bánya tárnájába dob­ták. Díszőrség az Oroszországi Ne­mesi Utódok Szövetségének kongresszusán, egy forradalom előtti orosz zászlóval Andrej Golicin, az Oroszorszá gi Nemesi Utódok Szövetségé' nek vezetője Az Oroszországi Nemesi Utódok Szövetségének kongresszusán A gyilkos úgy hiszi, hogy sze­mélyesen a sátántól kapta meg­bízatását: minden 21. napon — így szól a pokoli rendelet — meg kell ölnie egy embert. Ahogyan Faust, ő is eladta lelkét az ördög­nek. New Yorkot, amelynek lakói már megszokták, hogy a város utcáin naponta öt embert gyil­kolnak meg, és több tucat tébo­lyult bűncselekményt követnek el, most egy őrült terrorizálja. Immár több hónapja, hogy éjsza­kánként milliók rettegnek egy is­meretlentől, aki a sötétségben indul halálos portyájára. Önma­gát titokzatos módon „Zodiac- nak,” „Állatövnek”” nevezi, és zavaros leveleit Faust aláírással látja el. Teszi ezt alighanem azért, hogy alátámassza: szoros szálak fűzik az alvilág urához. Lehetne ez ártalmatlan hóbort is, de a gyilkos éppen állatövi je­gyük alapján választja ki áldoza­tait. Ez tizenkét ember halálát je­lenti összesen. Zodiac csütörtökön, éjfél és reggel nyolc óra között sújt le. A fanatikus gyilkos először 1990. március 8-án éjjel teljesítette „megbízatását”. Az ötvenéves Mario Orozco, aki a Skorpió je­gyében született, éjjel háromne­gyed kettőkor botorkált a lakása felé a brooklyni Atlantic Avenu­en. A férfi évek óta mankóval járt. A meglepett Orozco egyszer csak erős ütést érzett a hátán. Hátba lőtték. Nagy erőfeszítések árán jutott csak el egy közeli kór­házba. Az orvosok szerencsére meg tudták menteni. Zodiac legközelebb március 29-én támadott. Hajnali két óra ötvenhét perckor a brooklyni Ja­maica Avenuen rálőtt a 34 éves Jemaine Montenestróra. ő az Ik­rek jegyében született. Monte- nestro is túlélte a merényletet. A következő akcióra június 21-én került sor, a manhattani Central Parkban. Az áldozat egy alvó hajléktalan, a 30 éves Larry Par­ham volt, aki a Rák jegyében született. Csak azért maradha­tott életben, mert valaki meghal­lotta a lövést, és gyorsan értesí­tette a rendőrséget. Ki lesz a következő? — kérde­zik a rémült New York-iak. Va­lószínű, hogy mindig olyanok, akik az adott állatövi jegy domi­nanciája idején ünnepük szüle­tésnapjukat. A rendőrség eleinte nem látott összefüggést a gyil­kosságok között. (Végül is, a Hudson-parti metropolisban évente 165 ezer erőszakos bűn- cselekményt követnek el.) Ek­kor azonban a New York Post megjelentette a tettes hat levele közül az elsőt, ami nem volt más, mint egy mondattöredékekből és primitív csillagkép-ábrázolások­ból álló zűrzvaros keverék. Az őrült gyilkos pontosan felsorolta véres tetteit. „Be kell vallanom, sötétben tapogatózom ”—ismeri el Joseph R. Borelli detektívfőnök. A rendőrség röviddel ezelőtt még azt sem tudta, hogyan néz ki a gyilkos. Az egyetlen áldozat, aki látta támadóját, a 78 éves Joseph Proce volt. ő röviddel azelőtt, hogy belehalt volna lőtt sebeibe, leírt egy férfit, aki a születése dá­tumáról faggatta. Az ő elmondá­sa alapján a szakértők fantomké­pet készítettek, közben azonban mégis kétely merült fel, hogy egyáltalán hasonlít-e ez a kép az őrült gyilkosra. A New York-i rendőrségnek mind ez ideig nem volt más le­hetősége, mint hogy nyomaté­kosan figyelmeztesse a lakos­ságot: senkivel se közöljék, mikor születtek, ha nem bíz­nak meg benne százszázalékig. Lehet ugyanis, hogy a gyilko­sukkal beszélnek... A horoszkópos gyilkost el­kapni azóta sem sikerült, de már elkövette újabb szömytetteit is. (A Quick nyomán: Z. L.) Horoszkópos gyilkosságok Új légi központ Moszkvában Moszkva városfejlesztési tanácsa elfogadta egy új légi központ és két légikikötő építési tervét. Az Aeroflot már régóta nehezen birkó­zik meg a megnovekedett utas- és teherforgalommal. Az öt moszkvai repülőtéren es a városi légi pályaudvaron evente többmillió utas for­dul meg. A túlterhelt földi szolgálat tehermentesítésére a Leningrád sugárúton új légi központot építenek. Az utasokat innen közvetlenül a Domogyedovon, Vnukovón, vagy más repülőtereken lévő gépekig szállítják. A központban szállodák, éttermek, presszók, kiállító- és koncerttermek, szolgáltató vállalatok lesznek. Itt építik fel a repülési és űrkutatási múzeumot. A központnak 3600 férőhelyes föld alatti parkolója lesz. A légi központ építési költségeit nem a városi költségvetésből fe­dezik. A munkálatokba több neves külföldi céget is bevonnak, hiszen az építéshez közel kétmilliárd dollárra van szükség. A leghatéko­nyabb technológiákat alkalmazzák, és a létesítményeket határidőre adják át. A szakemberek külön hangsúlyozzák, hogy a leendő komp­lexum környezetbarát lesz. A légi központot, ahol egy helyen lesznek majd a Moszkvában mű­ködő légitársaságok irodái, egysínű vasút köti össze a seremetyevói re­pülőtérrel. A vasút építését a közeljövőben kezdi meg néhány japán cég.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom