Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-16 / 88. szám
HEVES ÉS KÖRZETE 5. HÍRLAP, 1991. április 16., kedd Startközeiben a privatizációhoz A túlélésre törekszenek Pélyen Tavaly 28 millió forint kiesést okozott az aszálykár és 15 millió volt az elvonások terhe a pélyi Tiszamente Termelőszövetkezetben. A nehéz feltételek közepette hatmilliós nyereséged zárt a közös gazdaság. A természeti és a pénzügyi, gazdálkodási gondok komoly erőfeszítéseket követeltek a kollektívától. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú nagyüzem tagjai és vezetői azonban nem tétlenkedtek. A műit év tavaszán választották elnöknek Dr. Lóczi Lászlót, aki tapasztalatairól beszélt munkatársunknak: — Tavaly a 250 aktív dolgozónknak 10-10 hektár földet adtunk el, tehát az ötezer hektár közösnek a felét a lehetséges jogszabályok alapján. Korábban itt 22 embernek volt nem egészen 40 hektár földje. A második lépcsőben, múlt év márciusában, szövetkezeti vagyonunk 50 százalékát nevesítettük az aktív és a nyugdíjas tagjaink körében Pélyen és íamaszentmiklóson. Emellett a belső szervezeti életünket is korszerűsítettük. Ez azt jelentette, hogy a termelő és szolgáltató egységekben kis csoportokat hoztunk létre, amelyek a piaci helyzethez jobban igazodnak és gazdálkodnak. Ez mindenképpen szemléletformálást jelentett és egy olyan starthelyzetre való felkészülést, amely elősegíti a privatizációra irányuló törekvéseinket. — Hogyan képzelik mindezt? — Az a feladatunk, hogy észszerű keretek között, vállalva a mostani nehézségeket is, termeljünk és megélhetést biztosítsunk a tagságnak. Fő törekvésünk, hogy a jövőre tekintve túléljük a jelenlegi gondterhes helyzetet. Mint első számú vezető, annak vagyok a híve ,és ezt megbeszéltük a tagsággal is, hogy a készülő új szövetkezeti törvény alapján a valós tulajdonosok szövetkezéséből alakult mezőgazdasági nagyüzem maradjunk. Ezen belül is a tag dönthet arról: vállalkozó típusú munkát kíván-e folytatni, vagy mint munkavállaló akar továbbra is a szövetkezeten belül tevékenykedni? Miután térségünkben a szövetkezeti tagságnak nincs mozgatható alaptőkéje, ezért nem lehet más alapja a vállakózásnak, mint a vagyonnevesítés után a szövetkezeti üzletrésze, illetve a lehetőség szerint biztosított földtulajdona. — Milyen terveik vannak az idén? — A Tisza mentén olyanok a körülmények, hogy továbbra is a mezőgazdasági alaptevékenység marad a meghatározó. Rendkívül sok pénzügyi, gazdálkodási problémával küzdünk a bizonytalanságok közepette. Lényegében két lépcsőben —1987-1990. között világbanki hitellel — alakítottunk ki egy korszerű tehenészeti telepet. Ezáltal a korábbi háromszázas Holstein Fríz tejtermelő állományt kilencszázra fejlesztettük. Zárt, úgynevezett kötetlen tartást valósítottunk meg. Januártól azonban kedvezőtlenül alakult a tej értékesítés az ismert okok miatt. Nem kevés feszültséget okoz, hogy a „nyomott árak” ellenére a Kózép-Magyar- országi Tejipari Vállalat fizetési készségé nem megfelelő, nem tesz eleget a szerződésben foglaltaknak, amely szövetkezetünknek finanszírozási gondot okoz. — És mi van a szántóföldeken? — A múlt év őszén szövetkezetünk az elvárásoknak megfelelően kétezer hektáron vetett búzát. Jól telelt a gabona, ami jelenleg ígéretes. A költségek radikális emelkedése miatt azonban a műtrágya-adagolást kénytelenek voltunk mérsékelni. Emellett a tavaszi vetéseknél is gondjaink vannak. Gyakorlatilag minden ajánlott termékünk értékesítésére a tavalyi árat, sőt kevesebbet kínálnak a felvásárlók. Inkább bizományosi szerződést igyekeznek kötni, ami további bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot okoz nekünk is. Ez pedig az egyébként is feszült, foglalkoztatási nehézségek közef jette sokak megélhetését veszé- yezteti. Nem véletelen tehát, hogy tagságunk és a vezetésünk is a kedvezőbb közgazdasági feltételek kialakulásában reménykedik, amely lehetőséget nyújt ahhoz, hogy privatizálhassunk. Egyenlőre azonban az áremelésekkel, az infláció hatásaival küszködünk. Csak egy példát említek: míg tavaly 16 és fél millió forintot költöttünk az energiahordozókra, az idei áremelés miatt — a tavalyi felhasználással számolva is — 34 millió forintot kell kifizetnünk. Pedig most még csak április van, és nem tudjuk, hogy év végéig ez hogyan alakul. Annyi bizonyos, hogy ha ez a folyamat tartós marad, a termelés színvonalának egyértelmű rovására megy. — Ebben a helyzetben mi a fő törekvésük? — Csak egy lehet: a túlélés. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ebben az évben is legalább a tavalyi 6 milliós nyereséget elérjük. Sokat kell érte tennünk, de nem reménytelen. Mentusz Károly Kerékpártúra a Tisza mentén A hevesi Gyermekház szervezésében nemrég jól sikerült kerékpártúrát tartottak a Tisza mentén. Tizenöt fiatal kerekezett Hevestől — Pélyen át — egészen Tiszasülyig és vissza. A 65 kilométeres távon sok látnivalójuk volt, így maradandó élményeket szereztek. A drámapedagógiától — a számítás- technikáig A hagyományokhoz híven, ismét megrendezték a pedagógiai napot Hevesen. A város és vonzáskörzetéhez tartozó települések általános iskoláiban tanító magyar szakos tanárok dráma- pedagógiai előadást hallgattak meg, amelyet vita követett. Ezután — a program második részében — a számítástechnikát tanítóknak tartottak bemutatóval egybekötött foglakozást, amelyet Eperjesi József megyei számíttástechnikai előadó vezetett. Balesetvédelmi vetélkedő Hevesen a város iskoláiban tanuló gyerekeknek április 17-én balesetvédelmi vetélkedőt rendeznek. Oktatási intézményenként csapatokat szerveznek, és ezek vetélkednek majd egymással, bizonyítva tudásukat a közlekedésről, s az azzal összefüggő kérdésekről. Gyermeknapi előkészületek Május 18-26. között rendezik meg Hevesen az idei gyermekhét programját. Ennek előkészületeiről tartott megbeszélést tegnap este a helyi gyermekházi baráti kör. Megvitatták az elképzeléseket, a lehetőségeket, amelyek megvalósításával minden bizonnyal örömet szereznek majd sok-sok apróságnak. A mostohagyermek is szeretetre vágyik Alatka „átkai”.« Alatkacsárda. Ezt a Hevestől mintegy 12 kilométerre fekvő, alig 500 főt számláló kis települést nem sokan ismerik még a megyében sem. Érthető, hiszen a térkép sem jelzi. A falut kettéosztja a Kál felé vezető út. Egyik része — Alatka — Heveshez, a másik — Újfalu — pedig Boronádhoz tartozik. Állandóan vitatták: Heveshez vagy a szomszédos településhez csatolják-e mindkettőt? A falu szélén több elöregedett ház fogadja az idegent. Minden 4-5 épület után tűnik csak fel egy modernebb. Napközben teljesen kihalt a környék: ilyenkor a legtöbben a kertekben, hatalmas fó- lisátrak alatt nevelik a palántákat, vagy metszik a gyümölcsöst. Az itt élők nyolcvan százaléka nyugdíjas, idős ember, akiknek egyetlen megélhetési lehetőségük ez. Legnagyobb a mozgás a vegyes- és az italbolt környékén. Koros nénikék, bácsik kerékpároznak, gyalogolnak olykor-olykor két-három kilométert is az alapvető élelmiszerért, esetleg csupán az ivóvízért. Fehér István képviselő — több mint két évtizedig élt itt, s az ön- kormányzati választásokon az alatkai rész 204 polgára szavazott rá — legsürgetőbb feladatának éppen az ivóvízellátást tartja. — Nemcsak Alatka, hanem Újfalu egyik legégetőbb gondja ennek hiánya. A településen mindössze két „nyomóskút” van. Aki saját vízhez akar jutni, annak 8-10 ezer forintért kell kutat fúratni. Az itteni kispénzű nyugdíjasoknak hogyan telne erre... A villanyt 1959-ben vezették be, a Heveshez tartozó oldalon ma is csak 500 méterenként áll egy-egy oszlop. — Újfaluban a választás előtt mindegyikre szereltek világítótestet—mondja Gömöri József a rész képviselője, aki az út és a szeméttároló rendezését, illetve megépítését is szeretné minél előbb elérni. — Képzelje el — ecseteli tovább a rendetlen közállapotokat a lelkes lokálpatrióta, —Újfalu tanácsilag Boconád- hoz, postailag és egészségügyileg Heveshez tartozik. Megannyi tarthatatlan gond okozója ez a megosztottság. A faluba kéthetente jön ki körzeti orvos, elsősorban a járó- képtelen, ágyhozkötött betegeket látja el. Egy takarékpénztári fiókot is „kihelyeztek”, ez hetente egyszer fogadta a lakosokat, s a könyvtárrész is, de mindkettő megszűnt. A volt tanácsi apparátus ugyanis nem támogatta a település fejlesztését és a közművesítést... A hetvenes évek közepén a körzetesítés miatt megszűnt az általános iskola is. Nem csoda, a fiatalok zöme Hevesre, vagy a környező nagyobb falvakba költözött. Munkalehetőségként ma is csak a téesz és annak húsüzeme'jöhet szóba. A felsoroltakon kívül még két jelentősebb témát tartanak napirenden a képviselők. Az egyik a mezőgazdasági termékek felvásárlásához kapcsolódik: — Itt a lakosság 50 százaléka paradicsomtermesztéssel foglalkozik a saját, vagy a téesztől bérelt földeken. Az értékesítés ugyanakkor — veti fel Fehér István — problémás. Egyetlen felvásárlóhely van, ahol a termelők nevetséges áron kénytelenek megszabadulni a zöldség- és gyümölcsféléktől. Ezért szeretnénk a jövőben a viszonteladókat kiiktatni! A foglalkoztatottság ugyancsak szóba kerül: utalva a volt varroda épületére, amely a téesz tulajdonát képezi, ám most üresen kong. Ezt volna érdemes hasznosítani, s birtokba véve, munkához juttattni az itteni lányokat, asszonyokat. — Várható-e megoldás a két falurész egyesítésében? — kérdezzük ismét Fehér Istvántól. Ő Gömöri József nevében is mondja: — A június 12-ére kitűzött városi önkormányzati ülésen dr. Hegedűs György hevesi, Sedon János boconádi polgármesterekkel közösen vitatjuk majd meg elképzeléseinket. Ekkor szeretnénk létrehozni egy helyi önkormányzatot, amihez a jogi lehetőségek is adottak. Talán remény van rá: az elképzelések minél előbb megvalósulnak, s akkor talán nem fordulnak elő olyan — bizony nevetséges, s az itt élőket dühítő — esetek, hogy buszvárót építenek ugyan, de csak az érkezési oldalra, mert az indulási oldal már — Boconád „belügye”... S talán visszatérnek, helyesebben el sem költöznek majd a fiatalok, s akkor a „mostohagyermeksors” is megszűnik. Szabó Márta Új számon hívható az állatkórház A hét elején önálló telefonvonalat kapott az egri állatkórház, pontosabban az Animed Állatkórház Kft. Örvendetes a hír, hiszen korábban nem kevés bonyodalmat okozott a kapcsolás, mivel a Heves Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer- ellenőrző Állomás terü\etén vannak, így annak telefonközpontja továbbította a hívásokat. Ezentúl viszont a 12-460-as számon közvetlenül tárcsázhatok, és éjjel-nappal ügyfeleik rendelkezésére állnak. Egyébként a régi helyen találhatók a megyeszékhelyen, a Szövetkezet utca 4. szám alatt. Oda váiják a gyógyítást igénylő állatokat. Nemrégiben új kukásautó kezdte meg szolgálatát Hevesen (Fotó: Gál Gábor) Gabonások — sokkban ••• Aggódnak a szövetkezetekben, az állami gazdaságokban, hogy mi lesz az idei gabonával. Az egész magyar élelmiszer-gazdaságot sújtó válság ugyanis elérte a gabonagazdaságot is. Sőt: szakmai berkekben úgy vélekednek, hogy ez még nagyobb sokkot jelent majd várhatóan az aratást követően, mint a tej-, vagy a húspiaci válság, A téma friss, mert — mint lapunkban is beszámoltunk róla — a múlt héten Heves megye gabonatermelőit hívta egyeztető tárgyalásra Egerbe a Teszöv, illetve az Agrárkamara. Nagy volt az érdeklődés, s éles volt a vita a kilátásokról, a felvásárlási lehetőségekről, az árakról. Sokakat érint ez megyeszerte, különösen szőkébb hazánk déli, alföldi gazdaságait, ahol különösen nagy hagyományai vannak a gabonatermelésnek. A földrajzi adottságok, a kialakult termelési szerkezet és a szakértelem ugyanis ezt indokolja. Ám, mégsem kell a gabona úgy, mint korábban. A egykori KGST-országok piaca ugyanis összeomlott. A Szovjetunió, ahová korábban a legnagyobb mennyiségben szállítottunk, egyenlőre fizetési nehézségek miatt nem vásárló. Pedig létérdekünk ennek a piacnak a további fenntartása. Ezt erősítette meg az említeti egyeztető fórom is, s a felszólalók arra hívták fel a figyelmet, hogy a Földművelésügyi Minisztérium javaslatára még várhatóan áprilisban megalakuló Gabona Tanács — mint szakmai érdekképviseleti szervezet — is ezt képviselje. Piaci, értékesítési gondok vannak és lesznek tehát a gabona- fronton. Ahhoz, hogy ez oldódjon, megfelelő szabályozásra, biztonságos átvételre és tárolásra lesz szükség. Csak így lehet megfelelő helyzetet teremteni a termelők és a feldolgozók között. Mi lehet most a legfőbb cél ebben a helyzetben? Egyértelmű, hogy a túlélés! Ezt fogalmazták meg egyöntetűen a konferencia résztvevői. Ez azonban nem lehet perspektíva hosszabb távon a gabonatermelésben sem. Persze, amíg a piac nem kerül normális helyzetbe, addig a feszültségek nem oldódnak. Ehhez pedig elengedhetetlen az érdekegyeztetés... Felvetődött, hogy a termelés hitelekből való finanszírozása rendkívül drága dolog manapság, s amennyiben a Heves Megyei Gahonaforgalmi Vállalat a kényszerhelyzetben bejelentett, korlátozott mennyiségben átvehető gabona árát csak december végéig fizeti ki, ez tovább nehezíti a gazdaságok helyzetét. Sőt, több helyen pénzügyi „ellehetetlenülést” is okozhat. Jogosan aggódnak tehát, főleg megyénk alföldi részén a gazdaságokban, hogy mi lesz a gabonával, amely idei árbevételüknek is a nagyobb hányadát képezi. Azt sem titkolták, hogy nem lehetetlen: jövőre a mostani gabonatáblák egy része parlagon marad. Ezt azonban senki sem szeretné, mert nem lehet perspektíva! (m.k.)
