Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-16 / 88. szám
HÍRLAP, 1991. április 16., kedd MEGYEI KÖRKÉP 3. Tervek az M3-asra Az Út- és Vasúttervező Vállalatnál elkészült az M3-as autópálya Gyöngyöstől Polgárig terjedő szakaszának tanulmány- programja. A tervezet mindkét változata szerint Karácsondot délről kerüli a gyöngyösi — káli útrész. Káltól az egyik elképzelés alapján északkeleti irányban, Kerecsendet délről, Mezőkövesdet pedig északról elkerülve folytatódna, míg a másik terv Füzesabonytól illetve Mezőkövesdtől délre, Mezőkeresztes és Mező- nagymihály között vezetné a pályát. Érdekesség, hogy a két program kombinálható is többféle variációban. A végleges döntés azonban még mindig hátra van, a kialakításában számítanak a szakemberek újabb véleményeire, javaslataira. Negyven éve természetjáró Négy évtizede túrista az egri Hortobágyi Ernő, akit nemrég a Magyar Természetbarát Szövetség koszorús jelvényével tüntettek ki. Az elismerést az elmúlt hét végén, a Nagy-Egeden tartott rügyfakadási ünnepségen tolmácsolták a nyugdíjasán is fáradhatatlan természetbarátnak. Szénprogram A visontai Thorez Bányaüzem négy nagy teljesítményű gépe is segíti az év elejétől a bükkábrányi külfejtés munkáját. A szomszédos Borsod új nagyüzeme a segítséggel az idén 1,9 millió tonna lignit termelésére számít. Későbbi színház Az egri Gárdonyi Géza Színház április 18-i Déryné-bérleti előadása a megszokottnál később kezdődik. A nézők 19.30 órától élvezhetik a műsort. Több vevő kedvére A hatvani Horváth Mihály utcában az elmúlt hetekben megszüntették a szűkebb vevőkört szolgáló, s a vártnál kisebb eredménnyel működő autóalkatrészboltot. A helyén a szélesebb vásárlói kör igényeinek jobb kielégítésére élelmiszer-háztartási üzletet nyitottak a napokban. Tóhasznosítás Ostoroson szeretnék, ha szép fekvésű, nagy víztározójukat a jövőben még inkább hasznosíthatnák. Ezért a helyi tsz illetve polgármesteri hivatal versenyt hirdetett a legjobb ötletekért és a leginkább megvalósítható elképzelésekért a vállalkozók körében. A pályázatokat május 5-ig értékelik az ostorosiak. Újra hegyi tábor Az ideivel együtt immár a 21. hegyi tábort szervezik a bükki Hereg-rétre. A természet- és környezetvédelmet is szolgáló nyári találkozóra a tervek szerint július 13 és 23 között kerül sor. Régi hagyományokat elevenítettek fel A bátyus bolondbálon A hétvégén a báli szezon zárásaként régi hagyományokat felelevenítő bátyus bolondbált rendeztek a Hotel Eger sörözőjében. A vendégsereg a maguk által hozott elemózsiából ehetett a reggelig tartó mulatságon. Éjfélkor a Fehér Szarvas étterem személyzete — meglepetésként — a főszakácsot „tálalta” a közönségnek. (Fotó: Szántó) Alakuló munkástanácsok „Nem bízunk az ágazati szakszervezetekben...” A Heves Megyei Munkástanács Szövetség elnöke, Liankó István felhívást fogalmazott meg a vállalatok, termelőszövetkezetek dolgozóihoz: alakítsanak munkástanácsot. Ebben — mint lapunkat tájékoztatta — rámutat: a munkásosztálynak nincs hatékonyan működő érdekképviseleti szerve. Nem bízhatnak meg az ágazati szakszervezetekben és a vállalati bizottságokban, mert annak vezetői egyrészt fizetett alkalmazottak, másrészt alkalmatlanok a feladatra. Az országban egyre nagyobb számban alakulnak munkástanácsok, mert a dolgozók végre saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását. A kollektív szerződés elkészítésében kívánatos, hogy a munkástanácsok képviselői vegyenek részt. Különösen fontos, hogy a szerződéseket kiegészítsék a „végkielégítés intézményével” — tekintettel a várható elbocsátásokra. Fontos, hogy a munkástanácsok kezdeményezzék a társadalombiztosítás és a nyug- dijjárulék fizetési rendszerének felülvizsgálatát és módosítását... Jelenleg — mint tudjuk — 53 százalékos a levonás, holott a fejlett országokban ez maximum 35 — állapította meg az elnök. Jogászaik álláspontja — folytatta fejtegetését —, hogy jogi eszközök igénybevételével lépéseket kell tenni a jogtalanul felvett, nagy összegű prémiumok visszafizetésére. Erre ugyanis a vállalati tanácsok nem nyújtanak garanciát, hisz tagjaik egy része épp a vezetői körből kerül ki. Mit tehetnek ebben a helyzetben a munkástanácsok? Követeljék meg, hogy a vállalat gazdálkodásába, irányításába szakértők segítségével betekintést nyerjenek. Az elkerülhetetlenül fontos privatizáció keretében erőteljesen támogassák a munkások tulajdonosi jogainak érvényesítését. A Heves Megyei Munkástanács Szövetség a szabad elhatározások alapján létrejött munkástanácsoknak védelmet nyújt, segítséget ad. Keretet biztosít az együttműködéshez és a tevékenység összehangolásához, képviseli a közösen elfogadott terveket és célkitűzéseket... Várják a valóban károsultakat Tokapatakról, a gazdakörben Gyöngyösön egy ideje működik már a Földműves Gazdakör, amely céljául tűzte ki a földtulajdonosok, földművelők érdekvédelmét is. Ennek kapcsán hívnak most életre egy találkozót. Dula Bence, a gazdakör képviselője szerint azért, hogy végre né a politikai csatározások tárgya legyen a gyöngyösi Toka-patak, hanem valóban azok beszéljenek róla, akik az ügyben közvetlenül is érintettek. Mondják el az ottani telektulajdonosok, milyen sérelem érte őket, mekkora a káruk — s lehetőleg lépjenek szövetségre. Együttes erővel talán kikényszeríthetik, hogy kárukat a felelősök megtérítsék. A rendezvény—amelyre mindenkit szeretettel várnak a telekgazdák és az érdeklődők közül — április 18-án, csütörtökön este hat órakor kezdődik Gyöngyösön, a Fő tér 8. szám alatti épületben. Bagóért sem kell a gyapjú Nyakukon maradt a húsvéti bárány Az április a birkanyírás hónapja. A birkákon megnőtt a gyapjú, meg kell szabadítani bundáiktól a szegény párákat. Éppen ezt végezték ezekben a napokban a megye legnagyobb juhászatában Poroszlón, ahol bizony keserű szájízzel beszél a juhászat jövedelmezőségéről Bánrévi István tsz-ágazatvezető. Miközben elektromos nyíráshoz készülődik a tizenkét fős gyoma- endrődi nyíróbrigád és az őket kiszolgáló ugyanannyi segédszemélyzet, felemlegetjük a régi időket, amikor a kömlői birkanyíró asszonyok tették híressé magukat országszerte és idehaza is. Manapság más szelek fújnak, oda a hírnevük a gyapjúval, a pecsenyebárányokkal együtt, és szinte áprilisi tréfának tűnik, hogy a nagy húsvéti bá- íányvásárlás elmaradt, és a hodályban maradt az exportbárányok fele, mintegy félezer. — Mi lesz velük? — Eszik a drága takarmányt! — tálja szét a karját a széles nagyállási pusztán az ágazatvezető és két számra hívja fel a figyelmet, amely önmagáért beszél: Egy tejesbárány ára kilónként 215 forint, a 30 kiló felettié 105 forint. A szépen növekvő, birkákká fejlődő báránykák persze mit sem tehetnek arról, hogy ha esznek, akkor nőnek, fejlődnek, és így nemhogy az olasznak, az arabnak, de lassan már a kutyáknak sem kellenek... Itt volt a húsvét, úgyszólván kínálták, kellették magukat a fehér gyapjas báránykák, de a külhoni és belföldi vevők csak szállingóztak a korábbihoz képest, egyedül a líbiai kereskedők álltak elő némi ígérettel. A birkanyírás egy nagy szertartás, amely rengeteg készülődéssel, nekifohászkodással jár. Köszörülik az ollókat, kiválogatják a markos „fogó” fiúkat, a gyapjúválogató asszonyokat, akik a „gyapjúrostán” osztályozzák a gyapjút. — Mennyi ideig tart egy „ birkabunda ” lerántása ? — Egy-két perc! Kézzel negyedóra lenne... Négyezer-háromszázán sorakoznak a nyírásra, a juhászok sorra-rendre hajtják be a fal- kákat a pusztáról, a kutyák bámulatos ügyességgel terelnek a karám felé. — Egy birka lenyírása 33 forintba van a gazdaságnak. Ennyit kér a vállalkozó, illetve ennyi a költség... Haptákban állnak a hatalmas gyapjűzsákok a hodály előterében és a korábbi évek öröme helyett — ma még rágondolni is rossz —, hogy csupán itt Poroszlón, ez évben mintegy 18 ezer kiló gyapjú lesz eladó, amelynek piac, méghozzá jó piac kellene... Az aggodalmak mellett természetesen remények is vannak, amelyekről nem beszél senki, lévén, hogy már a babonának is jelentőséget tulajdonítanak. így marad az arab vevő biztatása: Jövünk, veszünk, ha Allah is úgy akarja... (Sz. I.) Csak majd el is tudják adni Jól teleltek gabonáink Szűkebb hazánkban tavaly őszszel a szervezett, gondos szakmai munka eredményeként megközelítőleg 54 ezer hektáron vetettek búzát. A tél elmúltával,a tavasz beköszöntével nemrég szakemberek bevonásával állományminősítést végeztek me- gyeszerte. Arra voltak kíváncsiak, hogy miként telelt az idei kenyérnek, illetve takarmánynak való. Mint Sipos Andrástól, a Te- szöv főmunkatársától értesültünk, az értékelések szerint az emh'tett vetésterületen mindösz- sze hetven hektáron pusztult ki a gabona a téli hónapokban. Az állomány többsége jó minősítést kapott, 37 százaléka közepes és csupán 12 százaléka gyenge értékelést. Ebből természetesen még nem lehet levonni nagyobb következtetéseket a várható termésmennyiségre vonatkozóan, de vélemények szerint, az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve az öt tonnát megközelítő hektáronkénti termésátlagra számítanak a gazdaságokban. Mindez biztató, csak majd legyen piaca, el is tudják adni a megtermelt búzát az üzemek. Erre vonatkozólag éppen a kilátások alapján sok a kétely. Remélhetőleg azonban mégiscsak lesz üzlet a gabonából, mert ez sok helyen létkérdés.' A lelki és szellemi egészség tudománya Dianetikai egyesület Kevéssé ismert még ez a tudományág, a dianetika, amely — L. Ron Hubbard 11 millió példányban megjelent szakértői értekezése szerint — „lelki gyógyítási eljárás, a lélek és a test közötti kölcsönhatás vizsgálata, kezelése”. A személyiségfejlesztés új módszere egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül hazánkban, ennek hatására Egerben is alakulóban van a dianetika egyesület. Mint a kezdeményezéssel kapcsolatban Juhász Gábor egyesületi vezető elmondta: a Bajcsy u. 9. szám alatt lehetőségük nyílt egy információs központ kialakítására, ahol minden hétfőn 15-18 óra között személyesen várják az érdeklődőket. A hét munkanapjain pedig — 13 és 16 óra között — telefonügyeletet (36/11-822) tartanak. Terveik szerint május 4-től kommunikációs és auditor témakörben alapfokú képzést biztosító tanfolyamot szerveznek, amelyen a már említett nemzetközi szaktekintély könyve szolgál tananyagul. Előtte való nap a tanárképző főiskola Egészségház utcai épületében konzultációs előadásra kerül sor a dianetiká- ról. A vidéki Magyarország világkiállítást akar (Folytatás az 1. oldalról) — Nemcsak a központi költségvetésből származó összegek iránt nagy a várakozás — nízi hozzá dr. Molnár Miklósné —, hanem minden lehetőség jobban érdekli a vidéki Magyarországot, amely javíthat a foglalkoztatáson. A vidéket jobban sújtja a munkanélküliség, mint a fővárost. Ezért sokkal inkább keressük a megoldás esélyeit. Az expo munkát adhat az embereknek — közvetve vagy közvetlenül. — Ezen a tájegységen eleve vannak olyan adottságok, amelyek érdekelhetik a külföldieket. Ezek kiaknázásával vagy új lehetőségek teremtésével szeretnének részt venni a nagy eseményben? — A tervezetünk az adott körzetek jellemző vonzerejére, idegenforgalmi, néprajzi, természeti kincseire épül — hangsúlyozza dr. Jakab István. — Ezek alapján állt össze a program, ezeket veszi elsősorban figyelembe. — Hallottunk már más vidékeken konkrét elképzelésekről. Ilyenek kialakultak-e már Heves megyében? — A szilvásváradi példával kezdeném. A napokban tanácskozunk a lovasszövetség főtitkárával, mert ott szeretnénk egy kettesfogat-hajtó világbajnokságot és hozzá kapcsolódóan egy nemzetközi lovasversenyt rendezni. Ugyanígy élhetnénk a Ti- sza-tó adta lehetőségekkel. Érdeklődést kelthet Eger pince- rendszere is, a palóc tájegység hagyományaiból is össze tudnánk állítani egy blokkot. A német-szász tradíciók is — Kisná- na, Domoszló népművészete — izgalmas programul szolgálhatnak. Az egri vár nemcsak hazai vonatkozásban, de nemzetközileg is kiemelkedő történelmi látványosság. — Számolunk azzal — kapcsolódik az előzőekhez dr. Molnár Miklósné —, hogy jelentős vonzerő itt a Mátra és a Bükk. Ezekkel kapcsolatban sok rendezvény szervezhető. így Gyöngyösön sort keríthetnénk egy vadászati világkiállításra: földrajzi elhelyezkedése, a Mátra Múzeum eddig is meglévő kincsei is lehetővé tennék. Hasonló esélyeket kínál Eger barokk jellege. A stílussal kapcsolatban különböző programokat rendezhetnénk. — Említették, hogy elsősorban nem a központi erőforrásokra kívánnak támaszkodni, hanem a helyi lehetőségekre vagy a vállalkozói tőkére. Hogyan lehet erre számítani, mikor az önkormányzatok filléres gondokkal küszködnek, s a vállalkozói tőke sem kapott még lábra? — Miután időben indítanánk a programsorozatot — mondja a közgyűlés elnöke —, s még a megrendezésig négy év van hátra, módszeres munkával el lehet érni az elképzelések megvalósítását. Részben az önkormányzatok saját kezdeményezéseivel, részben pedig külső segítséggel, vállalkozói alapon. — S mindenhez a megyei ön- kormányzat milyen segítséget tud nyújtani? — Az erők összehangolását, a szakmai hátteret tudjuk biztosítani, s vállaljuk a kapcsolatrendszerek kialakítását. A közelmúltban például egy idegenforgalmi szezonnyitót rendeztünk, ahol már a világkiállítással kapcsolatos kérdések is felmerültek. Azokat a szervezési feladatokat vesz- szük a kezünkbe, amelyek megoldásával a világkiállítás idejen zökkenőmentesen pereghetnek az adottságoknak megfelelően kialakított programok. — Említették Szilvásváradot, amely nem jelent jó példát. A fogathajtó világbajnokság óta ugyanis ritkán használták ki az ott épült sportlétesítményeket. Nem fenyegethet-e ez a veszély a világkiállítás leendő objektumaival kapcsolatban is? — Örök tanulságként szolgál. Mindenben szervesen kell építkezni. Ott több tízmillió forintos befektetés után lényegében egy ki nem használt létesítmény épült. Aki arra jár, az látja: megy tönkre, korhadnak a kerítések, kidőlnek a kapuk, szétesnek az ülések. Olyan elképzelések születtek, hogy koncertek lesznek ott, s visszatérő rendezvények: sportesemények, lovasbemutatók, de alig valósult meg valami. Az önkormányzatok nem is vállalhatják a csak egy eseményt szolgaló beruházásokat. Csak olyan elképzeléseket tudunk támogatni, amelyből az adott térség lakossága hosszabb távon nyer. Nem hivalkodni akarunk a világkiállítás megyei megszervezésevei, a teljes ésszerűség határain belül kell gondolkodnunk. — Még döntés előtt állunk. Hogy látják, mennyi az esélye annak, hogy valóban sor kerül az expóra? — Én bizakodó vagyok a világkiállítással kapcsolatos döntésben — hangsúlyozza dr. Molnár Miklósné. — Bízom abban, hogy a közvélemény szavára és reményeire hallgatva, az expo mellett határoznak. Abban is reménykedem, hogy a vidéki Magyarország el tudja érni, hogy a világkiállítás ne csak a két fővárosra korlátozódjon. — Már hozzákezdtünk az előkészületekhez — húzza alá dr. Jakab István —, a MEBIB-bel is tárgyaltunk már. Alapítványt hirdettek meg, amelyhez a megyei önkormányzat mindenképpen csatlakozni szeretne. Ennek az a célja, hogy az expóval kapcsolatos elképzelések, tervek kidolgozását támogassa, hogy ezek ne a helyi önkormányzatok kasz- száját terheljék. Ez a munka már az idén megindul, s az egész megyére vonatkozóan biztosíthatná a szakmai előkészítést. Gábor László
