Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-15 / 87. szám

A helyi SZDSZ vezetésével számos recski polgár azzal a ké­réssel fordult a szajlai központú Búzakalász Termelőszövetke­zethez: szeretnének horgász­egyesületet létesíteni a két község között fekvő, és az említett tsz tu­lajdonában lévő tavon. Ahogy megtudtuk, a termelőszövetke­zet nem zárkózott el a kérés elől, s hajlandó lesz megkötni a ha­szonbérleti szerződést a horgá­szokkal. Az érintettek már tár­gyaltak is az ügyben, és — bár hátravan még egy egyeztető megbeszélés — abban már sike­rült megállapodni, hogy a tsz egyelőre egyéves időtartamra ad­ja bérbe a tavat. A szép környezetben fekvő ál­lóvízen egyébként a múltban is folyt a horgászat, a termelőszö­vetkezet adta ki a horgászjegye­ket, és gondoskodott a haltelepí­tésről. Utóbbi a jövőben valószí­nűleg a recski horgászegyesület feladata lesz (az anyagi keretet a befolyt tagdíjak biztosítják), ám a tsz — kapcsolatai révén — szí­vesen segít „beszerezni” a maj­dan botvégre kerülő halakat. A rendőrség épületeben Új községháza Parádsasváron Amint arról már beszámoltunk, a helyhatósági válasz­tásokat követően Pa- rádsasvár önkor­mányzata az önálló­ság mellett döntött, s a falu elszakadt addi­gi „anyaközségétől”, Párádtól. Ennek kö­vetkeztében persze az is szükségessé vált, hogy megfelelő he­lyet keressenek a sas­vári polgármesteri hivatalnak. Sikerült is egy alkalmas épü­letet találni, a volt körzeti megbízott szolgálati lakását, amelyet a rendőrség bocsátott az önkor­mányzat rendelkezé­sére a közelmúltban. Az új községházán jelenleg két helyiség­ben dolgoznak a hi­vatal alkalmazottai, a polgármester és a jegyző (ez az állás egyelőre nincs be­töltve) irodáját pedig a jövőben fogják be­rendezni. A nehéz anyagi helyzet mind­eddig csak annyit tett lehetővé, hogy egy számítógépet vásá­roljanak a gazdasági előadó munkájának segítésére. A falubé­liek naponta 8-tól délután 4-ig kereshe­tik fel ügyes-bajos dolgaikkal, problé­máikkal az önkor­mányzat hivatalát. Rövidesen további crossbarvonalak! Jó ütemben haladnak a mun­kálatok Párád térségében, és rö­videsen megteremtik a távközlé­si üzem dolgozói annak a műsza­ki feltételeit, hogy további egyéni előfizetők is bekapcsolódhassa­nak a távhívásba. A tervek sze­rint először Parádsasváron és Pa- rádóhután kötik be az újabb crossbarvonalakat (várhatóan május elején), majd Párádon, a következő ütemben pedig Bo- donyban szólalhat meg a várva várt tárcsahang. Közeleg a strandidény Május elsején megnyitja ka­puit a hírneves bükkszéki strand is, melynek gyógyvize messze földről vonzza a pihenni, gyó­gyulni vágyókat. A fürdő dolgo­zói rövidesen hozzálátnak, hogy felébresszék Csipkerózsika-ál­mából a „télire eltett” strandot. Kitakarítják és kifestik a meden­céket, kicsinosítják az épülete­ket, parkosítanak, hogy a május- elő első vendégei már mindent rendben találjanak. Elfogadták a munkatervet A közelmúltban ülést tartott Terpes község önkormányzata. A képviselők elfogadták a szer­vezeti és működési szabályzatot, illetve az egész éves költségve­tést. Ez utóbbira azért csak most került sor, mert az ismert tör­vénykezési és anyagi bizonyta­lanságok miatt, melyek az ön- kormányzatokat mindmáig sújt­ják, korábban csak egy fél évre előre látszottak megbízhatóan a „jövő körvonalai”. No, nem a Károlyi-kastélyban levő, mert arra mai áron kellene vagy 300-400 millió forint, hanem a mellette levő, faházakból álló tábor. Ezt is bezárták ugyanis annak idején a kastéllyal együtt, s az eltelt pár évben kissé megrágta az idő vasfoga. Most viszont munkások serény­kednek a megkopott barakkok között: kicserélik a fűtéscsöveket, a vízvezetékeket, kivül-belül kicsinosítják az épületeket, kövesutat ké­szítenek, rendezik a parkot. Mint a Szanatóriumi és Üdülési Igazgatóságon megtudtuk, má­jus tizenötödike körül fogadóképes lesz a tábor, ahová iskolai csopor­tokat, osztályokat várnának úgy, hogy a szállást és az étkezést a SZOT biztosítja, a kísérő tanárokat és a programokat az adott iskolák vagy szervezetek. Az árak elfogadhatóak lesznek, hiszen a diákok üdülte­tésén a SZOT nem akar nyerészkedni. Mint mondták: a régen oly népszerű táborozást szeretnék felújítani, a sátornál komfortosabb körülmények között. Siroki szegénycsalád gyermekeként született a századelőn Borics Pál. Hamar kiviláglott, hogy ügyesen formáz, ezért előbb kőfaragó lett a faluban, későbben pedig Budapestre vitte a tehetsége, szobrászművész vált belőle. Munkásságának tragikus autóbaleset vetett véget, de szobrai halála után sem maradtak magukra: visszatértek szülőhelyére, Sírokba. A szépen fel­újított kúriában, ahol ma a könyvtár működik, bárki megtekintheti a vidéki életet idéző alko­tásait: az állatokkal, a termőfölddel birkózó férfiakat, az erős csípőjű, teltkeblű, vaskos pa­rasztmadonnákat. Méltó helyre, a tudást és szépséget őrző könyvek közé kerültek tehát Bo­rics Pál alkotásai, a róla készült mellszobor pedig a polgármesteri hivatal előtti parkban em­lékeztet a község híres szülöttjére. A bélapátfalvi szociális otthonban Beiktatták az új igazgatót Annak idején lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a Bél­apátfalvi Szakosított Szociális Otthon több dolgozója aláíráso­kat is gyűjtve tiltakozott az ellen, hogy a megyei közgyűlés pályá­zatot írt ki az otthon igazgatói ál­lására, s hogy e pályázat nyertese nem az akkori, megbízott igazga­tónő, Fajcsák Pálné lett. A kol­lektíva egy része ugyanis azt sze­rette volna, ha Fajcsákné marad — igen jó vezetőnek tartották, meg voltak elégedve a munkájá­val —, továbbá azt is sérelmez­ték, hogy őket senki sem kérdez­te meg az ügyben. Egy ízben a megyei közgyűlés előtt is kifejt­hették álláspontjukat, ám a tes­tület nem változtatott a vélemé­nyén: megerősítette, hogy Ki­rály Károly pályázatát tartja a legjobbnak, őt illeti az igazgatói állás. A szociális otthon új igazgató­jának beiktatására múlt hét csü­törtökön került sor, egy munka- értekezlet keretében. Az össze­gyűlt mintegy 110 dolgozó előtt először a távozó Fajcsákné tar­tott beszámolót hét hónapos te­vékenységéről, ezt követően pe­dig az új vezető, Király Károly is­mertette elképzeléseit, rövid szakmai programot adott beosz­tottjainak. Utána Dr. Rubóczky Béla, a megyei önkormányzati hivatal intézményi irodájának főorvosa szólt a pályázatok elbí­rálásáról, majd dr. Jakab István, a megyei közgyűlés elnöke kö­vetkezett. Ő elsőként a közgyű­lés állásfoglalásáról, a pályázat előtti időszak problémáiról be­szélt, de érintette azt is, hogy a közgyűlés hogyan reagált az em­lített aláírásgyűjtésre. Szólt arról is, hogy szerinte hogyan kellene a kollektívának hozzáállnia a ve­zetéshez, milyen lenne az ideális kapcsolat. Emellett nyomatéko­san megkérte az új igazgatót: semmiféle megtorlásra ne kerül­jön sor az intézményben. Bélapátfalva polgármestere, Barta Norbert is jelen volt az ér­tekezleten, s ő szintén az együtt­működés fontosságát hangsú­lyozta. Az otthon dolgozói közül négyen szólaltak fel (az aláírás- gyűjtők nem voltak köztük), és amint a mondandójukból kitűnt, teljes az egyetértés az új igazgató személyét és programját illetően. Nem volt disszonáns hang, senki sem beszélt esetleges fenntartá­sokról. Úgy néz ki tehát, hogy a szociális otthonba végre nyuga­lom költözött, a kollektíva elfo­gadta az új vezetőt — aki termé­szetesen már meg is kezdte a munkát. (rénes) Újjáéled a sasvári gyermeküdülő A szobrok hazataláltak Egy nagy helyett húsz kicsit Kivágták a nagyfát Kivágták az erdészek a péter- vásárai Rózsa utcában a képen látható faóriást, ám akciójukat az ott lakó Nagy család nehez­ményezi. Kérdésük: miért volt erre szükség? A választ Inhaizer Árpád fő- erdész adta meg. Eszerint félő volt, hogy egy nagyobb szélro­ham földre dönti a fát, ami azért veszélyes, mert ha a mellette levő útkereszteződére esik, komoly balesetet, milliós kárt okozhat. Jobb a bajt megelőzni, ezért dön­töttek a matuzsálem eltávolítása mellett. Az akciót a polgármesteri hi­vatal sem tolerálta, mert szakér­tőt hívatott, aki megállapította, hogy a kivágott fa értéke tízezer forint. A hivatal ilyen összegben új fák telepítésére kötelezte az erdészetet. Inhaizer úr szerint ő még a tanácsi időkben — igaz, szóban — megállapodott a fa ki­vágásáról az illetékes ügyintéző­vel, de nem probléma, a határo­zatot elfogadják, sőt, úriemberek lesznek, és nem tíz, hanem húsz fiatal fát telepítenek a környék­re. . • : . ” A tsz bérbe adja a község melletti tavat Horgászegyesületet alapítanak a recskiek HÍRLAP, 1991. hétfő PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE

Next

/
Oldalképek
Tartalom