Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-05 / 54. szám
HÍRLAP, 1991. március 5., kedd FÜZESABONY ÉS KÖRZETE Ezeréves falak Mit hoz a jövő? Ezzel a címmel minden pénteken este 6 órai kezdettel a káli művelődési házban az Országos Biblia Szövetség rendezésében az Ó- és az Újszövetség részletes elemzésével foglalkoznak. A rendezők minden hívőt várnak az előadásokra. A mozi is az önkormányzaté Az év elejétől a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat lemondott Feldebrőn a községi mozi üzemeltetéséről, így január 1-jétől a polgármesteri hivatal vette át a fenntartását. A filmek forgalmazásáért 31 ezer 500 forintot fizetnek a vállalatnak, de a község állja a gépész, a jegyszedő és az egyéb felmerülő költségek finanszírozását is. A költségek egy részét a jegyekből származó bevételekből fedezik. Egészségügyi és szociális mérleg Majdnem 26 millió forintot fordított tavaly egészségügyi és szociális ellátásra Füzesabony város vezetése. Ebből az összegből állandó szociális segélyben részesítettek 18 személyt, rendkívülibe;! pedig349 lakost. Közgyógyászati ellátásban ötvenhármán részesültek, míg heten ápolási dijat kaptak. Rendszeres nevelési segélyt adtak 93 családnak. Ezen túlmenően a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű, valamint rossz szociális körülmények között élő gyermekek részére rendkívüli segélyt fizettek ki: az érintettek száma 424 volt. Ez utóbbiból fedezték az élelmezést nyújtó intézményekben a térítési kedvezményben részesülők támogatását is. Falugyűlés a gázvezetésről Tegnap, hétfőn este falugyűlést rendeztek Besenyőtelken az Általános Művelődési Központban. A téma a lakosság tájékoztatása volt a gázfűtésre való áttérés, a gázvezeték-építés lehetőségeiről, ennek anyagi vonzatai- ról. A feltételeket ugyan röplapokon át eljuttatták a lakókhoz, de a szakemberek szükségesnek tartották élőszóval is felvázolni a tudnivalókat. A végleges döntés ebben az ügyben március 15-e után várható, mert eddig a napig kell azt a nyilatkozatot eljuttatni a helyi polgármesteri hivatalba, amelyet a szórólapok hátlapján tüntettek fel. Információk a lakosságnak A káli független kisgazdapárt tudatta a község lakóival, hogy részükre minden vasárnap délután 2 órától a helyi művelődési házban politikai és gazdasági kérdésekben információkkal szolgálnak. Minden bizonnyal a honfoglaló magyarok kabar eredetű nemzetségének, az Abáknak tulajdonítható a korai magyar középkor különleges épületének, a feldeb- rői templomnak az építtetése. A templom nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte páratlan építmény. Éppen ezért több mint egy évszázad óta heves vitákat vált ki a művészet-, építészettörténet, valamint a történettudomány kutatói között. Újabb és újabb — nemegyszer meghökkentő — elméletek születtek, amelyekkel a szakemberek magyarázni igyekeztek az épület korát, helyét a magyar építészet történetében. Egy évszázada volt az első tájékozódó ásatás. Gerecze Péter munkájának legjelentősebb megállapítása az volt, hogy csak további régészeti kutatások útján képzelhető el az előbbre jutás. A későbbiek során kiderült, hogy a templomot a Szent Kereszt tiszteletére szentelték. Ide temették Aba Sámuel királyt is 1044-ben. Az is bizonyosnak látszik, hogy az eklézsia mellett monostor is létezett. A török háborúk során a debrői templom elpusztult, majd a XVII. században barokk stílusban újjáépítették. Restaurálás után 1983-ban nyerte el mai alakját. A gyerekek a kert alatt játszanak, egy öreg halász a csónakját rángatja ki a nádból. — Én ismerem magát. Simeoni arc, szúrós mózesi tekintet. — Éltesse az Isten! Tekintetével végigmérincsél, és mind jobban megerősödik benne a bizonyosság. — Amikor az a nagy tavaszi árvíz volt Poroszlón, és úszott Újlőrincfalva is, maga ott ült a ladikban, amikor a fák tetejéről, a kazlakból, az apró szigetekről mentettük az őzeket... Bólintok. Emlékszem, hogyne emlékeznék, noha a magunk mögött hagyott pergő évtizedek közül bajosan tudnám kiválasztani az emlékezetes napot. — Gondoljon csak vissza! A róka varjú módon a fa ágon vaFinom ebéd volt a Füzesabonyi Állami Gazdaságban: palócleves és bukta. Szűcs László igazgató úr vendége vagyok, aki az ebédlő asztalai mellett mutatja be azokat a 17-18 éves fiúkat, akik a pétervásárai szakmunkás- képzőből jöttek, hogy a gazdaság tavaly avatott, jól felszerelt tanműhelyében tanulják meg szakmájuk minden csínját-bínját. Ők harminchármán traktorosok, illetve szerelők lesznek. Az ifjú szakmunkástanulók nyomába szegődünk Veres Sándorral, a szolgáltatóüzem igazgatójával, miután Berta József oktatásvezető elmagyarázza az immár két évtizedes kapcsolat lényegét, a Pétervásárai Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet szoros kapcsolatát a gazdasággal. Itt a harmad-, illetve a negyedévesek szakmai gyakorlata folyik. Három esztendő után ugyanis a „legjobbak”, a legvállalkozób- bak elkezdik a negyedik évet, és mezőgazdasági gépszerelőkké válnak. Az anyaintézet és a gazdaság érdeme, hogy többnyire eredményes, sikeres emberek lesznek. A színek alatt tizenegynéhány kombájn. Mellettük traktorok, gépek sorakoznak, a jól fűtött, egy hatalmas tanterem látszatát keltő tanműhelyben beteg gépek várják az ifjú kezek gyógyítását. — A szerelői csoport két éve működik — tudatják az oktatók: Halász Péter, Nagy József, Tóth László. A látvány kíváncsivá tesz: arra gondolok, hogy vajon a gyökeres átalakulását élő magyar mező- gazdaság hol, hogyan, miként hasznosítja majd a legifjabb nemzedéket? — Lesz-e szükség szerelőkre, traktorosokra? — Nekik áll a világ, tsz, farm, netán egyéni kisgazdaság, egyre megy. A holnap embere éppúgy semmire sem jut modern gépek cogott, én oda akartam neki gyújtani, de maga megfogta a kezemben a puskát. — Ne! Most ne, András bácsi... Tűz duruzsol a kályhában, a lábasból torkot fojtogató borsos forralt bor illata árad. — Milyen világ járja maguk felé? — Kutyavilág! Ilyenkor a hallgatás a legjobb biztatás, nem is kérdezek semmit. — Ezerkilencszázhetven óta itt uram egy belvízcsatornát nem pucoltak. Kigambolkóztunk az árvíz előtt... — ősszel leengedte a vizet az igazgatóság! Ha ölni tudna a szemével dühében, most megtenné. — Leengedték, de minket itt a végeken — ha olyan tavasz jön — és a hozzájuk szükséges szakismeretek nélkül, mint a mai. A fiúk — akiknek a szálláshelyeit is megnézem — három megyéből verbuválódtak, de akad itt még továbbtanuló szakmunkás Karcagról, távolabbi vidékről is. Közülük nem egynek már van saját traktora, néhányan odahaza már családi vállalkozásba is kezdtek. Többen mint vállalkozók, szerelők, mezőgazda- sági gépek javítóiként képzelik el az egyelőre oly bizonytalan és körvonalazhatatlan jövőt. Számukra egyetlen bizonyosság a megszerzett tudás és szakértelem. Veress Sándorral az egyelőre még titokzatos jövőt mérlegeljük: mit és hogyan kellene alakítani, változtatni ahhoz, hogy a képzés, az oktatás a jövőhöz formálódjon. Felvetődhet a gazdaságtól különváló tangazdaság léte, ahol elsősorban a farmergazdaságok műszaki gárdáját lehetne képezni. A bázis itt adott, amit feltétlenül számításba kell venni: tehenészet, sertéstenyésztés, juhászat, élelmiszer-feldolgozás és nem utolsósorban jó színvonalú gépműhely a választék. Arra, hogy minden farmer vagy egyéni gazda a jövőben egyik napról a másikra nagyobb földterület megművelésére alkalmas gépet szerezzen be, nincs lehetőség. Kölcsönzőbázisra is lesz tehát szükség... — Mi leszel? — fordulok az egyik tanulóhoz. — Targoncás. Sokan szeretnének a különböző gépekhez, sőt a gépkocsikhoz is jogosítványokat szerezni, ezzel kapcsolatban most folynak a tárgyalások. Hétvége van. A fiúk csomagolnak, készülődnek, mert hamarosan indulnak az autóbuszok, amelyek viszik hazafelé őket az egész heti munka és tanulás után. Reményeik biztatóak, kilátásaik jók. sárba nyomna a belvíz! Vagy mi már nem számítunk? Köhögteti a vén halászt a forralt bor, nem vár ő választ a kérdésére, de szemmel láthatóan megkönnyebült, hogy kiadta magából a mérget. — Maga nem horgász? Két hosszú köhögés közben fuldokolva mondja ki a szót, ha akarnám megsem hallanám, de tudom, hogy egy korábbi újságcikkre utal, amelyik a lapból kiollózva ott van a rádió tetején. — Nem. — De a halat azért szereti? — Ha nem sok benne a szálka... Harangozzák a delet mind a két templomban, a két harangnak úgyszólván egy a szava. A harangkondulás hallatán eszembe jut az emlékezetes poroszlói nagy árvíz, amiről az öreg halász beszélt. Akkor jeges ár elvitte a két falut, és félrevert harangok jelezték a veszélyt. Most ő, — a hajdani szemtanú — figyelmeztet: ébredhetnek a vizek... (Sz. I.) Az oldalt készítették: Fazekas István Molnár Zsolt Sikeres bemutatkozás Sikerrel mutatták be a besenyőtelki ötödik és hatodik osztályos tanulók Benedek Elek: Többsincs királyfi három felvonásos mesejátékát a helyi művelődési ház színpadán, a szülők és a község lakóinak nagy érdeklődése közepette. Képünkön Czakó Gergely és Rudik/ Andrea. (Gyuráki Gyula felv.) Pálinkának is kell a cégér? Váratlan telefoncsörgésre riadtam. — Novajon nem működik a szeszfőzde...! A kedves telefonáló tudatta, hogy nagy gondban vannak, mert az ostorosi téesz nem tartja érdemesnek működtetni a novaji szeszfőzdét, ahol viszont — közismerten — a megye legjobb pálinkáját főzték... — Mit tehetnék? — írják meg az újságban! Egy ilyen felháborító ügynek ugyanis, ott a helye... Manapság a reklámozás világát éljük, mindenki ad-vesz, és kínálja a portékát. A bor nem ’’megy”, a sör drága, és talán még a kisüsti lenne az, amit egy jó szeszfőzdében literenként 130 forintért kifőzethet az őstermelő, jó felárral továbbadhat, vagy otthon megihat. — Értse meg! Nekünk ez a szeszfőzde a büszkeségünk, mert ilyen pálinkát, mint Novajon... Üsse kő! Ha csupán ezen múlik, működjön hát tovább a novaji szeszfőzde. Úgy látszik, manapság nem csupán a jó bornak, de a jó pálinkának is kell a cégér... Ü *«*l » f I lonncfalvo Szerelőre, traktorosra mindig szükség lesz... Gyakorlat teszi a mestert Újlőrincfalvi télvége Ébredhetnek a vizek...
