Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-06 / 55. szám

HÍRLAP, 1991. március 6., szerda EGER ÉS KÖRZETE 5. Emlékezés egy freskóm Ott állott az Angolkisasszo­nyok kápolnájának oltára mö­gött. Angyalokat ábrázolt, akik lebegve emelkedtek fölfelé, és vonzották magukkal tekintetün­ket és lelkünket. Nem tudjuk, mi lett a sorsa. Ott rejtőzik-e a jelen­legi freskó alatt, vagy eltávolítot­ták? Nagyon sokunk lelkében él kitörölhetetlenül emléke. Eszünkbe juttatja a Heves Megyei Hírlap február 12-i szá­mában megjelent cikk, amely az Angolkisasszonyok kápolnájá­nak szembenéző falán található freskó sorsa felőli aggodalmát fejezi ki. A Patay-freskó a nem­zedékek egymásra épülését és egyre magasabbra emelkedését fejezi ki. Az illusztris szerző aggódik ennek a freskónak sorsa felől. Talán megjelent előtte egy rém­kép, mintha az Angolkisasszo­nyok csákánnyal veretnék le ezt a képet, és eltűnne Egernek egy kiváló műértéke. Sietünk meg­nyugtatni az írót, miszerint erről szó sincs. A technikai kivitellel megbízott Valuch kanonok biz­tosított arról, hogy a freskóhoz nem nyúlnak. Lehívta magát a művészt, aki tudomásul vette, hogy ha a város úgy látja jónak, leemelhetik a falról, és elhelyez­hetik más helyen. Métjük le a két generáció sú­lyát, melyeknek élménye van er­ről a helyről. Igaz, hogy harminc évvel ezelőtt az Angolkisasszo­nyok nyilvános kápolnája volt. De nemcsak harminc évvel ez­előtt, hanem 1855-től kezdve, azaz 106 évig. Eger lakosságá­nak nagyobbik része bensőséges áhítattal gondol e helyre, amely templomnak épült, és azt a célt szolgálta. Ez az óriási réteg nem nosztalgiával gondol rá, hanem vallásos áhítattal, az ifjú szív fi­nom érzékenységével és soha el nem múló lelki élményével. A másik generáció az újabb, a ki­sebb, amely az állami törvények­nek megfelelően ott kötött há­zasságot. Nem ismerem érzelme­iket. Biztos vagyok azonban ab­ban, hogy szüleik, rokonaik megdöbbenve állhatták, ülhet­tek le a teremben, és lélekben az angyalos freskót (seccót?) látták, a márványoltárt, a művészi szó­széket és az áldoztató rácsot, amely előtt sokszor térdeltek. Ha tehát az idő koordinátáit nézzük, észre kell vennünk, hogy 106 év mégiscsak több, mint har­minc év. Azt mondhatná azon­ban valaki: miért nem tiltakoztak akkor a város lakói? Lehetett til­takozni a Rajk-per után, a Mind- szenty-per után, az 1956-ot kö­vető retorziók után? Az egyetlen racionális önvédelem a hallgatás volt. Megnyugtatjuk a tisztelt szer­zőt, a kápolna az Angolkisasszo­nyok számára is olyan szent, hogy nem fognak benne sem mú­zeumot, sem könyvtárat beren­dezni. Es nem fogják barbárul el­pusztítani a freskót. Ha Egerben körülnézünk, első pillantásra szemünkbe ötlik, hogy az egyház nem destruálta, hanem konzer­válta a művészet kincseit. Ha már az atrocitás szó előkerült, ér­demes néhány kérdést fölvetni. Mit szóljunk ahhoz, hogy a rend- házból éjszakának idején vitték el a rendtagokat? Mit szóljunk ahhoz, hogy az érseki kis könyv­tárat tudtunkon kívül kitelepítet­ték, és a nyomda olajos padlóján hevertek a könyvek, az egyik ku­pac tetején Mikes Kelemen leve­lei? Mit szóljunk ahhoz, hogy ez Toldy Izabella angolkisasszony főnöknő közvetítésével lett Egernek és a nemzetnek páratla­nul értékes dokumentumává? Igaz, Európában tíz utolsó év­tizedekben hallatlan atrocitáso­kat követtek el. Ezeket azonban nem a ponyvás teherautón elhur­colt apácák tették! Ók szenvedő alanyok voltak. Ami pedig a jogot illeti, a ne­ves szerzőnek igazat adunk. A jognak kell kimondani a döntő szót, és nem az indulatoknak. Az európai jog alapja a tulajdon vé­delme, amit már a római jog is ki­mondott: „rés clamat ad domi­num.” Ez következik az emberi jogok többszörösen kimondott deklarációjából, amit Magyaror­szág is törvénybe iktatott. Ki ne tudná Egerben, hogy ez a hely évszázadokon át nyilvános ká­polna volt, és maradt az iskola és rendház államosítása után is. Eredetileg ki volt véve az államo­sítás alól, csak 1961-ben vették el és jutott a város kezelésébe. Ha a jogot nézzük, most a vá­rosi önkormányzatnak joga van a visszaadásra. Ez nem jogtalan­ság, hanem jóvátétel. Az egyházi ingatlanok visszaadásáról készü­lő törvényjavaslatban a szociális és oktatási, stb. célokat szolgáló építmények között első helyen szerepel az istentiszteleti célokat szolgáló ingatlanok visszaadása. Eger megnyugvással és öröm­mel fogja tudomásul venni, ha a híres, áhítatos kápolna lesz, ahol nemcsak istentiszteletet tarta­nak, hanem a leendő anyák lelki­ismeretét is nevelik, hogy hazánk ne álljon a válási statisztikák élén. Miklós Béla Tegnaptól máig Versailles-tól napjainkig — így sűríthetnénk, tömöríthet- nénk két szóba Győrvári János színművész Hazám című előadói estjének gondolatvilágát. Az egri Gárdonyi Géza Színház stúdió- színpadán megelevenedtek a magyarság legutóbbi hetven évé­nek történelmi sorsfordulói, jö- vőformftló pillanatai. Visszaem­lékezésekből, a vérzivataros időkben fogalmazott levelekből, így Mindszenthy bíboros sokáig agyonhallgatott, s a közelmúlt­ban kiadott memoáijából, amelyből harminc esztendő táv­latából is felidéződnek az ötven­hatos események. A dokumen­tumgyűjtemény nemcsak azért páratlanul értékes, mert hiteles. A sorokból ma is ugyanolyan erővel sugárzik a honfitársakért érzett felelősségtudat, s szinte megelevenedik, testet ölt a hazá­jáért aggódó, a vízióktól gyötrő­dő egyházi vezető és politikus lá­tomása: a nemzetvesztés. Mi­ként élő József Attila és Illyés Gyula költői hevületének és po­litikai hovatartozásának, ars po­eticájának és művészi hitvallásá­nak tolmácsolása is. Különös pi­kantériát nyújt a jelenlegi viszo­nyainkra, állapotainkra is áthúz­ható Karinthy-novellák vérbő humorának és metsző gúnyának sajátos ötvözete. S ha a múlt történéseiből, ko­runk társadalombírálatából a zö­mében tizenéves hallgatóság el­kapott, megértett pillanatokat, szavakat és mondatokat, Győr­vári János művészi igényességgel párosult fáradozása nem volt hi­ábavaló. (molnár) Rekviem egy temetőért Már megint morgok 1. Morgás Szeretem a szépet, szeretem a természetet. Mit csináljak, nem tehetek róla. Öröm tölt el, ha lá­tok egy szép virágágyást, gyep­foltot, szélben hajladozó fát, bokrot. Valakik azonban harag­szanak rám városunkban, hiszen egyre kevesebb élményt nyújtó látványban van részem. Fogynak a gyepfoltok, szaporodnak a raj­tuk keresztülhaladó gyalogutak, a Csebokszári-lakótelep bokrai letarolva, fenyőfái derékban el­fűrészelve. Fogy a virág, nő a gyom. De miért? Mi az oka? Pénzhiány, vagy az emberi go­noszság? Nem tudom. De azt igen, hogy egyre kevesebben fo­gunk gyönyörködni — itt lakók és turisták — a fakuló, kopott gú­nyájú városban. Aztán megszólal a televízióm: Eger hazánk egyik legszebb, nagy múltú városa... Hát igen. 2. Morgás Találtam egy árkot. De ez nem akármilyen árok ám! Ez egy sza­kaszosan elkészített csudaárok. Eredetileg arra készült (volna), hogy a Sólyom utca feletti mere­dek domboldal vizét elvezesse, és az ne az alanti sorház lakásain keresztül keressen utat magának lefelé. Csakhogy a fifikás mély­építő vállalat kihagyott árokásás- kor egy kb. 20 m-es szakaszt. Úgy bizony! Aztán 20 méterrel odébb folytatta az árokásást. Ez a nyavalyás víz meg — eléggé el nem ítélhető módon — nem tud a ki nem ásott árokban elfolyni így aztán a domboldalon lecsör­gedezve, a lakók ajtaján kopog­tat Van, aki mereget, csővel ve­zet, egyéb módszerekkel próbál­kozik. Na persze, nem az árok(nem)ásó a hibás, hanem a hóolvadás! Én meg azt üzenem a felelősnek — ha van —, hogy az árok(nem)ásót is küldje el mére­getni Térdig vízben állva köny- nyen kap majd ihletet hasonló nagy újításokra. Útána viszont az árkot sem ár­tana befejezni.. 3. Morgás Családomnak van egy telke a kemping szomszédságában. Mi­kor oda megyek, mindig végig- elemzem a patak mellett elterülő nagy, gazos, gödrös, törmelékes területet. Hegyek, völgyek, ta­vacskák, beton tankcsapdák, kü­lönleges növények. És nap mint nap újabb arcát mutatja felém a pokolbéli táj: új gödröt vájó mar­kológép, törmeléket száÚúó ha­talmas teherautók alakítják foly­tonosan az összképet. Itt csak egyvalami változatlan: a Cse- bokszári-lakótelepről ide járó gyerekek biciklis és bujkálás haj­meresztő játékai Tudom, amíg egy gyerek ki nem töri a nyakát, addig itt minden változatlan. Na de akkor hogyan nézzünk majd a szülője szemébe? Vagy ha ez — talán — nem is következik be, „csak” a nyaranta eme épületes látványban gyönyörködő sok­sok turista viszi haza élményként e „tájképet’", vajon visszatér még egyszer hozzánk? Nem tudom. De szomorú vagyok. És én — szégyellem. A tévé még mindig mondja: Eger hazánk egyik legszebb­igen, ez is Eger. De ez nem a legszebb... Tarjányi Gyula Az egri Szarvas térről mintegy 100 méternyire, a Makiári utcá­ból nyílik egy rövid, Rókus nevű köz, amely a Szent Rókus teme­tőhöz vezet. A csodálatos fekvé­sű sírkertet feltehetően a XVIII. század elején, a Rákóczi-féle szabadságharc idején nyitották meg, az 1708 végétől dühöngő pestisjárvány idején. A temető a város „német náti- ójának” sírkertjeként volt isme­retes, mivel ide főként a török ki­űzése után betelepedett német nemzetiségű lakosok földi ma­radványait hántolták el. A német származású lakosság kihalása, illetve a magyarokba és az itt élő más nemzetiségekbe va­ló beolvadása után a sírkertbe egyre kevesebben temetkeztek. Sőt, 1915-től már meg is szűnt az elhantolás. Még az 1940-es évek elején is sok szép sírkő volt látható. A második világháború után azon­ban a kövek egyre fogyatkoztak. Napjainkban e hajdan csodá­latos sírkert lehangoló látványt nyújt. Mivel nincs körülkerítve, különböző helyekről ide hozzák a rengeteg szemetet. Sőt, néhány ormótlan raktárát építettek egyes üzemek, vállalatok a teme­tő területére. A képet rontja a sok csenevész és kiöregedett fa is. A temető felső részén áll a vá­ros XVm. századi építkezései­nek feltehetően első emléke, a Rókus-kápolna. A kápolna az 1708-09-es években dühöngő pestisjárvány után létesült. Épí­tését Telekessy István püspök kezdte el 1712-ben, és a „német náti” fejezte be 1714-ben. 1734- ben hidegházat és egy háromka- réjos kriptát építettek mellé, amelyek ma már nem láthatók. A kápolnát Voit Pál művé­szettörténész szerint Pimer Pál német származású kőműves- mester építette. Pimer Magyar- országon született 1676-ban, és 1689-ben kapott kőművesmes­teri oklevelet a felvidéki Beszter­cebányán. Az építőmester a kápolna oromzatos homlokzatát szobor­fülkékkel élénkítette. Belső tere dongás keresztboltozattal fedett. Sajnos, késő reneszánsz stílusú padjait, változatos berendezési tárgyait már korábban eltávolí­tották. A kápolna mellett balra, alig két méternyire áll egy 1775-ből származó, omladozó keresztfa. A már említett 25-30 darab sírkő többsége is töredezett, és a szö­vegük alig olvasható. A sírkövön olvashatjuk: „Báró Pongrácz Miklósné Petrovay Borbála meghalt 1854. május 12-én, éle­tének 66. évében.” Egy másik kövön ez áll: „Itt nyugszik az Úr­ban Néhai Rim Ádámné. Meg­halt 1830. szept...” • A temető aljában látható a Lengyel Miklós kanonok sírja fölé emelt kápolna. Még néhány éve valamilyen vállalat cemen- tesraktámak használta. Szeren­csére már kiürítették, de azt nem tudjuk, hogy vajon a kriptában lévő koporsó ép vagy megrongá­lódott. A sírkert egyik érdekessége volt, hogy ide temették el 1873- ban a megye bélapátfalvi szüle­tésű híres betyáiját, Vidróczki Mártont. A sír már régen nem látható, mivel raktárát építettek rá. Ezért néhány évvel ezelőtt a kopjafáját is a kápolna közelé­ben tudták elhelyezni állítói. A Rókus temető siralmas, botrányos állapota feltétlenül megoldást kíván. Mindenekelőtt körül kellene keríteni, a még meglévő sírköveket restaurálás után fel kellene állítani. Ezt kö­vetően kerülhetne sor a sírkert rendezésére, fásítására. Végső soron ezt a temetőt is a város önkormányzatának a Grő- ber-féle Umatemetőhöz hason­lóan védetté kellene nyilváníta­nia. Szecskó Károly Az oldalt készítették: Jámbor Ildikó Szüle Rita Világbanki pályázat — iskoláknak „A szerkezetátalakítás és mű­szaki fejlődés emberi tényezői” címmel a világbanki támogatás ifjúsági programjára pályázatot hirdetett a Munkaügyi Miniszté­rium szakképzési főosztálya. Egerben a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi és Szociális Szak- középiskola, a Gép- és Műszer­ipari, az Alpári Gyula Közgazda- sági és a Neumann János Szak­középiskolajelentkezett a pályá­zatra, amelynek célja az oktatási intézményekben olyan modell­értékű központok kialakítása, melyek tapasztalatai a későbbiek során hasznosíthatók. Ezekre épülne többek között a felnőtt- képzés is. Eger megyei jogú vá­ros közgyűlése a már említett in­tézmények kérelmét támogatja, segíti a program végrehajtását, anyagilag hozzájárul a beruházá­si költségekhez, és biztosítja a működéshez szükséges feltétele­ket. Ötletbörze A Heves Megyei Környezet­védők Szövetsége 1991-re ötlet­börzét hirdetett a természetes és épített környezet védelmével, szebbé- és jobbátételével kap­csolatban. A javaslatokat min­den hónap 25-ig lehet beküldeni a szövetség címére: Eger, Bajcsy-Zsilinszky u. 9. Az ötle­tek közül a legjobbakat díjazzák, és nyilvánosságra is hozzák. Nőnapi bál A Megyei Művelődési Köz­pont dísztermében köszöntik a lányokat, asszonyokat szomba­ton este 7 órától. A nekik szóló műsorban fellép az Egri Színmű­hely, az Agria Társastáncklub, és a talpalávalót a helyőrségi klub zenekara játssza. EDE-buli Kaszinó, video, elvarázsolt kastély, jósda — ezt kínálja töb­bek között az Egri Diákok Egye­sülete a csütörtökön délután 5 órakor, az Ifjúsági Házban kez­dődő buliján. Az EDE-program vendége továbbá Éles István hu­morista, s az estet Arató-diszkó záija. Gordon-tréning — tanároknak A gyermekek és a nevelők kö­zött gyakran alakulnak ki konf­liktusok, problémák. Thomas Gordon amerikai pszichológus által kidolgozott vüághírű mód­szer arra tanít meg bennünket, hogy képesek legyünk ezeket az „összetűzéseket” megoldani, s kapcsolataink szeretetteljesek, örömet okozók legyenek. A cso­portfoglalkozásokat — amelyek március 11-én kezdődnek — a kaliforniai Gordon Intézet által kiképzett előadók tartják. Az egri fertálymesterségrol... A százráncű posztógallér felöltésekor... Mit vállaltak magukra a fer­tálymesterek a jogarként kézbe vett botjukkal, százráncúnak mondott, piros bélésű fekete posztógalléijuk felöltésekor? A városi jegyzőkönyvek alap­ján feladataik közé tartozott: az adófizetésre történő felszólítás, a tűzrendészet, a tisztaság felügye­lete, a növényi kártevők elleni védekezés, a napszámbérek fel­ügyelete, a jó erkölcsök felügye­lete (káromkodás és utcai do­hányzás, „pipálás” tilalmazása is), gyűjtések szervezése, a sze­gényügy, valamint a városi ren­deletek végrehajtatása is. Műkö­désükről meghatározott rendben tartoztak jelentéstétellel a város­nak. Feladatukat díjazás nélkül látták el. Csupán egyetlen kivétel volt, amikor 1809-ben — a napó­leoni háborúk következtében — Egerben tartózkodott a királyi pár, és három hónapig itt őrizték a Szent Koronát is — az éppen szolgáló fertálymestereket két évre mentesítették a katonatar­tás terhe alól. Az intézmény jellegzetességeit összefoglalva: olyan önkor­mányzati, közigazgatási és igaz­ságszolgáltatási feladatokat ellá­tó tisztség, amely két-háromezer lélek fölött és között segítette a város és az ország bevett szokása­inak és törvényeinek érvényesíté­sét. Olyan személyes ismeretsé­gek közvetlenségén alapuló, er­kölcsi indíttatású tisztség, amely lehetővé tette a helyi ügyek gyors és hathatós rendezését. A tisztség vizsgálata során tűnt fel kapcsolata a Székely­földről ismert „tízes” szervező­déssel. Annál is inkább, mert Breznay Imre szerint korábban nálunk is tizedesnek nevezték a fertálymestereket. Úgy vélem, hogy e kérdést illetően a tudós kutató téved. A tévedés oka le­het az, hogy a török kivonulása után Egerben nem került újrain­dításra a tizedesi tisztség. Átadta helyét a fertálymesterség intéz­ményének. Székelyföldön és ál­talában is Erdélyben egészen a 18-19. századig fennmaradt a kétféle szerveződési szint. Ko­lozsvári városi jegyzőkönyvek szerint a fertálykapitány több ti­zed fölött rendelkezett. Egerben a török tartós vendégeskedése miatt kophatott ki a közéletből a városi szerveződés „tízes” szint­je. A megszállók elvonulása kö­vetkeztében kialakuló „tabula rasa” adta lehetőség hívhatta új életre a fertály-negyedmesteri tisztséget. Majd az egri polgárság működtette egészen a századunk közepéig. Dr. Németh Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom