Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-01 / 51. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. március 1., péntek Negyvenöt évvel ezelőtt, 1946. február 6-án, illetve a közvetkező napokban-hetek- ben a magyar sajtó érdeklődésének középpontjában egy nagy szenzációt keltett tudományos kísérlet állt. A Magyar Hold Szondáról volt szó, amelyet gyorsan megismert a világ! A már akkor hírneves Bay Zoltán fizikus és munkacsoportjának eredményét tudhatták meg, akik három műholdas, az egész Földet átfogó információs rendszerről nyilatkoztak. Az ünneplés azonban nem sokáig tartott, mert a fizikus nevezetes kísérlete után nem sokkal kénytelen volt elhagyni hazáját, Magyarországot, és az Egyesült Államokban telepedett le. Nemrég, 90. születésnapján Washingtonban köszöntötte Göncz Árpád köztársasági elnök, és magas kitüntetést adott át neki. Eötvös Lóránd szárnyai alatt nőtt fel Az Egyesült Izzó laboratóriumában történt Sokan ma is a már elhunyt írónk, Németh László egyik legnagyobb barátjaként tartják nyilván Bay Zoltánt, az Amerikában élő, de mindvégig igazában maf yar fizikust. A már 91. életévé- ez közelgő professzorról sokáig hallgattak itthon, sőt, a nevét sem igen lehetett kiejteni, még szakmai körökben sem nagyon. Pedig az 1940-es évtized második felében fiatalon rákényszerült arra, hogy elhagyja Magyar- országot. Azt a hazat, ahol alkotásairól megismerték, és ahol hírnevet szerzett magának és a magyar tudománynak. A fizikához Eötvös Lóránd neve vonzotta. Mint diák, azonban ebből a szempontból nem volt szerencsés, miután amikor a budapesti egyetemre került, Eötvös Lóránd már beteg volt, és fél évvel később meg is halt. így őt már nem hallgathatta, személyesen nem ismerhette meg. Ennek ellenére az ő szárnyai alatt nőtt fel, mert az általa alapított Eötvös-kollégium feladata az volt, hogy kiváló középiskolai tanárokat neveljen. így a debreceni gimnáziumban, anol érettségizett, két kitűnő volt Eötvös-kollégista tanár tanított: Jakucs István és Nyári Béla. ők szinte kihalászták azokat a diákokat, akikből véleményük szerint lehetett valaki. Bay Zoltán is kisdiák korában átesett a jellegzetes gyermeki történeteken. Fel akarta találni az örökmozgót, készített távcsövet, amivel a Jupiter-holdakat is lehetett látni. Később Eötvös- kollégista lett, ahol teljes egészében tanulmányainak szentelte idejét. A diplomázás után abban a szerencsés helyzetben volt, hogy egy másik kollégiumban folytathatta tanulmányait, nevezetesen a Berlini Collégium Hungaricumban. Ott két évet töltött. Amikor haza kellett volna jönnie, akkor a németek ajánlottak ösztöndíjat neki, és így történt, hogy 1930-ban tért visz- sza Magyarországra. Négy esztendőt töltött Berlinben, ott, ahol akkoriban a fizika a virágkorát élte. Olyan nevek tűntek fel, mint Max Planck, Albert Einstein, Schrödinger Haber, a fiatal Wiener Jenő és Neumann János, aki megalkotta a számítógépeket. Berlinből Szegedre került az egyetemre, ahol hat évig elméleti fizikát tanított. Ott kapott egyszer értesítést arról, hogy Aschner Lipót, az Egyesült ízzó vezetője meg akarja látogatni. Az egyetemi intézet ugyanis állandó kapcsolatban áílt a neves termelő üzemmel. Sokszor kisegítették az egyetemet egy-egy rádiócsővel, vagy valamilyen különleges berendezéssel. A látogatás során Aschner felajánlotta, hogy menjen Újpestre, és vegye át az Izzó laboratóriumának vezetését. Bay Zoltán ezt el is vállalta. Ott olyan kiváló szakemberek dolgoztak, mint Bródy Imre, Setényi Pál, Szigeti György Winter Ernő, vagy Budincsevics Andor. Amellett, hogy vezette a laboratóriumot, egy kis csoportot is létrehoztak, amely a tudománynak élt. Ebből fejlődött ki később a Műegyetem Atomfizikai Intézete. Két tanítványát, Papp Györgyöt és Simony i Károlyt odavitte. Nevéhez fűződik az úgynevezett aktív, atomos hidrogén mibenlétének tisztázása. Feltalálója volt a laboratóriumokban használatos, igen rövidhullámú ibolyántúli fény előállítására használt lámpának, továbbá egy új rendszerű elektrokardiograf- nak. Az 1930-as évek végén akkor újdonságnak számító elekt- ronszámláló-berendezést készített. Ezt a berendezést később alkalmassá tette nagy energiájú elemi részecskék számlálására is. Jelentős kutatásokat végzett a mikrohullámú rádiótechnika területén is. Nevével fémjelezte a hazai rádiólokátor kísérleti megvalósítását. 1946-ban az amerikai kutatókkal egyidejűleg, de tőlük teljesen függetlenül az Egyesült Izzó laboratóriumában készülékével visszhangjeleket kapott a Holdról. A már említett Winter Ernővel és a Kossuth-dí- jas Budincsevics Andorral újszerű elektroncsöveket dolgozott ki. (mentusz) Az első magyar Hold-radar berendezés A Kis Újság, a Független Kisgazdapárt Lapja 1946. február 6-án a következőképpen számol be egy nevezetes eseményről, Budincsevics Andor mérnök tájékoztatása alapján: "A lelkesedés átsegítette a nehézségeken a társaságot, és megszerkesztettük a Hold-radar berendezést, amely technikailag jó volt, és 1946 januárjában már Hold-reflexiókat, azaz visszaverődéseket mértünk. Egyik nap volt reflexió, másik nap nem, mert a készülék gyakran elromlott. Ezek a napok voltak a legizgalmasabbak. Amikor azonban néhány nap múlva az amerikai rádió bejelentette hogy ők is Hold-reflexiókat mértek, ez minket is megerősített abban, hogy most már nem érdemes halogatni a dolgot, és mi is bejelentettük 1946. február 6-án. Az Egyesült Izzó laboratóriumában sajtófogadást rendeztünk este 8 órakor. Itt ismertettük a berendezést, és bemutattuk a Hold-reflexió mérését. Ezeket a kísérleteket rendkívül egyszerű eszközökkel végeztük, amelyek azt igazolták, hogy egy-egy tudományos eredményhez nem elegendők a költséges beruházások, a drága műszerek és készülékek, hanem elsősorban az emberi szellem, az új ötletek viszik, segítik át az embert azokon a nehézségeken, amelyek gyakran legyőzhetetlennek látszanak. Ameddig az alkimisták eljutottak Konkoly Kálmán 1942-ben megjelent Magyar alkotók című könyvében Bay Zoltán fizikust is bemutatta, aki a tudományáról, kutatásairól így beszélt: — Atomátaíakítást — hangoztatja — először a régi alkimisták akartak végezni. Ma már tisztán látjuk, hogy nekik miért nem sikerült az aranycsinálás. Túl kicsik voltak az energiák, melyek rendelkezésükre álltak. Ezek az energiák elegendők lehettek bizonyos vegyi folyamatok előidézésére, de nem az atommag átalakításához. A professzor ezután felemlíti, hogy a tudomány legújabb kutatásának megállapítása szerint minden atommagot egy úgynevezett potenciál fal véd a behatolástól. Ennek a falnak az átlépéséhez olyan energiák szükségesek, amelyek körülbelül 70 millió fok hőmérsékletnek felelnek meg. Ha viszont az átalakítás sikerül, akkor abból sok milliárd foknak megfelelő óriási energia származik. Az alkimisták mindössze néhány ezer fokig jutottak el, nem is érhettek el tehát megfelelő eredményt. A modern tudomány sem úgy fog a feladathoz, hogy ezt a sok millió fokot előállítja, hanem megkerüli a kérdést, és nagyfeszültségű, több millió voltos áramforrásokkal, elektromos úton kísérletezik. Az aranycsinálás titka nincs Bay Zoltán így magyarázza az atombombázást: — Megpróbálom egyszerűen elmondani, miről van szó. Egy gázkisülési csőben óriási sebességre felgyorsítjuk az ott előre ionizált, azaz elektromossá tett atomokat. Ezek az atomok a nyert sebességgel beleütköznek más atomokba, és ezeket átalakítják. — Az a folyamat — folytatja —, melyet mi főképpen alkalmazni akarunk, neutronok kiváltásával jár. Ha sikerül a neutronokat az atommagból kibombázni és más atomok közelébe hozni, akkor a leg- különbözőb atommag-reakciók mennek végbe, melyek a meglévő atomokat átalakítják. Az átalakulás terméke lehet ismeretes, de ismeretlen is az elemek rendszerében. Lehet olyan, mely kémiailag egyezik valamely eddig ismert elemmel, de rádioaktív természetű, így jön létre például a rádioaktív foszfor, vagy a rádioaktív nátrium. Ilyen mesterséges rádioaktív anyagokat ma már az orvosi kutatás is használ. Rádioaktív foszfort visz be például a szervezetbe, amelynek útját az élő szervezetben éppen a különleges tulajdonsága miatt érzékenyen és pontosan követni lehet. Növényeknek rádioaktív széndioxidot adnak be, amit a növények elnyelnek, szénhidrogéneket termelnek, és a termelés során pontosan ellenőrizhető a szén útja a szervezetben. Ma már minden elemnek ismeretes a rádioaktív izotópja, és csaknem valamennyi elemet sikerül mesterséges úton előállítani, így többek között természetesen az aranyat is. Ez az arany egyelőre jóval drágább, mint a természetes arany. De a kérdésnek nem ebben van a hordereje, hanem azokban a rendkívül nagy mennyiségű atomenergiákban, amelyek — egyelőre ugyancsak laboratóriumban — kevés atomon tapasztalhatók. Ha sikerül ezeket az energiákat felszabadítani, akkor az egész emberiség energiagazdálkodása átalakul: az olaj mezők és széntelepek jelentősége háttérbe szorul ezek mellett az energiák mellett. Az ember gazdasági és társadalmi berendezkedése átformálódik, és hogy ez mennyire megváltoztathatja a politikai világ képét, az mindenki előtt nyilvánvaló lehet. A Prizma és az Uránia ajánlata Az elhagyott asszonytól a leánykereskedőtg A világhírű ironikus regény, a Nőstényördög nagyszerű feldolgozása a film. Ruth több mint tíz éve él házasságban a férjével, aki elhagyja őt. Előnytelen külsejű, a szülések után túlsúlyossá vált, és így sok igazság van Bob szavaiban, aki szerint rossz anya és vacak feleség. A magas, sportos férj egy sikeres írónőhöz költözik, aki saját erotikus tapasztalatait is papírra veti. Ruth azonban nem adja fel, bosszút forral és nem is akármilyet. Igazi nőstényördöggé válik... A vígjátékot a Prizma nézői tekinthetik meg vasárnap 3, 5 és este 7 órakor. A Saint Tropez-i leánykereskedők a címe az Uránia hétvégi ajánlatának. Egy párizsi aranyifjú, Tony sajátos feladatot lát el. Elcsábít szépséges lányokat, majd átjátssza őket egy szervezetnek, amely így arab olajsejkeknek juttat exkluzív ágyasokat. A rendőrség azonban nyomon van, ám a szerelemnek ők sem tudnak ellenállni. Programbörze Kiállítások, tárlatok Az I. Magyar Látványtár kiállításán az egri Vit- kovics-házban négy festő — Ganczaugh Miklós, Hortobágyi Endre, Román György, Swierkiewicz Róbert— képei fogadják az ide betérőket. + A Megyei Művelődési Kqzpont második emeletén Kosz- ticsák Szilárd fotótárlata látható. Ugyanitt kereshetik fel a Választásoktól napjainkig című sajtófotóbemutatót. + Az Egri Ifjúsági Házban a Gárdonyi Géza Gimnázium tehetséges diákjai mutatkoznak be rajzaikkal. + A Harlekin Bábszínház legkedveltebb mesealakjait, figuráit láthatják kicsik és nagyok az egri Gyermek-Szabadidőközpontban. + V. Delast Elena festőművész rajzait a gyöngyösi Rich- ter-gyógyszertárban tekinthetik meg. + A Mátra Szálló éttermében a Gyöngyösi Műhely két tagjának, Tóth Máriának és Klincsek Zsuzsannának az alkotásai kaptak helyet. + Ugyancsak a Mátra „fővárosában”, a művelődési központban a Jászberényi Tanítóképző Főiskola és a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola rajzversenyének legsikeresebb darabjait mutatják be. Túra A Bükki Vörös Meteor SE természetjáró,szakosztálya vasárnap hóvirágtúrát rendez a Bükkben a Peskő-barlanghoz. A 22 km-es útvonalon Martus Ferenc lesz a vezető, s a résztvevők a következő ál lomásokat érintik majd: Felsőtárkány — Toldi-kút — Bányaerőse — Peskőrét — Peskő-barlang — Pes- kő-völgy — Petres-kunyhó — Hidegkúti-völgy — Varróház — Felsőtárkány. Találkozó: reggel fél kilenckor az egri törvényház előtti autóbusz-megállóban. Korona és kard Feszty Árpád: A magyarok bejövetele című körképéről készült fékete-fehér fotómásolat kiállítását ma délután fél ötkor Győri Lajos újságíró nyitja meg Egerben, a Gyermek-Szabadidőközpontban. A tárlat, amely a Magyar Hitelbank Rt. egri fiókjának segítségével jött létre, március 29-éig látható — vasárnap kivételével — reggel nyolctól este hét óráig. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik az intézmény történelmi játszóháza, amely március 4-én Korona és kard címmel kezdi foglalkozásait. Megidézik a ges- ták, legendák alakjait, beavatják a gyerekeket elődeink életébe. Az ősi motívum- és jelképvilág felhasználásával egyszerű eszközöket is készítenek. Greco-tanulmányok Nagy B. István festőművész nagy sikerrel zárta a Vitkovics- házban kiállítását az elmúlt hónapokban. Akkor is feltűnt, hogy Greco-tanulmányok című sorozata a mai szemlélő számára is külön szigetet képez, olyan szokatlant, amin érdemes elelmélkedni. Majd a Műcsarnokban szembesülhettünk ezek egyikével, a VI. tanulmánnyal. Méretét véve is (1755 x 133) hatásos, úgy tekint le ránk ez a látomásszerűség, mintha azért lebegnének testi mivoltunkban is elibénk a jelenet szereplői, hogy nekünk messzebbre, inkább magasabbra mutassanak, minket vezessenek. Tájoljanak minket; útba vagy útra igazítsanak — a lélek törvényei szerint. Mondják, írják, hogy Greco élete egy bizonyos szakaszában már nem törődött az anatómia elemi törvényeivel, minden egyes részlettel, részletnél arra törekedett, hogy a lélek extázisát, a sokak számára megismerhetetlent, a misztikus elragadtatás szépségét érzékeltesse emberi formákkal. És itt nemcsak ama bizonyos „kancsal-látásról”, a mindent megnyújtó, meghosszabbító esetleges szemhibáról van szó. (Kiderült, arról csak a legendák tudnak!) Nagy B. István tanulmányoknak nevezi ezeket az alkotásokat, amelyekből most a IV.-et mutatjuk be. Amennyire a fotó a mester mondandóját viszonylagos értékben is vissza tudja adni. Durva szövésű századunkban azonban felfedezendő felismerés, hogy van valaki, aki tanulmányai során ennyire mélyre akart ásni, és miután egy lelkiség megérintette őt, kutatni kezdte az ábrázolás lényegét, miért is hágott át El Greco, azaz „A Görög” olyan szabályokat, amelyeket általában és mindig is nagyon tiszteltek az alkotók? Meg az is hogyan van, hogy a mi mai, vér- zivataros korszakunkban, mikor még a csendesebb folyamatok közé tartoznak a vértelen forradalmak, valaki — akár csak szellemi-lelki menekülés okából is — visszakapcsoljon olyan művészhez, aki a Szentlélek eljövetelének csoportját ábrázolja földön' túli sugárzás és az emberi lét, mint magas fokú méltóság csúcsán? A sehonnan sem keletkező és mindenünnen áradó fények, fénypászmák világítják itt át a figurákat, azokat az embereket, akik egy akaratlan, de bensőségesen átélt egységben úgy tartoznak össze, mint ahogyan mi a mai életben, a mai embereket össze- fogódzóknak, a szeretetben, a lélek sorsában együttlevőknek meg sem ismerhetjük, el sem gondolhatjuk. Lehet vitatkozni, hogy a belső megélés ismeretlen tájai felé való elvágyódás lejegyzései-e ezek a képek, folytatásai-e a XVII. század magasra csapó misztikumának? Vagy felismerése annak, hogy ebben a földi utazásban nemcsak a keleti fogantatásü Szindbádnak vannak rokonai hazai tájainkon, hanem azoknak is, mint egykor Spanyolországban, akik ezer feszültség közepette eljuthattak egy olyan ma- gasabbrendű életformára, világ- szemlélethez, ahol már az anyagiaknak korántsem volt akkora jelentőségük, mint ahogyan azt napjainban is hisszük és tudni is akarjuk. Ezek a tanulmányok lelki tartalmuknál és messzire utalásaiknál fogva méltók a tanulmányozásra. Tavaszvárás a Napsugár Áruházban
