Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-28 / 73. szám

HÍRLAP, 1991. március 28., csütörtök EGER ÉS KÖRNYÉKE 5. és virágművészek Azt senki sem tagadja, hogy egy szép csokrot megkötni majd­nem művészet, de legalábbis mesterség és ízlés dolga. Nem véletlen, hogy a virágnyílás év­szakában szervez a TIT Heves Megyei Egyesülete virágköté­szeti tanfolyamot. A képzés há­rom hétvégét vesz igénybe, s a résztvevők a végén vizsgáznak is. A szervezésbe bekapcsolódott a kecskeméti kertészeti főiskola is. Ha megfelelő számban érdek­lődnek a téma iránt Gyöngyösön és Hatvanban is indítanak ha­sonló tanfolyamot. New York-i és az egri színház Egri színész rendez. Az ameri­kai magyarokkal kiépített jó kapcsolatairól is ismert egri szí­nész, Sziki Károly rendezésében mutatják be április 6-án és 7-én délután 15 órakor a New York-i Kossuth Hallban Varga László Csak az élők utazhatnak című színjátékát. A New Yorkban élő magyar szerző két felvonásos színjátékának alapkérdése: tu­dunk-e, akarunk-e elegendő ál­dozatot vállalni egymásért? Az előadás a New York-i magyar színház és az egri Gárdonyi Géza Színház közös produkciója. Hadigondozó bizottság alakul Egerben A háborús sérültek és árváik joggal tartanak igényt támoga­tásra. Ám az a helyzet, hogy a pártállam időszakában a hadi- gondozottak nyilvántartását megszüntették. Ezért az egri pol­gármesteri hivatal egészségügyi osztálya kéri az érdekelteket, hogy igényükkel jelentkezzenek a Dobó tér 2. szám alatt. A me­gye más településein élőknek a Magyar Honvédség hadkiegé­szítő parancsnokságán (Eger, Hatvanasezred út 3. szám alatt) kell jelentkezni személyesen vagy levélben április 15-ig. Nulladik évfolyam a Gárdonyiban? Alig hogy meghirdették, már­is óriási az érdeklődés a Gárdo­nyi Géza Gimnázium új típusú angol nyelvi képzése iránt. Ä kö­vetkező tanévtől úgynevezett nulladik évfolyamot indítanak, a gimnáziumba frissen bekerülő diákok számára. Egy esztendeig ők csak az angol nyelvvel ismer­kednek, s kiegészítésképpen csökkentett óraszámban anya­nyelvi ismereteket és matemati­kát is tanulnak. így tehát öt évig járnak gimnáziumba a diákok, de minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy a választott idegen nyelvet alaposan elsajátítsák. Mint Nagy Andomé igazgatónő­től megtudtuk, máris százhatva- nan jelentkeztek az új típusú képzésre, amelynek kialakításá­hoz egyébként még jogszabályt is kellett változtatni. Ám, úgy lát­szik, a minisztériumban is érde­kesnek és kipróbálandónak tar­tották az ötletet, amelynek meg­valósításához elegendő nyelvta­nára lesz az iskolának. Az oldalt összeállították: Szüle Rita Jámbor Ildikó Krisztus él A vezérképvisel „Megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, hittek benne a világon, felvitetett dicsőség­ben” —Pál apostol így vall Krisz­tusról, aki feltámadottként jelent meg előtte, hogy életének új irányt szabjon, alkalmassá téve az ellene lázadót a legnemesebb, egyben a legnehezebb szolgálat­ra: feltámadása örömüzeneté­nek a legszélesebb körökben tör­ténő hirdetésére. „Szenvedett” — mondjuk az Apostoli Hitval­lásban a legrövidebb életrajzot az emberi testben köztünk járt Megváltó földi napjaira emlé­kezve. Csak a titokkal teljes hús­véti csoda hittel való elfogadása ad magyarázatot arra a kérdésre, hogy mindez miért és kinek az érdekében történt. Az írás sze­rint a válasz ez: „Bűneinkért ha­lálra adatott és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róma 4:25) „Áz embernek Fia azért jött, hogy adja az ő életét váltsá- gul sokakért” (Márk 10:45). Lehet ebben a krisztusi szen­vedésben csupán a tragikus em­beri sors örök példáját látni. De éppen a feltámadás természeti törvényeket elsöprő, új világtáv­latot hozó eseményének fényé­ben érthetjük meg igazán: mú­landóságra és szenvedésre ítélt emberlétünkből van szabadulás. Isten Jézus feltámasztásával azt mutatta meg, hogy az ítélet, kár­hozat, halál helyett az Életre mondott igent. Szeretete nem­csak a bűn zsoldjától, a haláltól vált meg, hanem messzemenő gondoskodása dicsőséget, örök­kévalóságot tartogat övéi számá­ra. Az evangéliumok többször utalnak Jézus számkivetettségé- re. Bár a saját világába, az övéi közé jött, de az övéi nem fogad­ták be őt. Nem értették meg iga­zán sohasem. Nem ismerték fel benne a királyok királyát, a szol­gai formában megjelent, mind­végig alázatos, mégis hatalom­mal és mennyei erőkkel bíró Sza- badítót. Még a legközvetlenebb, általa kiválasztott tanítványai­ban is csalódnia kellett. Nem volt számára hely sem a betlehemi vendégfogadóban, sem a kegyes zsidóság körében. Kölcsönvett csónakból tanította a tóparton köréje gyűlt, csillapíthatatlan lel­ki éhségű sokaságot. Kölcsön­vett szamárcsikó hátán ülve vo­nult be ujjongok hada kitörő örömének hangja mellett Jeru­zsálembe. Kölcsönadott sírba tették, amikor meghalt. Pénze, vagyona sohasem volt. Értéket másban látott, s ezek felismeré­sére tanított. Egyszer szomorúan arról beszélt, hogy a rókáknak barlangjuk van, az égi madarak­nak fészkük, neki azonban nem adatott hely, ahová a fejét lehajt­sa. A félelem, a gond, a kétség- beesés, a testet nyomontó beteg­ség, a kísértés, a bűn, a halál erői­vel kellett naponta szem beszáll- nia. Ez volt a küldetése. Amikor pihenni térhetett, imádkozott. Erőt kért, hogy másnap is helyt­állhasson. Erőre volt szüksége a szenvedések elviseléséhez is, ah­hoz, hogy ártatlan létére vállalja a megcsúfoltatást, megostoroz- tatást, a halálos ítéletet: a keresz­tet. Ma is minden emberi életút in­nen indul el, és ide ér vissza. Krisztus keresztje a szoros idő­határok között mozgó történe­lem középpontja, az üdvözítés történetének legfontosabb ese­ménye. Ez a kereszt és a róla való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek. De az Isten „bolond­sága” —ahogyan Pál fogalmaz— bölcsebb az emberek bölcsessé­génél. A feltámadás csak úgy és csak azoknak érthető, akik hiszik, hogy Isten egyszülött Fiát áldoz­ta fel a kereszten. Értünk halt meg, feltámadása a benne hívők örök üdvösségének biztosítéka. Húsvét az újjászületés, az élet ünnepe. Azért aktuális mindig, mert a reménység ébrentartására ösztönöz, hiszen az élet győzött a halál fölött. Krisztus nem maradt a halálban, pályája nem tört meg a kereszten, sorsa, s így a mi sor­sunk nem tragédia, áldozata nem volt értelmeden, munkája nem vallhat kudarcot — mert benned és bennem él tovább: szeret, se­gít, megbocsájt, felemel, vigasz­tal. Velünk marad mindörökké. Kádár Zsolt Egy tenyérnyi Európa — véle­kedhet bárki, aki Egerben a Te- lekessy utcában szemügyre veszi a Garancia Biztosító Rt. elegáns székházát. Átellenben az egyko­ri pártház fantáziátlan szocreál építménye még csak meg is erő­síti ezt az érzést, de valójában ak­kor győződünk meg első benyo­másunk igazáról, amikor benyi­tunk. A belső tér kialakítása har­monizál a külcsínnel, de az ejt ra­bul úgy istenigazából, hogy a hölgyek nem nézik levegőnek a betérőt. Ezt nem csak úgy, hallo­másból tudom, magam is így ta­pasztaltam, amikor felkerestem Heverdle Tamást, a biztosító tár­saság helyi kirendeltségének ve­zérképviselőjét. — Voltaképpen honnan ered ez a magyar fülnek kissé szokat­lan titulus? —, —firtatom mind­járt az elején. — A legtöbben tényleg megle­pődnek, amikor hallják. A nyu­gati országok társaságainál telje­sen bevett ez az elnevezés, de ná­lunk inkább csak szakmai körök­ben honosodott meg. Valameny- nyi megyei központban ván egy- egy ilyen vezető, és a fővárosi ve­zérigazgatót képviseli. — A címeken kívül mit érde­mes még megtanulni a Nyugat­tól? — Mindenekelőtt azt, hogy nem az ügyfél van miértünk, ha­nem fordítva. Az jár jó úton, aki minden idegszálával arra törek­szik, hogy semmi közünk ne le­gyen a hivatalhoz, még véletle­nül se essünk annak hibáiba. Aki íróasztalt kap, az ne gondolja, hogy egyben hatalomhoz is ju­tott, és szabadon „táncolhat” az emberek idegem. Ez a sok he­lyen még megszokott viselkedés nálunk tarthatatlan, mert ellen­kezik alapvető érdekeinkkel. — Hogyan dolgozik a jó bizto­sítós? —Nem ígér fűt-fát, és az üzleti tisztességet mindig szem előtt tartja. Nem sértődik meg, ha az ügyfél esetleg a konkurens társa­ság előnyösebb ajánlatát választ­ja, hiszen ez természetes. Inkább azon töri a fejét, hogyan nyújhat- na többet, jobbat. Ha a szükség úgy hozza, hajnalban és este is mozgósítható, s nemcsak az üz­letkötésnél szemfüles, hanem a kárrendezésnél is legalább eny- nyire gyors, és azt mondja: „Nyugalom, most jövünk mi!” A jó hírnév mindennél többet ér ebben a szakmában, vigyázni kell rá, mint a szemünk fényére. — A hét szűk esztendő korá­ban meg lehet egyáltalán élni a piacon? — Olyanok vagyunk, mint a parafadugó. Ha jól megy az em­bereknek, azért, ha rosszul, ak­kor pedig azért maradunk a fel­színen. Áz infláció azzal fenye­get, hogy egy sorscsapás folytán elveszített javainkat önerőből már semmiképpen nem tudjuk ismét előteremteni. A józan ész akkor is a mi utcánkba irányít, ha laposabb a pénztárca. Magyar- országon jelenleg tizenkét bizto­sító társaságot tartanak nyilván, és tudtommal egyiket sem ré­miszti a csőd. Fogadok, hogy nem hitte volna... — Ön hogy került a mostani posztjára? — Hál’istennek, végigjártam a szakma grádicsait, nem fölülről ültettek a székembe. Két évtize­de kezdtem ügyfélszerzőként az Állami Biztosítónál. Öt éve, a szétváláskor a Hungáriánál foly­tattam, majd a Garanciánál let­tem üzleti vezető. Jó iskola volt ez nekem, mert szakmai rálátást szerezhettem, és a véremmé vált az ügyfélközpontú magatartás. — Abból, amiket eddig mon­dott, következik, hogy a biztosí­tós is hús-vér ember, akinek szüksége van a kikapcsolódásra. Ön miben találja meg a pihené­sét? — A kutyában is a sportosat szeretem, de — sajnos — nem tarthatunk, mivel emeletes ház­ban lakunk. A két lányom úszik és vízilabdázik, jómagam pedig Borza mesternél karatézom, s már kéköves vagyok. Eddig úgy szolgáltatta a sport az energiát, akár egy beépített dinamó, ra­gaszkodom is hozzá. Buttinger László Tavaszi nagytakarítás — Eger ’91 (Fotó: Szántó György) Szentendre — rajzasztalon Az egri építészek meghívták a Szentendrei Építész Egyletet Egerbe: a kispreposti palota pin­ceklubjában ezekben a hetekben látható az a kiállítás, amely be­mutatja a szentendrei szakmai egyletet. Huszonötén vannak, s közülük tizenhárom műépítész — mérnök-grafikus szerepel munkáival ezen a kedves, szak­mai és baráti találkozónak is ne­vezhető rendezvényen. Ez a huszonöt, magát szent­endreinek valló szakember arra vállalkozott — már az új idők szellemének megfelelően —, hogy politikai kötöttségektől mentesen, a lélek és a mesterség szabályai szerint munkálkodjék Szentendre jövőjéért, a város, a kedves kultúrhely arculatának minél vonzóbbá tételéért. Ebben a feladatban nemcsak az elsőren­dűen fontos és legsürgősebb ten­nivalók kapnak helyet, de azok az elgondolások is, amelyek eze­ket a művészeket izgatják-fog- lalkoztatják. Tervek, épületek, városré­szek, háztömbök sorakoznak itt fel, ízléses grafikák láttatják a rajzasztalon megálmodott for­mákat. Megoldások tűnnek fel, amelyek mar a mai szellem, a mai életfelfogás termékei lesznek. Lehetnek, mert mai gond az is — és nemcsak Szentendrén —, a régi, öröklött, XVIII- századból öröklött vidéki földszintes városok átalakulja­nak, megőrizve a hely szellemét, olyan új tartalmakkal is megtel­jenek, amelyek már a jövőre utalnak. Nem lehet szó nélkül elmenni sok-sok egri hasonlóság mellett. A fotók, rajzok emlékeztetnek azokra a gondokra-kérdésekre is, ahogyan évekkel ezelőtt Egerben is bajlódtak a belváros rekonstrukciós problémáival, keresve-kutatva, hogyan is kel­lene a félig-meddig haszontalan belső terek sufni-rengetegét fel­számolni a történelmi városrész­ben. Az értékes tárlaton szelle­mes megoldások fedezhetők fel, amikor is az egymás hegyére-há- tára rátolt-ráépített töpörödött kis házakat színesebbé-szelle- mesebbé, összhangosabbá tet- ték-teszik a műépítészek; ötle­tekkel, áthangolásokkal őrzik­szépítik a megőrzendőt. Áz újságíró a tárlat szemlélése közben városrészekre emlék­szik. Egybeolvadni látja-képzeli a tegnapi foltokat, a mát és azt a jövőt, amit a szellemi tőke most már fenntartás nélkül szolgálni szeretne. Ha valahol, akkor itt, Egerben talál visszhangra a szentendreiek jelentkezése, mert mi is tele va­gyunk barokk emlékekkel és a XVIII. század építkezési formái­nak épületeivel. Amikre olyany- nyira ráfért és ráférne ma is a szellemi és a fizikai újjászületés is. Szentendrei Teátrum elhelyezése (Mesteriskolás pályázat — I. díj) Kilépve az „őskorból” Milyen lesz a holnap videotékája? A videózás szokása néhány év alatt, gyors ütemben eleijedt. Míg azelőtt csak néhány lakás­ban akadt készülék, ma már szin­te háztartási eszköznek számít. A legtöbb gondot a műsoros ka­zetták megszerzése jelenti, kevés videótulajdonos mondhatja el, hogy mindig akad kedvére való film. Annak ellenére igaz ez, hogy lassan már egy valamire va­ló kocsmában is kínálnak köl- csönkazettákat. Nem ismeretlen Hernádi Fe­renc neve a Hírlap olvasói előtt. Hosszú ideje közöljük sikerlistá­it, filmelemzéseit. Most új olda­láról mutatkozik be, mert ma nyílik az egri északi-lakótelepen a Videotop —, nevű kölcsönző, amelynek ő az egyik vezetője. — Sok változáson ment ke­resztül a videózás — mondja el ezzel kapcsolatban. — Az őskor­ban mindenki karatét nézett, s a feketepiac volt a meghatározó. Hivatalosan forgalmazás szinte nem is létezett. Egész illegális iparág települt erre, maffiózó módszerekkel nem kevesen gaz­dagodtak meg rajta. A későbbi­ekben a MOKÉP került mono­polhelyzetbe, ezen csak a külön­böző más forgalmazók változ­tattak. Elsőként magyar-ameri­kai közös tulajdonú vállalkozá­sokkal, külföldi tőke révén élén­kült meg a piac. A Vico,azInter- video vagy a Zoom már jogdíjat fizetett a filmekért, s úgy bocsá­totta őket a kölcsönzők rendelke­zésére. — Ezek szerint most eljutot­tunk egy újabb fejlődési fokra. E cégek egy része viszont meghatá­rozza magát a kölcsönzés módját is, mivel a tékák általában egyi- kőjükhöz vagy másikójukhoz kötődnek. Hogyan lehet ezen változtatni? — A videókészülékek már közkeletűek, de viszonylag ke­vés a film. Még mindig virul a fe­ketepiac, s a forgalmazás nem egyszer egy-másfél évet késik. Valóban nem úgy működik a té­kák többsége, mint egy könyv­tár, ahol ki-ki olyan alkotáshoz jut, amilyet szeretne. Mi úgy sze­retnénk ebből kitömi, hogy min­den forgalmazóval közvetlenül lépjünk kapcsolatba. Tizenkét cég választékából szemelget- tünk. így végül is mi szabhatjuk meg, hogy mit nyújtunk az ér­deklődőknek. — Ha a téka válogatni tud, bi­zonyára a látogatója is. Mégis, önök milyen szempontok alap­ján állították össze választékukat? — Nagy témák köré csoporto­sítottuk mindazt, ami a polcokra kerül. A legkisebbeknek sok rajzfilmet kínálunk, mert fontos, hogy szép élményeik legyenek. A vígjátékokat a nehéz élet el­lensúlyozásául keresik az embe­rek. Áz akciófilmek a tizenéve­sek „meséi”, közülük a színvo­nalasabbakat nyújtjuk. A fan­tasztikumok iránt sokan von­zódnak, ahogy szeretik a jó bű­nügyi alkotásokat, s romantikus kalandfilmeket is. Fontosnak tartottam, hogy klasszikus, mű­vészeti értékeket is kínáljunk. Hozzá lehet férni nálunk a köte­lező olvasmányok filmváltozata­ihoz, vagy a filmtörténet klasszi­kusaihoz is. — Hogyan képzelik a holnap videotékáját, vannak-e még to­vábbi terveik? — Igen fontosríalférezzük, hogy az északi-lakótelep számára egy vi­deómozit is létrehozzunk. Erre al­kalmasnak találjuk annak az üzlet­háznak a padlását, ahová most köl­tözünk. Ennek a megnyitását őszre tervezzük. (gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom