Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-26 / 71. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. március 26., kedd Egy egri alapítású női szerzetesrend A szegénygondozó nővérek Oslay Oszvald atya a ferene- rendi tarto- mányfőnök az Ivgri Norma megszervezője és a szegény- gondozó nővérek rendjének lelki védnöke Ma már csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy Egerben éltek és munkálkodtak szociális téren apácák: s csak a jól értesültek tudják, hogy ők a Szent Ferenc rendi szegénygondozó nővérek voltak. Miután néhány évvel ezelőtt az esztergomi egyháztörténeti konferencián Glatz Ferenc felvetette e szociális téma feldolgozatlan voltát, Pásztor Ferencné Kovács Melinda, a FI eves Megyei Levéltár levéltárosa feladatául tűzte maga elé — nemcsak mint történész, de nem utolsó sorban, mint katolikus is, — hogy tudományos szinten feltárja és feldolgozza a rend történetét. Tehát az ő kalauzolása nyomán tárom most olvasóink elé a Szent Ferenc rendi szegénygondozó nővérek áldozatos munkásságának történetét. Pahók M. Franciska és Krou- mann M. Magdolna ferences harmadrendi nővérek vállalták elsőként, hogy az Oslay Oszvald ferencesrendi tartományfőnök által kimunkált módszerben egész földi életüket a szegények gondozásának szentelik. Az elvetett mag hamarosan kalászba szökkent. Oszvald atya lelki védnöksége alatt megalakult a Szent Ferenc rendi szegénygondozó nővérek rendje, melyet 1930-ban Pius pápa jóvá hagyott. A kongregáció sajátos karizmája: a ferences szellemű evangéliumi élet sószegényeknek szegényként való szolgálata. Az evangéliumi három tanács — a szüzesség, szegénység, engedelmesség — mellé negyediknek a szegények áldozatos gondozásának fogadalmát csatolták. Az Egerben közszeretetben és köztiszteletben álló Oszvald atya által részleteiben is kidolgozott szegénygondozó rendszernek, mely Egri Norma néven vált országszerte közismertté, voltak hangyaszorgalmú, egész életüket a szegények, nélkülözők, nincstelenek testi-lelki gondozásának a szó legszorosabb értelmébe vett munkásai ezek az apácák. Röviddel a rend pápai jóváhagyása után, 1930. szeptemberében már meg is nyílt az A Imagyar utcai Altorjay-házban a nővérek első noviciátusa, melyben állandó egri otthonuk is lett. Az első évben 5-7 jelölt készült az áldozatos apácaéletre; s egy esztendő múltán már mint íogadalmas nővér mukába is állt. A következő évben, 1931-ben a Nógrád megyei Ludányhalásziban nyitotta meg kapuit a ferences szegénygondozó nővérek központi anyaháza, s onnan rajzoltak ki országszerte a szegények odaadó gondozását vállaló nővérek. Az Egri Norma alapján kidolgozott szegénygondozó rendszer pénzügyi alapját a városokban családonként — szinte sejtszerű- en! — megszervezett rendszeres, havonkénti pénzfelajánlások képezték, melyeket az érsek, a káptalan, a város, a vármegye és a Népjóléti Minisztérium egészített ki számottevően. (Itt hadd említsem meg személyes élményemet: ezek a családonkénti felajánlások csak szerény ösz- szegre, pár pengőre rúgtak, mely nem volt számottevő egy-egy családban, de végsősoron jött ösz- sze a segélyezésnél szükséges summa.) Megemlítem, hogy az érsek rendszeresen biztosított az Egri Norma részére téli tűzifát. Pásztomé Melinda elmondja, hogy a város által megszervezett szegénygondozó hivatal adminisztrálta a befolyt felajánlásokat. A szegénygondozó nővérek feladata volt a szegények, a rászorulók, a nélkülözők felderítése, valóságos feltérképezése. Számtalan olyan szegényt vettek gondozásba, akik nem kilincseltek a hivatalokban valamelyes segélyért. Személyenként állapították meg, hogy kinek, mire és milyen mértékben van szüksége: pénzre, ruhára, tüzelőre, élelemre, gyógyszerre. A rászorulóknak mostak, vasaltak, foltozták ruhájukat, főztek rájuk, takarították kis otthonukat, ha a szükség úgy kívánta, kimeszelték szobájukat, avagy éppen megmosdatták a magatehetetleneket. Valóban testileg-lelkileg gondozták ezek a nővérek a szegény rászorulókat. Megtudom, hogy még haláluk után sem hagyták el gondozottakat: gondoskodtak tisztességes eltemetésükről, sőt, sírjuk gondozásáról sem feledkeztek meg. S mindezt valláskülönbség nélkül cselekedték! Nem akadt olyan munka, amit nem végeztek volna el, ha a rájuk bízott szegény gondozott számára szükségesnek látták. Hűek voltak fogadalmukhoz: szegényként gondozták, viselték gondját a szegényeknek! Eger példáját hamarosan követte Gyöngyös, Baja, Szolnok és Szombathely. Ezek voltak az első városok, ahol bevezették az Egri Normát, s ahol megtelepedtek a szegénygondozó nővérek. Ezeket követték Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Balassagyarmat, Újpest, Makó, Rákospalota, Budapest, Kispest, Budafok, Gyula, Pestszentlőrinc, Mohács, Veszprém és Győr. 1936-ban látva és elismerve a kormányzat az Egri Norma sikereit, a minisztérium rendeletet bocsátott ki arról, hogy valamennyi magyar város vezesse be ezt a szegénygondozási rendszert. S ezzel karöltve áradtak szét az országban Szent Ferenc áldozatos lelkületű, szorgos kezű, önfeláldozó életet választó, szegénységet fogadó „nővér”-ei. Nemcsak a háború alatt, de utána is folyamatosan történtek a rendbe való beöltözések. De 1950-ben a szegénygondozó nővérek rendjét is feloszlatta vad hühében a kommunista rendszer, de helyébe nem adott újat. Szétszóródtak az országban a nővérek. 1950-ben 42 helyen 310 szerzets szegénygondozó ferences nővért kényszerűéit arra a terror, hogy szüntesse be áldásos tevékenységét. Pásztor Ferencné Melinda szerint még mintegy hat nővér Egerben telepedett meg. Egynek a nevét kéri, hogy említsük meg: Molnár Terézia, szerzetes nevén, Mária Izabella, aki igen gazdag adatsorral gazdagította kutatását. Az idős nővér később a nógrádverőcei otthonba került, s ott is halt meg. De úgy véli a levéltárosnő, hogy még él talán egy-két volt nővér Egerben, s hasznos volna megismerni őket, hogy további adatokkal gazdagíthassa a kutatás eddigi eredményeit. Befejezésül — a teljesség végett — el kell mondanunk, hogy Magyarországon a rend — a kommunisták általi felszámolása után — sajnos, nem támadt napjainkban sem új életre, de Ausztriában 1972-ben Franciska anya római engedéllyel új alapítást hívott életre. S az ausztriai szegénygondozó nővérek — hűen elődeikhez — beteggondozást végeznek. Kissé keserű szájízzel kell nyugtáznom, hogy Pásztor Ferencné Kovács Melinda hangya- szorgalommal feltárt, összegyűjtött becses történeti anyaga kiadatlanul, az asztalfiókban hever. Én biztattam: hátha akad valaki, vagy valamely szerv, amely ezt az érdekes és értékes kéziratot arra érdemesíti, hogy kiadja. Bízzunk és reméljünk! Sugár István Ferences szegénygondozó nővérek munka közben Fordult a kocka a horti óvodában ...és az előítéletek eloszlottak Levél érkezett Hortról, Juhász Jánosnétól, aki többek között ezt úja: „Kislányom 1990 októberében került az óvodába. Nagyon bizalmatlan voltam ezzel az intézménnyel, de szerencsére nem követtem el azt a hibát, hogy a gyereket Hatvanba írassam. Ugyanis bizalmatlanságomat — rövid idő alatt — az ovoda kollektívája eloszlatta. Nevezetesen az igen sokrétű, gyermekközpontú nevelési módszerekkel...” Ottjártunkkor Birnbaum Gyulánét, az intézmény helyettes vezetőjét kérdeztük: — Jellemző volt a faluban, hogy a szülők inkább Flatvanba vitték a gyerekeket? — Előfordult ilyen egyéni szándék, még ha időközben másképp is vélekedtek az emberek. Tény, hogy mi is tapasztaltunk előítéleket, beszélgették többen a faluban, milyen lehet ez az óvoda... Most ott tartunk, van, aki Hatvanból idehozza gyerekét. Amióta bővítették az epületet, mindenkit fel tudunk venni, még a gyesen lévők kisfiát, kislányát is. Igaz, meglehetősen népes a társaság, az ot csoportban százhuszonnyolcán vannak. Mivel azonban Hort „dinnyés község”, márciusban sokan elköltöznek innen, s csak szeptemberben térnek visssza. De mi újabban nem ragaszkodunk ahhoz, hogy tanévkezdéskor fogadjuk csak az újonnan jöttékét. Aki betöltöte a három.évet, azonnal bekerülhet. — Ön szerint mi minden járult hozzá, hogy sikerült megszerezni a bizalmat? — Csak a tényekre hivatkozva... Mind a tizenkét óvónő szakképzett, még szerződéses állást sem tölt be képesítés nélküli. így nincs akadálya, hogy valameny- nyi nagycsoportos ískolaelőke- szítésben részesüljön. Persze, ez még önmagában kevés volna. Ám nagyon fontosnak tartjuk a szoros, mindennapi kapcsolatot a szülőkkel. Például bármikor bemehetnek a csoportszobába megnézni, ki mit csinál, hogyan játszik a kicsi. A „szoktatási időt” is rugalmasan oldottuk meg. Azt gondolom, nem mellékes az sem: itt nem életkor, hanem fejlettségi szint szerint kerülnek a gyerekek magasabb csoportba. Ezt maguk az óvónők Szabják meg, felmérés alapján, így előfordul az is, hogy nyári születésű hatéves már iskolába mehet, nem csak a május 31-ig születettek. Megtudtuk azt is: tavaly novembertől bevezették a játékos angol nyelvtanítást. Igen nagy népszerűségnek örvend ez, olyannyira, hogy szeptembertől újabb óvónő is foglalkozik majd ezzel, amint letette a középfokú nyelvvizsgát. Így a huszonhár- mas létszám lényegesen bővülhet, hiszen az igény megvan rá. A helyi önkormányzat szándéka, hogy a költségvetésből erre is áldoz, így nem kell a szülőknek külön fizetni. No, és ami egyáltalán nem mindegy, az iskola első osztályában a gyerekek tovább folytatják az angol nyelv tanulását, s lépcsőzetesen bevezetik a felső tagozatban is. Errefelé az óvodákban újdonságnak számít még ez a fajta oktatás, a környéken mindössze egy hatvani intézményben vezették be. — Uj módszerekkel is kísérletezünk — árulta el végül Birnbaum Gyuláné. — Már most alkalmazzuk az úgynevezett Freinet- metódust, amely lényegesen több önállóságot biztosít az óvónőknek. Ennek lényege, hogy ne merev, hanem rugalmas legyen a kicsik napirendje. Ha például 9-kor éhezik meg agyerek, negi kell megvárnia a tízórai idejet. Vagy ha úgy tapasztaljuk, tovább szeretne játszani, haad tegye. A munkatervet évszakokra bontjuk, s ennek jegyében történik a matematikai, a környezeti és a vizuális nevelés, de a barkácso- lás; a gyűjtögetés is. A többféle módszer közül — úgy tűnik — ez a legjobb, ezért szeptembertől véglegesen is bevezetjük. (mikes) A Dobos cukrászdában A Mensáros A közelmúltban tartotta meg az egri Dobos cukrászdában a „Nem mind Arany...” szövegű szlogennel hirdetett műsorát Mensáros László. Aki manapság sikeresebb és fiatalabb, érettebb, derűsebb, ezért erősebb is, mint valaha. A címben az „a” azt a határozott névelőt és azt a határozott véleményt, elismerést jelenti, amit ehhez a jelzőként, jelzettként használt kapcsoláshoz a közfelfogás fűz. Mensáros a magyar művészeti életben a valaki. Az egyéniség, a kitüntetéseken innen és túl a tekintély. Akit persze lehet nyugdíjba küldeni a hatalmasságoknak ezért meg ezért, de letagadni, eltüntetni onnan, ahol őel, a közönség elől, nem lehet. Miért is van így? Ha olykor esténként a rádiót bekapcsolom, és hallok egy fátyolosán, de hallatlanul finom ritmusban beszélő hangot — tízezer közül megismerném —, tudom, hogy ez a Mensáros. Csak a hangszine miatt? Is. A mondatai miatt. Igen. A mondatok lehetnek egyszavasak, lehetnek Krúdy-szerinti, végtelennek tűnő indás dallamok, vagy akár shakespeare-ien pattogóak, ott minden hang, minden részlet, az egész hangsor minden „kottafeje” a helyén, és azon a helyén van, amit az adott pillanatban az a hang megérdemel. Ezért kell beszélnem hangsúlyairól is, ahogy előadásának belső feszültségét a versmondatokban, de a prózamondatokban is pontozni, kottázni lehetne, mit vesz észre a szavakban, azok mélyéről milyen tartalmakat hoz fel, olykor talán ösztönösen is segítve a tudatnak ebben a nem kis munkában. Maga a színész mondja, hogy határidőre vállalt egy előadást, éppen Aranyt, de nem készült el vele a kívánt alkalomra. Aztán lefújták a szereplést, mert az évfvorduló kifutott a művész alól. De nem Mensáros lelkiismerete lett a vesztes, ő lemondta a benne még félkészen álló produkciót, hogy majd kiérlelve átadja hallgatóságának azt. És ő mondja ezeket a mélyen megdolgozott mondatait. Amiket ő válogat ki. Gorkij Éjjeli menedékhelyéből egy monológot, az emberi szándékról, a célról, a tartalomról, a jobbítás lehetőségéről, a jobbság igényéről, arról, amit a klasszikus szólam így fogalmaz: nagyobbra-többre születtem (ad motora natus sum), ha már megszülettem. És mondatot — mekkorát — mond akkor is, amikor Márai vallomását idézi, azt ugyanis, hogy a zsarnokság alá azért nem szabad bocsátani magunkat, mert a kegyetlen nyomás alatt — idegen atmoszféra az európai léleknek és embernek — odáig színtelene- dik, szürkül el az emberi tudat, hogy még el is hiszi: ezt kell tennie, tűrnie, mert ez adatott, ez lehetett az igaz. Ez a félelemből- gyávaságból, érdekből, elerőtlenedésből adódó önfeladás, mint folyamat, kétségbeejtő, s mi ma még fel sem tudjuk mérni, hányán, hányszor kerültek-kerül- tünk ilyan állapotba, s mivégből vagyunk mi magyarok, az öngyilkossági listán a vezető helyen? És Arany? A gólya szárnya levágva, az élet lényégé a madár szamára is a szárnyalás, és ném a négy fal közötti földrenézés. És megint Arany az Epilógussal: „Nem azt kaptam, amit vártám.” De hát hogyan is lehetne vágyainkat függetleníteni a kor, a korszak Kisebző adottságaitól? Aranynak kijutott a forradalomból, az azt követő évtizedekből. Szorgalma, tudása, tehetsége és erkölcsi ereje a MagyarTudomá- nyos Akadémia főtitkári székébe juttatta — ha már közéletről van szó! —, de a'45 utáni „magyar kultúrpolitika” merte kiiktatni őt az oktatásból — és bár a nemzet ellenállását érezve nem tehette —, szerette volna zúzdába küldeni műveit, mert sok mindent, sokféleképpen — de mindig csak az igazat — mondott el a zsarnokságról. Túllihegő szolgalelkűink nem tudták megbocsátani neki a balladákat és ezer írását. És Mensárosról még valamit. Bölcs ember, csalódások és sikerek váltólázában élve ma is tud kifakadni. Nem a színészet ellen, hanem a színészetért haragszik, akkor is, amikor „selypítő jáno- sok, félig sikerült jellemszínészekuralják a mai terepet. Ő harsogja: tanulj, tanulj meg, fiacskám, komédiázni. Á hangsú- lyi kérdést fel sem tesszük: azért kell-e megtanulnia a komédiá- zást ennek a fiacskámnak, mert a szakma ismerete nélkül mit sem szabad kezdeni a közönség előtt, ha komolyan vesszük az életet; vagy azért kell-e jól megtanulnia a kezdőnek a komédiázást, mert így elviselhetőbb a fájdalom, a lelki kín, a csalódás letakarása? Csak nézni kell Mensáros arcát, a válasz benne van a tekintetben. Előttünk mondja, de azokra gondol, akik életük végéig kezdők, tehát sarlatánok maradnak. Pedig milyen jól megfizetik őket! Hat, ennyit — ezúttal — Mensárosról... Farkas András A szellemi tevékenység értékvédelme 1,8 milliárd forint kutatások támogatására Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) tavaly meghirdetett pályázatának elbírálásáról tájékoztatták a napokban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen a sajtó képviselőit. Itt elhangzott, hogy az 1991-es évre 3283 pályzatot nyújtottak be, ezekből 2443 kutatási programot támogatnak, együttesen 1,8 milliárd forinttal. Az év elejétől önállóan gazdálkodó, jogi személyként működő OTKA a nemzetközi viszonylatban is jelentős tudományos eredményeket ígérő alapkutatásokat támogatja. Pénzeszközei kutatásra, műszerek beszerzésére, kutatók fizetésének kiegészítésére, fiatal kutatók pályakezdésének segítésére, rezsi- költségekre használhatók fel. Az 1990-ben benyújtott pályázatokat több lépcsőben bírálták el: az opponensek, az akadémiai szakbizottságok, majd az OTKA szakkollégiumai véleményezték valamennyit. A finanszírozandó témák között természet-, társadalomtudományi és műszaki kutatások szerepelnek. A sajtótájékozatón részt vettek az OTKA szakkollégiumának vezetői is, akik hangsúlyozták: az alap fontos feladata a tudomány demokratizálása, a kutatói teljesítmény elismerése, a szellemi tevékenység értékvédelme, a támogatás felhasználásának valamilyen módon való ellenőrzése. Terveik között szerepel a pályázati rendszer továbbfejlesztése: a külföldi tapasztalatok beépítése, nemzetközi hírű szakreferensek bevonása a pályázatok elbírálásába. Még ebben az évben meghirdetnek egy műszerpályázatot is. Érdekességként az is elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy a pályázati támogatás összege a néhány tízezer forinttól a több milliós nagyságrendig terjed. A tervek szerint a pályázat díjazottal a támogatás 25 százalékához március végéig hozzájutnak. HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. *Bk 36/12-256 állásajánlatai: HOTEL FLÓRA: Eger, Fürdő út 5. Felvételre keres vendéglátóipari képesítéssel, német vagy angol nyelvtudással rendelkező' férfi szállodai portást. Továbbá felvesz szakképzett, vagy képesítés nélkül gyakorlattal rendelkező felszolgálót. Jelentkezni lehet a fürdő igazgatójánál. KAEV 4. SZ. GYÁRA GYÖNGYÖS: Karácsondi út 15. Felvételt hirdet szakképzett munkaerő részére, szerszámélező munkakör betöltésére. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti és munkaügyi vezetőjénél, vagy a 37/11-168-as telefonon. PÁLYÁZAT NÉMETORSZÁGI VENDÉGMUNKA-VÁLLALÁSRA! A munkavállalás kizárólag az alábbi munkakörökben és egyéves időre szól: 1. SZÁLLODA ÉS VENÉGLÁTÓIPAR: Szakács, pék, cukrász, felszolgáló, hentes, szobalány, portás (kizárólag angol nyelvtudással) és recepciós (nagyon jó angol nyelvtudással). 2. ÉPÍTŐIPAR: Kőműves, ács, burkoló, épületasztalos és gipszmintakészítő. 3. EGYÉB IPARI TERÜLET: Lakatos, esztergályos, minősített hegesztő, szerszámkészítő NC-vezérlé- sú szerszámgépekhez, tejtermékgyártó, húsfeldolgozó. FELTÉTELEK: 18-40 éves kor, szakmunkás-bizonyítvány és kétéves gyakorlat, valamint a német nyelv alapfokú ismerete. FELHÍVÁS 3 HÓNAPOS NÉMETORSZÁGI IDÉNYMUNKÁRA! Szezonális vendégmunka-vállalásra van lehetőség a mezőgazdaságban, erdészetben, szőlőművelésben, bortermelésben, vendéglátásban és kiállításokon. Munkanélküli- segélyben, vagy járadékban részesülők jelentkezhetnek, elsősorban segéd- és betanított munkások. FELTÉTEL 8 általános, büntetlen előélet, érvényes útlevél. A fenti munkavállalásokra jelentkezni lehet a Megyei Munkaügyi Központban, Eger, Kossuth út 9. hétfőn, szerdán és pénteken, 8-12 óráig. Érdeklődni: a 36/14-922-es telefonon lehet.
