Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
HÍRLAP, 1991. február 2., szombat EGER ÉS KÖRZETE 5. Húszéves az Agria Vegyeskar Üj érseki tanácsosok Nemrégiben egri érseki tanácsosi kinevezésben részesítették Dolhai Lajos teológiai tanárt és Mikolai Vince teológiai tanárt, ostorosi plébánost. Öregdiákok a természet védelméért Az Egri Öregdiákok Baráti Társasága a Megyei Művelődési Központban „Teendőink zöldövezeteink védelmében” címmel előadást rendezett, ahol Hortobágyi Ernő agrármérnök-tanár tartott vitaindítót. Szó volt többek között a mezőgazdasági ke- mizálás és a növényvédelem mérgeinek káros hatásáról, a bélapátfalvi cementgyár és a Gagarin Hőerőmű légszennyezéséről, az Eger-patak és a megye- székhely szennyezettségéről, valamint a kisállatok, madarak ritkulásáról a fogyó élettér miatt. Szó volt továbbá az ifjúság környezet- és természetvédelmi neveléséről is. Diáknapok a Szilágyiban Micsoda buli, fantasztikus programok! — így hirdetik az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanulói a február 4-9-ig tartó diákhétjüket. Szeretnék, ha az intézmény minden dolgozója jól szórakozna ezen az eseményen. Ennek megfelelően szervezték a programokat is, melyek között lesz fórum, lovasmulatságok, az elsősök bemutatkozó műsora, a hatvanas évek házibuliján nosztalgialemezek forognak, vendégeket várnak az angol és az orosz teadélutánra, s a hagyományoknak megfelelően különféle sportmérkőzéseken mérik össze erejüket tanárok és diákok. A téli sport szerelmesei is hódolhatnak ezen a héten szenvedélyüknek. A korcsolyázni vágyókat ingyenbusz viszi Tiszaújvarosba. A szi- lágyis diáknapok diszkóval érnek véget. Magyar! Hajnal hasad! Az egri Gárdonyi Géza Színház két művésze, Pálfi Zoltán és Tunyogi Péter az idén is folytatják rendhagyó irodalomóráikat a megyeszékhely középiskolásai részere. A február 4-i, hétfői programjuk — Magyar! Hajnal hasad! címmel — reggel 8 órakor kezdődik az Egri Ifjúsági Házban, ahol a színművészek Csokonai Vitéz Mihály és Fazekas Mihály műveiből adnak elő válogatást. Képviselői fogadónap Mandák Attila, az egri 11-es számú választókerület önkormányzati képviselője minden hónap utolsó csütörtökjén váija az állampolgárokat ügyes-bajos dolgaikkal a Sándor Imre utca 6. szám alatti MDF-székházban. Szerény, de bensőséges, családias keretben ünnepelte az elmúlt héten a Helyőrségi Művelődési Otthonban az Agria Vegyeskor fennállásának húszéves évfordulóját. Vagyis azt, hogy a kórus mecénási tisztét vállalta az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Heves Megyei Szövetsége. Ami annyit jelent, hogy a sok-sok évtizeden át vajúdó egyetlen felnőttegyüttes ügye végre révbe érkezni látszott. Mert a felnőttek közös éneklése Egerben már a múlt század végén valóság volt, e század elején több kórus is működött Egerben (sajnálatosan nem említették a dijakat nyert Egri Dalkört és Huszthy Zoltánt), hogy aztán ez a mozgalom itt, a bükkaljai iskolavárosban az állami támogatás különböző formáit élvezve így-úgy fennmaradjon. Mind a mai napig. Csak véletlen kérdése, válaszolt a kórus égjük tagja, Tompos Miklós, hogy ő már ötvenhárom éve énekel egri dalosok között. Tudjuk, hogy Huszthy és Szalay karnagyok gondozták tenorját. Ocskay György dr., az Agria karnagya tartott beszámolót, említette a külföldi utakat, a bolgár, a jugoszláv, az olasz, a finn, az angliai oda-vissza szerepléseket, barátságokat. Azt is, hogy jelentős szellemi, zenei fejlődésen ment keresztül a társaság, mert Bach, Handel, Liszt nagy- formátumú műveit tanulták be, és nemcsak háromszoros fesztiválkórus minősítést értek el, kiválójelzőt is kaptak, megbecsült favoritjai az Éneklő Magyarországnak. Az önkormányzat részéről Agyagási Dezső mondott köszöntőt. Szepesi Györgynéaz újjászerveződő megyei kórusmozgalom vezetősége és az MMK nevében értékelt, buzdított, és nyitott távlatot a kar valóban buzgó énekesei előtt. Hajdú Miklós a mecénatúra ünnepi gondolatait és a jövőre vonatkozó gazdasági aggályait tolmácsolta. Hálás szavakkal köszönte az együttes nevében a vegyeskar elnöke, Balogh Sándorné és a karnagy is az együttműködés áldozatos munkáját az Egri Szimfonikus Zenekarnak, Marik Erzsébetnek és Kalmár Gyulának. A két művésztanár évek óta társa ennek a művészi munkát vállaló közösségnek. Dr. Valentin Kálmán, aki 1970-től 1983-ig állt az együttes élén mint karnagy, azt a bensőséges barátságot is köszönte, amellyel most is kitüntették. És hogy emlékeztető is maradjon erről a fontos pillanatról az érdekeltek kezében, Trojan Mariannák ez alkalomra készített színes grafikáját kapta minden kórustag és az ünnepség néhány meghívott résztvevője. E sorok írója — mert nosztalgiája nem engedi távozni Egerből — a maga szerény adottságaival folyamatosan részt vett mint jegyzetelő a kórus életében. Azzal, hogy fellépéseikről alkalom- adtán a szerető féltés hangján írt. Hogy ki ne múlna Egerben ez az embememesítő, jellemformáló mozgalom. Hogy maradna áldozatkészség a lányokban, asszonyokban, a fiatalemberekben és a nagyapa korúakban. És amikor a hangulat-, érzelemhullámzás a meghatottságig fokozódott, az Agria aktív tagjai felálltak és énekeltek. Nemcsak azért, mert a helyi tévé az egész ünnepséget felvette — kell is nekik egy kis propaganda! —, hanem elsősorban azért, hogy a néhány jelenlévő együttérzőnek, együttünnep- lőnek és önmaguknak zenghessék a harmóniát. Mert ez az igazi tartalma és valósága ennek a műfajnak. Még akkor is, ha a divat vagy divatőrület minden fórumon igyekszik elnyomni ezt a zenét, a muzsikát, amit ez a társaság — ötven-hatvan fő — magas szinten szolgál. (farkas) Tömegközlekedés — ma — Csak tudnám, miből telik a te Lajos barátodéknak összvonalas bérletre...? (Varga György karikatúrája) A Talizmán utcától a Töviskes térig helyi sajátosságokkal Tanulnunk kell az új utcaneveket a megyeszékhelyen is... A helyi önkormányzat legutóbbi ülésén szó esett róla, hogy számos régi elnevezés elavult, értékét vesztette, vagy nem illik bele a körzet más utcanevei közé, ezért változtatásra szorul. De „névadót” sürget több olyan utca is, amely a közelmúltban lezajlott házhelyparcellázás után alakult ki. A Vécsey- völgy utcától északra két új utcát alakítottak ki, ezek a Nagy-Eged, illetve a Kis-Eged utca nevet kapták. A Pásztorvölgyben is számos új elnevezéssel találkozhatnak majd az arra járók, így az egykori népi elnevezésekre támaszkodva lett egy- egy szakasz neve: Kisdelelő utca, Pirittyó utca, Cinca utca, Szélpart utca, Lágyas utca, illetve Madárkát utca. Eddig nem volt megoldott a Gárdonyi-ház és a jelenlegi GAMESZ környékének utca- és házszámozása, elnevezése. Ezt a részt a jövőben Gárdonyi-kert néven említik majd. A Szépasszony-völgyben épült hétvégi házak, illetve lakóépületek sora is utcanevet kapott, ezúttal Tulipánkert néven szerepel majd a térképen. Javasolták továbbá, hogy szűnjön meg a Baktai úti lakótelep elnevezés, ehelyett az átszámozott épületek tartozzanak a Csokonai Mihály, a Berzeviczy Gizella, valamint a Bolyki Tamás utca folytatásához. Több mint húsz régi utcanév megváltoztatásáról is döntött a testület. Az új elnevezések (zárójelben az egy évig még ugyancsak használatos régiek): Király utca (Bacsó Béla), Gerinc utca (Balázs Ignác), Félhold utca (Búzás Gyula), Töviskes tér (Karaszek Mihály tér), Vízimolnár sor (Kiss Lajos utca), Kertváros utca (Kuzman János), Stadion utca (Nagy József), Ostorosi utca (Nemetz József), Talizmán utca (Németi Lajos), Madách Imre (Pogonyi Antal), Nyíl utca (Ságvári Endre), Törvényház utca (Somogyi Béla), Harangláb utca (Szepesi András), Telepi utca (Tanácsköztársaság u.), Fejedelem utca (Tóth József), Iskola utca (Új Élet u.), Mocsáry Lajos utca ( Úttörő u.), Kisasszony utca (Vöröstüzér u.), Malomárok utca (Zalka M. u.), Miklós deák utca (Zöldfa utca), Alvégi utca (Felszabadulás u.), Felvégi út (Hámán Kató u.), Hatvani kapu tér (Hősök tere). A névváltozások július l-jével lépnek életbe. A katedra túlsó oldalán... avagy: vizsgáztatni sem könnyű! Nagy igazság, hogy kérdezni könnyebb, mint felelni. Már általában. Mert úgy kérdezni, hogy a válaszból 20-30 perc alatt értékelhető képet nyerjünk a vizsgázó szaktudásáról, felkészültségéről — bizony, elég nehéz! Különösen, ha a hallgató ellenáll, mert a halvány, lila gőz sorozatosan akadályozza. Osztályozni mégis kell, enélkül még kevesebben hoznák ki magukból a legtöbbet. Nem vált be az alá- írásos rendszer — a hallgatóság lelkesen törekedett a minimumra. A szaktárgyakat célszerű gyakorlati jeggyel, beszámolóval védeni. Ezért elég sok a vizsga, persze a kibírhatatlan mennyiség állítása kissé túlzott. Csakúgy, mint az elharapódzó készület- lenség, ami a felvételik lelkesült- sége után teljesen érthetetlen. Az immár főiskolai polgárrá változott jelölt már az első félévben megkezdi harcát a leendő — és állítólag általa választott — szakmája ellen. Mivel egyebekkel foglalkozni kellemesebb, mint tanulni, néha egész évfolyamokat elkap ez a hév. Hamar megkapjuk, hogy „csak nem képzeli tanárnő, hogy én tanítani akarok? Kell egy diploma, aztán máj d lesz valami!” Ezután ilyen a hozzáállása. Eltölt pár kellemes évet a főiskolán, és ha komoly fegyelmi vétséget nem követ el, lassacskán elballag. Ha a sors tréfája miatt mégis a meg nem tanult foglalkozására kényszerül, hát „Isten óvja...” a gyerekeket! Mert sok rossz van az életben, ezek egyike a buta tanár. Nézzük most a vizsgaidőszakot, a „nagy számonkérést”, amikor az oktatónak némi lehetősége nyűik válogatni. Ki alkalmas a szaktárgy tanítására, ki nem. Mármint a hallgatók közül. Szerintem az alapkérdés nem lehet az, hogy „kérdezhet-e a tanár olyat, ami nincs benne a könyvben?” Csak akkor haladhatunk előre, ha elfogadjuk, hogy „nemcsak a tankönyv van a világon...” Megsúghatom, ezt velünk is így csináltak, és milyen igazuk volt. Tehát a számonkérés... A hallgatók eldöntik, mikor kívánnak vizsgázni, és ezt megbeszélik a tanárral. A jelzett napon néhá- nyan el is jönnek. Többen ha- lasztanak, ki személyesen, ki beüzen, ki szó nélkül. Ez neveltetéstől függ, egyébként joga van hozzá. A sok halasztás utóvizsgákat szül, mert felborul az időbeosztás. Jön a vizsgaidőszakhosszabbítás, a következő szorgalmi időszak az új tantárgyak rovására. Sebaj, az első 4 felévben 12 utóvizsgája lehet mindenkinek. Ez félévenként átlag 5-6 vizsgával számolva azt jelenti, hogy a vizsgák 50-60 százaléka ismételhető. Vagy egyet: két- szer-háromszor. (Negyedszerre — kész szerencse — csak egyszer jöhet a 4 év alatt.) Ez rendkívül humánus dolog, de nem különösebben ösztönöz a magasabb szintű tudásra. Tipikus a „csak görbüljön a jegy” esete. A legszebb ezután jön... A további félévekben már nincs szigor, annyiszor „uvézik” a hallgató, ahányszor nem szégyell. Félevet kétszer csak a tanulmányok megszakításával ismételhet. Ekkor 2 ev múlva visszajön, és az utolsó érvényes félévtől folytatja. Eléri az 5. félévet, ekkor érvénybe lép a korlátlan számú utóvizsgák lehetősége. Ilyen módon némelyek szép kort megélnek főiskolásként! Sokan vannak munkájukat tisztességgel végző hallgatók, akik megdolgoznak jó eredmé- njrükért, és igyekeznek szakmájukat becsülettel elsajátítani. Remélem, ők lesznek a jövő tanárai... Hogy az előbbiek miért töltik itt az idejüket, miért kapnak erről oklevelet, és miért nekik van állásuk rögtön? Nos, ez már egy másik téma... Greskovits Zsuzsa Nemzetközi konferencia Erdélyről Szakítópróba előtt Tagozatok vagy önálló szakszervezetek? Talán véletlen egybeesés, talán nem, hogy épp a magyar kultúra napján tartotta közgyűlését a Megyei Művelődési Központban az Erdélyi Szövetség Heves Megyei Szervezetének elnöksége. Dr. Murvay Sámuel egy esztendő eredményeiről számolt be a megjelenteknek. Nemcsak az elnökség, hanem az érdeklődő és Erdély múltja, szellemi öröksége iránt kötelezettséget vállaló résztvevők előtt számolt be egyebek mellett arról a több hónapon át tartó nagyszabású vetélkedősorozatról, melyben a Heves Megyei Hírlap is részt vállalt. Az Ismeijük meg Erdélyt vetélkedőnek — nem túlzás ezt mondani — országos híre kelt, s mint annak idején Beke György író mondta, érdemes lenne megismételni az ilyen akciókat. Nagy sikerű volt a tavaly júniusban, a könyvhéttel egy időben megrendezett erdélyi kulturális nap is, melyen szülőföldjükről érkező erdélyi művészek is felléptek. Emellett természetesen az Erdélyi Szövetség ápolta nemzetközi kapcsolatait, és Képviselői részt vettek több hazai és nemzetközi konferencián. A mindennapi munkához tartozik az áttelepültek ügyes-bajos gondjainak intézése és az erdélyi úgy képviselete. Állandóan kapcsolatot tartanak a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségével és sok más humanitárius külföldi szervezettel. „A jövőben is hasonló energiával kell folytatni a megkezdett munkát” — hangzott el a beszámolóban. Már megszülettek a tervek is. Az idén, április 13-án és 14-én Egerben — a tervek szerint — kétnapos nemzetközi konferenciát tartanak. Erdély legaktuálisabb, a magyarság sorsát, kulturális felemelkedését érintő kérdésekről lesz szó. Hazai és külföldi szakértőket hívnak meg erre az alkalomra. — ígéretünk van arra is — nyilatkozta lapunknak a rendezvényt követően dr. Murvay Sámuel —, hogy a kormány valamelyik képviselője is védnökséÍ ;et vállal az egri konferencia fe- ett. Tervezünk a tavalyihoz hasonlóan egy színvonalas gálaestet is. Szeretnénk nemcsak Erdélyből, de a Felvidékről, Bur- genlandból is vendégeket hívni. A legnagyobb gondunk az anyagiakkal van. Szponzorokat keresünk tehát, olyan vállalatokat, cégeket, akik hajlandóak lennének ily módon is támogatni az er- délyi ügyet. Jámbor Ildikó Napjainkra alapvetően megváltozott korábbi politikai rendszerünk. Az átváltozás azonban még nem történt meg maradéktalanul. Sok helyütt éppen az érdekképviseleti szervezetek, a szakszervezetek — mint kövületek — őrzik a régi, a pártállamban kialakult szervezeti rendjüket. Ez a szervezeti felépítés — szovjet mintára — az 1940-es évek végére, az egypártrendszer- rel párhuzamosan alakult ki. Ennek egyik fő jellemzője — Bihari Mihály szóhasználatával — „a minden szférára kiteijedő, erős szervezeti koncentráció” volt. A szakszervezetek esetében ez azt jelentette, hogy az 1945 után létezett 50 szakmai szakszervezetet megszüntették, és az „egy üzem — egy szakszervezet” elvének gyakorlati megvalósításával létrehoztak 19 ágazati szervezetet. így elérték, hogy ezekben a mamutszervezetekben tökéletesen megszűnt a szervezeti és érdekhomogenitás. Vagyis például a Pedagógus Szakszervezetnek, mint ágazati szakszervezetnek, nemcsak pedagógusok voltak a tagjai, hanem az iskolákban dolgozó villanyszerelők, postások, takarítónők is. Ezzel eleve lehetetlenné vált az igazi érdekképviselet és érdekvédelem is. Hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk, a fenti ellentétes folyamatot kell véghezvinnünk. Tagadhatatlan, hogy a hatékonyabb érdekérvényesítés, az érdekhomogenitás visszaállítására már megtörténtek az első lépések. Hiába jöttek létre azonban pedagógusberkekben is az elkülönült érdekeket képviselő szervezetek, ha intézményi szinten, nevezetesen az egri tanárképző főiskolán, változatlanul a Felső- oktatási Dolgozók Szakszervezetének tagjai a főiskolai oktatók, az adminisztrátorok, a szakmunkások és a gyakorlóiskolai tanárok egyaránt. Ezzel tehát még népi jutptjipilCkjjzelebb az érdekek azonosságához. A felsoroltaknak ugyanis legfeljebb „hasonló”, de nem megegyező az érdekük. Ráérzett erre a főiskola szak- szervezeti bizottsága is, ezért két változatban javaslatot terjesztett elő „oktatói”, „nem oktatói”, „ gyakorlóiskolai ” és „ nyugdíjas ” tagozatok létrehozására. Törekvésük kétségtelenül helyes irányba mutat, mégis: ezeket a megoldási javaslatokat ma már kevésnek tartom. Miért ne képviselhetné a munkaadókkal szemben a munka- vállalók érdekeit — való érdekdifferenciáltságuknak megfelelően — több szakszervezet? Miért félünk attól, hogy szétforgá- csolódnak az erőink, ha több szakszervezetbe tömörülünk? Való igaz, a létszám kisebb lesz ugyan, de a mostaninál lényegesen nagyobb lesz az összetartó erő: az azonos érdek. Ezáltal ütőképesebbé válhatnak a szak- szervezetek, erősödhet érdekérvényesítő képességük és a tagok egymás iránti bizalma. Ebben az esetben természetesen létre kellene hozni egy intézményi érdekegyeztető tanácsot, ahol a munkáltatók és szervezeteik egyezkedhetnek a három vagy négy érdekszervezet képviselőivel. így megszűnne végre az a furcsa állapot, hogy a munkavállaló és a munkaadó ugyanannak az érdekszervezetnek a tagjaként áll egymással szemben, valamint fórumhoz jutnának a nem szervezett dolgozók is. Ezért tekintem én csak átmeneti megoldásnak a tagozatokat. Meggyőződésem, hogy a főiskolán — de máshol is, ahol hasonló a helyzet — csak akkor lesz valódi érdek- képviselet, ha az ott dolgozók tényleges érdektagozódását figyelembe vevő, arra épülő szakszervezetek és valós érdekeket ütköztető érdekegyeztető fórumok fognak működni. Hacsi Lajos
