Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-05 / 30. szám
HÍRLAP, 1991. február 5., kedd SPORT 7. A hangnemet kifogásolták a lányok Megoldás csütörtökön? Hétfőn délután dr. Bodnár András, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke találkozott a női válogatott tagjaival, akik — mint ismert — a januári világbajnokság után levélben közölték vele, hogy a jövőben nem szeretnének együtt dolgozni Pécsik Dénes szövetségi edzővel. A játékosok „beadványukban” arról is írtak, hogy ismét dr. Konrád Jánost, volt edzőjüket, a férficsapat jelenlegi kapitányát látnák szívesen a válogatott élén. A hétfői beszélgetés célja az volt, hogy fény derüljön a háttérre: miért nem felel meg a hölgyeknek Pécsik Dénes. A játékosok hangsúlyozták, nem szakmai, hanem emberi kifogások merültek fel Pócsik ellen. Mint mondták, az edző nem tudott közel kerülni a csapathoz, nem megfelelő hangnemben beszélt velük, s nem érezték, hogy gondoskodna róluk. Súlyos összezördülésre sohasem került sor, de sok apró vita mérgesítette a helyzetet. Véleményük szerint a Pócsik — Tóth Gyula edzőkettős nem értette meg egymást, emiatt a hangulat sem volt jó. Időközben a „Pócsik-ügy” megoldódott ugyan, hiszen a kapitány, amint tudomást szerzett a levélről, lemondott. Továbbra is kérdéses azonban Tóth Gyula helyzete. A szövetség csütörtöki elnökségi ülésén értékelik a két válogatott világbajnoki szereplését, s ekkor kell javaslatot tenni a „hogyan tová6b”-ra is. Vállalja-e az egyedül maradt edző, Tóth Gyula a további munkát, s ha igen, kivel? Az idő sürget, hiszen a válogatott augusztusban az athéni Eu- rópa-bajnokságon szerepel, s addig ütőképes csapatot kell kovácsolnia a kapitánynak... Javuló formában Bagyula második Az amerikai Virginia államban fekvő Fairfax városban rendezték a George Mason egyetem nemzetközi atlétikai versenyét. Bagyula István folytatta jó szereplését, ezúttal 560 cm-es ugrással második lett az 570 cm-rel győztes szovjet Potapovics mögött. A harmadik helyen az amerikai Tarpenning végzett 550 cm-rel. Az Egyesült Államokban tanuló fiatal, tehetséges rúdugró egyre javuló formát mutat, ami biztató az év nagy megméretései előtt. Nem lesz argentin' Hétfőn az MLSZ-ben izgatott hangú megbeszélés zajlott le. Ennek részleteiről Czékus Lajos ügyvezető igazgató tájékoztatta az MTI-t. — Argentína ellen terveztünk egy hivatalos válogatott összecsapást idegenben — mondta. — Mivel azonban a túrát szervező menedzsernek mi január 17. és február 17. közötti időpontot szabtunk meg, és ezen belül nem tudott egy másik erőpróbát is „lekötni”, hát nem lesz Argentína-Magyarország összecsapás. A Mar del Platába tervezett válogatottcsata mellett ugyanis szó volt arról, hogy a chilei Colo Colo ellen is pályára lépnek futballistáink. A Colo Colo azonban olyan választ adott, hogy nem tudják időben befejezni stadionjuk korszerűsítési munkálatait, s csak február végére láttak volna vendégül — akkor is egy nemzetközi tornán. Mivel az MLSZ február 17-ig kérte ki a válogatott kerettagokat a kluboktól, ezt a határidő-módosítást nem tudtuk vállalni. Egy mérkőzés erejére átrepülni az óceánon, ez bizony nem túl gazdaságos! — És mi a helyzet a március 13-ikára tervezett, Horvátország elleni zágrábi találkozóval? — Végül is abban maradtunk, hogy a magyar ligaválogatottat küldenénk ki. Kérdés, erre milyen választ kapunk a horvát szövetségtől? így hát az április 3-iki, a ciprusi EB-selejtező előtt mindössze a spanyolok elleni 90-magyar perc kínál előkészületi lehetőséget március 27-ikén. — Utóbbival kapcsolatban immár végleges, hogy 26-ikán a két ország olimpiai együttese Bilbaóban játszik, másnap pedig Santanderben a két „A” együttes méri össze tudását. Czékus Lajos röviden még visz- szatért a Nehru-kupa körüli kisebbfajta félreértés-sorozatra is. — Alaposan megkaptam a magamét, mert állítólag én tehetek arról, hogy nem dollárban, hanem rúpiában vehettük fel a második helyezésért járó összeget. Hadd mondjam el: tavaly tavasszal, amikor Géléi József indiai szövetségi kapitányi szerződése ügyében nálunk járt a szövetség elnöke, Das Munsi úr, határozott ígéretet tett, hogy az első helyezett válogatott 50 ezer dollárt kap. Trivandrumban azután kiderült: szó sincs dollárról, mindenki rúpiában vette fel a pénzt. Természetesen kérdeztem Munsi urat, miért változtak meg a körülmények, azaz a pénznemek? Azt válaszolta, Budapesten mi félreérthettünk valamit. Pedig mi semmit nem értettünk félre, elvégre a dollár és a rúpia „vonzereje” között azért van némi különbség. — Végül is mennyit kaptak, és m ire fordították ? — A második helyért huszonötezer rúpiát, és azonnal kiosztottuk a játékosok között. Ösztönzésként... Ma 17 órakor Ma délután 5 órakor az egri körcsarnokban kosárlabda Magyar Kupa-mérkőzésre látogathatnak ki a sportágért rajongók. Az NB Il-es Tanép-Gépszolg. SE ellenfele az NB I. A csoportjában szereplő, s jelenleg a negyedik helyen álló Bp. Honvéd lesz. A versenykiírás értelmében két mérkőzésen döntik el a továbbjutás kérdését. A visszavágóra 9-én kerül sor a fővárosban. Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 5. játékhetére 7.951.877 darab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény 658 darab, nyereményük egyenként 10.273 forint, 13 találatos szelvény 1006 darab, nyereményük egyenként 5574 forint, 12 találatos szelvény 23.349 darab, nyereményük egyenként 265 forint, 11 találatos szelvény 149.983 darab, nyereményük egyenként 41 forint, 10 találatos szelvény 566.544 darab, nyereményük egyenként 20 forint. Tibi bácsi Az Egerprint-kupa múltidézés volt a javából. Sokféle válogatott, az ossz NB I-es szereplési számolva „ezredesek” gálája szórakoztatta a nagyérdeműt. Egy tető alá sikerült hozni olyan hajdani nagyságokat, mint Básti, Répás, Salamon, Oláh, Görgei, Tatár, Csuhay, Barta, Csepregi... A kupát végül a hazaiak, az egri öregfiúk nyerték — s mint fontosnak tartották hozzátenni —, legfőképp egykori mesterüknek, Szentmarjay Tibornak kedveskedve. Volt ebben „dacos" törlesztés, hiszen ahogy ketten is elismerték, annak idején néhány korai ősz hajszálat nekik köszönhetett a mester. — Addig nem halok meg, míg magával, Patvaros és Kiss, el nem számolok! — így a mára anekdotaízű ígérvény. Ám Tibi bácsi egyben legalább — a játéktudásukban — most is bízott: — Szivarkáim! — kérte kedvenc szavajárásával. — Maguk csak a labdával szórakozzanak... A betyárbecsület „hozta” a DVTK elleni 4-2-t, majd az SBTC feletti 4-3-at. Olyannyira, hogy az utóbbi alatt Tibi bácsi már odahaza nyugodtan foglalkozhatott — az unokákkal. (budavári) Sohasem jártam még sivatagban, de el tudom képzelni, milyen lehet, amikor merőlegesen tűz a nap az ember fejére, a torka kiszárad a szomjúságtól, s minden vágya az, hogy néhány korty vízhez jusson. A homoktengerben nincs szebb látvány, mint egy üde oázis, ahol árnyékot és életet adó vizet talál a vándor. Valahogy így voltak ezzel a szurkolók is a hét végén, amikor kilátogattak az egri sportcsarnokba, hogy szomjukat oltsák, a hosszúra nyúlt hetek után ismét labdarúgó-mérkőzéseken „tombolhassák ki” magukat. A Hírlap nem titkolt célja az volt, hogy a kétnapos teremtornával megtöije a holt idény egyhangúságát, propagandát csináljon a futballnak, és nem utolsósorban ezzel a rendezvénnyel is emelje a lap ázsióját. Úgy érezzük, e követelménynek megfelelt a Hírlap — Sámson-kupa. A viadal igyekezett a magyar labdarúgás keresztmetszetét bemutatni, hiszen az NB 1-ből két csapat, egy menő és egy kiesés ellen küzdő gárda lépett porondra a körcsarnokban. Aztán a második vonalból is két együttes mutathatta be, hogy mire is képes. Egyikük csalódást okozott, míg a másik — szegről-végről a házigazdák — csak az utolsó mérkőzésen „betlizett”. Igaz, ez a döntő volt. Az NB III-ból egy csapatot láthatott a közönség, míg a megyei osztályból verbuvált legények alkották a torna hatodik résztvevőjét. S itt álljunk meg egy szóra! Ennek a kiscsapatnak a teljesítménye — bár „csak” negyedikek lettek —, úgy érzem, mindenkiét túlszárnyalta. Gondoljunk csak bele. Amatőrök játszottak profi labdarúgók ellen. De ennek a pályán egy pillanatra sem volt nyoma. Vágányán, lendületesen, szemet gyönyörköd- tetően fociztak, nem riadtak meg a „nagy” nevektől. Fűzték a labdát, trükköket mutattak be, ütköztek, s olyan gólokat lőttek, ami a válogatottak becsületére vált volna. No, jó, tudom, hogy a teremfocit nem lehet összehasonlítani a nagypályás játékkal. De azért érdemes eljátszogatni a gondolattal, hogy mi lenne, ha a megyei bajnokságban szereplő legjobb, legtehetségesebb fiúk egy csapatban fociznának, és mondjuk naponta kétszer ed zenének. Szerintem az NB II. meg se kottyanna nekik. Persze, ez csak utópia. Mindenesetre ez a torna is bebizonyította, hogy vannak ebben a megyében is csiszolatlan gyémántok, csak éppen meg kell őket keresni. S ez nem is olyan fáradságos munka. Hogy igény van az ilyen foci- show-ra, hűen mutatta, hogy a körcsarnok lelátói mindkét nap megteltek. Mi legszívesebben arra is vállalkoznánk, hogy a megye más városaiban is segítséget nyújtanánk a hasonló rendezvények lebonyolításához, de sajnos, a létesítményhelyzet nem teszi lehetővé egy ilyen nagyszabású program lebonyolítását. A sport és a gazdaság, pontosabban fogalmazva az üzlet tőlünk nyugatabbra már rég egymásra talált. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a Hírlap-kupát is sokan felkarolták, tényleges reklámlehetőséget látva a tornában. A főszponzor, a Sámson Kft. reklámfőnöke már az első nap után megjegyezte, hogy reméli, jövőre a cégnek elővételi joga lesz a kupa nevének használatára. Jó védjegy tehát ez a teremtorna. De hasonlóképpen nyilatkozott az Egri Nyomda igazgatója, Kopka László is, akinek közbenjárására sikerült megszerveznünk az öregfiúk Egerprint-ku- páját. S mivel az old boys csapatok játéka legalább olyan közönségsikert aratott, mint az aktív futballistáké, jövőre nemzetközivé szeretnénk szélesítem ezt a tornát. Két kiszemelt csapat nevét már most elárulhatjuk, az egyik az olasz AC Milan, a másik pedig az osztrák Austria Wien öregfiúk-gárdája. De ugyanígy foglalkozunk a gondolattal, hogy a Hírlap-kupára is meghívnánk legalább egy külföldi együttest. Ez vagy az osztrák első liga, vagy pedig a Bundesliga valamelyik csapata lenne. Vagyis már most hozzáláttunk a jövő évi teremtorna szervezéséhez. így engedjék meg, hogy két nappal az idei kupa befejezése után, már most meginvitáljuk önöket a következő — remélhetőleg még ennél is színvonalasabb, élvezetesebb — labdarúgócsemegére. Budai Ferenc A hatos Ezúttal elmaradt a szokásos, bajasz alatt sokat sejtető mosoly. Ugyanis nem volt bajusz. Széles jókedv viszont igen. Igaz, a szerepek felcserélődtek, Bartos Sándor a nevető helyett a nevettető feladatát vállalta magára. Nem tudni, mennyire azonosult alakított önmagával, de tagadhatatlan, hogy kitűnő epizódistának bizonyult. Repertoárjába szinte minden elemet beépített. Páratlan alakítással formálta meg szerepét, s a töretlen buzgalom velejárójaként a kacagtató csetlés-bótlást. Érett, sokat látott, tapasztalt előadóként mímelte a műeséseket, amelyek a leg ügyesebb kaszkadőrök produkcióit is megszégyenítették. Szemmel láthatóan felvértezetienüi járt-kelt azonban a cselszövés fortélyában, de az is elképzelhető, hogy túlbecsülte felkészültségét, s az ördögi praktikákra már nem maradt ereje. Mesterien burkolózott viszont a rejtélyesség köntösébe, olyannyira, hogy a számmisztikában jártas szurkolóknak sem sikerült rájönniük, miért éppen a hatos számú mezt viselte? A furfangosság nem ismer határokat. Éppen ezért joggal feltételezhetjük, ezúttal a titkolózás irányított figyelemfelkeltés volt. (molnár) Oázis a sivatagban Tanép— Bp. Honvéd
