Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

HÍRLAP, 1991. február 5„ kedd EGER ÉS KÖRZETE Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház két produkcióval is fellép Budapesten. Február 9-én, este 7 órakor a Thália Színházban Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékát, 10-én és 11-én este fél 8-kor az Asbóth utcai kisszínpadon pedig Eörsi István Sírkő és kakaó című darabját mutatja be a társulat. Farsangi beatbuli Az egri Ifjúsági Ház és a me­gyeszékhelyen alakult beatles- klub közös rendezésében febru­ár 8-án, pénteken délután 6-tól este 10-ig a házban farsangi beat- buliba vátják a fiatalokat. A programban fellép a Sokol B.B. és a Staféta együttes, s a Kenguru akrobatikus rock and roll cso­port. Kálnoky-verseny Már eddig 55-en jelentkeztek a Megyei Művelődési Központ által szervezett és a szakminisz­térium, az írószövetség által tá­mogatott Kálnoky László-vers- mondó versenyre. A neves egri származású költő éltművét nép­szerűsítő rendezvényt az ország valamennyi közép- és felsőfokú intézményében tanulók számára hirdették meg. A Heves megyei döntő várható időpontja március 14-e, csütörtök. Az országos megmérettetésre pedig április 13-án, szombaton kerül sor elő­reláthatóan. Hívogató a Lenkeyben Hívogató címmel jelent meg az egri Lenkey János Honvéd­kollégium tíz oldalas időszaki ki­adványa. Az ízléses újság főként a leendő honvédkollégistáknak készül. A nevelőtanárok és diá­kok által írt cikkekben megpró­bálnak sokoldalú képet nyújtani a tartalmában és légkörében is megváltozott kollégiumi életről. A „katkósok”, ahogy egri diák­körökben hívják, a kollégium jó­vágású és harcratermett lakói mindkét oldalukról bemutatkoz­nak. A Hidegfröccs című napi helyzetkép például a szebbik ol­dalát mutatja a diákéletnek. De olvashatunk a kollégium törté­netéről, a gimnáziumokról, ame­lyekben az itteniek tanulnak, és Für Lajos honvédelmi miniszter látogatásáról is szó van. Két évszázad — egy szobában Biblia a századelőről, felnémeti népviselet, gyertyatartó, falitá­nyér, rézmozsár, ékszeres ládika, üvegbe rakott „kálvária”, az elmúlt két évszázad mindennapjainak tanúi, megannyi patinás használati és dísztárgy az egykori paraszti és polgári szobabelsőkből, konyhákból. Mindezeket az egri Ijfúság utcai idősek klubjában halmozták fel az odajáró öregek, a gondozók és családtagjaik. Szeretnék rendezni, ki­állítani az anyagot, amely egyelőre az intézmény tévészobájában vár­ja a látogatókat. (Fotó: Gál Gábor) Fátől-fáicj Elismerésre méltó az egri Gárdonyi Géza Színház művészeinek az a törekvése, amellyel az erdélyi magyarság szellemi és kulturális kincsei­nek, örökségének megmentésén, átadásán fára­doznak. Ezzel a szándékkal, ihletettséggel állí­totta össze Kányádi Sándor verseiből műsorát Réti Árpád, amelyet a közelmúltban a színház stúdiószínpadán mutatott be. Kányádi mestere volt annak, — írja a műsorfü­zetben Réti — hogyan kell elmondani azt, amit nem szabad, szavakba rejtve úgy, hogy azt min­denki értse. Éppen ezért költészete rólunk és hozzánk szól, magyarokhoz. Sorai között az em­ber és a szülőföld eltéphetetlen szálakkal kötődik az anyanyelvhez. Ennek köszönhető, ha gondo­latai, parttalan keserűsége és aggódása szinte élni kezd olyan kiváló művész előadásában, mint Réti Árpád, aki maga is megélte az önmaga és népe vállalásának gyötrelmét. Éppen ezért rejtett szépségek bukkannak fel, homályos sorok tisz­tulnak meg, az anyaországbeliek számára jelen­téktelennek vélt szavak kapnak értelmet. Sikerül másokkal is megosztani az élményeket, valódi művészi alkotás születik, a versek közös öröm forrásaivá válnak. S ha a közönség egy része nem is került azonos hullámhosszra — fiatalsága, tapasztalatlansága, netán tanulatlansága miatt — Kányádi művésze­tével, a többség mégis megértette az országhatá­ron kívüli, az erdélyi magyarság sorsáért aggódó költő szenvedését és szeretetét. (molnár) Bofom bácsik kerestetnek? Zárt ajtók előtt — a Hírlapolvasónál Míg a népszerű teleregény Bőhm bácsija afféle házi hírlap­olvasót szervez a lakóknak, ad­dig itt közvetlen környezetünk­ben, Egerben az egyetlen hivata­losan létező ilyen intézmény be- záija kapuit az érdeklődők előtt. Január elsejével a Szakszerveze­tek Heves Megyei Könyvtárának Hírlapolvasója anyagi okokra hi­vatkozva kénytelen volt lehúzni a redőnyt. Pedig kétszáznál is több kiad­vány, napilap és folyóirat állt itt az olvasók rendelkezésére. Akik — többnyire nyugdíjasok, kis­pénzű diáikok — csak ezen az egy helyen juthattak hozzá a legfris­sebb információkhoz, a számuk­ra sokszor nélkülözhetetlen szel­lemi táplálékhoz. — Le kellett mondanunk a la­pokat, nincs rá pénzünk — nyi­latkozik letargikuson Korsós László könyvtárigazgató. S egyelőre nemcsak a Hírlapolva­só „fuccsolt be”, de a fonotékánk is. Háromszáz különféle lemezt lehetett itt hallgatni, s tényleg úgy van, hogy vendégeink ná­lunk megtalálták a tökéletes csendet, a nyugodt körülménye­ket. — A Hírlapolvasó válsága ösz- szefüggésbe hozható a MSZ ŐSZ bizonytalan helyzetével? — Mindenki azt gondolja, mi­vel szakszervezeti könyvtár „va­gyunk” (s mint Uyen, korábban az SZMT-hez tartoztunk), hogy a szakszervezet finanszírozza a munkánkat. Nem így van, állami támogatást kapunk a központi költségvetésből. A múlt eszten­dőben ez kétmillió forint volt. Az idén még nem tudjuk mennyi lesz, mert bár decemberben a Parlament megszavazta a támo­gatást, a pontos elosztást még nem ismetjük. De többre nem, csak kevesebbre számíthatunk. Pedig ez mindenki előtt nyilván­való, a folyóiratok, napilapok árai is csaknem a duplájára emel­kedtek. — Érdekes paradoxon, hogy miközben a Hírlapolvasó költsé­gei nőttek, nőtt az érdeklődés is a szolgáltatás iránt. — Körülbelül két évvel ez­előtt gyarapodtak meg a látoga­tók. Nagy kár, hogy már nem tudjuk őket fogadni. Legalábbis a jelenlegi helyzetünkből ez kö­vetkezik. Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy a könyvtárhá­lózatunk részei az üzemi köl­csönzőhelyek is. Sajnos, ezek nagy része is megszűnt vagy leg­alábbis „nem üzemel”. A vállala­tok kft.-vé alakultak, s nincs már szükség üzemi könyvtárosra, üzemi könyvtárra, s így az állo­mányt visszaküldték hozzánk. Például a Tanépnél, a vízműnél vagy a városgondozási üzemnél is ez történt. — Tehát bajban van a hálózat, bajban van a Hírlapolvasó. Kér- tek-e segítséget? — Az egri önkormányzat kul­turális bizottságához fordultunk a Hírlapolvasó dolgában. Elis­merték, hogy szükség lenne erre a szolgáltatásra, de a kevésből ők sem tudnak sokat ígérni. — Nem gondoltak arra, hogy egy vállalkozóval szövetkezze­nek, például egy kulturált pres­szóhoz is kapcsolódhatna a Hír­lapolvasó? — Úgy gondolom, ez a végső megoldások között jöhet csak számba, hiszen akinek újságra nincs pénze, az nem hiszem, hogy egy vendéglátóhelyre beül. Talán, ha megkapjuk a költség- vetési támogatást, talán, ha az önkormányzat segít. Sok a kér­dőjel, s egyre magasabbak a járu­lékos költségek: a fűtés, a világí­tás, s akkor még nem szóltam a három főállású alkalmazottnak az Országgyűlés által beígért harminc százalékos béremelés­ről. Mert azt lehet, hogy elnyeli a rezsi. — Hányán látogatták a Hír­lapolvasót, s mennyiért? — Mintegy kétszáz rendsze­res vendégünk volt, akik ha­vonta mindössze 20 forintot fi­zettek. S még annyit, huszonöt éves múltja van ennek a szol­gáltatásnak itt Egerben. Igen sok beköttetett lapot őrzünk évtizedekre visszamenően. Kár lenne értük. Jámbor Ildikó Nincs könnyű dolgunk... A költségvetés dilemmái Eger 1991 évi költségvetésé­ről sokoldalú vizsgálódás ered­ményeként hozható döntés. Napjainkban nélkülözhetetlen a nyíltság, a város polgárainak tá­jékoztatása. Ezt a célt szolgálják soraim azzal az igénnyel, hogy problémáinkat megértve, pasz- szív vagy aktív támogatásukra tarthassunk igényt. Egy költségvetés elkészítésé­nek alapvető feladata a forrás és a kiadási oldal egyenlegének „0” körüli kialakítása. Az úgyneve­zett forrás oldal igen behatárolt, növelése kis mértékben is igen nagy erőfeszítéseket igényel. Legfontosabb összetevői a kö­vetkezők: normatív állami támo­gatás 1.100 millió forint, szemé­lyi jövedelemadó 30 millió fo­rint, saját bevételek 245 millió forint. A költségvetési és gazdálko­dási bizottsághoz az említettek­kel szemben 2.014.054 ezer fo­rint igény érkezett az intézmé­nyektől, mely 350 millió forint hiányt jelent. Felmerült több olyan bizonytalansági tényező is, mint például a megyei önkor­mányzattal történő tárgyalások eredményeként az eddigi megyei intézmények egy részének átvé­tele, ez érinti például a színházat, a polgármesteri hivatal átszerve­zésének hatása, a lakáskoncep­ció kidolgozása, különböző át­szervezések és azok már idén je­lentkező hatása a város gazdál­kodására. A következőkben azokat a legfontosabb rendező­elveket ismertetem, melynek alapján megpróbálkoztunk az ijesztő hiányok ellenére kezelhe­tővé tenni költségvetésünket. Működési és fenntartási kiadások Kiindulási alapunk csak a ta­valyi kiadás lehet, korrigálva az azóta történt szerkezeti változá­sokkal. Az államigazgatásban idén szokásos 20 százalékos bér- fejlesztéssel és 10 százalékos do­logi kiadásnövekedéssel számol­tunk, a pedagógusok várható 10 százalékos további bérfejleszté­sét központi forrásokból bizto­sítják. Tudjuk, hogy az infláció ennél nagyobb hatast gyakorol a kiadásokra, azonban nagyobb támogatásra egyszerűen nincs meg a lehetőség. A nehézségek ellensúlyozására 20 millió forin­tos tartalékalapotképzünk, mely alkalmas lehet a dologi többlet- igények differenciált kezelésére. A pénzért való versengés egyik alapja ugyanis a saját erő megkö­vetelése lehetne, mely feltárná a lehetséges tartalékokat. A pénz odaítélését kuratórium végezné, hisz másik célja az oktatás fej­lesztése lenne. Itt kell megje­gyeznünk, hogy a normatív tá­mogatások nem iskolákra lebon- tottan megcímezve érkeznek hozzánk, ugyanis ennek alapján az iskolák alul- vagy túlfinanszí- rozása egyértelműen a tanuló- csoportok nagyságának függvé­nyében keletkezne. Állagmegóvás és fejlesztés Alapvető, hogy a legfonto­sabb állagmegóvásra, szükség esetén felújításra sor kerülhes­sen, mert, ha elhanyagoljuk, az a következő években sokszoros ki­adást eredményezne. Komple­xen kezelve a kérdést, a pénzt nem ott költjük el, ahol keletke­zik, hanem ott, ahol a legna­gyobb szükség van rá. Annál is inkább indokolt ez, mert a kelet­kezett pénzösszegek csak töre­dékét jelentik az elköltendő pénznek. Az infrastruktúra fej­lesztése a legindokoltabb, hiszen az alapfeltételek hiánya a gaz­dálkodás, termelés, fejlődés, to­vábblépés gátja. Az ismertetett elvek érvénye­sítése után a legfontosabb költ­séghelyekre a következő össze­gek jutottak: a. Költségvetési szervek támo­gatása 1.100 millió forint, b. Állagmegóvás 105 millió forint, c. Fejlesztések 380 millió forint. Az itt leírtak azt a szintet tar­talmazzák, ameddig el kellene jutnunk az egyeztetések során, hogy a költségvetés elfogadható legyen. A működés közben szá­mos olyan többletkiadás, állag­megóvás, stb. keletkezhet még, melyek igényeit ki kell elégíteni. Néhány mondatban ismertet­ném azokat a már most látható legfontosabb változásokat, ame­lyek már ez évben is jelentősen befolyásolhatják költségveté­sünket. Itt véljük megtalálni azo­kat a tartalékokat, melyekkel a még most is látható feszültsége­ket levezethetjük. Ezek a teljes­ség igénye nélkül a következők. Bölcsődék, óvodák és a lakás A racionalizálás komoly pénzeszközöket szabadíthat fel. Nagy körültekintéssel kívánunk eljárni, azt azonban tudomásul kell venni, hogy ma egy bölcső­dében nevelt gyermek évente 200 ezer forintjába van a város­nak, és jelenleg több, mint 100 három even felüli gyermek böl- csődés. Lakás: ez a kérdés itt ilyen ter­jedelemben és a lakáskoncepció kidolgozása előtt nem tárgyalha­tó. A pillanatnyilag kialakult helyzet az, hogy a kijelölt laká­sok megvétele nagy mértékben csökkent, mióta Bárdos képvise­lőtársam egyéni mondanivalóját tartalmazó cikke megjelent az új­ságban. Az olvasó joggal hihette azt, hogy a képviselő-testület vé­leményét képviselte, és később olcsóbban is megkapják a laká­sukat. Szeretném itt leszögezni, hogy a költségvetési bizottság leghatározottabb és egységes vé­leménye az, hogy a koncepció a lakáseladásokkal kapcsolatban többféle lehet ugyan, azonban 50 százaléknál olcsóbb eladásról semmi esetre sem lehet szó. Igaz ugyan, hogy egy szűk réteg szá­mara ez kedvező lenne (akik megveszik a lakásokat), azonban a varos nagy többségének érdeke ellen ható döntést kíván. Mint megmutattam, a problé­mák igen nagyok és szerteágazó­ak. Kéijük városunk lakosait, hogy munkánkat megértéssel tá­mogassák. A költségvetési és gazdálkodási bizottság nevében Láng András a bizottság elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom