Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám
ofiso TON SS«? > c n OSS’" lit h © V sic ill ■*J g*«o ai2 s cS s 2g| «3P S . c 3- O o 2 ® E«w _ ■*- n cg« §28 2."®* a „ V) Sip'S 2 B| E-Soc egg Ms íao 3-^0 O OHm ^o,s E*? as* II I?-CM © ■ Nin v>y~ 3 2 q.2 2 c HÍRLAP, 1991. február 25., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. > s Helyzetkép a makiári iskoláról Két érdekességgel minden körülmények között, ha nem is dicsekedhet, de tényként elmondhatja Makiár község apraja- nagyja, hogy volt polgármesterük, most nincs, de lesz a március 10-i szavazás után. No meg, hogy a község általános iskolájának volt igazgatója, most nincs, illetve mégis van, de lesz — legké-. sőbb az új tanévtől. Erről beszélgettünk előbb a községházán Nagyné Kassai Magdolna körjegyzővel, aki Makiár mellett Nagytálya polgármesteri hivatalának ügyes-bajos dolgait is intézi. — A múlt tanévben nyugdíjba ment az iskola igazgatója, Parádi Gusztáv — mondja a jegyzőnő. — Ezután vagy közben — nem tudom pontosan, mert akkor még tanácsrendszer volt — pályázatot írtak ki az új igazgató személyére. Heten pályáztak erre a posztra. Ketten, Erdész Ede és Szeredi A ndrásné a helybeliek közül. A meghallgatások során egyikük sem szerezte meg a tantestület olyan támogatását, amire szükségük lett volna. így aztán a helyi tanács — a törvények értelmében — nem foglalkozott érdemben az üggyel, csupán tudomásul vette a pedagógusok döntését. Jelenleg megbízott igazgató irányítja a munkát, míg végre el nem dől az igazgatóválasztás. Az önkormányzat már elküldte az új pályázat kiírását a Művelődési Közlönynek. Még nem jelent meg, de van idő, mert a törvények szerint április 30-ig kell beérkezni a pályaműveknek. Sok újat tartalmaz az előbbihez képest. — Hallhatnánk erről bővebben is, hátha kedvet adunk ezzel néhány pedagógusnak a pályázatra. — A pályázatot Makiár és Nagytálya önkormányzata közösen írta ki, mert az iskolánk négy helyen működik, mégpedig a régi és az új épületben, a napköziben és Nagytályán. A fenntartása közös költségvetésből történik. A pályázat annyiban lesz új, hogy nemcsak a szakmai irányítást, hanem a gazdasági vezetést is vállaló iskolaigazgatót keresünk. Tehát teljesen önálló intézményként működne a jövőben az iskola. Saját számlán kezelnék a fizetést, a dologi kiadásokat, mindent, ami az intézet fenntartásához szükséges. Bízunk a sikerben, s abban, hogy vagy az új tanév, de legkésőbb 1992. január elsejétől ebben a rendszerben dolgozik majd az iskola. Megkerestük Kovácsné Oltai Katalint, a megbízott igazgatónőt is. Kissé nehezen indult a szó, hiszen a történet régi, sok a munka, nem érnek rá a témával foglalkozni. Fontosabbnak tartják a kivívott színvonal, a rend, a fegyelem megtartását. — Az iskolának majdnem 300 tanulója van, és 50 alkalmazottja, tanára és kisegítő személyzete — mondja. — Január elsejétől az óvoda is ide tartozik. S ahány ember, annyi az elképzelés is: ez az egyik oka, hogy nem lett új, kinevezett igazgatónk az első nekifutásra. Volt, aki azt gondolta, legyen tantestületen kívüli, mások meg pont fordítva. Volt, aki férfit akart látni az igazgatói székben, mások nőt, stb. így aztán egyik jelölt sem kapta meg a szavazatok több mint 50 százalékát. Sok volt a jelölt, ez is megosztotta a szavazatokat. — Nem jelent gondot az új igazgató hiánya? — Nem. Lelkiismeretesen dolgozunk. A posztok, ha megbízatással is, de be vannak töltve. Jó a kapcsolatunk az önkormányzatokkal. A napi tennivalók ellátása inkább a nehéz. Négy helyen tanítunk, s az átjárás, az óraadás a strapás. Szeretnénk, ha Nagytálya kivételével — három osztály működik ott — egy helyen, itt, az új iskola bővítésével, az úgynevezett B-számy felépítésével működne az intézet. Kellene egy új műhely is. De nem nagyon követelőzhetünk, hiszen fél éve, hogy megkaptuk a tornatermet, ami szintén sokat lendített előre munkánkban. Kisebb szünet, hallgatás után teszi az előbbiekhez: — Jók voltak a félévi eredményeink. Szeptembertől áttértünk a a német és az angol nyelv tanítására. Bevezettük a hitoktatást, beindult a sportélet, és minden órában 15 perces szünetet tartunk. Ezt a jövőben is meg akarjuk őrizni. Egy hónapja bérleti díj ellenében iskolai büfét is nyitottunk, ahol a gyerekek beszerezhetik tízóraijukat. Van itt szendvics, tej, édesség, üdítő, írószer; hetente kétszer sütemény, egyszer lángos. A forgalomjó, a gyerekek régi vágya teljesült ezzel. Nem kell reggelente az üzletben sorba állniuk. Tudja: sok szülő korán kel, Egerbe jár dolgozni. Nem ér rá a gyerekekkel hajnalban foglalkozni. — Diszkrét kérdés: ön nem pályázik? A tantestület előtt már gyakorlatban vizsgázott... — Komolyan még nem foglalkoztam a gondolattal. Április vége messze van. Majd meglátjuk... Jótékonysági bálok Füzesabonyban Március első felében két jótékonysági bálra, illetve diszkórendezvényre kerül sor Füzesabonyban, amelynek bevételét az öregek és a fiatalok támogatására szándékoznak fordítani. Március elsején, pénteken, 19 órától kerül sor a városi művelődési központban a Fidesz-disz- kóra. A bevételi dijat a Fidesz helyi szervezete az öregek napközijének fenntartási költsége gyarapítására ajánlotta fel. Egy héttel később, március 8-án 19 órától ugyancsak a városi művelődési központban kerül sor Füzesabonyban a nőnapi bálra, amelyet a városi önkormányzat szervez, s amelynek bevételéből iíjúsági alapítványt terveznek létrehozni. Az alapítvány gyarapításához vátják mások segítségnyújtását is. Az érdeklődők dr. Puha Sándornál, Kutasi Pálnénál és Szajlai Csabánál jelentkezhetnek. A nőnapi bál egyébként sok meglepetést tartogat a résztvevőknek. Az est folyamán fellép többek között az Egri Színműhelyből Ungvári Tamás, de bemutatja tudását a füzesabonyi iskolásokból álló tánccsoport is. Sarudiak —fenyvesekkel vadregényes tájon Kerecsendtől Clevelandig Emlékezés Kerecsendi Kiss Mártonra Hosszú utat tett meg Kerecsendtől Clevelandig Kerecsendi Kiss Márton, a boltos fia. Kere- csenden született 1917. június 28-án, itt kezdte el elemi iskoláit. Ezt követően 1927-től 1931-ig az egri I. Reáliskolában tanult, a mai Dobó István Gimnáziumban. Az egri tanítóképzőbe járt, majd az egri diákból győri diák lett, s 1936-tól a Fejér megyei Gánton tanítói állást vállalt. írással már diákkorában foglalkozott. 1941-ben megjelent a Vándorévek című verses kötete is. Később Bicskén tanított négy éven át, s az ígéretes színpadi szerző, filmíró 1944-ben emigrált. Ekkor 28 éves volt. Hontalan világvándor lett, Ausztriába utazott Páger Antallal. Három év után Olaszországba került: barakkban, lágerben Dél-Tirol- ba. Útiállomásai ezután: Róma, Firenze, Milánó. Itt szerkesztette a Magyar Hangok című lapot. Vándorlása ezzel még nem ért véget. Dél-Amerikába ment 1950-ben, s a dél-amerikai Magyar Hírek munkatársaként nosztalgikus honfibút árasztó kis tárcákat és emlékezéseket írt. Buenos Airesben szerkesztésében jelent meg az ötvenes évek elején a Magyarok Útja című folyóirat. Kilenc esztendei délamerikai tartózkodása után Kanadába távozott. Torontóban szerkesztője volt a Magyar Életnek, s társrészvényese az Orpheus Kiadónak, amely jó néhány emigráns magyar író művét megjelentette. 1950-ben megnősült, Krúdy Lola lett a felesége: Krúdy Gyula unokahúga. Lolával és annak idős szüleivel elég nehéz körülmények között éltek. A szülők már öregek és betegek voltak, orvosi ellátásra, gyógyszerre sokat költöttek, ezért Kanadában kerestek jobb megélhetést. Ebben az időszakban írt három könyvet a Rőzseparázs, Tündérország és Emlékkönyv címen. A Hetedhétország — Torontóban 1963-ban írt verses mesejátéka — a legjobb bizonyítéka annak, hogy ő még annak a nemzedéknek a tagja, amely szívósan őrzi magában a magyarságtudatot, de csüggedten kell megállapítania, hogy a fiataloknak ez már nem jelent semmit. E könyve a magyar költészet egyik remeke külföldön. Az Emlékkönyvben, ugyancsak Torontóban, 1972-ben megjelent írásában elmondja, hogy mennyire idegennek érzi magát új környezetében, hogyan figyeli azokat a magyarokat, akiket már nem érdekli anyanyelvűk, csak a pénz. Velük szemben ő a kultúra fegyverével igyekszik hadakozni. Az Emlékkönyv legszebb emberi portréja, s nem véletlenül idézi Illyés Gyulát, mert az emigrációban is ő maradt Kerecsendi Kiss Márton példaképe. Ebben a könyvében meghatározó élményei a magyar tájhoz fűzik. Magánya, fájdalmas árvasága nem oldódik. Szinte elviselhetetlen számára az az életforma, mely alkatától eleve idegen. Leveleiben többször írta: „inkább itthon, mint koldus, járnám az országot.” Mindig nagy honvágya volt. Ez nagyban elősegítette korai és hosszas betegségét, amely tíz évig tartott. A múlt év február 23-án halt meg Cleve- landben. Hamvait saját kérésére hazaküldték, és szülei sírjában helyezték el Budapesten, a Farkasréti temetőben, 1990. április 19-én. Halála után szülőfaluja élő lelkiismerettel fordul személyisége felé. A faluközösség szándéka Kerecsendi Kiss Márton emlékének ápolása, mert iskolatársai itt élnek még a faluban, rokonai még őrzik verseskötetét, ismerősei olykor-olykor emlegetik. Branyiczky A ndrásné Kerecsend 500 ezer forint a sportra Hosszas vita után, a költségvetési terv tárgyalása során úgy döntött végül is Füzesabony városi önkormányzata, hogy a helyi sportkör támogatására — hamarosan indulnak a tavaszi bajnoki küzdelmek — ebben az esztendőben 500 ezer forint gyorssegélyt nyújt, 12 hónapra elosztva. A felhasználás mikéntjét a város ifjúsági, kulturális, művelődési és sportbizottsága felügyeli majd. Alapítvány a néptánccsoportnak Egy éve, hogy létrehozták és működik Maldáron a Dózsa György Művelődési Házban a helyi néptánccsoport, Németh Erzsébet irányítása mellett. Szeretnének továbbfejlődni, együttmaradni, programjukat gyarapítani, színesíteni. Ezért alapítvány létrehozását tervezik a művelődési ház kezdeményezésére. Az önkormányzat a próbahelyiséget és a technikai eszközöket biztosítja ennek keretén belül, de számítanak a szülők, a község lakóinak anyagi és egyéb társadalmi segítségére is. Kedden emlékünnepség Kápolnán Kedden lesz 142 éve annak, hogy lezajlott a kétnapos, híres kápolnai csata. Az évforduló alkalmából holnap, február 26-án 16 órai kezdettel emlékünnepséget rendeznek Kápolnán, a Hársfáknál, a Dembinszky-em- lékparkban. Egy órával később a római katolikus templomban a szabadságharcosok emlékére, lelkűk üdvéért istentiszteletet celebrálnak. Az oldalt összeállította: Fazekas István Molnár Zsolt Foglalkozása: Fuvarozó kisiparos Ötven esztendővel ezelőtt ritkaságszámba ment, ha egy falu főutcáján átrobogott egy személyautó. Manapság az a szembetűnő, ha egy-egy lovas kocsi kocog el a sűrű forgalomban, arról nem is szólva, hogy pokolba kívánják lovat és kocsisát a suhanó autósok. Poroszlón, az állomás felé vezető úton két testes muraközi ló poroszkál, a bakon Németh Lajos. A fogat elé röppenek a Ladával, és az útpadkára „meszelem” a kocsist. — Szenet szállítok a vasútállomásról — fogadja a kérdést. A bakról leszállni nem lehet, magam kucorgók fel, hogy őrizetlenül ne maradjon a gyeplő. — Negyven esztendeje fuvaros kisiparos vagyok! Elégedett lennék a szóval, de a kocsis iratai között keresgél. — Ilyen papírt még úgysem látott! — mutatja. A celofánvédőben tartott becses igazolvány tanúbizonysága szerint Németh Lajos poroszlói lakost a KIOSZ „ezüstgyűrűs” lovas fuvarozónak minősíti... — Mondják, híresek voltak hajdan a poroszlói vásárok... — említem. Mehetnékjük van a lovaknak, kapaiják a földet, feszül a zabla. — Visszahozták a vásárokat is. Évente hármat tartanak, de remélem, eljön majd az idő, amikor újraélednek a nagy kirakoMiként élték meg a rónaság- hoz szokott sarudi gyerekek a dombok és lankák hullámzását Bánkúton, milyen élményekkel tértek haza kirándulásukról? — Tanulóink közül jó néhá- c ^ nyan először láttak magaslatokat is ® — mondja Heinrich Tamás ta- » ® nár. — Az első napon némelyi- ® § kük nehezen viselte a szokatlan §■ új körülményeket, a tériszonytól g o_ szenvedtek. A sítáborunk záráig ^ sára viszont nagyon belejöttek, 3 megszerették a Bükk gyönyörű _ E ® tájait. i® ® — Gondolom, a sízés örömei ¥2 > sem jelentettek kisebb élményt ; in ca számukra. ; ■§ * — Eleinte csak csetlettek-bot| ><5 2 lottak, de hamarosan átélhették : S 5 a siklás élményét. Hála Stemmier Ferenc testnevelő kollégának, az oktatásban nem várt gyorsasággal haladtunk. Ennek köszönhető, hogy a gyerekek korán megbarátkoztak a lécekkel. Szinte sötétedésig gyakoroltunk a havon. — Nálunk családi hagyomány a havas sportok szeretete. Ötéves koromban átestem a tűzkeresztségen — folytatja az Erdélyből áttelepült testnevelő tanár. — A feleségem a sífutásban jeleskedett, országos hírnévre tett szert. Mondtam is a kollégáknak, hogy vásároljunk futóléceket, s az oktatást Sarudon is meg tudnánk oldani. — Tudomásom szerint egy cserekapcsolat révén adódott a lehetőség. Lesz-e mód a hagyományteremtésre? — Valószínűleg nem csupán egyszeri alkalomról lesz szó. Sarudon az iskolánk üzemelteti a volt úttörőtábort. A Tisza nyáron közkedvelt kirándulóhely, így viszonozhatjuk a vendégszeretetet. — Stemmier tanár bácsi a világ legjobb testnevelője! — állapítják meg közfelkiáltással a napbarnított arcú nebulók. Ezt mindenképpen tessék a cikkbe beleírni — harsogják, miután megtudják, mivégre a faggatózás. A fényképről persze nem maradhat le senki. Összeszedni viszont nem egyszerű vállalkozás a sportolásba belefeledkezett gyerkőcöket. dóvásárok mellett az állatvásárok is... — Mennyiért adná a két lovát? — Semennyiért...! — Mennyit érnek? — Száz-százhúsz ezret darabonként. Baktat előttem a gumikerekű fogat, magasra tartott ostorral int búcsút a kocsis, aki egy fél világért nem adná, hogy megírta az újság: ő az egyetlen, aki — a Tisza vidékén — ezüstgyűrűvel kitüntetett lovas fuvarozó kisiparos... (bogácsi)
