Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
HÍRLAP, 1991. február 2., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN Növekvő kábítószer-fogyasztás Egyre többen válnak áldozattá A Szovjetuniót még nem öntötte el a kábítószer-fogyasztás olyan hulláma, mint a Nyugatot, de az áldozatok száma egyre növekszik. Az országban óriási kábítószer-alapanyag termelési lehetőségek vannak. Azok, akik minden veszélyt vállalva a kábítószerüzleten akarnak meggazdagodni, 80 százalékban az országon belüli alapanyagokat használják a drogok előállítására. A KGB, a belügyminisztérium és az egészségügyi minisztérium már hosszú ideje küzd a kábítószer-fogyasztás ellen. A szociológusok és a bűnüldöző szervek szerint azonban minden eddigi intézkedés ellenére a Szovjetunióban is kialakult és tevékenykedik egy szigorúan szervezett, nagykiteijedesű kábítószer-maffia. Jövedelme a legszerényebb számítások szerint is eléri a 2 milliárd rubelt, de egyesek szerint ennek a kétszeresét is. A maffia tevékenysége egyre nagyobb területekre teljed ki, ezert a bűnüldöző szervek mindenekelőtt a nyersanyagforrások felkutatásán dolgoznak. A kábítószerek 80 százaléka ugyanis növényi alapanyagú. A titkos ültetvények felszámolása, a sorozatos letartóztatások megváltoztatták a feketepiac árait. Néhány évvel ezelőtt a napi kábítószeradag közel 10 rubel volt. Jelenleg 50 és 120 rubel között mozog. A kábítószer megszerzése érdekében a beteg ember mindenre képes, gyakran bűncselekményeket követ el, lop, rabol. A belügyminisztérium 1986 óta foglalkozik rendszeresen az illegális ültetvények felkutatásával és megsemmisítésével. Közel 10 ezer rendőrrel, 17 ezer önkéntessel dolgoznak, ezenkívül 12 polgári, illetve katonai helikopter is részt vesz a munkában. A kábítószerek 20 százaléka jelenleg külföldről kerül az országba. A nemzetközi kábítószer-maffia a rubel konvertibilissé tételét arra kívánja felhasználni, hogy kábítószerrel próbálja elárasztani a hatalmas szovjet piacot. így a szovjet bűnüldöző szerveknek is be kell kapcsolódniuk a kábítószer-ellenes nemzetközi harcba. Súlyos gondról van itt szó, hiszen például a rendszeresen kábítószert fogyasztóknak több mint fele nem éri meg a 30 évet. Idén megalakult a gyerekek és serdülők kábítószer-fogyasztása ellen küzdő országos társaság. A független szervezetet a XXI. század nemzetközi szövetsége mellett működő szovjet társadalmi alap hozta létre. A társaság névtelen konzultációt biztosító telefonos „bizalomvonalat” működtet rászorulóknak, rehabilitációs központokat szervez a betegeknek és azoknak, akik önként kívánnak lemondani káros szenvedélyükről. Tudományos kutatásokat, széleskörű sajtó-, rádió- és vi- deo-propagandát folytat a kábítószer-fogyasztás ellen. Tevékenységének fontos területe lesz a gyerekekkel és serdülőkkel foglalkozó szakemberek felkészítése. A kiképzési programot az Egyesült Államok „A gyermekek különleges lények” elnevezésű jótékony alapítványától kapták. A közemberkirály Még az ingyen-villamosjegyet sem fogadta el Amint lapunkban már arról hírt adtunk, a közelmúltban elhunyt V. Olav norvég uralkodó. Nos, nézzük csak, ki is volt ez a király, aki életében is valóságos legenda volt. V. Olav uralkodása — 1957- 1991 — alatt Norvégiából, az elszegényedésnek indult halásznemzetből az olaj révén gazdag ország lett. Ez ugyan nem Olav érdeme, ám egy uralkodót, ha mégoly közvetve is, de óhatatlanul összekapcsol népe az életszínvonal alakulásával. Olav népszerűségét egyébként már a német megszállás ideién megalapozta, akciófilmbe illő körülmények közepette menekült 1940- ben — meg trónörökösként — atyjával a nemetek elől a hegyekbe. A kalandos út közben egy bombatámadás elől behúzódtak az erdőbe, s a fa, amely alatt elrejtőztek, idővel nemzeti jelképpé magasztosult. Olav dán születésű, ám az angliai Norfolkban, a brit királyi család sandringhami birtokán látta meg a napvilágot 1903 július 2-án. A helyhez vér szerint is köze volt, hiszen Olav a britek legendás királynőjének, Viktóriának a dédunokája. Kétéves korában tipegett először norvég földön, miután atyjának felajánlotta a skandináv ország a koronát. Norvégiának nem volt akkoriban már arisztokráciája, s a kis Olav „adoptált” nemzete kebelén a hagyományos egyenlőség elvet vallon cseperedett fel. Ez volt népszerűségének legfőbb titka. Érett fejjel egyszer úgy nyilatkozott, hogy nagyon hálás szüleinek, amiért köziskolába járatták, s kerülték a magáncécót. Jellemző anekdota életéből a villamosjegy-történet. 1974-ben az olajválság miatt a norvég kormány megtiltotta a magánautók hétvégi használatát. Olav természetesen villamosra pattant, de csak nagy nehézségek árán tudta meggyőzni a kalauzt, hogy királyi volta ide vagy oda, nem illeti „jegykegyelem*. Humora öregkoráig hű maradt hozzá. Alig egy éve Oslóban megnyitott egy uj közlekedési alagutat, s amikor gépkocsijával behajtott, így szólt: remélem, a másik oldalon is van lyuk... S hogy mennyire volt népszerű V. Olav, és semleges irányvonala politikailag? Amikor tavaly májusban a norvég szocialista párt felmelegítette azt a tervet, nogy eltöröljék Norvégiában a királyságot, a parlament 165 tagja közül, csak 19-en szavaztak a változtatás mellett. Mire költi Gorbacsov... ...a Nobel-diját? Mint a Komszomolszkaja Pravda beszámol róla, a korábban Olaszországban kapott díjjal együtt az összeg egymillió 167 ezer dollárt tesz ki. Gorbacsov elmondta azt is, hogy a szovjet peresztrojkáról írott könyvei különféle külföldi kiadásaiért járó bevétel egymillió 850 ezer dollár. Mindezeket az összegeket — egy kis részüknek a pártkasszába történő befizetése után — a szovjet betegellátás javítására fordítják.' UFO-lesen Századunk legnagyobb „kacsája” A fantasztikus könyvekből: az interszelláris űrhajó lakórészlegé- • * ben a Föld képeit féltve őrzik majd évezredeken át Az „űrvilág" vázlatos ábrázolása (léptékre való tekintet nélkül) Különös hír látott napvilágot a magyar sajtóban — egy szovjet újság nyomán —, miszerint három űrhajós 47 év után ismét visz- szatért a Földre. Ezúttal nem ez az utóbbi hír a meglepő, hanem az, hogy a legénység a hitleri Németország kiválasztottjai közül került ki. A fiatal asztronautákat a Németország északi részén levő Peenemünde titkos légitámaszpontról bocsátották útra, hogy teljesítsék halálos küldetésüket. Á cikk szerint senki sem várhatta, hogy túlélik a küldetést, de azt főleg nem, hogy 47 év után az űrhajósok egy cseppet sem öregednek. Egy amerikai hadihajó fedezte fel kozmikus kapszulájukat az óceán felszínén, ahol nem találtak sem vizet, sem élelmet. így aztán teljesen érthetetlen, mivel is táplálkozott ott a legénység több évtized alatt. Vannak olyan fontolgatások, amelyek szerint a legénység talán anabiózisnak nevezett, mély álomszerű állapotban lehetett, amikor minimális a szervezet energiafelhasználása. Ez megmagyarázná fiatalságukat, hiszen úgy néznek ki, mintha csak most indultak volna az űrbe. Hogy ha a három űrhajós hihetetlen története igaz, akkor van még egy lehetőség, ami megmagyarázná a fiatalságuk titkát. Persze, ez a lehetőség is meglehetősen bizarrul hangzik: tálán a hitleri Németország képes volt egy, a fénysebességet megközelítő sebességgel száguldó űrhajót megtervezni és megépíteni, ahol az időlelassulás hatásai jelentősek. Itt rögtön emeljük ki, hogy a fénysebességet semmi sem lepheti túl, mert a fénysebesség nem közönséges sebesség, hanem határérték. Tehát ez a legnagyobb sebesség. Hogy a témát jobban megvizsgálhassuk, először nézzük meg, melyek napjaink és a jövő érdekesebb repülési lehetőségei és nehézségei. 1939-ben egy tudós csoport, amely Brit Bolygóközi Társaságnak nevezte magát, elhatározta, hogy Holdra repülő hajót épít. Ma már terveik vannak olyan űrhajókról, amelyekkel távoli csillagokra visznek majd bennünket. Ezek a Föld körüli pályán épülnek majd, és onnan indulnak küldetésükre. Az egyik, az Orion-program, nukleáris robbanóanyagot használ, amelynek robbanása adja a fölgyorsításhoz szükséges lökőerőt. Nem más ez, mint egy hatalmas nukleáris „erőmű”. Ez az elképzelés már régebben is kivitelezhetőnek tűnt, és már fejlesztés alatt állt az Egyesült Államokban, amíg alá nem írták azt a nemzetközi szerződést, ami a világűrben eltiltotta a nukleáris robbantásokat. A Daedalus-program — a Brit Bolygóközi Társaság közelmúltbeli tervezete — energiaforrásként termonukleáris fúziós reaktort használ, ami sokkal biztonságosabb és hatékonyabb, mint a év után, ez annyira sületlenség, hogy szinte már nem is érdemes vele foglalkozni. Kiderül majd előbb-utóbb, hogy egy óriási, külföldről jött hírlapi kacsa áldozatai vagyunk. Annak megítélése, hogy egy ilyen képtelen „hír” mi moaon láthatott napvilágot, nem az én feladatom. De ha mégis egy kisebb elmélkedésbe bocsátkoznék, meg kellene említeni a hibemációt, amellyel az emberi test hosszú éveken át eltartható. A kutatók rájöttek arra, hogy a test és az agy szöveteit különböző hőmérsékletűre kell lehűteni, és ez olyan bonyolult faladat, amit ma sem tudunk még megoldani. A második nagyon lenyeges momentum — amiről elfelejtkezni nem szabad —, hogy a fasiszta Németországnak mnyen fantasztikus világképé volt. A Hörbiger-féle vuág- lcépelmélet szerint a Föld nem gömb, amelyen élünk, hanem gömb alakú üreg a végtelen világűrben, egyszóval valami olyasféle, mint az ementáli sajtban a lyuk. Belső felületén az ember úgy mozog, mint a légy, amely véletlenül jutott be a lámpa üvegbúrájába. Az elmélet szerint a csillagokat csak egy szerencsés véletlen folytán tudjuk megfigyelni, de azok valójában nem is léteznek. Csak a Nap és a Hold létezik, ám a valóságban azok sokkal kisebbek, mint ahogy a csillagászok gondolják. Az urvilágelmélet a Föld domború voltának illúzióját azzal próbálta magyarázni, hogy elhajlanak a fénysugarak. Állítólag Németország fontos személyiségei hitték — közöttük Hitler is —, hogy homorú világban élnek. A fenti ismeretek birtokában megkérdőjeleződik a dolog... Vagyis: gondolhatott-e arra a hitleri Németország, hogy űrhajót küld a világűrbe. Véleményem szerint ezt a lehetőséget teljes biztonsággal kizárhatjuk. Vasné Tana Judit meglevő maghasadáson alapuló nukleáris erőművek. Ma még a földön nincsenek fúziós reaktoraink, de még lehetnek. Jelenleg csak a természetben lehetséges a szabályzott atommagfúzió, mégpedig a csillagok belsejében, ahol hidrogén magok alakulnak át hélium magokká. Az Orion és a Daedalus-űrhajók a fénysebesség tíz százalékával haladhatnak. Ezek a hajók nem tudnának any- nyira közel kerülni a fénysebességéhez, hogy az einsteini speciális relativitás elmélet időlassítási hatásai jelentősek legyenek. (Az elmélet kimondja, ha a repülőszerkezet sebessége eléggé megközelíti a fény sebességét, a jármű utasai számára az idő észrevehetően lassabban múlik, mint az általuk elhagyott bolygón.) És nem valószínű az, hogy ilyen gyors hajók épüljenek a XXI. század közepe előtt. A fénysebességhez közeli csillagközi utazás sokkal bonyolultabb, amelynek megvalósítása — tudósaink szerint — talán ezer éveket is igénybe vehet. Ez a jármű egyfajta csillagközi sugárhajtású repülőgép lenne, ami menetközben felszívja az űrben lebegő hidrogénatomokat, hajtóművében felgyorsítja és az űrbe lövi ki azokat. Csakhogy a csillagközi térben csak tíz köb- centiméterenként találunk egy- egy hidrogénatomot, ezért a tervezett sugárhajtómű csak akkor lenne hatékony, ha beömlő tölcsére több száz kilométer átmérőjű lenne. Egy ilyen szerkezettel már jelentősen megközelíthetnénk a fénysebességet, így az idő jelentősen lelassulna. A Tejútrendszer középpontját — ami 30 ezer fényévnyire van tőlünk — mindössze 21 év alatt, az Andro- méda galaxist 28 év alatt érnénk el. Természetesen a Földön maradtak egészen más időtartamot mérnének: a Tejútrendszer középpontjának eléréséig 30 ezer év telne el bolygónkon. Egy ilyen relativisztikus űrhajóval egyre A rakéta sebességének növelésével (a fénysebesség megközelítésével!) elvileg tetszőlegesen megrövidíthetjük az időt, ami akármelyik távoli csillag eléréséhez szükséges A Daedalus űrhajó. A tervek szerint ez az űrhajó a fénysebesség tíz százalékát érné el. így egy 4 fényév távolságra lévő csillaghoz oda-vissza 50 évig tartana az utazás jobban megközelítve a fénysebességet — 56 hajóbeli év alatt — elvben az egész, a számunkra látható világmindenséget körbeutazhatnánk. A Földön persze ezalatt több tízmilliárd év is eltelne!! Vajon a hitleri Németország elérhetett ilyen eredményeket? Szinte biztos, hogy nem, mert a kikísérletezet V-1 és V-2 rakéták kémiai hajtóanyagúak voltak. Ezeknél a szerkezeteknél a forró égéstermék kiáramlási sebessége korlátozott, ami meghatározza az elérhető legnagyobb sebességet: ez nem lehet nagyobb a gázsugár sebességének néhányszo- rosánál. Az eddig elért legnagyobb rakétasebesség értéke 14,4 kilométer másodpercenként, amit a Pioner-10 űrszonda ért el 1972-ben. Ennél sokkal nagyobb sebesség nemigen várható el a kémiai rakétáktól. Ahhoz, hogy a III. Birodalom tudósai legalább a fénysebesség tíz százalékát elérő sebességű rakétát konstruáljanak, már ismerni kellett volna a maghasadás gyakorlati alkalmazását. De még így is igen kis esélye lett volna annak, hogy az atommaghasadás elvén működő űrhajót építsenek, ugyanis még a mai napig is rengeteg technikai akadály all a megvalósítás útjába. Bár köztudott, hogy a németek is folytattak kutatásokat az atomban rejlő energia felszabadítása és felhasználása érdekében, az emberiség szerencséjére azonban ezen kutatások nem vezettek el a végcélhoz, az atombomba megalkotásához. Nem lenne teljes a kép, ha nem kérdeztem volna meg a szakembert a témával kapcsolatosan. Gesztesi Albert, a budapesti Planetárium tudományos munkatársa így vélekedik: — Nézze, az, hogy a III. Birodalom űrhajósai visszatértek 45