Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

HÍRLAP, 1991. február 23., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Lánybandák Los Angelesben A rock, a gördeszka, az autó­derbik, a hulahopp, a rongyos farmer és a videojátékok szülő­helye most valami sokkal baljó- sabb dolog létrehozója — a lány­bandáké. Los Angeles megyé­ben mintegy 600 banda műkö­dik közel hetvenezer taggal. A rendőrség adatai szerint jelenleg a tagok több mint tíz százaléka 14 és 19 év közötti lány. Ezek a lányok nagyon feltű­nően öltözködnek. A kikészítés fő szabálya, hogy minél vadabb­nak nézzenek ki. Fekete rúzs, fe­kete szemkihúzó, fekete szem­héjfesték. Aztán a hajviselet: egészen magasra tornyozva, lak­kozva. A lányok napközben szűk kordbársony nadrágot és bíbor­vörös szabadidőfelsőt viselnek, éjszaka viszont kitérdelt fiúnad­rágot, pólót, kordbársonypapu- csot, fülükben nagy karikákkal, derekukon kulcs- és bizsucso­móval. És állig fel vannak fegyverez­ve. Pisztolyt, rúgós kést, baseball­ütőt hordanak magukkal, akár­csak férfitársaik. Es használni is tudják ezeket a fegyvereket. Éj­szakánként rendszeresen kerül sor lövöldözésre, rablásra, úton- állásra, kábítószer-ügyletekre és hasonló bűncselekményekre. A számítások szerint az erőszak fo­lyamatosan nő. Los Angeles-ben ezek a lányok egyre nagyobb számban kószálnak az utcákon, egy-egy bandában gyakran több tucatnyian. És egyre gyakrabban követnek el erőszakos bűncse­lekményeket. — Korábban a lányok helye a színfalak mögött volt, visszahú­zódtak, otthon kellett a házi­munkát végezniük — mondja egy vezető bűnügyi tisztviselő. — Ez most változóban van. A lá­nyok bandákat alakítanak, fel­fegyverkeznek, és szabályos csa­tákat vívnak. Sokan közülük szinte bandába születtek, az ap­Hatalom és erőszak — ez Los Angeles nyugati részében garázdál- kodó Colonia Watts Gang nevű banda jelszava, melynek kezdőbe­tűit büszkén mutatják a latin-amerikai lányok juk példáját követik, hiszen az is bandatag volt. Számukra család és banda gyakran ugyanazt je­lenti. De vannak más magyarázatok is. A bandák olyan önbizalmat és azonosságtudatot adnak, ami­lyet a tagok, akik gyakran szét­hullott családokból jönnek, se­hol másutt nem találhatnak meg. Lehet, hogy a lánybandák Euró­pában is divatba jönnek? Az mindenesetre valószínű, hogy a bandatagok külsőségei divatőrü­letet fognak gerjeszteni. Bolto­sok, figyelem! Jobb, ha már most felkészülnek a hajlakk, valamint a fekete színű kozmetikumok és bizsuk iránti kereslet váratlan megugrására! Űrfegyverek a sáskák ellen A tudósok az utóbbi időben megfeszített munkával keresik a Stratégiai Védelmi Kezdemé­nyezés (közismertebb nevén: az űrfegyverkezés) programjának keretében kifejlesztett fegyverek polgári hasznosításának lehető­ségeit. Egy angol hetilap értesü­lései szerint például nagy teljesít­ményű lézerekkel kívánják fel­venni a harcot Afrika és a Közép- Kelet sáskahadaival szemben. A kutatók már régóta keresik az óriási károkat okozó rajok el­leni hatásos ellenszert. A lézer- technika alkalmazásával szinte „megsütik” a sáskahadat. A dög­lött sáska kitűnő trágya, arról nem is beszélve, • hogy így le­mondhatnának a mérgező mű­trágyákról. A sáskák ellen bevethetik a lángszórókkal felszerelt heli­koptereket is. A rajok felderí­tésénél pedig jó szolgálatot te­hetnek a katonai felderítő mű­holdak. Automobil-múzeum Aspang/Wechselben A közlekedéstörténet érdekes színhelye ez a városka. 2500 négyzetméteren 120 darab, 1888 és 1960 között készült au­tót állítanak ki. Az 1888-ból származó kocsitípustól, amely hasonlít a Daimler és Benz által készített első gépjárművekre, az első világháború előtt gyártott Cabrioleteken át a híres Ford T-ig (Tin Lizzie,) melyeket első­ként gyártottak futószalagon, bemutatják az autógyártás fejlő­dését a XX. század húszas évti­zedekig. « Nagyobb teret szentelnek a két világháború közötti gépjár­műveknek, mindenekelőtt az osztrák, cseh, német és francia autóiparnak. Ebből az időből származik a kiállítás egyik min­tapéldánya, az 1938 előtti oszt­rák szövetségi kormány autója, egy páncélozott Graf & Stift. Figyelmet keltő a Steyer Au­tógyár termékeinek széles palet­tája. Egy improvizált versenypá­lyán megtaláljuk a különböző korszakok sport- és versenyau­tóit a mostani Forma-versenyau- atókig. Az emeleten láthatók a második világháborút közvetlen Í megelőző, illetve az azt követő időszakban gyártott kisebb gép­járművek. Nevek, mint pl. a BMW-Isetta, Heikel, Mes­serschmitt, Felber-Möwe épp­úgy képviseltetik magukat a kiál­lításon, mint a Lloyd, Coggomo- bil és az Elektromobil. Egy egész részleget szenteltek például a tűzoltó-autóknak. A lóvontatta tűzoltókocsiktól az Austro-Daimler és a Steyer által gyártott tűzoltó járművekig sok típus látható itt. A gyűjtemény nagyon régi, ér­dekes darabja egy, széntüzelésű gőzlocsoló. Az Automobil Múzeum a Ma­rienplatzon található, nyitvatar­tási idő: szombati napokon 14.00 — 17.00 óráig, vasárnap és ünnepnapokon 10.00 - 17.00 óráig. A múzeumot 20 fő feletti cso­portoknak, iskolásoknak a nyit­vatartási időtől eltérően, előze­tes telefoni bejelentkezés esetén megnyitják. Érdeklődni a 00 43 222 93 16 69/78 telefonszámon lehet Frau Hubemél. 1989 száz legjobb könyve A Knyizsnoje Obozrenyije (Könyvszemle) című tekintélyes szovjet hetilap összegezte az ol­vasók körében meghirdetett or­szágos pályázat eredményeit, és közölte a múlt év száz legjobb könyvének címét. Hogy ez ilyen későn került nyilvánosságra, en­nek a Knyiga Össz-szövetségi Társaság vezetőségének ellenál­lása az oka — ez ugyanis nem merte (májusban) Alekszander Szolzsenyicint „A Gulag-sziget- csoport. 1918-1956” című könyvéért az olvasóközönség dí­jával kitüntetni. Szigorúan tudományos szem­pontból a pályázat eredményei természetesen kétségbe vonha­tók. Az azonban vitathatatlan, hogy helyes képet nyújt a szovjet olvasók rokonszenvéről. Első helyre Vlagyimir Viszoc- kijnak, a népszerű dalnoknak, költőnek és színésznek „Költe­mények és próza” című kötete került. A második helyre — Ma­rina Vlady francia szülésznőnek Viszockijról szóló könyve, a „Szerelmem Viszockij”. Vlagyimir Viszoclrij népsze­rűsége országos jellegű. Dalai, amelyek ostorozzák a hazugsá­got, a képmutatást, kigúnyolják a világ hatalmasságait, a szabad gondolat elfojtóit, amelyek ne­vükön nevezik a kellemetlen dolgokat — az ifjúság himnusza­ivá váltak, az értelmiség és a munkások körében egyaránt el­ismerésre találtak. A jelenleg élő orosz irodalmá­rok közül csak egy író került az első tíz közé: Alekszandr Szol- zsenyicin (az 5. helyre) — a „Gu- lag-szigetcsoport. 1918-1956” című művével. A 3. helyen R. Stilmark igen híressé vált köny­ve, „A kalkuttai örökös” áll. Az­után Alexandre Dumas „Monte Christo grófja”, Valentyin Pikul „A gonosz szellem”, Valentyin Pikul „A kegyenc”, Charlotte Bronte „Jane Eyre”, Vaszilij Grosszman „Élet és sors” és Bo­risz Pasztemak „Zsivágó dok­tor” cúnű műve következik. . A díjnyertes könyvek száma terén a nemrég elhunyt Valen­tyin Pikul író került vezető hely­re — 6 kötettel (6., 7., 17., 38., 56., és 98. hely). Utána követke­zik Alexandre Dumas — 5 kötet­tel (4., 15., 24., 75., és 87. hely). A tavaszi pályázat győztese, Anatolij Ribakov „Az Arbat gyermekei” című műve — az idén a 13. helyre került. A száz legnépszerűbb könyv szerzői között egyetlen latin­amerikai, ázsiai vagy afrikai író sincs. Sőt még a Szovjetunióban olyan látszólag népszerű író, mint Garda Marquez, sincs eb­ben a listában. Kafka könyvei sem szerepelnek a legjobbak kö­zött. A feketepiacon szédületes árat fizetnek értük, úgy látszik azonban, az átlagolvasó nem érti meg az avantgárdot. A pályázat eredményei eléggé meggyőzően bizonyítják, hogy mi érdekli a mai olvasót. Első­sorban a történelem. A távoli múlt és közelmúlt. A politikai és közönséges krimi, a fantaszti­kum, a kalandregény. Szintén meglehetősen egyértelmű követ­keztetés az, hogy az olvasót az érdekes írások vonzzák — ez a fő kritérium. A szovjet embernek sokáig nem volt joga a választásra, gyakorlatilag kénytelen volt azt olvasni, amit a maga£ párt- és kormányvezetőség jóváha­gyott. Ma jogot kapott a válasz­tásra, és természetesen a legér­dekesebb és leginkább lebilin­cselő írásokra fordít figyelmet, arra, ami valóban izgatja, amit valóban olvasni akar. Az erköl­csi tanulságot tartalmazó, ne­velő jellegű, komoly könyvek ma nyilván nem divatosak. Ezt valószínűleg a társadalomban manapság uralkodó, feszült légkör is elősegíti. Az emberek kikapcsolódást keresnek, leg­alább egy időre el akarnak me­nekülni a mindennapos gon­dok elől. De még az elmondot­tak figyelembevételével is nyil­vánvaló az, hogy a jövő az érde­kes könyvé. Semmilyen gondo­lat, még a legokosabb fejtege­tés sem kelti fel a szabad olvasó figyelmét, ha nem érdekes, ha nincs megfelelő formába önt­ve. Gávriil Petroszjan a Krím gyöngyszeme Karadag — A Karadagi Természetvédel­mi terület a Krím félsziget déli partvidékének egyik legfestőibb része. Nem véletlenül tartják számon a világörökség legszebb emlékei között. A festőművé­szek és fotográfusok szerint Föl­dünkön csupán két-három vidék vehetné fel vele a versenyt. A védett területet 1979-ben létesítették. Jelenleg 1369 hek­tárnyi összterületet foglal el, eb­ből 769 hektár szárazföld és 600 hektárnyi a Fekete-tenger vízte­rülete. Ennek a sajátos természetes geológiai képződménynek a he­lyén 180 millió évvel ezelőtt mű­ködő vulkán volt. Karadag ma a féldrágakövek gazdag lelőhelye, köztük a kalce- don, amelynek egyik változata a híres karadagi kameol és achát. Olyan ritka növények találhatók itt, mint a magas borókafenyő vagy a krími fenyő. Miután a te­rületet elzárták a turizmus, az idegenforgalom elől, azóta ismét nő a búbos kárókatonák száma a területen. Ezek az állatok is be­kerültek már a Szovjetunió Vö­rös Könyvébe. Az utóbbi időben a terület a Szovjet Tudományos Akadémia dél-tengeri biológiai intézetének karadagi tagozatához tartozik. A kutatók között biológusok, bo­tanikusok, zoológusok, geológu­sok és más tudósok dolgoznak.----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------7" Hétvégi minikrlmf __________________________ A ndrea Golling Gyilkosság a szomszédban „Miért nem vette fel Pacholt a telefont?” Greta újból lenyomta a gombot, aztán újból tárcsázott, és a házmestert hívta a földszin­ten — Pa...cholt — hallotta a re­kedt hangot a kagylóból. — Na végre! A férfi hangja most is úgy csengett, mintha be lenne rúgva. — Greta Höhner vagyok az ötödikről — mutakozott be a lány. — Pár perccel ezelőtt Mánk asszonytól kiabálást hallottam. Először azt hittem, hogy talán a tévé túl hangos, de... szóval nem nyitott ajtót. — Hát... ha nem nyitott ajtót, akkor... — motyogta a házmes­ter, mert nagy fáradságába ke­rült, hogy ne artikulátlan hango­kat adjon. — Meg kell néznünk, hogy mi történt vele! — mondta Greta élesen. — Talán rádőlt valami. — Én éppen borotválkoz­tam... és éppen fürdéshez készü­lődtem. De amíg felöltözöm, szí­vesen odaadom magának a nagy kulcscsomót. ’’Részeg alak” — gondolta Greta, amikor egy perccel ké­sőbb már a házmester ajtaja előtt állt. Pacholt a résen keresztül nyúj­totta ki a kulcscsomót. Fürdőkö­penyben volt, és több helyen vér­zett az arca. Borotvahabos volt a füle. __ — Itt.... tessék a kulcsok.... — hörögte. — Ilyen állapotban, mint most maga, nem szabadna bo­rotválkozni. Hisz ez életveszé­lyes — szidta össze a lány. Greta kinyitotta Elisabeth Mánk lakásának ajtaját. És meg­pillantotta az asszonyt. Ponto­sabban a lábujjait... Felfelé áll­tak... Greta minden ízében re­megni kezdett. Csak nagyon las­san csökkent a rémülete... * * * — Mánk asszony kabátban volt — mondta Flemm felügyelő. -=■“ Vásárlásból érkezett haza, és tetten érhette a lakásban a betö­rőt. Mánk asszony erős, határo­zott nő volt. Szembeszállt a gyil­kosával. A körmei letörtek. Vér­nyomok vannak a kezén. A be­törő elég hosszú időt tölthetett a lakásban. Mindent feltúrt. Meg­lepő módon azonban az ajtón nem találtunk erőszakos behato­lásra utaló nyomokat. — Ezt meg tudom magyaráz­ni — mondta Greta. — Egy hete már járt itt egyszer a rendőrség. Egy hete ugyanis Mánk asszony kézitáskáját ellopták az áruház­ban. Akkor ő gyorsan taxiba ült, és hazajött, de a betörő gyorsabb volt. A táskában talált kulccsal bejött a lakásba. Kétezer márkát vitt el és ékszert. Flemm megrökönyödve né­zett rá. — És nem cserélték ki a zárat? Mivel a betörőnek van kulcsa, visszajöhet újra! Greta vállat vont. Flemm só­hajtott. — Senki sem találkozott ide­gennel a házban? Persze, ebben az időben alig van otthon valaki, a házmester pedig nincs beszá­mítható állapotban. — Tájt részegen fekszik most is — erősítette meg a felügyelő szavait Greta. Minél jobban esteledett, a lány annál nehezebben bírta egyedül a lakásban. Felhívta egyik barát­nőjét, és azt mondta, hogy nem­sokára felugrana hozzá. Lement lifttel a ház alatti garázsba. Pacholt a Golfja mellett állt, és egy nagy bőrönddel bajlódott éppen. Amikor a házmester megfordult, Greta jól láthatta az arcát. Egy pillanatra úgy érezte, a lába felmondja a szolgálatot. Aztán visszalépett a liftbe, és megnyomta a gombot. Pacholt utána indult, de az aj­tó becsukódott az orra előtt. Greta lélekszakadva rontott be a lakásába, és a telefonhoz szaladt. Flemm még szolgálatban volt. — Nem, a házmestert nem lát­tam, mert ugye... Szóval maga azt gondolja? — Azt hazudta, hogy borot­válkozásnál vágta meg magát — lihegte Greta. — De most tisztán láttam, azok karmolásnyomok voltak. Ha Mánk asszony körmei letörtek... akkor... ugye...? Ért engem? Nem a kulcstolvaj volt itt, hanem Pacholt. Azt hitte, hogy ő nem fog gyanúba keve­redni. A kulcscsomójával bárho­vá bemehet. Most menekülni próbált, ó... — a lány hangja megcsuklott. ijedtében megfor­dult, amikor hallotta a zajt. Pa­cholt állt mögötte. A kulcscsomó még a kezében volt. Az arca puf- fadt és sápadt. — Én... — Greta hangja re­megett — én mindent megmond­tam a felügyelőnek. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Pa­cholt rátámad. De aztán elrohant. Egy órával később elkapta egy cirkáló rendőrautó. (Zahemszky László fordítása)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom