Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-22 / 45. szám

---»:.....................—------------------------­HÍRLAP, 1991. február 22., péntek T UDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT 115 esztendeje, 1876. február 15-én egy különleges találmányt jelentett be Ameriká­ban a Bostoni Szabadalmi Hivatalba Alexander Graham Bell. Süketnéma intézeti pe­dagógus volt, majd egyetemi tanár lett a telefon feltalálója. A véletlen sietett segítsé­gére, hiszen hosszú éveken keresztül próbálkozott, míg szorgalmas kísérletező kedvét szerencse kísérte. Szabadalma nyomán a telefon elindulhatott diadalútjára. A véletlen szülte szabadalom A távírÓMjíiásbóS — telefon lett ­Nevezetes város a skóciai Edinburgh. Ott született 1847. március 3-án Alexander Graham Bell, apja süketnéma-tanár volt, aki egész fiatalon Skóciából vándorolt ki fiával Amerikába. Az ifjú Bell Bos­tonban szintén süketnémákat oktatott, az apjától tanult szájleolva­sási módszerrel. Tanítása során sokat foglalkozott a hang mechani­kájával és fizikájával. Kísérletei során jutott el tulaj­donképpen a telefon feltalálásá­ig. Találmányának lényege tulaj­donképpen egy patkó alakú mágnes volt, amelynek sarkára kis acéllemezt erősített, és ez a másik sarok előtt szabadon mo­zoghatott. A szomszéd szobából az ott elhelyezett hasonló mág­nesről vezetett árammal akart rezgéseket előidézni az acélla­pon. 1875 nyarán, pontosan jú­nius 2-án Bell a fekvő mágnest figyelve, meglepő kattanást hal­lott. Mintha egy acéllemezen koppant volna valami. Besietett a másik szobába, ahol munkatár­sa és asszisztense, Watton kezelte a készüléket, és véletlen mozdu­lattal kattanást idézett elő az acéllemezkén. A hangrezgést át­vette az elektromos rezgés, és a villanydrót elvitte a hangot a szomszéd szobába. A távíróújí­tásból telefon lett. Bell és Watson másnap már hatvan méter távolságból váltott hangokat egymással, és miután Bell már évek óta foglalkozott az elektromos hangátvitel problé­májával, a fejlesztés gyorsan ha­ladt. 1876 elején már négy kilo­méter távolságra jutott el a hang. A véletlen is segítségére sietett. Február 14-én véletlenül meg­lökte a dolgozószobája asztalán álló üveget, kiömlött belőle a víz, és Bell ijedtében kárt tett az adó­készülékben. Rémületében asz- szisztensét, Watsont hívta, meg­feledkezve arról, hogy nincs a közelében. A helyzetet a korabeli írók így örökítették meg az elbe­szélések szerint: — Watson, gyorsan jöjjön ide, szükségem van magára! — kiál­tott Bell. Watson néhány perc múlva zi­lálva és lelkesen lépett be a dolgo­zószobába. Kiderült, hogy hal­lotta főnöke szavait, pedig az épület másik végében tartózko­dott. Ugyanis ott volt a vevőké­szülék, amely az addigi néma­ságból hirtelen és váratlanul Bell hangján szólalt meg. Még aznap éjjel naplójába a következőket írta: „Megszólalt a készülékem, mint gyakran a fel­fedezéseknél, a végső megoldást a véletlen adta meg. Mr. Watson lenyomta a csengő gombját, az ellenpólusok összeolvadtak, és az elektromágnes magához rán­totta a csengő nyelvét. Amikor Watson a nyelvet el akarta szaba­dítani, a mágnesben rezgés kelet­kezett. A véletlen folytán az elektromos áram megszakítás nélkül haladt a mágnesen és a dróton át. A rugók mozgása megváltoztatta az áram intenzi­tását, és ez a szomszéd szobában a jelzőkészülék csengőrugójában rezgési jelenségeket idézett elő. Megvan a végleges megoldás el­ve...” Egy nappal később, február 15-én reggel Bell elindult a Bosto­ni Szabadalmi Hivatalba, hogy benyújtsa találmányát. A készü­lék ugyan még nem „szólt", de az elv biztos volt, amelyet így írt le: „A hang vékony vaslemezt rez­zented meg, miáltal egy közel lévő mágnes segítségével a vezető drót­ban áram keletkezik, melyben erősíti vagy gyengíti, hogy ez a sarka mellett lévő másik vékony vaslemezben ugyanolyan rezgé­seket idéz elő, mint amilyen a hangoktól megrezegtetett lemez rezgései voltak...” Ugyanezen a napon nyújtotta be Salem városá­ban Elisha Gray szabadalmát, a „Hang elektromos úton történő továbbítására.” A szabadalmi szervezetben megállapították, hogy a két találmány elve azonos, de miután Bell néhány órával előbb nyújtotta be szabadalmát, így 1876. március 7-én a fiatal ta­nár kapta meg ehhez a jogot. A szabadalom tehát már meg­volt, de a telefon még nem szólt. Végre három nappal később, 1876. március 10-én elhangzott a két szoba között a világ első te­lefonbeszélgetése. Bell a telefon­nak csak a fizikai alapjait találta fel. Továbbfejlesztésében nagy szerepet játszott Edison, aki a te­lepáram alkalmazásával fokozta a hangerőt, és szénmikrofonjával már torzításmentes beszéd köz­vetítésére is alkalmassá tette. A telefon azonban ebben az időben nem volt több, mint beszédes távíró, a két pont közötti beszéd továbbítására alkalmas készü­lék. Általánosan használhatóvá a magyar Puskás Tivadar talál­mánya tette. 1877-ben ő vetette fel Edisonnak a telefonközpont ötletét, amely ma már elválaszt­hatatlan a telefon fogalmától. Alexander Graham Bell 1922. augusztus 1-jén halt meg Új- Skóciában, Baddeck városában. Ám találmánya óriási előnyt je­lentett és jelent ma is az emberi­ségnek. (mentusz) „Uramisten, ez beszél!” 1876-ban ünnepelte az Egye­sült Államok népe függetlenségi nyilatkozatának századik évfor­dulóját. Ezt az alkalmat használ­ta fel az amerikai technika, hogy seregszemlét tartson az új talál­mányokból. Erre Bell késő je­lentkezett, hiszen telefonja még alig készült el. így a kiállítási te­remben sem volt hely számára. Csupán egy sarkot biztosítottak neki. A kiállítás során a látoga­tóknak csupán töredéke jutott el oda, és azok közül is csupán né­hány állt meg Bell készüléke előtt. A messzeszó/ó, a telefon nem keltett feltűnést. A feltaláló egyetlen reménye az volt, hogy a szakértő bizottság, amelynek fel­adata a kiállítás összes találmá­nyait felülvizsgálni, értékeli majd felfedezését. Ezáltal a hang elekt­romos továbbításának lehetősége ismertté válik. A szakértő bizottság azonban a kiállítás zárónapján sem tudott meglátogatni minden feltalálót. Legtöbbjük még pillantásra sem méltatta Bell találmányát. Amaz akkori leírások szerint valami mégis történt. Egy magas, ele­gáns férfi megkérdezte Bell fele­ségétől, aki ott tartózkodott a te­rem sarkában férjével: — Mondja, hölgyem, mi ez? — Tessék a kagylót a füléhez szorítani — hangzott a válasz. A férfi mindezt megtette, mi­közben Bell felemelte a kagylót, és beleszólt a készülékbe. — Uramisten, ez beszél! — ki­áltotta a férfi, és hangja betöltötte az egész kis helyiséget. A bizott­ság tagjai visszafordultak a kiál­lításra, majd ketten is odasiettek Bell pultja elé. Néhány perc múl­va Sir Henry villamossági szakér­tő kimondta, hogy ez a találmány a kiállítás szenzációja. A híres tudós, Lord Willam Thomson odalépett Belihez, átkarolta, és gratulált. Ezzel a telefon elindult diadalútjára... Amikor Magyarországon először használták Gazda 1stván tudománytörténész Kuriózumok a magyar művelődés történetéből címmel nemrég megjelent könyvében érdekes feljegyzés olvasható. A Gazdasági Lapokban 1878-ban cikk jelent meg magyar nyelven, ilyen címmel: Telephon ügyében. Valószmifleg senki sem figyelt fel e kis írásra, szer­zőinek neve a gazdasági szakemberek előtt amúgy sem volt ismert. A cikket ugyanis egy 21 éves gé­pészmérnökből lett csillagász, Gothard Jenő írta. Azért is érdekes ez az évszám, mert a cikkből ki­tűnik, hogy az amerikai Bell 1876. február 14-én nyújtotta be szabadalmi kérelmét a telefonra, és az oltalmat március 7-én kapta meg. Angliában szep­tember 7-én vált ismertté a telefon elve, az Egyesült Államokban október 9-én volt az első nagyobb tá­vú beszélgetés. Az első telefonközpont 1877 máju­sára készült el Bostonban, az első angol telefonköz­pontot 1879 januárjában adták át, a párizsit június 26-án, a budapestit pedig 1881. május elsején. 1878-ban a Szombathely melletti Herényben élt fiatalember, Gothard Jenő úgy gondolta, hogy a na­gyobb gazdaságokban érdemes telefont használni. Be is bizonyította. Öccsével, Gothard Sándorral együtt megépített egy két kilométer hosszúságú vo­nalat, amelyben a szombathelyi premontrei gimná­zium tanára, Kunc Adolf is segített nekik. Amikor a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyű­lésére került sor Szombathelyen, a működő telefont már be is tudták kapcsolni az érdeklődőknek. Nem kisebb szakember, mint Jedlik Ányos kalauzolta az ámuló vendégeket arra a bemutatóra, amelyet 1880. augusztus 26-án tartottak, és főszereplője a telefon volt. Négy évvel később Gothardék telefonhálózatu­kat az általuk készített kronográffal továbbfejlesz­tették. Ez a műszer távolsági beszélgetéseket tett le­hetővé. Herény és Csorna, valamint Herény és Ógyalla között sikerült is a telefonvonalat kiépíte­ni. Az utóbbi helyen Gothard Jenő mestere, Kon­koly- Thege Miklós dolgozott, és az összeköttetés a két csillagda között jött létre. A telefon Amerikából indult világhódító útjára, ezután Párizs, London és Zürich következett. Negyedikként pedig Szombat­hely! Mozipremierek A kubai fővárosban, 1958-ban, a forrada­lom idején játszódik a Havanna című színes amerikai filmnek a cselekménye, amelynek főszereplője Robert Redford. Ide érkezik egy szerencsejátékos, hogy lejátssza élete legna­gyobb kártyapartiját, s hogy hatalmas foga­dást tegyen — egy nőre... Romantikus és drá­mai töltetű a film, amelynek rendezője Sydney Pollack. A kalandos történetet az Uránia nézői tekinthetik meg. A 21. századról szól a Kedves ellenségem című amerikai produkció, amely a legfris­sebb sci-fi a vásznon. A Föld és a Dracon bolygó lakóinak háborúja áll a középpont­ban. Egy heves égi csata után a hátramara­dottak barátságtalan bolygóra kerülnek, s rá­döbbennek: csak akkor élik túl a szenvedése­ket, ha gyűlöletüket legyőzik, s egymást pró­bálják megérteni, tisztelni... A fantasztikus filmet az Uránia mutatja be. Programbörze Kiállítások, tárlatok Az I. Magyar Látványtár kiállításán, az egri ' űtkovics-házban négy festő — Ganczaugh Miklós, Hortobágyi Endre, Román György, Swierkiewicz Róbert— képei fogadják az ide betérőket. * A Megyei Művelődési Központ fotószakköre az 1990-es év legsikere­sebb alkotásait tárja a látogatók elé az intézmény második emeletén. * Ugyanitt kereshetik fel a Választásoktól napjainkig című fotótárla­tot is. * A Harlekin Bábszínház legkedveltebb mesealakjait, figuráit láthatják kicsik és nagyok az egri Gyermek-Szabadidőközpontban. * V. Delast Elena festőművész rajzait a gyöngyösi Richter-gyógyszer- tárban tekinthetik meeg. * A Mátra Szálló éttermében a Gyöngyösi Műhely két tagjának, Tóth Máriának és Klincsek Zsuzsannának az alkotásai kaptak helyet. * Ugyancsak a Mátra „fővárosában”, á mű­velődési központban a Jászberényi Tanítóképző Főiskola és a buda­pesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola rajzversenyének leg­sikeresebb darabjait mutatják be. Szórakoztató programok A Mátravidéki Természetvédelmi Klub következő témája ma délután hat órától az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája címet vi­seli. * Egerben a Gyermek-Szabadidőközpontban szombaton dél­után 2 órakor Lutra- és Barbie-klubba várják a kisdiákokat. Matrica­csereberére és -vásárlásra is van lehetőség. Ugyancsak itt, délelőtt 9-től a Jeles napok, megtartó ünnepek sorozatban a farsangtól húsvé- tig tartó szokásokat elevenítik fel a résztvevők. * Az MMK Hyperon sci-fi klubjában műveltségi vetélkedőt rendeznek szombaton délután 4 órától. Tizenévesek tárlata Az Egri Ifjú­sági Ház Kis- galériájában a tehetséges fő­iskolai hallga­tók után a középiskolá­sok, a Gárdo­nyi Géza Gimnázium legjobb rajzo­sai mutatkoz­nak be mun­káikkal. Fel­vételünkön Bujdosó And­rea végzős di­ák alkotása látható. * (Jakab László reprodukciója) Politika — címlapokban Az egri Helyőrségi Művelődé­si Otthon klubtermében kerültek paravánra a tekintélyes hetilap­nak, a Heti Világgazdaságnak, betűnevén a HVG-nek a címol­dalai az 1990-es évből. Sokakban felmerülhet a kér­dés, hogy a képzőművészeti kiál­lításokhoz, tehát a festőkhöz, szobrászokhoz idomított közön­ség és környezet hogyan fogad olyan összeállítást, amely nem műalkotásokat sorakoztat fel a nézőközönség előtt, hanem „csak” összegyűjti a sokak által forgatott HVG „cifferblattjait”, azaz az első oldalait, ahol rend­szerint egyetlen szóból álló szlo­gen, esetleg kiegészítő ábra, ka­rikatúra, grafikai eligazító hirde­ti az arra a hétre megálmodott vagy pontosan megfogalmazott fő témát. Ami természetesen egybevág mindig a lap újságíró­gárdájának érdeklődésével, leg­többször keményen kimondott ítéletével is. Azt már évek óta megszoktuk, hogy a szaklap nem rejti véka alá rosszallásait, prog­nózisokat is kivetít erre vagy ar­ra, ilyen vagy olyan kérdésben, nemegyszer attól sem riadva visz- sza, hogy kongassa — ha humo­rosan is, reménykedve is — azt a bizonyos vészharangot. Amelyet nem a hatalom ellenére, hanem azért kongat, hogy bajba jutott önmagunkon segítsünk már va­lahogyan. Ha néha mégis olyan érzés fog el bennünket, mintha minden erőlködésünk csak any- nyit érne, mint annak a bizonyos fuldoklónak a végső mozdulata, hogy a saját hajánál fogva szeret­né kihúzatni magát a végveszély­ből, azért minden leírt szó, ötlet, elképzelés, logikai sor vagy számadat mögött ott pislákol az a bizonyos remény, amely nélkül elképzelhetetlen az élet, a földi létnek ez a mindennapi vessző­futása. Amit néha kész csodának kell felfognunk, hiszen bő évtize­de mondogatjuk egymásnak, és nem is egymás között, hogy tisz­tára a ráfizetésből élünk meg. Bár nehezen tudtuk körüljárni a zsúfolt helyiségben a paravá­nokat, nem vesztettük el jóked­vünket a parányi gyűjtemény lát­tán, nem hagyott el a humorérzé­künk sem. Úgy gondoljuk, ez a célzatosan köznapi tárlat, ez a politikára is, gazdaságra is ban­dzsító szellemes anyag ráébreszti látogatóit arra, hogy a nyitott és megválaszolt, netán megvála­szolatlan kérdésektől nem sza­bad és nem is illik irtóznunk, mert csak akkor és csak úgy jut­hatunk nyíltabb lélekkel köze­lebb minden politikai kérdéshez, a mi személyes aggodalmaink, bizonytalanságaink, ránk nehe­zülő gondjaink ábécéjéhez és megoldásához is, ha ráébre­dünk: minden országos gond nagy zsákjában ott van a miénk is. Nemcsak a T. Háznak, a kifá­radó szakembereknek kell gyöt­rődniük a szófacsarokba és oly­kor gúnyos grafikákba csoma­golt problémák megoldásával, hanem magunknak is bele kell helyezkednünk a „harci helyzet­be”, és több oldalról mérlegelve kell sakkoznunk zsebünk, napi életünk politikai és gazdasági „herkentyűi” fölött. Amíg bújuk ideggel és lábizmokkal a futást az áremelés mellett és ellen. Hótaposó túrák A Bükki Vörös Meteor SE termé­szetjáró szakosztálya vasárnapra hótaposó bükki túrát hirdetett. A 16 kilométeres táv állomásai: Bánya­hegy autóbusz-meg­álló — Nagymező, sí­ház — Feketesár — Olaszkapu — Geren- navár — Bérei út — Szilvásvárad. Az ér­deklődők Nemes Gyulánál jelentkez­zenek 6.50-kor az egri autóbusz-állo­máson. A Gyöngyösi SE természetjárói is va­sárnap kirándulnak, de ők a Mátrába ve­szik útjukat. Hársy István és Hugyecz Gábor kalauzolja majd a résztvevőket, akik a következő he­lyeket érintik majd a 14 kilométeres sza­kaszon: Kékestető — Négyeshatár — Hol­lókő — Pálosveres- mart — Mátrafüred. Találkozó 7.45-kor a gyöngyösi autóbusz­pályaudvaron.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom