Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE 1991. február 2.. szombat Szoknyák hőse, Szaddám Húszéin Aki beszél, meghal Gyermekeket küld háborúba, és mérges gázokkal tömeggyilkosságokat követ el. Ez Szaddám Húszéin, a „bagdadi mészáros”. Milyen ember Húszéin, aki lángba akarja borítani a világot? A Bild der Frau felfedi: milyen félj és apa Szaddám? Miért fenyegeti halállal számtalan szeretőjét? Hogyan nevelte hatéves fiát a gyilkolásra? Szaddám legkisebb lányával, Halával. A diktátor lányait is felhasználja politikai céljaira. Egyikük a védelmi miniszterhez ment férjhez, így a vej biztosan hű marad apósához. A derék bagdadi polgár mintaképe? Ez a férfi — amint azt képekkel gazdagon illusztrált és önmaga által jóváhagyott, Londonban angolul kiadott életrajza állítja — tulajdonképpen teljesen normális. Érti a tréfát, van humorérzéke, odaadó hitves és önfeláldozó családapa. Ha hivatali ügyei engedik, a hét végén mindig családjának szenteli magát. Szaddám a fotókon hol pajkosan lefröcsköli gyermekeit, hol motorcsónakázik velük. A családi albumba való felvételen széles mosollyal feszít hitvese mellett egy fehér ke- reveten két fia, három lánya, ve- jei, menyei és unokái körében. Vagyis olyan házastárs és családapa, amilyent minden nő áhít magának. És felesége csupán egyetlen kivetnivalót talál benne — legalábbis a hivatalos önbemutatás szerint —, nevezetesen azt, hogy „sokszor vonakodik a kerti munkától.” Szaddám Húszéin tehát a derék bagdadi polgár mintaképe? Ez egyszerűen nem lehet igaz. Az olyan embert, aki így él, nem nevezik mészárosnak, tolvajnak, őrültnek, nem hasonlítják Hitlerhez. Amennyiben igaz az, hogy az apa tükörbe néz, ha a fiára pillant, akkor a 29 éves Udajt, a diktátor legidősebb fiát kell jobban szemügyre vennünk. Három gyilkosság — 25 évesen Iskoláséveit Udaj a külön az ő számára kialakított, heverőkkel és értékes szőnyegekkel luxus módra felszerelt osztályteremben töltötte, ahol még egy kólaautomata is a rendelkezésére állt. Később apja egy olasz gyártmányú Lamborghini sportkocsit ajándékozott neki. Ezzel az autóval rendezett Udaj hajtóvadá- szatot a lányokra. Ha az utcán megtetszett neki egy lány, vazallusaival elhozatta magának. Egy iskolatársa szerint: „Az a lány, aki vonakodott, hogy a kedvére tegyen, bízvást számíthatott rá, hogy rokonai közül nyomtalanul eltűnik valaki” A következő években Udaj a gátlástalan szoknyavadász kétes hírnevét szerezte meg magának, s ez akkor sem változott, mikor feleségül vette az alelnök lányát. Ivászatairól az egész országban beszéltek. Még 25 éves sem volt, és már három ember vére tapadt a kezéhez. Hogyan süllyedhetett erkölcsileg ilyen mélyre egy fiatalember? Mindehhez apja a kulcsfigura: Szaddám a fiút már hatéves korában magával vitte a kínvallatásokra. S apa és fia még most is olyan videók mellett lazítanak hétvégenként, amelyek kínzásokat és kivégzéseket ábrázolnak. Szaddám, aJkit kevélyen merede- ző bajuszáról Dark Gable-nak is hívnak (az egykori amerikai amorózó filmszínész, Dark Gable nevének parafrázisában a „dark” szó „sötétet” jelent. — A ford.), honfitársai körében szintén nagy szoknyavadász hírében áll. „Futószalagon jönnek a barátnői, akiket mindenesetre hallgatásra kényszerítenek” — mondja erről egy nyugati diplomata. Azok a nők, akik nem tartják be a hallgatás törvényét, eltűnnek a képmezőből. Szajjida nem túl népszerű Felesége, Szajjida, aki majd harminc éve mindezt végigcsinálja Szaddámmal, a diktátor egyik unokanővére. Szaddám akkor vette feleségül, amikor Kairóban élt száműzetésben — oda szökött 1959-ben, az akkori iraki diktátor, Kasszim ellen végrehajtott merénylet után. Miután Szaddám 1963-ban visszatért Bagdadba, Szajjida az ura parancsára csöndben a háttérben maradt. Szaddám gondoskodott róla, hogy egy iskola igazgatónője legyen. Még akkor is ott dolgozott, amikor félje már régen Irak elnöke volt. Egyébként alig kerül az iraki nyilvánosság elé, és a nép nem táplál különösebb érzelmeket „atyja és vezére” szőkére festett hajú hitvese iránt. Sőt, egy hivatalos kormányszóvivő szerint nem is nagyon szeretik. És ezt rögtön meg is magyarázza: „Mi, iraki férfiak, nem szeretjük különösebben asszonyainkat. És ehhez szilárdan tartjuk magunkat.” Államvizsgájára testőrei kísérték A hiú „bagdadi mészáros”, aki újabban Mohammed próféta egyenesági leszármazottjának tünteti föl magát, azonban annál jobban szereti önmagát. Különösen kedveli a méret után készült selyem- és vászonruhákat, amelyeket külföldről rendel. Régebben a legdrágább kairói szabókat elhozatta repülőgépen Bagdadba. Az önmaga által kinevezett marsall és az „arab nemzet lovagja” a hivatalban előszeretettel visel elegáns, olívzöld egyenruhákat, amelyeket saját maga tervez. Micsoda megtévesztő csomagolás! A tartalom ugyanis meglehetősen sivár: Szaddám csak kilencéves korában kezdett iskolába járni, de tizennégy éves korára már abba is hagyta. Hivatásos tiszt szeretett volna lenni, de csekély szellemi képességei miatt nem vették fel a kadétiskolába. Mindezek ellenére 25 éves korában eltökélte magában, hogy jogot tanul. Jó politikai kapcsolatai révén valóban bejutott az egyetemre. Diplomáját mindenesetre csak 32 évesen kapta meg, egy évvel azután, hogy pártja, a Baath hatalomra került, ő maga pedig Irak alelnöke lett. Államvizsgáján testőrei kíséretében jelent meg — kezében pisztollyal. Ügy tette le az államvizsgát, hogy a megfélemlített professzorok ezután egyetlen kérdést sem tettek fel neki. így lett „ügyvéd”. Fegyverrel a kezében csinálta meg politikai és katonai karrierjét is. Egymás után végeztette ki a minisztereket és a tiszteket. Egy tábornokot, aki az általa kitervelt hadművelet rizikóira hívta fel a figyelmét, állítólag a helyszínen saját kezűleg agyonlőtt. Szaddám marsalli egyenruhában kedvenc fiával, Udajjal, aki a kuvaiti agresszió során is állandóan apja oldalán volt látható, mint az elnök legközelebbi tanácsadóinak egyike. Eddig kiderítetlen okokból lezuhant egy kegyvesztett tábornokokat szállító repülőgép is — a szerencsétlenséget senki sem élte túl. Udaj, az iraki labdarúgószövetség elnöke Szajjida Szaddám árnyékában, vele együtt tette meg ezt a véres utat — és több volt egyszerű szemlélőnél. Amikor kedvenc fiuk, Udaj elkövette a harmadik gyilkosságot is, és Szaddám végre nem gördíthetett akadályt letartóztatása elé, Szajjida ezt mondta: „Miért csukatod le? Nem az első eset, hogy megölt valakit! És nem őaz egyetlen a családban, aki ilyesmit tett!” Udaj ezúttal egy testőrt rugdosott halálra, aki atyjának új szeretőt közvetített. Felesége tanácsára Szaddám a gyilkosság 17 szemtanúját tartóztatta le; egyikük meghalt a börtönben. Udajnak pedig megkegyelmezett, és kinevezte a titkosszolgálat főnökének. Udaj nemsokára elnöke lett az iraki labdarúgó-szövetségnek és a nemzeti olimpiai bizottságnak is. „Ha azt hiszik, hogy Szaddám Húszéin egy szörnyeteg, akkor még nem ismerik a fiát”— írta a minap a Sun című angol lap. És a Bibliának ezúttal is igaza van: „Hogy valaki milyen férfiúvá lett, az meglátszik az utódján...” (A Bild der Frauból fordította: Zahemszky László) A jóságos Vezér és Atya „megáldja” egy katona anyját. Irán ellen Szaddám 12 éves gyermekeket is küldött a véres csatákba. Vidéki kirándulás. Szajjidával (balra), akinek pontosan nem ismerjük a korát, Szaddám Bagdad környéki parasztoknál tesz látogatást. Kedélyesen szürcsöli teáját. Középen két kislánya, akik időközben felnőttek. „A nyomozás nem igazolta bűncselekmény alapos gyanúját” Főügyészségi határozat a noszvaji ügyben Hónapokig téma volt a kezdeményezés, s meglehet, az elhúzódó ügy lezárása nem igazán nyugtatja meg a résztvevőket. Noszvaji polgárok egy csoportja — a községben lévő pártszervezetektől támogatva — 1989 augusztusában fordult közérdekű bejelentéssel a Legfőbb Ügyészséghez. Bűnvádi eljárás megindítását követelték, és az elsikkasztott összegek visszafizetteté- sét a helyi tanács, illetve önkormányzat számlájára. Az esetről — amely kétségkívül sokáig feszültséget tartott fenn a településen élőkben — tavalyjúnius 19-i és 20-i számunkban számoltunk be olvasóinknak. Egyúttal arra is ígéretet tettünk, hogy tájékoztatást adunk a feljelentést követő vizsgálat eredményéről. Nemrég foglaltatott írásba a Heves Megyei Főügyészségen az ügyet lezárni hivatott határozat. Érdemes röviden idézni a feljelentőlevélből: „...Az 1989 márciusában megtartott falugyűlés — a tanácsi pénzeszközök felhasználásának ismertetése után — viharossá fokozódott. A jelenlévőkben kétség támadt az iránt, hogy a milliók és százezrek mögött nincs olyan értékű munka, mint amennyibe került a kivitelezés...” Az aláírók úgy vélték, hogy mindebben a leváltott tanácselnök, Singlár József és az általa oly igen kedvelt gazdasági munkaközösség a ludas. Kérték azt is, hogy „...a hatóságok ne csak azt vizsgálják ki, a számlák a tanács vezetői és a műszaki ellenőr által igazolva vannak-e, hanem azt is, hogy a kifizetett összegek mögött milyen munkák vannak vagy nincsenek elvégezve...” A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya kezdte meg a történtek kiderítését. Arra igyekezett választ keresni, vajon megállapítható-e sikkasztás, illetve hűtlen kezelés bűntette. Ennek tisztázására szakértőket rendelt ki, akik tüzetesen áttanulmányozták az építési számlákat, ellenőrizték az elvégzett munkákat. A műszaki, a könyv-, illetve az árszakértő egyaránt arra a következtetésre jutott, hogy a számlák arányban állnak az elkészült munkákkal. A noszvajiak azonban — továbbra is az igazságot keresve — nem elégedtek meg, sokkal inkább vitatták a szakértői vizsgálatok megalapozottságát. Konkrét tényeket igyekeztek felsorakoztatni, meghatározott személyekre hivatkoztak benyújtott panaszukban. A kételyek között továbbra is ott szerepelt a sík főkúti tó kotrása és helyreállítása, a Kossuth úti nyomásfokozó elkészítésének költsége, ugyanennek az útnak kőburkolattal történt ellátása, a síkfőkúti Attila-forrás rendezése, valamint a Dózsa György úton két lakás felújítása. Ismételten arra szerettek volna választ kapni a panasztevők, hogy a valóságnak megfelelően számlázták-e ezeket a munkákat, s azokkal arányban voltak-e a pénzkifizetések? A pótnyomozás tehát elkerülhetetlen volt. A rendőrség tanúkat hallgatott meg és szembesített, s megint lett munkájuk az igazságügyi szakértőknek. Az eredmény: a bizonylatok az elvégzett munkák ellenértékeit tartalmazzák. Maradt azért egy vitatható kérdés — a síkfőkúti felső tó medrét teljes egészében leborították-e kővel, avagy sem. Azaz, ablakon kidobott pénznek tekinthetik-e a noszvaji állampolgárok az ezért lerótt összegeket? A főügyészségi határozat szerint az ezzel kapcsolatban ösz- szegyűjtött adatok nem elégségesek a kétséget kizáró bizonyossághoz, és az elhangzott vallomások is meglehetősen ellentmondásosak. Azok, akik részt vettek a tó rendezésében, határozottan elmondták, hogy az egész mederben leterítették a kőzúzalékot, mások viszont ezt erőteljesen vitatták. A feljelentők kétségét tehát csak úgy lehetne elosztani — olvasható a most kiadott hivatalos iratban —, ha a tó vizét teljes egészében leengednék. Erre azonban már csak azért sem kerülhet sor, mert akik a munkát végezték, határozottan állították, hogy a tó medrét kőburkolattal ellátták... Érdekes a történetekkel ösz- szefüggő egyik szakvélemény ama megállapítása is, hogy bár az erdélyi menekülteknek szánt Dózsa György úti lakásokra kár volt több mint 600 ezer forintot költeni (ezt persze a helyszín megtekintésekor szakavatatlan is nyugodtan kijelentheti), de a leszámlázott felújítási munkák ellenértékét utólag már nem lehet hitelt érdemlően ellenőrizni. A fentebb leírtakon túl a feljelentést, majd a panaszt elküldők — szerepel a továbbiakban az ügyészségi határozat indokolásában — olyan témákat, kérdéseket is felvetettek, amelyeket nem tisztázott, illetve nem is tisztázhatott a nyomozó hatóság. Ezek közé tartozott az egri Szépasz- szony-völgyben található Hör- pince megvásárlásával kapcsolatos kétkedés, továbbá az a szóbeszéden alapult bejelentés, miszerint egy közös tulajdonban lévő alumíniumcsónak eltűnt, s azt a volt tanácselnök barátjánál, Bábolnán tárolják. Ám konkrét adatokra e felvetésekben nem sikerült bukkanni, így a gyanúsításnak sem volt meg a lehetőségeA megyei főügyészségen született határozat végül is leszögezi, hogy a nyomozás nem igazolta a MOS-TAK GMK és a volt tanácselnök esetében bűncselekmény alapos gyanúját, emiatt egyébként az eljárás során gyanúsítottá nyilvánításra sem került sor, legalábbis a noszvaji bejelentések nyomán. Mint cikkünk bevezetőjében szó volt róla, a több mint másfél esztendeig tartó ügy eme befejezése nem valószínű, hogy valamennyi résztvevő, érintett számára megnyugtató megoldás. Nem lehet az a közérdekű bejelentőknek, akik korántsem a saját zsebükre gondolva próbálták tisztázni a nem szokványos helyzetet. De nem lehet az a megvá- doltaknak sem, akikről kimondatott: nem igazolódott be, hogy bűnösen cselekedtek volna. Mindenesetre figyelemre méltó a szóban forgó határozat egy záró mondata: „A határozatom egyébként nem akadálya annak, hogy kártérítés-elszámolás címén polgári pert indítsanak eme ügyek kapcsán”... Sz.Z.
