Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-20 / 43. szám
(Fotó: Jakab László) Vendégségben A mátrafiiredi Avar Szállóban A mátrafiiredi Avar Szállónak most csak a szaunáját vettük igénybe — ahol gondolkodás nélkül csöpögtettük a vizet, egyrészt magunkból a fapadokra, másrészt a vödörből a forró kövekre. Fapadok, vödrök és kövek: kész a szauna. Olyannyira kész, hogy kiválóan működik: gőz van, az embernek bepállik az agya, a lánca belefő a nyakába. Ha már fogalmunk van róla, hogy mit érezhet egy frissen tálalt rák, akkor kiugrunk: valahol lennie kell egy medencének is, végigcaplatunk a folyosón, balra lépcső, jobbra kanyar, és ott vagyunk. Összecsapnak fejünk fölött a hullámok. A forró gőz után kellemes a langyhűvös víz, állítólag még egészséges is, de ez szinte mindegy, mert az ember egy jó kis masszázsra vágyik. így hát balra kanyar, jobbra lépcső — de a masszázsszalonban nincsen senki. Nincs mit tenni, megelégszünk egy pingpongasztal, egy vádlinyúzó, s több más kínzóeszköz társaságával — ez a szálló konditerme. De hát hiába erő, egészség (nekünk aztán beszélhetnek!), nem nagy mulatság egy konditerem, a szaunájánál jobban meg úgysem tud leizzasztani. Tehát ismét a leghevesebb gőzölgések közepette bágyadunk, de unatkozni nem lehet. Vízálló órán mérjük a pulzust, aztán teszünk a tűzre, az ember nem is hinné, hogy mi mindent lehet művelni télvíz idején egy szállodában. Miután megállapítást nyert, hogy a pulzus százhatvan, meg hogy van otthonról hozott hajszárító, az ember előmászik a gőzből, letusol, s méltatlankodva keresi az ágyat, mert valahogy úgy érzi, hogy vízszintesen könnyebb lenne. De a szaunához nem jár ágy, a szaunához egy kis ital, meg egy kis ebéd jár. De annak semmi akadálya, hogy az ember a kocsiban aludjon hazafelé. Mert, akárhogy is, aggodalomra semmi ok, hiszen szauna, medence, élet, erő, egészség, ihajla!... (kácsor) Képviselőtestületi ülés Gyöngyösön Holnap, csütörtökön délután ülést tart a helyi képviselő-testület Gyöngyösön. Ez alkalommal — többi között — Szabó Gyula igazgató az Ingatlankezelő Vállalat tevékenységéről tájékoztatja a „városatyákat”. Minisztériumban — Gyöngyösorosziból Tóth Tibomé gyöngyösoroszi polgármester hétfőn a Környezetvédelmi Minisztériumban járt. Az önkormányzati vezető HAF-ügyben kért végre igazán elfogadható és megnyugtató, szakszerű vizsgálatot a hercehurca mielőbbi lezárására. Szövetségben Megalakult, februártól „működik” az Önkormányzatok Mátrai Szövetsége, a terület déli 22 településének részvételével. Négy évre választott elnöke Sza- mosvölgyi Péter gyöngyöstaijáni polgármester, társelnöke Kri- zsán Gyuláné atkári polgármester, titkára pedig Hevér Lászlóné ludasi jegyző. A szövetség nyitott, számít az észak-mátrai községek csatlakozására is. Egyiptomi pillanatok Sok éve működik már a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban a népszerű ország-világ járók klubja. Ma is újabb foglalkozást tartanak, ahol az előadó ezúttal egyiptomi élményeiről mesél. A találkozó fél hatkor kezdődik. Élet a halál után Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája tart foglalkozást holnap a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. A hat órakor kezdődő eseményen a halálról és az azutáni életről lesz szó, egy nappal később ugyanabban az időpontban pedig a „négyszeres személyiségről” hallhatnak az érdeklődők. A minőségre még mindig van ? Hírt adtunk annak idején a gyöngyösi APEX Üzletház megnyitásáról. Azóta a városban jártunkkor többször is benéztünk a Fő tér közelében lévő boltba. Mindenféle reklámízű hírverés nélkül: imponálóan széles volt a választék műszaki cikkekből. Igen ám, de ilyen árak mellett akad-e egyáltalán kereslet a színvonalas termékek iránt? — kérdeztük Darai László ügynököt. — Megfigyeltük, hogy a legtöbben nem azért vásárolnak, mert épp arra az árura van szükségük, hanem szeretnék tartós cikkben tudni a pénzüket. A múlt héten volt itt egy 159 ezer forintos Sony televízió: alig három napig állt a pulton... Az irodatechnikákkal hasonló a helyzet. Megveszik a drágábbat, még akkor is, ha nem tudják minden funkcióját kihasználni; üzletpolitikai szempontból is kívánatosnak tartják, hogy „márkás cucc” legyen a titkárnő vagy az igazgató szobájában... (Fotó: Gál Gábor) — Tudom, hogy minden kereskedő a sajátját dicséri, mégis, elfogadhatónak tartja azokat az árakat, amiket itt kérnek egy-egy videóért vagy fénymásolóért? — Nézze, nálunk nem lehet Samsungot vagy Gold Start kapni — és ezzel most nem ezeket a típusokat akarom lebecsülni. A Sony, a Panasonic, a Sanyo, a Fisher az, amit mi tartunk. Tényleg nem reklámfogás, meg lehet róla győződni: az árainkkal alatta vagyunk a többieknek, mégpedig azért, mert nem öt csatornán keresztüljutnak el hozzánk a termékek, hanem igyekszünk közvetlenül a gyártóktól beszerezni azt. — Mennyire jött be a számításuk? — Azt a réteget, amelyet megcéloztunk — eltaláltuk. Aki igényesebb, idejött. Az előzetes terveinknek közel nyolcVhn százaléka megvalósult, alapvetően tehát elégedettek lehetünk...-d. A sí szerelmesei Nagyüzem Gályán Idén igazán nem volt fukar a természet, bőségesen hullott az égi áldás, fehér hótakaróval bontva be a Mátra lejtőit. Az ország minden pontjáról idevonzotta a téli sportokat kedvelők táborát. A sípályák, sífelvonók állapotáról a Galya SC elnökét, Benus Ferencet kérdeztük. — Előzetesként hadd mondjam el, hogy huszonkét fős tagságunk van, mindannyian társadalmi munkában végezzük az itteni feladatokat. Egymást váltva, folyamatos ügyeletet tartunk. — Miből gazdálkodnak? Hiszen a pálya karbantartása és a sílift üzemeltetése is pénzbe kerül... — Önfenntartóak vagyunk, patronálónk nincs. Bevételünk csak a tagdíjakból és a lifthasználatért fizetett pénzből van. Esetenként külső segítséget is kapunk, jó kapcsolatot tartunk fenn a Mátrai Erdőgazdasággal és a SZOT-tal. A Magyar Sí Szövetségnek is van itt egy háza, tőlük szoktuk kölcsönkapni a hó- taposót. — Csak a téli szezonban működnek? — Igen, ilyenkor is csak a hétvégeken, szombat és vasárnap. Számunkra létkérdés a hó. Idestova három éve pengeélen táncolunk, de szerencsére az idén már december elején havazott Gályán, azóta folyamatosan tudunk vendégeket fogadni. — Szálláslehetőséget is biztosítanak? — Mi nem, nekünk csak egy klubházunk van, ott legfeljebb melegedni lehet. A SZOT azonŐk „csak” kirándulnak... ban kínál helyeket, és egyre több privát szobát is adnak ki. — Honnan érkeznek a vendégek Gályára? — Többnyire már törzsvendégek, elsősorban Budapest, Szolnok és Szeged körzetéből. A környékről is sokan feljönnek ide, ez a pálya elsősorban a tömegsport céljait szolgálja. — A felvonót hogyan vehetik igénybe a síelők? — A déli órákban rövid szünetet tartunk. Félnapos jegyeket adunk 50 forintért. Egyszerre (Fotó: Perl Márton) körülbelül negyvenen használhatják kényelmesen, sorban állás nélkül. — Ez a felvonó elég régi és lassú. Van lehetőségük a korszerűsítésre? — Inkább elképzelésünk van. Egy korszerűbb, ún. csákányos felvonót szeretnénk építeni. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szponzorokat kell keresnünk és találnunk. Értékét tekintve ez körülbelül félmillió forintot jelentene. Gál Katalin Az abasári tengerész és társai kezdeményezték Alapítvány iskolás gyermekeinkért Hallottak már olyanról, hogy egy valódi magyar tengerész beállítson a szerkesztőségbe, és kérje, segítsünk neki, illetve az általa képviselt alapítványnak abban, hogy elérjék a céljukat. Hogy mit? Nem kevesebbet, mint a magyar iskolák anyagi eszközökkel való támogatását. Legyen szó akár szemléltetőeszközről, vagy akár tornaszerről, illetve bármiről, ami kell ahhoz, hogy a kisdiákok szellemiekben és testiekben egyaránt gyarapodhassanak. Ez történt Gyöngyösön, amikor Lendér László tengerész benyitott a szerkesztőségünkbe.- Róla annyit érdemes megjegyezni, hogy az évnek java részét vízen tölti, pedig a boráról híres Abasár lakója. — Öten alapítottuk a kis csapatot, régi ismerősök. Az ötlet szerzője Simkó Kóla Ilona. Az indulótőkénk ötvenezer forint volt. Most mintegy 300 ezer forint van a számlán. Ezt és még sok mást is a mátra- alji illetékességű tengerész sorolja a kérdéseimre. Arra is kíváncsi voltam, mi indította őket az elhatározásukra. Az a tény, hogy nekik is vannak iskolás korú gyermekeik. Látják, mivel küzdenek a tanintézetek, mert pénz nagyon kevés jut nekik. A gyermekek nevelése, tanítása pedig alapvető kérdés. Ebben segíthet a társadalom pénzzel, munkával, amivel tud és akar. Közületektől, cégektől, magánszemélyektől várnak támogatást. A Tungsram például 100 ezer forintot utalt át a Széchenyi István MHB Rt.-nél nyitott 222-66662-30662 jelzésű számlára. A bank címe: Budapest, Wesselényi u. 61. Az iskolák pályázat útján nyerhetnek el támogatást, amit a kuratórium állapít meg. A döntésre jogosult csapatnak a tagjai csak gyakorló pedagógusok lehetnek az ország minden részéből, mivel az alapítvány országos érdekeltségű és vonzású. A bank garanciát vállalt arra, hogy az alapítvány tőkéjét megőrzi, pénzügyi akciókba csak akkor vonhatj a be, ha az eredeti ösz- szeg ezáltal nem csökken. Mi a magunk módján támogatjuk az abasári tengerész, illetve az alapítvány kérését. Járjanak sikerrel! (-ár) Az egyházból — négy ház maradt Mi lesz a gyöngyösi görögkeleti templommal? Névtelenül, jeltelenül érdekes emberek nyugosznak valahol a gyöngyösi „nagytemetőben”, a Felsőváros elhunytjai között, ők hozták egykoron a görögkeleti vallást a településre azokkal a hittársaikkal, akik nem a Duna, hanem a Tisza vonatón jöttek hazánkba a Balkán vidékéről. Miközben szerb testvéreik délről nyugat felé fordultak, Győrig eljutottak, jómaguk — a makedónok — inkább az északi irányba tartottak. így lett az Arnóth kompánia — kereskedőtársaság — egyházalapító is a Mátraalján 1710-ben. Kalmárházban kezdődtek istentiszteleteik, mivel — jóllehet, 1740-ben már nem kevesebb, mint 300 családjuk élt a városban, — még temetőt is csak 1784-1785 táján kaptak a helység magisztrátusától. Többért hosszú időn át hiába folyamodtak még az uralkodóhoz is, templomépítésüket csupán 1792-ben engedélyezte II. József. S imáik mai napig álló — mostanára azonban már sajnos meglehetősen leromlott — kedves házát a legnagyobb buzgalom ellenére sem szentelhették fel 1809. szeptember 14-nél, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepénél előbb. Nem maradtak különösebb feljegyzések, hitelesebb írások mindezekről Gyöngyösön — meglepő módon napjainkban még az öreg anyakönyvet is Po- mázon őrzik —, a legfontosabbnak vélt eseményekből Radnai András, a kései parochus önszorgalomból gyűjtötte egybe vázlatos kis krónikájuk anyagát. így tudhatja meg jelenleg az érdeklődő, hogy a carrarai márványból készült s 1831-ben felállított míves oltárt Horváth Demeter lelkészsége alatt adományozta Jappa Tamás és testvére, az egyházközség élén pedig az alapító Littman Antalt— mások mellett — Jevtics Simon, Kondy János, Aglokán Antal, Motin A űréi plébánosok követték. Századunk elejétől Gyurcsik János egykori rendőrkapitány személyében jó ideig mindössze gondnoka volt a plébániának, a II. világháború alatt, illetve után dr. Varjú Jánost, a magát nyíregyházinak és egrinek egyaránt mondható kijáró pópa, Galeczky Szer- giusz követte. A templom az 1848-1849-es szabadságharc idején katonai raktár volt, harangját — ami azóta is Atkáron zeng — az első világégés során hurcolták el, hogy társaihoz hasonlóan ágyút öntsenek belőle. Radnai úr — a valamikori terebélyes „nyáj” alighanem utolsó „pásztora” — 1950 óta lel- készkedik Gyöngyösön. Ünnepének előestéjén vette át a Szent Miklósról elnevezett görögkeleti templomot. Akkoriban — mint emlegeti — talán már csak 10 vagy 12 család őrizte, ápolta ősi hitét. Zömmel bolgárok jártak az istentiszteletekre, de volt néhány orosz és román hívő is. Aztán a táboruk még tovább fogyott, szétszéledt, kihalt. A jugoszláviai, karlócai püspökséghez tartozó egyházból mára csupán négy ház maradt. Ebből egy maga a parókia, ahol a papék laknak. A porta végén azonban már nincs szertartás, 1986-ban a képeket is elvitték innen — a miskolci Ortodox Múzeumba. — A hatvanas években eskettem s kereszteltem utoljára — emlékezik csöndes szomorúsággal az idős pap. — Nem felejthetem: „telt ház” előtt Bulgáriából jött a vőlegény az utolsó menyasz- szonyért, Tocseff Zsuzsannáért. Akit pedig a szenteltvíz alá tartottak, hitvesem szülte: tulajdon kisebbik fiunk... 1967-től főállásban már kórházi pszichológus vagyok, választott, eredeti foglalkozásomat, hivatásomat inkább csak a lakásom ajtaján lévő táblácska őrzi. S az utolsó vagyok, aki a pesti teológia hajdani évfolyamáról Magyarországon maradt. Fájlalom egyházunk, templomunk pusztulását. Bánt, hogy a kedves és szép műemlék jellegű imahelyet 1854 óta nem sikerült újra rendbe tenni, a parókiát pedig csak meglehetősen nehéz saját anyagi áldozatvállalással tudom igen szerényen fenntartani, legalább valamelyest megóvni a teljes enyészettől. Úgy érzem, hogy ez a Vádlott Sándor utcai ősi porta a mostaninál sokkal jobb sorsra érdemes. Lehetne mit kezdeni az épületekkel, leginkább az érdekes templommal!FeltéÜenü\ visz- szakerülhetnének ide az elvitt dokumentumok, a képek. Múzeumnak sem lenne utolsó, ami itt fogadhatná ismét a gyöngyösieket vagy az egyéb, a múltra kíváncsi érdeklődőket. A görögkeleti vallásúak históriája szerves része a várostörténetnek. Az a háromszáz család, amely fénykorában élt a településen, megmegfogyatkozva, de megannyiszor újjászületve dolgozott a helységben, és tett érte nem keveset: igazán rászolgálna a nagyobb figyelemre, megbecsülésre, emlékének méltóbb őrzésére! Sajnálom, hogy ezt talán már nem érhetem meg, de amíg e falak között imára kulcsolhatom a kezemet, fohászkodom az égiek- hez is a kérés teljesüléséért. Gyóni Gyula HÍRLAP, 1991. február 20., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE
