Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. február 19., kedd Farsangi szólista- parádé Vitatott vezetőségváltás (111/1.) Mint oldott kéve... Avagy: széthullik-e a termelőszövetkezet Mezőszemerén? Az Egri Szimfonikus Zenekar a fúvós- és kamaramuzsika szol­gálatában állva szórakoztatta hű­séges közönségét a Megyei Mű­velődési Központ dísztermében. Nagyzenekart igénylő szám csak a műsor fináléjában hangzott fel, Grieg Peer Gynt II. szvitje, min­den egyéb a legjobb értelemben vett kamarazenélés szempontjait köpette. A gondosan összeválo­gatott program első három da­rabja, Weber C-dúr induló és C-dúr concertinoja, majd Gou­nod Kis szimfóniája a fúvós­együttes számára jelentett szép feladatot, kitűnő megnyilatko­zási lehetőséget két szólistának. Wiltner Ágnes (fuvola) és Miklovitz László (oboa) olykor- olykor felléptek eddig is Eger­ben, nem egyszer írtunk is zenei jegyzeteinkben róluk, bátorítván őket a szereplésre, elismervén is teljesítményüket. A két zenész­egyéniség ugyan elütő karakte­rű, Wiltner Ágnesben mintha szabadabban, kötetlenebbül szárnyalna a líra és a dallam, de az egymást követő három szólis­ta-teljesítmény, a játékuk hatá­sára keletkezett siker, a közönség visszajelzése igazolja a zenekar vezetésének új irányokban törté­nő tapogatózását: a kamarada­rabok műsorra vétele, ezen belül is a fúvószene favorizálása — az érzelmileg és technikailag is kon­dícióban lévő szólistákkal — nemcsak kellemes meglepetés a hallgatóságnak, hanem szellemi­leg és szakmailag is új feltöltődé­si lehetősége ennek a zenésztár­saságnak. Donizetti C-dúr con- certinójában — ama kellemesen „éneklő” második tételben — Wiltner érzelmileg gazdag, fe- gyelmézett játékkal emlekedett a rutinmegoldások fölé. S ha már szólistaparádét em­legettünk, indokoljuk állításun­kat Nemes Ferenc és Papp János szereplésével, Vanhalnak két fa­gottra írott F-dúr concertojá­nak az előadásával. Ahogyan ez a mű itt megszólalt, Nemes Fe­renc átirata. Most a zongora he­lyett kamarazenekar festett hát­teret a két fagott mögött. Van- halról annyit tudunk, amennyit a lexikon elárul: holland szárma­zású, cseh komponista és hege­dűművész (1739-1813), Itáliá­ban két operáját adták elő, 1772- 80 között, Erdődy gróf birtokán élt, majd Bécsben telepedett le, és ott élt, zeneszerzésből. A klasz- szikus bécsi mestereket Haydnt, Mozartot, Beethovent nem érik el szimfóniái, a kor és a zene áramlása túllépett rajta. Azt azonban ez a műve, ez a két fa­gottra komponált zenei beszél­getés is érzékelteti, hogy nem epigon, a megszólaltatott hang­szer a saját nyelvén beszél egy olyan emberről, aki érezhetően otthon érezte magát Bécsben és a monarchiában. A Vanhal-szá- mot Gémesi Géza vezényelte. Az est karmestere Nemes Fe­renc fagottművész, a miskolci ze­neintézmény igazgatója. Derűs szolgálatot teljesített, amikor a XIX. századi szerzők bieder- meyer-hangulatot is árasztó ka­maradarabjait interpretálta. Jól­esik tudni, hogy akadnak barátai ennek az Egri Szimfonikus Ze­nekarnak, amely eddigi megszo­kott mozgási területén túl is ki­rándulva, felismerve a fúvósai­ban rejlő-rejtőzködő értékeket, keresi útját a jövő felé. Életké­pességét és jogát a fennmaradás­hoz bizonyítandó továbbra is, ilyen kellemes meglepetésekkel kell szolgálnia. Minél többször és minél több helyen! Ha az önkormányzat azt hallja a város zeneszerető társadalmá­tól, hogy ez az intézmény leg­alább annyira kell itt, mint a szín­ház, vagy még jobban, akkor nem zárkózik el az áldozatválla­lástól. Ez az írás is értük, javukra akarna szólni. (farkas) Lapátnyi levelű örökzöld tere­bélyesedik az asztal fölött, ame­lyet olyan furán helyeztek el a tá­gasnak nem nevezhető szoba szegletében, hogy olyan sarokba szorítottnak tűnik minden. Maga Mracskó László tsz-elnök is, amíg át nem telepszik a kényel­mes fotelba, hogy szemtől-szem- be üljünk. — Elnök úr! Az a szóbeszéd járja a faluban: Ön úgy ült be a vezetői székbe, hogy feltörette az elődje irodáját. Az egykori növényvédelmi szakirányúé keze remegni kezd. Látni, feszülnek benne az indu­latok, ki tudja, miféle vádak ér­ték már az utóbbi néhány hét­ben. S bizony, a híresztelések próbára teszik az idegeket. — Ez egy rosszindulatú plety­ka...— csattan fel, de mielőtt be­fejezhetné a mondatot, kopog­nak az ajtón. Mintegy végszóra, a gépkocsivezetője lép be. Mondja neki az elnök: ”... kerítsétek elő Koós Jancsit, ha otthon van ebé­delni, hívjátok be azonnal.!" Nehezen indul a beszélgetés, s‘ amíg szót váltunk erről-arról, „bénít” a hívott munkatárs, aki ''az ellenőrző bizottság elnöke, majd még jönnek — igaz hívás nélkül — mások is, ki-ki a maga ügyében, de mind maradnak, amikor kiderül, mi járatban az újságíró. v —... Az hát, hazugság az egész „feltörési-ügy” — mondják, s máris összeáll a lista, hogy kik leltározták a Rimamente Mgtsz volt elnökének dolgozószobáját. — A szabadon hozzáférhető tár­gyakat, bútorokat vettük szám­ba, de már a fiókokhoz, szekrény- ajtókhoz, nem nyúltunk. A listát két vezetőségi tag, az ellenőrző bizottság elnöke, valamint ható­sági tanúként a helyi önkor­mányzat hivatalsegédje készítette el és írta alá. A kulccsal zárható részekből a régi elnök szedte ösz- sze a dolgait, amikor bent járt. Ezt a tényt, s magát az alapta­lan „feltörési” históriát később megerősítette az ügy másik el­nökszereplője, Nagy János is. Valóban saját kezével nyitotta fel a zárakat, s vette magához a szükséges iratokat, személyes tárgyait. Bár, mint mondta, első­sorban nem ezek hozták vissza munkahelyére. — Miután a tavaly december 22-én megtartott rendkívüli köz­gyűlés törvénysértő volt, erről ér­tesítettem a Heves Megyei Cégbí­róságot, s kértem az eredeti álla­pot visszaállítását, a közgyűlés megismétlését, szabályos, törvé­nyes keretek közötti megtartását. Lépéseimhez szükségem lett vol­na a közgyűlési határozatra, amelyben leváltásomat indokol­ták, ám ezt a mai napig nem kap­tam meg. Január elején Koós úr azt válaszolta: „... még nem állt össze," 14-én viszont azt, hogy : „már a cégbíróságnál van..." — holott oda még nem érkezett be. Mit mond erre a másik fél? — A határozatból nem kötele­ző küldenünk vagy adnunk, itt minden további nélkül tanulmá­nyozhatta volna a szöveget Nagy János, bár az igaz, hogy amikor szólt, éppen a jogtanácsosnál volt az anyag, kellett a cégbírósági dokumentumokhoz—válaszolja az ellenőrző bizottság elnöke. Aztán elmondják: a „volt” elnök nem nagyon törekszik a párbe­szédre, s a leveleikre sem vála­szol, holott már munkavégzésre is felszólították, de állítólag beteg- állományban van. A valóban táppénzen lévő Nagy János mutatja a levelet, amelyet Mracskó Lászlóid: "Az 1967. évilll. tv. 58par. 1-2. bek. alapján munkavégzési kötele­zettségének tegyen eleget, ame­lyet a tsz biztosít. Új munkaköré­nek meghatározására Tari József főágazat-vezetőt utasítottam. Á nevezettnéljelentkezzék 1991. ja­nuár 8-án eligazítás végett. Mszemere, 1991. jan. 04.” — Milyen munkát szántak Nagy Jánosnak? — kérdem a mostani elnököt. — A szakképzettségének megfelelőt, agrármérnöki beosz­tást a növénytermesztési ágaza­ton belül. Mondjuk, ágazatveze­tői munkaterületen számítottunk rá, a növényvédelem irányításá­ban elkészítette volna a műtrá- gyázási terveket, s kézben tartot­ta volna az egész folyamatot. — Nem gondolja, hogy ezt az egész alkalmazási kérdést „régi elnök — új elnök”szinten kellett volna megbeszélniük? Tari Jó­zsef mégiscsak Nagy János ko­rábbi beosztottja volt. — őszinte leszek, nekünk Nagy Jánossal nincs sok megbe­szélni valónk. A szakterületért pedig ideiglenesen Tari József a felelős. A lényeg az, hogy mi biz­tosítjuk a munkalehetőséget. Csakhogy Nagy János más­ként látja a dolgokat. S erről egy levélben tájékoztatta is a tagsá­got január 7-én. Mint úja: ”... Leváltottak egy 10 éven át ered­ményesen gazdálkodó vezetősé­get, bizonytalan helyzetbe hoz­ták a termelőszövetkezetet. Igye­kezetükben nem csupán a tisztes­ség normáit, de a törvényesség alapvető előírásait is figyelmen kívül hagyták. Munkám végzé­sében a december 22-én történ­tek, az akkor kialakult körülmé­nyek megakadályoztak. De tar­tozom annyival magamnak és még jó néhány tagtársamnak, hogy a történtek felett ne hányjak szemet." E levél kapcsán erősen meg­oszlanak a vélemények a tagsag körében, s a szövetkezet műkö­dési körzetében lévő három tele­pülésen — Mezőszemerén, Szi- halmon és Egerfarmoson — is, ahol immár arról szól a fáma: „... itt már nem is a tagság, s a község érdeke a tét, hanem a hatalmi po­zíciók megszerzése. S ennek nem más lesz a következménye, mint hogy széthullik, mint oldott ké­ve, a megye egyik legeredménye­sebben működő termelősszövet- kezete.” — Puccsot készítettek elő, s szerveztek azok, akik féltették a pozíciójukat a Nagy János által kezdeményezett gazdasági átszer­vezés miatt... — vélekedik az egyik tábor. — Sok volt a pióca körülötte, a befolyásoló, akik a saját hasznu­kat nézve, jó ideje félrevezették már az elnököt, s ez ahhoz veze­tett, hogy elszakadt a tagságtól. És ez egyenlő a biztos bukással... — hallja az ember másfelől. Feltehetően mindkét véle­ményben van valami, amitől „zörög a haraszt.” De vajon, mi keltette a szelet? — Ezt a szelet bizonyos vezetői körök szították, mert rájöttek, hogy a hatalmuk, jólétük forog kockán.. Mintegy summázatként mondja ezt a mondatot Nagy Já­nos, mielőtt leülünk beszélgetni, jelezve: mélyről fakad a dolgok gyökere. S szerteágazó, mint egy terebélyes fáé, amely átélt már jó néhány vihart. — Valamikor, két esztendővel ezelőtt vágtunk bele a vállalko­zások szervezésébe, akkor az ál­lattenyésztésben és a gépészet­ben kezdtünk beszélgetni az új formákról az emberekkel. Ha­marosan látnom kellett, hogy a középvezetők nem „állnak át” erre a gondolatkörre, s velük együtt a fizikai dolgozók egy ré­sze sem lelkesedik. Ahol a kö­zépvezetők megértették az új idők szavát, ott nem volt gon­dunk, másutt viszont felerősö­dött a hang, hogy ”... ez az elnök, ez a vezetőség dolgozóellenes, ezt a vezetőséget le kell váltani.” Hát, akkor úgy véltem, nem szabad ezt tovább erőltetni, s amint visz- szaléptem az ötlettel, meg is nyu­godtak a kedélyek. — Olyannyira, hogy — tud­tommal — a legközelebbi vezető­ségválasztáskor elsöprő arányú szavazattal kapott bizalmat... — Igaz, viharos körülmények között — mert újra hallatszottak a megjegyzések: „micsoda disz- nóság, felelősséget tenni a nya­kunkba azzal a vállalkozással” —, szóval nagy vita közepette mindössze 15-20 ellenszavaza­tot kaptam a 270-ből. Csakhogy: a tizenhárom tagú vezetőségbe hat olyan új ember került, aki ki­fejezetten vállalkozásellenes volt, s'90-ben már látszott, hogy ezzel a vezetőséggel nem lehet kézben tartani a szövetkezetei, ment az ellenpropaganda. Pedig ekkor már országosan erősödött a vállalkozási igény, előtérbe ke­rült a pifici szemléletű gazdálko­dás. Szeptemberben került szóba először az átalakítás szükséges­sége, októberre körvonalazód­tak a formái, megtörténtek a sze­mély szerinti elbeszélgetések, majd a küldöttgyűlés határozata alapján megírtam a középveze­tőknek a levelet, amelyben de­cember 31-ével felmentettük őket az eddigi munkakörükből, s pályázatot írtunk ki a belső vál­lalkozói egységek irányítására. — Ez a vezetői kör leépítését jelentette? (Folytatjuk) Szilvás István Az egri színház — vendégségben Útíszítánkok A Gárdonyi Géza Színház művészei legutóbb a jugoszláviai Vajdaságban jártak. Négy város­ban léptek föl, két előadásukkal: a Vízkereszttel és a Sírkő és ka­kaóval. A közönség mindenütt szeretettel fogadta őket. íme né­hány szilánk az utazásból. * Vízkereszt az 1872-ben épült szabadkai Magyar Népkörben. A hatalmas nézőtéren nagyka­bátban ülik végig az emberek a három órás előadást. Jó hangu­lat, minden apró rezdülésre fi­gyelnek, nevetnek, tapsolnak. A legnagyobb sikere persze a Böf­fent játszó Soltis Lajosnak van. ő az övék, közülük való. Soltis Lajos az újvidéki magyar színház tagja, de sokszor megfordult már ebben a városban is. S játéka iga­zán megérdemli a nyílt színi tap­sot. * Városnézés Szabadkán. Sziki Károly büszkén mutogatja a ne­vezetességeket: Csáth Géza szü­lőházát, Kosztolányi szobrát, a gimnáziumot, ahová mindketten jártak. S ott a szép múlt századi zsinagóga, s ott a szerb hatásokat magán viselő piac, sok sajttal, ré­tes- ésburektésztával. Igaz, hogy drágaság van, de az ínycsiklandó finomságoknak ki tud ellenáll­ni? * Tolnai Ottó Paripacitrom cí­mű darabjának próbája az újvi­déki magyar színházban. Tolnai Ottó a vajdasági modem magyar irodalom egyik legmarkánsabb képviselője. Ez az új műve is meghökkent bennünket szokat- lanságával, akár szemtelennek mondható nyíltságával. Nagy­szerű színészeket látunk a szín­padon. (Néhányukkal nemsoká­ra Egerben is találkozunk majd, hisz márciusban itt vendégszere­pei a társulatuk a Woyzekkel és Molnár Játék a kastélyban-já- val.) Próba után Sziki beszélget Tolnaival a helyzetéről, az itteni magyarság sorsáról, a történe­lememlékeiről. Megmarad-e Ju­goszlávia? Nehéz a válasz. Csak bízni le­het, hogy szerb, horvát, make­dón, bosnyák, magyar és a többi továbbra is békén él együtt. A Sírkő és kakaó Újvidéken. Más a tér, a színpad nem minde­nünnen látható jól, de telt ház van, még a fal mellett is állnak. A színészek reggel indultak Eger­ből, egész nap úton voltak, a va­csorájuk késett, de éjszaka tizen­egykor mintha semmi sem tör­tént volna, olyan természetesen játszanak. S mikor M. Horváth József befejezi dalát: "Én nem élek, de túlélek, ebben nagy va­gyok!” - nyílt színi tapsot kap. Ahogy otthon is mindig. Megér­keztünk. * A Vízkereszt az újvidéki szerb színház hatalmas színpadán. A szülészeknek kétszer annyit kell futniuk, mint otthon. A játéku­kon ez nem látszik. Mintha min­dig itt próbáltak volna. Termé­szetesen itt is Soltis aratja le a leg­nagyobb tapsot, de nagy sikere van Szikinek is a Bohóc szerepé­ben. . * Bácskatopolyán, a művelődé­si házban mínusz öt fok van, mi­kor reggel megérkezik a műszak szerelni. Estére már valamelyest Nagy sikert aratott Soltis Lajos és Ba- kody József párosa enyhül az idő, de így is kabátban, sapkában ülnek a nézők. A kö­zönségszervezőjük előadás előtt meséli, milyen nehezen élnek itt az emberek, jó néhány gyárban már hónapok óta nem volt fize­tés. Nem könnyű rávenni az em­bereket, hogy jöjjenek színház­ba. A mi előadásunkra például 50 dinárba (körülbelül 250 fo­rint) kerül egy jegy. Mégis sokan itt vannak. A hangulat hamar fölenged. Nevetnek, tapsolnak, izgulnak. Úgy látszik, nem bánták meg, hogy megnézték Eörsi darabját. * Utazás haza. Mindenki fárad­tan meg kis honvággyal telve. De azért jó a hangulat. Szabadkán megállunk, utolsó pillantás a Népkör épületére. Meg az utolsó dinárok elköltése. Ilyenkor az ember csak a szépre emlékezik. Örül a sikernek, hogy itt is örül­tek nekünk. Holnaptól már újra az otthoni deszkákon, az otthoni közönségnek, akik talán megér­zik, hogy többek lettünk. Egy mosollyal, egy pillantással, egy emlékkel. HEVES MEGYEI Lőkös Ildikó UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L 9. 3? 36/12-256 állásajánlatai: Az Eszterházi Károly Tanárképző Főiskola főigazgatója pályázatot hirdet az alábbi főiskolai docensi állásokra: Állattani Tanszékre 2 fő, Ének-zene Tanszékre 2 fő, Filozófia Tanszékre 1 fő, Földrajz Tanszékre 1 fő, Irodalomtörténeti Tanszékre 1 fű, Önálló Oktatástechnológiai Csoporthoz 1 fő, Pszichológiai Tanszékre 2 fő, Történelemtudomány i Tanszékre 1 fő. A pályá­zóknak felsőfokú végzettséggel, legalább 12-15éves szakmai, elsősorban felsőoktatási gya­korlattal kell rendelkezniük; valamint az oktatandó tudományág átfogó, elmélyült ismereté­vel; legalább egyetemi doktori fokozattal, illetve annak megfelelő tudományos, dokumentál­ható, s a szakmában elismert művészi alkotó tevékenységgel és egy idegen nyelv előadói szintű ismeretével kell rendelkezniük. A pályázatokat a főiskola főigazgatójához kell benyúj­tani a hirdetés megjelenésétől számított két héten belül. AGRIA BÚTORGYÁR: Eger, Kistályai út 8.: Faipari anyagismerettel és gyakorlattal rendelkező munkatársat keres anyagellátási osz­tályvezetői munkakörbe. Felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők előnyben. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. TANÉP GÉPSZOLGÁLTATÓ KFT: Eger, Meder u.: Felvételre keres változó munkahelyre C, D, E. kategóriás jogosítvánnyal rendelkező gépko­csivezetőket (KCR darukezelői vizsgával rendelkezők előnyben). Jelentkezni lehet a fenti cí­men Bata Károly szállítási üzemvezetőnél. Továbbá felvesz MTZ, WEIMAR, P0CLAIN vizsgával rendelkező nehézgépkezelőket. Jelentkezni lehet a fenti címen Felföldi András nehézgép ügyintézőnél. PAVA RUHAGYÁR (MÁTRATERENYE) a petőf ibányai üzemébe ruhaipari szakképzettséggel és vezetői gyakorlattal rendelkező sza­kembert keres üzemvezetői munkakörbe. Jelentkezés: Páva Ruhagyár 3145 Mátraterenye, levélben, szakmai önéletrajzzal. Költségvetési szerv alkalmaz érettségivel és angol nyelvvizsgával rendelkező gyors- és gépírót. Jelentkezni lehet a Munkaügyi Központ Egri Kirendeltségén Eger, Klapka út 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom