Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

HÍRLAP, 1991. január 9., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5. — Hatvanban is A Máltai Szeretetszolgálat küldöttsége a közelmúltban föl­kereste a Zagyva-parti város ille­tékeseit: támogassák a szervezet ottani működésének lehetősé­gét. A volt munkásőrség tulajdo­nában lévő közel százötven négyzetméter alapterületű helyi­ség volna erre alkalmas, ám tu­lajdonjoga még rendezetlen. Vé­gül is a város önkormányzata el­vileg egyetértett a Máltai Szere­tetszolgálat helyi szervezete el­helyezési igénye támogatásával. Abban is megállapodtak, hogy erre a célra a városháza kezelésé­ben lévő munkásőrraktárat áten­gedik. A közelmúltban megtar­tott ülésükön a testület döntött arról, hogy az épület az önkor­mányzat kezelésébe kerül. Éjjel-nappali élelmiszerüzlet A hatvani önkormányzat még decemberi ülésén megbízta a vállalkozáspolitikai bizottságot: döntsön arról, hogy a városháza udvarán építési engedélyt adjon ki ideiglenes jelleggel egy hely­beli magánvállalkozónak. Az il­lető ugyanis egy éjjel-nappali élelmiszerüzletet kíván építeni, ezzel is segítve a város színvona­lasabb kereskedelmi elllátását. Alpolgármester Lőrinciben Sok más településhez hason­lóan Lőrinciben is szükségesnek tartották az alpolgármester meg­választását. A legutóbbi testületi ülésen egyebek mellett e tisztség betöltése mellett is határoztak. A pályázók közül Szőllősi Győző képviselőt, helyi lakost bízták meg a feladat ellátásával. Továbbra is kék jelzés nélkül A hatvani népjóléti bizottság a nemrégiben megtartott ülésén arra az elhatározásra jutott, hogy célszerű lenne a kórházi ügyele­tes gépkocsikat a megkülönböz­tető kék jelzéssel ellátni. Az ilyen kocsikat azonban csak a pályaal­kalmassági vizsga harmadik fo­kozatával rendelkező személy vezetheti. Ez a kórháznál kilenc dolgozót érintene, akik egészségi állapotukra tekintettel nem va­lószínű, hogy a szükséges enge­délyhez juthatnának. S mivel a kórház nem tudja őket nélkülöz­ni, ezért inkább a megkülönböz­tető jelzésről mond le. Viharos boldogi év után És mégis van remény A közéletben viharos eszten­dőt tudhatnak maguk mögött a boldogiak. Korábban beszámol­tunk az önkormányzati választás után kialakult felemás helyzet­ről, a falu megosztottságáról, s később a helyi téesz önállósodási törekvéseiről. Az eseménytelen­nek aligha mondható év után, az új esztendő első napjaiban a falu plébánosát, Bányai Lászlót ke­restük meg azzal a kéréssel, hogy fogalmazza meg az általa legfon­tosabbnak tartott gondolatokat, amelyek a falu közösségéről, s közösségének szólnak. — Azzal kezdeném, hogy az itt élő emberek rendkívül szor­galmasak és rengeteget dolgoz­nak. Ennek köszönhető a jólét is, amit a faluban járva bárki tapasz­talhat. Ez a dolgos természet biz­tosíték arra, hogy a boldogi em­ber megküzd az idei év várható gazdasági nehézségeivel is. Eh­hez végre a lehetőség is megada­tik mindenki számára, hiszen az a tény, hogy a falu népe a kezébe vehette a település irányítását, hogy megnövekedett az embe­rek szabadsága s önállósága, is ezt az állítást erősíti. Hiszek ab­ban, hogy a közéletben bekövet­kezett változások az egyes ember képességeinek kibontakozását is elősegítik. A boldogiak esetében ez hatványozottan igaz, hiszen az itteniek eddig is, a korábbi korlá­tok ellenére is, az önálló gazdál­kodásban hittek igazán. — Az idei esztendő a fentiek ellenére azonban — objektív okok miatt — jóval súlyosabb­nak ígérkezik az előzőeknél is. Miként lehet ön szerint úrrá lenni a nehézségeken? — A mindennapi életben sok függ attól, milyen az emberek közérzete, hite, bizalma. Ez nemcsak anyagi kérdés, hanem felfogás, ha úgy tetszik, világné­zet kérdése is. Boldog katolikus ••• falu, s sokán hisznek azokban az értékekben, amit az egyház taní­tásai is magukban foglalnak. A megértés, a türelem, egymás el­fogadása, a mások véleményé­nek tiszteletben tartása mind ilyen érték. Ezek a hétközna­pokban is gazdagítják az embert, és átsegítenek a gondokon. — Az elmúlt év csatározásai sokszor inkább ennek ellenkező­jét bizonyították. — A két dolgot nem lehet ösz- szemosni. Olyan időszakot él­tünk át, amelyben az indulatok a köz érdekében természetes mó­don elszabadultak, ugyanakkor hamar kicsapódtak. Ebben a vi­tában mindenkit a jobbítás szán­déka vezérelt. A hit, a belső meg­győződés azonban nem csorbult ezáltal az emberekben. Meggyő­ződéssel vallom, van remény a bizakodásra, még akkor is, ha nehéz év előtt állunk. (b. k.) Kiállítás az ’50-es évekről Március 31-ig te­kinthető meg a Hat­vány Lajos Múzeum­ban az 1950. június 19-i hatvani tüntetés megtorlásáról szóló ki­állítás. (Rendezője: Németi Gabor, a hat­vani múzeum megbí­zott igazgatója.) A ma­ga nemében páratlan kiállítás az országban elsőként mutatja be sok ezer ártatlan család törvénysértés árán tör­tént, évekig tartó, em­bertelen meghurcolá- sát. A dokumentu­mokból kiderül, hogy a hatvani tüntetés meg­torlásakor sajátos mó­don munkások egy csoportját internálták, ráadásul az elhurcolt családok tagjait szétvá­lasztották, és külön tar­tották őket az interná­lás ideje alatt. (Ezzel szemben a más vidék­ről internált családokat nem munkáscsoport­ként vitték a táborokba, és együtt maradhattak.) A kiállítótermeket végigjárva feltűnik, hogy sikerült néhány tárgyi emléket is meg­őrizni, annak ellenére, hogy az intemálótábo- rokból igen kevés ma­radhatott meg. (Példá­ul az Aradi István által készített doboz, pipa, fésű, a Balázs János ál­tal készített hörcsögfo­gó, Vásárhelyi Ildikó étkezőtálja és naptálja, stb.) Az első teremben fotón látható a tüntetés színhelye, az újhatvani katolikus templom környéke. Megismer­hetjük azon ferences szerzetesek névsorát, akiket a tüntetők meg akartak védeni. Kora­beli újság, a Közleke­dés című szakszerveze­ti lap számol be — a kor stílusának megfelelően — a történtekről. Ere­deti dokumentumok és másolatok tanúskod­nak a hamis vádakat tartalmazó, és a hatva­ni vasutasokat sújtó fe­gyelmi eljárásokról. (Az internált vasuta­sok közül 14 a Szociál­demokrata Párt tag­ja volt, amit szintén bűnnek róttak fel.) Fo­tók mutatják be a ba­rakkot Kónyán, az em­lékművet Hortobá­gyon. A hortobágyi tá­bort térképen is ábrá­zolják. Láthatók itt az ÁVH internálást elren­delő véghatározatai. A hozzátartozókhoz írt szomorú, elkeseredett, néha mégis bizakodó hangú levelek tanús­kodnak az internáltak lelkiállapotáról. A leg- megragadóbb ilyen írá­sos emlék „Illés János- né üzenete az utókor­nak.” (Mihályházán kelt, 1952. szeptember 10-én.) A Borzas-ta­nyára internált hatva­niak közül 11-ről, a Konya-tanyára inter­náltak közül pedig hat­ról láthatunk itt fény­képet. (Az elhurcolt gyerekek Kónyán ta­nultak az elemi iskolá­ban, rendőrségi ellen­őrzés alatt.) Érdekes látnivaló a barátcsuhát és vasutas-egyenruhát viselő bábu. A következő terem­ben is láthatunk hason­ló bábukat, az egyiket korabeli vasutasruhá­ba, a másikat a táborok ÁVH-s őrszemélyzeté­nek egyenruhájába öl­töztették. (Rabruhás nincs, mert az egész or­szágban nem lehetett eredeti, intemálótá- borbeli rabruhát előke­ríteni.) A második te­remben látható a buda­pesti Andrássy út 60. sz. alatti kínzófülkét ábrázoló fotó is. Itt val­latták az ÁVH-sok azt a 13 hatvani rabot, aki­ket a bírósági ítélet előtt ide hurcoltak. (Hat embert ítéltek 5-12 évi börtönbünte­tésre.) Egy megható rablevél itt is olvasha­tó, Ludvig Károly írta Hatvanba a családjá­nak, a kistarcsai inter­nálótáborból. (A levél a családját már nem ta­lálta otthon.) Kínvalla­tások folytak Újhat­vanban is, a Katolikus Körben (ma Kossuth mozi), 30 itt megkín­zott hatvani nevét em­líti a kiállítás. Hatvani­ak által írt leveleket ol­vashatunk az inotai, sztálinvárosi, isaszegi és rácalmási táborok­ból is. Az idő múlását és a politikai változáso­kat jelzik az 1953 őszén kelt szabadulólevelek. 1956 után megindult a szabadultak küzdelme a rehabilitációért. (A kérelmeket még 1963- ban is elutasította a Fő­városi Ügyészség.) A recski kényszermunka­tábort, ahol harminc- három hatvani szenve­dett, egy 1954-ben ké­szült fotó mutatja be. Ugyancsak fotó ábrá­zolja a recski tábor 13 ÁVH-s őrét 1951-ből. Rabok költötte ragad­ványneveken szerepel­tetik az ÁVH-sokat. De készültek fotók a tábor hatvani lakóiról is. A recski tábor drót­kerítésének maradvá­nyát Aradi István volt fogoly hozta el Recsk- ről, a kiállítás részére. Az építkezéseken, álla­mi gazdaságokban dol­goztatott 25 hatvani in­ternáltról is több fény­kép látható. A terem legkiemelkedőbb lát­ványossága az a terep­asztal, melyet Kistére- nyei Ervin készített a recski táborról. A mű­vész e makettet az 1988. június 22-i hely­színi szemle, a már em­lített fotó, és az inter­náltak visszaemlékezé­sei alapján alkotta. Az igazságtalanul meghurcoltak százaira, ezreire nemcsak ez a kiállítás emlékeztet; ma már a templom fa­lán elhelyezett emlék­tábla is figyelmeztet a szenvedéseikre, és hir­deti a megbocsátást. Hatvan városa példát mutat az országnak: egyelőre csak itt sza­vazta meg és fizette ki a jogosan igényelt kárté­rítést az internált csalá­doknak. Demény-Dittel Lajos Kalauz a fantasztikumba Hatvanban az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban tudományos-fantasztikus klubot szerveznek a 7. és 8. osztályos általános is­kolai, valamint a középiskolás korosztálynak. A klub vendége a tervek szerint Szentmihályi Szabó Péter és Nemere István író, Vassné Tana Judit, a Heves Megyei Hírlap UFO-szakértője és Egely György, a lapunkból ugyancsak jól ismert fizikus lesz. Várhatóan levetítik Czencz József A parafenomén című filmjét, a későbbiekben pedig könyvankéton beszélgetnének Vassy Zoltán fizi­kussal A parapszichológia tudományos irányzata című könyvéről. Az érdeklődő klubtagok megis­merkedhetnek ezenkívül dr. Tihanyi László csil­lagász-filozófussal, aki a többdimenziós világ­egyetem létezésének lehetőségeiről tart előadást. A szervezők egy kerekasztal-beszélgetésre hív­nák meg dr. Tóth Géza biológust, dr. Juhász Ár­pád geológust, valamint dr. Horváth András és dr. Almár Iván csillagászokat, akik a különféle kozmológiai elképzelésekről fejtenék ki vélemé­nyüket. A rendkívül érdekesnek ígérkező programso­rozat lebonyolítása elsősorban a jelentkezők szá­mán múlik. Kérik tehát mindazokat, akik szeret­nének a fantasztikum világával alaposabban megismerkedni, jelentkezzenek személyesen a közösségi ház épületében lévő TIT-irodán na­ponta délelőtt 9 — 16.30-ig, vagy telefonon a 38/ 12059-es telefonszámon, január 25-ig. Részvény- társaság vagy kft? A hatvani önkormányzat vá­rosfejlesztési és környezetvédel­mi bizottsága legutóbb megtar­tott ülésén napirendre került a városgazdálkodási vállalat tevé­kenysége is. Juhász Ferenc, a cég igazgatója ismertette a vállalat átszervezésével kapcsolatos el­képzeléseit is. Javaslata szerint a cég állami pénzeszközökből, ön- kormányzati, valamint lakossági pénzbevételekből gazdálkodó önálló szervezet lenne, melynek legfőbb tevékenységi köre to­vábbra is a házkezelési feladatok ellátására, s az egyéb kommuná­lis tevékenységekre terjedne ki. Véleménye szerint részvény- társaság vagy kft. formájában működnének tovább, s ily mó­don komplex lakásgazdálkodási programot dolgozhatnának ki. Az igazgató arra is kitért, hogy jelenleg a köztisztasági tevé­kenység Hatvanon kívül hét Zagyva menti településre terjed ki, s hogy ezen szolgáltatást a ké­sőbbiekben vállalkozásba lehet­ne adni. Elképzelése szerint ugyanez vonatkozna a zöldterü­letek gondozására is, természe­tesen úgy, hogy ebből a lakosság is kivenné a részét. A temetők fenntartását a mai formától elté­rően, szintén a vagyonkezelőség megbízásából, 4-5 tagot számlá­ló kisvállalkozási formában le­hetne működtetni. Az ülésen a beszámolót köve­tően kritikai észrevétel is elhang­zott a vállalat tevékenységével kapcsolatban, az egyik képviselő ugyanis úgy fogalmazott, hogy a lakosság elvárja, hogy az áreme­lés után színvonalasabb szolgál­tatást kapjon. A legközelebbi bizottsági ülé­sen a városfejlesztési tervekről, elképzelésekről lesz szó. „öt percre” vitték, örökre nyoma veszett A Berényi lllésék halála Berényi Illés éppen borotválkozott, az édesanyja a reggelit készí­tette, amikor 1946. május elsején a két rendőr megjelent a Horváth Mihály utcai lakásukon. Közölték, hogy azonnal be kell kísérniük a városi rendőrkapitányságra kihallgatásra. Semmi bűnt nem követett el, ezért nyugodtan vette tudomásul a közlést. Csak a nagy sietség volt baljóslatú. A szülők hiába kérték a rendőröket, hogy legalább azt váiják meg, amíg a borotválkozást befejezi és megreggelizik. Azt mondták, hogy csak egy ötperces kihallgatásról van szó, majd befeje­zi a borotválkozást és megreggelizik, ha visszajön. El is mentek, de a fiút hiába várták, nem jött haza öt perc múlva, egész nap, sőt soha többé... De ki is volt ez a fiatalember? Egy hatvani kisbirtokos 1923-ban született gyermeke, aki olyan jól tanult, hogy a szülei nemcsak a gim­náziumba íratták be, hanem érettségi után a budapesti közgazdasági egyetemre is. Ott is sikeresen birkózott meg a feladatokkal, 1946-ban már az utolsó évet végezte, amikor bekövetkezett a tragédia. Azóta a szülők sokat gondolkoztak, mi lehetett az oka, hogy ez a mindenki iránt tisztelettel viselkedő, mindenki által megbecsült fiú magára vonta a helybeli hatalmasok haragját, sőt nemcsak a helybeli­ekét, hanem a szovjet politikai rendőrségét is. Legfőképpen F. S.-re gyanakodtak, aki a szomszédukban lakott, akit ennek következtében Berényiék nagyon is jól ismertek. Tudták róla, hogy a nyilas időkben állandóan zöld ingben járt, 1945-ben pe­dig már a kommunista párt tagjai közé iratkozott. Egyre magasabb tisztséget töltött be. Ő lett a városi első titkár, majd a Földművelés- ügyi Minisztériumban lett rangos tisztviselő, ahol nem tudni miért, öngyilkos lett. Nem lehetetlen, hogy azért, mert kiderítették fasiszta múltját. Ta­lán ezt akarhatta megakadályozni a tanúk elhallgattatásával. Ezért vitette el a Berényi fiút. De lehetett más ok is: az idősebb Berényi Illés tekintélyes tagja volt Hatvan társadalmának és a kisgazdapárt helyi szervezetének. A fia a párt ifjúsági szervezetében tevékenykedett. A Rákosi-féle kommunista pártvezetők semmilyen eszköztől sem riad­tak vissza, hogy csapást méljenek az 1945-ös választáson győzelmet aratott kisgazdapárt országos és helyi vezetőire. Ebben segítséget kaptak a szovjet katonai szervektől, sőt talán ösztönzést is. Ez időben zajlott Kis Szaléz atya és a gyöngyösi diákok elleni vizs­gálat, akiket fegyveres összeesküvéssel és szovjet katonák elleni me­rényletekkel vádoltak. Ennek az ügynek a szálait próbálták Hatvan­ban is megtalálni, ezért vettek őrizetbe egy sor hatvani diákot, köztük ifj. Berényi Illést, akit többedmagával még aznap Hatvanból Buda­pestre szállítottak. Az apa másnap a lánya társaságában felutazott a fővárosba, hogy megtudjon valamit a fiuk sorsáról, és megpróbáljon tenni valamit ér­dekükben. Megfordultak az Andrássy út 60-ban és más kapitánysá­gokon, de sehol sem kaptak felvilágosítást. Végül a szerencse segí­tett: egy rendőrségi épületből kikanyarodó teherautón megpillantot­ták a fiút. Hatalmas kötés fehéredett a fején. A gépkocsivezetőben volt annyi emberség, hogy lépésben hajtott, amikor észrevette az in­tegető hozzátartozókat. A fiatalasszony utánaszaladt a kocsinak, de csak annyit hallott a fiútól, hogy visszakiáltott neki: — Bözsi néném! Nincs semmi bűnöm! Többet nem látták. Még egyszer felutaztak Budapestre a keresésé­re, vittek neki csomagot, benne élelmiszert és fehérneműt. Valame­lyik rendőrkapitányságon megszánták őket. A csomagot átvették a fogoly számára, de találkozást nem engedélyeztek. 1949. július 18-án levelet írtak a Külügyminisztériumba, amely­ben a fiú sorsáról kértek felvilágosítást. A szomorú hírt tartalmazó le­velet azonban egy Kölley Andorné nevű sorstárstól kapták október 18-án. Ennek az asszonynak a fia, egy orvostanhallgató juttatott le­velet haza, amelyben megírta, hogy ifj. Berényi Illés a Karél-Finn Szovjet Köztársaságban mellhártyagyulladás és általános legyengü- lés következtében meghalt 1947. október 20-án. Megjött a válasz a magyar Külügyminisztériumtól is, amelyben azt írták csak, hogy gyermekük 1947. október 29-én meghalt a Szovjetunióban. Hatvanból hasonló sorsra jutott Fehér Endre, Huszár József és Lu­kács Pelbárt szerzetes. Kérjük olvasóinkat, hogy ha tudnak róluk valamit, írják meg a Hír­lap szerkesztőségébe vagy a Hatvány Lajos Múzeumba (Hatvan, Kossuth tér 2.). Postafiók: 51. Németi Gábor Újra téma a kastély A hányatott sorsú Grassalko- vich-kastéllyal kapcsolatban újabb fejlemények láttak napvi­lágot. Tény, hogy az épület hasz­nosításával kapcsolatban több külföldi érdeklődő jelentkezett a közelmúltban. A város polgár­mestere felkérte a városfejleszté­si bizottság tagjait, hogy alakítsa­nak ki egy közös elképzelést a kastély sorsára vonatkozóan, hogy mielőbb lépéseket tehesse­nek az épület megmentése és’fel- újítása érdekében. Szőrmebundák Apcról A Budapesti Minőségi Szűcs Bőr Ruházati Ipari Szövetkezet Apci Szőrmeüzemében az elmúlt év végén megfeszített tempóban dolgoztak, hogy ele­get tegyenek a megrendeléseknek. Az év első mun­kanapjain így sokan jól megérdemelt szabadságu­kat töltötték. Ennek ellenére a munka folyamatos, sorra készülnek a szebbnél szebb pézsma-, panofix- és mosómedvebundák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom