Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

HÍRLAP, 1991. január 8., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5 Idősek napja Többéves hagyományt követ­ve rendezték meg Mátraderecs- kén az idősek napját: 241 hetven éven felüli lakos kapott élelmi­szerből és édességből álló aján­dékcsomagot. Az időseket ben­sőséges ünnepség keretében a derecskéi óvodások, általános is­kolások és a helyi pávakör tagjai köszöntötték műsorral, karácso­nyi dalokkal, betlehemes játék­kal. Crossbar Párádon Hatszáz állomásos crossbar­telefonközpont kezdte meg mű­ködését 1990. december 28-án Párádon. Jelenleg még csak a te­lefonnal eddig is rendelkező két­száz helybéli, illetve a közös, Pá­rádon lévő központhoz tartozó parádsasvári, bodonyi, óhutai és parádfürdői lakos tárcsázhatja közvetlenül az ország, a világ bármely részét, a többi állomás bekötésére csak később kerül sor. A körzetszám az egrivel megegyező, vagyis 36-os. Javuld vízellátás Az elmúlt öt évben kiemelt fi­gyelmet fordítottak az eddig gondokkal küszködő települé­sek vízellátására. A megye 26 te­lepülése közül 11-ben — terüle­tünkön Mátraballán, Bodony- ban, Erdőkövesden, Váraszón, Egerszóláton, Tarnaszentmikló- son, Egerszalókon és Bükk- szentmártonban — megindult, vagy megkezdődik a vízszolgál­tatás. Hiányzik a törvény Éjt nappallá téve, sőt az ünne­pek alatt is a dolgozik a Parla­ment, ám, tapasztalataink sze­rint — ha a városi, községi pol­gármestereket kérdezzük az 1991-es tervekről, a válaszban inkább csak álmok szerepelnek — még nincs meg az önkormány­zati törvény, s így a jövő titka, mi­lyen forrásokból lehet majd gaz­dálkodni. Ellenben ha a termelő- szövetkezeteknél érdeklődünk az elképzelésekről, akkor a földtör­vény hiánya a legfőbb gond, a konkrét tervezés akadálya... Egyszóval, ismét csak az Ország- gyűlés „lustasága” a bajok oka. Nincs ez másképp a tarnaleleszi Egyetértés Mgtsz-nél sem, bár Kovács Gyula elnök korántsem csak problémákról számolhatott be: — A privatizáció területén nagy volt az előrelépés a múlt év­ben. A szakcsoportokat átalakí­tottuk, egyeseket megszüntet­tünk, s ami a legfontosabb: ve­gyes, részben külföldi érdekeltsé­gű kft. jött létre a harisnyagyár üzemeltetésére. Ez az üzem 130- 140 embernek biztosít munkát. — Bizonyára az idén is foly­tatni kívánják a privatizációt... — A föld és az állattenyésztés teljes privatizálására törekszünk, azonban itt is, s az erdőgazdálko­dás, a faipar esetében is várjuk az idevágó törvényeket. Emellett nagyon sok gondot jelent szá­munkra az energiaárak ez évi emelése is. Szerencsére az embe­rek megértették a változás szük­ségszerűségét. — Mi a helyzet a háztáji gaz­daságokkal? — Ezek többségében tejter­melés folyik, viszont a tej átvéte­le sokszor nem biztosított. Ugyanez a gond azoknál a háztá­ji gazdaságoknál, amelyeknél sertések hizlalásával foglalkoz­nak. Az oldalt írták: Konc/János Rénes Marcell 15 éves a tarnaleleszi fúvószenekar Koncerttel jubiláltak... Zsúfolásig megtelt a művelő­dési ház nagyterme a Szűk Má­tyás Fúvószenekar jubileumi koncertjén, Tarnaleleszen. Eljöt­tek a volt zenekari tagok, bará­tok és zeneszerető emberek erre a rangos eseményre: 15 éve ala­kult meg az együttes a helyi és az akkori járási tanács anyagi tá­mogatásával. Nagy idő ez egy általános isko­lai zenekar életében, hiszen tud­juk, ez alatt a megyében sorra születtek és bomlottak fel hason­ló együttesek. De, hála Rákóczi Péter karnagy kitartó és áldoza­tos munkájának, ezek a fúvósok itt vannak és gazdagítják zenei életünket. Heti két alkalommal tartanak szólampróbákat és egy­szer teljes zenekari foglalkozást. A muzsikálni vágyó gyerekek először furulyázni tanulnak, az­után választanak más hangszert: fuvolát, klarinétot, kürtöt, trom­bitát vagy valami mást az ütős- hangszerek közül. Rákóczi Péter egyedül tanítja a gyerekeket. Ő maga gyermek­korában hegedülni tanult, s oly erős volt benne az új iránti érdek­lődés és a zene szeretete, hogy mostanáig a hárfa és a fagott ki­vételével minden hangszeren ját­szik. Klarinétból, szaxofonból és gitárból előadói képesítést is szerzett. Minden alkalmat meg­ragadott arra, hogy önmagát ké­pezze. Ezt a belső igényességet és tudatos munkát követeli meg ta­nítványaitól is. Csak így lehetsé­ges azt az eredményt elérni, hogy minden fellépésüket zúgó taps követi. Ismerik a zenekart a me­gye minden nagyobb városában, az országhatárokon belül, de im­már Hamburgban is vendégsze­repeitek egy zenei fesztiválon, ahol hazánkat képviselhették. A zenekar sikereit méltatta köszöntőjében Huszár Ernő, az általános iskola igazgatója. Ki­emelte: a legnagyobb sikernek azt tartja, hogy a gyerekek zenei műveltsége sokat fejlődött és egy ilyen kis községben több mint százan tanultak meg valamilyen hangszeren játszani. Köszönetét mondott hát az áldozatos mun­káért. Azt gondolná az ember, hogy egy fúvószenekari koncerten kü­lönféle indulókat hallhat. Nem. Itt nagyon igényesen összállított műsor élvezői lehettünk. A más­fél órás koncert első részében a komolyzenei kedvelők örülhet­tek. J. S. Bach Air, Farkas Antal Üvegtánc, Hidas Frigyes Capric­cio, James Barnes Eaglecrest- nyitány című műveit és ErkelPa- lotását játszották. A második részben a szórakoztató zene gyöngyszemeiből válogattak. (Fotó: Dr. Juhász László) Részletek hangzottak el Ennio Morricone filmzenéiből, az Evi­ta rockoperából, a Macskák cí­mű musicalből, valamint a Flaschdancecímű film zenéjéből a Micsoda érzés (What a Feeling) című számot élvezhette a közön­ség. A Rákóczi-induló hangjait már vastaps kísérte. A koncert végén az Egri Helyőrségi Fúvós- zenekar — amelyhez már régi barátsággal fűződnek — ajándé­kát vette át Mándoki Bélától a le­leszi karnagy. A csaknem negyven tagú, 10- 18 éves tanulókból álló együttes nem maradhatott volna fenn tá­mogatók nélkül. Ezek voltak: a tarnaleleszi Község Közös Ta­nács és Egyetértés Mgtsz, a bükk- szenterzsébeti „ Zenit” Ruhaipari Szövetkezet, Borsodnádasdi Le­mezgyár, Siroki Fémművek, a pétervásári Áfész és Takarékszö­vetkezet, amelyek — reméljük — a jövőben is támogatók marad­nak... Kovács Mária Események, eredmények a kisváros életébén Pétervására egy éve (Tudósítónktól): A tavalyi esztendő, 1990 volt Pétervására várossá nyilvánítá­sának második éve. A változá­sokról, a fontosabb események­ről és eredményekről kérdeztük Pál László polgármestert. — A helyhatósági választáso­kat követően, mintegy három hó­nap eltelte után hogyan értékeli az önkormányzati testület tevé­kenységét? — Az önkormányzati tagok száma kilenc, közülük hatan füg­getlen képviselők, hárman az MDF tagjai. Engem szintén füg­getlen jelöltként választottak polgármesterré. Úgy érzem, a kezdeti nehézségek után kezdösz- szerázódni a testület. Az önkor­mányzati tagoknak — a pártér­dekeket mellőzve — azt kell szem előtt tartaniuk, hogy ők képvise­lőként felelősséggel csakis vá­lasztóiknak és saját lelkiismere­tüknek tartoznak. Tapasztalom a nagyfokú felelősségérzetet, a la­kosságért való, sokszor túlzott tenniakarást. A képviselők az üléseken rendszeresen megje­lennek, aktívan részt vesznek az adott napirend vitájában... Az eltelt három hónap alatt igen fontos ügyekben hoztunk dönté­seket, határozatokat: megvá­lasztottuk az alpolgármestert, ki­neveztük a város jegyzőjét és fő­orvosát. Szükségesnek tartom azt is megemlíteni, hogy a közi­gazgatásilag eddig Pétervásárá- hoz tartozó községek — Erdőkö­vesd, Váraszó, Ivád és Kisfüzes — önkormányzati testületéi úgy foglaltak állást: változatlanul megtartják a társközségi kapcso­latot. Ezzel úgy a testület, mint a polgármesteri hivatal munkájá­ban — többletfeladatként — szá­molnunk kell. Jelenleg azonban a legfontosabb feladatunk az idei költségvetés elkészítése, megtár­gyalása. Készül a polgármesteri hivatal szervezeti-működési sza­bályzata is, ezt az e havi ülésün­kön kívánjuk megtárgyalni. — Milyen lényegesebb fejlesz­tésekre, beruházásokra került sor a múlt évben? * — Onnan kell kezdenem, hogy amikor a városi címet meg­kaptuk, már akkor tisztában vol­tunk azzal, hogy a várossá nyil­vánítás, a „rang” elnyerése ön­magában nem jár különösebb előnyökkel, s a várossá válás kö­rülményeit az itt élőknek első­sorban saját maguknak kell majd megteremteniük... Tavaly a fej­lesztésre szánt pénzeszközök döntő részét az új egészségügyi központ építésére használtuk fel — e létesítmény átadása a tervek szerint január végén lesz. Új ra­vatalozó is épült Pétervásárán, a gázbekötések tovább folytatód­tak, s a crossbar-telefonközpont szintén üzemel már. Erdőköves­den óvodát adtunk át, s elkészült Kisfüzes ivóvízellátásának terve, melyet jövőre fogunk megvalósí­tani. Végső soron elmondhatom, hogy egy kisebb összegű pénz- maradvánnyal is rendelkezünk, tehát nem üres kasszával léptünk át az 1991-es évbe. — A lakossági ellátás terüle­tén — szolgáltatás, kereskedelem — van-e jelentősebb változás? — Az új közintézmények, hi­vatalok létesítése a lakossági szolgáltatások javítását eredmé­nyezi. E területen konkrétan em­líthető, hogy az idén a megyei vízmű vállalat kirendeltséget ho­zott létre, s ugyanígy üzemel de­cember elejétől az Állami Bizto­sító fiókja is. A földhivatal szin­tén kirendeltséget hoz létre, az erre a célra szolgáló épület felújí­tása, vásárlása megtörtént, a megnyitáshoz csupán a földmű­velési minisztérium engedélye szükségeltetik. A kereskedelmi ellátást főként az Áfész biztosít­ja, ugyanakkor megjelentek a vállalkozók is: olyannyira, hogy a Kossuth úton lassan egész üz­letsor (zöldség-gyümölcs, divat­áru, olcsó ruházati, autóalkat­rész bolt) alakul ki. Zay József Bükkszéki tervek Az Észak-Magyarországi Re­gionális Vízmű az idén két és fél millió forint támogatást kérne a bükkSzéki önkormányzattól a fürdő üzemeltetéséhez. Nem vé­letlen hát, hogy a helyhatósági testület most a legfontosabb fel­adatának tekinti annak tisztázá­sát: kinek a tulajdonát képezi a jövőben a sok túristát vonzó strand. A minél jobb hasznosítás érdekében szeretnék megszerez­ni a fürdő tulajdonjogát. Emel­lett a bükkszéki tervek között szerepel a közeli Terpessel és Szajlával együtt a crossbar kiépí­tése (a központ a tervek szerint tavasszal készül el), s a község egyes utcáiban a szennyvízelve­zetést is mihamarabb meg kíván­ják oldani. Várják az élsportolókat Elkészült a mátraderecskei tornacsarnok (Tudósítónktól) Az elmúlt év utolsó napjaiban ünnepélyes keretek között adták át az iskolás gyerekeknek és a község lakosságának a mátraderecskei új tornacsarnokot. Az ünnepségen elsőként Zám Ferenc polgármester kért szót, megköszönve az együttműködő szervek — a Mátravidéki Fémművek, a helyi téglagyár, a Rákóczi Tsz, a Recski Ércbánya Vál­lalat, a két patronáló honvédségi alakulat — és a lakosság csaknem kétmillió forintos anyagi és társadalmi segítségét. Ezt követően Pál­mai József, az OSH alelnöke adta át a létesítményt rendeltetésének. Az eseményen részt vett Halmai Levente, a Népstadion és Intézmé­nyei mátraházai edzőtáborának vezetője is, akijelezte, hogy 1991 ja­nuárjától az élsportolók részére már szeretnék igénybe venni a torna­csarnokot. Ennek persze az a feltétele, hogy a csarnok kiszolgáló­szociális épületrészei is minél előbb készüljenek el. Az ünnepség ke­retében sor került a „Mátraderecske sportjáért” emlékplakettek át­adására. Fekete Jánosné Nem hiszünk a szemünknek Enni drágábban is kell... Alighanem nagy elképedéssel fogadtuk volna az év eleji élel­miszerár-emelést, ha mostanra nem fáradtunk volna bele az év­ről évre növekvő inflációval való versenyfutásba. De most már annyira fásultak vagyunk, hogy még az újabb benzináremelést is szó nélkül lenyeljük, miközben a világpiacon lefelé megy a kő­olaj ára. Csak legyintünk arra, hogy a múltkori kemény leckéből mit sem tanulva, a Parlament elfogadta a kormány újabb benzin- adó-emelési javaslatát, és már az sem érdekel bennünket, hogy itthon drágább lesz az üzemanyag, mint Németországban, ahol tízszer annyit keresnek az emberek, mint itt. De térjünk vissza egyelőre az ennivalóhoz: a Bélapátfalván „kis ABC”-ként is­mert élelmiszerbolt vezetőjét, Holló Dénesnét kérdeztük arról: hogyan boldogulnak az átárazással, mit szólnak a vevők ahhoz, hogy mélyebben kell a pénztárcába nyúlni...? — Nem könnyű napok ezek, mert az átárazás jelentős többlet- munkát igényel, s a vásárlók is feszültebbek. Áz új árcédulákat csak zárás után tudjuk felragasztani, december harmincadikán ez három órán át tartott, pedig a miénk csak egy kis üzlet. Azóta is újabb és újabb listák érkeznek, mi pedig rendszeresen túlórá­zunk. De hát, mi egyebet is tehetnénk? A vevők nem akarnak hinni a szemüknek az új árakat látva, többen is újra átszámoltat­ják a pénztárossal a vásárlásaikat, nagyon nehezen emésztik meg a drágulást. — Az áremelés előtt nem indult meg a felvásárlás? — Nem tapasztaltunk ilyesmit. Szerintem sok családnál már nincsenek erre fordítható tartalékok, másrészt pedig ilyen ala­pon minden nap újabb és újabb felvásárlási láz törhetne ki, hi­szen folyamatosan emelkednek az árak... — Csökkent-e az elmúlt pár napban a forgalom ? — Kevés még az idő ennek a megítélésére. Azt azért észrevet­tük, hogy az alkoholos italok, különösen az égetett szeszek el­adása visszaesett. Ezen még lehet valahogy spórolni, de a tejet, a kenyeret mindenképpen meg kell venni. — Ön szerint mennyivel kell most több pénzt kiadni ugyan­azért a vásárlásért? — Ha, teszem azt, valaki háromszáz forintért vásárolt decem­berben, ugyanazért a mennyiségért most ötszáz forintot kell ad­nia. És ez már nagyon nem mindegy... Mikófalván: „ Tájházacska ” a Göböly-portán Gondos, szép munkát végzett az Úr 1846. esztendejében Gö- böly József, pedig nem sejthette, hogy az ő családi házacskája fog­ja majd a régmúltat képviselni másfél évszázad múltán Mikó­falván. Valószínűleg csak arra töreke­dett, hogy a kor fogalmai szerint kényelmes fészket teremtsen a családnak, s hogy a megélhetés is biztosítva legyen, a műhelyt be­telepítette az „alagsorba”. Mert­hogy ő volt az időtájt a környék­beli nemesurak kovácsa, aki ter­mészetesen a falujabeliek kisebb megrendeléseit sem utasította vissza. A házak általában túlélik az embereket, s ez a csinos kis épület is elgazdátlanodott. Újjá­születése a múzeológusoknak köszönhető, hiszen tatarozása óta, jó tizenkét éve tájházként szolgálja az emlékezést, az okta­tást, sőt a turizmust is, hiszen hosszú ideig itt rendezték meg a híres mikófalvi lakodalmasokat, amelyek sok külföldit vonzottak. Manapság már másutt tartják a „népi esküvőt”, így a Göböly- porta ismét elcsendesedett, de hűségesen őrzi a múltat. Ami azért is fontos, mert bizonytalan jelenünkben csak az a biztos, ami már megtörtént...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom