Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-29 / 24. szám
HÍRLAP, 1991. január 29., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Hatvan patinás épületei Az újhatvani templom és ferences kolostor Sci-fi klub — csütörtöktől Az előzetes felmérések szerint számos érdeklődőt vonz majd a Városi Könyvtár és Közösségi Ház, valmint a TIT közös tudományos-fantasztikus klubja, amelynek alakuló foglalkozásara január 31-én délután 5 órától kerül sor. Az immár 20-25 fős alapító gárda mellé továbbra is váriák azokat, akik szívesen mé- lyednének el az UFO-jelensé- gek, a parapszichológia, a csillagászat, valamint a kozmológia világában. Pályázat a lőrinci moziért Lőrinciben az önkormányzat úgy határozott, hogy a községben lévő mozi működtetésére pályázatot ír ki, mivel szeretnék elérni, hogy a létesítmény fenntartása ne legyen ráfizetéses. Idáig ugyanis havonta 10 ezer forintot fizettek a Heves Megyei Moziüzemi Vállalatnak, s bevételre ily módon nem számíthatott az önkormányzat. Fontos a lakosság véleménye is A hatvani önkormányzat városfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága a legutóbbi ülésén egyebek mellett javasolta, hogy a Horváth Mihály úti „lepényresz” és a Sárgacsiko környékén a kereskedelmi egységek kialakítására kért engedélyeket csak a komplex rendezési terv megszületése után adják ki az érdekelteknek a lakossági vélemények figyelembevételével. A Rákóczi út és a Bajcsy-Zsi- linszky út sarkán áll az 1929. augusztus 20-án — Szent István tiszteletére — felszentelt újhatvani neobarokk katolikus templom. 1931-ben építették mögé a kolostor épületet, amelyet fe- rencrendi szerzetesekkel népesítettek be. Az egyik helyi lap, a Hatvan és Járása tudósítása szerint Hatvanban „templomépítő bizottságot” hoztak létre, amely 1928. áprilisában bírálta el a templom épületére meghirdetett építész- terv-pályázat pályaműveit. A 48 tervrajz közül a nyertes írsik László építészmérnök, műegyetemi tanár pályaműve lett. írsik Lászlót bízta meg a templomépítő bizottság a részletes tervek kidolgozásával és az építés felügyeletével. (A pályaműveket egy hétig kiállítottak a városháza nagytermében, majd április 21- én továbbküldték a Magyar Mérnök és Építész Egylet kiállítására, j A templomépítő bizottság építési (kivitelezői) pályázatot is meghirdetett. Ennek a határidejéig, június végéig 5 pályázat érkezett be. A „legolcsóbb” 127 ezer, a „legdrágább” 144 ezer pengő építési költséget jelölt meg. A nagy összegek miatt a bíráló bizottság egyik változatot sem fogadta el, hanem július 5-én új pályázatot tűzött ki. Ezen négy jelentkező közül a hatvani Ring cég lett a nyertes. írsik László — mint építési felügyelő — kikötötte, hogy az összes építőanyagot csak az ő előzetes vizsgálatai után használhatják fel. A nagy gonddal felépített épülettömb nagy károkat szenvedett az 1944. szeptember 20-i bombázáskor. Hatalmas tűz pusztított a kolostor épületében, az egész berendezés elégett. AII. világháborús frontharcok elvonulása és az épület helyreállítása után hónapokig tanítás folyt a kolostorban. A gimnázium épületében hadikórházat rendeztek be, ezért az újhatvani gimnazisták és polgári iskolás tanulók a kolostorba jártak, ahol csoportonként 2-2,5 órás foglalkozásokon vettek részt. A kolostor „eredeti lakói” 1945 után is népszerűek voltak, hittant tanítottak, jóhírű énekkart szerveztek, a szegények számára adományokat gyűjtöttek, és maguk is igen szerény körülmények között éltek. (Népújság, 1989. június 5., Németi Gábor cikke.) A szerzetesek életében nagy ünnepnek számított az 1947. június 7-8-án Hatvanban rendezett „Eucharisztikus Naok”, melynek egyik rendezője . dr. Zentai Marcellin rendfőnök volt. Zentait Kriszten Ferenc követte a rendfőnöki székben. Kriszten vezetésével mindössze három páter és két fráter élt a kolostorban, amikor 1950. június 19-én megjelent az állam- védelmi hatóság, hogy — a szerzetesrendek feloszlatására hozott határozatnak megfelelően — kitelepítse őket. A védelmükre kelő hívőket is elhurcolták: „a férfiakat Recskre és más internálótáborokba, családjukat a Hortobágy tanyavilágába” — olvashatjuk a 40 évvel később avatott, és a kolostor falán elhelyezett emléktáblán. A szerzetesek kitelepítése után, négy évvel később, 1954- ben kollégiummá alakították át a kolostort. Az épület egyházi tulajdonban maradt. Kepics Fe- rencné kollégiumvezető szerint 1986-ban 1100 forint jelképes bért fizettek a kollégium használatáért az egyháznak. (Magyar Ifjúság, 1986. április 4-i szám.) A mai változások eredményeként várhatóan ismét valamely közérdekű, közhasznú célt fog szolgálni a szép kolostorépület. Demény-Dittel Lajos A fiatalabbak is elkezdhetik „ Fúvóm az éneket,.,” „A szakadt gyökér kórót, vagy szégyenfát nevel...” — ez a népi bölcsesség lehetne a mottója annak a kezdeményezésnek, amely Budai Ilona népdalénekestől ered. A művésznő arra vállalkozott, hogy életet lehel a már-már alig létező népdalkultúrába, bevonva a közös éneklés ízére még emlékező idősebbek mellé a fiatalabb korosztály tagjait. Ehhez az elképzeléséhez méltó partnerre talált a hatvani Városi Könyvtár és Közösségi Ház munkatársaiban, akik egy havonta ismétlődő találkozóra és énekszóra invitálják elsősorban az iskolák tanulóit. A Fúvóm az éneket... című sorozat egyes foglalkozásain Budai Ilona a Dunántúl, a Felvég, az Alföld, majd Erdély és Moldva népzenéjéből ad ízelítőt január végétől a tanév befejezté- ig, illetve szeptemberi folytatással. Asztalosmonológ... Mottó: „...egy lepecsételt lőrinci munkahely ürügyén.” ...Hát, kérem, idáig jutottunk! Az ajtón a lakat a miénk, a pecsét, amely megakadályozza, hogy bemenjünk a munkahelyünkre, a Hatvani Építőipari Szövetkezeté. A szigor pedig azé a rendőré, akit ide vezényeltek, mondván, hogy a dolgozók fel akarják törni a műhelyt... De látott már olyat, uram, hogy az ember tönkre akarná tenni azt, amit évtizedek alatt összegürizett? Mert én még nem! Állíthat itt bárki bármit, arról van szó, hogy adott ez az asztalosműhely, itt Lőrinciben, s a másik Hatvanban, huszonöt asztalosmester munkahelye, s adott az üzletfelek megrendelése, van megfelelő anyag is elegendő, csak éppen nem hagyják dolgozni az embert. Ma, amikor mindenki arról beszél, hogy ki kell lábalnunk a gazdasági csődből, s előttünk a piaci lehetőség... Szóval, hogy miként jutottunk idáig? Nézze, ez a szövetkezet, amelynek az asztalosrészleg önelszámoló egysége volt, meglehetősen nagy rezsivel dolgozott már. Megrendelőink kezdtek el-elmaradoz- ni, mert lassacskán nem bírtuk a konkurenciaharcot, mások kezdtek „alánk” ígérni termelői árban. Ez a részleg mindig is jó hírű volt, de a nyereséget, amit termeltünk, berakták a szövetkezeti „nagykalapba”, hogy talpon lehessen maradni. Hát, mi úgy gondoltuk, meg kellene próbálni teljesen önállóan. Igen, ezzel kezdődött, mert amikor tavaly októberben megindítottuk a ki válási folyamatot, ez fontos, mert nem kilépési szándékról volt szó, mint ahogyan azt most be kívánják álh'tani, szóval, amikor bejelentettük a kiválási tervünket, egy közgyűlést kellett volna összehívni az ügyben. A közgyűlésre sor is került, de a korábbi elnökkel kapcsolatos személyi ügyek miatt a mi témánkra nem kerítettek sort, s azóta sem foglalkoztak vele... Annak ellenére, hogy október 1-jétől megalakítottuk — 25-en lőrinciek és hatvaniak — a Paliszander Kisszövetkezetet, s megválasztottuk elnökké Takács Ferencet. És dolgozni akartunk annak rendje és módja szerint, hiszen több mint ötmilliós megrendelésünk van, határidős valamennyi február, illetve március 15-re. Az Országos Csemege Vállalat, a Bizományi Áruház Vállalat, azÁllami Könyvterjesztő Vállalat váija budapesti és debreceni üzleteiben a megrendelt munkákat... S most itt állunk a lezárt műhely előtt. Megpróbáltunk tárgyalni a szövetkezet mostani vezetőivel, először sikerrel, mert vállaltuk, hogy — mint volt önelszámoló egység — rendezzük az anyagi ügyeinket: 1,1 millió forintot kértek tőlünk „tartozás” címén, azt mondtuk, fizetünk, szereztünk bankgaranciát is erre. Később arról volt szó, hogy nem vihetjük a gépeket, berendezéseket, amelyeket mi hoztunk össze. Nézze, a vagyonfelmérés szerint huszonötünknek 5 millió 800 ezer forint értékű szövetkezeti rész jut és jár, ez több, mint a gépek értéke...! Ezek tények, s ezek azok, amiket nem is vettek figyelembe, s odáig fajult a dolog, hogy Gubis István elnök hallani sem akar a korábban már írásban lefektetett megállapodásokról, amelyeket még a régi elnökkel kötöttünk... A tárgyalások kezdetén még volt úgy, hogy „elhúzták előttünk a mézes madzagot”, kinyitották egy hétre a műhelyt, dolgoztunk is, aztán, amikor nem engedtünk a rábeszélésnek, hogy felejtsük el a kiválási szándékunkat, rögtön kiderült: nincs jogunk belépni a munkahelyünkre, amely'57 óta ad kenyeret Lőrinciben öt embernek, Hatvanban meg a többi húsznak. Uram, nem hiszi el, három hónapja megy a huzavona, három hónapja nem tudunk dolgozni. Hát érti ezt valaki ebben az országban...?! Legutóbb azt kértük: jó, tárgyaljunk ismét, s a cégbíróság bejegyzéséig adják ide bérbe a saját munkahelyünket: fizetjük a költségeket, a rezsit, de ne hagyjuk veszni a régi üzletfeleket, a megrendeléseket, mert az senkinek sem lesz jó. Azt hiszi, szóba álltak velünk? Ugyan... ...És ha ránézünk arra a pecsétre, elszorul a szívünk, hogy ezt meg lehet tenni, hogy senkit sem érdekel, mi folyik itt, hogy az ember lyukat beszélhet az illetékesek hasába, mit sem számít. Hogy lézengésre és panaszra ítéltessen egy jó szakembergárda, ahelyett, hogy míves munkát adna ki a keze alól. Hiszen ahhoz, csak ahhoz ért itt mindenki, akinek a nevében most szaporítani vagyunk kénytelenek a szót. Most mondja meg őszintén, de igaz szavával, maga érti ezt...,- vagy érti egyáltalán valaki, aki magyarul beszél...? Aki nem tett „pecsétet” a szájára: Gyalog László, Kiss Béla, Takács Ferenc Lejegyezte: Szilvás István Szent Anna tiszteletére Páratlan szépségű műemlék- együttesre bukkantunk Lőrinci határában. A Szent Anna tiszteletére épült kápolna a mai napig e vidék búcsújára helye, amelyet Král Vid serfőző mester építtetett 1723-ban a pestisjárvány megszűntének emlékére. Az erre járó idegennek bármikor érdemes egy kicsit elidőznie a léleknyugtató csendben, s elgyönyörködnie a rendezett, ápolt területen álló műemlékekben. Körjegyzőség^Nagykökényessel Önkormányzati tervek Zagyvaszántón Az év elejétől új apparátus dolgozik a zagyvaszántói községházán: a társadalmi megbízatással tevékenykedő polgármestert, Oldal Alfrédot öt szakember segíti a napi ügyek intézésében, de mindenkor számíthat a nyolc képviselőre is. Közösen formálják a település fejlesztési terveit, amelyek között számos olyan van, amelyet a szomszédos községekkel együtt kívánnak megvalósítani. így került szóba a legutóbbi önkormányzati ülésen a térségben működő rendőrőrs kérdése: a helybeliek az anyagi lehetőségükhöz mérten veszik majd ki részüket a létrehozatalában, csatlakozva Lőrinci, Petőfibánya, Apc önkormányzatához. Tanácskoztak arról is, hogy megalakítják a Nagy- kökényesseltervezett körjegyzőséget. Ami a falu első számú tervei között szerepel: a mintegy 300 méter hosszú Vasút úti szakasz felújítása. Mint megtudtuk, erre a korszerűsítésre az idén mindenképpen biztosítanak pénzt. Hasonlóan fontos feladat a településen a felszíni vízelvezetés. A helybeliek előtt ismert, hogy a selypi cukorgyár „jóvoltából” felduzzad a Zagyva és a Szuha szintje, s ez kihatással van a felszíni vízmozgásra is. Meg kell oldani tehát a Fő utcai szakaszon a vízelvezetést, az árkok betonozására szeretnének hát sort keríteni még ebben az esztendőben. A vállalkozásnak hordalékai is vannak Megbolydultak a kedélyek Petőfibányán a legutóbbi összeállításunkban megjelent Kultúr- házból kocsma című írás nyomán. A művelődési otthon vezetője, Tajti Zoltán telefonon kért bennünket, hogy adjunk helyet a cikkel kapcsolatos észrevételeinek. Felkerestük hát ismét az intézményt, ahol akadt olyan nyugdíjas vendég, aki reggel óta várta érkezésünket, hogy elmondhassa: kár volt ilyen elmarasztalóan írni a témáról, mert hiszen örülni kellen annak, hogy végre akad egy hely Petőfibányán, ahol a műszakban megfáradt munkások kultúrált körülmények között ihatnak meg egykét sört, s áhol a kispénzű nyugdíjas is el tud üldögélni, s társaságban töltheti idejét egy-két fröccs mellett. A helyi általános iskola pedagógusainak jó része viszont egyetértett a cikkben foglaltakkal, hozzáfűzve azt az észrevételt is, hogy a diákokat lehetetlen távol tartani a játékautomatáktól, ami meglehetősen veszélyes folyamatot indíthat el a gyerekek körében. Az Otthon büfét működtető vállalkozók pedig természetesen saját érveik mellett kardoskodtak. Igazságot tenni nem tudunk, ám az intézmény igazgatója által elmondottakat közzétesszük, fenntartva a más vélemények későbbi közlésének jogát. — Ez egyelőre vállalati intézmény, s én kutya kötelességemnek tartom, hogy a bánya dolgozóinak érdekeit figyelembe vegyem. Az épület nem vált kocsmává. Amikor önök itt jártak, épp műszakváltás volt, s ebben az időszakban, délután kettőtől négy óráig nagyobb a forgalom. Semmi rossz nincs abban, hogy a munkások betérnek ide egy üveg sört meginni. Hosszú idő óta most jutottunk el oda, hogy itt naponta 200-250 ember megfordul. Az természetes, hogy egy vállalkozásnak vannak hordalékai, de be kell látni, hogy valamiből fenn kell tartani az intézményt. Az én elsődleges célom, hogy a négy kulturális alaptevékenységet — így a mozi üzemeltetését, a könyvtár fenntartását, a bányászzenekar és a klubok működtetését — biztosítsam. Tehát nem azért vállalkozunk, mert ez a Tajti Zoli mániája. Meglep, hogy a pedagógusok támadnak bennünket, hiszen az iskola programjai, rendezvényei mindig elsőbbséget élveztek. A napokban kezdeményezni fogom, hogy üljünk le beszélgetni a tanárokkal. Nos, ez dióhéjban az igazgató véleménye. Ettől függetlenül az én benyomásom nem változott, miszerint a létesítmény aulájában működő büfé erősen kocsma jellegű. Ezen viszont változtatni kívánnak, mivel megtudtuk azt is, hogy a napokban egy térelválasztó függönnyel leválasztják a presszó részt, s hangulatosabbá teszjk a belső teret is. Egy dolog nem vitatható. A kezdeményezés életképességéről a lakosság dönt majd, még akkor is, ha az újságíró változatlanul úgy véli: ez az intézmény alapjában másra hivatott. Barta Katalin
