Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

HÍRJL/\í^> jsuBuáir 26»^ szombati GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Egy hajdan volt szép hagyo­mányt élesztettek fel Gyöngyö­sön, a Mátra Művelődési Köz­pontban. Hosszú évek után újra megszervezték az intézményben működő kis közösségek bálját, hangulatos pótszilveszter gya­nánt. Állt a bál a minap Gyön­gyösön is, százak köszönthették újból vidáman az 1991. évet. Ak­kor még csak sejteni lehetett, hogy az Öbölben is komoly lesz a „bál”. A Mátra Művelődési Köz­pontban végül is nagyon jó han­gulatban mutatkozott be 20 kis­közösség. A nyitó és betéttáncot a Gyöngyszem Formációs Tánc­klub mutatta be. A vidám rendezvényen látha­tó volt a karatésok, kobudósok produkciója. A Gyöngyösi Mű­hely ámyrajzokat készített azok­ról, akik ezt kérték. A Vidróczki- néptáncegyüttes rendhagyóan szatirikus jeleneteket mutatott be, amíg a hajnalig tartó kelle­mes, jó hangulatú rendezvényen a talpalávalót a helyi honvédség zenekara biztosította. A művelő­dési központban sorra került ese­ményre meghívást kapott Keresz­tes György, Gyöngyös polgár- mestere is. Igaz, személyesen nem tudott részt venni, de képvi­seltette magát. Az önkormányzat és a mellette működő kulturális bizottság ré­széről Jakkel Mihály, a képvise­lő-testület korelnöke tisztelte meg jelenlétével az intézményben tevékenykedő közösségek vidám rendezvényét. K. B. Üzenetek Két, decemberben kapott le­vélre próbálunk meg válaszolni — elnézést kérve a késésért... C. Sándor és neje Elkeseredett soraiból idézünk: „ Tisztelt Újságíró Társulat! Bo­csánatot kérek, ha önöket mun­kájukban megzavarnám, de sze­retnénk végre meghallgatást kap­ni, ha nem tartozik önökre, azt is legyenek szívesek tudatni velünk, ugyanis az egyik szomszédnak tönkrement a kerítése, és nem hajlandó helyette másikat csinál­ni, igaz, minket nem zavarna, ha nincsen kerítés, ha nem lennénk a szemében tolvajok. Azt kiabál­ja, hogy mindent ellopunk, azt mondta a férjemnek: azt lesed, te vén SZ-..S, hogy elmenjek itthon­ról, és máris elviszed a tápot, meg a terményt. Legalább csak egy lábnyomot tudna mutatni, de nem tud, mert nincs, csak amit az ő kutyája csinál...Katona nem volt a férjem, és sajnos párttag sem, mert ha párttag lett volna, nagyobb pártfogásban lett volna része, így nincs, aki orvosolja a bajunkat... legyenek szívesek megmondani, hogy hová lehet fordulni, hogy orvosolják a nyugdíjunkat, amit kapunk még a 7 ezret se éri el, nagyon sokat dolgozunk, hogy meg tudjunk él­ni, de még arra nem gondoltunk, hogy lopni járjunk...reményked­ve várjuk a segítségüket...” Kedves Asszonyom, és Uram! A nyugdíjuk ügyében kevés biz­tatót tudunk mondani — várha­tóan felemelik, megszavazta a Parlament — reméljük, több lesz akkor, mint hétezer. A csúnya- szájú szomszédot becsületsérté­sért fel lehet jelenteni — bonyo­lult és hosszadalmas pernek néz­nek akkor elébe, ami ráadásul pénzbe kerül. Legjobb lenne, ha szépen megegyeznének — kérjék ehhez az új önkormányzat segít­ségét, hátha ők közvetítenek, s el­simítják az indulatok korbácsol­ta hullámokat. Tóth Mária, Ludas Azt írja, felháborodva olvasta a Hírlap november 29-i számá­ban az Egy családra ráomlott a tető című írásomat. Hozzáfűzi, a riportban szereplő férfit szemé­lyesen ismeri, rendes, tiszta csa­ládból származott, az összedőlt házat még szüleitől örökölte. „32 éves koráig egészséges ember volt — idézzük leveléből — és ha úgy gondolkodott volna, mint én, meg a többi egyidős fiatal, akkor ugyanúgy lenne rendes családi háza, mint nekem meg másnak van, aki velünk egyidős. Sajnos az ő életük nem a munká­ból áll... Szeretném ezzel a leve­lemmel azt elérni, hogy se az új önkormányzat vezetőjét, se a té- esz elnökét vád ne étje...” Kedves Levélírónk! Ha em­lékszik a cikkre, egy leheletnyi hangsúllyal sem róttuk meg a he­lyi vezetőket, sőt! Mindenki be­látta: az említett család jórészt magának „köszönheti” a bajt — ennek ellenére erejéhez képest megpróbált segíteni az önkor­mányzat. Tudomásom szerint nem luxuslakást kaptak Korcso- gék Karácsondon, hanem egy ta­nyaépületet, ahol előtte román menekültek laktak. Én igazat adok önnek, megértem a negatív ítéletét, mégis örülök, hogy öt embernek — ha mégoly hanya­gok voltak is — tető van a feje fö­lött. Tudja, a humanizmus és a részvét nagy kincs... Üdvözlettel: Doms Judit nr i •• ■ •• i m Tudósok üdülője Az MTA mátraházi üdülője ugyan a hegyvidéknek immár leg­öregebb pihenőhelyei közé tar­tozik — mégis, máig sem ismerik túlságosan sokan. Egyrészt mi­vel igen zárt a vendégköre — tu­dósok töltik itt napjaikat—, más­részt pedig mert a tervezői, építői annak idején eléggé eldugták a fák közé, s így az egyébként kö­zeli országútról is inkább csak a tábláját lehet észrevenni. így is van rendjén. Különben a beutaltak aligha remélhetnének itt idegnyugtató kikapcsolódást, felfrissülést — avagy éppenség­gel ideálisabbnak mondható kö­rülményeket alkotó munkájuk zavartalan folytatásához. S hogy az ide érkezők még elé­gedettebbek legyenek, nem túl­ságosan régen hozzákezdtek az elmújt évtizedek alatt azért óha­tatlanul is megkopott, korunkra már meglehetősen elhasználná, elvavulttá vált épületcsoport tel­jes „rekonstrukciójához ”. Versenytárgyalás után kapott megbízást a cseppet sem kis fel­adatra Hadobás Ferenc markazi kőműves-vállalkozó, aki embe­reivel, s más iparos társaival je­lenleg is az elképzelések megva­lósításán dolgozik. A kivitelezők egy esztendő alatt a korábbival majdhogynem összehasonlítha­tatlanul megváltoztatták az „A” jelű épületet. Lecserélték az ég­hajlat errefelé sűrűbb változásai miatt tönkrement ablakokat, aj­tókat, leverték az alaposan meg­rongálódott vakolatot, megerő­sítették az elhasználódott fö­démszerkezetet, felfrissítették a tetőzetet, s az új, zárt folyosóval szomszédjához kapcsolt, meg­nagyobbított építmény homlok­zatát hőszigetelés után tették szebbé. Megfelelőbbre váltották a belső burkolatokat, a vezeték­rendszert, modem konyhával, elegáns étteremmel, hallal, meg­hitt társalgóhelyekkel, kisebb ta­nácskozásokra is alkalmas könyvtár- és kártyaszobával, hangulatos teraszokkal, nem utolsósorban pedig fürdőkkel teljesebbé tett kellemes lakóegy­ségekkel fogadták már kará­csonyra ismét a vendégeket. Ag- ria-bútort kapott az egész ház, minden szobába parabolaanten- nás színes televíziókészüléket, hűtőszekrényt, íróasztalt tettek. Mindezekkel — mint Szabó Lászlóné üdülővezető elégedet­ten, nagy örömmel újságolta — már most a Magyar Tudományos Akadémia ilyenféle hálózatának legvonzóbb gyögyszeme a mát­raházi. Néhány hét alatt is egé­szen elfeledtette azt az átmeneti időszakot, amikor az építkezés miatt „albérletben” voltak kény­telenek a pihenés folyamatossá­gát biztosítani. A megfiatalított létesítmény „ C” szomszédja emeletet is ka­pott, s a további — szintén fürdő­szobás — pihenők elkészítésével a kivitelezők májusra szeretné­nek végezni. A harmadik — „B” jelű — épületben a vizescsöveket cserélik, egyidejűleg pedig a tár­saikhoz majd hasonló berende­zésű, újabb lakrészek kialakítá­sán dolgoznak. S ha nem is sike­rül egészen a külső megjelené­sükben egymással már harmoni­záló másik kettőhöz igazítani, re­mélhetőleg a jelenleginél lega­lább valamivel tetszetősebb kön­töst szintén megkapja tavaszig. A vén fák alatti sétányok, a napozók, a pingpongpavilon után előbb vagy utóbb, talán egy kisebb szaunára is futja. S akkor bizonyos, hogy még kedveltebb lesz a már eddig is népszerű mát­raházi üdülőtelep. - igy ­A Martech cég képviselője (balról) és dr. Wiltner Vilibald (Fotó: Gál Gábor) (Folytatás az 1. oldalról) Maradtak viszont az amerikai Martech cég képviselői, akik részletesen beszéltek arról, hogy szerintük a HAF környezetba­rát. Elismerték, hogy vizsgálatuk nem tárgyalja a hosszútávú kör­nyezeti hatásokat, viszont mate­matikai modellek alapján meg­jósolja a légszennyezettség mér­tékét. Ehhez a legpesszimiszti- kusabb meterológiai körülmé­nyeket vették alapul. Végkövet­keztetésük az lett, hogy a becsült adatok lényegesen kisebbek, mint a nyugat-európai átlag. Szót kapott az Országos Érc- és Ásványbányák igazgatója is, aki kifejtette: ha a HAF nem va­lósulhat meg környezetbarát módon, akkor nem lesz, s ha fel­épül, akkor is egy monitorrend­szert kívánnak kidolgozni — a polgármesteri hivatal képernyő­jén mindig látszódna a környe­zetszennyezés mértéke, s ha ez túllépné a megfelelő értéket, úgy a községben azon nyomban le­hetőségük lenne leállítani az üzemet. Az elhangzottak mégsem győzték meg Komenczi Bertalan gyöngyösi országgyűlési képvi­selőt, aki az Országházban is in­tézett már ezzel kapcsolatos in­terpellációt Bőd Péter Ákos mi­niszterhez. Ö először is ismertet­te a HAF-fal kapcsolatos levele­zését, majd elmondta fő érvét, miszerint ez a beruházás még Maijai és Pullai elvtársak lelkén szárad. Továbbá vitatta az érvé­nyes építési engedélyt is, mond­ván, hogy ez csak akkor igaz, ha az építkezést két éven belül befe­jezik, vagy folyamatosan végzik. Ez pedig itt nem történt meg. Mások szakmai érveket sora­koztattak. dr. Wiltner Vilibald például arról beszélt, hogy Svájc­ban, Ausztriában, az Olasz-Al­pokban bizonnyal nem engedé­lyeznék ezt, s bizony a Mátra is értékes terület. Vadon Béla ön- kormányzati képviselő azt kér­dezte, hogy vajon azzal foglal­koztak-e, hogy a már meglévő környezeti hatások és az újak kö­zös hátrányait mérlegelte-e a vizsgálat. Megtudtuk, hogy a Martech ezzel nem foglalkozott, mert nem erre szólt a megbízása. Csak a levegőt vizsgálták, a talajt és a vizeket nem. Valaki megkérdezte, hogy mi a magánvéleményük az üzemről, és hogy az USA-ban mi lenne en­nek a HAF-nak a sorsa. — Magánvéleményünk nincs, ez tudományos kérdés — vála­szolta az Alaszkából érkezett szakember — ,az USA-ban pedig ilyen nem fordulhat elő. Nekünk csak műszaki szakvéleményt kell mondanunk, nem pedig arról döntenünk, hogy ez itt hogy állja meg a helyét Ezt önöknek a kor­mánnyal kell elintézniük. A környezetvédelmi miniszté­rium jelenlévő képviselője nem mondta meg, hogy lesznek-e to­vábbi vizsgálatok, viszont ő is ki­jelentette, hogy, ha erősen szeny- nyezi a környezetet a HAF, egy gombbal le lehet állítani. — Én azt a gombot most meg­nyomom! —kiáltotta dr. Wiltner Vilibald. — Cirkusz — csóválták a fejü­ket az amerikaiak a folyosón, és visszautaztak Budapestre. Kovács Attila Ha péntek, akkor — a kéz titkai... Ritka témájú előadás-soroza­tot szervez februárban — három pénteki alkalommal — a gyön­gyösi Mátra Művelődési Köz­pont, ahol Biegelbauer Pál veze­tésével úgynevezett „kézfejdiag­nosztikai” ismeretekre tehetnek szert az érdeklődők. Mint az elő­zetes programból kiderül, a résztvevők megismerhetik és el­sajátíthatják a kézfej topológiai viszonyait, vonalrendszerét, va­lamint az egyes területeknek a különböződ szervekkel és lelki tulajdonságokkal való összefüg­gését. Ezek ismeretében pedig bizonyos betegségekre figyelhet­nek fel a kezek „vallatói”, akik úgy vallják: kezünk pszichikai és testi jegyeink, tulajdonságaink, jellegzetességeink tükre. Abasári Hírek Ezzel a címmel jelent meg a napokban a helyi Faluépítő Egyesület kiadásában a mátraalji község új, nyomtatott tájékozta­tója. Az első évfolyam első szá­ma egyelőre egyetlen lapon — két oldalon — szól olvasóihoz, beszámolót és terveket is közre­adva. Az elképzelések szerint a továbbiakban majd bővül a terje­delem, s havonta eljuttatják az érdeklődőknek az újságot. „Visszatérnek” az iskolai osztályok A mostani tanévtől már a felső tagozatosak is Mátraszentimrén járhatnak az általános iskolába. Egyelőre ugyan még csak az ötö­dikes diák tanulhat helyben, de ősztől már a hatodikos is. Jövőre a hetedik osztályát szerzi vissza a község a mátrafüredi körzeti in­tézettől, utána pedig a nyolcadi- kot is itt, a hegytetőn, a három szomszédos mátrai falu közös in­tézetében indítják. Számítógép és pedagógia A gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabadidőközpont­ban ma reggel kilenc órától szá­mítógépes programbörzét szer­veztek az erre fogékony ifjaknak. Ugyanitt kedden délután kettő­kor „továbbképzésben” vehet­nek részt mindazok, akik valami­lyen közösséget — szakkört, klu­bot, baráti társaságot — vezet­nek. Gyakorlati segítséget is kápnak majd a szakemberektől. Tanárok, tanítók farsangja A „Médiák” Kulturális Peda­gógus-Diák Egyesület és a gyön­gyösi Mátra Művelődési Köz­pont közös farsangi bált szervez a város és környéke pedagógusa­inak részére. A február 9-én, este hét órakor kezdődő programban szerepel jelmezverseny, „Miss Katedra 91” — azaz bálszépe vá­lasztás, fellép a Pedagógus-kó­rus, a Vidróczki Néptáncegyüt­tes, a Gyöngyszem Formációs Táncklub, lesz tombola, büfé, zene, tánc. Előzetesen kell je­lentkezni a rendezvényre, a Vak Bottyán János Ipari Szakközép- iskolában. Vendégségben Mátraházán, a Barátság étteremben Ha én a Mátrában járok, majdnem mindig eszembe jut a túrós derelye. Ez még Gyöngyös határában kevéssé háborgat, de a „csúcs” felé közeledve, a Mátra­háza táblánál olyan erőssé válik a vonzás, hogy feladom: győz a de­relye, és győz a detki Magyar — Bolgár Barátság Tsz étterme, ami stílusosan a „Barátság” ne­vet viseli. Többször elgondolkodtam már: a vendéglátóipari egység környékén „dizájnos” fabódék vannak, lángost, hurkát, lacipe- csenyét árulnak. A „Barátság” meg kívülről úgy néz ki, mint egy KISZ-tábori nagy előadó, ahová délelőttönként politikai fejtágí­tóra tértek be az ifjak. Jelentős hátrány tehát a külcsín, s a belső csín se valami nagy: foltosak a té­rítők, kényelmetlenek a székek, és nem túl szép a dekoráció a fa­lakon. Mindezeket csak azért mon­dom el, mert nekem túlságosan is fontos ez a hely. Itt piszok jól főz­(Fotó: Jakab László) nek. Rendelhet az ember gom­balevest akár, vagy libacombot, pirított májat vagy birkagulyást — nem lehet belekötni az ízekbe, mindig minden friss, finom, és bőséges...(és egy kicsit drága). Nyugodt a lelkiismeretem, hogy nem esek túlzásokba: féléven­ként legalább kétszer felkeresem ezt a helyet, és még egyszer se tá­voztam üres gyomorral vagy elé­gedetlen szívvel. De a királynő — számomra legalábbis — a túrós derelye: utánozhatatlanul köny- nyed a tésztája, megmagyaráz­hatatlanul habos-ízes a benne lé­vő túró, és a tetejére öntött tejföl maga a varázslat: bárhogy pró­báltam még, nem sikerült hason­lót kevernem, pedig direkt rá­kérdeztem: a pincér szerint ez „csak” tejföl, cukorral összedol­gozva... Bizonyos, hogy a „detkiek ét­terme”, ha egyszer bemegy az ember — nyomot hagy. Vissza­járnak ide pestiek, pécsiek, és vissszajönnek a külföldiek is. És elfelejtkeznek az apró hiányos­ságokról, a toalettbe durván ki­rakott, a három forintokat gyűjtő dobozkáról, a zsírfoltokról és az egyébént cseppet sem meghitt környezetről. Végül is egy étterembe enni jár az ember... (doms) NÁLUNK HITELE VAN ... ha április 30-ig bármelyik osztályunkon 3000 Ft fölött vásárol bármit, amire Önnek szüksége van: előleget sem kell fizetnie HITELÜGYINTÉZÉS HELYBEN... ABASÁRI TAKARÉK- SZÖVETKEZET Gyöngyösön is állt a bál...! A gombot meg lehet nyomni

Next

/
Oldalképek
Tartalom