Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 21. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. január 25., péntek Ügy tűnt, hogy a 19. század vége táján a tudomány egy kicsit békeidőt kezd élni. Ebbe a nyugalmasnak vélt korba valósággal berobbant egy félelmetesnek tűnt felismerés: a röntgenezés, a test belsejének láthatóvá tétele. Ekkor 1895 novemberét írták, és alig két hónap alatt a tudománnyal foglalkozók világa mindenütt megismerhette ezt az igen fontos találmányt. Wilhelm Conrad Röntgen német fizikus véletlennek mondott felfedezése világszenzáció lett. Az ernyőn megjelent csontjainak árnyéka Egy találmány, amely lázba hozta a világot gyakorlati alkalmazását. Megalakult a szakma művelésére egyesült társaság, szakfolyóiratot indítottak, és speciális intézetek sora létesült. Az orvosi rönt- genezés területe kezdetben a csontdiagnosztika volt. Érthető, hiszen a törések és a ficamok mindennapos eseteinek ellátásában roppant segítséget nyújtott a röntgenvizsgálat. Egyidejűleg megismerték a szív, a nagyerek röntgenképének normális és kóros adatait is. Az említett fontos szervek gyakori betegségeinek felismerésében is rengeteget segített az űj módszer. Bonyolultabb és különleges ismereteket követelt az üreges szervek, főként a hasüreg röntge- nezése. Ahhoz ugyanis, hogy ezek láthatóvá váljanak, előbb sugárfogó anyaggal kellett őket feltölteni. Az epehólyag röntge- nezéséhez olyan jódtartalmú sugárfogó anyagot állítottak elő, ami a vénába fecskendezve vagy lenyelve, a májon át az epével választódik ki. Ugyancsak megfelelő festékanyagot találtak fel a vesék, a húgyvezeték és -hólyag Minden bizonnyal kevesen tudják a ma élők közül, hogy mi történt 1895. november 9-re virradó éjjel a németországi würzburgi egyetem fizika tanszékén. Annak tudós professzora, Wilhelm Conrad Röntgen a katődsu- garakat tanulmányozta a laboratóriumban, amikor azt észlelte, hogy a vastag, fekete papírral burkolt készülék közeiében levő kristályok a sugárzás hatására viliódzni kezdenek. Értetlenül állt a jelenséggel szemben, majd néhány hétig behatóan elmélyedt annak tanulmányozásában. Rendkívüli módon foglalkoztatta ez a rejtély, és különböző anyagokat helyezett a sugárzás útjába. Hamarosan megállapította, hogy ezek szinte mindenen áthatolnak, csupán a vastag fémlemezek akadályozzák meg to- vahaladásukat. Különös dolgot vett észre, amikor a saját kezét dugta a lámpa és a fluoreszkáló ernyő közé, megjelent az ernyőn csontjainak az árnyéka. Ezután az ernyőt fényképezőlemezzel helyettesítette, és ezen rögzítette csontjainak körvonalait. Ez már kézzelfoghatóan bebizonyította, hogy nem csupán káprázat, amit tapasztalt. Röntgen tömören összefoglalta észleléseit az általa X-sugár- zásnak nevezett jelenségről. Leírta, miként hatol át a különböző anyagokon, ismertette megfigyeléseit és felvetéseit a sugárzás tulajdonságairól. Közel egy évvel a felfedezés után, 1896 decemberében már sor került arra a beszámolójára, amelyben vázolta tapasztalatait, és az orvostársadalom nagy érdeklődéssel fogadta. Már a következő esztendőben kidolgozták a módszer diagnosztikai átvilágítására. Kidolgozták az érhálózat röntgen- felvételéhez alkalmas technikát. A koponya átvilágítása előtt az agykamrába levegőt fúvattak, ez volt az úgynevezett ventrikulog- ráfia. Mindazok, akik ezeket a diagnosztikai eljárásokat- kidolgozták és alkalmazták, eleinte kezdetleges gépekkel, többnyire a sugárzásnak kiszolgáltatva végezték munkájukat. Nem voltak, sokáig nem is lehettek tisztában sugárveszélyeztetettségük mértékével és várható következményeivel. Tragikus tapasztalatok árán kellett megtanulni, hogyan is teremthetők meg a viszonylag biztonságos röntgenezés feltételei. A hirtelen nagy sugárterhelésre bekövetkező röntgenártalmat hamar megismerték, de a hosszú ideig tartó, összegeződő sugárzásból következő daganatos, vérképzőszervi károsodásokat csupán évek múltával. A röntgendiagnosztika kidolgozásáért számos orvos és asszisztens fizetett az életével. Miután Röntgen 1895. december 28-án közzétette megfigyeléseit a később róla elnevezett sugárzásról, az orvosok már néhány hét múlva átlátták annak felbecsülhetetlen értékét. A kórházakban már 1896 nyarán röntgenkészülékek működtek. Ezeket az elmúlt évtizedekben fokozatosan továbbfejlesztették, és ma a röntgensugarak legfrissebb diagnosztikai alkalmazását komputeres axiális tomográfiának nevezik. A röntgensugarak az egyik oldalról a másikra végigpásztázzák a testet. Az adatokat számítógép tárolja, és az építi fel a végső képet is, amely az eredményeket színekkel kódolva mutatja ki az apró eltéréseket a test különböző részei között. Mindezt felismerésre, illetve gyógyításra alkalmazzák. (mentusz) Az első Nobel-díjas Wilhelm Conrad Röntgen 1845. március 27-én született a németországi Lennepben, posztókészítő és -kereskedő fiaként. Hároméves korában a család a hollandiai Appeldoornba költözött. Ott egy magániskolában kezdte tanulmányait, ahol nem mutatott különösebb érdeklődést az ismeretek iránt, hanem inkább kézügyességével tűnt ki. Hatéves korában az utrechti technikai iskolában tanult tovább, ahonnan azonban kizárták, mert nem volt hajlandó egyik osztálytársát elárulni, aki egyik tanárukról karikatúrát készített. így az utrechti egyetem felé vezető út lezárult számára. Végül is a svájci zürichi műegyetemen végzett 1868-ban. Ekkor August Adolph Kundtnémet fizikus, a 19. század egyik legkiválóbb kísérletezőjének asszisztense lett. Barátságába fogadta. 1871-ben Kundtot Würzburgba kísérte, s az ottani egyetemen dolgozott 1873-ig. Ezután mesterét Strasbourgba is követte. Ott egyetemi magántanár, majd rendkívüli tanár lett. 1879-ben a giesseni egyetem fizikaprofesszorává nevezték ki. Ott adott elő 1888-ig, amikor visszatért Würzburgba, ahol tanszéket kapott az egyetemen. Nem sokkal később, 1900-ban viszont átment a müncheni egyetemre, ahol visszavonulásáig, 1920-ig dolgozott. Az első világháború utáni rossz anyagi helyzete siettette halálát, amely 1923. február közepén be is következett. 1896-ban a Berlini Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Neki ítélték oda 1901-ben az első fizikai Nobel-díjat, a róla elnevezett sugárzás felfedezésével szerzett rendkívüli érdemeiért. A kitüntetéssel járó pénzt a würzburgi egyetemre hagyta, de azt az infláció teljesen értéktelenné tette. A rejtélyes sugarak megfejtése Kezdetben sem a vegyészek, sem az orvosok nem tudtak választ adni a Röntgen által felfedezett sugár eredetére. Maradtak tehát a fizikusok, ám még legalább negyedszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy tisztázzák. Kiderült, hogy a röntgensugárzás az atom héjából indul ki, tehát héjsugárzás. Hogy milyenek ezek? Nyilván olyanok, mint a fény. Most már csak az volt a kérdéses, hogy milyen a fény. Szinte elképesztőnek számított a német Max Planck megállapítása 1900ból, miszerint a fény nem folytonos energiájú, hanem úgynevezett energiacsomagokból tevő- 'dik össze: kvantált. Ez lett a ma már jól ismert kvantummechanika alapja. Furcsa dolog tehát, hogy az orvostudomány és a kémia csatájából végül is a fizika került ki győztesen, amely vállalta, hogy a mikrovilág mozgástörvényeire magyarázatot ad. És adott is, olyannyira, hogy napjaink tudományainak sorában a fizikával ötvöződő biofizika igen előkelő helyre került. Program■ ■■ börze Kiállítások, tárlatok: „Memoria Universi” — ezzel a címmel láthatják az ungvári Kovach A. Vadim tárlatát február 16-ig az egri Iíjúsági Ház galériájában. A Harlekin Bábszínház kedves figuráit kiállítás keretében mutatják be a kicsiknek és a nagyoknak február végéig az egri Gyermek-Szabadidőközpontban. Azok, akik nem ismerik a nemezkészítés fortélyát, ma még ellátogathatnak — ugyancsak a Gyermek-Szabadidőközpontba — a kecskeméti nemezműhely bemutatójára. Szórakoztató programok: A Heves Megyei Fotóklub foglalkozásán ma este 7 órakor a Megyei Művelődési Központ 104-es termében jemeni úti beszámoló várja az érdeklődőket. Hebst Rudolf diaestje kellemes kikapcsolódást ígér. Ma délután 6 órakor a Mátra Művelődési Központban Biegelbauer Pál a paraj elenségek és a természetgyógyászat kérdéseiről, kapcsolatáról beszél a Mátravidék Természetvédelmi Klub résztvevőinek. Az egri Gyermek-Szabadidőközpont Lutra klubjában ma délután 2 órától matrica csereberére kerül sor. Az egri Vit- kovics-ház, haladó angol társalgási klubja ma délután 4-6-ig Rüll Csabáné vezetésével tartja a következő foglalkozását. Ugyanitt szombaton 10-13 óráig a kézimunkát kedvelő gyerekeknek ígérnek hasznos programot. Családoknak hirdetett Vándorló túra címen hétvégi kikapcsolódást az egri Gyermek-Szabadidőközpont. A felnőttek és a gyerekek fél 8-kor találkoznak az autóbusz-pályaudvaron a noszvaji kocsiállásnál. Az útvonal: Eger — Síkfőkút — Várhegy — Nagy-Eged — Kis-Eged — Eger várállomás. Prizma premierek 1 Az ötvenes években játszódik Jiri Menzel Pacsirták a cérnaszálon című filmjének cselekménye. Az úgynevezett burzsoá elemeket az egyik vasműben nevelik át, akiknek munkájukkal kell bizonyítani, hogy a szocializmus elkötelezett hívei. Az már más kérdés, hogy értelmetlen feladattal látják el őket. Az átnevelő tábor másik oldalán nők élnek. A két nem megpróbál közeledni egymáshoz, sőt szerelmek is születnek... Menzel szatírája 1989-ben a Berlini Fesztivál Nagydíját nyerte el. A Prizma nézői ma tekinthetik meg a produkciót. Miss Daisy sofőrje a címe annak a szinkronizált amerikai filmnek, amely Atlantában játszódik. Itt él a 70 éves Miss Daisy, aki nagyon szeret autót vezetni, viszont önmagának sem meri bevallani: már nem alkalmas arra, hogy sofőr legyen. Ezért fia felvesz segítőjének egy szókimondó néger férfit. Az idős hölgy kezdetben tüntetőén elutasítja a sofőr szolgálatait, és bizalmatlanságát sokáig meg is őrzi. Másfél évtizedes történetük azonban fokozatosan barátsággá alakul... A négy Oscar-dijjal kitüntetett alkotást ugyancsak a Prizma mozi mutatja be vasárnap. A Megyei Művelődési Központ fotószakköre az 1990-es év legjobb, legsikeresebb alkotásaiból kamarakiállítást rendezett. Ezek a felvételek, Molnár István, Bimbó Zoltán és társai jóvoltából kiviszik a városi embert a falura,<a fehér falú házak közé, a dombra fel, dombról lefutó utcák, házsorok világába, hogy azt a régi-régi hangulatokkal teli, rossz óráinkban földszintes Magyarországnak nevezett világot nekünk bemutassák. Nekünk, akik már hozzászoktunk az egyenszűrkéhez, a betonhoz, a dobozépületekhez. Nekünk, akiknek már csak a gazdaságosságjár az agyunkban akkor, amikor lakásról álmodozunk. Ez a falusi világ ugyan már nem az, mint amit akár húsz-harminc évvel ezelőtt is megismerhettünk, mert itt is fertőz az új stílus; megváltozott emberek élnek itt is, természetesen megváltozott igényeikkel, no meg mindazzal, amit a technika hozzáad a mindennapokhoz, annak helyébe, amit elvett. Mert itt még van mél- tóságos csend, itt még lehet nagyobb sétákat zavartalanul tenni, lehet elelmélkedni azon, hogy az előttünk járó generáció milyen adottságok között készül az életre, honnan is üldözte el őket egy elképesztően ideges és idegen förgeteg, amit hatalomnak és történelemnek szoktak nevezni a tudósok is, ha rosszat álmodnak az emberi életről. Molnár István: Csendélet, kosárral Bimbó Zoltán: Rince De akadnak itt fotók a természet némely jelenségeiről is. Vízpart, tükrözéssel, magányos füzetekkel, ahol az árnyékok mögül kibújik a csend, és azt akarja, hogy magunk is csendben maradjunk. Van ezekben a tájékszerű metszetekben a fotós egyéniségéből is, mert valahol mégis jellemző az, amit a kíváncsi ember a természetből azért emel ki, hogy önmagát is hozzáadja. Hogy elmondjon a látvány örömével együtt egy élettöredéket, vagy csak azt a pillanatot, amikor a kosárban meglátta azokat a színesen mosolygó gyümölcsöket. És ezekben a fotókban benne sűrűsödik az a természetből kimetszett harmónia is, amely lehetőséget ad, ruhát szab, köntöst a lírának, az érzelmeknek. Annak a belső világnak, amely olyan sokszor hallgatagon tűri a forgandó élet szennyes rohamait — máshol. A fák-vizek, füvek között még a tragédia is másképp köszön az emberre. Ez a pár sor is ennek a kiállításnak a haszna.
