Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

HÍRLAP, 1991. január 24., csütörtök FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Szihalom megvalósuló tervei Az új tanévre — új tornaterem A polgármester, Farkas József mellett Szihalmon a kilenctagú képviselő-testület irányítja a több mint kétezer lakosú falut, s az ide tartozó Zsóri-telepi rész életét. A helybeliek már koráb­ban is közösen fogalmazták meg az elképzeléseiket, így az új ön- kormányzat örökölt bizonyos fejlesztési feladatokat. Ezek kö­zé tartozik — mondják a polgár- mesteri hivatalban — a 24x13 méteres új tornaterem kivitelezé­se. Az épület csaknem hetven százalékban készen van, tulaj­donképpen a fűtés, a vizesblokk kialakítása, valamint a belső burkolás van még hátra. Az el­múlt év elején megkezdett mun­kálatokat a tervek szerint szep­temberben fejezik be, az új tan­évben már birtokukba vehe­tik a létesítményt tanárok, diákok egyaránt. Az épületet úgy alakí­tották ki, hogy a padlástérben két hagyományos tanterem is he­lyet kap, így körültekintően használták fel a falu pénzéből származó 18 millió forintot. Foglalkoztatja a település ve­zetőit az idősek klubjának hely­zete is: 54-en részesülnek jelen­leg szociális juttatásban, közülük huszonnégynek a házi gondozó­nők viszik ki naponta a meleg ételt. A tervek szerint a volt párt­házban szeretnének berendezni egy olyan napközit, ahol a járó­képesek eltölthetik az idejüket délelőtt 10 órától délután 3-ig. A községben megkezdték a rászo­rulók, illetve az ellátást igénylők újabb felmérését, mert március körül szeretnék megnyitni a he­lyiséget. Olyan tervek is szerepelnek a szihalmi vezetés asztalán, mint a Zsóri-telep fejlesztése: újabb üdülőtelkek parcellázása, mert igény van rá folyamatosan. A legutóbb kialakított 15 telken már megkezdték az építkezést a tulajdonosok, akiknek a keres­kedelmi ellátását is bővíteni kí­vánja az önkormányzat. Testületi fogadónap Andornaktályán Nem egyedül a polgármester vagy a jegyző, hanem az egész testület tart fogadónapot An­dornaktályán. A cél, hogy a pol­gárok személyesen is találkoz­hassanak választottaikkal és el­mondhassák nekik gondjaikat, bajaikat, kívánságaikat. Ezt a gyakorlatot az év során többször is megismétlik, ami nem tévesz­tendő össze a falugyűléssel! A ta­lálkozóra 1990. február 2-án, délután kerül majd sor. Faluvédő egyesület Kerecsenden Az elmúlt hét végén jutott olyan stádiumba az a terv Kere­csenden, hogy az önkormányzat hathatós segítségével, 35 taggal megtarthatta alakuló gyűlését a helyi faluvédő egyesület. Elnö­kének dr. Lukács Béla körzeti orvost választották. Alapszabá­lyukban a hagyományok megőr­zését, ápolását, környezetük for­málását, szépítését tűzték célul. Konkrét elképzelés született arra, hogy ebben az évben játszó­teret létesítenek a gyerekeknek és elkezdik a település múltja tár­gyi emlékeinek gyűjtését, vala­mint hozzálátnak a falu arculatát megőrző fotók és videofelvéte­lek készítéséhez. Alpolgármestert választottak Kápolnán Egy hónapja, hogy a régi köz­ségháza felújítása és berendezé­se után — 263 ezer forintba ke­rült — végre méltó helyén tart­hatja ülését a község önkor­mányzata. Ezután 50 fős önvé­delmi csoportot hoztak létre a te­lepülés közbiztonságának védel­mére. A rendszeres járőrszolgá­lat eredménye, hogy azóta egyet­len betörés, lopás nem fordult elő Kápolnán. További jelentke­zőket a nehéz csoportmozgatás miatt nem vesznek fel. A leg­utóbbi, szerdai önkormányzati ülésükön viszont alpolgármes­tert választottak. Lukendics Gyula, a Kompolti Kutatóinté­zet üzemmérnöke kapott bizal­mat. Nyugdíjasok találkozója Demjénben Tovább folyik, mert nehezen halad Demjénben az új község­háza felújítása, berendezése, mert kevés a pénzük. Még tele­fonjuk sincs. Az egerszalóki té- esz, hűvel földterülete a demjé- nieket rs maaábán foglalja, a kö­zeli napokban 30 ezer forint át­utalásával siet az önkormányzat segítségére. A sok fontos tennivaló ellené­re nem feledkeznek meg a köz­ség nyugdíjasairól sem. Február 15-én találkozóra invitálják őket a helyi művelődési házba. A szervezők mintegy 150 idős em­berre számítanak. Besenyőteleki lehetőségek Az önkormányzatokról a gazdakörben (Tudósítónktól) Besenyőtelken, a gazdakör­ben legutóbb Kalóz András, a község polgármestere tartott tá­jékoztatót a képviselő-testület és a helyi polgármesteri hivatal mű­ködéséről, gondjaikról, terveik­ről. Érdekességként említette meg, hogy az első szabad válasz­tások után a voksok összeszámo­lásakor kiderült, hogy Besenyő- telken a megalakult öt párt jelölt­jei közül senki nem került be a ki­lenctagú önkormányzatba. A helyzetet elemezve ezért úgy döntöttek, hogy a pártok egy-egy képviselőjét tanácskozási joggal meghívják. Az SZDSZ-en kívül a többiek részt is vesznek az ülé­seken. Elmondta azt is, hogy megala­kították a különböző bizottságo­kat szakmailag, emberileg leg­megfelelőbb személyek felkéré­sével. A testület ez ideig kéthe­tente ülésezett. Most azonban módosították az ülések időpont­ját, mert úgy látják, hogy elegen­dő — kivételes esetektől eltekint­ve —, ha csak havonta egyszer jönnek össze. A polgármester elmondotta azt is, hogy az önkormányzat rendelkezik pénzösszegekkel, mert a költségkeretek adta lehe­tőségeket minden esetben figye­lembe vették, ésszerű takarékos­ságot vezettek be, s így jelenleg még biztosítani tudják a közin­tézmények szerény működését. Nem kis erőfeszítést je­lent viszont az oktatás, a művelő­dés zavartalanságának a biztosí­tása. Főleg a fűtés jelent nagy anyagi megterhelést, ugyanis olajkazánokkal fűtenek. A fűtő­olaj árának emelése a fűtésre ter­vezett összeget többszörösére növelte, illetve növeli. A sok elképzelés közül Kalóz András beszélt arról is, hogy ha a képviselő-testületen múlik, ak­kor a jelenlegi adóterheket meg­haladóan nem vetnek ki újat a helyi lakosságra. Azt szeretnék elérni, hogy a Besenyőtelken élők többsége megelégedett le­gyen, és az emberek megtalálják számításaikat. Azon munkál­kodnak: minél több fiatal válasz- sza lakóhelyéül Besenyőtelket. Szükség is van erre, mert a té­nyek azt mutatják, hogy a telepü­lés lakossága erősen öregszik. Nagy feladatnak látszik a gáz bevezetése a faluba. A község minden egyes lakójával ismerte­tik az elképzeléseket, a költsége­ket, s nyilatkozatot kémek, hogy hozzájárulnak-e a gáz bevezeté­séhez. Amennyiben a lakosság 50 százaléka igent mond, akkor már ez évben hozzáfognak a munkálatok első ütemének el­végzéséhez, amely három év alatt kívánja a tervet megvalósí­tani. Az elgondolások között szerepel még a község belterüle­tén, a 33-as út átvezető szaka­szán a kerékpársáv megépítése, amelyet a megnövekedett jár­műforgalom sürget. Pólyák Pál Hétfőtől helyi ügyintézés Nagytálya harmas szorítása Különleges helyzetű község Nagytálya. Egyszerűen elszalad mellette a főúti forgalom, a fi­gyelem, mert Makiár és Andor- naktálya gyűrűjében, Eger szívó hatásában sok embernek nem számít ez a falu. Pedig sok szépet, megújulást tapasztalhat az, aki járja utcáit: megcsodálhatja a földből gomba módjára kinövő, egymással is versenyző új lakó­házakat, persze, garázzsal, eme­letekkel, vaskerítésekkel erősít­ve a meggyőződést: itt jómódú, magukra sokat adó, szorgalmas emberek élnek. — A régi, német szorgalom öröklődik a falu törzslakóiban — ad egy kis történelmi leckét a köz­ség múltjából Hevesi László polgármester, „civilben” az egri Gárdonyi Géza Gimnázium ma­tematika-fizika szakos, 40 éves tanára, aki négy jelölt közül fu­tott be elsőnek a tavalyi választá­sokon. — A Berki-malom kör­nyékén volt a régi Nagytálya — Í200-ból már van írásos emlék róla —, de a törökdúlás idején 100 évig megszűnt a település, és csak az egri püspökség segítésé­vel, német telepesek behívásával tudták új életre támasztani Nagytályát és Makiárt. — Most újra nagy ébredésen esett át a község, hiszen 17 évi „házasság” után kimondták, hogy elválnak Makiártól... — El is váltunk, meg nem is — folytatja a szakállas, kétgyerme­kes polgármester. — Függetle­nek vagyunk, de körjegyzőséget hoztunk létre, mert ez szolgálja legjobban érdekeinket. Most si­került az összhangot megterem­teni a makiári önkormányzattal, így közösen álljuk — 28-72 szá­Hevesi László: El is váltunk, meg nem is... zalékos arányban — az oktatás, az egészségügy, a hivatal fenntar­tása költségeit, ugyanakkor önálló döntési joggal, számlával rendelkezünk, és erről biztosít­juk majd a fejlesztést, a kultúrház működését, a szociális ellátást, stb. falunkban. Nagy örömmel újságolhatom, hogy felújítottuk a régi községházát — mutat a friss festékszagot árasztó, bebú­torozott irodákra —, s hétfőtől megkezdte érdemi ügyintézését a helyi hivatal. — Hogyan tudják kivédeni a megyeszékhely csábítását? — Nehezen. Eger elszívó ha­tása miatt a falu elöregedett, sok fiatal a városba költözött, ráadá­sul a megyeszékhely nehezen re­agált jelzéseinkre, kéréseinkre, így decemberben összehívtuk ide Nagytályára a környékbeli, „hasonló cipőben járó” községi polgármestereket regionális ér­tekezletre. Itt volt Szomolya, Novaj, Ostoros, Andomaktálya, Kerecsend, Egerbakta, Makiár, Demjén, Egerszalók, Egerszólát képviselője, és elhatároztuk, hogy rendszeresen találkozunk, egyeztetjük közös gondjainkat, elképzeléseinket. így közösen oldjuk meg a víz- és gázépítési ügyintézéseinket, a közbiztonsá­got, az útkezelést, a helyi adók egységesítését. — Apropó, a helyi adók. Milyen döntést hoztak? — Nem kívánjuk növelni a he­lyi leterhelését az amúgy is nehéz körülmények között élő állam­polgároknak. Az elmúlt évben fizetett adókat vetjük ki ismét, amelyből majd hiányzik a teho és a borforgalmi adó. Feltérképez­zük a lehetőségeket. Azt a hétta­gú önkormányzat már eldöntöt­te, hogy a falu környezetvédel­mére nagy gondot fordítunk. A község belső részén a két szemét­lerakódét megszüntetjük. Tavasz- szal felszámoljuk, földet horda- tünk rá, és parkosítjuk. A Váci Mihály úton útépítést végzünk. Bővítjük a telefonhálózatot, és a mozi is megmarad, sőt nagyobb, 35 milliméteres vetítőt állítunk be. Az Egervölgye Téesz vissza­adta a falu volt legelőterületét. A fiatalok lakásépítéséhez, a vál­lalkozók letelepítéséhez kíván­nánk e területtel segítségeteni. — Még egy kérdés: hogyan tudja összeegyeztetni a tanári munkát és a polgármesteri fel­adatok ellátását? — Mindkét oldalról nagy a megértés. A gimnázium vezetése hetente egy napot biztosít a helyi tennivalóim ellátására, az önkor­mányzat tagjai pedig a közösen hozott határozatainkat lelkiis­meretesen igyekeznek végrehaj­tani. Egyszóval: segítségből nincs hiány. A magyar kultúra napja Immár nemes hagyománnyá vált Füzesabony­ban, hogy megemlékeznek a magyar kultúra napjá­ról. Mint köztudomású, Kölcsey Ferenc 1823. ja­nuár 22-én vetette papírra a Himnuszt. A „nemzet imájának” születésnapja mementó, hogy művelő­dés nélkül egyetlen nép sem válhat egységes nem­zetté. Már harmadik alkalommal ünnepelték meg a vá­rosban ezt az évfordulót. Január 22-én a városi könyvtár kiállítást nyitott meg Kölcsey Ferenc éle­téről, munkásságáról, s a korról, amelyben műveit alkotta. Bemutatásra kerültek a Himnusz régi és új kiadásai is. Délután dr. Gál István, az Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskola irodalomtör­téneti tanszékének vezetője beszélt Kölcsey Ferenc és kora, a Himnusz születése címmel. Vadászparadicsom az ország közepén A vadászat küszöb a ködös ős­múlt és az ember között. Az ősi foglalkozás, a vadászat az ember veleszületett ösztönévé vált, mai gyakorlata ennek az ősi mester­ségnek korszerű változata, amely egyszerre nevel és pusztít, szabályoz az ökológiai egyensúly veszélyeztetése nélkül. Előtérbe került a vadászat sportjellege is, amelynek nem elhanyagolható gazdasági kihatásai is vannak. Ilyen és hasonló gondolatokat forgatunk a fejünkben Szűcs Lász­lóval, a Füzesabonyi Állami Gazdaság igazgatójával az ága­zat múltjáról, jelenéről és a jelen­leg homályba burkolózó jövőről. A 44 ezer hektáros állami gaz­daságból 35 ezer a vadászható terület, benne a hatezer hektáros Tisza-tó vízivilága, amely a maga nemében páratlan új jelenség. A földrajzi elhelyezkedése szeren­csés, sőt ideális: a Hortobágy és a Bükk — Mátra közötti vidék. Több lehetőségű vadászparadi­csom, pihenő-, szórakozóhely, száraz és vízivilág, ahol a külhoni és a hazai vendég jól érezheti ma­gát. — Milyen vadászati lehetősé­geik vannak? — Mindenekelőtt a hagyomá­nyos apróvadak: a fácán, a vad­kacsa, a mezei nyúl kerülnek a terítékre, ezenkívül hároméves kényszerkímélet után az őz. Haj­dan — az állomány fénykorában — a területünkön évente 150 őz­bakot is ejtettek a vendégeink, tavaly 58 került terítékre, amely­nek 25 százaléka érmes trófeát viselt. Vadásszuk az ártéri vad­disznókat is. Korábbi személyes tapasztala­taim alapján tudom, hogy a gaz­daságnak országosan is számon tartott érdeme a fácán- és a nyúl- populáció megőrzése, az a hal­latlan költséges és gondos erőfe­szítés, amelyet vadtenyésztési célokra fordítottak, és amely most kezdi beérlelni a gyümöl­cseit. — Kísérleteznek-e új vadfajok- meghonosításával? — Mielőtt erről beszélnék, nem hagyhatom szó nélkül a ki­veszőben lévő túzokállomány megmentését, amely már úgy­szólván csupán mutatóban talál­ható nálunk. Kísérletezünk a szürkefogoly tenyésztésével, amellyel kapcsolatban jó tapasz­talataink vannak. Sláger a mes­terségesen tenyésztett „félvad” kacsa, de rontja sikerkilátásain­kat, hogy a „vízügy” illetékesei enyhén szólva nem bizonyulnak jó partnernek, és novemberben leengedik a tároló 6 ezer hektá­ros vizét. — Hallottam, hogy tenyésztik a dámot, sőt a muflont is! — Ezek az erőfeszítések kísér­leti stádiumban vannak, éppen úgy, mint a vízibivaly, amelyből egyelőre csupán néhány darabot tartunk a térségben. —■ Kik a vendégeik, és mit mu­tat a pénzügyi egyenleg? — Mindenekelőtt hangsúlyoz­nám, hogy az ágazat bruttó bevé­tele a gazdaság jövedelmének mintegy 5 százaléka. A vadászat évi árbevétele 28-29 millió, amely 20-22 milliós közvetlen költségszint mellett jelentkezik. Ezt a közvetlen költségtömeget terheli még a budapesti székhe­lyű Eurovad szervezőiroda mű­Északra a Bükk és a Mátra, déli irányban a Tisza- tó ködtetése. A közelmúltban egyebek mellett nagyberuházást hajtottunk végre a 33-as út men­tén. A Hotel Hubertus ma már sokak kedvenc tartózkodó- és szórakozóhelye, így a külföldiek közül elsősorban olaszok, oszt­rákok, németek, franciák, ango­lok, sőt amerikaiak érkeznek ide. Évente közel négyszázan! Eszembe jut egyik budapesti információm, amely szerint ter­vezik a Windischgraetz-hagydték hazahozását egy majdan létesí­tendő kis múzeumba. — Igaz a hír? — A keszthelyi Helikon Mú­zeumban vannak a herceg azon trófeái, amelyeket a mi terüle­tünkön ejtett el. Vágyaink közé tartozik valóban egy helyi múze­um, tájház, ahol bemutathat­nánk az elmúlt évtizedek erőfe­szítéseit, munkáját, a letűnt szá­zadok vadászkellékeit is... Ha két természetrajongó bár­milyen minőségben összekerül, bizony nehezen marad abba a beszélgetés. Az igazgató úr tagja annak a húszfős stábnak, amely­nek országos feladata az új vadá­szati törvényjavaslat előkészíté­se. Ebből és a saját gyakorlatából ismeri, hogy manapság a vadgaz­dák számára a gazdálkodás jövő­képe mennyi kérdőjelet, megvá­laszolatlan kérdést tartogat. A föld- és vadászati törvény, a tu­lajdonviszonyok tisztázása nél­kül ködben való tapogatózásról lehet csupán szó, kibontakozó előrelépések helyett. Addig is, amíg ezek — reméljük — hamar napvilágot nem látnak, a jelenle­gi tulajdonosok és a helyi önkor­mányzatok szót értő gyümölcsö­Hotel Hubertus ző együttműködései hozhatnak eredményeket. A vad a termé­szet fontos része, így semmilyen szinten nem születhetnek olyan döntések, amelyek környezet- és természetkárosító hatásúak len­nének. A füzesabonyi vadgazdaság színvonal tekintetében országo­san a legelsők között van, sikere­ik, eredményeik számon tartot­tak mind hazai, mind nemzetkö­zi vonatkozásban, és remélhető­leg az a beruházás, amelyet az utóbbi években eszközöltek, be­látható időn belül megtérül. Te- pély-puszta neve ma már nem is­meretlen helységnév hazánkban, hanem a magyar vadgazdálko­dás és turizmus egyik új bástyája, ahol nemritkán a fél világ talál­kozik... Szalay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom