Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-16 / 13. szám
HÍRLAP, 1991. 16., szerda 5. A hasznosítható egri szemét... Napenergia és biogáz A nem hagyományos energiaforrások közül városunkban a napenergia hasznosítására talán jobb a lehetőség. Eger a Bükk hegység déli lábánál fekszik. A hőmérséklet általában 1-2 fokkal magasabb az országos átlagnál. Ez is fontos tény, főleg, ha arra gondolunk, hogy a naparam intenzitása négyzetméterenként átlagosan 800 watt. Ez lehetővé tenné kis, közepes és nagy nap- kollektorok üzemeltetését. A számítások szerint még télen is a fűtésre szánt energia 90 százalékát „ki lehetne váltani” a napkollektorokkal. Egyének és vállalatok részére egyaránt rentábilis vállalkozás lenne ilyen napkollektorok sorozatgyártására. A napenergia hasznosításával kapcsolatban a következő — általam elképzelt— egyszerűbb berendezésen is lehetne gondolkodni, amelynek működéséhez minimális napfényre van szükség. Egy paraboloid alakú, belülről tükrös felület gyújtópontjában a következő berendezést készítenék el. Egy jó hővezető-képességű, fémből készült, vékony, feketere festett csőkígyórendszerben vizet áramoltatnának. Ez a csőkígyórendszer egy dupla üvegfalú kamrában lenne elhelyezve. Az üveget jó fényelnyelő tulajdonsággal rendelkező ve- gyülettel festenék be. A rendszerből nyert melegvizet lehetne hasznosítani. A paraboloid tükör nagyságára, mozgathatóságára és az egész berendezés gazdaságosságára vonatkozó kérdésekre a választ a számítások és a kísérletek eredménye adná meg természetesen. Megjegyezném, hogy egy igen egyszerű vízmelegítő berendezést évek óta — a nyári időszakban — hasznosan üzemeltettek. A tetőre elhelyezett csőrendszerben lassan áramlik a viz, amelyet tárolok, és zuhanyozásra vagy mosdásra használok. Ha túl meleg a víz, akkor hálózatból hideg vizet keverek a csőkígyórendszerben lévő vízhez. Ehhez hasonló, egyszerűbb, olcsóbb megoldásokat is érdemes lesz a jövőben számba venni, még ha e téren a kertes házban lakók vannak is előnyben. Érdé-' mes gondolkodni az üvegház és pince kombinációján alapuló hőhatáson... Nálunk nem újdonság a biogázfejlesztő berendezés, de megfontolandó, hogy a viszonylag egyszerű, egy tonna száraz szerves anyag feldolgozására készült szovjet berendezés 450-600 köbméter biogáz előállítására képes. Ez nem rossz teljesítmény. Egerben a két „felhagyott” szeméttelepen érdemes lenne megvizsgálni a biogáz hasznosítási lehetőségét. E néhány sort gondolatébresztőnek szántam, de könnyen lehet belőle valóság... Balázs Miklós jó szakemberei voltak, ez is tény.) ók úgy döntöttek, ha a dolgok valóban ilyen kedvezően állnak, ám legyen: így 1986. május 1-jén a harmadik egri repülős generáció megkezdhette — nagy-nagy akarással — újra a honi sportrepülő életét Makiár törökjárta osgyepén. Ebben az időben tulajdonképpen másra, mint jókedvű repülni akarásra, nem is igen volt szükség. Hiszen minden az MHSZ-é volt: technika, üzemanyagjog, stb. Minden, minden. Függőségünket olykor engedelmes hajbókolással is illett „elismernünk”, de nem repülhettünk. Amióta „privatizáltak vagyunk,” önálló jogi személy lett a klub, és birtokosa az összes drága légijárműnek és földi technikának, a pénzeknek és a „tonnás” gondoknak. No, azóta olykor szép nagy szemeket meresztettünk egymásra, meg a 91-es naptárra is! Ma már nem az MHSZ-é, hanem végre a város klubja szeretnénk lenni — újra. Ahogyan eddig is, ezután is szép városunk valamennyi repülni vágyó fiataljának szeretnénk biztosítani a sportrepülést, a kellemes hétvégi szabadidős programot. B.I. Vajon hogyan repül a harmadik generáció ’91-ben...? Befejezetlen egri pilótatörténet A sportrepülők álma mindig is a ragyogó, gomolyfelhős nyári égbolt volt és lesz. Napjaink ólomszürke januári nedves levegője meg olyan, mint a pesszimista ember tekintete, amikor a ’91-es naptárt lapozgatja... A pilóták eleve optimisták, de a ’91- es naptári évnek ők is gyanakodva néznek elébe. Mert az első egri repülős generáció végzete érthető volt, hisz a II. világháború nemcsak szép hazánkat, hanem az egész sportrepülő társadalmat szétzúzta. Legalábbis egy rövid időre... Az újra sarjadzó egri repülős gárda Gyöngyösre járt át repülni, sőt, megerősödni annyira, hogy 1957-ben „hazaköltöztek.” Újjászerveződött, megalakult az egri (második generációs) repülőklub. Szép nagy, országos teljesítményeket csak „szerettek volna” repülni, de fennmaradásuk szigorú feltétele volt egy saját hangár felépítése. Ez „csekély” 4 év kemény társadalmi munkát jelentett... Mire megpezsdült, lendületbe (Fotó: Gál Gábor) jött a klubélet és a gyakorlati teljesítményrepülés is, újra jött egy „bölcs intézkedés”. Egy honatya a Parlamentben úgy döntött — aki egyébként megyénk képviselője volt! —, elég 2-3 repülőklub, s a többit egy tollvonással megszüntette 1966-ban. De a magyar sportrepülés ezt is túlélte... A maradék egriekből néhányan Miskolc repülőterére jártak át a hétvégeken — jó tíz évig! Eközben a szorgos igyekezet és a szerencsés véletlenek egybeesése ’85-ben összehozott jó néhány nagyon jó szándékú, tehetséges és okos embert. (Zömmel a volt állampárt igazán Az önkormányzat tárgyalta A tévé és a zenekar Gyere, lásd meg Moldovámat! fizz. egri Vitkovics-ház nyári alkotótáborában készült gyermekrajzok a város és a környező községek iskoláiban „vándorolnak”. Bulla Márta tehetséges kis tanítványainak munkái jelenleg a 12- es iskolában láthatók. Memoria Universi Kovách A. Vadim kárpátaljai festőművészt baráti szálak fűzik Egerhez és az egriekhez. Képeiben — amelyekből néhányat már lapunkban is bemutattunk — a világegyetemet szeretné megjeleníteni. A tehetséges fiatal alkotó festményeit most az Ifjúsági Házban láthatják egy hónapon keresztül. Megint tánciskola Megint indul tánciskola a Megyei Művelődési Központban. A kezdőknek szombat délutánonként háromtól hatig magyarázzák el az alaplépéseket, a haladókat vasárnap délutánonként ugyancsak háromtól hatig tanítják szakképzett táncpedagógusok. Még érdemes jelentkezni, főleg a fiúknak, mert van még néhány betöltetlen hely. A kurzus egyébként márciusig tart. Utánpótlásra várva A lelkesedés töretlen az egri pilóták között, még akkor is, ha 1991-ben sok minden tisztázatlan a klub körül. Legalábbis itt a földön. De mint tudjuk, a repülés szerelmesei mindig felfelé törekszenek, s bíznak a jövőben. Várják tehát a vitorlázórepülés iránt érdeklődőket a most induló tanfolyamra, amelynek helyszíne a Gép- és Műszeripari Szakközép- iskola. Jelentkezni és érdeklődni lehet az intézmény portáján. Az új önkormányzat tagjai még a kampány idején vállaltak, hogy az eddiginél nagobb figyelmet fordítanak a megyeszékhely kultúrájára, lehetőségeikhez mérten segítik annak fejlődését, így aztán az érdeklődő közönség kíváncsian várta, hogy az ígéretekből mennyi valósul meg. Még tavaly tárgyalt a testület két javaslatot, amelyeket előtte alaposan átnézett az érintettek bevonásával az — akkor még — ad hoc kulturális bizottság. A városi televízió jelenleg A napokban egy hölgy kereste fel a szerkesztőségünket, hogy érdeklődjön Molnár Katica lakcíme után. Talán még emlékeznek a kedves olvasók Katicára, aki tavaly Barbie-pályázatával bekerült a kilenc szerencsés nyertes közé. Mint később megtudtam, Hemelóczki Józsefné azért szeretne személyesen is megismerkedni a szerencsés kislánnyal, mert Barbie-ruhákat tervez, és szívesen venné, ha Katica is ajánlana néhány ötletet, hogyan lehetnének még szebbek, „elegánsabbak” a 29 cm-es kedvenceit. Hemelóczki Józsefné eredeti foglalkozását tekintve könyvelő, de négy éve, amióta nyugdíjas, gyermekruha-készítéssel is foglalkozik. Először csak hobbiból varrt, később már rendezvényekre is hívták, itt kérdezték meg a gyerekek először tőle, miért nem készít Barbie-ruhákat is. Magyarországon akkoriban még alig lehetett kapni ilyen pirinyo ruhadarabokat, és Hemelóczki Józsefné úgy döntött, megpróbálja. Először babákat kért kölcsön, mert az öltözékeknek pontosan simulniuk kellett a karcsú, vékony alakra. 1988-ban a Barbie-klub — akivel ő is levelezett — szabásmintákat is küldött. Mikor már minden „ kellék”a birtokában volt, dolgozni kezdett. mostoha körülmények között működik, s ki is néztek maguknak egy új stúdiót, amelyik a volt 3 ei pártbizottság épületében ató. Most azonban ez az Igazságügyi Minisztérium tulajdonában van, és a megyei bíróság irattára található benne. így az önkormányzat nem tudott erről a helyiségről dönteni. Azt azonban leszögezték, hogy egy alaposabb felmérés után döntenek arról, hogy milyen mértékben támogatják a televíziót. Nagyobb vitát váltott ki az egri Ez is Hemelóczkiné modellje szimfonikus zenekar. Nem arról vitatkoztak a városatyák, hogy kell-e a támogatás, hanem arról, hogy ezt honnan teremtik elő. Egyes vélemények szerint alapítványt kellene létrehoznia erre a célra a testületnek, mások viszont úgy vélték, hogy előbb a költségvetésnek kell elkészülnie, s majd akkor meglátják, mennyi jut. A döntés kompromisszumos: mindenképpen biztosítani akarják a zenekar működését, ám a költségvetés elkészültét megvárják. Egymás után születtek meg a szebbnél szebb, divatosabbnál divatosabb ruhák a keze alatt. A „Barbie-s néni” — ahogyan a gyerekek nevezik — lakásában megcsodálhattam az egész kollekciót. Tizenöt féle fazont láttam a heverőn (sportos szerelések, nagyestélyik, alkami ruhák, mennyasszonyi kelmék, fátylak, kalapok, fodros lambada-szok- nyák, fürdődresszek, csipkés nyári ruhák, stb.). Az asztalon pedig ott mosolygott az álomszép Barbie, habkönnyű, rózsaszín, csipkés ruhában, „kifogástalan sminkkel”, mintha bálba készülne... Hemelóczki Józsefné az anyagokat külföldről vásárolja, sok Sittért, gyöngyöt, selymet, bársonyt és rengeteg színű cérnát kell behoznia Ausztriából, illetve Németországból, ami egyre bonyolultabb a magas útiköltség miatt. A beszélgetéskor arról kérdezem, meddig is foglalkozik még majd ezzel a gyerekek számára oly kedves tevékenységgel. — Amíg „divat” lesz — mondja —, és amíg a gyerekeknek örömöt okoz a Barbie-k öltöztetése, a velük való játék, csi- nálom... 5. AT Nem tudom, a szerkesztés gondosságát és hitelességét érde- mes-e előbb dicsérni, vagy az ügy, a moldvai csángó magyarság kilátástalan sorsa iránt érzett őszinte elkeseredettséget és segíteni akarást, az ismeretterjesztő szándékot és elkötelezettséget, vagy éppen az előadóművész pontosságát. Mindez együtt és külön-külön is jellemzi Sziki Károly önálló estjét, melyet a Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán mutattak be az elmúlt héten. A többesszám nem véletlen, mert ami magát a műsort illeti, a három előadóművész majdhogynem egyenrangú vállalkozásáról van szó. A színész-előadót ugyanis Szabó Viola és Fajcsák Attila éneke és hangszelj átéka segíti a moldvai csángók megidézésé- ben, de a muzikalitás olyan szintjén, amely a kísérőket is a színészszel egy rangra emeli. Magas igénnyel művelik az előadó-művészetet mindhárman, lelkiismeretesen (az ügynek kijáró felelősséggel), és a tájnyelvi, zenei dialektusbeli sajátságokat is igyekeznek hűen tolmácsolni. Erről nincs is értelme többet mondani, úgy jó, ahogy van. A szerkesztés, egyáltalán a műsor születése viszont több szót érdemel. Hitelessége, meggyőző ereje elsősorban abból fakad, hogy az elmondottakon átsüt a frissen szerzett, megrázó élmény: egyfelől a legkeletebben élő magyarság jelenlegi iszonyatos megnyomorítottsága, asszimilációra kényszerítettsége, másfelől a nemrég elhunyt moldvai pásztor költő archaikus, a tájhoz, a nemzethez kötődő verseinek szenvedélyes őszintesége. A megrázó kuriózum, hogy a szabófalvi költő, Lakatos Demeter kötetére a színész-szerkesztő éppen New Yorkban akadt rá (egy másik földiész kellett, hogy ráakadjon ), csak fokozza a hallgatóságot is megérintő hatást, amit hívhatunk hitelességnek is, másnak is. Nem mindennapivá teszi az élményt, csakúgy mint a magnófelvételek, melyek a múlt esztendő nyarán készültek... Kiváló tehát a szerkesztés, kár, hogy Sziki Károly előző, hasonló témájú műsorából beemelt részleteket (Kányádi, Szilágyi Domokos versek) egyelőre nem sikerült szervesen beilleszteni a műsorba, ami ezek nélkül talán rövidebb, de tömörebb lenne. Világos és megindokolt a műsor ismeretterjesztő szándéka. A moldvai csángókról még az anyaországban is rendkívül homályosak az elképzelések, így igenis indokolt, hogy helyüket, történetüket, a magyarságban betöltött szerepüket pontosan és körülhatárolhatóan ismerje meg a mindenkori közönség (itthon is és más földrészeken is). Nem feltétlenül kell színpad ahhoz, hogy hasson a produkció. Mégis biztonságos hátteret adnak a Gárdonyi Géza Színház technikai körülményei (a világítás, a vetítő), de alkalmasint bárhol másutt érdemes bemutatni. Koncz János diái, illetve a helyszínen készített fotói teszik teljessé a hatást, s igyekeznek kitágítani fájdalmasan hiányos ismereteinket e vidékről. Más lélekkel távozunk az előadásról, mint ahogy érkeztünk, s egyik alapérzésünk bizony — a megszerzett ismeretek birtokában — a lelkiismeret-furdalás. Jámbor Ildikó Azt mondják, itt kutya világ lesz. Akkor tehát minden nap velőscsont...? (Varga György rajza) A gyerekek úgy ismerik: ^4 Vándorló gyermekrajzok
