Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

HÍRLAP, 1991. január 15., kedd SPORT 7. A Lendület a favorit ..;v ..Vi./ A döntő egyik mérkőzését az Agrovill és az Egri Nyomda vívta (Fotó: Gál Gábor) Az elmúlt hét végén a körcsar­nokban adtak egymásnak rande­vút az egri városi kispályás lab­darúgó-bajnokság legutóbbi sze­zonjában élen végzett csapatok. A nyolc együttes két csoportban kezdte a bajnokok tornáját, majd ezután az első és második helye­zettek döntöttek a végső sor­rendről. A csoportmérkőzések ered­ményei. I. csoport: Agrovill- Borkombinát 3-3 (hétmétere­sekkel az Agrovill győzött), Ko- lacskovszky II.-KAEV 6-5, Ag- rovill-KAEV 6-1, Borkombi­nát-Kolacskovszky II. 5-3, Bor- kombinát- KAEV 6-1, Agrovill- Kolacskovszky II. 7-0. II. cso­port. Lendület-Kolacskovszky I. 4-3, Egri Nyomda-Pepsi Panzió 7-2, Egri Nyomda-Kolacs- kovszky I. 5-2, Lendület-Pepsi Panzió 7-3, Lendület-Egri Nyomda 4-0, Pepsi Panzio-Ko- lacskovszky I. 3-0. A vasárnapi döntőbe a cso­portok első és második helye­zettjei kerültek (a csapatok a se­lejtezőben lejátszott mérkőzések eredményét magukkal vitték): Agrovill-Egri Nyomda 2-0, Len­dület-Borkombinát 4-3, Bor- kombinát-Egri Nyomda 12-1, Lendület-Agrovill 3-0. A bajnokok tornáját egymás után harmadízben ismét a Len­dület nyerte meg, megelőzve a III. osztály bajnokát, az Agro- villt, az I. osztályú Borkombiná­tot, míg a 4. helyen a IV. osztály­ba feljutott Egri Nyomda vég­zett. A bajnokcsapatban a követ­kezők szerepeltek: dr. Milesi Gyula, Csömör János, Patvaros László, Bóta Ferenc, Jászberényi József, Takács Zoltán, Hegedűs Pál, Márta Sándor, Szabó Lász­ló, Kovács József, Fodor Pál. A gólkirályi címet 11 találattal Gyöngy Attila (Borkombinát) érdemelte ki. A legjobb kapus­nak járó jutalmat dr. Miksi Gyu­la vehette át, a legjobb mezőny- játékos Józsa Ferenc (Agrovill) lett. Fizess a jutalomjátékért! Olvasom a versenykiírást. A bajnokcsapatok te­remtornájának rendezési költségeit az Eger Városi Polgármesteri Hivatal Művelődési és Sportosztá­lya fedezi. Majd egy sorral lentebb ez áll: a beneve­zett csapatok ezer forint rendezésiköltség-hozzájá- rulást kötelesek fizetni. Tudni kell, hogy a városi kispályás bajnokság hét osztályának első helyezettjei évek óta megmérkőz­nek, hogy eldöntsék — a besorolástól függetlenül —, ki a legjobb. Mint azt a kiírás is hangoztatja, a kétnapos torna nem más, mint jutalomjáték. No már most. Ha ez így van, akkor miért kell ki­húzni a csapatok zsebéből ezer „pengőt”. Az em­ber, ha ajándékot ad, nem tartja a markát, hogy ide nekem a pénzt. Különben is, érzésem szerint a csa­patok eleget „adóznak” év közben azért, hogy hét­ről hétre a város valamelyik poros salakospályáján kedvükre kiszórakozhassák magukat. Külön fizet­nek a pályahasználatért, ami természetes dolog, legfeljebb azon lehet morfondírozni, hogy sok he­lyütt ezért az összegért csak koszos öltöző, a tuso­láshoz hideg víz jár. Aztán szezonkezdetkor leró­nak az együttesek nevezési költséget is. Ez összesen cirka százezer forint. Nem hinném, hogy ebből a pénzből ne futná a bajnokok bajnokságának lebonyolítására. Gyaní­tom ugyanis, hogy a körcsarnokért — lévén a léte­sítmény az önkormányzat tulajdona — nem fizet bérleti dijat sem a sportosztály, sem pedig a városi labdarúgó-szövetség. Legfeljebb a személyzet ügyeleti dija terheli a rendezőket, ami úgy három­ezer forint körül lehet. A játékvezetők honoráriu­ma — kerekítve — ezerháromszáz forint, s ami még a „kiadás” rovatba kerül, az a versenybizottság apa­názsa — nem lehet több háromezer forintnál — és a dijak. Ha gyors számolást végzünk, kibújik a szög a zsákból. Hogy tudniillik még az okleveleket is saját maguknak vették meg a résztvevők. Ami a rende­zők kasszáját megterhelte, az csupán a tárgyjutal­mak. Igazából nem is annyira az ezer forint miatt ber­zenkedem, hiszen játékosonként csupán egy szá­zast kellett leszurkolni, hanem a gesztust hiányo­lom. Annyira azért nem lehetünk szegények, hogy ha vendégeket hívunk, velük fizettetjük ki a koktélt. Apropó, most jutott az eszembe, hogy a hét vé­gén ismét teremtorna lesz a körcsarnokban, köszö­netnyilvánítás gyanánt. Azoknak a vállalatoknak, cégeknek a csapatát hívták meg, amelyek támogat­ják a sportot. Ugye, mondanom sem kell: a köszö­netét sem adják ingyen... (budai) Ha Becker nyer, átveszi a vezetést Edbergtől Kezdődik a Grand Slam-sorozat Bár vasárnap befejeződött a perth-i úszó-, műúszó-, műugró- és vízilabda-világbajnokság, to­vábbra is az ötödik kontinens felé fordul a sportvilág érdeklő­dése. Melbourne-ben ma kezdő­dik az ausztrál nemzetközi te­niszbajnokság, az idei Grand Slam-sorozat első állomása, amelyen erősen foghíjas lesz a mezőny. A férfiaknál nem indul a világ- ranglista negyedik (az amerikai Andre Agassi), ötödik (az ame­rikai Pete Sampras), hatodik (az ecuadori Andres Gomez) és he­tedik (az osztrák Thomas Mus­ter) helyezettje, továbbá a tizen­harmadik helyen álló versenyző, az amerikai John McEnroe és a tizenötödik, a szintén amerikai Michael Chang sem. A nőknél a világranglista harmadik (az ame­rikai Martina Navratilova) és a nyolcadik (az ugyancsak ameri­kai Jennifer Capriati) helyezettje nem vállalta a részvételt a kéthe­tes viadalon, s hiányzik majd a ti­zenegyedik helyen rangsorolt spanyol Conchita Martinez is. Az első helyen a világranglista éllovasait, a svéd Stefan Edber- get, illetve a német Steffi Gráfot emelték ki. Legnagyobb riválisa­ik a német Boris Becker, a cseh­szlovák Ivan Lendl, illetve a ju­goszláv Szeles Mónika, az ameri­kai Mary-Joe Fernandez és az ar­gentin Gabriela Sabatini lehet­nek. A legjobbakkal kapcsolatos hír az is, hogy Lendl szereplése még mindig nem biztos, de hasi­zomsérülése szépen javul, így va­lószínűleg nem lesz akadálya in­dulásának, a fáradtság miatt pi­henő Szeles pedig csak a hét vé­gén erősítette meg, hogy ott lesz a rajtnál. A férfiaknál Boris Becker nagy lehetőség előtt áll, ugyanis ha nyer, a világranglistán átvehe­ti a vezetést Edbergtől. Igen ám, de Becker eddig egyszer sem tu­dott diadalmaskodni Melbourne- ben, ezzel szemben Edberg és Lendl is már két-két sikert köny­velhetett el az ausztrál nemzet­közi bajnokságon. Rajtuk kívül a mostani me­zőnyből a svéd Mats Wilander büszkélkedhet ausztrál bajnoki címmel, háromszor is a legjobb­nak bizonyult. A nőknél is kiegyenlítődtek az erőviszonyok, Steffi Graf sem mehet már olyan biztosra, mint egy évvel korábban — erre bizo­nyíték az is, hogy az utóbbi há­rom évben nyertes Graf a leg­utóbbi ausztrál nemzetközi baj­nokság óta egyetlen szupertor­nán sem végzett az élen. A világ tetején Valósággal lubickolt a magyar sporttársadalom a napokban a déli féltekéről, a távoli Perthből, az úszó- és vízilabda-világbajnokságról érkező kedve­zőbbnél kedvezőbb hírekben. A magyar úszók káp­rázatos, mindenkit ámulatba ejtő teljesítményét ta­lán annak a hegymászónak a produkciójához lehet­ne hasonlítani, aki oxigénpalack nélkül mássza meg a világ legmagasabb csúcsát, a Csomolungmát. O bizonyára gyötrő légszomjjal küszködve, ellilult fejjel érkezne meg a világ tetejére, de aki látta a té­véközvetítéseket, az tanúsíthatja, hogy úszóinkra inkább a laza, könnyed elegancia, a mindent elsöp­rő magabiztosság volt jellemző, mintsem a görcsös erőlködés, a küzdelem a létért. A remek szereplés — túl azon az eufórián, amit a magyarok körében keltett — azért is biztató, mert ezt a világbajnokságot félúton a két olimpia, Szöul és Barcelona között rendezték meg. Az itt elért eredmények már arra is alkalmasak, hogy jósolgas­sunk belőlük, hogy józan mérlegeléssel megmutas­sák a jövőt. Az öt arany-, két ezüst- és egy bronz­érem mutatós gyűjtemény, s egyben a magyar úszó­válogatott eddigi legsikeresebb vb-szereplését je­lenti. Sok mindent elmond, hogy a nemzetek vetél­kedésében egyedül az Egyesült Államok előzte meg Magyarországot 13 világbajnoki cím elhódítá- sával. A vert mezőnyben végzett Németország, amely úgy tűnik, megszűnt úszónagyhatalom lenni, és a feljövőben lévő kínaiak, olaszok, spanyolok, szovjetek, valamint a házigazda ausztrálok is mö­göttünk végeztek. Azt sem szabad említés nélkül hagyni, hogy a mieink három világ- és két Európa- csúcsot is úsztak, köztük olyat, ami sporttörténelmi jelentőségűnek számít, Damyi előtt ugyanis még senki a földkerekségen nem úszott két percen belül 200 méter vegyesen. Eddig a tények, de vajon mi nyújtotta ezeknek a bámulatos teljesítményeknek az aranyfedezetét? Szokták mondogatni, hogy egy-egy sportteljesít­mény esetén az érdemek felerészben az edzőt illetik meg. Jelenleg ez a megállapítás fokozottan érvé­nyes, hiszen az elmúlt két évtizedben Széchy Ta­más, a magyar úszópápa, szó szerint a semmiből olyan úszóiskolát teremtett, amely világversenyről világversenyre „szállította” a mezőnyből torony­magasan kiemelkedő klasszisokat. A fényes sikerek közepette — ezt ő sem tagadta sohasem — maga is rengeteget tanult, olyan szintre emelte ismereteit, hogy azok közé tartozik, akik a legjobban értenek a formaidőzítés bonyolult mesterségéhez. Ahhoz, hogy idáig eljusson, természetesen kudarcok is kel­lettek. Emlékezetes a montreáli kisiklás, amikor ta­nítványai bizony lehajtott fejjel távoztak az olimpia színhelyéről, holott a megnyitónál még ők voltak a sztárok. A mester azonban nem csupán a formaidőzítés csínját-bínját ismeri, hanem nagyszerű érzéke van a tehetségek felismeréséhez, kiválasztásához is. Ezt támasztja alá, hogy az ellenfeleit alaposan megtré­fáló Rózsa Norbertét még középszerű úszóként fo­gadta csapatába, felismerve istenadta képességeit. Rózsa Dombóvárról került a fővárosba, de a vb-n ugyancsak induló és a jövő reménységének számító Czene Attila például Szegedről igazolt át a Bp. Honvédhez. Ez a két kiragadott példa is arról ta­núskodik, hogy Széchy látóköre túlterjed Budapest határain, fontosnak tartja a vidéki úszóbázisokat is. Persze, igazságtalanok lennénk, ha csak Széchy érdemeit ismernénk el, hiszen Egerszegi Krisztina Kiss László felfedezettje. Ő szerezte úszósportunk első női világbajnoki érmét, amely mindjárt arany lett. Azt sem titkolhatjuk el, hogy a Bp. Spartacus az ország legeredményesebb utánpótlás-nevelő klubja, versenyzőik minden országos seregszemlén learatják a babérokat. Ebből is látszik, hogy nem csupán a véletlen műve Egér kiemelkedése és tün­döklése. Az álmok valóra váltásához persze egymagában az edző édeskevés. Kellenek hozzá olyan mindenre elszánt, az úszást véresen komolyan vevő sporto­lók, mint Darnyi, Rózsa, Egerszegi, Szabó József, és még sorolhatnám. Meggyőződésem, hogy ez a csapat minden korábbinál egységesebb volt, és „több lábon állt”. Nem csupán egy-két úszófeno- mén pillanatnyi formáján állt vagy bukott a szerep­lés, hanem izmos volt a derékhad is. A szakembere­ken kívül ugyan ki ismerte eddig a nyíregyházi Sza­bó Tünde nevét, aki alig két tizeddel maradt el Egerszegi mögött, és meglepetésre ezüstérmet szerzett. De folytathatom Rózsa Norberttel is, hi­szen ő — miután 100 méter mellen letaszította trón­járól Moorhouse-t — csaknem 200 méteren is meg­ismételte ezt a bravúrt. Neki sem csupán a külföldi­ek voltak az ellenfelei, hanem a korábbi Európa- csúcstartó Szabó József is, akit sikerült maga mögé utasítania. Mindebből látható, hogy a csapaton be­lül is egészséges rivalizálás bontakozott ki, ami ser­kentette a harci kedvet, mozgósította a mélyen rejlő lelki energiatartalékokat is. Ejtsünk néhány szót a megyénkből elszármazott sportolókról is. Pohl Anett, aki Egerben kezdte pá­lyafutását, hajszál híján bekerült a 200 méteres mell­úszás döntőjébe, mindez egyetlen tizeden múlott. A szintén egri hosszútávúszó Európa-bajnok Lá­zár Rita előzetes terveinek megfelelően bekerült az első tízbe, a 9. helyen végzett. A gyöngyösi, jelenleg BVSC-s Csépe Gabriella all. időt érte el 100 mel­len. Vízilabdázók egészítették ki megyénk kis külö­nítményét. A női válogatott kispadjáról Pócsik Dé­nes dirigálta a csapatot, s hogy nem rosszul, azt mu­tatja a 4. hely. A megyeszékhelyen tette meg első karcsapásait Rafael Irén, aki azóta a nemzeti csapat erősségévé vált. Végezetül, nagy öröm, hogy világszerte fejet haj­tottak a magyarok világbajnoki szereplése előtt, de még inkább az, hogy erre országhatárainkon belül is sor került. Most nem az aranyérmekért járó 300 ezer forintokra gondolok, hanem arra, hogy mi­niszterelnökünk, A ntall Józsefis kifejezte elismeré­sét. Reméljük, hogy szavait nem a kötelező illendő­ség diktálta, hanem szívből jöttek, és hogy nem csu­pán az úszóknak és vízilabdázóknak, hanem az egész magyar sportnak szóltak. Buttinger László Röplabda-pentagonálé? Az osztrák röplabdaszövetség érdekes terven gondolkodik — jelentette az APA hírügynökség. A hírek szerint intenzív tárgyalá­sok folynak egy osztrák — ma­gyar — csehszlovák liga létreho­zásáról. — Igaz-e a hír? — kérdezte Sinka László főtitkárt az MTI munkatársa: — A hír nem igaz, pontosab­ban egy nemzetközi liga létreho­zásáról még nem tárgyaltunk. Arról azonban már szó volt, hogy a tavaly megszüntetett Du- na-kupa sorozatot, amelyben magyar, osztrák és csehszlovák felnőttcsapatok vettek részt, va­lamiképpen folytatni kellene. Mivel a jugoszlávok is jelezték, szívesen csatlakoznának hoz­zánk, megszületett az ötlet: bő­vítsük a kört. Az Európában „magas árfolyamon jegyzett” olaszokat is meghívnánk, s így megalapítanánk az úgynevezett pentagonálét az érintett orszá­gok két-két férfi és női klubcsa­patának részvételével. A tervek szerint az idén indult volna ez a vetélkedés, de valószínűleg mó­dosulni fog az időpont. Egyrészt még nem volt olyan tárgyalá­sunk, amelyen mind az öt fél részt vett volna, másrészt támo­gatót is keresnünk kell, mert sze­retnénk pénzdíjassá tenni a via­dalt. Egyelőre tehát csak terve­ink vannak. Az viszont tény, hogy tavasszal bekapcsolódunk a Spring-kupa küzdelmeibe, s mindjárt rendezőként. Ezt a ver­senyt 1963-ban a nyugat-euró­pai szövetségek hívták életre, s az idén először közép-kelet-euró- pai válogatottak is részt vesznek rajta. A férfiak április 25. és má­jus 1. között négy csoportban szerepelnek, együttesünk a nor­vég, a dán és a lengyel gárdát kapta vetélytársul. A női „A” és „B” csoport tagjai Győrben, míg a „C”-be sorolt csapatok Bécs- ben lépnek pályára, s a döntőt május 25-én Győrben rendezik. Eseményben tehát nem lesz hi­ány! — Úgy hírlik, szponzort is ta­lált a szövetség! — Még csak szóban állapod­tunk meg a német Henryk Jano- tával, az ipari szerszámfelújítás­sal foglalkozó PFZ GmbH tulaj­donosával, aki szívesen támogat­ná évi 60 ezer márkával a magyar férfi- és női válogatottat. Cseré­be a játékosok mezükön, illetve a különböző eseményeken a sportcsarnokok tábláin reklá­moznánk a cég nevét. Janota úr be akar törni a hazai piacra, s vé­leménye szerint a mérkőzések le­hetőséget adnak arra, hogy neve és tevékenysége bekerüljön a „köztudatba”. Február 10-én, Henryk Janota magyarországi látogatásakor remélhetőleg alá­írjuk a szerződést. TELEX- „ALBATROSZ-BÚ­CSÚ”. Perth-ben, a világbajnok­ság zárásakor szegényebb lett az úszó világ, mi vei utoljára állt rajt­kőre az utóbbi évek egyik klasz- szis versenyzője, a német Michael Gross. A búcsúról a DPA német hírügynökség munkatársa „Az A Ibatrosz nem repül többet ” cím­mel készített méltató cikket, amelyben felidézi a 26 éves of- fenbachi sportoló pályafutását. Gross úgy búcsúzott el a világtól, mint ahogy tíz éve bemutatko­zott: igazi sportemberként. Utol­só egyéni versenyén, a 200 méte­res pillangón elszen vedett veresé­gét, az aranyérem és a világcsúcs elvesztését emelt fővel viselte, örült az ezüstnek is.- BEK A BIRKÓZÓK­NAK? Francia javaslat érkezett a Magyar Birkózó szövetséghez. A „gallkakasos” ötlet lényege: ismét életre kell hívni a Bajnok- csapatok Európa-kupája küz­delemsorozatát. A kiírás egyéb érdekességeiről a magyar szö­vetség még mit sem tud, az első telexen ugyanis csak a rendezés ötletét vetették fel a franciák.- BARCELONÁIG FUT. Anna Quirot, a kubai atlétika kiválósága jövőre visszavonul. A 400 és a 800 méteres síkfutás egyik világsztárja, aki a tavalyi Jóakarat Játékokon mindkét számot megnyerte, csak a jövő évi barcelonai nyári olimpiáig kívánja folytatni pályafutását, utána családot akar alapítani. A 27 esztendős Quirot számára Barcelona lesz az első olimpiai megméretés, hiszen a kubaiak a legutóbbi két nyári ötkarikás já­tékokat — 1984-ben a Los An- geles-it, 1988-ban pedig a szö­ulit — bojkottálták. Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 2. játékhetének nyereményei: 13 plusz egy találatos szelvény 10 darab, nyereményük egyenként 740.232 forint, 13 találatos szelvény 10 darab, nyereményük egyen­ként 444.139 forint, 12 találatos szelvény 546 darab, nyereményük egyenként 10.846 forint, 11 találatos szelvény 7478 darab, nyeremé­nyük egyenként 792 forint, 10 találatos szelvény 57.390 darab, nye­reményük egyenként 155 forint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom