Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-21 / 222. szám

HÍRLAP, 1990. december 21., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Segített a mozaikkép Hatévi fegyházat kapott Nem először vetemedett rab­lásra Ajtai Lajos, hatvani illető­ségű, Sallai utca 1. szám alatti polgár, aki többek között hason­ló bűncselekmény, továbbá „jár­műelkötés” miatt már huzamos időt töltött a rács mögött. Most újra hallat magáról! A közel­múltban a Kossuth téri buszpá­lyaudvart nézte ki „áldásos” mű­ködése teréül, miután ott beszél­getésbe elegyedett Urbán Lajos futólagos ismerősével, fölfigyel­ve annak értékes láncára, amely az illető nyakában lógott. És Aj­tai nem az az ember, aki egy ilyen ziccert kihagy! Ezért amikor Ur­bán a buszállomás mosdójába in­dult, nyomába szegődött, majd a helyiségben előbb márkát kínált föl neki megvételre. — Nem érdekel — válaszolta neki Urbán. Erre föl Ajtai úgy tarkón ütötte, hogy az áldozat a falnak vágódott, s az erős sérülés nyomán eszméletét vesztette. Ekkor következett a megrögzött bűnöző nagyjelenete, vagyis az általa indított „nyaklánc-akció” befejező része. Gyorsan letépte földön fekvő áldozata nyakáról a húszezer forint értékű ékszert, majd közel 14 ezer forint erejéig a hatvani rablótámadó ki is zsebelte Urbánt, s a hely­színről angolosan távozott. A Hatvani Rendőrkapitány­ság a károsult bejelentése alap­ján nyomozást indított a bűncse­lekmény elkövetőinek kézre ke­rítésére, ami végül is sikerrel járt. Az illemhely takarítónője ugyanis látta mindkettőjüket az ominózus időpontban, sőt arra is pontosan emlékezett, hogy Ajtai futva hagyta el a buszmegálló WC-jét, ahonnan kisvártatva előkerült a sértett Urbán is, aki megpróbált a rabló nyomába eredni. Ez nem vezetett sikerre! A nyomozóknak viszont nem volt túl nehéz dolguk, mert olyan jó személyleírást kaptak Ajtai- ról, hogy a mozaikkép birtoká­ban mihamar kézre kerítették, majd a városi ügyészség vádirata nyomán már meg is született a hatvani bíróság ítélete. Eszerint, figyelemmel a bizo­nyítékokra, továbbá a vádlott el­len egyidejűleg folyamatban lévő másik eljárásra, valamint bünte­tett előéletére és nagyfokú társa­dalmi veszélyességére, a bíróság hatévi fegyházzal „honorálta” Aj­tai Lajos legújabb bűncselekmé­nyét. Ajtai és védője fellebbezett. Több épületet Is bérbe adnak Vállalkozó önkormányzat Apcon Fagyizó épül Heréden Heréden a legutóbbi önkor­mányzati ülésen egyebek mellett arról is döntés született, hogy az Arany János utcában (az ABC és a zöldséges közötti helyen) fagy- laltozópavilont alakít ki egy helyi vállalkozó. Az ehhez szükséges közterület-foglalási engedély ki­adását is jóváhagyták. Diurnus dedikált Hatvanban az Ady Endre Vá­rosi Könyvtár és Közösségi Ház­ban tegnap este Bodor Pállal, a Magyar Nemzetből Diurnus né­ven ismert íróval találkozhattak az érdeklődők, aki az író-olvasó találkozót követően a helyszínen dedikálta megjelent műveit. Hívja a „zöldeket”! A Zagyva-parti város Zöld Párt-szervezete számít a lakos­ság segítségére. A környezetvé­delemmel kapcsolatos észrevé­teleket mindennap 13 és 18 óra között jelezhetik a 12-383-as te­lefonon. A Biblia világa Hatvanban a városi könyvtár­ban december 22-én, szombaton délelőtt 10 órától A Biblia világa című rajzfilmet vetítik le a video- moziban. A programra elsősor­ban a gyermekeket várják. Amikor ellátogattunk az apci községházára, Gémes Gábor polgármester beszélgetésünk elején mindjárt arról tájékozta­tott: Apcon nagy a vállalkozói kedv. Nemcsak az ott élő 2900 lakos közül „vágnak bele” sokan magántevékenységbe, hanem maga az önkormányzat is vállal­kozásbarát. Az eddig megtartott testületi üléseken — amelyek közül volt „nyitott is”, vagyis részt vettek szép számban az ott élők — már többször esett szó arról, hogy mai világunkban forgatni kell a Í rénzt, hiszen a költségvetés affé- e „mankó” csupán. — Amikor megalakult az ön- kormányzat, rendelkeztek-e va­lamennyi pénzösszeggel? — Nem üres a kasszánk. Há­rommillió forintot hoztunk át, s még egy kis tartalékkal is rendel­kezünk. De szükség is van erre, sőt még többre is, hiszen számol­nunk kell jövőre a nagymérvű inflációval. — Mit említhet meg legfonto­sabb feladatként, azazmitkellene megvalósítaniuk a leghamarabb? — A legnagyobb gondunk az apci Qualitál hulladékának elhe­lyezése. Mindenképpen szükség van egy regionális telep létreho­zására, amely nemcsak a 2-es ka­tegóriába tartozó veszélyes hul­ladékot fogadja, hanem a kom­munális szemetet is. Problémát jelent az is, hogy pillanatnyilag még nincs jegyzőnk. A négy pá­lyázó közül egyik sem felelt meg — erről már zárt ülésen döntött az önkormányzat. Addig, amíg Marad-e a könyvtár Boldogon? Előző összeállításunkban már beszámoltunk arról, hogy Boldo­gon úgy döntöttek, hogy a helyi kisgazdapárt kezdeményezésére kiválnak a hatvani termelőszövet­kezetből, s megpróbálnak önálló­an gazdálkodni. Ehhez azonban szükség van té- eszirodára is. Az erre alkalmas épületben — amely tulajdonjogi­lag mindig is a szövetkezeté volt — azonban jelenleg a községi könyv­tár található. A tényékhez tarto­zik, hogy a megye egyik legszeb­ben berendezett és felszerelt könyvtára ez, amelynek kialakítá­sában sokat segített a megyei, illet­ve a hatvani könyvtár is. A kérdés az, hogy marad-e a közművelő­dést szolgáló létesítmény, vagy té- esziroda lesz a helyén. A falu polgármesterétől, Kepes Jánostól arról érdeklődtünk, mi az önkormányzat álláspontja a vitás kérdést illetően. — Ez idáig nem érkezett hoz­zánk hivatalos kérés a téesztől, de minden bizonnyal igényt tartanak az épületre. Azon nem lehet vitat­kozni, hogy ez a szövetkezet tulaj­dona, s az is igaz, hogy a könyvtár nagyon szép. Én úgy gondolom, hogy kompromisszumos megol­dást kell találnunk, azaz a feleknek érdemes lenne abban megállapod­niuk, hogy megosztoznak az épü­leten. nem találunk hozzáértő embert, a feladatok egy része rám hárul, de segítenek a testületben dolgo­zók is. — Ügy fogalmazott, hogy Ap­con vállalkozó kedvű az önkor­mányzat... — Valóban, nincs más válasz­tásunk, ha előbbre akarunk jutni, így például több intézményt is berbe adunk, nálunk nagyon is erősen érvényesül a privatizáció. Például a volt MHSZ-székház- ban egy „mindenes boltot” alakí­tanánk ki. A régi óvoda épületé­ben egy vasárnap is nyitva tartó ABC-t nyithatna egy vállalkozó. S ugyancsak jelentkezett már va­laki, aki fényképészműtermet alakítana ki. Egy szabad terüle­tünkön pedig — ugyancsak ma­gánvállalkozásban — fatelep lé­tesülne. — De meghirdették, hogy bér­be adják a bölcsőde épületét is... — Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Hiszen az jó dolog, ha a kicsikkel hároméves korukig otthon maradhatnak az anyák, és az is hatalmas vívmány volt már, hogy egy ilyen kis köz­ségnek van bölcsődéje. Ám na­gyon sok az idős ember, akiket segíteni kell, s így ennek az intéz­ménynek a dolgozói naponta vi­hetnék nekik az ebédet. Egyszó­val ezen még gondolkodnunk kell. Az viszont tény, hogy az alapellátást mindenképpen biz­tosítanunk kell: fönntartani az iskolát, a két körzeti orvosi ren­delőt, amelyek felszerelését is a mi költségvetésünkből kell fi­nanszírozni. Minden kedves olvasónknak kellemes karácsonyt kívánunk! Barta Katalin, Mikes Márta, Moldvay Győző A képzőművészet helyi fellegvárában Felvételünk a Hatvani Galériában készült. A képen látható tárlat január 14-ig látogatható. (Fotó: Szántó György) Karácsony küszöbén, Szűcsiben... Megszolgálták a bizalmat Minden réteghez szólni kívánnak Köztudomású, hogy Hatvanban néhány eszten­deje éles versengés bontakozott ki a volt MSZMP- székház további hasznosítását illetően. Több intéz­mény is igényt tartott az épületre, míg végül a könyvtár, a TIT és a Ratkó József Közművelődési Egyesület közös elképzelései kaphattak teret az épületben. Igaz, a döntő tanácsülésen csupán egy szavazattöbbséggel kaptak bizalmat, az azóta eltelt időszakban szervezett programok, nívós előadá­sok, széles körű TIT-kurzusok azonban bizonyítot­ták, hogy jól döntöttek a hajdani városatyák. Az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Ház, vala­mint az itt székelő városi TIT-szervezet az elkövet­kező esztendőre is ígéretes tervet vázolt fel. A rész­leteket Monori Zoltán, a TIT hatvani vezetője oszt­ja meg ezúton olvasóinkkal. — Az eredményesebb nyelvoktatást segíti a kö­zelmúltban megvásárolt két relaxa-gép, amelyek az angol — német közép- és felsőfokú nyelvvizsgára felkészülök dolgát könnyítik meg. Szerencsére a cukorgyár vezetősége rendelkezésünkre bocsátott egy szobát a cég vendégházában, jelentősen enyhít­ve ezzel teremgondjainkat. Ide kapcsolódik az a jó hír is, hogy január végén a területen dolgozó nyelv­tanárok részére Szabóné Varga Zsófia, az angol nyelvtanárok országos egyesületének vezetője kon­zultációval egybekötött előadást tart a március ele­jétől életbe lépő új nyelvtanítási módszerekről. Február elején a helyi vállalkozóknak szeretnénk menedzserképző tanfolyamot indítani budapesti szakelőadók bevonásával. A közelmúltban meg­alakult gazdaképző egyesület január 7-én tartja el­ső összejövetelét, ahová még várunk új érdeklődő­ket. Újdonságnak számít a számítástechnikai kép­zés területén az IBM-gépekre szervezett operátori tanfolyam, amelynek a Széchenyi István Szakkö­zépiskola ad otthont. Arra is lehetőség nyílik, hogy szakembereink igény szerint a különböző termelő­üzemekben is tartsanak kihelyezett kurzusokat. Külön említést érdemelnek a Ratkó József Köz- művelődési Egyesülettel közösen tervezett elő­adás-sorozatok. Minden bizonnyal sok érdeklődőt vonz majd a tudományos-fantasztikus klub, ahová vendégként szeretnénk megnyerni többek között Egely György fizikust, Nemere István írót, dr. Hor­váth András csillagászt. Az Utazz velem című, dia- és videovetítéssel egybekötött, útiélményekről szóló sorozatunk ven­dégei előreláthatólag dr. Juhász Árpád geológus, dr. Orbán Sándor, az Eszterházy Károly Tanárkép­ző Főiskola főigazgatója, valamint Zombori Ottó csillagász lesznek. Régi álmunk a politikaelméleti szabadegyetem megszervezése is. Azoknak szánjuk ezt a sorozatot, akik szeretnének eligazodni a jelen — meglehető­sen kuszának tűnő — ideológiai vitáiban. Meghí­vott előadóink között szerepel: Pozsgay Imre, Bi­hari Mihály, Stumpf István politológusok, valamint Kéri László, Lengyel László, s Pirityi Ottó közgaz­dász. Elképzeléseink között szerepel továbbá egy ní­vós filmklub megszervezése is. Ehhez azonban elő kell teremtenünk a szükséges tárgyi feltételeket. Ennek érdekében pályázatot nyújtottunk be a MŰM Film-főigazgatóságához, melynek célja egy projector megszerzése. Amennyiben elnyerjük ezt, nincs akadálya rendezői sorozatok, filmankétok, il­letve stílusirányzatokat bemutató vetítések és elő­adások lebonyolításának. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a vá­rosban élő pedagógusok igénylik a szakmai, mód­szertani tájékoztatókat, kurzusokat. A TIT szeretne lehetőséget biztosítani ezen rendezvények előkészí­tésére is, de ehhez nem rendelkezünk elegendő pénz­zel. Fontos, hogy az önkormányzat figyelemmel kí­sérje ezeket a kívánságokat, és lehetőségeihez képest támogassa, hiszen hosszú távon ez nemcsak a neve­lőknek, hanem a városnak az érdeke is. A hatvani zsidók kálváriája Hazánk német megszállását követően a fasiszták egyik leg­fontosabb belpolitikai felada­tuknak a „zsidókérdés” megol­dását tekintették. Nap nap után újabb rendeletek jelezték, hogy a német bérencek maradéktalanul eleget kívánnak tenni a hitleris­ták ezzel kapcsolatos követelé­seinek. Elrendelték a zsidók megkülönböztetését a sárga csil­lag viselésével; a gettóba költöz­tetést; a vagyonuk elkobzását; felállították a zsidókutató inté­zetet; újabb antiszemita lapokat indítottak; zsidóellenes felira­tok, falragaszok, röplapok jelen­tek meg az utcákon. 1944. május 5-én jelent meg a gettórendelet, amelynek értel­mében a hatvani zsidóknak is el­különített városrészbe, gettóba kellett költözniük. Először két területet jelöltek ki erre: az egy­kori palagyárat a Csányi úton, és a bárónőről elnevezett Lili-tele- pet, vagyis a Csaba utcát és kör­nyékét. A hatvani zsidók szinte kivétel nélkül eleget tettek a ren­deletnek: beköltöztek a gettóba, és ezzel kezdetét vette kálváriá­juk, amelynek során 453-an meghaltak, visszatérni pedig mindössze ötvenhatan tudtak. Kezdetben a gettóban — a ké­sőbbiekhez képest — elviselhető volt a helyzet. Családonként főz­hettek maguknak a hazulról ho­zott élelmiszerekből, volt lehető­ség a tisztálkodásra is. Az őrök helybeli csendőrök és rendőrök voltak, akik között sok ismerős akadt. Tíz-tizenkét nap múlva azonban áttelepítették őket a cu­korgyári gyűjtőtáborba egy né­met SS-osztag felügyelete alatt, ahová csak 30 kilogrammos cso­magot vihettek fejenként. A cukorgyár területén volt né­hány régi fabarakk, amelynek föld volt a padlója. Nem volt ezekben bútor, még szalma sem. Ide szállásolták el először a hat­vani zsidókat, majd hozták az aszódiakat, a gyöngyösieket, a gödöllőieket, a pásztóiakat. Ösz- szesen 1121 személyt. Itt már kö­zös konyháról étkeztek. A gyári táborban tapasztal­hatták először igazán a német fa­siszták brutális bánásmódját. El­kobozták tőlük a még megma­radt értékeiket: pénzt, ékszere­ket, még a jegygyűrűket is. El­kezdődtek az oktalan kegyetlen­kedések, a tettleges bántalmazá­sok. Sebők Jenő hatvani újságí­rót ok nélkül belelökték egy mély gödörbe, a pásztói zsidó papnak eltörték a kaiját, Do- mány Ernő cukorgyári mérnö­köt arra kényszerítették, hogy kezében két téglával másszon fel a tüzes salakdombra. Kétheti itt-tartózkodás után vonatra szállították a tábor lakó­it. Egy-egy vasúti teherkocsiba 70-80 embert zsúfoltak be. Há­rom napon át utaztak lelakatolt kocsikban, és ezalatt csak egy­szer szánhattak ki, Kassán. Auschwitzba éjszaka érkeztek meg a gyötrelmes utazás után. A beérkező vonatot vakító reflek­torok világították meg. Nem fél­tek bombatámadástól. A depor­táltakat kettős oszlopba állítot­ták, majd megkezdődött a válo­gatás, amit a hírhedt dr. Mengele személyesen végzett. Egyik ol­dalra a munkaképesek, a másik­ra az öregek, gyermekek, bete­gek kerültek. Amikor másnap befutott a második hatvani vo­nat, az érkezőket irtózatos lát­ványfogadta: emeletes magassá­gú lángok égtek egy helyen. Nem akarták elhinni, hogy az előző nap érkezett ismerőseik, hozzá­tartozóik égnek a máglyákon. A munkára kiválogatottak a környékbeli városok üzemeibe jártak dolgozni. Már a német la­kosság is nélkülözött. Elképzel­hető, milyen gyenge élelmezés mellett dolgoztatták a deportál­takat napfelkeltétől napnyugtá­ig, amíg 1945 májusának első napjaiban megérkeztek a szaba­dítok. A deportálás alatt tragikusan elpusztult 397 hatvani vértanú emlékét 1947-ben egy márvány­táblán örökítették meg a zsidó temetőben. Az erre írt névsor azonban nem teljes. Köszönettel vesszük, ha a pontosító adatokat tartalmazó levelét bárki eljuttat­ja a Hatvány Lajos Múzeum cí­mére. Meg lehet érteni azokat az életben maradottakat is, akik nem szívesen emlékeznek a ször­nyű élményekre. Mégis inkább Ciegler Nándornéval, az egyik hatvani túlélővel értünk egyet, aki azt mondta: „Emlékezni kell, és emlékeztetni minden becsüle­tes embert, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg hasonló szörnyűségek!” Németi Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom