Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-21 / 222. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT 1990. december 21., péntek Az olasz Galvani „békacombjától” a radarig végtelen hosszú út vezetett. Az emberi tudomány egyik legnagyszerűbb csodatétele, hogy alig másfél évszázad alatt óriásit haladt előre, s minden állomása egy-egy mérföldkő, egy-egy döntő jelentőségű, új korszakot nyitó fordulópont a civilizáció történetében. A villany- világítás, az elektromágnesesség, a telefon, a távíró, a dinamó, a rádió, a fotocella, az elektronmikroszkóp, a radar: ezek azok a főbb állomások, amelyek végigvezetnek bennünket az elektromosság fejlődésének sorrendjén. Ma is terebélyesedik az a hatalmas „épület”, amelyet a villamosság modern tudományának nevezünk. Mai összeállításunk az emberiség életének ezzel a fontos természettudományos vívmányával foglalkozik. Irakban és Egyiptomban találták Van sok olyan felfedezés vagy találmány a világon, amely „túl korán” született. Olyan időben, amikor a társadalomnak még nem volt rá szüksége. Az viszont rendkívüli esetnek számít, ha egy fizikai felfedezés már évezredekkel ezelőtt ismert volt, sőt alkalmazták is. Ugyanakkor az őt létrehozó társadalomnak és kultúrának a bukásával együtt eltűnt, és tökéletesen feledésbe merült. Ez történt tulajdonképpen a galvánelemmel is, kétezer évvel Galvani munkássága előtt. Buchard Brentjes, a neves történész így ír erről: „A régészek Irakban a több mint kétezer éves települések feltárása során megtalálták az általunk ismert legrégibb primer elemeket. E hihetetlen leletek egyikét az osztrák F. W. König, a lelet felfedezője így írja le: „ Világossárga, agyagból készült, vázaszerű edénybe, amelynek nyaka le volt véve, szurokkal rögzített rézhengert helyeztek. A váza mintegy 15 centiméter magas, a rézlemezből készített, fenékkel rendelkező rézcső átmérője 26 milliméter, magassággá pedig 9 centiméter. Ennek belsejében szurokdugóval rögzített, teljesen oxidált vasrudacskát találtak, amelynek felső vége mintegy centiméterre kiállt a dugóból, és sárgásszürke, teljesen oxidált, vékony fémréteggel — látszatra ólommal — volt bevonva. A vasrudacska alsó vége nem ért le a henger talpáig, amelyen mintegy 3 milliméter vastag szurokréteget találtak.” A Khujut Rabuahban talált váza nem egyedi darab. Hasonló edényeket ástak ki Egyiptomban, a Tigris melletti Selenkiában, többek között olyan elemeket is, amelyeknél kimutatható volt, hogy egymás után kapcsolással megkísérelték a feszültség növelését. Kánig erről így ír: „Széles szájú agyagedényt szurokkal zártak le, belsejében egymás mögé ezüst és rézrudacskákat dugtak, a zárórétegből hosszan kinyúló végekkel.” Pierczynski, az észak-carolinai egyetem tanára készített ilyen telepeket, és 5 százalékos borecettel töltötte fel azokat. A telepek 18 napig mintegy fél volt feszültséget — amely technikailag hasznosítható volt — adtak. Történet a híres békakísérletről Ami a vezetékekben áramlik Aki már járt az olaszországi Bolognában, azt mindenképpen elkalauzolták a város nagyhírű egyetemére. Az ódon faiak között pedig bemutatták azokat a tudósokat, akik valamikor is tanítottak ott. Ezek egyike volt Fuigi Galvani, a néhai orvos, akinek kísérleti tárgyait, eszközeit ma is őrzik az egyetemen. Mint anatómus és élettannal foglalkozó tudós — a korának hasonló szakértői által végzett állatkísérleteket felhasználva — az elektromosságot tanulmányozta. A tankönyvekben és kézikönyvekben ma is korszakalkotónak tartott békacombkísér- letét maga írta le. „Feldaraboltam a békát, kipreparáltam, és anélkül, hogy valamit is sejtettem volna, arra az asztalra tettem, amelyen — elég nagy távolságra — az elektromozógép állt. Amikor egyik segítőm a szike hegyével a béka belső combidegét véletlenül megérintette, az ízületek minden izma ismételten ösz- szerándult, mintha heves görcs rántotta volna össze. De a másik ember, aki az elektromos kísérletnél segédkezett, megfigyelni vélte, hogy ez mindig akkor történt, amikor az elektromozógép konduktorai közt szikra pattant át. Az új jelenségen elcsodálkozva ő hívta fel erre a figyelmemet, mert én mással voltam elfoglalva, és gondolataimba merültem. Erre azután hihetetlen buzgalom és vágy lángolt fel bennem, hogy ugyanezt kipróbáljam, és fényt derítsek mindarra, ami a háttérben meghúzódik. Késem hegyével megérintettem az egyik vagy másik combideget, s abban a pillanatban az egyik segédem szikrát csalt elő. A jefenség mindig azonos volt. Heves összehúzódások léptek fel a szikra átütésének pillanatában az ízületek egyes izmaiban, mintha a preparált állaton merevgörcs tört volna ki.” A megosztást ugyan Galvani már ismerte, de minden gondolatát az állati elektromosság foglalta le. így a megosztás, mint helyes magyarázat, nem jutott eszébe. A tudós hamarosan megfigyelte azt is, hogy a kísérlet sikeréhez nemcsak erős szikrák szükségesek, hanem mindenekelőtt az, hogy ő maga vezetőn — a szike pengéjén vagy egy hosszú vasdróton át — összeköttetésben legyen az ideggel. A tudós tudta, hogy az úgynevezett elektromozógép szikrái és a zivatarok villámlásai rokonságban vannak egymással. Ez sugallta neki azt a gondolatot, hogy kísérleteit villámmal is megismételje. Háza tetejére vasdrótot feszített ki, amelyet a rögzítési helyeken szigetelt. Erre a drótra sárgaréz kampókra idegszálaiknál fogva felakasztotta a békacombokat. A béka lábait vasdróttal összekötötte a földdel, s a vezeték a kút vizéig ért. Technikailag mindez elég körülményes volt, mert a földelő vezeték súlyának nem volt szabad elszakítania a béka idegszálait. A kísérlet sikerült! Valahányszor villámlott, a békaizmok nyomban hevesen megrándultak. Galvani dolgozószobájához erkély is tartozott, amelyet vasrács szegélyezett. Ezen állt, amikor a vasdrótot felszerelte. Mielőtt a békacombokat a sárgaréz kampókkal arra erősítette, az erkély vaskorlátjára akasztotta, hogy rögtön kéznél legyenek. A sárgaréz kampókat a béka hátgerincéhez, vagyis az idegekhez erősítette. És most egy másik meglepő jelenséget észlelt: valahányszor a comb a vaskorláthoz ért, az izmok ugyanúgy össze- rándultak, mint ahogy ezt korábban dolgozószobája asztalán megfigyelhette. Azonos jelenség — de más feltételek között: sehol sem volt működő elektromozógép, közelben és távolban sem tombolt zivatar, tehát semmilyen külső elektromos befolyás nem érvényesült. Galvani rájött arra, hogy a combokat két különböző — egymással érintkezésben lévő — fém közé kell helyezni, hogy összeránduljanak. Felfedezte a Galvan-elem ősalakját, és létrehozta az első elektromos áramot! A kutató szorgalmasan tovább folytatta kísérleteit különféle anyagokkal, fémekkel és szigetelőkkel. Meg volt győződve arról, hogy az elektromosság az életjelenségek indítéka. Különböző szaktekintélyek — így például Alexander von Humboldt—is egyetértettek ezzel a felfogással. Ám két hallei egyetemi tanár — Gren és Reil— másként vélekedett. Szerintük az összerándulás oka a két különböző fémben, továbbá „az idegek nagyfokú elektromos ingerlékenységében” keresendő. Elsőként ők értelmezték helyesen az érintési elektromosságot. Galvani érdemeit nem kisebbítik korlátozott ismeretei. Az első lökést ő adta meg egy nagyon fontos természettudományos ágazat kidolgozásához, egyebek között az egyenáramon alapuló híradástechnika, a telefon és a távíró kibontakoztatásához. (mentusz) Az elektromosságtan atyja Talán kevesen tudják, hogy I. Erzsébet angol királynő háziorvosa, William Gilbert, aki 1544- től 1603-ig élt, volt az elektromosságtan atyja. Híres könyve — A mágnesről — élénk visszhangot váltott ki (1600-ban jelent meg). Sajnos, mintegy háromszáz év telt el utána, hogy latinból először angolra fordították. Gilbert elszakadt a korábbi borostyánkő kísérletektől, és minden lehetséges anyaggal vizsgálatokat folytatott, száraz és nedves levegőben, télen és nyáron egyaránt. Sok olyan anyagot talált, amelyek dörzsöléskor úgy viselkedtek, mint a borostyánkő. Ilyen a legtöbb ékkő, az üveg, a pecsétviasz, a kén és mások. Ezeket az anyagokat elektriku- moknak, azaz elektromos anyagoknak nevezte. Ebből alakult ki később az elektromosság fogalma. Az angol orvos lelkiismeretes kutatóként jelzőeszközt is készített. Ez volt az első elektro- szkóp. Az eszköz az iránytűre emlékeztetett. Mit fedezett még fel Gilbert? Azt, hogy a nedves levegő kedvezőtlenebb a száraznál: a környezetében égő gyertya hatására az elektromosság eltűnik, miként az izzás kioltja a mágnesességet. Az elektromosságnak a mágnesességgel ellentétben nincs pólusa, és hamarabb is elenyészik. A tudós orvos azonban egyet nem vett észre. Nevezetesen, hogy az elektromos testeknél is fellép a vonzás mellett a taszítás. így nyilván sohasem tudott két azonos töltéssel rendelkező testet összehozni. Vissza a lövőbe—az Urániában Karácsonyi meglepetésként az egri Uránia mozi levetíti a Vissza a jövőbe című, népszerű történetek harmadik részét is. Amikor Marty és az 1955-ös évjáratú Doch kiásták a De Lorean-t, egy sírkőre bukkantak, amely szerint Doch Brown 1855. szeptember 6-án golyó által halt meg. Marty ezért öt nappal korábban megérkezik, hogy elmondja barátjának jövőbeli sorsát. A vadnyugat azonban veszélyes hely. A cowboyok között játszódó westerntörténeten jól szórakozhatnak Michael J. Fox rajongói. Programbörze Kiállítások, tárlatok Macskássy Izolda festőművész tárlatát, amelynek címe Szerelem, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola aulájában tekinthetik meg. A kiállítás gazdái a Megyei Művelődési Központ és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület. * Az MMK második emeletén mutatják be az intézmény fotószakkörének Iegsikersebb alkotásait. * Ócsai Gábor főiskolai hallgató munkáit az egri Ifjúsági Házban tekinthetik meg. Nagy Ernő festőművész képeit az egri Vitkovics-házban láthatják. * Nemezkiállítás látható január 25-ig Egerben, a Gyermek- Szabadidőközpontban. Szórakoztató programok Ma délután fél 6-kor Szabad-e bejönni ide Betlehemmel? címmel a Kaláka együttes karácsonyi műsorát láthatják az érdeklődők az abasári helyőrségi klubban. * Karácsonyi ajándékkosárral kedveskedik a Megyei Művelődési Központ azoknak, akik egész évben rendszeres látogatói voltak a különféle* programoknak. Ma délelőtt 9 órától kézműves várja az ide betérőket, délután 3-tól nyit a csodás mesés-zenés játszóház. Délután 5-től zenés irodalmi kávéházba invitálják a felnőtteket, ahol Pilinszky János művészetét idézik fel. Délután 6 órától este 8-ig a budapesti régi magyar karácsonyi énekeket, hangszeres darabokat előadó Vagantes együttes műsorában a betlehemi gyermek születését elevenítik meg. * Szombaton este 6 órakor az egyedülállók ünnepi klubestjére kerül sor a Megyei Művelődési Központban. * Ma délután 3 órától az egri Ifjúsági Házban gálaműsort adnak a gyermekváros kis lakói, megköszönve ezzel a sok-sok ajándékot, amit különféle cégek, vállalatok, magánszemélyek juttattak karácsonyfájuk alá. * Szombaton délelőtt fél 11-től a Prizma-matiné műsorán Dargay Attila rajzfilmje, Az erdő kapitánya című szerepel, amit Jókai Mór meséjének alapján dolgoztak fel. Túra Karácsonyi túrát rendez a Bükkben december 26-án a Bükki Vörös Meteor SE természetjáró szakosztálya. A 16 kilométeres táv állomásai: Fel- sőtárkány templom — Büdöskút — Várhegyalja — Miklós-völgy — Bíróné rétje — Várkúti turistaház — Bikkbérc — Nagyeged — Eger. Az érdeklődőket fél 9-kor Liba Ferencné váija, az egri, Dr. Nagy János úti autóbusz-megállóban. Bevallott pillanatok A Megyei Művelődési Központ galériájában decemberben két művésztanár, F. Balogh Erzsébet és Magyar István munkái láthatók. A két festő változatos témákkal vonzza a közönséget. Mert társulni akarnak, megértést kérnek, visszajelzést remélnek ott és akkor, amikor a világban nincs rend, nincs harmónia, minden darabjaira hull szét, nem lehet kideríteni az igazságot, nincs iránytű az eligazodáshoz, mindenki magára maradt. Összesen huszonöt alkotás néz szembe a látogatóval. Tizenöt F. Balogh Erzsébeté, s ezek arról beszélnek — mert mindenütt élethelyzetek jelennek meg, akkor is, ha a tájban sehol egy teremtett lelket sem látni —, hogy az embereket általában és konkrétan a játék tartja össze, ha ösz- szetartja, ha szórakoztatja egyáltalán. Az idő fut ki alólunk, és mi képzeletbeli lovakat is kergetünk — három romantikus tanulmány is beszél erről —, de az Álom, a Korpusz, az Egyedül, a Mélyponton, a Még együtt, a Várakozva színeivel és formáival azt árasztja ránk, azt a feszültséget, amelynek a feloldására annyira várunk. És nem biztos, hogy a drámai pillanatok átváltanak valamiféle megmosolyogtató tréfába. Mondhatnánk azt is, nemzedéki alapállás, ennek a generációnak annyi mindent illúziók nélkül kellett megélnie, annyira bánatot lehellnek rájuk az apáktól, anyáktól szerzett, örökbe kapott élmények, hogy a szélső pontokat tapogatják, lehet-e még arrébb menni egy arasszal ebben az egyedüllétben, ebben a társta- lanságban, ebben a bezárkózásban. Nem is magány ez, inkább magáramaradottság, befelé fordulás, amikor a jövő, a remény még csak nem is ígér biztos révet. Magyar Istvánban sincs több optimizmus. Benne is munkál — a megszerzett szakmai rutinnal együtt — a teremtés szenvedélye. Áz elmúlt években tőle látott, félelmeket és feszültségeket csordultig kifejező képletek, rajzok, színes ábrák után most fegyelmezetten rögzíti mindazt, amivel bemutatná önmagát, azt a minőséget, látószöget, ahonnan néz, ahová eljutott. Mintha a Denevért teljes mesélőkedvében örökítette volna meg, gazdagon pazarolva rá színt és előadói hevületet. Artisztikusnak, kedvesen légiesnek tartjuk a Búcsúzokat, túl a képaláíráson a Nosfera- ta behajózott Rigába című ábrát, és főleg a Liftet. Itt a párhuzamos történések elbeszélése idéz elő drámai hatást, és az a szemlélet- mód, amely az egyidejűséget és az önálló történéseket egybekapcsolja, anélkül, hogy a vonzódási- vonatkozási rendből valami didaktikus kitetszene. A Majális, a Templomfal színes szelete a mai valóságnak, amely részvétre késztet és részvétet ébreszt a lélek történései iránt. A művész bevallja pillanatait, és azt akaija, hogy katarzison menjünk keresztül. De hát hogyan élünk is mi, amikor a Bohócsapkást csaknem agyon- riiyomja a ránehezedő világ...? Magyar István alkotása F. Balogh Erzsébet: Romantikus tanulmány
