Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-15 / 217. szám
HÍRLAP, 1990. december 15., szombat PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Üj út, új lámpasor A siroki híd felújításával egyidejűleg az ott dolgozó útépítők újraaszfaltozták a községben a Borics Pál utat (erre terelték el a 24-es számú főút forgalmát a hídnál végzett munkálatok idejére). Ugyanezen úton az ÉMÁSZ a régi lámpasort új világítótestekre cserélte, nagyban javítva ezzel az esti, éjszakai közlekedés biztonságát. Négy és fél millió a bővítésért Egerbocs ivóvízhálózatának bővítési munkálatai még a hajdanvolt tanácsi időkben kezdődtek meg, amiatt, mert az éltető folyadék sokszor nem volt elegendő, s megfelelő minőségű sem. A község a helyhatósági választások után különvált a szomszédos Bátortól, ám az immár önálló bocsi önkormányzat mindenképpen be kívánja fejezni az említett beruházást a megváltozott körülmények, a válságos pénzügyi helyzet ellenére is. 1992 augusztusáig négy és fél millió forintot kellene a falunak fizetnie a vízhálózat-bővítésért, s ennek teljesítését még az is nehezíti, hogy Egerbocs lakosságának körülbelül a fele nem keresőképes, magyarán a kisközség elöregedett. A körzeti megbízottnak segítenek Sok más megyénkbeli községhez hasonlóan Balatonban is önvédelmi csoport létrehozását kezdeményezte a helyi önkormányzat. A körzeti megbízott mellett majdan segédkező tízegynéhány fős csoport tevékenységétől — természetesen — a közbiztonság javulását remélik. A „polgárőrségbe” több falubeli is jelentkezett már, köztük nem kevés a fiatal. A verpeléti lópatkoló Földbe süllyedt kis épület a verpeléti kovácsműhely, amiben már igen régen patkolhattak lovat, mivelhogy múzeum, amiben legfeljebb a turisták fordulnak meg néha. Szépen karbantartott, ügyel rá a múzeum, meg a falusiak, elvégre lovas nemzet a magyar. Mint a gondnok mondja, Árpád apánk deres lovon jött be az országba, Horthy Miklós fehér lovon, Rákosi Mátyás Vorosilovon, Kádár János meg Szuszlovon. Van tehát bőven hagyomány, amit őrizni kell. A nép szerint még Mátyás király idejében épült ez a patkoló, de a tudósok szerint ez csak mese, valójában a 19. század elején kapta mai formáját. Nemcsak a korabeli szerszámok idézik fel a mesterséget, hanem patkók lógnak a mestergerendán, de még a cégér is „lócipőbol” készült. A legnagyobb patkó Patkó Bandit, a legendás betyárt jelképezi, az alatta levő kettő a csizmáján, a legalsó négy pedig a lova lábán volt vasalásokra utal. Ön hogyan szilveszterezett? Az év végén kicsit (vagy nagyon) kienged az ember, nagy mulatás közepette búcsúztatja az óévet. Hajó tizenkét hónapot zárt, annak örül, ha meg nem, akkor meg csakazértis vigad, lássák, ki a legény a gáton. (Legfeljebb az éjféli himnusznál ejt titokban egy-két könnycseppet.) Az oldottabb hangulatban ilyenkor olyan sztorik is megesnek, amelyek egy munkával és másodállással töltött sima napon nemigen. Ezekre lennénk mi kíváncsiak. Egyszóval arra kérjük, Kedves Olvasó, hogy küldjön nekünk egy vidám, meghökkentő, esetleg megdöbbentő, hajmeresztő szilveszteri történetet, hogy körzeti oldalunk színesebb, érdekesebb legyen. Hiszen az élet mindig izgalmasabb dolgokat produkál, mint amit mi év végi, fáradt agyunkból az önök szórakoztatására ki tudnánk facsarni. Ha tehát december 21-ig küld nekünk egy sztorit, viszontláthatja írását a 29-i pétervásárai oldalon. Tudjuk, hogy a határidő rövid, de nem családregényre gondoltunk, csupán egy nyúlfarknyi írásra. Telexen, telefaxon is elérhetők vagyunk! Strandolhatunk- e Parádfürdőn? (Tudósítónktól) Parádfürdő és környékének népszerűsége, látogatottsága indokolttá tenné egy modern strandfürdő kiépítését, a jelenlegi strandon uralkodó körülmények ugyanis nem nevezhetők ideálisnak. A létesítmény ráadásul ráfizetéses, ezért a vízmű felajánlotta Párád önkormányzatának. Pár évvel ezelőtt a közeli Sándor-réten egy kutatófúrás alkalmával meleg víz tört a felszínre. A strand sorsának tárgyalásakor bizonyára szóba kerül majd ez a lehetőség, ezért előzetes tájékoztatást kértünk Nagy Oszkár polgármestertől, milyen esélyt lát e forrás felhasználására. — A kút jelenleg lezárt állapotban van. Egyébként a hőmérséklete 27-28 fok, minősége megegyezik a bükkszéki Salvus-vízével, fürdésre, ivásra egyaránt alkalmas. Fel- használása előtt még további vizsgálatokra is szükség lenne, ám ezek pozitív eredménye esetén is kétséges, mikor tudunk egy ilyen vállalkozásba belevágni, hiszen anyagi lehetőségeink sajnos korlátozottak, és számos más probléma vár megoldásra a községben. Recski kezdeményezés Alapítvány a diákok támogatására Az alapítók, vagyis Recsk község önkormányzata, a recski Ércbánya Vállalat és a Hungaro- copper Rt. minél hamarabb szeretnék bejegyeztetni, „beindítani” azt az alapítványt, melynek célja a helyi tanulóifjúság támogatása, a tehetséges, de hátrányos helyzetű diákok továbbtanulásának segítése, anyagi biztonságuk megteremtése lenne. A támogatásból az ilyen gyerekekkel foglalkozó pedagógusok is részesülhetnének, s az elképzelések között szerepel az iskolai szemléltetőeszköz-állomány fejlesztése, illetve a tanulók alkotókészségének fejlesztése is. Az alapítólevél tervezete már elkészült, az alapítvány említett kezdeményezői most támogatókat keresnek, mivel azt szeretnék, hogy minél nagyobb összeg álljon a rászoruló fiatalok, s tanáraik rendelkezésére. Az alapítványhoz csatlakozhat minden természetes és jogi személy, akár külföldiek is. Játékok, ajándékok, ruhaneműk... Karácsonyi vásár Tarnaleleszen (Tudósítónktól) A tarnaleleszi Ady Endre Művelődési Ház képkiállítással egybekötött karácsonyi vásárt rendez. E héten még látható az ivádi Valyon László önálló képkiállítása, ezt követően december 17- től, hétfőtől a szentdomonkosi M. Valaczkai Erzsébet és a szegedi Molnár László munkái is megtekinthetők és megvásárolhatók. Ezzel egy időben bárki megoldhatja karácsonyi vásárlási és ajándékozási gondjait, mert játékok, ajándékok, édességek, ruhaneműk igen nagy választékban vásárolhatók a helyszínen, naponta délelőtt kilenc órától délután hat óráig, egészen december 23-ig. Sallai Ferenc Az oldalt összeállította: Koncz János Rénes Marcell Olvasóink mondják: A helyi adókról A névsor nincs lezárva Tudósítóink Örömmel fogadtuk, hogy jó néhányan jelentkeztek nemrég közreadott „Tudósítókat keresünk!” felhívásunkra. A kis rajz, ügy tűnik, felkeltette a figyelmet, hiszen nap mint nap érkeztek a levelek azoktól, akik maguk is részt kívánnak venni a megyei napilapban Pétervásáráról és körzetéről hetente megjelenő oldalaknak készítésében. Sőt, kaptunk olyan leveleket is, amelyeknek küldői, a „tudósítójelöltek” nem a hozzánk tartozó területen élnek — e jelentkezéseket területileg illetékes kollégáinkhoz továbbítottuk. Most felsoroljuk már meglévő tudósítóinkat, hozzátéve azt, hogy e névsor egyáltalán nincs még lezárva, hiszen továbbra is várjuk a hírek, információk gyűjtéséhez, az íráshoz kedvet érzők jelentkezését, akik szívesen beszámolnának falujuk, környezetük eseményeiről. Zay József (Pétervására), Kovács Mária és Sallai Ferenc (Tamalelesz), Simon Sándorné (Párád), Gembiczki Béla (Parádsasvár) és Mező Ervin (Bélapátfalva). .......s-.......*................................................................... M egdöbbenve böngésztük át azt a táblázatot, amely a helyi adók tervezetét tartalmazta, hiszen olyasmik derültek ki belőle, hogy egy faluhelyen átlagosnak számító 100 négyzetméteres családi házért akár évi 30 ezer forintot is beszedhet a helyi hatalom. Ha ennek csak a felét vesszük, az is elképesztő összeg. Úgy gondoltuk, megkérdezzük olvasóinkat a körzetünket járva: miképp is vélekednek a sarcolásnak erről a legújabb fajtájáról. A pedagógus: — Elefántcsonttoronyban ülő dilettánsok alkotják a kormányt, ezt jól megmutatta a taxisblokád idején tanúsított ténykedésük is. Én nagyon bíztam a változásokban, de mára minden hitem elveszett, hiszen látom, hogy egyetlen miniszter sem ura a posztjának. Ez a helyi adó is egy olyan intézkedés lesz, amit képtelenek lesznek végrehajtani, akkora tiltakozás várható ellene. Ha a családi jövedelmünket elosztjuk, épp hogy kijön a létminimum. Ahogy hallom, rövidesen drasztikusan megemelik az energiaárakat. Ezek után újabb adókat már végképp nem tudunk befizetni. A nyugdíjas: — Micsoda, milyen adó? Most hallok róla először. Hogy én fizessek a házamért 10 ezer forintot? Az még hagyján, hogy milyen alapon, a nagyobb probléma, hogy miből. Ide ugyan adószedő be nem teszi a lábát, mert én belevágom a vasvillát. Biztos, hogy nem maga találta ki ezt az egészet? A tsz-elnök: — Nem értem, ez valami büntetés akar lenni? És ha igen, miért büntetnek bennünket? Nem a kisember juttatta ebbe a csődbe tudtommal az országot. Én huszonhat évi munkával annyit értem el, hogy van egy családi házam, meg egy autóm. Ez az én vagyonom. A szövetkezetünkben 8300 forint a bruttó átlagfizetés, ebből már ma sem jön ki senkinek a rezsije, fogalmam sincs, hogyan bűvészkednek az emberek, hogy egyáltalán megélnek. Most jönnek még az energiaárak, a kötelező biztosítás, meg ez a helyi adó. Ez már túl sok lesz, inkább most kellene a kormánynak gondolkodni, mint utólag kapkodni, mint a taxisblokád alatt. Egy fiatal családfő:—Elképesztő, mit művelnek velünk! Véres verejtékkel, a család ösz- szes pénzéből és munkaerejével fölépítettük nagy nehezen a házunkat, hogy a sajátunkban lakhassunk. Törlesztjük az OTP-köl- csönt, a családi hiteleket, napról napra élünk, nem tudjuk még, mi kerül a gyerekeknek a karácsonyfa alá. Ez a helyi adó akkora ösz- szeg, mintha bérlakásban laknék. Lakbért fizessek a saját lakásom után? Ez egyenesen hallatlan! A polgármester: — Elhamarkodott, átgondolatlan intézkedés ez, olyan, mint a kormányunk politikája. Én magam sem értek vele egyet, hiszen nem lenne szabad ilyen terheket a lakosság vállára tenni. Nem is vezetném be szívem szerint, csak hát egyszerűen zsarol bennünket, önkormányzatokat a kormány, hiszen ha nem vetjük ki a helyi adót, akkor nem igényelhetünk semmire központi támogatást. így tehát két választási lehetőségem van: vagy nem szedem be a helyi adót, és akkor összeomlik a község költségvetése, vagy beszedem, és akkor engem kaszával, kapával kerget el a falu. Mindkét esetben ott leszünk, ahol a part szakad. A nyaralótulajdonos: — Drága uram, én évente jó, ha két hetet töltök itt a házikómban, akkor sem a lábamat lógázom, hanem a kertemet művelem. Eddig megtermeltem benne nagyjából annyi zöldséget, gyümölcsöt, ami a családnak kellett, de ezután jobban járok, ha fölrobbantom az egészet, a kertet pedig hagyom elgazosodni, mert abból a 10 ezer forintból, amit tőlem be akarnak szedni, a piacon egész télre bevásárolhatok, vagy ha nyaralni vágyok, elutazhatok a görög tengerpartra. Még mindig jobban járok, mintha odaadok az államnak tízezer forintot, amikor minden haszon eltűnik a nagy költségvetésben. Az egyetemista: — A középkorban a szegény elnyomott jobbágytól a termés tizedét szedte be a földesúr, ma körülbelül jövedelmünk tizedét hagyja nálunk a demokratikus kormány. Történész szaktársaim szerint a török időkben sem volt ilyen sanyargatásnak kitéve a polgár. Ötvenszázalékos infláció, őrült nagy áremelések, hajmeresztő adók, szerintem van rá esély, hogy kiborul a bili. De kérdezem én, kinek lesz az jó, ha a Parlament helyett az utcán, esetleg a barikádokon dőlnek el a dolgok? Nem hiszem el, hogy nem lehet más utat találni a költségvetés talpontar- tására, mint a kisember egyre erősödő megsarcolását. Bizony, ehhez sokat nem lehet hozzátenni. Legfeljebb annyiban árnyalnánk a képet, hogy a helyi adók kivetése valószínűleg szükséges, hiszen ez az egész világon alkalmazott forma. Ám csak egyetlen esetben fogadható el: akkor, ha a központi adóterhek annyival csökkennek, amennyivel a helyi adók megterhelik a polgár pénztárcáját. Ellenkező esetben joggal érzi úgy az ember, hogy illetéktelenül nyúlnak a bukszájába, amiben már így is csak néhány fillér lapul. Nem ártana, ha az ország vezetésében ülő magas jövedelmű urak és hölgyek vennék a fáradságot, hogy valóban elképzeljék, mire elég egy ma átlagosnak tekinthető bruttó tizenháromezer forintos jövedelem.
