Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-14 / 216. szám

HÍRLAP, 1990. december 14., péntek FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. 4 i i I I i 1 14 L! í4 4 ! 4 i* [i ft 1*4 llI '‘I i 4 4 i 1 4 4 4 i Önkormányzati ülés Füzesabonyban Legközelebb december 18- án, kedden 16 órakor tartja ta­nácskozását Füzesabony önkor­mányzati testületé a városi pol­gármesteri hivatalban. Napiren­den az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatának ki­alakítása és elfogadása szerepel, de sort kerítenek egyéb aktuális ügyek, bejelentések megvitatá­sára is. Az önállóság jelei Demjénben Két mozzanat is mutatja, hogy erősödnek az önállóság jelei Demjénben. Elfoglalta helyét a polgármesteri hivatal az átalakí­tott könyvtárban, s hozzáfogtak egy fogorvosi rendelő kialakítá­sához is a művelődési házon be­lül. Az ásási, szerelési munkák nagy részét a hét végén, két na­pon át mintegy húsz lakos segí­tette társadalmi munkában Taro- si Tibor és Nagy Imre vezetésé­vel. A vállalkozóként dolgozó fogorvos előreláthatóan egy hó­nap múlva kezdi meg rendelését, s váija majd a helyi, a kerecsendi és az egerszalóki pácienseket. Önvédelmi csoport Kápolnán is Örömmel újságolta Lendvai Mátyás, Kápolna polgármestere, hogy november végén 46 önkén­tessel megalakult községükben is az önvédelmi csoport. Az alap­szabály elfogadása, a belépni szándékozók egyéni elbírálása is megtörtént az elmúlt hét végén, s így tegnap megkezdték járőr- szolgálatukat. Munkájukat két CB-rádió segíti, amelyeket a fa­luban élő egyik kisiparos ajándé­kozott a csoportnak. Találkozás Ali bohóccal Ma délelőtt Füzesabonyban 10 órai kezdettel vidám karácso­nyi előzetes keretében találkoz­hatnak a városi művelődési köz­pontban a mókás kedvű, kaca­gást fakasztó Ali bohóccal azok a gyerekek, nagyszülők és termé­szetesen a szülők is, akik szóra­kozással akarják eltölteni dél- előttjüket. Nincs ok búslakodásra a Tisza mentén Gazdag hétköznapok A frissen hullt hó Sarudon is elolvadt. Hol esik, hol meg csak erősen szemetel az eső; az arcába fújja az embernek a szél a nyirkos levegővel. Kevesen mozdulnak ki a házból, csupán a gyerekek népes serege zúdul egymást lök- dösve az iskolából. Zajongásuk szinte jólesik a fülnek, hiszen az életet jelenti ez a faluban, bánat­söprést a gyászban. Fekete lobo­gót tépdes ugyanis a szél a köz­ségházán és a helyi Tiszamente Tsz irodafalán. Meghalt az egyik nyugdíjasuk. Őt gyászolják, s a helyi önkormányzat döntése ér­telmében a községházra is ki kell tenni ilyenkor a gyászlobogót. Egyébként más ok nincs a búslakodásra e Tisza menti tele­pülésen. A közös gazdaságban ugyan a tavalyihoz képest gyen­gébb évet zárnak, ahogy ők mondják: átlagosat, mert a 18 milliós nyereséget ebben az év­ben nem tudják megismételni a 4 ezer hektáros gazdaságban. Az aszály megviselte a növényeket. Különösen a 164 hektárnyi ku­koricájukat, amelyet nem tudtak öntözni. Szárral együtt 60 má­zsára tellett, de szerencsére a na­gyobbik területet öntözték, és er­ről, azaz 296 hektárról átlagban 100 mázsát takarítottak be. így van mit az állatoknak adni a téli hónapokban. — A több éve tartó szárazság bebizonyította, hogy az öntözést nálunk is tovább kell fejleszteni — mondja a gazdaság elnöke, Kulczycki Antal, amikor a veze­tőségi ülés után néhány szóra le­ülünk beszélgetni az irodájában. — A tiszanánaiakkal fogunk ösz- sze, mert odáig tervezzük a víz elvezetését. Az idén már egymil­liónál többet fordítottunk az elő­készületi munkákra. — A nyereségből futotta, de vajon mi lesz jövőre? Rossz idő­ket jósol a gazdasági barométer — vetjük közbe. — Elég stabilnak érezzük ma­gunkat, és igyekszünk a kor kö­vetelményeinek megfelelni. Tisztában vagyunk azzal, hogy nekünk is korszerűsíteni kell a gazdaságunkat. A régivel nem jutnánk előre. A veszteséges ágazatokat felszámoljuk; így pél­dául leépítjük a vasipari mellék­üzemágunkat. Kellemetlen hely­zetbe kerültek, a partnerek fize­tésképtelenek, így nagy a veszte­ségük, több millió forint. Később elmondja, hogy a szö­vetkezet legnagyobb büszkesége az állattenyésztés. Szarvasmar­hával és juhval foglalkoznak. Az elmúlt tizenegy hónapban tejter­melésük a tervezett szint fölött volt: négyszáz fejőstehenük az ezeregyszázas állományból hat­ezer literes átlagot produkált. Az értékesítéssel sincs gondjuk, mert kilencven százaléka első osztályú a tejnek, s olyan techno­lógiai fegyelem mellett dolgoz­nak, amely szinte a teljes sterili­tást biztosítja. Rendben megy a hízómarha értékesítése is. A gyöngyösi húsipari vállalattal vannak szerződésben. Már jövő­re is megkötötték az előszerző­dést 180 bikára és 160 tehénre. A vemhes üszőkért 70 ezer forintot kaptak az idén, darabjáért. Ez jó üzletnek számít. Náluk az állatok napi súlygyarapodása 1,20-1,30 kg között mozog. — Ha a gyapjú ára nem volna olyan alacsony, amilyen — a ta­valyi 145 forint helyett az idén csak 82-t adnak kilójáért —, egy rossz szót sem lehetne mondani juhtenyésztésünkre — folytatja az elnök. — Majdnem ezerkét­százas az anyaállományunk. A bárányszaporulat 1,6 egy anyára számolva. A tejesbárányokat ér­tékesítjük. Úgy állítottuk be a három ciklusból álló ellési folya­matot, hogy egy-egy húsvét, il­letve karácsony előttre essen, mert ilyenkor a bárányok külföl­di értékesítése könnyebb. — Tehát bátran terveznek. Van mire alapozniuk... — Lényegében igen. Tarto­zásunk nincs. A szövetkezet összlétszáma 560, ebből 214-en dolgoznak aktívan. Valameny- nyiük járandóságát ki tudjuk fi­zetni. A munkákkal napraké­szen állunk. Őszi teendőinket a határban elvégeztük. Nagyon szép a vetés, jó termésben biza­kodhatunk. Most már hozzá­fogtunk a Tisza partján az üdü­lőterület kialakításához, fej­lesztéséhez is. A 284 kiparcel­lázott telekből 164-et értékesí­tettünk. A szennyvízhálózat le­fektetése és az út építése van hátra. Hamarosan elkészül az évi 5 ezer tonna kapacitással bí­ró, szalmabrikettet gyártó, kör­nyezetet is kímélő üzemünk, ahol saját szalmánkat dolgoz­zuk fel, a keletkezett hamut pe­dig trágyázásra használjuk majd. Közel húsz embernek új munkahelyet is teremtünk ez­zel, s mindazon terveink meg­valósításával, amelyekről ígére­tes tárgyalásokat folytatunk ha­zai és külföldi partnereinkkel. Sarudi kísérletek Az óvó néni iskolába — A gyerek is ember, emberi jogai vannak — mondta a sarudi iskolaigazgató, Végh Mihály, s ebben a mondatban a lényegét határozta meg annak, aho­gyan nevelnek. Az iskolában évek óta kísérleteznek a Zsolnay-féle képességfejlesztő módszerrel. Itt nem a kiugróan jó képességű diákok további pallérozására, hanem a hát­rányos helyzetből induló gyerekek felzárkóztatására használják ezt, mivel a tanulók 46 százaléka cigány (az óvodában már 60 százalék), és sokan rossz családi kö­rülmények közül jönnek. Az igazgató szerint már lát­ják e — nyolc osztályra szóló — pedagógiai program távlatait, hiszen a negyedik évfolyamnál tartanak. Az eredményt, mely bizonyítja a módszer alkalmasságát, abban mérhetik le, milyen szintű kommunikációs készségre tesznek szert a nebulók, hogyan fejlődik problémamegoldó, lényegkiemelő képességük. Érdekessége a programnak, hogy a gyerekek érzel­mi biztonságának megőrzésére is ügyel, így a nagycso­portban megszokott óvónő elkíséri a kicsiket az első négy osztályba, most már mint az egyik tanító néni. így kisebb lelki törést jelenthet az óvodásból iskolássá válás. Az alsósok másik tanítója szintén kettős szere­pet kap e rendszerben, melyet Sarudon a jövő tanévtől próbálnak ki: ő a felsőbe kíséri el osztályát, mégpedig egészen nyolcadikig, mint tanár néni. Ez természete­sen azt kívánja, hogy az említett pedagógusoknak két diplomája legyen, óvónői-tanítói, illetve tanítói-taná- ri. Végh Mihály szerint ez nem okoz nekik problémát, vállalkozó kedvűek a kollégái, a jövő évi induláshoz szükséges négy kettős képesítésű emberből három már van, a negyedik pedig most fejezi be a főiskolát. A sarudi általános művelődési központban 23 pe­dagógus dolgozik. Aki hiányzik, az a rajztanár, de vennének fel kémia, földrajz és biológia szakos tanárt is. Az igazgató mégis optimista, azt mondja, az isme­retek megszerzésének nem egyetlen módja a felsőok­tatás, ha valaki olyan tárgyat kap, ami nem szakja, utá­naolvas, és beletanul. Végh Mihály különben 23 éve dolgozik ebben az iskolában, és meséli, hogy az idén sikerült először tornatanárt kapniuk. — Az eddigi munkánkhoz sem volt nagy pénztárca — folytatja —, de jövőre még rosszabb lesz a helyze­tünk. Különféle pályázatokat adunk be, évek óta így jutunk némi pénzhez, hogy fejlődhessünk. Jelenleg négy beadott, és még el nem bírált pályáza­tuk van: a helyi cigányklub tevékenységének támoga­tásához leértek pénzt például, illetve szeretnének ré­szesedni a kistelepülések iskoláit felkaroló alapít­ványból is. „A könyvtár az iskolában” pályázatra nemrégiben kaptak 50 ezer forintot, a „Helyi nevelési rendszer kialakítása” címűre pedig idén 150 ezret. Az anyagi hiányok kiegyenlítésére azonban jövőre már nem lesz elég a pályázatokkal nyerhető pótlás, így más jövedelemforrások után kell nézniük. Ilyennek látszik a sátorozóhely működtetése. A Tisza-part strand mel­letti részén még a tanácstól kapott az akkori víziúttö- rő-raj egy területet, melyet a helyi új önkormányzat — hosszas gondolkodás és vita után — továbbra is meg­hagyott az ÁMK használatában. Az idei nyár volt a minikemping próbája: a személyzetet a pedagógusok alkották, szabadságuk alatt, tiszteletdíjért. A szezon 200 ezer forint tiszta hasznot hozott, melynek nagy ré­szét a terület „komfortosítására” fordították, így a jö­vő nyáron megduplázhatnák a bevételt. Andornaktályai „árvíz” Hirtelen még téves kapcsolásnak is lehetett volna gondolni, amikor Andornaktályáról, a Széchenyi utcából kap­tunk egy telefonhívást. Abóczi István azonban gyorsan megnyugtatott bennünket, nem erről van szó. A vízműveket már többször is hívták, míg nagy nehezen kivo­nultak a szerelők az el­törött vezeték javításá­ra. Panaszkodni szeret­nének inkább és érdek­lődni: meddig tart ez az áldatlan állapot, ami a környékükön van, mert nincs olyan hónap, hogy legalább ötször ne is­métlődne meg a vezeték­törés, ez az „árvizeset.” — Ilyen alkalmakkor a százas átmérőjű csőből legalább háromezer köbméter víz folyik ki, lepi el az utat, az árko­kat, a kerteket, a járdát és a derítőket — magya­rázta olvasónk. — Ne­héz a közlekedés: a gye­rekek olyan sárosán ér­nek haza az iskolából, óvodából, hogy az any­juk is alig ismer rájuk. Eldugulnak a lakóházi vezetékek. A közeli Tó­rét büfében gondot okoz ilyenkor a poharak mo­sogatása, stb. Drága a víz, ki fizeti meg az el­folyt mennyiséget, s a la­kosoknak az 500 forint­jait, amelyet fizetniük kell egy-egy derítőkocsi fuvaijáért? A „helyszíni szemle” olvasónk igazát bizonyí­totta. A szerelők is szid­ták a vezetékeket, mondván, hogy ezzel a szakasszal — 2-300 mé­terről van szó — annyi gondjuk van, hogy a többivel együttvéve sincs ennyi. Aznap pél­dául már a harmadik csőtörést javították: ket­tőt még előzőleg a szom­szédos Vörösmarty ut­cában. Az ok: nem tet­ték megfelelő homok­ágyba a csöveket a le­fektetéskor, s a súlyos járművek alatt a kavi­csok nyomására rendre megreped a műanyag vezeték. Ezen kellene változtatni— mondták a szerelők a megoldás le­hetőségét. A panaszt továbbítot­tuk Árvái Jánoshoz, a Heves Megyei Vízmű Vállalat egri üzemegy­ségének vezetőjéhez, aki készséggel állt ren­delkezésünkre. — Tudok az andor­naktályai problémákról — mondotta. — Nem ki­zárt a fektetésnél elkö­vetett hiba, hogy esetleg nem megfelelő csőágya­zatot készítettek a beru­házók. Ezt ennyi idő után nehéz lenne már egyértelműen kijelente­ni. Az viszont tény, hogy fokozatosan nagy terhe­lés alatt áll a közúti for­galom miatt az út, s a burkolat nem tud ellen­állni ennek a nyomás­nak. A műanyag csövek tulajdonsága, hogy az ütésszerű terhelés hatá­sára gyorsan meghibá­sodik, megreped. Ezen­kívül a belső nyomás is magas, de még a megen­gedett határérték alatt van. Ezt a nyomásérté­ket a közelmúltban csökkentette a vízmű, így reméljük, hogy a meghibásodások száma jelentősen csökken majd. Azt, hogy teljesen megszűnjön, nem tud­juk garantálni. ígérjük, a hibákat igyekszünk mi­nél gyorsabban elháríta­ni, mert nekünk is kincs a víz. Megjegyezni kívá­nom még: ha az árkok­ban megreked a víz, an­nak oka, hogy nincse­nek rendesen kitisztítva, s ha valakinek a „derítő­jébe”, azaz a szennyvíz- tárolójába befolyik, ak­kor ott a „műtárggyal” van műszaki probléma. Az oldalt írták: Palágyi Edit Fazekas István Fotó: Gál Gábor Készül a karácsonyi ajándék az öregek otthonában (Fotó: Gál Gábor) ?! A kerecsendi jegyző — népművelő Karácsony előtt: várják az adományokat Amikor az idén áprilisban |H| MPiirimJfchf-• fi Kiss Sándor megpályázta a kere- * * csendi vb-titkári állást, amit meg is kapott, két dolgot tűzött cél­ként maga elé: minél gyorsab­ban megismerni a községet, s mi­nél több emberrel elfogadtatnia magát. Ez, úgy tűnik, sikerült neki, hiszen most őt választották meg a település jegyzőjévé is... Első diplomáját az egri tanár­képző főiskolán szerezte népmű­velő szakon. Szavai szerint azon­ban ebben az új munkakörében is megmaradt vonzódása az ere­deti szakmájához. — Az a legfontosabb szá­momra, hogy különböző közös­ségeket hozzak létre és működ­tessek, hiszen így lehet életre kel­teni a falut... — mondja Kiss Sán­dor. így kezdeményezte az idősek klubjának létrehozását is, amely a helyi házasságkötő teremben október eleje óta működik. A gondolatot az szülte, hogy Kere- csenden elég magas az időskorú­ak száma, és közülük igen sokan egyedül élnek. A háztartási munkán kívül más elfoglaltságra kevés lehetőségük van, így a klub a maga programjaival ugyancsak sokat jelenthet nekik. Tizenkét- tizenöt idős ember tölti itt rend­szeresen — délelőtt kilenctől dél­után négyig — a napját. Hetente kétszer videofilmeket néznek, körzeti orvos, illetve védőnő lá­togatja őket. A településen lakók másik „mozdítható” csoportja a fiatal­ság. Egy szolgálati lakás szom­szédságában — a Füzesabonyi úton — van egy olyan helyiség, amiből ifjúsági klubot alakíthat­nak ki. A helybeli középiskolá­sok, úgy húszan-huszonöten, társadalmi munkában fogtak hozzá a leromlott épület helyre­hozásához, ám a rossz idő beállta miatt nem tudták azt befejezni. December 10-én tartották meg azt a gyűlést, amelynek egy faluvédő, faluszépítő egyesület létrehozása volt a célja. Azt ter­vezik, hogy az elképzelések meg­vitatása után az egyesület még ebben az évben megszületik. Mi mindenre vállalkozhatna ez? Kiss Sándor így fogalmazta meg elképzeléseit: ’’Segítene feltárni a település hajdani hagyomá­nyait, összegyűjtenék a régi hasz­nálati tárgyakat, folytatnák a már elkezdett helytörténeti kuta­tásokat. Kerecsend jelenlegi ké­péről dokumentációs anyagot 9 Ezüst és aranyvasárnap minden 100. vásárló n ß | HENKEL - KERCENT jjjL ajándékcsomagot kap, igazi meglepetéssel. T Ne feledje! Jól jár, ha hozzánk kijár! P Újdonságaink: % -THOMSON TV | — parabolaantennák — PHILIPS frituse (olajsütő) — MICHELIN gumik és sok-sok játék. Cím: Kerecsend, 113 km Telefon: 39/41-640 KERCENT Áruház Kiss Sándor: „Az adminisztrá­ciónál fontosabbak számomra a közösségek...” készítenének, fotókon, filmen rögzítenék a mostani állapotot. Az egyesület véleményt nyilvání­tana minden olyan kérdésben, ami a falu arculatának megvál­toztatását jelentené, de kezdemé­nyeznének konkrét akciókat: a község takarítására, padok, sze­méttárolók elhelyezésére. Felöt­lött egy helyi újság megjelenteté­sének terve is. ” A jegyző szerint sok gondot okoz a szociális segélyek elosztá­sa, a rendelkezésre álló pénz ugyanis igen kevés, és sokszor nem arra költik a segélyezettek amire kapják. A helybeli szegé­nyek megsegítésére szerveznek akciót karácsony előtt a faluban s így szeretnék felfrissíteni az óvoda, az iskola játék- és könyv- készletét is. Gyűjtést indítottak tehát: kérték a lakosságot, hogy ki-ki hozza be fölöslegessé vált használt ruháit, játékait, köny­veit. December 15-én 9-től 14 óráig tervezik azt a vásárt, ame lyen a rászorulók 20-50 forintér megvehetnék az egyes ruhadara­bokat. Ugyanezen a napon dér 12 órakor az adományozók kö­zött kiosztott sorsjegyek nyere­ményeit húznák ki: a fődíj háromezer forint értékű. A felté­teles mód azt jelenti, hogy az ak­ció sikere egyelőre kétséges, mi­vel az adományozók — finoman fogalmazva — nem tolonganak, pedig a gyűjtés kétségtelenül jó szándékból fakad. Henkel CENT

Next

/
Oldalképek
Tartalom