Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-15 / 191. szám
HÍRLAP, 1990. november 15„ csntörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Vendégségben A Magyar Pékségben Két választása van az embernek a gyöngyösi piacon, ha megéhezik. Hurkát eszik, lacipecse- nyét, lángost vagy hamburgert: megannyi kalória, zsírfolyás, mustárcsöpögés — na persze, annak is megvan a maga hangulata... Vagy besétál a Magyar Pékségbe, kivárja a sorát, és stanicli- ből megreggelizik. Ez utóbbit választottuk egy alkalommal. Hónunk alatt a megvásárolt lekváros és túrós papucscsal s némi vajaskiflivel beültünk az autóba — a fagyra való tekintettel —, és nekiláttunk a reggelizés műveletének. Máskor és máshol ettünk már mi lekváros táskát, túrós batyut, de leírhatatlan gyönyörűség volt ezt a ma- gyarpékséges terméket mindazok után megkóstolni. Puha volt és omlós, csak annyira hájas, amennyire szükséges, a lekvár nem folyt túl, de nem is kellett lihegve keresgélni a tésztában. A túró — az sem nagyon édes, sem nagyon sós, arról nem is beszélFilharmóniai előadás November 19-én, hétfőn folytatódik a gyöngyösi Állami Zeneiskolában az Országos Filharmónia ifjúsági előadassorozata. Ez alkalommal az általános iskolások reneszánsz és barokk fúvós muzsikát élvezhetnek az Anlos Blockflőte Együttes műsorában. Perényi Ferenc művészeti vezetővel az élen a vendégek régi magyar és olasz táncok zenéjében Palestrina, Bakfark Bálint es Lo- eillet műveit tolmácsolják. Oiszág-világjárás Ha nem is éppen rendszeres, mindenesetre hagyományos már a Mátraaljai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatnál is a közös kirándulás a csöndesebb évszakban. Két esztendeje Észak- Magyarország szép tájait járta a társulat dolgozóinak küíönbu- sza, a legutóbbi hét végén pedig a Dunántúl és az osztrák Eisen- stadt volt kétnapos kirándulásuk színhelye. A mostani utazás is úgy sikerült, hogy — mint emlegetik résztvevői — lesz folytatása az élménydús programnak. Üj sírkert Atkáron Takarítják, rendezik Atkáron a község felőli temetőrészt. A terület már régen a gazdátlanság képét mutatja. Besuppedtek, eltűntek a sírok, csak szétszórtan található néhány megmaradt hant. Ha így, elvadultan, elárvultán maradna a sírkertnek ez a fele, hovatovább nem lenne hely a későbbi halottaknak. Ezért a falu vezetősége már korábban határozott arról, hogy exhumálást kezdenek az említett helyen, a sok esztendővel ezelőtt elhunytak földi maradványait — a még élő hozzátartozók, illetve a község irányító testületé, a hatóság kívánsága szerint — máshová telepítik. Nehány esetben már sort kerítettek ennek végrehajtására, s a többit is elvégzik a jövő esztendő márciusáig. Á felszabadult, rend- betett területen in sírhelyeket parcelláznak majd. A ravatalozót — a TEHO utolsó forintjaiból és a lakosság értékes segítségével — még tavaly korszerűbbé tették, úgy, hogy a későbbi időben is megfelel a kegyeletnek. Sztár kerestetik A fenti címmel országos ma- nekenversenyt hirdettek nemrégiben. Ennek városi döntőjét november 19-én, hétfőn este fél hétkor rendezik meg Gyöngyösön a Mátra Művelődési Központban. A résztvevők mellett természetesen szívesen látják a program iránt érdeklődő nőket es férfiakat is. ve, hogy egyáltalán nem savany- kás, ami az erjedésnek indult tejtermék legfőbb jellemzője. Leheletnyit ízesítették csak — s épp ezért volt kedvünkre való, nem tolakodó, szájbarágósán cukroséi tromos-mazsolás. A kifli meg még melegen simult a tenyerünkhöz — ezt tovább nemigen lehet ragozni. A Magyar Pékség című fejeMásképpen kocog az a francia, aki elegánsan, nyolc óra munka után, napi megélhetési gondokkal nem küszködve teszi ezt, mint az a magyar, aki a másod- vagy harmadállásából lecsípve az időt elégíti ki mozgásigényét. Amott az életmódhoz tartozik a sport, emitt görcsös erőfeszítés az egészség megőrzésére. Amott nem gond a legszu- perebb edzőcipő beszerzése, emitt csak a kevés élenjárónak, vagy csupán egy tehetős, de szűk rétegnek jut új lábbelire. Aggódó hangokat hallani mostanság egyre többet — arról, hogy a jövőben még nehezebb lesz életben tartani a magyar sportot, a „tömegsport” szó hallatán pedig legtöbb szakemberen a csüggedés lesz úrrá. A Gyöngyösi Sport Egyesület társadalmi elnökével, Tóth Zoltánnal erről a cseppet sem biztató jövőképről beszélgettünk. — Arra nem lehet számítani — kezdi, — hogy az államkasszából több pénz csorog a sportba. Mindenkinek saját magának kell előteremteni a feltételeket, és akárhogy csűrjük csavarjuk a szót: ez iszonyatosan kemény munka lesz. Mi is csak úgy tudjuk elképzelni, ha eredendően változtatjuk meg az eddigi struktúrát — Hogyan? — A nagy egyesületeknek nincs jövője. Manapság úgy néz ki a költségvetésük, hogy egyrészt kap a gondnokság iksz millió forintot, kap az ügyvitel valamennyit, és kapnak a szakosztályok. Ez utóbbi bevételeinek egyik forrása a vállalatok, a tanács és a magánvállalkozók „jó szándékú adakozása”. Probléma viszont, hogy a szakosztályok vezetőinek eddig egyáltalán nem volt érdekük, hogy takarékoskodjanak, hiszen — valljuk be — ha átlépték a számukra meghatározott költségvetési keretet, az „apuka”, azaz maga az egyesület kisegítette őket. Én nem azt mondom, hogy eleve pazaroltak, mert bizonyára nem fölösleges dolgokra költötték a pénzt, hanem azt, hogy nem érezték meg a gazdálkodási nehézségeket. — Tehát meg kell szüntetni az egyesületeket? zethez már csak annyi tartozik, hogy amióta hetente egyszer megjelenünk Gyöngyösön, visz- szafelé mindig telepakoljuk az autónkat ott vásárolt kenyérrel, mert az sokáig eláll, arról nem is beszélve, hogy hamisítatlan „pékségillatban” megyünk haza a hármason. doros) — Valószínű. A szülők is jobban a pénztárcájukba nyúlnak, ha a gyerekük szakosztályát kell támogatni. Régebben, ha az egyesületnek adtak, nem lehettek biztosak benne, hogy ez az összeg az ő csemetéjük hasznára válik-e, vagy valami egészen más sportágba megy át. Hangsúlyozom: ez a személyes véleményem, nem biztos, hogy a vezetőség is osztja majd. — Mindannyian tudjuk, hogy a vállalatok legszívesebben akkor adnak pénzt a sportra, ha potenciális reklámlehetőséget látnak benne. Vannak Gyöngyösön megfelelő reklámhordozó sportolók, csapatok? — Ha például Fehér Enikőre vagy Póczos Gyulára — aki jelenleg nem tagja egyesületnek, — tehát rájuk, a maratoni futókra gondolok, akkor azt kell felelnem: igen. Itt volt Csépe Gabriella, a kiváló úszónk, ő sajnos már nem a mi egyesületünknek a tagja, de mindenképp jó lehetőség volt az ő reklámozása. A labdarúgócsapatunk is a támogatottak közé tartozik. — Nem fél, hogy ebben a sikerorientált mechanizmusban a mainál jobban elsorvad a tömegsport? — Nézze, nekem az a véleményem, hogy a szakosztályokat lehet tömegesíteni, úgy, hogy mindenki találhasson magának megfelelő csoportot a sportolásra. És ha ebből a gárdából „kinő” egy élsportoló, akkor intenzívebben lehet azt a szakosztályt, vagy tegyük fel, egyedül azt az élsportolót támogatni. De ez fordítva nem megy. Kiváló sportoló nem születik csak úgy, magától. — A mai pénzügyi helyzetet figyelve számomra elkeserítő, amit mond, főleg azért, mert én nem hiszek ennyire a vállalatok adakozó kedvében... — Talán túl sötétre festettem eleve a képet. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy az államháztartásnak igenis kötelessége a sportot támogatni. Ez nem kétséges. És abban is bízom, hogy az önkormányzatok az eddigieknél jobban a szívügyüknek tekintik majd ezt a feladatot... (doros) Egyre kevesebb csorog az államkasszából Hová, hová gyöngyösi sport? Volt egy időszak, amikor már nem kellett illegálisan előállítani bizonyos, a rendszert bíráló sajtótermékeket, ám azt is túlzás lenne állítani, hogy ezek megjelenésének a pártbizottságok vezetői különösképpen örültek volna. Ilyen volt a Gyöngyösön készült lap, a Prés is, amelynek különös pikantériája volt, hogy a helyi KJSZ-bizottság gondozta. Hogy mégsem a hagyományos KISZ-vonal érvényesült a lapkészítésben, az annak köszönhető, hogy a csinovnyikok szemében vörös posztónak számító Csia László felelős kiadó a munkába bevonta a ma már parlamenti pártok tollforgató embereit és a Népszava újságíróját, Molnár Pált nyerte meg felelős szerkesztőnek, aki nem a tények elmis- másolásáról volt híres. Akadt is bonyodalom elég, a mára süllyesztőbe tűnt politikusok nem vették jónéven, hogy ezentúl nem csak dicséret, hanem bírálat is illeti őket. De akkor már nem tudták megakadályozni a lap rendszeres megjelenését, s a megye egyre több városában forgatták az olvasók a Prést, amely lap nem csak gyöngyösi eseményekről adott hírt, hanem olyanokról is, amelyek akár Egerben történtek, ám mindenkit érdekeltek, hiszen akkor már az volt a tét, hogy leomlik-e a „Heves megyei bástya” is. A Prés szűkebb hazánk rendszerváltásának egyik fontos szereplője volt — ezen nincs mit vitatkozni. Mostanra sokat változott az újság. Kicserélődött az impresz- szumban egy név: Molnár Pál helyett ezentúl Patkós Magdolna — akinek a neve a Mátra Művelődési Központ népművelője- ként lett közismert — szerkeszti az újságot, amely immáron hetenként jelenik meg. S gondolhatná az olvasó, hogy ez most már egy nyugis kis városi lap, hiszen híre már nem járja be a megyét, nem kapkodják egymás kezéből az emberek az egri főutcán, nincs már igazi ellenfelük. Csakhogy a minap az egyik szerkesztőségünkbe érkező levél arról tudósított, hogy a Prés egy „SZDSZ-szócső”, mert egy a pártra rossz fényt vető írást nem közölt, s egyébként is látszik, hogy nagyon odahúz a szívük. Nosza, úgyis időszerű volt már egy beszélgetés Csia Lászlóval és Patkós Magdolnával, felkerekedtünk, s megkérdeztük: hogy is van ez? — Ezen nagyon nagy vita volt köztünk — mondta Csia László. — Szerintem, ha valami ügy van a városban, azzal nekünk mindenképpen foglalkoznunk kell. Éppen ezért úgy vélekedtem, hogy erről a Szamosvári-ügyről is írnunk kellene. — Én más véleményen voltam — veszi át a szót Patkós Magdolna. — Úgy gondoltam és gondolom most is, hogy a választási kampány idején nem célszerű egy párt belső életével foglalkozni.-Ne ragadjunk le egy ügynél, hiszen a lapot ti szerkesztitek. De vajon az SZDSZ-nek kedves módon? — Nem vagyunk pártlap — válaszol ismét Csia. — Én pontosan látom, hogy a gyöngyösi SZDSZ-ben milyen ellentétek feszülnek, s erről fogunk is írni. Elgondolkodtató például az, hogy amíg az országgyűlési választásokon ők szerepeltek a legjobban, addig most a helyhatóságin enyhén szólva sem ők vitték a prímet. Arról viszont nem tehetünk, hogy a kisgazdákról nem tudunk hízelgőeket publikálni. — A ti lapotok igen népszerű volt, s szerintem most már nem az. Nem féltek attól, hogy ez a mostani helyzet már nem kedvez nektek? — Mi nem elsősorban újságot akartunk csinálni — mondják. — Annak idején ez azért indult, hogy legyen egy fórumunk, s hogy tudjunk küzdeni azért, hogy Gyöngyös olyan város legyen, amilyennek mi szeretnénk. Van még létjogosultságunk, hiszen a városunk tízért még korántsem olyan, amilyenben jól éreznénk magunkat. Azt szoktuk mondani, amikor nagyon elkeseredünk, hogy ki kell menni a Húgai trafikhoz, s figyelni, hogy vásárolják az újságot. Mert azért vásárolják, s addig nagy baj ninMegszűnt az árvízveszély Új híd Gyöngyöspatán Sokak számára még mindig emlékezetes a Ró- zsaszentmártont és Gyöngyöspatát sújtó tavalyi váratlan árvíz. A kellemetlen élményeket, a keletkezett károkat jó lenne végleg elfeledni. A gyöngyösi székhelyű Mátraaljai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat is tett azért, hogy a környék népe a továbbiakban ne nagyon gondoljon a pusztításokra Tevékenységében az idei esztendő nagyobb feladatai közé kerültek e munkák. így került sor Gyöngyöspatán a Zám-patak rendezésére. Eddig ugyanis — jól bizonyította a katasztrófa — nem volt alkalmas a rendkívül magas víztömeg elvezetésére. Szükségessé vált hát a meder megkotrása, tisztítása, s a szélesebb, mélyebb patakra már új híd is kellett. Tíz méteres fesztávolságú az új híd, amelynek 12 betongerendáját egyedi megrendelés alapján gyártották Miskolczsolcai üzemében. Elkészítéséhez az öt esztendővel ezelőtt szintén a gyöngyösiek által kivitelezett híd volt a garancia a megrendelő számára. S a „vizesek” most sem okoztak csalódást. Nagy földmunkák, feljáróút-építés után már áll a szükséges szerkezet — amibe csupán vasból 13 mázsa került— s jelenleg a szigetelésén, védőkorlátján végzik a befejező munkákat. A mintegy 6,5 millió forintos megbízásnak — amellyel elkerülhető már a további kiöntés — a hídon mindenféle járművel áthaladhatnak — várhatóan még e hónap végéig teljesen eleget tesznek a gyöngyösiek. Arcok a piacról Gál Gábor felvételei a gyöngyösi piacon készültek — délidőben. Prés alatt
