Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-10 / 187. szám

12 HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1990. november 10., szombat Kapásra várva... A horgászbotok karbantartása és javítása Hűvös, borongós, őszies az idő. Gyakran köd üli meg a tájat. Sok horgász sarokba állította a botokat, az idén már nem vár újabb kapásokra. A vérbeli hor­gász azonban a jövő évi kapások­ra is gondol, s ennek megfelelően kezeli horgászeszközeit. A horgászathoz sokféle esz­közre, felszerelésre van szükség, attól függően, hogy milyen ví­zen, milyen halakra, milyen módszerrel horgászunk. Az esz­közök között vannak apró szere­lékek, amelyek elvesztése, be­szakadása nem okoz jelentős anyagi kárt. Vannak azonban igen értékes felszerelések, mint például egy peremfutó orsó vagy egy modern horgászbot, ame­lyek néha pótolhatatlanok, vagy csak jelentős költségek árán pó­tolhatók. Rendszeres karbantar­tásuk, apróbb hibáik kijavítása többszörösére hosszabbítja meg a drága felszerelések élettarta­mát. A horgászbot a horgászkész­ség egyik legértékesebb és legké­nyesebb része. Karbantartására ezért rendszeresen gondot kell fordítani. Amennyiben botunk csak poros, a por eltávolítására először puha szőrű ecsetet hasz­nálunk, majd ezután töröljük át puha, száraz ruhával. E művelet elvégzése után, ha egyéb szeny- nyeződést (sarat, olajat stb.) is észlelünk a Doton, akkor szüksé­ges annak langyos vizes lemosása is. A lemosáshoz lehetőleg olyan mosószert használjunk, amely­nek színtelenítő vagy maró hatá­sa nincs, nehogy a zsinórvezető gyűrűk rögzítéséhez használt zsi­nórok kifakuljanak, idő előtt tönkremenjenek. A zsinórvezető gyűrűk lemo­sását különös gonddal kell elvé­gezni, de ugyanilyen fontos a fo­gónyél megtisztítása is. Ugyan­csak nagy gonddal töröljük ki a botrészeken levő hüvelyek belső üregeit is. Miután az egész botot lemostuk, töröljük át puha ruhá­val egészen szárazra. Külön kell szólnunk a telesz­kópos botok karbantartásáról, ahol a szennyeződés, sár, homok óhatatlanul a bot legvastagabb részén gyűlik össze. Ezért csa­varjuk ki a bot nyelén lévő csa­vart, és a botot összetolt állapot­ban is mossuk át folyó vízzel. Az átfolyó víz magával sodorja a botrészek között maradt szeny- nyeződéseket. Utána gondosan szárítsuk ki. Ügyeljünk arra, hogy a vékony falú csőbotok bel­ső tisztításánál, szárításánál ne repesszük meg a botköpenyt. Er­re különösen a teleszkópos, üvegszálas csőbotoknál kell ügyelni. Tisztítás után a következő fá­zis a hibák szemrevételezése. Az ellenőrzés legfontosabb része mindenekelőtt a zsinórvezető gyűrűk állapotának vizsgálata. Ellenőrizzük, hogy a gyűrűk kö­tése ép-e. Majd gondosan vizs­gáljuk végig a botot, hogy nin- csenek-e rajta repedések, töré­sek. Vizsgáljuk meg, hogy a bot­hüvelyek nem lazultak-e meg, vagy nem repedtek-e. Ezután nézzük meg a nyelek, orsótartók állapotát, majd ellenőrizzük a zsinórvezető gyűrűket és a botok lakkozását. A zsinórvezető gyű­rűk közül a hidas gyűrűk és a véggyűrűk meghibásodása a legy- gyakoribb. A gyűrűk épségének vizsgálatát a futófelületek ellen őr­zésevei folytatjuk. Ennek során vizsgáljuk meg, hogy a zsinór ál­tal érintett gyűrűszakaszon nin- csen-e bevágódás. Ez a jelenség szabad szemmel nem mindig lát­ható. Jó segítséget nyűit ilyenkor a vizsgálathoz egy kis kézinagyí- tó. Ennek segítségével a kerámi­abetétes gyűrűk hajszálrepe­déseit is felfedezhetjük. Győ­ződjünk meg arról is, hogy a kró­mozott gyűrűk krómozása nem hólyagosodott-e fel, vagy a kró­mozás nem pattogott-e le. Te­leszkópos botokon a gyűrűk ra­gasztását is ilyenkor ellenőriz­zük. Ennek az a módja, hogy a gyűrűt enyhe csavarással próbál- juk elfordítani. A véggyurűknél óvatosan járjunk el, nehogy a vé­kony botvéget túlerőltetessel el­törjük. A zsinórvezető gyűrűk köté­sének ellenőrzése is igen fontos, mert amennyiben azok kötései­nek zsinórjai elöregedtek, elő­fordulhat, hogy azok egy na­gyobb hal fárasztásakor lepo­tyognak a botról. Ellenőrizzük a kötések lakkozásának állapotát is. A hibák feltárása után ki-ki maga döntse el, hogy felszerelése és barkácsismerete elegendő-e az észlelt hibák kijavításához. Ma már az ország egész területén kiváló horgászeszköz-javító mű­helyek állnak rendelkezésünkre. A botok lakkozását azonban minden különösebb szakértelem nélkül bárki el tudja végezni. Amennyiben horgászbotunkon több helyen nagyobb foltokban pattogott le a lakk, akkor az egész botot csiszoljuk át üvegpapírral. Átcsiszolás előtt célszerű a zsinór­vezető gyűrűk leszedése. Az átcsi­szolás után a botot száraz, puha ecsettel, majd száraz, puha ruhával tisztítsuk le a rárakódott lakkpor­tól, mert ellenkező esetben az új lakkréteg nem lesz egyenletes. A felület védelméhez használható lakkokat két fő csoportba sorol­hatjuk: egyikbe a hagyományos, azaz olajos, illetve szintetikus lak­kok, a másik csoportba a gyorsan száradó nitrolakkok tartoznak. A gyorsan száradó lakkok ma már minden festéküzletben beszerez­hetőek, szórófejes megoldással. Molnár Csaba Egyéni szókincsünk mai nyelvhasználatunk tükrében Sajátos ellentmondást kell lát­nunk abban, hogy amíg mai nyelvhasználatunkban jellemző jelenség és gyakorlat a szóbőség, a szószaporítás, a szócséplés, ugyanakkor egyéni szóhasznála­tunkban a szókészlet szűkülésé­nek nemkívánatos folyamata egyre erősödik. Aktív szókin­csünk fejlődésének, gyarapodá­sának, bővülésének mennyiségi és minőségi mutatói sem örven­deztethetnek meg bennünket. Gyakran hallhatjuk és olvashat­juk éppen egyéni szóhasznála­tunkkal kapcsolatban: gondolat­közlő tevékenységünkben nehe­zen találunk rá a legmegfelelőbb szavakra, s nem érzékeljük egy- egy szó jelentéstartalmának, használati értékének sajátossá­gait. Szánk és toliunk mindunta­lan a közhelyekre téved. A szó- használati elbizonytalanodás is gyakori jelenség. Mi lehet ennek az oka? Egyre fogy a szépirodalmat olvasók száma. Nem is szólva arról, hogy a versolvasók tábora sem bővül. Ez annál is inkább sajnálatos, mert a költő, akár akarja, akár nem, önkéntes nyelvművelő, s mint a nyelv művésze, a szókincs bővítésének is letéteményese. Vallja és hirdeti, hogy „szóból ért a magyar ember.” S gyakran a szó dolgokat szül, gyakran a „szó éles fegyver” (Vörösmarty Mi­hály). A versbeli szavakat a költő olyan árammal telíti, hogy a mondanivaló értelmi, érzelmi és hangulati elemeinek együttes hatástényezői nyelvi feszültséget teremtenek, éppen a legalkal­masabb, a legmegfelelőbb sza­vak felhasználásával. S ha mind­ezt nem képes elérni, akkor a költő „a cél előtt leroskadt távfu­tó, főnév nélküli magányos név­utó” (Csorba Győző: Az én sza­vaim). Csorba Győző verset szentel annak érzékeltetésére, hogy a költő vigyáz arra, hogy a „hasz­nos”, a „praktikus”, az „okos”, „pontos”, „rendes”, „célszerű”, s hasonló más derék szavak közé az áldott „szép”szó is bekerült” (Csorba: Ars poeticák a XX. századból). Bodor Pál A szó című költe­ményében sem véletlenül figyel­mezteti olvasóját: „Figyeld csak szép szavaink sorsát”. A szép mi­nősítés nem annyira csak a tet­szetős fogalmi tartalomra utal, hanem inkább a jó ízlés, a művé­szi igény és a jóleső érzést keltés eszközét használja fel a költő a szép szó versbeli szerepkörében. Sajnos, mai egyéni szóhaszná­latunkban éppen a „szép”, a „szelíd”, „jámbor”, „gyengéd”, „szeretetre valló”szavak és nyelvi formák egyre ritkábban jutnak a megfelelő beszédhelyzetekben közlő, kifejező szerepekhez. Ugyanakkor a mogorva, a mord, a morózus, a morcos, a tüskés, a zord, a kíméletlen, a megbélyeg­ző, az uszító, a mocskolódó, a gyalázkodó, a pökhendi, a pocs­kondiázó, a komiszkodó, a pöf- feszkedő, a lejárató, a rágalma­zó, a szitkozódó, piszkolódó, le- hülyézőszavak szinte kilőtt nyíl­vesszőként röpködnek körülöt­tünk. Egyéni szókincsünk telítve van a szélsőséges személyeske­dés, a vádaskodó áskálódás sza­vaival. Az e szavakkal való visz- szaélés mintha napjaink legjel­lemzőbb nyelvhasználati jelen­sége lenne, körítve a sunyi trá­gárkodás híg szóhordalékaival. Az őszinte szavak tapintatossága mai életünk valóságában ritkáb­ban jut szóban és írásban nyelvi szerephez. Legfeljebb kiüresedő politikai jelszóvá kopik. Dr. Bakos József Kertész leszek Bonsai A bonsai is­mertetőjele, hogy arányai­ban egy telje­sen kifejlett egyed benyo­mását kelti Remélem, hogy nemcsak egy gyorsan lefutó divathullám lesz ez a hazánkban is gyorsan nép­szerűvé, ismertté vált növényne­velési módszer, azaz a bonsai. A mai kor rohanó emberének keresve se lehetne lelket, idege­ket pihentetőbb foglalatosságot találni ennél. Azok kedvéért, akik eddig figyelmetlenül vagy egy futó pillantással elmentek a virágboltok kirakataiban egyre szaporodó liliputi fácskák mel­lett, szeretném megközelítőleg ontosan leírni, mit is jelent a onsai. A bonsai olyan, tálban nevelt, természetes körülmények között egyébként nagyra növő, kicsi­nyített fás növény, aminél ezt a nagyságot, pontosabban ezt a „minőséger tudatos emberi te­vékenyseggel, sőt — mondhat­nám — művészettel értük el. A bonsai nagysága 5 és 90 cm között változik, 5 — 15 cm nagy­ságig miniatűr, 16 — 29 cm kis, 30 — 60 cm közepes, 60 — 90 cm a nagy bonsaik csoportjába tar­tozik. Leggyakoribb a közepes nagyság, eredeti nevén a CHUI (csuj). Ahhoz, hogy a kiválasz­tott növényünk ne legyen na­gyobb a kívánt méretnél, külön­böző nevelési, technikai módsze­reket kell alkalmaznunk. Ezekre részleteiben egy következő alka­lommal még kitérek, most csak felsorolásszerűen ismertetem: megfelelő nevelőedény, kevés föld, gyors vízelvezetés, metszés, drótozás és — nem utolsósorban — egyedekre szabott gondosko­dás, ápolás. Ennek eredményeképpen fácskánk kicsi lesz, de mégsem torz, hanem arányos. A törzs, az ágak, a levelek egymással és az őket tartó edénnyel harmonikus egységet alkotnak, ügy néz ki, mint az „igazi” nagyságú fa kicsi­nyített masa. A bonsai nevelője a fa minden részét arányosan ki­csinyíti, csak a virággal, illetve az ebből fejlődő terméssel nem tud mit kezdeni, az nagy marad. A bonsai bölcsője Kína. Euró­pában mégsem a kínaiak, hanem a japánok által vált ismertté, ahol mind a mai napig szerves része a kultúrának. A családi vagyon ré­sze, amit ugyanúgy örökítenek, mint bármilyen értéktárgyat. És joggal, hiszen ezek értéke gyak­ran vetekszik a műkincsekével. Először a múlt század végén Pá­rizs csodálkozott ezeken a kis fácskákon, majd nagyongyorsan Anglia is behódolt az uj divat­nak. Nyugat-Európa egyéb or­szágai „csak” 20-30 éve barát­koztak meg vele, de ma már a na­gyobb városokban speciális szakboltokat is találunk, ahol csak bonsai-fákat és a hozzá szükséges kellékeket, szerszá­mokat árusítják. Ma már mi is tu­dunk vásárolni a hazai virágüzle­tekben, de nagyon sok esetben csak hamisítványt. Vigyázni kell, mert ami kicsi, még nem bonsai. A bonsai ismertetőjele, hogy arányaiban egy teljesen kifejlett egyed benyomását kelti. Leg­többször nem is fiatal — bár nem az életkor a legfontosabb tulaj­donsága —, mivel megfelelő eredmény csak hosszabb, türel­mes nevelőmunka után érhető el. Ha valaki egyszer elkezd vele foglalkozni, könnyen rabjává, szenvedélyévé válik. A japán, il­letve keleti ember számára még ennél is több, művészet és vallás. A kertész leszek sorozat néhány egymást követő cikkében a bon- sai-kultúra kiteijesztéséhez sze­retnénk új híveket találni. V. Pénzes Judit A főnök vicce A főnök viccet mesél, és min­denki dől a nevetéstől, kivéve az egyik beosztottat. Erre a főnök ingerülten a vízsz. 6. sz. sorban található kérdéssel fordul „ne­hézfejű” beosztottjához, aki a függ. 1. és 36. sz. sorokkal vála­szol. VÍZSZINTES: 1. Ütőhangszeren játszik. 6. A főnök kérdése (zárt betűk: G, N, O). 14. Konyhai eszközök. 15. Közösségen belüli küzdelem. 16. Víziállat. 17. Becézett Katalin. 18. Tőkés nagyhatalom. 19.Tes- sedik Sámuel. 20. Az oxigén és a szén vegyjele. 21. Komárom me­gyei település. 22. Néma vita! 23. Francia teniszező. 25. Margit egyik becézése. 27. Bántalmaz­za. 29. Afrikai antilopfajta. 30. Ebben a városban vetették be először a mustárgázt. 32. Meg­szégyenítésre szolgáló eszköz a feudalizmusban. 34. Lám. 35. Egy skót tóban élő víziszörny az ottaniak elnevezésével. 37. Ze­neiskola — régiesen. 39. Illetve, röv. 40. Holland légitársaság. 42. Pinceszag. 43. Ovaneszjan sze­mélyneve. 45. Névelővel: vízben tisztítás. 46. Mars a szobából! 50. A klór vegyjele. 52. A földre huppan. 53. Szövetféleség. 54. Sérülés. 56. Szájszél. 58. Bekö­vetkezik. 59. Folytassa... (film­cím). 61. Szétfeszítésre szolgáló eszköz. 62. Gabonaszárakból összekötött nyaláb. 64. Kiejtett mássalhangzó. 65. Távoli előd (ford.). 66.... Ullmann (színész­nő). 68. Fegyverből tüzet nyit rá. 69. Óra tartozéka. 70. Évkönyv — idegen eredetű szóval. 73. A földre helyezte. FÜGGŐLEGES: 1. A beosztott válaszának első része (zárt betűk: N, K, O). 2. Tárgyat nagy nehezen arra a helyre visz. 3. Az emésztőcsator­na része 4. Helyrag. 5. Művé­szettörténész volt (Károly). 6. Amerikai reformista vezető (George). 7. Ügyirat. 8. Állami Biztosító. 9. Semleges elemi ré­szecskék. 10. Mint, amint — né­metül. 11. Folyó Dél-Kelet Ázsi­ában. 12. Nátrium. 13. Pusztíta­ni. 21. A Nők Lapja rovatvezető­je (Sári). 22. A személyeddel. 24. Majdnem fog! 26. A többfá­zisú elektromotor feltalálója. 27. Részben szavaz! 28. Hozzám ké­ret. 31. A függ. 26. alatti sze­mélyneve. 33. Ajándékozik. 36. A beosztott szavainak folytatása. 38. Attila — régiesen. 41. Eltérő­ek. 44. A vízben tempózva to­vábbhalad. 46. Kiss ...Kate. 47. Egyenes felületű. 49. Az ötven százaléka. 51. Puskával elejtené. 55. A szobába. 57. Hibázik. 60. Norvég királyok neve. 62. Dóm­járól ismert város az NSZK-ban. 63. Szállított. 67. Mennyi — len­gyelül. 69. Totem egynemű hangzói. 71. Az ismeretlen ada­kozó névbetűi. 72. A szamárium vegyjele. 74. Előadó, röv. Ä megfejtéseiket november 15-ig küldjék be címünkre. A borítékra írják rá: „Keresztrejt­vény.” A helyes megfejtők névso­rát szombati lapszámunkban kö­zöljük. Báthory Attila ‘Mindenül nyelvünk j

Next

/
Oldalképek
Tartalom