Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-09 / 186. szám
HÍRLAP, 1990. november 9., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 5, Kallódd falugazdák...(?) Már nem először járunk e tájon. Ismerkedünk mi is a „területünkön” élő emberekkel, igyekszünk nyomába eredni a Hatvanban és környékén lévő újdonságoknak, illetve az ott történő eseményeknek... Örömmel tölt el, ha egy kis faluból bármiféle eredményről tudósíthatunk, ám most már nem egyszer tapasztaltuk: „a járda, villany, gyár, iskola” születése mellett a községházán — vagy akár jártunkban-keltünkben — egyre több „tövisekkel” teli emberbe botlunk. Láttunk már lelkileg megtört újjáválasztott polgármestert — aki nem titkolhatta előttünk: „örül, igen örül mindannak ami eddig történt, s neki is megvannak az elképzelései, hogyan lehet építeni a települést.” A minap egy volt vb-titkámővel volt alkalmunk beszélgetni... Szavaiból, egyéniségéből sütött a rátermettség. Mégis, amikor kérdeztük, megpályázza-e a jegyzői tisztet, nem minden indulat nélkül válaszolta: „szó sincs róla!” Sajnos, mint magyarázta, nagyon is megviselte a rendszerváltás. Egy ekkora községben is elszabadult az emberek dühe, az újonnan választott önkormányzati testület nem azt veszi elsősorban figyelembe, mennyivel lesz szegényebb, avagy gazdagabb a falu... Pusztán a másik iránt érzett szimpátia vagy antipátia dönti el a javaslatokat. Hogy konkrét példával éljünk: az ominózus községben némely testületi tagnak nem rokonszenves a bölcsőde vezetője, s rögvest ténykedésük elején megkérdőjelezték, egyáltalán szükség van e gyermekintézményre... Az elkeseredett vb-titkárnő panaszait sorolhatnánk tovább... Ám úgy véljük, a fenti példa eklatáns volt. Olyannyira, hogy tizenhárom év után egy másik falu jegyzői tisztségét pályázta meg. Hogy nem kitörő örömmel tette mindezt, arról meggyőzött minket a szeme sarkában szétmorzsolt könnycsepp... Apátia Apcon ? Apcon sok a kérdés az új ön- kormányzat megszületését követően. Az első testületi ülés sem zajlott indulatoktól mentesen. A helybeliek elmondása szerint ugyanis kifogásolták a helyi pártok képviselőinek jelenlétét. Az összefogás, az érdemi tárgyalás megkezdése helyett személyeskedésbe torkollott több kérdés megvitatása. Pedig a településen bőven akad tennivaló. Számítani lehet például ugyanis a munka- nélküliek táborának növekedésére, s arra is, hogy a helyi anyagi források beszűkülésével egyre nehezebb lesz fenntartani és működtetni a meglévő intézményeket is. Ennek ellenére a közelmúltban a volt tanács és a község lakosságának segítségével gazdagodott a falu. Az itt élők kérésére kialakították a vásárteret, és sokat áldoztak a helyi belvízelveze- tő-rendszer kiépítésére. November 15-én pedig a temető ravatalozójának átadására kerül sor. Megtudtuk azt is, hogy Apc új gazdáinak az év hátralévő részében nem lesznek finanszírozási problémáik, hiszen a tanács takarékosan gazdálkodott. Zagyvaszántó újra önálló Modellezők kiállítása Hatvan művelődésre, kikapcsolódásra, szórakozásra vágyó polgárainak a napokban számos programot kínálnak a város különböző intézményei. Az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban például a héten nyílt meg a helyi modellező kör kiállítása, ahol a legsikeresebb repülő- és hajómodellek láthatók. Üj sportcsarnok Hatvanban befejeződtek a Kodály Zoltán Általános Iskola tornacsarnokának és hat új tantermének építési munkálatai. Ez alkalomból ma egésznapos programot szervezett a tanintézet igazgatósága és nevelő gárdája. Ä rendezvénysorozat délelőtt 9 órakor kezdődik. A délután 2 órakor kezdődő avató ünnepségen Mészöly Kálmán, a magyar labdarúgó-válogatott kapitánya mond beszédet. A keresztény Európáról Az érdeklődő fiataloknak és fenőtteknek szerveztek a hatvani városi könyvtár dolgozói vallás- történeti szabadegyetemet. Legközelebb november 12-én, hétfőn este 6 órakor tart előadást Kovács Gábor, az MTA tagja a keresztény Európáról. Bütykölde — gyerekeknek A közelgő ünnepekre szeretnék felkészíteni a gyerekeket a hatvani gyermekkönyvtár dolgozói. A „bütykölde” első foglalkozására holnap délelőtt 10 órától kerül sor. Ideváiják azokat, akik ötleteket szeretnének kapni az ajándékozáshoz, vagy csak szívesen bütykölgetnek. Ezt követően kéthetente tartanak hasonló összejöveteleket. Lutra-klub Hatvanban is A Zagyva-parti város művelődési központjában is megszervezték az ország számos pontján már ismert Lutra-klubot. A helybeli gyerekek szerdán, csütörtökön és pénteken 16-18 óráig csereberélhetik matricáikat. Természetesen azokat is váiják, akik még csak most szeretnének bekapcsolódni a játékba. Zagyvaszántó — jó ideig Lőrinci társközsége — az önkormányzati választásokat követően újra visszanyerte régóta áhított függetlenségét. A kilenctagú testület már megtartotta alakulóülését, ám a településen még sok a bizonytalanság. Nem tisztázott ugyanis, hogy pontosan mennyi pénzzel gazdálkodhat a falu. Ázt mindenesetre az itt élők egyetértésével eldöntötték, hogy a jövőben folytatják a gázvezeték kiépítését. Ehhez a fogadóállomás bővítésére lenne szükség. Az MSZMP volt épületében a tervek szerint gyógyszertárat s egy — az önkormányzat számára is alkalmas — tanácskozótermet is szeretnének kialakítani. Megtudtuk, hogy ez idáig nem érkezett pályázat a jegyzői hivatal betöltésére, márpedig kívánatos lenne mielőbb betölteni ezt a posztot, hiszen számos szakmai és jogi kérdésben segítséget jelentene a helyi jegyző kinevezése. Kiss Józsefné— aki korábban az elöljáróság kirendeltségének vezetését látta el, s most tagja az önkormányzatnak — úgy fogalmazott, hogy a szűkös anyagi körülmények ellenére is jóval egészségesebb a függetlenség. Az emberek máris érzik a kedvező változást, hiszen helyben intézhetik el ügyes-bajos dolgaikat. „Mielőbb elfeledtetni, mi volt ez a ház” Hatvanban sokan örültek a hírnek, hogy az MSZMP volt székházába költözik a városi könyvtár. Ennek már jó ideje. Az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Ház kollektívája úgy rendezkedett be az épületben, hogy a hatvani polgárok végre valóban magukénak érzik az épületet, és igényt tartanak szolgáltatásaira. Az intézmény igazgatója, Kocsis István ottjártunkkor így fogalmazott: — Szeretnénk mielőbb elfeledtetni az emberekkel, mi volt ez a ház. Nem véletlen, hogy a könyvtári munka mellett különböző közösségi programokat is szervezünk az itt élőknek. A napokban kezdtünk működtetni a földszinten egy büfét, ahol kávét, üdítőt árusítanak majd. Ezzel talán azt is elérjük, hogy az ide betérők otthonosabban érezhetik magukat. Az a célunk, hogy ez az épület egyszerre legyen a városiak dolgozószobája és kaszinója. Erre — a jelek szerint — minden esély megvan. Nyűt levél forgalmi ügyben Kedves SV 85-83! Anélkül, hogy sértegetni, bántani akarnám, engedje meg, hogy rövid megjegyzést fűzzek november elsejei magatartásához, amikor is szerénynek nem mondható, de annál szögletesebb „viselkedésével” megbilincselte, tétlenségre kárhoztatta jó néhány ilyen-olyan márkájú társát a hatvani főposta mellett. Tudom, a „gazdinak” fontos intéznivalója lehetett a postahivatalban. De mi sem jókedvünkből áztattuk karosszériáink kék, szürke, barna zománcfestékét a hideg esőben. Szintúgy „vezérünkre” vártunk, mint Ön, csakhogy mi tudjuk, mi az illem, méginkább a szabály. Akként sorakoztunk egymás mellé, hogy bármikor zavartalanul kigurulhassunk a terecskéről, s másokat se akadályozzunk ebben. Hallathattuk volna persze kürtszavunkat, de az sem bocsánatos bűn a közlekedési rend világában. Ügyeskedni szintúgy nem volt kedvünk, mert egy koccanás dupla kárt okozhat bennünk. Kibekkeltük ellenben a szoknyás „gazdit” talpig lilában, amint felkapaszkodik a teherkasznis kocsi volánjához, majd elegánsan tovahajt... Kedves SV 85-83! Ismételten kérem, hogy ez a precedens maradjon egyedi eset, egyedi szabálytalankodás! Higgye el, többszörösen jó lesz ez! Mert nem nyüstölődnek a beszorítottak idegei, Ön pedig nem teszi ki magát egy lehetséges és jogos rendőri bírságolásnak. Tisztelettel: GB 03-54 alias Moldvay Győző „Ez nem akármilyen táj ház” — Tudják, nézegetem én mindig a Heves Megyei Hírlapot. Láttam már benne jó néhány cikket, meg képet a a megyében lévő, különböző tájházakról, de... — itt elhallgat egy pillanatra beszélgetőtársunk, Hódi Józsefné, a boldogi tájház gondnoka. — Mi a baj azokkal a tájházakkal? — kérdezzük Terka nénit. — Hát, baj nincs velük, de én úgy látom, egyik sincs olyan, mint a miénk. Erről mégis olyan keveset tudnak az emberek. Pedig elég csak belelapozni a vendégkönyvbe: járt itt már japán, német, amerikai vendég, a kanadaiak még videofelvételt is készítettek. De nézzenek csak maguk is körül! — tessékel bennünket beljebb. Nos, látnivaló van itt elég, magunk is ugyancsak elcsodálkoztunk a páratlanul gazdag anyagon. A népművészet remekmí- vei fogadják itt a látogatót... Kezdve a szépen díszített konyhán át a tisztaszobáig. A háznak külön története van, amit Terka néni ismertetett meg velünk, s így olvasóinkkal is. Az épület 1896-ban készült el, egy kovácsmester háza volt. Sokáig elhanyagoltan állt a falu közepén, mígnem a helybeliek úgy határoztak, hogy helyreállítják. Természetesen ehhez kellett Bó- di Józsefné és férje segítsége, ötlete, akik a legtöbbet tették azért, hogy ma ez az épület valóban párját ritkítja. Három évvel ezelőtt, amikor hozzáláttak a felújításhoz, sokan már lemondtak a falubéliek közül arról, hogy itt valaha is népművészeti értékeket őrző, amolyan falumúzeum létesülhet. A helyi ácsmester — látva a korhadt gerendákat — úgy vélte, ezek alkalmatlanok a fedém tartására. Terka néni és az ura azonban kapták a meszelőt, lemosták a faanyagot, s kiderült, a régi-régi fa kiállta az idők próbáját. Nos, valahogy így kezdődött... Igazán nem vagyunk elfogultak, de szemünk-szánk eláll a látottakon. Hát mikor még megtudjuk: az itt felhalmozott értékeket a falu népe gyűjtötte össze. A boldogi népviselet minden kelléke, kezdve a gazdagon, ám mégis választékos ízléssel hímzett blúzokon, a népművészeti babákon át a patyolatpámákkal díszített ágyakig fellelhető itt, azaz ami a tájra, s az itt élő emberek múltjára emlékeztet. A gondnok elmondása szerint még ma is folyamatosan érkeznek a Terka néni nem véletlenül büszke.. „Menyasszony, vőlegény, be szép mind a kettő...” Boldogi babák házba illő tárgyak. Terka nénit hiszen tőle rendelik meg a lako- egyébként nemcsak a faluban, dalmas házakba a cifrázott kalá- hanem a megyében is jól ismerik csókát és a menyecskékre sza- a népművészettel foglalkozók, bott kacskaringós szoknyákat. Háziüzlet Selypen Nos, ezúttal nem valamifele időszakos akcióról adhatunk hírt — mint azt újabban, „hét szűk esztendőinkben” megszoktuk. E nemrégiben megnyílt bolt, amely a selypi Zsófia-malom amolyan háziüzlete, nap mint nap nyitvatart, s reggeltől délutánig válj a vevőit. Amint azt a malom mintaboltjának vezetőnője „villámlátogtá- sunkkor” elmondta: nemcsak az üzem dolgozói, hanem a környék lakói is örömmel fogadták, hogy a termékeket jóval a kiskereskedelmi ár alatt vehetik meg. S hogy milyen népszerű e házibolt, bizonyítja az is: már az első hónapban mintegy 680 ezer forint forgalmuk volt. Egyébként a rétes-, a finomliszt mellett hozzájuthatnak itt a falubéliek a búzadarához, az egy kilós csomagolásútól kezdve egészen az egy mázsásig. Cukorkampány idején... Kísérő muzsikával Szlovák gasztronómiai napok Immár négy éves kapcsolat fűzi össze a Hatvan és Vidéke Áfészt a szlovákiai Ruzsombe- rek szállodalánccal, illetve a lip- tószentmiklósi vendéglátóiparral. A kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés keretében csütörtökön gasztronómiai napok kezdődtek a hatvani Belvárosi Étteremben, felvonultatva a szlovák konyha ételkülönlegességeit, s — ahogyan Juhász László üzemegység-vezető mondotta — nem maradt el az étkekhez elengedhetetlen, sajátos kísérő muzsika sem, amit nagy tetszéssel fogadott az első est közönsége. A háromnapos vendégeskedést — miként az előző esztendőkben is történt — a hatvaniak viszontlátogatása követi a jövő esztendőben. Az oldalt összeállította: Barta Katalin Mikes Márta Moldvay Győző Szántó György
