Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-09 / 186. szám

HÍRLAP, 1990. november 9., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 5, Kallódd falugazdák...(?) Már nem először járunk e tájon. Ismerkedünk mi is a „terüle­tünkön” élő emberekkel, igyekszünk nyomába eredni a Hatvan­ban és környékén lévő újdonságoknak, illetve az ott történő ese­ményeknek... Örömmel tölt el, ha egy kis faluból bármiféle eredményről tudósíthatunk, ám most már nem egyszer tapasztaltuk: „a járda, villany, gyár, iskola” születése mellett a községházán — vagy akár jártunkban-keltünkben — egyre több „tövisekkel” teli emberbe botlunk. Láttunk már lelkileg megtört újjáválasztott polgármes­tert — aki nem titkolhatta előttünk: „örül, igen örül mindannak ami eddig történt, s neki is megvannak az elképzelései, hogyan le­het építeni a települést.” A minap egy volt vb-titkámővel volt alkalmunk beszélget­ni... Szavaiból, egyéniségéből sütött a rátermettség. Mégis, amikor kérdeztük, megpályázza-e a jegyzői tisztet, nem minden indulat nélkül válaszolta: „szó sincs róla!” Sajnos, mint magyarázta, na­gyon is megviselte a rendszerváltás. Egy ekkora községben is el­szabadult az emberek dühe, az újonnan választott önkormányzati testület nem azt veszi elsősorban figyelembe, mennyivel lesz sze­gényebb, avagy gazdagabb a falu... Pusztán a másik iránt érzett szimpátia vagy antipátia dönti el a javaslatokat. Hogy konkrét pél­dával éljünk: az ominózus községben némely testületi tagnak nem rokonszenves a bölcsőde vezetője, s rögvest ténykedésük elején megkérdőjelezték, egyáltalán szükség van e gyermekintézmény­re... Az elkeseredett vb-titkárnő panaszait sorolhatnánk tovább... Ám úgy véljük, a fenti példa eklatáns volt. Olyannyira, hogy tizen­három év után egy másik falu jegyzői tisztségét pályázta meg. Hogy nem kitörő örömmel tette mindezt, arról meggyőzött minket a szeme sarkában szétmorzsolt könnycsepp... Apátia Apcon ? Apcon sok a kérdés az új ön- kormányzat megszületését köve­tően. Az első testületi ülés sem zajlott indulatoktól mentesen. A helybeliek elmondása szerint ugyanis kifogásolták a helyi pár­tok képviselőinek jelenlétét. Az összefogás, az érdemi tárgyalás megkezdése helyett személyes­kedésbe torkollott több kérdés megvitatása. Pedig a településen bőven akad tennivaló. Számítani lehet például ugyanis a munka- nélküliek táborának növekedé­sére, s arra is, hogy a helyi anyagi források beszűkülésével egyre nehezebb lesz fenntartani és mű­ködtetni a meglévő intézménye­ket is. Ennek ellenére a közelmúlt­ban a volt tanács és a község la­kosságának segítségével gazda­godott a falu. Az itt élők kérésére kialakították a vásárteret, és so­kat áldoztak a helyi belvízelveze- tő-rendszer kiépítésére. Novem­ber 15-én pedig a temető ravata­lozójának átadására kerül sor. Megtudtuk azt is, hogy Apc új gazdáinak az év hátralévő részé­ben nem lesznek finanszírozási problémáik, hiszen a tanács ta­karékosan gazdálkodott. Zagyvaszántó újra önálló Modellezők kiállítása Hatvan művelődésre, kikap­csolódásra, szórakozásra vágyó polgárainak a napokban számos programot kínálnak a város kü­lönböző intézményei. Az Ady Endre Városi Könyvtár és Kö­zösségi Házban például a héten nyílt meg a helyi modellező kör kiállítása, ahol a legsikeresebb repülő- és hajómodellek látha­tók. Üj sportcsarnok Hatvanban befejeződtek a Kodály Zoltán Általános Iskola tornacsarnokának és hat új tan­termének építési munkálatai. Ez alkalomból ma egésznapos prog­ramot szervezett a tanintézet igazgatósága és nevelő gárdája. Ä rendezvénysorozat délelőtt 9 órakor kezdődik. A délután 2 órakor kezdődő avató ünnepsé­gen Mészöly Kálmán, a magyar labdarúgó-válogatott kapitánya mond beszédet. A keresztény Európáról Az érdeklődő fiataloknak és fenőtteknek szerveztek a hatvani városi könyvtár dolgozói vallás- történeti szabadegyetemet. Leg­közelebb november 12-én, hét­főn este 6 órakor tart előadást Kovács Gábor, az MTA tagja a keresztény Európáról. Bütykölde — gyerekeknek A közelgő ünnepekre szeret­nék felkészíteni a gyerekeket a hatvani gyermekkönyvtár dol­gozói. A „bütykölde” első fog­lalkozására holnap délelőtt 10 órától kerül sor. Ideváiják azo­kat, akik ötleteket szeretnének kapni az ajándékozáshoz, vagy csak szívesen bütykölgetnek. Ezt követően kéthetente tartanak hasonló összejöveteleket. Lutra-klub Hatvanban is A Zagyva-parti város művelő­dési központjában is megszer­vezték az ország számos pontján már ismert Lutra-klubot. A helybeli gyerekek szerdán, csü­törtökön és pénteken 16-18 órá­ig csereberélhetik matricáikat. Természetesen azokat is váiják, akik még csak most szeretnének bekapcsolódni a játékba. Zagyvaszántó — jó ideig Lő­rinci társközsége — az önkor­mányzati választásokat követő­en újra visszanyerte régóta áhí­tott függetlenségét. A kilenctagú testület már megtartotta alaku­lóülését, ám a településen még sok a bizonytalanság. Nem tisz­tázott ugyanis, hogy pontosan mennyi pénzzel gazdálkodhat a falu. Ázt mindenesetre az itt élők egyetértésével eldöntötték, hogy a jövőben folytatják a gázvezeték kiépítését. Ehhez a fogadóállo­más bővítésére lenne szükség. Az MSZMP volt épületében a tervek szerint gyógyszertárat s egy — az önkormányzat számára is alkalmas — tanácskozótermet is szeretnének kialakítani. Megtudtuk, hogy ez idáig nem érkezett pályázat a jegyzői hiva­tal betöltésére, márpedig kívá­natos lenne mielőbb betölteni ezt a posztot, hiszen számos szakmai és jogi kérdésben segítséget je­lentene a helyi jegyző kinevezé­se. Kiss Józsefné— aki korábban az elöljáróság kirendeltségének vezetését látta el, s most tagja az önkormányzatnak — úgy fogal­mazott, hogy a szűkös anyagi kö­rülmények ellenére is jóval egész­ségesebb a függetlenség. Az em­berek máris érzik a kedvező vál­tozást, hiszen helyben intézhetik el ügyes-bajos dolgaikat. „Mielőbb elfeledtetni, mi volt ez a ház” Hatvanban sokan örültek a hírnek, hogy az MSZMP volt székházába költözik a városi könyvtár. Ennek már jó ideje. Az Ady Endre Váro­si Könyvtár és Kö­zösségi Ház kollektí­vája úgy rendezke­dett be az épületben, hogy a hatvani polgá­rok végre valóban magukénak érzik az épületet, és igényt tartanak szolgáltatá­saira. Az intézmény igazgatója, Kocsis István ottjártunkkor így fogalmazott: — Szeretnénk mi­előbb elfeledtetni az emberekkel, mi volt ez a ház. Nem vélet­len, hogy a könyvtári munka mellett kü­lönböző közösségi programokat is szer­vezünk az itt élők­nek. A napokban kezdtünk működtet­ni a földszinten egy büfét, ahol kávét, üdítőt árusítanak majd. Ezzel talán azt is elérjük, hogy az ide betérők otthonosab­ban érezhetik magu­kat. Az a célunk, hogy ez az épület egyszerre legyen a városiak dolgozószo­bája és kaszinója. Erre — a jelek sze­rint — minden esély megvan. Nyűt levél forgalmi ügyben Kedves SV 85-83! Anélkül, hogy sértegetni, bántani akarnám, engedje meg, hogy rövid megjegyzést fűzzek november elsejei magatartásához, amikor is szerénynek nem mondható, de annál szögletesebb „viselkedésé­vel” megbilincselte, tétlenségre kárhoztatta jó néhány ilyen-olyan márkájú társát a hatvani főposta mellett. Tudom, a „gazdinak” fontos intéznivalója lehetett a postahivatalban. De mi sem jókedvünkből áz­tattuk karosszériáink kék, szürke, barna zománcfestékét a hideg eső­ben. Szintúgy „vezérünkre” vártunk, mint Ön, csakhogy mi tudjuk, mi az illem, méginkább a szabály. Akként sorakoztunk egymás mellé, hogy bármikor zavartalanul kigurulhassunk a terecskéről, s másokat se akadályozzunk ebben. Hallathattuk volna persze kürtszavunkat, de az sem bocsánatos bűn a közlekedési rend világában. Ügyeskedni szintúgy nem volt kedvünk, mert egy koccanás dupla kárt okozhat bennünk. Kibekkeltük ellenben a szoknyás „gazdit” talpig lilában, amint felkapaszkodik a teherkasznis kocsi volánjához, majd elegán­san tovahajt... Kedves SV 85-83! Ismételten kérem, hogy ez a precedens maradjon egyedi eset, egyedi szabálytalankodás! Higgye el, többszörösen jó lesz ez! Mert nem nyüstölődnek a beszorítottak idegei, Ön pedig nem teszi ki ma­gát egy lehetséges és jogos rendőri bírságolásnak. Tisztelettel: GB 03-54 alias Moldvay Győző „Ez nem akármilyen táj ház” — Tudják, nézegetem én min­dig a Heves Megyei Hírlapot. Láttam már benne jó néhány cik­ket, meg képet a a megyében lé­vő, különböző tájházakról, de... — itt elhallgat egy pillanatra be­szélgetőtársunk, Hódi Józsefné, a boldogi tájház gondnoka. — Mi a baj azokkal a tájhá­zakkal? — kérdezzük Terka né­nit. — Hát, baj nincs velük, de én úgy látom, egyik sincs olyan, mint a miénk. Erről mégis olyan keveset tudnak az emberek. Pe­dig elég csak belelapozni a ven­dégkönyvbe: járt itt már japán, német, amerikai vendég, a kana­daiak még videofelvételt is készí­tettek. De nézzenek csak maguk is körül! — tessékel bennünket beljebb. Nos, látnivaló van itt elég, ma­gunk is ugyancsak elcsodálkoz­tunk a páratlanul gazdag anya­gon. A népművészet remekmí- vei fogadják itt a látogatót... Kezdve a szépen díszített kony­hán át a tisztaszobáig. A háznak külön története van, amit Terka néni ismertetett meg velünk, s így olvasóinkkal is. Az épület 1896-ban készült el, egy kovácsmester háza volt. So­káig elhanyagoltan állt a falu kö­zepén, mígnem a helybeliek úgy határoztak, hogy helyreállítják. Természetesen ehhez kellett Bó- di Józsefné és férje segítsége, öt­lete, akik a legtöbbet tették azért, hogy ma ez az épület valóban párját ritkítja. Három évvel ez­előtt, amikor hozzáláttak a fel­újításhoz, sokan már lemondtak a falubéliek közül arról, hogy itt valaha is népművészeti értékeket őrző, amolyan falumúzeum léte­sülhet. A helyi ácsmester — látva a korhadt gerendákat — úgy vél­te, ezek alkalmatlanok a fedém tartására. Terka néni és az ura azonban kapták a meszelőt, le­mosták a faanyagot, s kiderült, a régi-régi fa kiállta az idők próbá­ját. Nos, valahogy így kezdődött... Igazán nem vagyunk elfogul­tak, de szemünk-szánk eláll a lá­tottakon. Hát mikor még meg­tudjuk: az itt felhalmozott érté­keket a falu népe gyűjtötte össze. A boldogi népviselet minden kelléke, kezdve a gazdagon, ám mégis választékos ízléssel hím­zett blúzokon, a népművészeti babákon át a patyolatpámákkal díszített ágyakig fellelhető itt, azaz ami a tájra, s az itt élő embe­rek múltjára emlékeztet. A gondnok elmondása szerint még ma is folyamatosan érkeznek a Terka néni nem véletlenül büszke.. „Menyasszony, vőlegény, be szép mind a kettő...” Boldogi babák házba illő tárgyak. Terka nénit hiszen tőle rendelik meg a lako- egyébként nemcsak a faluban, dalmas házakba a cifrázott kalá- hanem a megyében is jól ismerik csókát és a menyecskékre sza- a népművészettel foglalkozók, bott kacskaringós szoknyákat. Háziüzlet Selypen Nos, ezúttal nem valamifele időszakos akcióról adhatunk hírt — mint azt újabban, „hét szűk esztendőinkben” megszoktuk. E nemrégiben megnyílt bolt, amely a selypi Zsófia-malom amolyan háziüzlete, nap mint nap nyitvatart, s reggeltől dél­utánig válj a vevőit. Amint azt a malom mintabolt­jának vezetőnője „villámlátogtá- sunkkor” elmondta: nemcsak az üzem dolgozói, hanem a kör­nyék lakói is örömmel fogadták, hogy a termékeket jóval a kiske­reskedelmi ár alatt vehetik meg. S hogy milyen népszerű e házi­bolt, bizonyítja az is: már az első hónapban mintegy 680 ezer fo­rint forgalmuk volt. Egyébként a rétes-, a finomliszt mellett hoz­zájuthatnak itt a falubéliek a bú­zadarához, az egy kilós csoma­golásútól kezdve egészen az egy mázsásig. Cukorkampány idején... Kísérő muzsikával Szlovák gasztronómiai napok Immár négy éves kapcsolat fű­zi össze a Hatvan és Vidéke Áfészt a szlovákiai Ruzsombe- rek szállodalánccal, illetve a lip- tószentmiklósi vendéglátóipar­ral. A kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés keretében csü­törtökön gasztronómiai napok kezdődtek a hatvani Belvárosi Étteremben, felvonultatva a szlovák konyha ételkülönleges­ségeit, s — ahogyan Juhász Lász­ló üzemegység-vezető mondotta — nem maradt el az étkekhez el­engedhetetlen, sajátos kísérő muzsika sem, amit nagy tetszés­sel fogadott az első est közönsé­ge. A háromnapos vendégeske­dést — miként az előző eszten­dőkben is történt — a hatvaniak viszontlátogatása követi a jövő esztendőben. Az oldalt összeállította: Barta Katalin Mikes Márta Moldvay Győző Szántó György

Next

/
Oldalképek
Tartalom