Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-30 / 204. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1990. november 30., péntek Bizonyára kevesen tudják olvasóink közül, hogy november 24-e piros betűs ünnep az egyetemes tudománytörténetben. 1859-ben ugyanis ezen a napon jelent meg Charles Darwin: A fajok eredete című monumentális munkája, amely a biológia máig egyik legfontosabb könyve. A tanult világ akkoriban vár­ta ezt a művet. A feljegyzések szerint 1250 példányt nyomtat­tak belőle: és megjelenésének első napján mindegyiket elkap­kodták. Az egyik kiadás a másikat követte, és napjainkban több mint 130 év múltán is — újból és újból kiadják. Mai össze­állításunk Darwinra és munkásságára emlékezik. A Vizslával a Föld körül Darwinnak a természetrajz volt a kedvenc időtöltése, és egyetemi évei alatt a hobbija is. 1831-ben a Beagle - Vizsla nevű anpol hadihajó Föld körüli tudo­mányos kutatóútra készült, és a csoport természetrajzos tagjának Darwint hívták meg, tiki az aján­latot elfogadta. Az utazás 5 esz­tendeig tartott, s a kutató, bár rengeteget szenvedett a tengeri betegségtől, mégis ez az utazás tette őt zseniális természettudós­sá. Ezenkívül a Vizsla útja Dar­win révén vált a biológia történe­tében a legjelentősebb felfedező expedícióvá. Elutazása előtt olvasta Lyell geológiai munkájának első köte­tét, így világos képe volt arról, hogy milyen régi a Föld, és mi­lyen hosszú korszakokon keresz­tül fejlődhetett az élet. Útközben azonban, amint a hajó végigha­lad Dél-Amerika partjai men­tén, önkéntelenül is felfigyelt ar­ra, miként váltja az egyik faj a másikat. Az is szüksegszeruen feltűnt neki, hogy az egymást váltó fajok lényegeben nem sok­ban térnek el egymástól. A Ga- lapagos-szigeteken talált állatvi­lágra vonatkozó megfigyelései voltak a legjelentősebbek. Ott, körülbelül 650 mérföldre Ecua­dor partjától, öt hétig tartózkod­tak. Darwin különösen a mada­rak egy csoportját tanulmányoz­ta, amelyeket a mai napig Dar­win pintyeinek neveznek. Ezek sok szempontból igen hasonlí­tottak egymáshoz, de végül is 15 fajt lehetett megkülönböztetni köztük. Ezek közül egy sem élt a közeli szárazföldön, vagy ameny- nyire tudták, a világ bármely ré­szén. Ehelyett Darwin ügy vélte, hogy hosszú idővel azelőtt a szá­razföld felől egy pintyfaj telepe­dett a szigetekre, és utódaik a hosszú évezredek során önálló fajokra váltak szét. Egyeseknél bizonyos fajta magvakkal táplál­kozás szokása fejlődött ki, vi­szont mások rovarevővé váltak. Mindegyik életmódnak megfele­lően az egyes fajoknál sajátos csőrforma, testnagyság és ösz­tönrendszer fejlődött ki. Az ere­deti pintyfaj ilyen átalakuláson ment át a szárazföldön, a többi madárfajjal való konkurencia miatt. A Galapagos-szigeteken azonban az első bevándorolt pintyek viszonylag telítetlen élő­helyet találhattak, és változataik szabadon fejlődhettek. Harc az evolúció körűi Kétségtelen, a biológia történetében A fajok eredete volt a legfon­tosabb könyv. A tudomány igen sok ága egyszerre jobban érthetővé vált, amikor a természetes kiválasztódással végbemenő fejlődés állás­pontjáról nézték. Az elmélet ésszerűvé tette az embriológia, az össze­hasonlító anatómia és az őslénytan felhalmozódó adatait. Darwin könyvével a biológia több lett, mint tények halmaza, rendszerezett tudománnyá vált, amely egy átfogó elméleten alapul. Műve hatalmas vitákat kavart, mégis inkább elfogadták tanait, mint ellenezték. Négy és fél évtizeden át kutatott — A korallszigetektől az emberi indulatok kifejezésmódjáig A downi remete Aki már járt Londonban, és eljutott a Westminster-székesegyház- ba, minden bizonnyal megmutatták neki Charles Robert Darwin sír­emlékét. Egykoron Isaac Newton közelébe helyezték örök nyuga­lomra, mintegy ezzel is kifejezve természettudósi nagyságát. A brit főváros másik nevezetességében, a British Múzeumban pedig monu­mentális emléktáblával tisztelegnek előtte. Erazmus Darwin unokája volt, és 1809-ben született Shrewsburyben. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után előbb az orvostudományt, majd a teológiát kezdte tanulmányoz­ni. Nem sokkal később viszont mind a kettőt abbahagyta. Ér­deklődése inkább a természet felé fordult. 1831-ben öt évig tartó világ körüli útra indult. Az ott szerzett élmények egész éle­tére döntő befolyással voltak. Amikor hazatért a hosszú tenge­ri útról, Downban telepedett le, és élete végéig ott is maradt. Ezért is hívták downi remetének. Négy és fél évtizeden keresztül egyfolytában végezte kutató­munkáját. Elméletének megala­pozásához bámulatosan széles körű és igen aprólékos részletta­nulmányokat folytatott. Foglal­kozott többek között a korallszi­getek szerkezetével, ásatag lé­nyekkel, kacsalábú rákokkal, ki­halt férgekkel, kúszónövények­kel, a termelt növények és a tenyész­állatok változásaival. Ézek mellett foglalkoztatta az embe­rek és az állatok indulatainak ki­fejezésmódja, a rovarevő növé­nyek, a virágok különböző alak­jai, mozgásképessége és a termő­talaj képződése. Fő műve a már említett és 1859-ben megjelent A fajok eredete, valamint az 1871-ben kiadott és magyarul is megjelent Az ember származása. Világ körüli útjáról külön kötet­ben számolt be Egy természettu­dós utazásai címmel. Az idős tudóson 1881. decem­ber közepén mutatkoztak elő­ször a szívgyöngeség tünetei. A következő esztendő elején dél­utánonként már-már rendsze­ressé váltak nála a szívrohamok. Darwin mély levertséggel törő­dött bele, hogy a munka napjai véget értek életében. 1882. már­cius 7-én járt utoljára kedves kertjében. Április 15-én este a vacsoránál elájult, és harmad­napra állapota válságosra for­dult. Április 19-én, kora délután hunyt el. Azok közé az emberek közé tartozott, aki megtalálta az igazi munkát. Valamennyi alko­tó évében szakadatlanul azon dolgozhatott, ami szenvedélye­sen lekötötte, és aminek mindig értelmét látta. (mentusz) Az ember származása Darwin 1871-ben jelentkezett második nagy munkájával, Az ember származásával, amellyel nyíltan csatlakozott ahhoz az oldalhoz, amely az emberi fejlődés mellett foglalt állást. Ebben a könyvben tárgyalja az ember elcsökevényesedett szerveit, mint az evolúciós változásra utaló jeleket. Például a vakbél olyan hasznos szerv maradványa, amely egykor a táplálék tárolására szolgált, és így lehetővé vált annak baktériumok által történő le­bontása. A gerinc alapjánál négy csont van, amely egykor a farok része volt! A füleket mozgatni tudó ősöktől örökölt fülmozgató izmok a fül tövénél ma már teljesen feleslegesek. A bizonyíték nem volt kizárólag közvetett. Maga az ősember is színre lépett. 1856-ban Németor­szágban, a Rajna vidékén, a Neander-völgyben a földből kiástak egy régi koponyát. Ez nyilvánvaló­an emberi volt, de sokkal primitívebb és majomsze- rűbb, mint bármely átlagos emberi koponya. Abból a földrétegből következtetve, amelyben találták, több ezer évesnek kellett lennie. Vita támadt, vajon ez az ember korai primitív formája-e, amely később a mai emberré fejlődött. Az is felvetődött, hogy egyszerűen ősidők egy megmaradt vadjáé, amely­nek csontbetegsége volt, vagy pedig koponyája örökletesen eltorzult. A vita eldöntéséhez más bi­zonyítékra is szükség volt. Valamilyen őskori lelet­re, amely ténylegesen átmenet az ember és a majom között, vagyis a „hiányzó láncszemre”. Ilyenek elő­fordultak az őskori leletek között. A British Múze­um például 1861-ben olyan élőlény őskori leletét szerezte meg, amely nyilvánvalóan madár volt, mi­vel a sziklában tollak lenyomatai látszottak, mégis gyíkéhoz hasonló farka és gyíkéhoz hasonló fogai voltak. Ezt rögtön a lehető legjobb bizonyítéknak fogadták el arra vonatkozóan, hogy a madarak a hüllőktől származnak. Az embernél a hiányzó lánc­szem kutatása azonban néhány évtizedig még ered­ménytelen maradt. Végül egy holland paleontoló­gusnak, Thomas Duboisnak sikerült. A holland kormány 1889-ben azzal bízta meg, hogy őskori leletek után kutasson Jáván. Nagy lel­kesedéssel látott munkához. Néhány év alatt talált egy koponyatetőt, egy combcsontot és két fogat, amelyek kétségtelenül az ősember maradványai voltak. A tudós azt a teremtményt, amelyé a csontma­radványok voltak, elnevezte „felegyenesedett ma­jomembernek.” A részleteket 1894-ben publikál­ta. Ahogy ma látjuk Hangsúlyoznunk kell: napja­inkban egyetlen művelt biológus sincs, aki ne fogadná el Darwin ál­lításának igazát. Nem csupán az evolúció, a törzsfejlődés tényére gondolunk - amit számtalan ősma­radvány bizonyít —, hanem a Dar­win által elsőként felismert termé­szetes kiválasztódás jelentőségére is. A sok évtizeden át tartó vitára az adott alkalmat, hogy az említett természetes kiválasztódás lassú folyamat, amely általában évezre­dek, évmilliók alatt alakítja, for­málja a fajokat, az élővilágot. Á nagyközönség körében ma is számos hiedelem él. így például sokan azt hiszik, hogy a több mint egy évszázaddal ezelőtt tett megál­lapítások ma már túlhaladottak, idejüket múlták. Ez nem így van. Darwin megállapításai alapigaz­ságok, amelyek éppúgy helytálló- akmais, mintázok, amelyeket Ko­pernikusz fedezett fel. Darwin egyes megállapításait az újabb fel­fedezések - elsősorban a modem genetikában, az örökléstanban ki­egészítették, és nem cáfolták. Programbörze Kiállítások, tárlatok Ők is köztünk élnek, ezzel a címmel nyílt tárlat a Heves me­gyei értelmi fogyatékosok alko­tásaiból a Megyei Művelődési Központ galériájában. Ugyanitt, a második emeleten válogatást láthatnak az észak-magyarorszá­gi fotóművészeti szemle díjazott képeiből. * Az Egri Ifjúsági Ház kísérleti galériájában a hét végén még megtekinthetik Telek Zol­tán főiskolai hallgató festménye­it. * Daka József autogramgyűj­teményét az egri Vitkovics-ház- ban kereshetik fel. » Dargay La­jos rajzai a megyei könyvtár au­lájában kaptak helyet. Szórakoztató programok Áprád-házi Szent Erzsébet életét Illav Erzsébet színműve alapján az egri Szent Anna- templom ifjúsági csoportja adja elő pénteken délután 6 órakor a Megyei Művelődési Központ­ban. Az előadás rendezője: Ré- dei Margit nővér. * Ismeijük meg Erdélyt! — címmel meghirdetett megyei kulturális vetélkedő kö­zépdöntőjét és döntőjét rendezik ugyancsak az MMK dísztermé­ben szombaton délelőtt 10 órá­tól. * Az egri Bródy Sándor Me­gyei Könyvtárban Beke György erdélyi magyar író találkozik az olvasókkal ma délután 6 órától. Az író, újságíró, műfordító húsz évig Bukarestben az Előre című magyar lap munkatársa volt, majd Kolozsvárott a Hét című hetilap szerkesztőségi tagja. Ba­rangolásai révén bejárta Erdély tájait, riportregényeiben ismer­tette meg olvasóit az itt élőkkel és szokásaikkal. Műfordításaiért a Román írószövetség irodalmi dí­ját is elnyerte. Túra A Bükki Vörös Meteor SE természetjáró szakosztálya de­cember 2-án, vasárnap tartja Mi­kulás-túráját a Bükkben. Imre Éva kalauzolásával a résztvevők a következő állomásokat keresik fel a 12 kilométeres távon: Síkfő- kút — Cserestető — Novaji kuny­hó — Megyehatár — Csúnyafa — Vár-hegy — Várkút — Szőlőske. Indulás fél kilenckor az egri au­tóbusz-állomásról. Sivatagi komédia A Cukorbébiből megismert dundi Marianne Sagebrecht játssza a Bagdad café című NSZK-beli film főszerepét. Egy kellemes amerikai autóstúrán összekap a férjével, aki nem sokat teketóriázik, s kirakja asszonykáját az arizonai sivatagban az út szélére. A hölgy felkap egy bőröndöt, amiben viszont férje alsóiai és pizsamája van. Ezért Jas- mint a motelben kezdetben bizalmatlanul fogadják. Temperamentu­ma azonban felülkerekedik, és meghódítja a tartózkodó szíveket. A vígjátékot a Prizma nézői pénteken és vasárnap este 7 órakor tekint­hetik meg. Történelmi játszóház A nemezelés az egyik legősibb pama, farsangi álarc és egy kismé­kézművestechnika, napjainkban Magyarországon már teljesen is­meretlen, de némely ázsiai, eurá- zsiai népcsoportnak — mongolok­nak, kirgizeknek, kazahoknak, tö­rököknek — a nemezelés életük szerves része. Az egri Gyermek- Szabadidőközpontban látható tár­lathoz különféle programok kap­csolódnak, melyek bizonyára a hasznos tudnivalók mellett kelle­mes kikapcsolódást is jelentenek. A kiállításon — amelynek ren­dezője Vidák István, a magyaror­szági nemezelés újrahonosít ója — nagyméretű nemeztakarók, kabát, retű jurta — nemezből készült sá­tor — is látható. A tárlat helyszíné­ül szolgál a Magyarok az őshazá­ban, vándorlások a pusztán című történelmi játszóháznak is. A két­órás foglalkozások keretében a gyerekek a kezek és a képzelet se­gítségével megidézik elődeink életmódját, hitvilágát, legendáit. A nemezelés technikájának megismertetésére, felfedezésére kicsiknek és nagyoknak egyaránt szerveznek bemutatókat, ahol ki­sebb ruhadarabokat, használati tárgyakat készítenek, Nagy Melin­da nemezmester irányításával. Macskássy Izolda munkái Macskássy Izoldát az elmúlt években olyan grafikusnak is­mertük meg, aki néhány lendüle­tes vonással selyemre úja pilla­natképeit, szenvedélyeinek, hangulatainak, érzelmeinek lát­ható alakzatait: állatokat, lova­kat, lepkéket, virágokat, a virá­gok kelyhében megbúvó csodá­latos kis szerkezeteket, gyerme­keket, asszonyokat, leányokat, olykor összképet is adva mindar­ról, ami az ő világát benépesíti. Utoljára a Fészek-klubban lát­tuk az egyik anyagát, az idei tár­latairól csak az újságokból érte­sültünk; de most egy egészen új stílussal is meglep minket a kivá­ló grafikus, akinek műveit Euró­pában, fel az angol királyi házig, több otthonban őrzik. A selyemhez, mint anyaghoz és szükségszerűséghez való kö­tődése Macskássynak — nyil­vánvaló. Most nagyobb méretű ábrázolásain vastagabb selyem­ből csíkokat vágva összeállít a grafikai megoldásaihoz hasonló alakzatokat. Itt a színei mélyeb­bek, mint amikor „csak” a vona­lak játékával foglalatoskodik. Talán a méreteit is azért emeli meg az alkotásoknak, hogy a tér­ben még bensőségesebb hatást váltsanak ki. Jellemző vonásai ezeknek a műveknek a tisztaság, az áhítat, a szeretet. Amikor pedig szemé­lyeket ábrázol: ott az ember mél­tósága. Nála a szerelem két arc megjelenése, a színekkel és a for­mákkal elmondja, ami a lélekben és a testben rejtőzködik. Az élet liturgiájához a túlvilág és az Isten jelenléte az ő képeiben éppen úgy hozzátartozik, mint az a tu­dat, hogy az egész természet, a fauna és a flóra az emberrel együtt adja azt, ami a lét lényege. Es ha ezek közül csak annak egyetlenegy részéről, alkotó­elemről megfeledkezünk, javítha­tatlanná válik az állapot, hiány­érzetünk támad. Szelíd világ ez a Macskássy, a szeretet és szépség tartománya, ahol nincs helye az ordasoknak. Mint ahogyan Jézust, a bibliai szereplőket, a Szüzet, Szent An­nát és a többieket is azért sora­koztatja fel, mert nem szeretné, ha elfeledkeznénk Jákob lajtor­jájáról, amelyen át egyre maga­sabbra lépkedhetünk. Ha meg­maradunk az áhítat, a tisztaság, a szépség állapotában. A tárlatot ma délután öt óra­kor Czakó István érseki irodai­gazgató nyitja meg az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola el­ső emeleti aulájában. A kiállítást a Megyei Művelődési Központ és az Egri Egészség- és Környe­zetvédő Egyesület szervezte. A megújulást is szimbolizálja... Koszorúkészítés advent napján Régi szép hagyomány, hogy karácsony előtt az emberek ad­venti koszorút készítenek. Ami igen jól mutat a finomságokkal megrakott és gyertyákkal feldí­szített asztalon. Ez a fenyőágak­ból álló, szalagokkal, tobozokkal és egyéb kisebb tárgyakkal feldí­szített koszorú nemcsak az ünne­pet jelképezi, hanem a keresz­tény vallás szerint a „megúju­lást” is szimbolizálja. Éppen ezért megtalálható a templo­mokban is. Szentestén az éjféli misén ott díszeleg a hatalmas fe­nyő ezüstszalagokkal, égők so­kaságával, áttetsző, csillogó gömbökkel feldíszítve. Az oltár előtt, a fák mellett ott található az adventi koszorú is. A zöld fe­nyőágak jótékonyan ölelik át a négy gyertyát. Karácsony előtt egy hónappal csupán az egyik gyertya fénye pislákol, majd ahogy közeledik a december 24- e, minden vasárnap eggyel több világít a templom hatalmas falai között, és a szeretet ünnepén meggyújtják mind a négyet... * Ilyen koszorút készítettek gyerekek és felnőttek az Egri If­júsági Házban november 24-én. A foglalkozást Tóth Gyuláné és Erős Péterné vezették. A népes gyereksereg áhítattal dolgozott. A különféle kellékek szanaszét hevertek a földön és az asztalon. Volt ott minden, ami szükséges: friss, zöld fenyőgallyak, amit az erdőgazdaságtól kaptak, szala­gok, díszek, gipszfigurák (me­lyek hóembereket és egyéb ala­kokat ábrázoltak), lisztből ké­szült, különböző színekre festett gyurmák, csillogó fóliák, tobo­zok... Tóth Gyuláné és segítőtársa, Erős Peíe/Tiétürelmesen mutatta a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy hogyan ügyeskedjenek. Legelőször a fenyőket erősítet­ték egymáshoz drótok segítségé­vel, ezután kerültek rá a kis ko­szorúra a szalagok, hogy még díszesebb és szebb legyen. Erre ragasztották rá a különböző gipszfigurákat és a festett gyur­mákat, és ráerősítették a tobozo­kat is. Minden második héten tartanak ilyen foglalkozást, melyre minden érdeklődő gyere­ket, fiatalt és felnőttet szeretettel hívnak és várnak. Természetesen ehhez nem árt némi kézügyesség sem, sőt jó, ha van. S. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom