Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-27 / 201. szám

— 4. Pf. 23. HÍRLAP, 1990. november 27., kedd Üzen a szerkesztő Begár Gyulának és többek­nek: Mintha csak összebeszéltek volna, többen csaknem azonos időpontban írtak levelet arról a kormányintézkedésről, amellyel „a vezető kormánytisztviselők kéthavi fizetésüknek megfelelő összeghez, öszesen huszonegy millióhoz jutottak.” Aztán to­vább folytatja a gondolatot, és a nehezen megemészthető tétele­ket: „A bírák fizetését is kétsze­resére emelték. Szerintem és má­sok szerint is felháborító igazság­talanság, és ez adta kezembe a tollat, hogy amíg azoknak, akik­nek a munkája tartja fenn az or­szágot, azoknak nincs béreme­lés. Egy másik levél más hangsúly- lyal ilyen megállapítást tesz: „Mély felháborodással és döb­benettel olvastam, hogy a kor­mány tagjai 21 millió forintot vettek fel az el nem végzett mun­káért. Eddigi tevékenységük csupán abban nyilvánult meg mindössze, hogy a saját fizetésü­ket magas szinten állapították meg.” Ezekben a levelekben szóba kerül az áremelés, a nyugdíjasok nehezen elviselhető helyzete, a munkanélküliség, az infláció, a megélhetés ilyen-olyan mozza­nata, az ipar és a mezőgazdaság veszélyes állapota, netán csődje. Egy .bizonyos: az íráshoz nem szokott emberektől ritka teljesít­mény, hogy hosszú oldalakon so­rolják panaszaikat, amelyek — a szerkesztőségi posta szerint is in­kább vastagodni, semmint vék- nyúlni látszanának. A lap azzal is használni akar, ha a köz vélemé­nyét, hangulatát, gondolatait a nyilvánosság elé tálja. Eligazítá­sul és okulásul, bár minden pa­naszra van indoklás, netán cáfo­lat. „Főiskolai oktatók” —jeligére Az utóbbi hónapokban felfor­rósodó témává vált az Eszter- házyra átkeresztelt tanárképző főiskolán a hangulat. Vélemé­nyek, ellenvélemények, olykor bántó fogalmazások, minősíté­sek, szint felett és alatt lejátszódó pengeváltások folynak le, anél­kül persze, hogy a kiérlelt véle­mények, a meggyőződésnek ér­tékes hatása maradna. Ma köz­életünkben, az idegek elcsigázott állapotában a félrecsúszó jelen­ségeken nem is lehet csodálkoz­ni. E heti postánkat is két dolgo­zat terheli, amelyeket a főiskolán adtak fel. Mindkét okfejtés címe azt sugallja, hogy többről és ke­vesebbről is van szó, mint arról, hogy a két oktató kifejtse véle­ményét. A hangvételt és a tartal­mat jelzik. íme: Példabeszéd a rendszerváltásról — avagy az ok­tatásban minden változatlan. Ebben a dolgozatban inkább megállapítások sorjáznak, míg a terjedelmesebben, a ”Csapdle- csacsi ”-ban érvek is felvonulnak, minősítések, amikkel nem is kí­vánunk vitába szállni. Ha az írást közölnénk, — terjedelme több, mint kétszáz nyomdai sor — újabb támadási felületet adná­nak azoknak is, akik eddig szó­lották. Most ezt a vitát nyugtat­juk, mert az újabb sértődések, félrehallások, félremagyarázá­sok csak rontanák a légkört, amely manapság sem rózsás eb­ben az intézményben. Meg az or­szágban sem. A békés forrada­lom elején sokszor emlegettük a türelmet. Ma még inkább szük­ség van a nyugalomra, hiszen az egyre szegényedő társadalom in­gerültségén csak valódi önfegye­lemmel tudunk túljutni. Most ezt a választ fogadja el tőlünk a két levélíró, akiknek jó szándékában nincs okunk kételkedni egy pilla­natra sem. V. É. Beküldte nekünk az „Egy drá­ga edzés” című írását. Verse, el­beszélése egy szokatlan esetnek. Magunk is osztozunk felháboro­dásában, bizonyára minket is sokkolt volna „a meglepetés”. De más a valóság és megint más a költészet. A németeknél a költe­ni dichten, azaz sűríteni. Minden fölösleges nélkül, tévedhetetlen pontossággal közölni a lényeget, művészi módon, hitelesen. Bár felszisszenünk mi is a mondatra: „Ugyebár — mezítláb — Egertől messze van Besenyőtelek?” — úgy gondoljuk, hogy a forma és a tartalom még érlelődhetett vol­na. Küldjön más írásokat, mert a kínos élmény heve átüt a jobban sikerült sorokon. Hogyan magyarázzam meg a gyerekeknek? Felháborodásomban fogtam tollat. Hallottam a rádióban, hogy az ötezer forint alatti nyugdíjasok négyezer forint egyszeri kiegészí­tést kapnak. De valójában az bosszantott fel, hogy még a 13.800 fo­rint feletti nyugdíjakhoz is jár 2.400 Ft., csak a kisgyerekeseknek nem jár semmi. Az elmúlt évben is adtak, most ugyan miért nem? Kétéves kislányommal vagyok gyesen, és van egy hatéves kisfiam is. A féljem aktív dolgozó, de sohasem kapott 13.800 forint fizetést, a gyes is még mindig 3.000 forint. Azt gondolják a tisztelt miniszter és képviselő urak, hogy a kis­gyereknek nem kell téli csizmát venni, nem kell rájuk fűteni? Ok nem váiják talán a karácsonyt, az ajándékokat? Hogyan magyarázzam meg nekik, hogy nincs miből. Vagy mondjam azt, hogy ebben az or­szágban már a Jézuska is szegény? Én nem akarom bántani a nyugdí­jasokat, segíteni kell őket, de a családosokat is. Nekünk sem adnak semmit olcsóbban a boltban, a kicsiknek is nagy szükségük van tejre, sajtra, de lassan nem lesz miből vásárolni. És még azt mondják, hogy pesszimisták vagyunk. Kíváncsi volnék, optimista lenne-e az, akinek négy embert kellene etetni, ruházni 13.000 forintból. Bizony nekünk is jól jött volna egy kis karácsonyi kiegészítés. Kovács Györgyné Heves Hogyan tehet hejutni a Harvardra ? Ismerjük mindannyian a ma­gyar felsőokatást, vagy ha nem, hallani már akkor is hallhattunk róla, és még az is előfordulhat, hogy nem'a legjobbakat. Lehetne sorolni a témakörö­ket, hogy utána módszeresen rá­világítsunk a hiányosságokra. Ez is érdekes lenne, szent igaz, de most nem ez a célom. Nem fog­lalkozom azzal, hogy milyen úton-módon lehet, vagy inkább nem lehet bekerülni egy magyar felsőfokú oktatási intézménybe, hogyan veszik el az emberektől a továbbtanulás lehetőségét, meny­nyire nem az önálló gondolko­dást díjazzák a felvételiknél (a ritka kivételektől eltekintve, me­lyek nem intézményekhez, in­kább személyekhez kötődnek), hanem a bebiflázandók vissza- böfögését, vagy valamilyen más, esetleges szempont szerint bírál­ják el, és ezzel befogadják az is­kola falai közé, vagy éppen kire­kesztik őket onnan: egy évre a munkanélküliek egyre fokozódó hadát gyarapítva. Az, hogy valaki tovább akar tanulni, igen örvendetes, és én alapvető emberi jognak tartom. Az is baj lenne, ha csak egyetlen egy embert korlátoznának, vagy elvennék a kedvét a tanulástól, de ma Magyarországon nem egy emberről van szó. Azon, ami itt kialakult, legke­vésbé épp az ezt elszenvedők tudtak változtatni. Mit tehetnek azonban, ha oly megátalkodot­tak, hogy mindenképpen palié­Nyílt levél a vandálokhoz Nem tudom kiknek tituláljam önöket. Ugyanis a vandálok a népvándorlás korában élő pusz­tító, romboló germán törzsekhez tartoztak — nem hiszem, hogy urak lehettek. Előbb a Flírlap- ból, majd a helyszínen megdöb- benten láttam a bormúzeum mellett összetört produktumot,a fajtájában immár egyedülálló bálványprés roncsait. Nem tu­dom hányán voltak, de ezt a „tet­tet” egyedül senki sem követhet­te el. Csak mellékesen kérde­zem, hol voltak a környéken la­kók? És hogy mi közöm van az ügyhöz, miért emelem fel szava­mat önökkel szemben? Nos, egy­részt úgy érzem, hogy „európai­ságunkhoz” hozzátartozik a ha­sonló esetek elkerülése, másrészt azt a prést — több értékes tárgy- gyal együtt — Varró Péter bará­tommal kutattuk fel a múzeum részére. Egyszer egy kaliforniai vendéget kísértem, és amikor az amerikai meglátta az Egervin udvarán elemeiben lévő prést, felajánlotta, hogy annyi tízezer dollárt ad érte, ahány tízezer fo­rintért vettük. Nem adtuk, mert tudtuk, hogy kincs, hasonlót csak Katalóniában lehet látni. Vandál élőtársaink! Tudják, hogy nyugaton ezért évekig ül­nének a rács mögött? A prést an­nak idején ellenszolgáltatás nél­kül kutattuk fel, remélem a tette­seket is felderítik, de ők már nem ússzák meg „ellenszolgáltatás” nélkül! Bátky László Eger rozni kívánják csökönyös elmé­jüket? Ha kellően elszántak, ak­kor még nincs elveszve minden. Mehetnek ugyanis külföldre. Eddig ugye a bolsevista beren­dezkedésű államokba lehetett el­jutni. Pár éve, a „legújabb kor” vége felé, miután újra visszatér­tünk az újkorba, megpróbálkoz­hatunk Nyugaton, akár tömege­sen is. Hogyan lehet az ember mond­juk az Egyesült Államokban egyetemista? Az első lépés: el kell menni Miskolcra, ott is az egyetemi könyvtárba. Innen már mindennek kidolgozott útja van. Itt nagyon kedvesen fogadják az embert. Elmondják, hogy kétfé­le rendszer működik: az egyik­ben az egyetemek választják ki a diákokat, a másikban a diákok a megfelelő intézményt. Az első­ben a jelentkező kitölt egy adat­közlő lapot, melyben leírja, hogy milyen témával foglalkozna leg­szívesebben, milyen típusú isko­lába járna, milyenek a jövedelmi viszonyai. (Egy átlagos amerikai egyetemen egy év önköltsége 10 ezer dollár körül mozog.) Mi­után kitöltötte ezt az adatlapot, bekerül egy számítógépes rend­szerbe. Az adatokat havonként összepárosítják, ha pedig vala­melyik egyetemnek megfelel a jelentkező, akkor az intézmény felveszi a kapcsolatot az egyén­nel. A másik esetben pedig a je­lentkező választja ki az iskolát. Ez úgy történik, hogy egy számí­tógépes program segítségével, Az elmúlt hónapban „Lakás­bitorlók” címmel megjelent egy cikkünk, amely arról szólt, hogy mostanában egyre több üres la­kást foglalnak el jogtalanul bizo­nyos családok. A napokban egy levelet hozott szerkesztőségünk­be a cikkben megnevezett egyik „bitorló”, Fertő Ernő és felesé­ge. Bár nem szokásunk, hogy ilyen kései reagálásokat közöl­jünk, ezt most azért tesszük meg, mert figyelemre méltónak talál­juk az ő sérelmeiket is. Tisztelt Szerkesztőség! Alulírott Fertő Emőné biza­lommal fordulok Önökhöz az el­múlt hónapban megjelent lakás­beköltözésről szóló cikkük mi­att. Szeretném tisztázni az egész ügyet. Mi szolgálati lakásban laktunk igen szűkös és rossz kö­rülmények között. Közben on­nan ki kellett költöznünk, ezért beadtuk tanácsi bérlakásra az igénylésünket. Nap nap után jár­tunk a tanácshoz, ahol egy idő után kitalálták, hogy változtas­suk meg az igénylőlapot, és ad­juk be a kérvényt inkább OTP-s lakásra. Három gyermek mellett ezt nem tudtam vállalni, mire az egyik tanácsi alkalmazott kiszá­molta nekem, hogy egy felújított lakásba belevághatunk, mert az nekünk csak 200„ezer forintba kerül, amit tíz év alatt kell tör­leszteni. OTP-kölcsönt vettem föl, hogy befizessem a beugrót, eladtam a tévét, és újra kezdő­dött a kálvária. Mindennap hite­gettek bennünket, elküldték kü­különféle szempontok alapján csökkentik az alkalmas iskolák számát, egészen addig, amíg el nem jutnak egy szűkebb körhöz, akiknek már érdemes írni. Na­gyon sok szempont alapján lehet választani, most csak kiragadom a legérdekesebbeket: alapvető, hogy milyen témakörrel akar foglalkozni az ember (gazdasági, műszaki, orvosi, társadalomtu­dományok, művészet, stb.), az­után, tudnak-e ösztöndíjat bizto­sítani, van-e kollégium, vagy pél­dául milyen sportolási lehetősé­gek vannak az iskolában... és így tovább. Persze, nemcsak ennyi az ösz- szes teendő. Az amerikai egyete­mek eltérő mértékben, de kér­nek különböző vizsgákat. A két legjelentősebb ezek közül a TO­EFL (Test of English as a Fore­ign Language) és a SAT. Az első nyelvvizsga, a második pedig az ottani középiskolai érettséginek megfelelő írásbeli, mely mate­matikából és angolból áll. Ezeket a teszteket Magyarországon az Egyesült Államok nagykövetsé­gén lehet letenni, adott időpon­tokban. Ott megkaphatják az ér­deklődők az összes szükséges in­formációt. Ismerve a magyarországi vi­szonyokat lehet, hogy könnyeb­ben be lehet kerülnie egy tenge­rentúli egyetemre, mint egy itt­honira? Csiszár Zsolt Eger lönféle bizottságokhoz, ígérték, hogy kijönnek helyszínelni, de nem jöttek. Az egyik tanácsi höl­gyet megkérdeztem, hogy mit te­gyek most, menjek az utcára? — Mire azt a választ kaptam, hogy ő addig nem szülne gyereket, amíg lakást nem tud neki biztosítani. December végén megmondták, hogy újra csak nem kerültünk a névlistára. Akkor bementünk a tanácsra, és megmondtuk, hogy be fogunk költözni egy üres la­kásba. Mivel más megoldást nem látunk. Kinevettek, mint egy hü­lyét. Köszönetét szeretnék monda­ni mindazoknak, akik utólag is segítettek rajtunk (egyiken sem tanácsi alkalmazottak). Igaz, hogy mi cigányok va­gyunk, de mindig becsületesen éltünk és dolgoztunk, és néze­tünk szerint nem a bőr színe te­szi, hogy ki kicsoda, hanem az életvitele. Azonkívül kijelentem, hogy a tanácsiak állításával el­lentétben senkinek nem híresz- teltük a lakásfeltörést, és egy ke­zünkön is meg tudjuk számolni „népes rokonságunkat”. Sajnos, a cikk megjelenése óta kerülnek az ismerősök, a házban sem na­gyon szólnak hozzánk, sőt a munkahelyi légkör is annyira megváltozott, hogy reszketve, ideges gyomorral megyek be reg­gel. Kérem, hogy ezeket is vegyék figyelembe. Fertő Emőné Eger Megszólal egy lakásbitorló Egy szuszra* ríjunk? Nem túl régen, a Lúdas Matyi egyik volt humoristája számolt be fiatal újságírói élményeinek egyikéről az 50-es évekből. Ózd- ról kellett tudósítania Sztálin te­metésének helyi megünneplésé­ről, amin jórészt bányászok vet­tek részt. Olvasni alig tudó szta­hanovista szónok jegyzetlapjai- ba belezavarodva, összehajtotta azokat, majd váratlanul befejez­te szívhezszóló szónoklatát... ja­vaslom elvtársak ríjunk! Nagy Lajos bácsi Eger, Tizeshonvéd u. 32/a-ból egyik kezében zsíros kalappal, másik kezében 20 fo­rintot szorongatva lepte meg a Hírlap szerkesztőségét a minap, olvashattuk megyei lapunk no­vember 10-i számában, Szilvás István tollából. „Rijógörcsünk” a cikk olvasá­sa közben akkor oldódott, ami­kor a befejező sorokban egyér­telművé vált, hogy Ő a mi utcánk Lajos bácsija. Megtudta a megye tejre, kenyérre kuporgat, villany­ra, gázra, ruhára, élelemre nem telik. Lajos bácsi 1600-as, garan­ciaidőt alig átélt Ladájával jár va­sárnaponként talán 500 méterre lévő Kisasszony templomba, pi­acon agyonfagyott feleségével még a szentmisére is. Hetente őrgrófként sétakocsikázik a vá­rosban, utcánkban — lássák nyo­morult helyzetét polgártársai. Aranyos neje legalább úgy öl­tözik, mint bármely hazavagoné- rozott orosz katonatiszt bunda­költeményekbe bújtatott felesé­ge! Lakókocsijával, „alma, dió” koszton Lajos bácsi minden nyá­ron 3 hétig spórolja hol határon belül, hol határon kívül a drága gáz-, villany-, vízszámláit. A pia­con árult zöldség, alma árából spórolta meg néhány napja át­vett 1500-as Ladáját, amit való­színűleg a páratlan napokon használ majd. Egerben márcsak a Dobó-szoborral nem pereske­dett szegény „bátyámuram” az ötven, hatvan évében. Szom­szédjának a fogát verte ki alig 1 éve, a kifizetett 12.000 Ft. bün­tetésből sok dióra tellett volna. Meijük feltételezni, Miskolci Laci, Ringelhann Gyuri tudja, tudni fogja kinn kell segíteni ma­holnap. Lajos bácsi megsegítésé­re kezdeményezzen gyűjtőakciót Szilvás úr, egyúttal javasoljuk... ríjon. Az utcabeliek közül 13-an (Név és cím a szerkesztőség­ben) * Tisztelt utcabeli „13-ak”! Úgy tűnik, igaz a bölcs népi mondás: az sír a legjobban, aki­nek a legtöbbje van... Való igaz, Lajos bácsi „színészi hitelesség­gel” sírta el magát szerkesztősé­günkben, de — mentségére szól­va — amit elmondott: sok-sok nyugdíjas „Tiborc-panasza” volt, ezt levelek, telefonok iga­zolták. S hogy javaslatukra — kezde­ményezzek gyűjtőakciót -stílsze­rűen válaszoljak: az egyik sze­mem nevet (hogy pátyolója le­gyek utcabelijüknek, ugye nem gondolták komolyan), a másik (mert eltűnt a szegények kenye­re) valóban „rí...” Szilvás István t HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. állásajánlatai: HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁUALAT: Eger, Lenin út 142/b. Gyöngyösi Fő-építésvezetőségére gazdaságvezetői munkakörbe felvételt hirdet felső- vagy középfokú iskolai végzettséggel rendel­kező munkaerő részére. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet telefonon: 36/10-266/67-es melléken. FINOMSZERELVÉNYGYÁR: Eger Felvételre keres esztergályos szakmunkást, valamint középfokú angol nyelvvizsgával rendelkező felsőfokú végzettségű külkereske­dőt. MUNKÁLTATÓK FIGYELMÉBE! A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Egri Irodája pályázatot hirdet az alább felsorolt felsőfokú iskolai végzettségű pályakezdő fiatalok GYAKORNOKI foglalkoztatására: — erdészeti egyetem: faipari mérnök, — Nehézipari műszaki egyetem: gépészmérnök,— Kerté­szeti főiskola: kertész üzemmérnök, — Pénzügyi számviteli főisko­la: rendszerszervező, — Tanárképző főiskola: biológia — kémia, matematika — kémia, biológia — technika A gyakornoki foglal­koztatásra a 7/1989. (IX. 7.) sz. ÁBMH rendelkezésben foglaltak figyelembe vételével kerülhet sor. A közvetítő szerv a munkáltató részére a gyakornok személyi alapbérének megfelelő összeget a gyakornoki foglalkoztatás időtartamára negyedévenként a Foglal­koztatási Alapból megtéríti. A támogatás nem haladhatja meg a felsőfokú végzettségű szakemberek alapbérére megállapított min­denkori alsó bérhatár 20 %-kal növelt összegét. A pályázatokat 1990. december 12-ig lehet benyújtani a Heves Megyei Munkaügyi Hivatalhoz (Eger, Kossuth út 9.) A gyakornoki foglalkoztatással kapcsolatosan információk telefonon, vagy személyesen kérhetők a Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Egri Irodájában (Eger, Klapka út 9.) Godó Ferencnénél. Telefon: 13-149.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom