Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-26 / 200. szám
HÍRLAP, 1990. november 26., hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5. [ás szemmel, más szóval Rémes ez a város úgy este hat óra tájban! — mondhatná a külföldi, vagy az ország más tájairól idelátogató turista mostanság, ha végigmegy Eger sétálóutcáján, a Széchenyin... Igaz, ínycsiklandó fánkillatt terjeng a levegőben. Igaz, a városlakók, felnőttek, gyerekek, fiatalok, színes nyüzsgése az otthonosság érzetét kelti az idegenben. S igaz, jó elálldogálni a főutca néhány csillogó kirakata előtt. Közülük is kitűnik fényes portáljával a Stühmer édességbolt, megnézni való a Varázs cipőbolt kínálata (ha már megvenni csak kevesen tudják a portékát), megnyugtató benézni a Dobos cukrászda ajtaján, s szemet gyönyörködtető az IRC Szalon most formálódó, stílusos „külseje”. Óh, van büszkélkedni valónk! A remek műemlékpatikával, a Rudnay Terem üvegtáblái mögött meghúzódó „tartalommal”, s csábító mindaz — különösen így ünnepek előtt —, mit a Gárdonyi Géza Könyvesbolt kirakata kínál. Mégis... Rémes ez a városközpont úgy este hat óra tájban! A pislákoló, foghíjas kivilágítás láttán az ember úgy érzi, mintha mégsem lenne Európában. Ez még nem minden. Mit teszünk mi, városlakók egy kis „expressz mani” (Expressz Money) reményében. A lottózó előtti sarkon tömegek „kaparnak...” Néhányan nekifeszülnek a női divatüzlet kirakatának, másoka Csemege bejáratánál kísértik a szerencsét. Bokáig gázolunk a csillámló sorsjegyben... Nem kéne egy kis polgári elegancia? Amikor fényesre suvickolt lábbelivel sétálnánk végig a város promenádján, s mert fényes lenne az utca így estefelé is, kalapot emelnénk, vagy fejet hajtanánk a szembejövő ismerős előtt. S persze megkísértenénk a szerencsét is, mondjuk a Lottózóban. De arról majd — más szóval... Mit akar az egyesület? Lakásbérlőnek lenni... Zenetörténeti kalauz — koncerttel Fellegi Ádám Liszt-díjas zongoraművész Beethoven összes szonátáját tűzi műsorára. A koncertsorozat november 28-án indul, majd december 5,12,19,27 és 1991. január 2-án és 9-én folytatódik, s 16-án ér véget. A hangverseny, amelynek az Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskola ének-zene tanszéke ad otthont, minden alkalommal este 7 órakor kezdődik, míg a műelemzés, illetve a közönséggel való beszélgetés fél 6-tól fél 7-ig tart. Korszerűsítik a Klapka utcát Lapunkban korábban szóvá tettük, hogy a Klapka és a Kossuth Lajos utca közötti zöld területen parkolnak a gépkocsik. Az Eger Város Polgármesteri Hivatalának műszaki osztályától kapott információ szerint az itt lakók igényeit kielégítő parkoló és a hozzá tartozó gyep felújítása a területet véglegesen rendezné. A Klapka utca korszerűsítési munkáinak kiviteli tervét már megrendelték — a határidő 1991. február 15. —, ebben szerepel a már emh'tett utca környezetének megnyugtató rendezése. A munkákat szintén a következő esztendőben kezdik el. Nagycsaládos karácsony A több gyermeket nevelő családokat hivatalosan nagyra értékelik, mégis egyre gyakrabban tapasztaljak, hogy a legszebb, a legnemesebb érzésekre alapozott életformájuk gyanakvást, rossz csengésű általánosítást vált ki. Nem csoda, ha ezek a családok keresték egymást, majd pedig 1987-ben megalakult a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, amelyhez háromezer — köztük negyven egri — família tartozik. A megyeszékhelyiek — megtartva a jó kapcsolatot az országos szövetséggel — nemrégen önálló egyesületként tevékenykednek. Szerveztek például Fü- szért-akciókat, melyek során kedvezményes áron juttatták cukorhoz, rizshez, liszthez, mosószerekhez a többgyermekeseket. Szellemi kapcsolataikat is szeretnék tovább mélyíteni, ezért úgy határoztak, hogy már az idei karácsonyt is együtt töltik. December 16-án a Megyei Művelődési Központban gazdag program váija a felnőtteket és a gyerekeket. Hozzávetőlegesen hatvanan jelentkeztek abba a közösségbe, amely az egri lakásbérlők érdekeit szeretné képviselni — tudtuk meg dr. Géresi János nyugdíjas ügyvédtől, aki felkeresett bennünket a szerkesztőségben. December elsején, délelőtt 10 órakor az egri Bajcsy-Zsilinszky út 9. szám alatt a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (volt Népfront) épületében tartja tagtoborzó alakuló ülését az Egri Lakásbérlők Egyesülete. — Mi hívta életre ezt a közösséget? — Jó néhányan úgy ítéljük meg — tájékoztat Géresi dr. —, hogy Eger város korábbi tanácsi vezetői hátrányosan megkülönböztették a helybeli bérlőket az ország más vidékein élőkhöz képest. Tudniillik a ma is érvényben lévő kormányrendeletek lehetővé teszik a bérlakások eladását. Ezt a gyakorlatot követték Egerben is, 1988 közepéig. Ekkor, miután már a régi rendszer vezetői közül jó néhánynak sikerült az igényét kielégíteni, ezt a gyakorlatot megszüntették, és a bérlakások eladását „leállították”. Majd, miután a lakosság panaszára az ügyészség is vizsgálatot indított, 1989 májusában a tanácsülés hatálytalanította ezt a felfüggesztő rendeletet. — Ezek szerint ismét lehetőség nyílt a bérlakások megvásárlására? — Többszöri tárgyalással sikerült elfogadtatni, hogy ezeknél a bérlakásoknál (a lakottság miatt) ötven százalékos kedvezményben részesüljenek a vevők. — S ezt nem találják méltányosnak? A Szegényeket Támogató Alap (SZETA) Egri Alapítványa nevében felhívással fordulunk minden olyan magánszemélyhez, szervezethez, intézményhez, társasághoz és egyesülethez, aki az alapítvány szellemével egyetértve, a lehetőségéhez mérten anyagilag támogatni tudja azt. Az alapítvány javára történő befizetés közérdekű kötelezettségvállalásnak minősül, ezért az éves személyi, illetve vállalkozói adójövedelem-bevallásnál adó- csökkentő tényezőként jelentkezik. Az alapítványt kezelő társadalmi kuratórium a szegények támogatására befolyt összegek — Valójában talán elfogadható lenne, de az a kifogásunk, hogy nem a kormányrendelet szellemét tükrözi. Egy 1969-es — azóta többször módosított — rendelet alapján értékesítik ezeket az ingatlanokat Egerben. Ez a rendelet nem egyértelmű, félremagyarázható. Megítélésünk szerint két lehetősége van az ingatlankezelőknek a törvényes eladásra. Vagy az úgynevezett kisajátítási rendelet alapján, vagy pedig a bírósági perekben alkalmazott eljárás szerint kellene árulni a lakásokat. — Ha jól értem, ennél többet kérnek... A jelenlegi piaci árakhoz igazodnak. Csakhogy figyelembe kellene venni, hogy azok az emberek, akik jelenleg bérlakásban laknak, többségükben kisnyugdíjasok vagy sokgyerekes fiatalok. Mindenképpen tekintettel kellene lenni a szociális helyzetre. Értjük mi persze, hogy az önkormányzat bevételhez szeretne jutni, de ha a jelenlegi lakásbérlők nem tudnak fizetni, s eladják a hajlékot a fejük felől, akkor ők hová mennek? Valójában nem az önkormányzat gazdagodik, hanem egy újabb problémát teremt ezzel a helyzettel. Erre kívánjuk felhívni a figyelmet, továbbá méltányos bérleti díjakat szeretnénk, s ezért szerveződik az egyesület. Számítunk azokra is, akik nem szeretnének egyelőre tagként belépni, csak érdeklődnek. Ha közösen képviselhetjük az érdekeinket, bízunk benne, hogy a képviselőink meghallgatnak minket. terhére jogosult a rászorultak egyszeri, 5000 forintig teijedő megsegítésére. Rászorultaknak azokat tekintjük, akiknél átmenetileg vagy tartósan veszélyeztetve van az elemi létszükségletek kielégítése. A Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványát egy jelenkori szükségállapot hívta létre, s mindaddig működik, míg a városban erre rászorulók élnek. Mi is addig kérjük támogató segítségüket! Az adományokat a Budapest Bank Rt. Egri Fiókja 351-10413. sz. számlájára kérjük befizetni. SZETA Egri Alapítvány kuratóriuma (j-i) Várják a támogatókat A SZETA-alapítván . kezdeményezése Ilyen szegények vagyunk?! Ügy látszik, igen... Időről időre már a Líceum aulájában is turkálhatunk az olcsó import, bálás ruhaneműk között. Megéri ez az ott dolgozóknak, tanulóknak és a városlakóknak egyaránt. De kifizetődő lehet a szintén pénzszűkével küszködő főiskolának is, különben nem engedélyezné az árusítást. Ha mindez így van, ám legyen. Csak — könyörgöm — ne a patinás műemlék előcsarnokában! u A „múzsák testvérisége” helyett ( (Fotó: Szántó György) A körülöttünk zajló politikai csatározások közepette egyre nagyobb aggodalommal figyeljük a most már kulturális területet is megosztó törekvéseket, indulatokat. Nagy veszély ez, és az ügynek egyáltalán nem használ. Túl vagyunk azokon a reményeken, hogy a jelenlegi kormányzat egy lassabban megtérülő területet kiemelten támogat majd: 1991-ben veszélyben van az országosan a kultúrára tervezett 1,06 százalékos költségvetési támogatás is! Egerben az utóbbi hónapokban felerősödött — és egyre inkább kitapintható — a művészeti területeken belül a „lobbizás”. A „felerősödött” alatt értem azt is, hogy eddig is volt. Voltak szép tiszteletdijakat felvevő, megrendelésekre alkotó művészek: próbapénzeket és felléptidíjakat felvevő hivatásos és amatőr zenészek — kevés fizető néző-hallgató előtt zajló rendezvényeken. Bár nyilvános demonstráción (szept. 12.) — és a sajtó nyilvánosságát is felhasználva — fújták a tüzet e körök tagjai (lsd. művészeti gimnázium terve, az Egri Szimfonikus Zenekar ügye, ami már rég túlnőtte egy intézmény lehetőségeit), most itt nincs szándékomban „kiteregetni” a tágra vagy szűkre szabott kabát mögötti rejtett ügyeket. De egyre feltűnőbb, hogy csak a képzőművész és zenei körök hallatják hangjukat. Ám ez nem azt jelenti, hogy más amatőr művészeti ág nem is létezik megyénkben. Az országos fesztiválok (néptánc- és társastáncversenyek, gyermek- és diákszínját- szás, szavalóversenyek, stb.) eredményei azt mutatják, hogy megyénkben e területek megerősödtek az elmúlt években. Arról, hogy a csoportok csendben, anyagi támogatás nélkül végzik közösségformáló tevékenységüket, nem nagyon esik szó. Mert ők, a jó értelemben vett, színvonalas amatőrök, szabadidőt és egyéb kereső tevékenységet feláldozó, maguk és közönségük számára kellemes estéket szerző csoportok nem követelnek a szűk időkben. Egyesületekké alakultak (lsd. Gajdos Népzenei Együttes, Egri Színműhely, stb.), maguk szervezik mecenatúrájukat, gazdasági ügyeiket, fellépéseiket, és közben dolgoznak. Az MMK hely- lyel, fűtéssel és világítással, to-' vábbképző, szakmai, közvetítő, informáló tevékenységgel támogatja (tudja támogatni) csoportjait. Egyértelmű jelenség vi-, szont, hogy a csoportok szerveződésének igénye egyre erősebb a nehezedő körülmények között. De igen egyenlőtlenek az esélyeik, és nemcsak vállalt műfajuk miatt. Reméljük, városi önkormányzatunk odafigyel majd a csendben működő többségre is. Akik csak egy oklevelet kapnak egy- egy fesztiválon, vagy néhány száz forintos vásárlási utalványt. Akik igénylik, hogy regionális találkozókat szervezzünk, hogy nyáron alkotótáborokban vegyenek részt, hogy vezetőik szakmai csoportvezetői tanfolyamokon vehessenek részt. S ha létrejön a remélt, nyolc osztályos művészeti gimnázium terve, városunk önkormányzatának oktatási bizottsága talán nem felejti el, hogy a tantervben ott a helye — és a gyerekek szempontjából optimális ideje — a drámapedagógia módszerének (cselekvés-pedagógia, az önismeret és kapcsolatteremtés fejlesztésének pedagógiája). Hogy a Magyar Drámapedagógiai Társaság évek óta sürgeti e kiváló személyiségfejlesztő módszernek a felsőoktatási képzésbe való bevezetését. Hogy megyénkben ennek a társaságnak alapító tagjai vannak, és az MMK évek óta szervezett pedagógusoknak drámapedagógiai tanfolyamokat, melyeknek hallgatói közül kerültek ki a legjobb gyermekszín- pad-vezető tanárok. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha Eger — mint idegenforgalmi centrum — fesztiválvárossá is kíván válni (amire minden esélye megvan), a megyeszerte működő amatőr műveszeti csoportokra is számítania kell. Mint ahogy évek óta a Szüreti Napok rendezvénysorozat, a Dobó téri Utcaszínházak, a Szépasszony-völgyi sajtófesztiválok nem jöhettek volna létre megyénk amatőr művészeti csoportjai nélkül. Hogy ezek a csoportok színpadképesekké váljanak — illetve azok maradjanak — működésük minimális feltételeit biztosítani kell. Még akkor is, ha nem hallatják hangjukat, ha nem lobbantanak tüzet maguk körül. Ha valamikor, most igazán szükség van a „Múzsák testvériségére . Még akkor is, ha a romantika kora már lejárt. Sokakkal együtt hiszek az amatőr művészeti élet erejében, és — Camus Pestisének orvosával együtt — vallom, hogy az egyéni meghasonlások és az objektíve nehéz körülmények között is „igyekezni kell azért orvosnak lenni . Kinek-kinek a maga területén... Snekszer Károlyné művészeti főelőadó December 22-től hívható a 14-321 -es számon Telefonos lelki elsősegély- szolgálat... Csaknem egy évi előkészület után — külföldi és országos példák alapján — Egerben is megkezdi segítő tevékenységét a telefonos lelki segélyszolgálat. Tagjai karitatív szemléletű laikusok, akik a kiválasztás szűrőjén való átjutást, az alkalmasságot fokozó speciális gyakorlást, tanulást is vállalták: ezzel is bizonyítva, hogy személyiségük — túl az őszinte jó szándékon — teherbíró, és eléggé nyitott arra, hogy mások terheiből is részt vállalhassanak. A szolgálat — mint mindenütt a világon — névtelen, s a bajba jutott, lelkileg elesett, támasztalan emberekkel való segítő, támogató kapcsolatot, a telefonon keresztül megvalósítható igazi emberi találkozást tűzte céljául. Sok jó és élő telefonos gyakorlat igazolja ugyanis, hogy ha ez a „dróton” keresztüli találkozás valódi, tehát emberileg, érzelmileg hiteles, akkor ténylegesen segíthet megkapaszkodni annak, aki reménytelen helyzetben érzi magát. A szolgálat tagjai a speciális képzést követően — az országos és külföldi mintákhoz is igazodva — folyamatosan is vállalták a szakmai kontrollt, a „szupervíziót”. A telefonos lelki segélyszolgálat kezdetben heti egy alkalommal — szombatról vasárnapra virradóan — indul, később pedig, amikor a megfelelő személyi utánpótlás biztosított, a hét több napján is működik majd. A posta jóvoltából minden hívás díjtalan. A szolgálat december 22-én este kezdi meg tevékenységét, és — tekintettel az ünnepekre — december 25-én és 29-én is a vonal végén lesz: este 19 és reggel 7 óra között hívható a 14-321-es számon...
