Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-24 / 199. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1990. november 24., szombat A lakkozott csónakon vizsgál­juk meg a lakkréteget, ahol le- pattogzott, megrepedt, a fáig csi­szoljuk le csiszolóvászonnal, és ismét lakkozzuk be, de csak ott, ahol hibás a lakkfelület. Nem szabad minden évben újabb lakkfelületet vinni csónakunkra, mert ahol az tűi vastag, ott köny- nyen lepattog. A festett csónak esetén a mű­veletek megegyeznek a lakko­zott csónakéval, csak lakk he­lyett olajfestéket használunk. Az olyan csónakot, amelyet koráb­ban is karbóleummal védtünk, most is azzal kell védeni. Anyag- szükséglet: a csónak hosszának minden méterére 0,75 kg karbó- leum. Ha a csónak teljesen tiszta és száraz, a rákent karbóleum ré­teget egy órán belül beszívja. Ez­után rákenhetjük a második, majd a harmadik réteget is. Az ülés és a lábdeszkák kivételével kívül-belül folyamatosan kenjük be az egész csónakot, mely né­hány nap alatt tökéletesen be­szívja magába a karbóleumot. Vannak, akik a felfordított csónak víz alatti részét forró kát­ránnyal kenik végig. Azok, akik azt hiszik, hogy deszka, szeg, isz- kába helyett kátrányt is lehet használni, nagyon tévednek, még akkor is, ha a kátrányt bitu­mennel főzik egybe, és úgy viszik a csónakra. Horgásztársaink ez­zel saját magukat csapják be. Óvakodjunk tehát a csónakjaví­tás ezen módjától. Molnár Csaba Kapásra várva... A horgászcsónakok karbantartása Ma már már igen sokféle anyagból — fából, fémből, mű­anyagból — készítenek csóna­kot, így azok karbantartása, javí­tása igen sokféle. A fő darabok (borda, oldaldeszka, alsó desz­ka) cseréjét bízzuk szakemberre. A kisebb javításokat, például habléccserét, az orrfedélzet deszkáinak cseréjét, a festést, a lakkozást megfelelő ügyességgel mi magunk is elvégezhetjük. Ha magunk végezzük a karbantar­tást, a munkálatokat mindig mo­sással kell kezdeni. A csónak ala­pos letisztítása — ami a további karbantartási, tartósítási és javí­tási munkák előfeltétele — több órát vesz igénybe. A csónak mo­sásához csak akkor kezdjünk hozzá, ha a szükséges felszerelé­seket előkészítettük. Mindenek­előtt egy jó gyökérkefére van szükség, amivel csónakunk külső részét fogjuk tisztára súrolni. Szükséges egy közepes kemény­ségű műanyag kefe, ezzel csóna­kunk belsejét tudjuk tisztára mosni. Ne feledkezzünk el egy drótkeféről sem, ami a felpattog- zott festék eltávolításának nél­külözhetetlen eszköze. Készít­sünk elő egy csomag Ultra mosó­szert és — bőséges mennyiség­ben — langyos vizet. Miután a csónakmosáshoz szükséges felszereléseket, anya­gokat elkészítettük, tegyük csó­nakunkat az előre elkészített bakra. Legtöbb horgásztársunk­nak faanyagú csónakja van, ezért részletesen ezek karbantartási munkáiról szólunk. A facsóna­kok az egyéb anyagú csónakok­hoz viszonyítva — kellő gondo­zás hiányában — a legrövidebb életűek, mert a faanyag ellenál­lása a vízzel szemben igen kicsi, pldául az alumínium csónakoké­hoz viszonyítva, nem is beszélve a műanyag csónakokról. Először a bakra helyezett csónak külső részét mossuk le alaposan lan­gyos ultrás vízzel, gyökérkefével alaposan sikáljuk végig, majd bő vízzel öblítsük le. Ezután belül­ről is ugyanúgy súroljuk végig. Amennyiben a csónak belül lak­kozott, puha műanyag kefét kell használni. A mosás után ügyelni kell arra, hogy a nedves csónak árnyékban száradjon ki, mert a napsütés repeszti meg legköny­„Pihenő” csó­nakok a Ti- sza-tavon nyebben a kijavítás céljából eset­leg frissen beszerelt deszkát, így ezzel helyrehozhatatlan károkat okozhat csónakunkban. A csó­nak felfordítva, vízszintesen fe­küdjék a bakon, mert ellenkező esetben a száradás közben elde­formálódhat. Szántás céljából 2-3 napig hagyjuk háborítatlanul csónakunkat, majd a tökéletesen száraz, tiszta csónakot centimé­terről centiméterre gondosan vizsgáljuk át. Korhadásra első­sorban azok a helyek „gyanú­sak”, amelyek hol a vízben, hol a szárazon vannak. Ilyen például a vízvonalrész, az illeszkedési felü­letek, stb. A korhadt felületek felkutatására a legegyszerűbb módszer, ha a gyanús részeket csavarhúzóval megpiszkáljuk, s ahová annak éle könnyen becsú­szik, ott a deszka korhadt, ki kell javítani. Óvakodjunk a kis foltok javításától, toldást csak bordától bordáig végezzünk. A régi típusú horgászcsónakokban különösen nagy figyelemmel vizsgáljuk meg a varrásokat. Ha ezeket faragott fadarabbal megnyomkodjuk, könnyen megállapíthatjuk, hogy üresek-e. Ne feledjük el, hogy az ilyen típusú csónakokban a var­rások nem tartanak 2-3 évnél to­vább. Az iszkábaszögek ellenőrzé­sét is most végezzük el: amennyi­ben hiányozna belőlük, pótoljuk őket. Az újabb típusú horgász­csónaknál már ilyen probléma nem jelentkezik, mert azok már hornyolással vagy átlapolással készülnek. Mai igekötó-használatunk csapdáiról A mai egyéni és közéleti nyelvhasználatunk sajátos jelen­sége és gyakorlata, hogy egyre többen és egyre gyakrabban bi­zonytalanodnak el, és esnek csapdába az igékhez járuló kép­zőértékű igekötők felhasználá­sában, és különösen abban, hogy nem ismerik fel, milyen jelentés­sűrítő kapcsolatot teremt egy- egy igekötp, s hogyan módosítja az ige eredeti alapjelentését. Vas István, a költő éppen ezzel kap­csolatban hívja fel a figyelmün­ket arra, hogy a megfelelő igekö­tőknek a cselekvés, a történés vi­szonylatait tekintve mennyire tág határok között mozog a je­lentést megkülönböztető szere­pük: „Az igével sokat ki lehet mondani, / De imbolyognak vi­szonylatai, / De az igekötők bez­zeg határozottak: Jól válogatva cselekedni tudnak”(Vas: Nyelv­tani kérdések). Más szóval: vállalják a foko­zás, a nyomósítás, a tömörítés, a sűrítés szerepkörét. Erről ez a példatárunk bizonykodik: Lát: átlát, belát, lelát, kilát, meglát; beszél: átbeszél, bebeszél, kibe­szél, lebeszél, megbeszél, rábe­szél; Visz: átvisz, bevisz, elvisz, felvisz, megvisz, szétvisz, stb. Az idézett példák azt is érzékeltetik, hogy az igekötők váltásával sajá­tos szerepváltás is bekövetkezik éppen a jelentésámyalatok ré­vén, ahogyan ezt ez a rövid szö­vegrészlet is tanúsítja: „A kö­zönséget nem le- vagy fel-, ha­nem megváltani kell.” Az igekötőink mai használa­tában jelentkező bizonytalansá­gok között valóban nyelvhaszná­lati csapdaként minősíthető az a gyakorlat, hogy az önmagában is teljes értelmű,igék elé is igekötő­ket biggyesztünk: bebiztosít (biztosít), bepótol (pótol), kiér­tesít (értesít), kikézbesít (kézbe­sít), becsatol (csatol), leellenőriz (ellenőriz), leigazol (igazol), le­jelentkezik (jelentkezik), kirész­letez (részletez). A le divatos igekötőnk külö­nösen ludas abban, hogy felesle­gesen és jelentéstelenül kap sze­repet nyelvhasználatunkban, s elsősorban a hivatalos, illetőleg a hivataloskodó nyelvben: leálla­mosít, lefedez, leellenőriz, leren­dez, lekonferál, leértesít, leápol, lepénzel, leutánoz, letárgyal, le- vitel, stb. A valamikori mozgal­mi zsargon szóleleményei között különösen megszaporodtak a le igekötős szavak: lebüntet, lelát- tamoz, lejogosít, lehatárol, lein­formál, lekáderez, leszögez, le­terhel, stb. Újabban már nem­csak a bizalmas beszédhelyze­tekben, hanem közéleti nyelv- használatunkban is jelentkeznek a lepipál, lelécel, leszól, leéget, leszurkapiszkál szavak. Különösen makacsul ragasz­kodik felesleges szerepéhez nap­jainkban a lerendez szóalak, s emiatt még költőink is kesereg­nek. így Kálnoky László e vers­mondatában: „Egy ügyeletet le­rendez, s anyanyelvéhez még nem is konyít / igekötőt használ, mikor nem is kell, s elhagyja, ahol szükséges az” / Botfülűnek született /. A költő arra utal, hogy mai nyelvhasználatunkban csapdába esnek azok, akik az igekötő elhagyásával használják a bonyolít igét, akkor is, mikor nem azt akaijuk kifejezni, hogy valaki összekuszálja, azaz bo­nyolítja, bonyolulttá teszi az ügyet, a problémát, hanem elin­tézi, tehát lebonyolítja. A le ige­kötő elhagyása tehát hibás szó- használat. A lerendez igealak használata miatt nem jut nyelvi szerephez több, kifejezőbb szó­formánk. Ezt is szóvá teszik köl­tőink: „Aki eddig kifizetett, elin­tézett, végrehajtott, számlát egyenlített — nem tesz / manap­ság már semmi ilyet, / mindegyik helyett lerendezf (Radó György: Árulkodó szavak). A „látszólagos” igekötők is csapdát állíthatnak a nyelvhasz­nálatnak. A befolyásol és a fel­lebbez igealakokban a be és fel nem válhatna el igéjüktől. Ne mondjuk, és ne újuk le ezeket a nyelvi alakulatokat: nem folyá- sol be, nem lebbez fel. A pon­gyolább nyelvhasználatban még ma is gyakori kivitat, kigyakorol, kitárgyal, kicsuk, kizár (kinyit je­lentésben), kiszabályoz, kirész­letez, stb. visszaszorítását is elő kell segítenünk, mert sem jelen­tésbeli, sem stílusámyalati több­leteit nem jelentenek számunkra. Dr. Bakos József Kertész leszek A bonsai-óvoda A konténeres faiskolai cse­mete felesle­ges ágrésze­inek eltávolí­tása, gyökeré­nek vissza- kurtítása után bonsai-tálba kerülhet A bonsai nevelése gyakorlati­lag ugyanabból az „alapból” in­dul ki, mint a közönséges, illetve természetes nagyságú díszfáké, cserjéké. Ez ásd jelenti, hogy a fa­csemeténk keletkezhet magve­tés, dugványozás, bujtás, oltás, szemzés vagy más szaporítási el­járás eredményeként. Ha a bonsainevelést magve­téssel kezdjük, számítanunk kell arra, hogy a nevelési idő hosz- szabb lesz, hiszen teljesen élőiről indítjuk a kultúrát. A magvetés viszonylag nagy szakértelmet kí­ván, és — természetesen — olyan körülményeket, ahol mindezt le­bonyolíthatjuk. Ismernünk kell a mag biológiai tulajdonságait (csírázóképesség, csírázási idő, hőigény, stb.), a vetés előtti mag­kezelési eljárásokat (csávázás, előcsíráztatás). Dugványról tör­ténő szaporítási eljárás esetén vi­szonylag hamarabb kapunk to­vábbnevelésre alkalmas egyedet. A dugvány nem más, mint az anyanövényről leválasztott (le­vágott) vessző vagy hajtás, amit optimális környezeti körülmé­nyek között meggyökerezte­tünk. A többi szaporítási mód­szer bonyolult, a szemzés, az ol­tás nagyobb szakmai gyakorlatot feltételez, ezért ezt a bátrabb kí­sérletezőknek és a „haladóknak” ajánlom. Kifejezetten kezdőknek való, de a „menő” bonsainevelők is szívesen alkalmazzák a gyűjtést (yamadori). Két helyről gyűjthe­tünk: faiskolából, avagy a termé­szetből. Faiskolában konténeres (műanyag vagy egyéb zsákban nevelt) csemete is kapható, ami tovább egyszerűsíti a kezdők dolgát. E módszer előnye, hogy növényeink bizonyos fejlettségi állapotban vannak, könnyebben nevelhetők tovább. Ezen el lehet sajátítani az alapfogásokat, ami­ket később már más módszernél is alkalmazhatunk. Ha nem is­merjük növényünk habituské­pét, a kiválasztást még vegetáci­ós időben végezzük el (elsősor­ban a lombhullatóknál). Egyéb­ként a kiválasztásra, átültetésre a koratavaszi és őszi idő a legalkal­masabb, amikor növényünk nyugalmi állapotban van. Csaknem minden hazánkban élő — vagy faiskolában kapható — fa alkalmas a bonsainevelésre. Nagyon népszerű a juhar, igény­telen és jól nevelhető a borbolya, virágdísze miatt kedvelt a japán- birs. A legkedveltebb bonsai fa­jok — s ezek kifejezetten kez­dőknek valók — a borókák közül kerülnek ki, de ide sorolnám még az erdei és a lucfenyőt is. A felso­roltak mindegyike kapható fais­kolában, avagy gyűjthető. A ki­választásnál részesítsük előny­ben a fejlett törzsű, erős, jelleg­zetes ágú példányokat, amelyek­nek szép, arányos lombozatuk van. Az alsó — legvastagabb — ág az egész növény alsó harma­dánál legyen. Ha nem így van, az utólagos korrigálást nem biztos, hogy elviseli, és elpusztul. A természetből történő gyűj­tésnél be kell tartanunk a kör­nyezetvédelmi előírásokat. Ter­mészetvédelmi területen tilos a gyűjtés! Ha kirándulni megyünk, legyen nálunk egy reklámzacskó, amibe az úton talált „kincsein­ket” tesszük, valamint egy na­gyobb kés a kiemeléshez. A kivá­lasztott fácskát — ami tíz-húsz centiméternél általában nem na­gyobb, idősebb, s rendszerint ér­dekes alakú — a korona nagysá­gának megfelelően körbeássuk, átvágjuk a gyökereket, és — le­hetőleg — nagy földlábdávál ki­emeljük. Hazaszállítás alatt is óvjuk a kiszáradástól. Otthon la­za földkeverékbe becserepez- zük, vagy szabadba ültetjük. Az ültetéssel egyidejűleg vissza­metsszük a gyökereket, és ennek megfelelő arányban a koronát. Szoktatás és előnevelés után (egy-két év) kerül végleges he­lyére a bonsaiedénybe. Ekkor kezdődik a tulajdonképpeni bonsai-iskola. V. Pénzes Judit Az orvostudomány jelesei A rejtvényábra fő soraiban a hazai orvostudomány kiemelke­dő alakjainak neve olvasható. Megfejtendők a vízszintes 1., 32., 58., valamint a függőleges 1. és 22.SZ. sorok Vízszintes: 1. Kétszeres Kossuth-díjas ál­latorvos, az Országos Állat­egészségügyi Intézet megalapító­ja (zárt betű: R) 14. Jármű alá zuhannak 15. Filmszínház (né­velővel) 16. Tömegkommuniká­ciós eszköz 17. Hamisítatlanul igazi, eredeti 19. Angol iskolavá­ros 21. Kiváló sakkozónő 23. Éveink száma 24. Eltérő 26. A Bélteky-ház írója (András) 27. Hegyes cipészszerszám 28. Részben hajlik! 29. Savval kezel­tet 31. Annál lentebbre 32. Gyermekorvos, a hazai csecse­mőgyógyászat egyik megterem­tője 34. Ceruza 35. Fontos táp­anyag 37. Ügykezelni 39. Gléda 41. Erósméreg42. Római ötven­egy 43. Ő — németül 44.... and eggs (sonka tojással) 46. Levegő angolul 47. Mario... Monaco 48. Fonalat készítő üzemek 51. Mer­re 52. Pedálos motorkerékpárok 54. Mágnesesség 55. Csirke a gyermekek nyelvén (névelővel) 56. Mastroianni személyneve 58. A hazai modern belgyógyá­szat klinikai oktatásának kidol­gozója (zárt betű: Y) Függőleges: 1. Kossuth-díjas állatorvos, je­lentős kutatások fűződnek a ne­véhez (zárt betű: Ó) 2. Alája ta­szít 3. A király után a legmaga­sabb közjogi méltóság volt 4. Né­met tagadószó 5. Nemzetközi szabvány 6. Az ismeretlen ada­kozó névbetűi 7. A germánium és a vanádium vegyjele 8. Mező- gazdasági szerszámok 9. A sze­mélyes szabadság hiánya 10. Csi­szolópor, korund — angolul (Emery) 11. Zoltán becézve 12. Rostáló 13. Főzik páros betűi 18. Rádium és Flour 20. Akárme­lyik tárgy, dolog 22. Egyetemi ta­nár, a kórbonctan első előadója (zárt betű: Y) 24. A jelenlegi napról származó 25. Fejfedő 29. Van bátorsága 30. Hegység Csehszlovákiában 31. Aranka becézve 32. Értesülés 33. Pihen­tet 34. A Duna ausztriai mellék­folyója 36. Vasúti átjáró bizton­sági berendezése 38. Nagyobb közterület 40 ........Hungary (ké­s zült Magyarországon) 42. Le kell szakítani! 44. Összeütközés­kor, váratlan eseménykor mond­juk 45. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település 47......... Roll (könnyűzenei együttes) 49. Fe­kete — franciául 50. Finnugor nép tagja 51. Holland város 53. Kaftán része! 54. Hatszázegy — római számmal 55. Ford. kicsi­nyítő képző 57. Rátonyi Róbert monogramja A megfejtéseket november 29-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lap­számunkban közöljük. A borí­tékra írják rá: „Keresztrejtvény” Báthory Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom