Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-23 / 198. szám

HÍRLAP, 1990. november 23., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Vendégségben Az „Olcsón finomat”- ban Először elmesélek egy esetet. Budapesten ebédeltünk kollé­gámmal az egyik húsboltban. Mellettünk egy szakadtabb fazon ugyancsak debrecenit falatozott, mi pedig egymás között megjegyez­tük, hogy „na, ide csak ilyenek járnak, meg mi.” Alig telt el néhány perc, újabb vendég érkezett, s hangosan üdvözölte az urat: olvastam a cikkedet, jó volt. Ebből máris megtudhatjuk, hogy a húsboltban olcsón lehet ebé­delni, s ha finomat is, akkor nem csak hírlapírókkal találkozhatunk ott. Például a gyöngyösi buszmegálló melletti „Olcsón finomat”-ban sem, hiszen rengeteg átutazó, vagy hivatalos kiküldetésben lévő dol­gozó költi el ott napidiját. Annak ellenére, hogy ez utóbbi általában nem túl magas, a vendégnek egy bőséges ebéd után is telik arra, hogy vásároljon az újságosnál egy hetilapot. Ehet pédául az ember pirított sertésmájat — ha nem szereti a pacalt, vagy a vesevelőt —, s ez azért is figyelemre méltó, mert az én egyik kedvencem. A húsz deka az igazán ideális adag, s ha két kenyeret kérünk hozzá, akkor még arra is van le­hetőségünk, hogy a puhára főtt máj elfogyasztása után — illik, nem il­lik — kitunkoljuk az aranybarna szaftot. A kirakat felirata „sokféle üdítő”-ről beszél, s ebben sem csalódunk, hiszen Coca illetve Pepsi kóla is van, tehát nem fordul elő az a lehetetlen helyzet, hogy a Cocára esküdő italbarát kólát kér, és Pepsit kap. Bizonyítandó, hogy a kákán is találunk csomót, ideírom, mit mondott egyik tízes éveinek végén járó barátom, amikor először ve­zettem be a gasztronómia eme műhelyébe: köret nincs? (kova) Szüret után — boroskanna Ősz a gyöngyösoroszi téeszben Még november első harmadá­ban a gyöngyösoroszi téeszben is végeztek a szürettel. — Hamarább kezdtük, és to­vább tartott, mint máskor — mondja Vemyihel Zoltán főme­zőgazdász —, a betakarított ter­mésmennyiség pedig egyenesen rekordnak számít nálunk. Hek­táronként 102 mázsát adott a szőlő, amire soha eddig nem volt példa. Miatta egy kicsit el is ma­radtunk a többi őszi teendőkkel, úgy, hogy a talajmunkákat most kell pótolnunk. Reméljük azon­ban, hogy haladhatunk ezekkel is, s még a karácsonyi ünnepek előtt teljesen végzünk velük. — Mi lett a nagy szőlőtermés­sel? — Az egészet eladtuk a ve­lünk már évek óta kapcsolatban álló kiskőrösieknek. Manapság ugyanis csak az Alföldön találni igazán fizetőképes gazdaságot. — A szántóföldi feladatok mellett mivelfoglalkoznak még a szövetkezetben az őszi, téli hóna­pokban? — Már hosszabb ideje tevé­kenykedik a téesz két mellék­üzemága is. Műanyag- illetve fű­részüzemünk teljes árbevéte­lünknek csaknem a felét adja. Mindkét helyen folyamatos a termelés. Az előbbi telepen idő­közben megszűnt a dugógyártás, s helyette a gyógyszervegyészet- nek készítünk különféle más cik­keket, a Thorez Bányaüzemnek szállítunk műanyag távtartókat. Legújabban pedig formaterve­zett, a hagyományosnál „kere­kebb” boroskannákból is pró­báljuk kielégíteni a növekvő ke­resletet. S érdekes megoldású fogtisztító eszközzel kísérlete­zünk egy ötletesnek mutatkozó kft. megrendelésére. Míg a fatele­pünkön vasúti raklapokkal kap­csolatos kéréseknek iparkodunk eleget tenni. Ennél szinte korlát­lanok a lehetőségeink. Annyi a kívánság, hogy alig győzzük tel­jesíteni. Rövid edeje az itt kelet­kező hulladékot is hasznosítjuk: ipari csomagolóládákhoz gyár­tunk belőlük elemeket. Kár, hogy a 740 hektáros erdőnk saj­nos csak tüzelésre alkalmas fát ad, a nemesebb anyagot mi is vá­sároljuk. — Újabb vállakózásokon tö­rik-e a fejüket? — Az említett két mellék­üzemág mellett természetesen gondoltunk egyébre is. Mivel ná­lunk megszűnt az állattenyész­tés, az így felszabadult épületek­kel iparkodunk mást kezdeni. A két nagyobb istállót már átalakí­tottuk, rendbetettük, s kereske­delmi vállalatnak adtuk bérbe, raktározásra. Ha pedig terjesz­kedhetünk faüzemünkkel, ide­költöztetjük mostani helyéről, s gyártmánybővítéssel folytatjuk munkáját. Bízunk abban, hogy erre is sor kerül...- így ~ Mészáros István, Potje Péter és Schéda Gyula—munkáiból nyílt minitárlat a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. Háromféle hangulat. Mészá­ros szűrt fényű természetfotói — az Erdei fények sorozat, a Köd, a Zúzmara, A csúcs —, Potje a tisz­taságot a gyermek tekintetével, arcával, testtartásával leíró mun­kái, és Schéda szinte matemati­kai „élességű” portréi. Jó átsétál­ni a háromféle stíluson, elidőzni perceket a képek mellett. Illusztrációnk Potje Péter Sző­lőfürt című alkotása. Vagyonvédelmi kiállítás Már beszámoltunk arról, hogy Gyöngyösön megalakult az őr­angyal vagyonvédelmi iroda. Ma és holnap kiállításon mutatják be az érdeklődők előtt legkorsze­rűbb berendezéseiket és szolgál­tatásaikat, illetve az általuk for­galmazott telefonokat, faxokat. Az értékeiket féltők a Helyőrségi Klubban ismerkedhetnek meg ezekkel. Százéves tűzoltók Az elmúlt hét végén ünnepel­ték a visontai önkéntes tűzoltók a testület létrejöttének századik évfordulóját. A centenárium al­kalmából Hacsavecz Béla téesz- elnök mondott ünnepi beszédet a közös gazdaság Borhy-tanyá- ján összegyűlteknek. A megem­lékezésen részt vettek az orszá­gos, a megyei és a gyönygösi tűz­oltóság képviselői is, s többeket részesítettek elismerésben. Az ünnepségen műsort adott a mar- kazi asszonykórus és a visontai általános iskolások. Jótékonysági foci Pósfalvi Andriska egy súlyo­san beteg gyöngyösi kisfiú, aki­nek a külföldi gyógyításához je­lentős összeget kellene a szülők­nek összegyűjteniük. Ezt előse­gítendő rendeznek szombaton jótékonysági teremlabdarúgó- tornát a helyi hetes iskolában. Reggel nyolc órától a város kol­lektíváinak csapatai fociznak Andriska megsegítéséért. Tanfolyamok a művelődési központban A napokban több új tanfolya­mot indít a Mátra Művelődési Központ. Huszonhatodikén pél­dául egy hónapos targoncaveze­tőit, majd huszonnyolcadikától azokat várják, akik középfokú német nyelvvizsgára kívánnak felkészülni. Azok pedig, akik középteljesítményű kazánokat kívánnak a jövőben kezelni, de­cember húszadikáig jelentkez­hetnek az intézményben. Azok, akik ezen tanfolyamokról bő­vebb információt szeretnének kapni, felvilágosítást kérhetnek az intézményben. A dolgozók kérnék a selejtes gázbetont... Anna néni segítséget kér ...a gyár nem adja — rontaná a hitelét Csak az ép darabokat lehet „mutogatni” (Fotó: Szántó György) A Mátra Gázbetongyár több dolgozójának kérését tolmácsol­tuk Domoszlai Béla gazdasági igazgatóhelyettesnek. Eszerint legalább negyvenen vannak a halmajugrai gyárban, akik szíve­sen megvennék a selejtes gázbe- tondarabokat — természetesen méltányosan kevesebb árért. Ehelyett — mondják felhábo­rodva — a gyár összezúzatja, és bányagödrökbe szállítja a szerin­tük még felhasználható betont. — Jó lenne, ha a saját szemük­kel is meggyőződnének arról, hogy milyen állapotú termék ke­rül a hulladékba — válaszol az igazgatóhelyettes. — Bizton állí­tom ugyanis, hogy tökéletesen használhatatlan. Működik ná­lunk egy fűrészes gmk, a hibás darabokat ők kapják meg, a szabványnál kisebb méretűeket vágnak belőle: ezt még értékesít­jük. Most is van nálunk egy ked­vezményes akció, a dolgozók ve­hetnek gázbetont...de azt tény­leg nem adhatjuk el, ami a bá­nyagödörbe kerül. — Miért? Hiszen megvennék, lelkűk rajta, hogy utána mire használják... — Üzletpolitikai szempon­tokból vagyunk ilyen makacsok. Képzelje el, hogy elindul egy te­herautó, megrakodva ilyen ter­mékkel. Nincs ráírva, hogy ké­rem, ez selejt — és ebből a szállít­mányból ítélik meg esetleg a munkánkat. A legrosszabb hitel­rontás, amit el tudok képzelni. — Mennyi megy „pocsékba” az üzletpoltitikájuk miatt? — Nevetségesen kevés. Az éves termelésünk egy százaléka. (d.j.) ÉTAMAX-üzenet Kis üzem nagy tervei Visontán Szerény kis munkahely a visontai Gagarin Hő­erőmű „árnyékában”, a nagy beruházás idején emelt felvonulási épületek egyikében. Húsznál töb­ben még nem dolgoztak itt, most pedig — minden­kit beszámítva — tizenhét a létszám. Ám, amit produkálnak, jóval nagyobb társaság­nak is igencsak becsületére válna! Hiszen a „gazda” a budapesti székhelyű ÉTAMAX Hőtechnikai Kis­szövetkezet mintegy 60-70 millió forintos évi árbe­vételének legalább kétharmada innen származik. Jó esztendeje, hogy az üzem ide telepedett. A fő­városinál olcsóbb bérlemény, meg a szintén köny- nyebben megszerezhető munkaerő szólt a nyitás mellett. Sikeresnek mondható a Heves megyei „honfoglalás”, az a néhány ember, akit itt foglal­koztatnak, igazán messze földre hírét adta igyeke­zetének. — Propán-bután gázzal működő készülékeket, spanyol és német gyártmányok sajátos hazai adap­tációjával előállított, a kisszövetkezet által szaba­dalmaztatott szobai melegítőket készítünk — ma­gyarázza Berzsényi Tamás helyettes üzemvezető. — Korábban három típus is kikerült a kezünk alól, de egy idő óta már csak kettővel foglalkozunk. Lénye­gében miénk a teljes „nyers munka”, a festést, a sze­relést végzik másutt. Termékeinkkel a talán ismer­tebb cég, a FÉG cikkeit iparkodunk a hazai fo­gyasztók kedvére kiegészíteni. A belföldi piacon túl azonban már a távolabbit is „megcéloztuk”. Né­hány hete itt is van már a németek által kért minta­darab, amelyekhez hasonlókon éppen most buzgól- kodunk. Ha jól csináljuk, már jövőre 30 ezer dara­bos exportra van kilátásunk, ami messze meghalad­ja jelenlegi kibocsátásunkat. A lényegesen nagyobb sorozathoz persze alaposabban is fel kell készül­nünk. Feltétlenül szükségét érezzük az olyan szer­számkészítésnek, amivel gyorsíthatjuk, gazdaságo­sabbá tehetjük a termelést. A száz körüliről maxi­mum 10-re kell csökkentenünk a műveletszámot a gyártásban. Viszont ehhez hárommillió forint kö­rüli beruházásra lenne szükség, s akkor még nem is beszéltem üzemépületünk állapotáról, ami a hiva­talos megítélés szerint legfeljebb még egy esztendeig képes szolgálni bennünket. Vagyis nálunk is a pénz, a pénz kellene — s ebben egyelőre, sajnos, mi sem dúskálunk... Az egyszeri német megrendelés sem jönne éppen rosszul, s az említett célszerszámra akkor is érde­mes lenne költeni, ha az itthoninál mindenképpen korszerűbb, újabb terméket valami miatt mégsem kémé a külföldi partner, csupán Magyarországon lehetne forgalmazni. Ugyanekkor a beköltözés ide­jén megerősített, de hosszabb távra még így sem megfelelő bérlemény «biztosan megérné a ráfordí­tást. Feltétlenül hasznos befektetése lenne a pesti kisszövetkezetnek, vagy akár k/í-jének. Mivel nemcsak az itt gyártott gázkészülékekre, hanem például a visontai üzem egyéb termékeire is határo­zott a kereslet. Az üzemvezető-helyettes nem kis örömmel mu­tatja a már két nemzetközi kiállításon is érdeklődést keltett kétféle mini üvegház vázát. Mindkettőt szé­kesfehérvári profil alumíniumból gyártották rend­kívül ügyesen, eltolható ajtókkal. Kistermelőknek, elsősorban pedig kimondottan a házi kertbe szán­ják. Alkatrészeiket egységcsomagokban szállíta­nák a kereskedelemnek, úgy, hogy a vevő könnyű­szerrel összeszerelhesse otthon. Érdekes a munka, s nem különben, ahogyan vég­zik. — Nálunk nincs segéderő — hallom, látom —, úgyszólván mindenki mindenhez hozzálát, amire csak szükség van. Nem a képzettség, a végzettség a legfontosabb, hanem az, hogy mihez ért, mire képes az ember. A diplomás sem húzódozik a fizikai mun­kától, ha kell, az anyagmozgatásban segít, vagy ép­pen odaáll a géphez. Amikor a helyzet úgy kívánja, dolgozunk szombaton is, s a legtermészetesebb, hogy a napi tíz órából kilencet ki-ki a feladatával tölt. Igaz, a kereset is tisztességes. Női dolgozótól sem sajnálja a kisszövetkezet a 70forintos órabért... Nem utolsósorban a fiatal átlagéletkor, az ebből fakadó közvetlenebb kapcsolat, s a kis létszámból következő családiasabb hangulat is-összetartja, itt marasztalja a csapatot. Remélik: sokáig. (gyóni) Gazdátlan a szurdokpüspöki szeretetotthon A gyöngyösi Hildák István- nét, Anna nénit, Vitray Tamás Telefere című műsorából ismer­hette meg az ország 1985-ben. Anna néni a nagy áldozatok árán Szurdokpüspökiben létrehozott tábort — szeretetotthont — az azóta eltelt évek alatt is tovább gyarapította, nyolcvanezret érő szalonnasütővel, 50-60 fiatal fe­nyővel, s most, úgy hírlik, egy eredeti székely kapuval. De a ka­pu említésére Anna néni fájdal­mas arcot vág. — Mert úgy lehet, nem lesz abból a kapuból semmi! Hiszen nem akar segíteni senki, s így a legjobb szándék sem elég. Mert nincsen fa, nincsen alapanyag, amiből Sebestyén József fafara­gó a kaput elkészíthetné. Sebes­tyén József fölkereste a Bükki Nemzeti Parkot segítségért, de szó szerint azt a választ kapta, hogy „a Nemzeti Park nem vállal semmiféle segélyszerű közremű­ködést”. — Érdeklődött már a környé­ki erdőgazdaságoknál? — Nyolcvanéves elmúltam, de magam kerestem meg őket, s azt mondták, hogy nem tudnak segíteni, mert nincs rá lehetőség. Higgye el, összejártam már min­dent és mindenkit, de fa, az nincs. Pedig az apróbb anyago­kat már megvásároltam, csak na­gyobb darabok kellenének, ame­lyekből a főbb elemeket el lehet­ne készíteni. Nagyon kérem a he­vesi, nógrádi, vagy akár a borso­di erdőgazdaságokat, hogy segít­senek, adjanak faanyagot. Mert nem nekem kell, hanem a tábor­nak, a gyerekeknek, s a tábor mindenkié, közkincs. — Bírja-e még erővel a hosszú ideje tartó küzdelmet, kálváriát? — Egyre nehezebben. Sok­szor odáig jutok, hogy abbaha­gyok mindent, annyira remény­telennek tűnik. Pedig a székely kapu még a legkevesebb! Na­gyobb baj, hogy ugyanilyen re­ménytelennek tűnik magának a tábornak a helyzete is. — Pedig az a bizonyos Telefe­re, sazAnna néniről szóló könyv nem ilyennek mutatja az állapo­tokat... — Öt év alatt nagyot változott a világ! A most leköszönő taná­csokat már nem, az önkormány­zatokat pedig még nem érdekli a szeretetotthon. Tehát az a terü­let, amelybe mintegy százmilliós összeget fektettünk, gazdátlanul, kihasználatlanul áll. — Nem karolj a föl senki a léte­sítményt? — Még a nyáron írtam a Mál­tai Szeretetszolgálat budapesti irodájába, s azt a biztató választ kaptam, hogy segítenek abban, hogy megfelelő patronálókat ta­láljak, s így nemzetközi ifjúsági táborrá alakíthassuk a területet. Vagyis kapcsolatokat keresnek külföldön, pl. Németországban, Kanadában. Most 15-én fönn jártam Budapesten, és közölték velem, hogy nem áll módúkban segíteni. Kilátástalannak érzem a jövőt, pedig azt hiszem, nagy lehetőségek rejlenek azon a pár hektáron. Társadalmi munká­ban — amelyben a falu népe fog­na össze — egy kisebb tavat le­hetne ott létesíteni, hogy a gyere­kek nyáron ne Pásztora járjanak strandolni, télen meg korcso­lyázhatnának rajta. S mindezt minimális befektetéssel, és, is­métlem, összefogással. De gon­doltam én már a közelgő világki­állításra is. Nagyon sok embert tudnánk itt elszállásolni, étkez­tetni, mert, többek között, két­száz férőhelyes ebédlőnk van. Azt hiszem, nagy jövedelem származna ebből. S ez a nagy ér­ték nem érdekel senkit. Hagyják parlagon heverni a lehetősége­ket, s ismerve az ország jelenlegi helyzetét, ez nem vezet jóra. Nem kérek köszönetét azért, mert jelentős részt vállaltam ab­ban, hogy a valamikori szemétte­lep helyén létrejöhetett az, ami létrejött. Soha nem is voltam a szavak embere, a tetteimmel bi­zonyítottam. S most azt kérem, mások is tegyenek azért, hogy ne arra a sorsra jusson a szeretetott­hon, mint amire az elmúlt negy­ven évben annyi minden jutott... Kácsor Zsolt Kezdj el élni! A címbeli felszólítás akár furcsának is tűnhet, hiszen élünk, akár kémek minket erre, akár nem. Úgy tűnik azonban, az élet minőségéről alkotott fogalmaink nem egyformák. Talán ennek a jegyében hirdetett egy tíz előadásból álló sorozatot a Gyöngyösi Városi Mentálhigiénés Műhely a Török Ignác Gyermek-SzabadidoKözponttal karöltve. Ä mű­hely tagjai pszichiáterek, pedagógusok, pszichológusok, de van köztük orvos, mentős, ápoló, rendőr, lelkész és népművelő. Első ténykedésük^ hogy életvezetési és lelki tanácsadást indítottak a gyermek-szabadidő központban kéthetente szerdán délután 4 órától. A „Kezdi el élni!” sorozat a testi és a lelki egészségről szól a Biblia alapján. Ennek jegyében a következő témaköröket érintik majd: Csodá­latos felfedezések a Biblia földjén; A korszerű táplálkozás jelentősége; Az ember eredeti tápláléka, avagy hogyan találjuk mega boldogságot; Amitől az egészség érdekében óvakodni kell...; Stressz; Mi áll a bűnözés hátterében?; Hogyan kezeljük a haragot és a bosszúságot?; Mi a kapcso­lat az egészség és a vallás között?; Van-e élet az élet után?; Az eljövendő új világ. A rendezvénysorozatba beépítettek egy öt napos, a dohányzásról leszoktató tanfolyamot. Bárki részt vehet ezen, akárcsak az előadásokon is, amelyek minden csütörtökön délután 5 órakor kezdődnek a gyermek­szabadidő központban. Az előadók között találkozhatnak majd Gyűrűs Istvánná lelkésszel, Daubner Béláné pszichológussal és dr. Győri Imre belgyógyász főorvossal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom