Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-02 / 180. szám

J HÍRLAP, 1990. november 2., péntek SPORT 7. Formában a vb-bronzérmes Egerben, a körcsarnokban folytatódott 14 pár küzdel­mével a Nemzetközi Ököl­vívó Dobó István-emlék- verseny. Két alsóbb súlycsoport­ban már kialakult a döntő mezőnye. 48 kg-ban olasz ellenfelet győzött le hasze­gi, aki a döntőben Lakatos­sal találkozik. Az 57 kg- ban az olasz Luigi Quitada- mo, a tavalyi moszkvai vi­lágbajnokság bronzérmese már második győzelmét aratta, ezúttal a paksiak vá­logatottját, Kalocsait verte 4:1 arányú pontozással. Az olasz a döntőben az ugyan­csak válogatott Bognár el­len bizonyíthat tovább. A folytatásban tapsot kapott Szabó Lóránt teljesítmé­nye, akinek német ellenfe­lére háromszor is rászámol­tak. Ma, 16 órától újabb 14 pár már az elődöntőben ta­lálkozik a Kemény Ferenc Sportcsarnok szorítójában. (Fotó: Molnár Zsolt) Mészöly nem táplál reményeket Mészöly Kálmán, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya épp az öltözőbe tartott a Ciprus elleni Európa-bajnoki selejtező utolsó perceiben, ami­kor sértegető mondatfoszlá­nyokra lett figyelmes. Mint kide­rült, csapata a pályán még a befe­jezés előtti másodpercekben „összeszedett” egy gólt, ami per­sze nemigen befolyásolta a két pont sorsát, mégis, talán rontott valamit az évzáró ünnepi hangu­latán. A magyar válogatott végül is rászolgált a dicséretre és a sport­szerű szurkolók tapsára, hiszen a meglehetősen közepes első fél­évi bizonyítvány után október­ben legalább jóra javította „ér­demjegyét”. A két héttel ezelőt­ti, olaszok elleni bravúros dön­tetlen után az év utolsó „vizsgá­ját” már a feladat szintjének megfelelő könnyedséggel teljesí­tette a csapat, s amint azt a köz­vélemény és a szakemberek is el­várták, biztosan győzték le Cip­rus együttesét (4:2). Ez volt a válogatott harmadik Európa-bajnoki selejtezője, s ami a leginkább elismerésre mél­tó, a támadójáték jelentős mér­tékben javult. Három héttel ez­előtt Bergenben, hasonlóan ne­héz talajon Mészöly csapata meglehetősen szerény teljesít­ményt nyújtott a norvégok ellen. A következő, magyar — olasz ösz- szecsapás eredménye azonban az egész világot bejárta: az esély­telennek tartott hazai tizenegy l:l-es döntetlent ért el a Mon- diale-bronzérmes olaszok ellen. A kapitány éves értékelésében a folyamatos fejlődésre hívta fel a figyelmet, s arra, hogy a hét elő­készületi mérkőzés után kiala­kult az a csapat, amely az EB-se- lejtezőkön megfelelően helyt áll­hat. Igaz, a szakvezető továbbra sem táplál továbbjutási remé­nyeket, mivel, mint elmondta, az olaszokat aligha lehet megelőz­ni. Az ugyanis, hogy az itáliaiak ott legyenek az 1992-es finálé­ban, szinte kötelező elvárás a legutóbbi vb házigazdáival szemben, s a jelenlegi erőviszo­nyok alapján is ők a legesélye­sebbek az elsőségre a harmadik csoportban. — Sorsdöntő lesz, hogy jövő­re idehaza sikerül-e legyőznünk a szovjet válogatottat — jelentet­te ki Mészöly. — Amennyiben a szbornaja ellen itthon tartjuk a két pontot, megvan a remény, hogy terveinket túlteljesítve a második helyet szerezzük meg. Mészöly Kálmán régóta han­goztatja, hogy elsődleges célja nem az Európa-bajnoki döntőbe jutás, hanem egy jó, egységes csapat kialakítása az 1994-es vb- selejtezőkre. Most viszont várat­lanul jól szerepelt az együttes, s talán kár lenne, ha a játékosok és a szakvezetés eleve lemondaná­nak a továbbjutás lehetőségéről. Röplabda NB I. Ma a Tungsramnál Két, ez idáig hasonló teljesít­ménnyel előrukkoló csapat talál­kozik ma egymással a női röplab­da NB I-ben. Az Eger SE a fővá­rosban, a Tungsramnál vendé­geskedik. A házigazdák csakúgy, mint az ESE kétszer kikapott, le­győzte őket a Vasas és a BVSC. A sportágban jártasak tudják, hogy a bajnokcsapat, a Dózsa úgymond fúzionált a lámpagyári együttessel, így a Tungsramot három, korábban az Újpestben játszó röplabdás erősíti. Náluk is szerepel idegenlégiós, méghozá egy szovjet ütőjátékos. Az egriek edzője, Fésűs Irén bizakodó hangulatról számolt be. Teljesen feltérképezték mai ellenfelüket, s ha rá tudnak ta­pintani a Tungsram gyengéjére, akkor minden lehetséges. Vagyis szó sincs arról, hogy eleve felad­nák a mérkőzést, megpróbálják megszorítani a fővárosiakat. A felkészülést hátráltatta, hogy az ökölvívó torna miatt kiszorultak a körcsarnokból. Hazai közönség előtt legköze­lebb a jövő héten szerdán lép pá­lyára az Eger, délután öt órakor a B VSC-t fogadják. Teniszbarátok figyelmébe Az Eger SE tenisz szakosztá­lya felhívja a sportág szerelmese­inek figyelmét, hogy november 6-án, kedden 17 órától megbe­szélést tart a városi stadionban lévő székházában. Erre az esz­mecserére várják mindazokat, akik korábban a tenisziskolában már részt vettek. Szó lesz a téli edzéslehetőségekről, ezen belül is a tornatermi foglalkozásokról. Butter Fly-on gyakoroltak A Kolacskovszky SE NB I-es asztaliteniszezői a héten már azon a három Butter Fly asztalon gyakoroltak, amelyeknek beszerzését régóta fontolgatta az egyesület. Az egriek ma ismét mérkőzést játszanak, ellenfelük a fővárosban a BVSC II. lesz. Az összeállításban továbbra is helyt kap a két védő felfogásban pingpongozó, Pávelkó és Tóth. Ugyancsak asztalhoz áll Pálosi is, akinek rendbe jött a válla. A szakvezetők a soron következő három fordulóban szeretnék, ha a csapat minden összecsapását megnyerné. A mai találkozón erre azért van esélyük, mert a Vasutasok első számú együttese is bajnoki forduló előtt áll, így nem tudják kisegíteni a második számú csapatot. NB-s eredmények Kézilabda Siroki Vasas-Kazincbarcika 28-10 (12-5) NB I/B-s női mérkőzés. Sírok, 100 néző. V: Marosi, Török. Sírok: FEKETE - BE- RECZKINÉ 5, Lendvai 1, Bóta M. 6, Nádassyné 3, Bóta T. 2, Kovács 6. Cs.: Szerediné 3, Ivády 2, Bálint. Edző: Somogyi Tibor Ezúttal nemcsak az ellenfelet, hanem a mostoha időjárási kö­rülményeket is legyőzték a siroki lányok. Igaz, a vendégek nem ta­núsítottak különösebb ellenál­lást a zuhogó esőben lejátszott mérkőzésen. Bereczkiné sorra harcolta ki a 7-métereseket, Ko­vács pedig rendre góllal fejezte be a gyors indításokat. Az őszi szezon utolsó mérkőzésén meg­érdemelt, biztos hazai győzelem született. Röplabda Hatvan-Szigetszentmiklós 3-0 (11, 10, 13) NB Il-es női mérkőzés, Szi- getszentmiklós. Hatvan: Virágné, Sáfrán, Páncsics, Augusztinné, Bonda­renko, Barabás. Cs.: Koffinger, Bucholcz, Vaka. Edző: Krenyácz István Hallatlanul izgalmas találko­zón győzte le ellenfelét a hatvani gárda. A Zagyva-partiak közül mindenki az átlagon felüli telje­sítménnyel rukkolt elő. Teke Agria Bútorgyár-Egercsehi 4-4 (2502-2491) NB Il-es csapatbajnoki mér­lc07PS P OPT* Ld.: Mester 417, Kóródi 420, Zsíros 405, Vass 420, Tóth 405, Jéger 435. A megyei rangadón szoros küzdelem után igazságos ered­mény született. E. Zöldért-Éptek-St. Síküveg 6-2 (2509-2375) Ld.: Ipacs 464, Bertha 430, Molnár Gy. 414, Simon 409, Molnár D. 401, Révász 391. A remek formában lévő Egri Zöldért csapata jó játékkal fek­tette kétvállra a második helyen lévő salgótarjániakat. Legköze­lebb ma délután 17 órától a váro­si rangadó keretében a Vörös Meteor lesz az ellenfél. Pártütés vagy valami egyéb... Hová tűnt a Tekergők neve? Az első egri hegyikerékpár­verseny megszervezésének tör­ténete van, és nembiztos, hogy valamennyi érintett számára hí­zelgő. Hogy ne in médiás rés kezdjük: Vigh Lajos, a Tekergők Túrakerékpáros és Szabadidős Sportegyesület elnöke még a nyár elején felkereste szerkesztő­ségünket, és lelkendezve újsá­golta, hogy klubja az ősz folya­mán új színt visz a megyei sport­élet palettájára, a hegyi kerékpá­rosok Töviskes-völgyi randevú­jának tető alá hozásával. Nem rejtette véka alá, hogy a lényegé­ben önellátó egyesület némi be-' vételt remélt a sporteseménytől, még akkor is, ha nem ez az elsőd­leges cél. Aztán ahogy teltek, múltak a hetek, hónapok, a lel­kes sportember virágos jó kedve úgy változott át keserű kiábrán­dultsággá. — Az bántott, hogy a Teker­gők nevét szinte sehol sem emlí­tették, valósággal lenyelték, hol­ott tőlünk származik a kezdemé­nyezés. A Csepel Művekkel szándékoztam szerződést kötni a 100 órás kerékpározás szponzo­rálásáról, s ekkor merült fel a he- gyikerékpáros-verseny megva­lósításának a gondolata. Ennek ellenére a későbbiek során sehol sem szerepelt az egyesület neve. — Mégis, hogyan sikerült ilyen látványosan és egyszerűen „kigolyózni”a Tekergőket? — A szervezésbe menet köz­ben kapcsolódott be Nagy Ádám, az Adamo kerékpár­sport üzlet tulajdonosa, és egy­szer csak azon vettem észre ma­gam, hogy senki sem osztja meg velem a versennyel kapcsolatos lényeges tudnivalókat. A furcsa az, hogy az összekötő kapocs épp a saját helyettesem, Bacsó Zsolt sem tájékoztatott semmiről. — Nem tudtam a szerintem borsos nevezési díjakról, vala­mint arról sem, hogy ezeket Nagy Ádám privát számlaszám­lára kell befizetniük az indulni szándékozóknak. Erről, vala­mint arról, hogy a viadalt októ­ber 13-ról 27-re halasztják, csu­pán a Miskolcon kiragasztott plakátokról értesültem. — A Töviskes-völgyi rendez­vénnyel — legalábbis elviekben — a kerékpároszás népszerűsíté­sét szerették volna elérni. Ön sze­rint ez a célkitűzés milyen mér­tékben valósult meg? — Nem tagadom, hogy tüske maradt bennem, és ez főként a szabadidős sportegyesület hát­térbe szorítása miatt történt így. Felháborítónak tartom, hogy a kiszemelt szponzoroktól a Te­kergők nevében kértek pénzt, holott a rendezvénnyel — nem is titkoltan — saját zsebre dolgoz­tak. Arra már igazán nem szá­míthattak, hogy a taxis-sztrájk miatt alig jön el valaki a verseny­re. A tudósításban szereplő hat­van fő, legfeljebb csak a nézőket és a nyáját legeltető birkapász­tort is beszámítva stimmel. — Milyen erők érhették el, hogy a kezdeményezőből a végé­re még statiszta sem lett? — Vannak, akik nem tudják elképzelni, hogy mit is jelent va­lójában egy egyesülethez tartoz­ni, ezt bizony még tanulniuk kell. Úgy érzem, ez a hegyikerékpá- ros-verseny csak megosztotta az addig jól működő Tekergőket. Kimondom nyíltan: egyesületen belüli aknamunkát, pártütési próbálkozást gyanítok. Ez sajná­latos, ennek nem kellett volna mindenképpen így alakulnia. Nagy Ádám, aki társrendező­ből főrendezővé lépett elő, hig­gadt, de kemény szavakkal nyi­latkozott: — Először is az ötlet nem Vígh Lajosé, hanem a Tekergők elnökhelyetteséé, Bacsó Zsolté. Ezért sem helytálló az a véleke­dés, amit Vígh Lajos lépten-nyo- mon hangoztat, miszerint én Ba­csóval elloptam, kisajátítottam az elképzeléseit. Arról már nem is szólva, hogy augusztusban még együttműködtünk, mind­hárman együtt igényeltük a lak- tanyaparancsnoktól a Töviskes- völgyi pályát. Én továbbra is ke­restem Vígh Lajossal a kapcsola­tot, de hiába, mert ekkortól me­reven elzárkózott. Valószínűleg a sértett önérzet dolgozhatott benne, amiért nem az ő neve alatt futott a verseny. — Rendben van, de nemcsak az ő, hanem a Tekergők neve is kiszorult mindenhonnan... — Ez nem fedi a valóságot, hi­szen a műsorfüzetben is feltün­tettük a szervezők sorában az eg­ri szabadidős egyesületet. Az a vád úgy szintén nevetséges, hogy én ezen a rendezvényen akartam meggazdagodni. A reklámért cserében 12 ezer forinttal támo­gattam a versenyt, és 25 ezer fo­rint értékben osztottunk ki dija­kat a helyezettek között. Bárki, mindenféle pénzügyi előkép­zettség nélkül kiszámolhatja, hogy két-háromszáz forintos helyszíni nevezési dijak mellett, és ilyen kis létszámú mezőny ese­tén inkább ráfizetéses, mintsem nyereséges volt ez a sportese­mény. — Igen ám, de ha nincs a blo­kád — márpedig ezt senki nem kalkulálhatta be előre —, akkor már egészén máshogy áll a do­log. Nem gondolja, hogy az lett volna a méltányos, ha a Tekergők kasszájába is kerül a forintok­ból? — Még egyszer hangsúlyo­zom: Vígh Lajos csak augusztus végéig vett részt az előkészítő munkákban, utána már nem. Bevétel sem volt, amit szét lehe­tett volna osztani. Tartozunk annyival az igaz­ságnak, hogy megjegyezzük: Ba­csó Zsolt viszont mindvégig részt vett az előkészületekben, ráadá­sul a Tekergők színeiben, mint az egyesület elnökhelyettese. Tőle talán joggal elvárható lett volna, hogy a szabadidős klub érdekeit is figyelembe vegye. Hallgassuk meg, ő hogyan vélekedik az ese­ményekről. — Tudom, hogy Vígh Lajos engem hibáztat, de ezt enyhén szólva különösnek tartom, ő mindig is arra törekedett, hogy egy személyben vezesse a klubot, kizárólag az ő kezében legyen az irányítás. Nem látom be, hogy most hirtelen miért kellett volna mindent a nyakamba vennem. Úgy alakult, hogy lassan már majdnem kifutottunk az időből, de amikor megkerestük, így vá­laszolt: — „Két-három hétig nem érek rá.” Á kapcsolatot a továb­biakban sem kereste Nagy Ádámmal, ezért nem is tudha­tott semmiről. Nem éreztem ma­gamra nézve kötelezőnek, hogy eljátsszam az összekötő szerepét, magyarán, hogy postás legyek. — Amikor pénzhez próbáltak jutni a legkülönfélébb cégektől, akkor valóban a Tekergők nevé­ben kopogtattak hozzájuk? — Az EMÁSZ-nál és az Ital Kft.-nél úgy mutatkoztam be mint elnökhelyettes, de hát ezzel semmi valótlant nem állítottam, hiszen jelenleg is az vagyok. Azt viszont megemlítettem, hogy Vígh Lajos ezúttal nincs igazán benne a szervezésben. — A Tekergők nevében léptek fel, de ahol lehetett mégis csak el­hallgatták a klub nevét. Nem tartja ezt furcsának, pont az el­nökhelyettestől? — A műsorfüzetben szerepel­nek, és úgy terveztük, hogy az esetleges nyereségből is részesül majd á klub. Sajnos a blokád közbeszólt, és a bevétel épphogy csak fedezte a kiadásokat. Ami nyilvánvaló: a kezdetben szilárdnak tűnő szervezői trium­virátuson belül menet közben egyre jobban felütötte fejét a széthúzás, és szóhoz jutottak a személyes érdekek is. Szép las­san odáig jutottak el, hogy már nem tudta a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. A kerékpársport ér­deke megyénkben is azt kívánná, hogy az érte munkálkodók kö­zött egyetértés és békesség, ne pedig harag és egyenetlenség uralkodjon. Az egyéb tanulsá­gok levonását bizonyára megte­szi maga az olvasó is. Buttinger László Csak röviden... A III. Magyar Mavad Raid 2000 kilométeres autós-motoros verseny mezőnye november 3-án, szombaton megyénket érintve halad tovább. Az útvo­nal: Novaj, Aldebrő, Feldebrő, Vécs, Domoszló, Abasár, Gyön- gyössolymos, Nagyréde, Ecséd, Nagygombos, Heréd. A megyei szakaszon 10 órakor kezdődik a verseny, az utolsó kocsi délután hat óra tájban érkezik Herédre. * A közelekedési nehézségek ellenére a hét végén mintegy negyvenen vettek részt a Gyön­gyös városi asztalitenisz szövet­ség Szüreti-kupáján. Az élen a Lőrinci II. (Bagi, dr. Maksa) csa­pata végzett, megelőzve a Lőrin­ci I. (Bánszki, Csupek) együtte­sét. Harmadik a Karácsond (Sándor, Deme) és a Petőfibánya (Nagy,, Szilágyi) lett. A legjobb játékosnak járó különdijat Sán­dor László és dr. Maksa Csaba érdemelte ki. * Gyöngyös ez évi atlétikai baj­nokságán a következők végeztek az élen. Fiúk, 100 m.: Kovács Viktor (214-esszakm.) 11,4. 800 m.: Huszár Tamás (GYSE) 2:10,6. Távol: Kovács Viktor 5,71. Súly: Scitovszky Gábor (GYSE) 10,20. Gerely: Sci­tovszky Gábor 49. Lányok, 100 m.: Tóth Andrea (Kér. szakm.) 13,9.800 m.: Csizmadia Rita (5- ös isk.) 2:41,8. Távol: Trencsé- nyi Beatrix (7-es isk.) 4,40. Súly: Kiss Andrea (1-es isk.) 8,50. Gerely: Pál Tímea (3-as isk.) 25,42. Vasárnap — Egerben Megyei válogatottak tekeviadala A Heves Megyei Tekeszövet­ség újszerű kezdeményezéssel lép a sportágat kedvelők elé. Va­sárnap 10 órától a népkerti teke­pályán rendezik meg Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teke válogatottjainak összecsa­pását. Megyénk válogatottja: Jé­ger László, Kádár Ferenc, Tóth József (mind Agria), Molnár Dezső, Molnár György (E. Zöldért), Vincze Zoltán (Eger­esein), Bóta Ervin (Bélapátfal­va), Varga János (Heves). A visz- szavágóra november 25-én Nyíregyházán kerül sor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom